Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1956-12-22 / 297. szám

SZABÓT CS-S7ATM\R VtPB 1956. december 22, szombat A csúcsfogyasztás idején ne kapcsoljuk be a villanyrezsót és vasalót TAKARÉKOSKODJUNK az arammal Egyikünk sem szeret sötét szobában üldögélni s valamennyiünk hő vágya, hogy újra teljes lényük­ben ragyogjanak a nap minden szakaban a vil­lanyégők. S még ennél is nagyobb vágy: termelje­nek újra teljes kapaci­tással üzemeink, ne le­gyen baj az életet, mun­kát adó energiával. A mostani viszonyok kö­zött bizony takarékosko­dásra, önfegyelemre van szükség. Ez ügyben hívta fel szerkesztőségünket teg­nap este Román elvtárs, a Tiszántúli Áramszolgálta­tó Vállalattól. Az volt a kívánsága, hogy kérjük a következőket a lakosság­tól: — A csúcsfogyasztás ide­jén, 16 órától 21 óráig ne kapcsolják be a vil­lanyfogyasztók rezsói- k^t. vasalóikat mert ezzel a világítási ára­mot' gyengítik és ve­szélyeztetik. Esetleg előfordulhat, hogy további korlátozásokra lesz szükség. Ennek elkerülése mindannyiunk közös ér­deke. Nagyon hasznos lenne az is, ha a fogyasz­tók most eltekintenének a 100 wattos égők haszná­latától is. elégedjenek meg kisebb erősségű villany- körtékkel is. Ezúton tolmácsoljuk a villanyáram gazdáinak ké­rését. Reméljük, meghall­gatásra talál. Mindany- nyiunk közös érdeke, hogy takarékoskodjunk az árammal! Rendőrségről — ügyészségről Büntetőeljárás egy csaló boltvezető ellen Megszűnt ^ ♦ a szesztilalom ♦ ♦ /lícjfcitrfő hor van * A Nyíregyházi Borfor- ♦ galmi Vállalatnál szorgos $ munka folyt a szeszlila- ♦ lom időszaka alatt is. ♦ Amellett, hogy a pincét J átépítik — négy hatal- $ más, egyenkint 250 hek- ♦ toliteres üveghordót épí­tenek — folyik a bor kezelése és az ezzel 'kap­csolatos munkák. A vál­lalat pincéjében — ez az, hielya megyét ellátja — egyelőre elegendő bor áll ■rendelkezésre. ’ Az utóbbi időkben, az is­meretes események miatt 'utánpótlást nem kaptak, ja készletek pedig fogyó- Iran vannak. Viszont rak­tári készlet még mindig van és az ország borter­mése olyan volt az ősz­szel, ami biztosítja a szükségleteket. Tehát a készletek kielégítése a szállításon múlik. A karácsony közeledte megnöveli még inkább a borforgalmi vállalat forgal­mát. És azt jelenthetjük: r késztetek jelentősek, s ez egyre javuló áruszállí­tás biztosítja a karácso­nyi szükségletek kielégí­tését. Novák Menyhért a ke- mecsei 5. sz. földműves­szövetkezeti bolt vezetője volt. Előszeretettel árusí­totta a lisztet, rizsét és egyeb árucikkeket előre elkészített kis csomagok­ban. Amikor azonban a kis csomagokat lemérték, jó­val kevesebbet mutatott a mérleg a kötelező súly­nál. Például az 5 kilós lisztes papírzsákba 4.70 kiló, vagy 4.60 kiló volt csak. A fél kilogrammos csomagból, melyben rizs volt, 10 dekával keveseb­bet csomagolt be, minden félkiló rizsnél 10 dekával csapta be a vásárlókat. Novak Menyhért hosszú idő óta foglalkozik ilyen előcsomagolásokkal. Ki­használta a körülménye­ket és naponként csapta be vásárlóit. A mérleget akarattal elrontotta, úgy, hogy az ugyancsak keve­sebbet mért. Visszaélt az­zal, hogy a vásárlók leg­többször siettek, nsm néz­ték mennyit kapnak az árucikkekből, sók esetben örültek, ha kaptak az igen keresett rizsből és a mindennapi szükségletet kielégítő lisztből és egyéb fontos élelmicikkekből. A nyíregyházi rendőr- kapitányság leleplezte a lelkiismeretlen, csaló bolt­vezetőt és a nyomozás be­vezetésével ellene bűnvá­di eljárást indított. Lefülellek e*jy vásári zsetimetszőt A kisvárdai vásáron tettenértek egy veszedelmes zsebmetszőt. Pálfi Józsefné Gégényről jött a vásárra, és jelentős mennyiségű pénz volt nála. Horváth Jánosné rétközberencsi lakos, --a zsebtolvaj — már előzőleg is figyelemmel kísérte Pálfiné útját és észrevette, hogy sok pérzt lehet nála. Nyomába szegődött és amikor a vásári tolongás egész közel sodorta a pénzes asszonyhoz, elhatározását tetté váltotta. Pálfiné azonban elég érzékeny volt, és észrevette, amikor . ihúzták zsebéből pénztárcáját, melyben 1000 forint volt. A zsebtolvaj asszonyt a rendőrség segítségével sikerült lefülelni és az 1000 fo­rintot tőle visszavenni. A kisvárdai rendőrség a zsebtolvajnő ellen bün­tetőeljárást tett foly Tiatra. Szurkolás Nyírbélteken J A nyírbátori járási rend- } őr kapitányság büntető el­I járást kezdeményezett Ná- ♦.lás: János állami gazdasági ♦ dolgozó, Nyírbéltek Nagy­♦ aszos tanyai lakos ellen, ♦ mert ittas állapotban össze­szólalkozott az ugyan :sak ittas Józsa Istvánnal és rö­vid dulakodás és szóváltás kíséretében Józsát késével megszúrta, aki 20 napon túl gyógyuló sérülést szem dett. «-BESZÉLGETÉS a vb. új elvükével Hyíresyüáza úeltvtilis eleiétől Hol szórakozhat a nyíregyházi ember ? Ha idegenhez megyünk, ismeretien helyre Készü­lünk, elfog bennünket valamilyen langyos izga­lom. Az ember agyaban akár a félénk kis cica a léckerítés közt, uújKaman a gondolatok: vajon hogy lesz?, mint lesz? hogyan íogaci? Minket sem ke­rült el ez az izga­lom, bár úgy jöttünk a városi tanacsra, m.nt haza. Biró Lászlót, a vá­rosi tanács végrehajtó bi­zottságának elnökét ke­ressük, hogy mondjon né­hány szót a varos Kultu­rális élemről, terveiről, el­gondolásairól. — Biztos tájékozottsá­gom még nincsen, hiszen csak néhány napja vagyok ebben a beosztásban — módja Bíró László. — Hogy úgymondjam a ma­gam borén is éreztem a város kulturális elmara­dottságát. Ezen a téren meggyőződésein szerint Nyíregyháza elmaradt a többi hezzá hasonló váro­soktól. Hát hot is szóra­kozhat a nyíregyházi em­ber? — teszi fel a kér­dést. Egy pillanatig csend van. Mindnyájan azt la­tolgatjuk, hogy valóban, hova is mehet a szórakoz­ni kívánó nyíregyházi em­ber? — Van a városban há­rom mozi és egy kultúr- ház — felel helyettünk. A mozik milyenek? — kér­dezi újra. — Kis öreg fa­lucskákba valók, de nem egy ilyen városba. A kul- túrház? — tárja szét kér- dőleg a kezét. — Még nsm tud önállóan olyan szín­vonalú műsort adni, ami amellett, hogy tetszik, tar­talmas és nevelő is. Eze­ken változtatni kell. llol szórakozhatunk karácsonykor 'i Ezután arra terelődik a szó, hogy mi lesz az ün­nepek alatt, milyen elő­adás, kultúrműsor lesz? — Szeretnénk, ha az ünnep második napján színvonalas műsorral szó­rakoztatni tudnánk a vá­ros szórakozni vágyó dolgozóit — mondot­ta. —• Ügy tervezzük, hogy felvesszük a kapcso­latot a debreceni színház­zal és egy előadásra meg­hívjuk őket. Reméljük si­kerülni íog. (Mint megtudtuk, más­nap reggel a városi nép­művelési dolgozók, a kul- túrház vezetőjével közö­sen intézkedett is. Sajnos azonban, a debreceni szí­nészek nyíregyházi elő­adásra nem vállalkoztak. A népművelés dolgozói nem törődnek ebbe bele. Kapcsolatot keresnek Budapesttel. Reméljük fá­radozásukat siker koro­názza.) Mi lesz a színházzal ? A színház-probléma ügye . is igen érdekli a nyíregy­háziakat, de nem túizas azt mondani, hogy me­gyei üggyé szélesedet*. — Ugyanis a színház felépí­tésével és színtársulat szerződtetésével sor kerül­hetne vidéki szereplésekre is. Ezért kérdeztük meg Bíró elvtársat, mi a terv a színházzal, hogy s mint gondolja a város a szín­ház szerepét? — Első dolog, amit mondhatok, hogy a szín­ház építésének üteme igen lassú — mondotta Bíró elvtárs, — dolgoznak, üoigoznak rajta, ue je­lentősebb elorehalacust a kívül járók nem tapasz­talhatnak. Meg kell gyor­sítani! — mondotta. Kifogásolta a továbbiak­ban, hogy a színházépü­letet csaK szélesítik. Vé­leménye szerint rmodon irány ban nagyobbítam kel­lene. Ezután rátért a szín­ház működtetésének dol­gaira. — Szeretnénk, ha mar a közeli hónaposban szer­ződést köthetnénk a deb­receni színházzal előadá­sokra. Erre ugyan még nem történtek intézkedé­sek, de rövidesen sor ke­rül arra is. A színházzal kapcsolatban az az el­képzelésünk, hogy eiőszor csak a debreceni színház színészeit szerződtetnénit, kamara színháza lenne a debreceni Csokonainak., Hetenként adna Nyíregy­házán három előadást, a többi napokon pedig vidé­ken szerepelne. A későb­biekben pedig szervez-j nénk és szerződtetnénk egy állandó társulatot, mert jól tudjuk, hogy Nyíregyháza fejlődése ezt megköveteli. Ebben egyetérthetünk. Egy ipari nagyüzem létesítésének gondolata —■ Nem árulok el titkot azzal, ha elgondolásaink­ból annyit elmondok —• folytatta, — hogy szeret­nénk egy nagyobb üzemet létesíteni városunkban. Ezzel enyhítenénk az elhelyezkedési ■ és kereseti A Sóstó és a melegvíz forrás sorsa Az elnök elgondolásai és tervei szerint Sós­tónkra a megszepülés, megfiatalodás vár. Most eléggé elhanyagolt, gon­dozatlan és ezáltal nem büszkesége, hanem szé­gyene a városnak. Isme- ictes az elnöknek az a nyilatkozata, hogy „Nyír­egyházát fürdővárossá kell tenni.” Ez megfon­tolt, reális lehetőségekkel jól számot vető kijelentés és pn gram. Ha a város lehetőségek terén meglé­vő bajokon. Ez viszont is­mét csak azt sürgeti: Je­gyen Nyíregyházán szín­ház, jó társulat, színvona­las előadás, változatos műsor. megfő.elő hatáskört kap — erre megvan minden remény — akkor lesz ele­gendő gazdasági erőfo.rés e szép terv megvalósítá­sához. A természeti lehe­tőségek jók: van Sóstónk és van egy hőforrásunk. Azt kell tehát kidolgozni, hogyan lehet kis áldozat­tal jövedelmezően és a dolgozók igényeinek meg­felelően felhasználni eze­ket. j piciny, csizmás és •bakancsos Iá- bacskák makacsul tapodták a sa­rai a, korareggeli órákban. Ahogy fo­gyott a távolság az otthon és kis tanyasi iskola között, úgy szaporodott a száma az iskolába igyekvőknek. Vidám hangulatban, élénk csevegéssel telt el az idő az úton. Ma mennek utol­jára az iskolába és holnap kezdődik az alig várt karácsonyi vakáció. Ha nem is lesz olyan szép mint máskor, de a hó­golyózás és lióember-csinálás helyett sok más izgalmas öröm vár rájuk. Hrenkó Bandi köszönés nélkül állt be a sor végére és ugrált át a többiekkel u sártócsákon. Szomorú arccal, nehéz szír vei indult el az isko ha. Özvegy édesanyja már két hete nyomja az ágyat. Meleg szoba, jó élelem és orvosság kel­lene, de nincs miből ezt meg enni. Ma­tt negyedik üveg baracklekvárt bontot­ták Jel, hogy legyén mit enni. Két hete tartoznak már a boltosnak is a hitelbe kapott kenyerekért. Nincs tüzelő, nincs petróleum, kölcsönbe sem kapnak már semmit. felszámít a kisfiú szive, ha a vaká- dóra gondolt. Máskor már hetek­kel karácsony elült együtt írták meg édesanyjával a levelet a Jé’-uskának, hogy mit hozzon majd. Máskor ha jó idő volt. elkísérte édesanyját a városba az ügyvé­dékhez, s ő is ott ült a mosóteknő mellen egy sámlin, amíg anyja kimosta a sok szennyest. — Most mindenről le kell mondania. Talán nem is fájna annyira, Jliéq is Les z ha a többiek nem beszélnének róla: Mit fognak kapni és csinálni karácsonykor. A gyerekek jókedve határtalanná nőtt az iskolában. Szünetről-szünetre maga­sabbra szökött a jókedv. Bandi azonban szerényen húzódott meg a tanterem sar­kában és egykedvűen majszolta lekvúro: kenyerét. Az utolsó óra után mind a nyolc osz­tály feszült figyelemmel, néma csendben üli helyén, a meleg tanteremben. Elöl­tük a terem jobb sarkában hatalma ? mézesekkel és szaloncukorral díszített karácsonyfa állott. Irmus néni, a tanítónő megilletödve lépkedett végig a padsorok között a ka­tedráig. Halkan szólalt meg, meleg ked­ves hangján: — Üljetek le gyerekek! Figyeljetek rám, most mesélni fogok nektek. Mielőtt elkezdett volna mesélni, sorba meggyújtotta a karácsonyfa gyer­tyáit, s az apró kis lángok öröm és szere­id fényei ott csillogtak a tiszta, ártatlan gyermekszemekben. A meghitt csendben Irmus néni sza­vait úgy hallgatták, mintha egy jóságos tündér mesélne most egy sze­gény özvegy édesanyáról, ki nagyon so- kat áldozott kislányáért, hogy tanulni tudjon. Az a kislány igen sokat éhezett, nélkülözött és szenvedett, amíg felnőtt. hatáeső tuj Éveken át távol volt édesnyjától, csak karácsonykor ment mindig haza a kis ráiosszéli nádfedeles házikóba, hogy a Izarácsonyfa pici lángjai és az édesanya féltő szetelete mellett megmelegedjen. Olyankor elfelejtett minden rosszat, egy­formán szerette az embereket és minden nagyon szép volt számúra. Mire kész em­ber tanítónő lett a kislányból, mér nem volt kihez elmenni a szeretet ünnepén, nem volt kinek visszaadni a sok szereta- tet és odaadást. Azóta minden kará­csonykor fenyőágakkal takarja be édes­anyja sírját. — De nektek mindnyájatoknak él az édesanyátok, szeret és áldoz értetek, hogy szép karácsonyotok legyen, meleg ruhá­ban járhassatok iskolába. Szeressétek hát ti is nagyon őket, A tanító néni szavai < pró gyémánto­kat, a meghatottság könnycseppéit csal­ták a gyermekek szemébe, s csak egyedül a jóságos Irmus néni vette észre, hogy egy barna buksifejecske eltűnik a sor­ból, s a padra borulva, keservesen zo­kogni kezd. IJ renkó Bandi kicsiny gyermekszíve 11 csordultig telt fájdalommal. Édes­anyjára gondolt, aki most betegen fele­szik a hideg szobában és álmodik a szép karácsonyról. S amikor eszébe ötlött, hogy talán az ő anyukája sem sokáig cl már és több karácsonya nem lehet, — a todeát szorongató sírás keserves zokogás ban tört ki. Irmus néni szerető kezének simogató- sát érezte fején, s ez olyan jó, olyan megJ nyugtató volt. S ezután olyan csoda történt, amilyetI még mesében sem hallott. A többi gye-* rekek körülállták a padot, amelybari ült, és ügyetlenül simogatták könnyeiti arcocskáját. — Ne sírj Bandi, nektek is lesz karfa csonyfátok — most nem osztjuk fel aj szaloncukrot, meg a mézeseket. Fával együtt elvisszük hozzátok. Úgyse soli jutna egynek belőle. Ugye eljössz hoz-1 zánk karácsonykor ebédre? — Viszünk ám édesanyádnak is, jó? — kiabálták túl egymást a gyerekek. J rmus néni könnyes szemmel, szót- tanul figyelte gyermekeit és szí­rében olyan nagy boldogságot érzett, szinte azt hitte, megreped. Percek alatt csomagba kerültek a mé- zesek, a szaloncukrok és elindultak a gyerekek örömmel és büszkén, szívük-' ben tiszta gyermeki szeretettel a Hren-1 lcóék háza felé, hogy boldog örömet szí-1 rezzenek egy szegény családnak. Bandi most már nem kerülgette a sa­rat. Arko.i-bokron keresztül futott, hogy, minél hamarabb otthon lehessen. Sirt és kacagott egyszerre, amikor átölelte édesé anyját: — Látja édesanyám, mégis lesz kará­csonyunk! 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom