Szabolcs-Szatmár Népe, 1957. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-01 / 1. szám

ft SZABOLCS-SZATMÄR NÉPE ja»uar 1. kedd A boldogabb új esztendő rahmten m Hink a ka rátát óh munkájától függ (Folytatás az 1. oldalról.) A szocializmus építése jó kezekben van! át fugja-e hatni a magyar KfiUDÉS: Hogyan látja a jövőt, mik az intéző bizott­ság tervei? VÁLASZ: Én kommu­nista vagyok. Optimista; Bízom a nép a'.kotó erejé­ben. Népünk a történelem során nem egyszer volt már nehéz helyzetben. Mind­annyiszor legyőzte a ne­hézségeket. Számíthatunk-e a nép alkotó erejére és munkájára? Feltétlenül! Nem ok nélkül harcolta ki a nép boldogulásának új lehetőségeit. Az a megsokszorozott erő, amely megyénk né­pében is megmutatko­zott azt mutatja, hogy a szocializmus építése jó kezekben van. Sokan ma még kételked­nek abban, hogy a szocia lista demokratizmus" elve élet minden területét. Én bízom, benne. Erre a leg­nagyobb biztosíték az öntu­datra ébredt, hazáját sze­rető magyar nép, amely soha többé nem engedi a régi bűnös politikát vissza­járni. Mi tudjuk és valljuk, hogy az új életet, a de­mokratizmus széleskörű ér­­: vényesülését csak a néppel együtt lehet megvalósítani. A pártnak valóban a nép pártjává kell vál­nia. Osztozzon a nép örömében és bánatában. Ez csak ak­kor lesz valóság, ha a kommunisták a nép között élnek, ismerik a nép ba­jait, örömeit. Bátran el­mondják a hibákat, bajo­kat, hogy orvosolni lehes­sen azokat. fejlesztjük a helyi ipart, kisipart, a belterjes mezőgazdaságot nyokban. Kulturális lehe­tőségeink nagyok. Megyénk népének hagyományai, szo­kásai még nincsenek telje­sen felkutatva és feldol­gozva. Ez a feladat a kul­túra munkásaira vár. Meg kell oldanunk a kultúra munkásainak, a pedagógu­soknak, orvosoknak, mér­nököknek lakás és egyéb szociális problémáit. Népünk tudományos ne­velést vár, melyet gaz­dagon sző át múltúnk nagy nemzeti kulturá­lis öröksége. Az előttünk álló felada­tokat úgy kívánjuk meg­oldani, hogy mind a gazda­sági, mind a kulturális élet területén a legmesszebb­menőkig támaszkodni kí­vánunk az illető területek szakembereinek alkotó munkájára, kezdeményezé­sére. Én a kibontakozó új, éle­tet,"—mely sok munkát igényel — szépnek, bokhg­­nak látom. Ezt kívánjuk a I néppel együtt megvalósí­tani. Ennek, teljesítéséhez, minden munkáskézre szük­ség van. Kár ezt az országot elhagyni azoknak, akik eddig is becsületes mun­kát végeztek. fl szerencse kovácsa a nép Megyénkben számos prob­léma vár megoldásra. Eh­hez a nép segítségére van szükség. Meg kell olda­nunk megyénk ipara to­vábbfejlesztésének, . többek között a megyénkben ter­melt gyümölcs feldolgozá­sának problémáját. Eddig évenként jelentős mennyi­ségű gyümölcs, elsősorban a világhírű Jonathán ment tönkre a feldolgozás hiá­nya, az elszállítás nehézsé­gei miatt. Fel kell továbbá ku­tatnunk a helyi ipar továbbfejlesztésének le­hetőségeit is. Biztosi­éi’’ " kívánjuk kisipa­rai. k további fejlődését. Biztosítani számára a meg­felelő anyagellátást. A vá­ros legnehezebb problémá­ját, a lakáskérdést tovább kell javítanunk a lakosság megelégedésére. Nem mond. hatunk le a mezőgazdaság