Keletmagyarország, 1957. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-10 / 34. szám
KIILI'.IM AGYA RORSZÁG 1957. február 10, vasárnap Voll Sstílasi-bandiUi » Vulkán vexetésében noxonsetie* bűnösök Hogyan használta fel az ellenforradalom gaztettei fedőszerének a kisvárdai Vulkán munkástanácsát Mint szerte az országban, úgy Kisvárdán is dühös támadásba lendült az ellenforradalom október végén, A kisvárdai Vulkán vasöntöde munkásait szemelte ki. Ügy gondolta, ha sikerül e dolgozókat megtévesztenie, akkor nincs senki, aki megfékezze aljas terv : végrehajtásában. Meg is tettek mindent az ellenforradalmárok, hogy így legyen. Demagóg módon, ál nemzeti jelszavakat kiabáltak, ellenforradalmi röplapokat készítettek és terjesztettek, a vörös csillag leverésével tolytatták, s az emlékművek meggyalázásával sem fejezek be. Tömeggyűléseket szerveztek, sztrájkra uszítottak, raboltak, fosztogattak, s mire a tömeg felocsúdott volna, már kezükbe kaparintották a hatalmat. Volt „forradalmi nemzeti bizottság“ — ma munkástanács Megalakították a „fórra- nak. rád almi nemzeti bizottságot”, s kinevezték az államhatalom legfelsőbb helyi szervének. E hatalmi szervben csak olyan „képviselők” kaptak helyet, akik megfelelő „felkészültséggel” rendelkeztek ahh z, hogy lejárassák a szocializmus eszméit, böcsméreljék a Szovjetuniót, annak hadseregét, és szép színes ké-j, pékét tudjanak „festeni” a nyugati országokból ígért segítségről, megfelelő tapasztalatuk volt a kommunisták üldözésében, s a be-1 csületes dolgozók félrevezetésében. Akadtak ilyenek annyian, hogy csakhamar teljes lett „az apparátus”. Igaz, hogy azóta már többségük disszidált, de utóvédet hagytak hátra. Az utóvéd feladata, hogy a kialakult új helyzetnek megfelelően folytassa ellenforradalmi tevékenységét. Ennek szellemében véglegesítette magát a „forradalmi nemzeti bizottság” — „munkástanács” néven s most már kizárólag a Vulkánban székel. Az ellenforradalmi röpcédulák aktív • terjesztője, a tüntetések, felvonulások szervezője. A gaztettek gyakorlati végrehajtásának egyik irányítója, ő ellenőrizte, hogy a gyár területére csak a munkástanács elnöksége és a nemzetőrség tagjai léphessenek be. Személyesen irányította az elrabolt textilanyag szétosztását, s felügyelt arra, hogy csak a „megbízható” személyek részesüljenek a textilanyagból. Majd pedig amikor a rabolt textilanyag nagyrészét maguk között kiosztották, gondja volt arra is, hogy több becsületes dolgozónak is jüttasson keveset a maradékból. Nem zavarta őt az sem, hogy e dolgozók tiltakoztak ez ellen. Hidegvérrel mondotta az ilyeneknek: „vagy kiveszed a részedre kiutalt textilanyagot, vagy a kohók martaléka leszel.” Balogh Menyhért, a volt nemzetőrség parancsnoka. 1945 előtt a járási leventeoktatók parancsnoka volt. S az itt végzett munkája után érdemelte ki azt, hogy a magyarországi zsidó deportálások idején a deportálások parancsnokává nevezték ki. Rettenthetetlen antiszemita lévén, egyformán kegyetlenkedett a deportált zsidókkal, s a fogságba esett partizánokkal . szemben. Ezért Szálasitól külön kitüntetést kapott. Habozás nélkül lőtte agyon az általa gyanúsnak vélt zsidót, vagy fogoly partizánt. E kegyetlenségeiért a felszabadulás után a népi demokratikus kormány 11 évi börtönre ítélte. Az ellenforradalom szabadította ki. Kiszabadulása után azonnal visszatért Kisvárdára és átvette a nemzetőrség felett a parancsnokságot. Kerekes Zoltán is felelősségteljes beosztást kapott. Ö volt az állandó összekötő. Kérte és továbbította az utasításokat Budapestről és Miskolcról Bállá és társai részére. Éjt-nappalt egybevéve kuporgott a telefonközpontban, mert senkiben sem bízott, s mint később kiderült, az utasításokat sem adták, hanem ő válaszolt a titkos jelszóra. Folytathatnánk még tovább a névsort, ám ízelítőnek ennyi is elég. Inkább arról adunk számot, hogyan tevékenykedtek a munkástanácsban november 4. után. fl kommunisták üldözése, a párt szervező munkájának akadályozása Erejük zömét a párt szervező munkájának akadáüldözésére fordították. Báila lyozására, a kommunisták Miklós és társai nyíltan hangoztatták, hogy pártszervezetet az üzemben csak akkor engedélyeznek, ha annak az utcán lesz az ajtaja. S hogy ezt az elhatározásukat tettekkel isi igazolják, megkezdték a kommunisták üldözését, el-| távolítását. Kezdetben arról beszéltek, hogy aki Rákosi-rendszerben tanul szakmát, az nem lehet szak «44 r Újra a szövetkezet kezében van a kales Hiába ácsiugózott újra cselédek után a kulák fl munkástanács elnöksége Hogy tiszábban lássunk, jellemezzük a munkástanács elnökségének néhány tagját. Kezdjük talán sorrendben: Bállá Miklós, a munkástanács elnöke. Régi „forradalmár”. Igazi demagóghoz méltó programot terjesztett be, mellyel megválasztatta magát elnökké. Élenjárt a vörös csillag leverésében, kezdeményezője volt az emlékművek meggyalázásának. Fegyvert szerzett Miskolcról a nemzetőrség számára. Elrendelte két vágón textilanyag elrablását (mellyel a továbbiakban még foglalkozunk). Megtiltotta a munkásoknak, hogy belépjenek a gyár területére. Utasításokat adott, „rendeleteket hozott” s könyörtelen volt azok végrehajtásában. Akik ismerik öt, azok emlékeznek arra, hogy ugyanezt a szerepét 1345-ben már egyszer eljátszotta. A hazafiságról, a magyarságról így szónokolt: „Hazafinak, magyarnak lenni azt jelenti, ne hagyd magad, élj ahogy tudsz, ha lopki kell lopjál, ha ölni kell öljél, egyéni érdeked • indenek felett.” S ő mindvégig hű is maradt ehhez a „hazafias” elvéhez. Hozdik István az egyik főtanácsadója Bállá. Miklós-Túrricse 850 lakosú kis község megyénk keleti sarkában. Budapesttől 400 Nyíregyházától pedig több mint 100 kilométer távolságra. Ezen a tájon hallottam az 1946-os infláció után, hogy „B” és „Mill” pengők csak mutatóba, nem pedig fizetési eszközként jutottak el ide. Ennek több mint 10 esztendeje és Túrricse még mindig nagyon messze van az ország szívétől. Messze, mert még február első napjaiban sem az volt a községben, amit a becsületes dolgozók, a kommunisták, a tsz-tagok akartak, hanem az ellenforradalom szava érvényesült. De kezdjük egy kicsit meszszebb. p Uj falu rész — gazdagodó szövetkezet Október 23-a előtt a községben három jól dolgozó termelőszövetkezet működött. A csaholci kövesút mentén az utóbbi években szinte egy új falurész épült. Csak az Acél Termlőszövetkezet tagjai közül tíznél többen építettek új lakást. Olyan tanácsháza és kultúrház épült, amit háromszor ekkora községek is megirigyelhetnének. Egy új iskola építésével felén vannak. Az Acél Termelőszövetkezet, amelynek 850 hold birtoka volt és 116 tagja a legtöbb agrárproletárt fogadta magába, ennek ellenére több milliós vagyonnal rendelkezett., Többek között építettek egy 36 méteres pajtát, egy 45 méteres tehénistállót, 25 méteres szekérszint, 500 férőhelyes juhhodályt, 32 kecces fiaztatót, 100 férőhelyes hizlaldát, fűrésztelepet, kalapácsos darálót, hídmérleget stb, vásároltak. Szarvasmarhájuk kö. zel 60 darab volt, 12 lovuk, több száz juh és kincsetérő sertésállomány gazdagította a tagokat. Akik a múltban máién éltek és a környéket összekóborolták egy kis napszámért, — még a Szamoson innen Nagyecsedre is jutott belőlük, — most azok otthon, fehérkenyert találtak. Ezt az életmódot irigyelték meg a volt szegényektől Bikás, Rápolti és a többi kulák família. A kulák-uralom próbálkozásai Túrricsére október 28-án ért el az ellenforradalom. 29-én eltávolították Kis József tanácselnököt és megválasztották a „forradalmi bizottságot”, melynek elnöke Bikás Miklós, a 62 holdas Rápolti Ferenc kulák veje lett. Első tevékenységük a pártszervezet és a termelőszövetkezetek szétverése volt. A két fiatalabb termelőszövetkezetet,' a Vörös Októbert és a Vörös Csillagot könnyebb volt szétbomlasztani. Ezekben kevesebb volt az agrárproletár is. Az Acél Termelőszövetkezetben az első, úgynevezett feloszlató közgyűlésen S. Garda József, Ari István és Szegedi Sándor vezetésével vagy 30-an kijelentették, hogy ők továbbra is közösen gazdálkodnak. Néhány napon belül azonban a megtévesztett emberek hadával ők sem tudták tartani magukat. Megkezdődött a milliós értékek széthurcolása, Népi vezető ? Nem! November 19-én főként az Acél TSZ tagjaiból Uj Élet néven 21 család 31 tagja alakuló gyűlést tartott. A jegyzőkönyvet beküldték a járási tanácshoz és kérték őket, hogy menjenek ki segíteni. A járás féléjük se nézett Az ellenforadalmárok ezt látva, megkezdték az új szövetkezeti tagok üldözését. Szilágyi Árpád és több társa levelet írt a megyei lapnak, amelyben leírta az ellenforradalom nyomását, valamint a járás tétlenségét. Erre az történt, hogy Szilágyi Árpádnak el kellett költöznie a községből, mert megírta az igazságot. Közben a tanács élére a járás jóváhagyásával Kertész Árpád került, aki igazságosnak tartotta, hogy a termelőszövetkezet központjába Rápolti Béla kulák telepedett be és igazságtalannak látta a termelőszövetkezetet korábbi birtokába visszahelyezni. Azt szóban nem mondta ki, de tettei, illetve hogy a tsz. érdekében nem tett semmit, ezt mutatják. „Jó lenne cseléd...“ Január 10-én a községi tanácsülésen már annyira „javult” a helyzet, hogy megengedték S. Garda Józsefnek, hogy a tsz nevében beszéljen. S. Garda József elmondta, hogy milyen épületekre, gyümölcsösre és földre van szüksége a tsz-nek. Ez a tanácsülés a tsz-t, a korábbi birtokából ki akarta helyezni a község legtávolabbi részére, azzal az indokkal, ha már megtűrik is a tsz-t, ne az egyénieknek kelljen 3—4 kilométerre kijárni. A tanácsülés ugyan részben elismerte a tsz. létjogosultságát, de a tsz-tagoknak továbbra is illegálisan kellett találkozniuk. A fenyegetés, a nyomás továbbra is megvolt. Rápolti Béla kulák pedig vidáman terpeszkedett a szövetkezet központjában. Már olyan jól érezte magát, hogy a régi cselédei — Kosa György és Hadi István — után kezdett érdeklődni. Újra kézben a kulcs Erre mondják, hogy Túrricsén minden csendes, ott az ellenforradalom nem tett semmit. Nem csak 3 termelőszövetkezetet feloszlattak, vagyonukat széthurcolták, az újjáalakuló szövetkezetei; támadják, a 6 évig jól dolgozó tanácselnököt leváltották, Szilágyi Árpádot, aki a megyei lapnak megmerte írni az ottani helyzetet, azt elűzték a községből és így tovább. A megyei pártaktíva forró hangú kiállása vetett végeit a túrricsei garázdálkodásnak, amikor is Balogh József elvtársat a járási tanács elnökét személy szerint is, bírálták a tétlenkedés miatt. így történt meg, hogy a felszólítást semmibevevő Rápolti kulákot, aki a tsz. tulajdonát bitorolta kilakoltatták és ellenszegülés miatt letartóztatták. Kérész Árpád tanácselnököt visszahívták, az Űj Élet Termelőszövetkezet pedig kezébe kapta a központi épületek kulcsait. Csikós Balázs, munkás, s mint ilyeneket, le kell építeni segédmunkád soknak. Majd pedig a racionalizálás szükségességére; hivatkozva, a legharcosabb párttagok csakhamar megkapták felmondólevelüket^; így vált volna munkanélkü: livé többek között Nagy István, Papp András, Jónás Ferenc, Garasus István -is, ha a vállalat egyeztető bizottsága nem hatálytalanítja a munkásta-' nács e határozatát. Hz egyéni érdekek mindenek felett Ez az elv az uralkodó a. munkástanács elnökségében. Ugyanis a munkástanács elnöksége a szerénység és! a közösségi érzés legelemibb alapelveit is félrerúgva haj-i lotta végre a bérrendezéseket. Mindamellett, hogy a»' elnökség tagjai független:-.1 tették magukat a termelő! munkától (Gáli László ki-j vételével) a legmagasabb! fizetésemelésben részesítet-i 1 ték önmagukat. Bállá Mik-I lós a legjobb szák-j munkás legmagasabb óra-! bérét írta ki önmagának.' (Igen jogos az e téren tapasztalható elégedetlenség,! a ténylegesen jó szakmunkád sok részéről.) Mátyás Fed renc elnökségi tag 1500 fo-í rintos havi fizetését 1850 forintra emelte. Érdemed megjegyezni, hogy ugyanakkor például Juhász Tibortöbbgyermekes családapa1 fizetését 1350 forintról 900* forintra csökkentették. Hogy magyarázatot kapjunk d törvénytelen és lelkiismeretlen intézkedésre, mégje-1 gyezzük azt, hogy Juhász! Tibor — kinek bérét 450 forinttal csökkentették —i MDP tag volt. Textilrablás Balja és társai nem riad-; ak vissza a lopástól semj Nos, november 5-én kínáld kozott egy ilyen alkalom,, amelyet Bállá István éstár-j sai alaposan ki is használd tak. Az említett két vagon! textilanyagból 21 mázsát; osztottak szét maguk kö-j zött. A rendőrség ez ügyben megindította a nyomozást. Az elrabolt textilanyag egyrészét sikerült összeszedni. Bállá Miklóstól aj munkástanács jelenlegi el-j nőkétől is visszavettek két: vég női és férfi ruhaanya-; got. Hodzik Istvánnál egy vég férfi ruhaanyagot talál-! tak elrejtve. ? Új munkástanácsot ! Ezt követelik a kisvárdai, Vulkán vasöntöde becsületes dolgozói. Legfőbb ideje, hogy véget vessenek a. munkástanács hírnevét gyaláző ellenforradalmárok, tevékenységének. Ügy gondoljuk, hogy a történtek alapos tanulságul szolgálnak a gyár dolgozói, számára ahhoz, hogy jól meg-; nézzék: kit válasszanak, ba az új munkástanácsba. Reméljük, hogy lapunk hasábjain hamarosan beszámolhatunk az új munkástanácsról, amely a dolgozók egészének bizalmát bírva, rövid időn belül kiköszörüli azt a csorbát, amelyet a régi munkástanács ejtett a gyár hírnevén^ Síingei J,_