fejlesztéséről sem. Segítjük az egyéni dolgozók terme­lését, és minden erővel tá­mogatjuk a parasztság ön­kéntes társulásának kü­lönböző formáit, amelyek nem a kizsákmányoláson, hanem a teljes egyenjogú­ságon alapulnak. A belter­­jesebb mezőgazdaság kiala­kítása érdekében mindent megteszünk. Támaszkodni kell a kulturális szakemberekre Megyénk igen gazdag nemzeti, népi hagvomá-A szerencse kovácsa a nép. Mi őszinte szívvel Vár­juk vissza a becsületes dol­gozókat. akik megyénkből távoztak. Ha jelenleg ne­héz is a helyzetünk, bí­zunk abban, hogy minden dolgozó összefogásával úr­rá leszünk a nehézségeken és jobb, szebb, boldogabb jövőt kovácsolunk népünk számára. Az új esztendőben to­vább fog erősödni né­pünk és más népek, elsősorban a szocialista országok népeivel való baráti kapcsolat. Ez a kapcsolat a teljes füg­getlenség és egyenjogúság alánján fejlődik tovább. Pártunk és kormányunk mindent meglesz azért, hogy az igen nehéz helyzet­ben lévő országunkat ki­­vezessse a kátvúbóL Ebben segítséget nyújtanak a ba­ráti országok is. A már eddig megtett intézkedések azt mu­tatják, hogy pártunk és kormányunk megtette a?. e'°ő leneseket a jo­gos sérelmek orvoslá­sára. Bízhatunk-e a pártban, a (kormányban? Igen! Bízha­tunk. Bízhatunk azért, mert a legnehezebb időben állt az ország élére hogy msg­­! állítsa országunk teljes j rombadöntését és a népre támaszkodva megmutassa a kivezető utat. Az új év elé mindenki reményekkel néz. Jobbat, j szebbet vár minden évtől, így vagyunk most is. S hogy az új év jobb és szebb legyen, ez valameny­­nyiünktől függ. A párt tagjai mutassanak példát a szebb és jobb élet megte­remtésében. Ennek megvalósításához kívánok a Magyar Szociálist^, Munkáspárt Megyei Intéző Bizott­sága nevében megyénk valamennyi dolgozójá­nak erőt, egészséget cs valóban boldog új esz­tendőt. Széli egy zeék Beszélni, korán megtanul az edrer. de hallgatni csak később, vagy soha. ir Színlelt érzéseket könnyebb szrakkal kifejezni,, mint igazat adni.-> Az ítélet élete rövid, az előitriekc hosszú. ★ Az ostoba is gondolkodik négykor, de min­­rj’cr elkövetett ostob?sá2 utár Képi humor \ fiú kérdez Az író ember fia folyto­nosan kérdésekkel zaklat­ja édesapját: — Mond apu mibe halt meg a Holt-tenger? " — Látod, hogy dolgo­zom, hagyj békén, — Akkor azt mond meg, hogy hány szálkája van a halnak. — Ne kérdez már annyit, mert úgy jársz, mint az a kisfiú, aki a sok kérdés miatt úgy meg­görbült, mint egy kérdő­jel. — ?.:: És mond anu, hogy tudta maga alatt tartani a pontot? Nem biztos a dolgában Hajnaltájban becsipve 'bt haza a bérház lakója.- Irts kacaj Felcsent; a házmestert. — T«ék mondani, itt lakik h'ács János? — Vpn mit tréfál, hi­szen ma az. .. — JCjó azt tudom, de . azt, kot itt lakik-e vagy ’, sem, ezrem. Ver vicc '‘idn^y,y. *-■•>??*£>■*•/».'?.. Halhoz m sz'ko't ven. dég ham becslpett. Ész­revette, tnikor felállít hogy nt áll szilárdan. F.zért tatarozta, hogy nem moul az asztaltól. Mosolyon nézte a tán­­colópáro}, s háziasz­­szonnyalírsalaott. A ma­ma ikrebabusgatta. A vendég iáig nézte ez ikreket, fül megszólalt: — Jaj édes kis gye­rek. «miim.iiiiinniiiiiiiiiiiiiiiiinmiiii,*iiiiiuiiuMit.mifTiMitiiiiiiitni.itiiiiiii ......................................................................................... ■■tiitiiiiiiiiitiiiitntiiiiiiiiiiiiiiiiuiiumiitiiiiiifiii Sifthav Barna i rpitt Sam, a niattáz — I antasstihus elbeszélés — Fitt Sam, a matróz, már két napja nem evett. Az éhség már már arra kény­­-'.telte, hogy nyersen faljon be egy ■ött halat, amit a tenger visszahúzó­hullámai maguk mögött hagytak, kor kereső tekintete megállt valamin, lőtte a halványkék tenger végtelen­ig körülötte a part világos okker izzása, háiamegett a sötétzöld őserdő. Egy ritká­­sabb rész felett hegycsúcs körvonalait pillantotta meg. Sovány, borostás arcán megdöbbent hökkenéssel eresztette le a halat. Azután megtörölte verejtékes homlo­kát, s mégegyszer körülpillantva, széles imbolygó léptekkel elindult a homokon, az erdő felé. Sumnal: menekülnie kellett Most már tudta, hol van. Az a hegycsúcs annak a különc tudós­nak telepét jelentette, akinek ellátására idehajóztak. Négy napig vesztegeltek a part előtt, amíg a tudósnak a számtalan ládát kirakták, s már indulóban voltai;, amikor Piti Somnak menekülnie kellett a hajóról. Nem is nagyon emlékszik rá, mi förtént. Italos volt. Bruggs, a tiszt parancsát megtagadta. Rövid dulakodás, azután látta a tisztet mozdulatlanul fe­küdni, fehér kabátja feketéllett a vértől a tisztára mosott fedélzeten. A vízbe vetette magát. Az esti sötét­ség segítségére sietett. S most itt van. éhesen és reménytelenül, távol az embeii társadalomtól, ahová soha térhet, mert vár rá a kötél vissza nem ahova vár rá a Nem félt, de amikor belépeti az óriási fák alá, s rövid idő múlva örök, nedves félhomály vette körül, megmozdult kiálló ádámcsutkája, s idegesen, szárazon nyeli. r vÉrt maga a saikvaláviróhos Ha járt volna már bent, a tudós tele­pén, nem riadt volna vissza a hatalmas majmoktól, amelyek most útját, állták. A sziklaépítmény bejáratában hárman is körülfogták. Arra se maradt ideje, hogy megforduljon, gyors mozdulattal a késs i :apott, de már akkor szőrös mar.­­■ apadták meg, s hörgő hangok fi- J^ztették, hogy jobb, ha veszteg ' Firnes fogságából maga a tudós szc­­r ott a meg, aki a jelző morgásokra ’.tett. Betegesen fehér, sáppádt arca­iméig napfényt csak igen keveset lá­­nyugtalan, élesen vizsgálódó szem téliéit. ivid vizsgálódás után rászólt maj­­■a, amelyek erre Fitt Samot elenged­- Lemaradt a hajóról? — kérdezte oly magabiztosan, mint aki már tudja a választ. — Le... — nyögte megkönnyebbülve a matróz, hogy nem kell különösebb ma­gyarázattal szolgálnia. — S most■ itt akar maradni — folytat­ta a különc ember, s látszott, hogy erő­sen töpreng. — Én nem dolgozom embe­rekkel. Az emberek megbízhatatlanok. Magam vagyok csak, és majmaim. Pitt Sam kétségbeesve intett. Iszonyod­va vezeti az őserdőbe. — Uram, — remegte, — két napja nem ellem. A tudós szeme ^hirtelen megvillant. — Ért maga a szikratávíróhoz? Piit Sara tudta, hogy ez most az életét jelenti, hiszen a különc semmi érzelem­re nem ad. Hevesen bólogatott. — Szilvái ért. Hát rendben van, ihii\de\kim:h boldog új évet kivannak ci postás dolgozók Minden további szó nélkül megfordult, s a matróz követte. Ol nap mítlra a gépnek szólnia kell! Borzongatóan barátságtalan hely volt a telep. Levegőtlen kazamaták, földalatti ce­mentezett helyiségek, gépek, különös ólomszekrények, kapcsolók és ezernyi titokzatos felszerelési eszköz. S minden sarkon, minden teremben a majmok, melyek meghatározott egyszerű feladato­kat teljesítettek. Piti Sam munkahelye aránylag a leg­kényelmesebb szobába esett. Már három napja szedegette a távíró alkatrészeit, s még inkább törte a fejét, hogy mit felel­jen gazdájának. de még semmi sem ju­tott eszébe. Naponta három ízben egy öreg, szürke hímmajom, behozta konzerv­­ieit, evett, s mindannyiszor aludt is tá­bori ágyán, hiszen ideje volt, bőségesen. De mi lesz, ha a gazda megkérdezi, hogy is áll a távíró javításával? „Majd csak mondok valamit, — gondolta könnyel­műen. — Örljön, ha jó kél hét alatt megcsinálom. Vagy három hét alatt. „És utánna? És mi lesz utánira? „Nem tu­dom. mi lesz. Most még van, és ez a fon­tos.“ Az ötödik napon belépett a gazda. Vitt Sam éppen a lávirógépen piszmo­gott. Rettentő zavarba jött. Egy apró csavar le is hullott a kezéből. A gazda fehér köpenyében, hálratett karokkal figyelte. — Meg lasz... meg lesz rövidesen... — dadogta a matróz, a csavart keresgél­ve. — A jövő héten, tehát pontosan öt nap múlva, a gépnek szólni kell — mondta a iudós különösebb hangsúly nélkül. Pitt Sam helyeselt, olyasfélét is mon­dott, hogy talán még hamarább. Csak amikor magára maradt, akkor kezdett bosszankodni, hogy elügyetlenkedte a dolgot. Mert mi lesz, ha mégsem szól? Pedig; hacsak valami csodaiem törté­­nik, akkor úgy fog hallga\ mint a csuka. „ i vita* ereje tn a keiemben!' Egyre jobban izgatta a dőli Két nap újra. elmúlt, csak az üres kőerves do­bozok sokasodása jelezte, hogtz idő ha­lad. Egyébként mélységes ind ült a szobában, s a mennyszatröl\vcgtetőn szüremlelt be a fény. Ml a fenének ké.l olyan gysan az a távíró? Hiszen élelem is van.lán több esztendőre elég. Hajó se jön ir ebben az esztendőben. Igazán mind/ volna, ha csak két, vagy bírom hón múlva készülne cl a géppel A határidő pedig úgylát szil szigorú, mert a különc előtte két naj újra megjelent. Piti Sam most -avaszlcodikezdett. A majmokra, az élelemre tettiegjcgy­­zéseket, de esakhamtr elhallgat, mert. észrevette, hogy szarni akárcsi a fal­nak szólnának. — Mire olyan sár fős ez a tiró? — tört ki belőle a sarócbaszoritóti dühe, A különc ember kizönyös, súgdt ar­cán büszke mosoly irtott át. — Hiszen elkészülő:. Pitt Sam meavakwla a fejéi. — Csal: tudnám lemlább, hoc mivel. A tudós megpittyeptette ajkáde el­ragadta az alkotó e/mer dicsekvvágya, a beteljesedés örömej — A világ ereje ivi a kezergn. És most már így tartom, — markol össze ujjait, hogy bőre nvgfehéredeti— as enyém, az ón akaratodnak van avetve, rabszolgám lett az eajeilcn erő, i én a világ ura. >. ■. A matróz hátrahökál. ..Istenemre. — gondolta megrpülve, ' egyre cifrább a dolog Kisül, hogfez az ember őrült, és én najmokkal, t egy őrülttel vagyok üsszeávva távol , em­berektől.“ 1 A tudós csendesen acagott, {Folyatása a 3. ovlon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom