Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1956-12-22 / 297. szám
1956. december 22, szombat, SZABOLCS-SZATMAn NÉPE s I Pravda cikke Kardéi] eSvtárs beszédéről A Pravda december 18-i számában megjelent J. Pavlov cikke E. Kardeljnek a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés ülésszakán elhangzott beszédéről. A cikk bevezetőben rámutat, hogy a reakció söté* erői arra igyekeznek felhasználni a magyarországi eseményeket, hogy új hadjáratot indítsanak a kommunizmus ellen. Ebben a harcban nem lehet elfoglalni „középutas álláspontot“, mert az ilyesfajta próbálkozásokkal a reakciós ideológiának tesznek engedményeket. A Pravda cikke szerint ezt szembetűnően illusztrálja Kardelj elvtárs beszéde. A Pravda a beszédet elemezve utal arra, hogy Kardelj többször ismételgette: a magyarországi „politikai rendszerben van szükség gyökeres változtatásokra“, s hangsúlyozza, hogy Kardelj következtetései szerint Magyarországnak körülbelül azon az úton kellene járnia, amelyet Jugoszlávia elméletileg kidolgozott és a gyakorlatban megvalósít. A Pravda ezután megállapítja: a jelenlegi körülménye« között Edvard Kardelj beavatkozását Magyarország belügyeibe nem lehet másképp magyarázni, mint úgy, hogy fékezni törekszik a magyar forradalmi munkásparaszt kormány programjának megvalósítását. Akár akarja ezt Edvard Kardelj akár nem, áz ilyen beavatkozás a magyarországi re-| akciós erőket segíti — írja a Pravda. A Pravda a továbbiakban rámutat: az osztály harc objektív törvényei nem mel. lőzhetők! vezi azt az elvet, amely a párt vezető szerepét hangoztatja a szocialista építésben“. A Pravda cikke ezután rámutat, hogy a proletárdiktatúrára vonatkozó marxi-lenini következtetés óriási életerejét igazolták a szocialista világrendszer fejlődésének összes tapasztalatai. Kardelj azt hangoztatja — folytatódik a cikk —, hogy a jugoszláv szocializmus elsőnek lépett arra az útra, amelyen véleménye szerint az egész szocialista fejlődésnek haladnia keli. Nyilvánvalónak látszik azonban, hogy ma még korai összefoglalni azokat az eredményeket, amelyeket Jugoszlávia az általa választott úton elért. A Pravda irt utal azokra a negatív jugoszláv jelenségekre, amelyekről Kardelj is beszélt. Ezek egyrészt a még fennmaradt centralizálás, másrészt a szélsőséges decentralizálás káros eredményei. Nyilván nem szabad és nem lehet azt mondani, hogy a nehézségeket Jugoszláviában már leküzdötték és nem lehet útját más országok számára mintaként ajánlani — írja a Pravda..— Mi annak hívei vagyunk, hogy a szocialista gazdasági tevékenység legkülönbözőbb formái fejlődjenek minden országban. Az igazság kritériuma azonban a gyakorlat... Egyelőre azonban még korai arról beszélni, hogy a gazdasági, irányítás új jugoszláviai formái jelentős gazdasági eredményességet mutatnának és azt a példát jelentenék, amelyet mindenütt követni kell. A cikk végül így hangzik: „A szovjet emberek nem szándékoznak beavatkozni Jugoszlávia belügyeibe. Jugoszlávia népeinek, mint bármely más ország népeinek is, joguk van ahhoz, hogy sajátosan rendezzék be életüket. Ez a jog elvitathatatlan. A Szovjetunió őszintén sikereket kíván a dicső jugoszláv népnek a szocializmus építésében, függetlenül attól, hogy a jugoszláv elvtársak ennek az építésnek milyen . konkrét formáit részesítik előnyben. De miért kell szembeállítani Jugoszlávia fejlődését más szocialista országok fejlődésével? Az ilyen irányvonal szembeszökő ellen-étben áll a marxizmus-leninizmus elveivel, a szocialista internacionalizmus elveivel. Veszedelmes lalfeontó tolvaj tört be a Nyíregyházi Minőségi Cipész KTSZ műhelyébe — a helyszínen elfogták A cikk a továbbiakban szemére veti Kardelj- nek, hogy beszédében lemond az események osztályelemzéséről és figyelmen Kívül hagyja a proletariátus és a burzsoázia konfliktusát, s megalkotja „az átmeneti időszakra vonatkozó sémáját, amely szerint nem a kulákok, nem a kizsákmányoló osztályok maradványai, nem az imperializmus ügynökei veszélyesek a fiztál szocialista országra". Az ő véleménye szerint — írja a Pravda — „a pártban és az államban levő bürokratikus elemek“ jelentik a fő veszélyt, s lényegében megengedhetőnek tartja, hogy egyenlőséget tegyen ezen elemek és „az átmeneti időszak állama“ közé. „Valójában E. Kardelj beszédének az a célja, hogy elbagatellizálja a munkásosztály vezette állam forradalmi szerepét az új társadalom építésében — írja a Pravda. — Lenin azt mondotta, hogy a munkásosztály államhatalmának formái változni fognak a nemzeti és történelmi körülményektől függően, de aj lényeg, az alap egy marad... j Aki Rákosihoz és Gerőhöz hasonlóan nem tudja és nem akarja helyesen, alkotó szellemben alkalmazni a kommunizmus alapelveit a nemzeti-állami adottságokhoz, az nagyon megkárosítja ügyünket. Az, aki a nemzeti-állami különbségeket előtérbe helyezve feledésbe meríti a proletariátus diktatúrájának alapelveit, nem kisebb kárt olcoz a szocializmus ügyének ... E. Kardelj, felfogásából kiindulva lényegében szembeszáll a proletárdiktatúra államival és ellenzi a párt vezető szerepét a szocializmus építésének időszakában. Minden ingadozásj nélkül „sztálinistának“ ne-' Mára virradó éjszaka veszedelmes betörőt tett ártalmatlanná rendőrségünk. Kiss József nyíregyházi Rózsa utcai lakos körülbelül 11 órakor betört a Minőségi Cipő KTSZ Zrínyi Ilona utcai üzletébe. Falbontással az udvarról hatolt be, megrakta zsákját és először az utca felőli ajtón akart kijönni. A gyanús zajra a járőr felfigyelt. A betörő végül is a kibontott falrészen távozott, ám az utcán a lesben- álló rendőrbnjtársak karjai közé futott. Zsákja tele volt talppal, és cipőkkel. Megsértette az üzemi demokráciát a Nagyhalász] Kender és Matracüzem munkástanácsa (Folytatás az 1. oldalról.) végzett munkája után kapja meg bérét. Ezt nem állítom, mert ha bármelyik dolgozó is így tenne, elsősorban önmaga ellensége lenne. így tehát csakis a dolgozók hang- gulata, munkakedvhiá- nya a gátló körülmény. Ennek megszüntetése pedig elsősorban a munkástanács feladata. A jelenlegi munkástanács azonban mind az utóbbi időben tehetetlennek bizonyult e feladat megoldásával szemben. S ennek is megvan az oka. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány az üzemi munkástanácsok végleges megválasztásával kapcsolatban félreérthetetlenül kihangsúlyozta: A végleges munkástanácsokat demokratikusan, tehát titkos szavazással, a dolgozók választják meg. Ebben az üzemben azonban megvonták ezt a jogot a dolgozóktól. A munkástanács elnöke és az üzem vezetője azzal indokolják ezt, hogy a titkos szavazás lehetőséget adott volna arra, hogy a dolgozók kerekesszék a munkástanácsból a párttagokat, s az úgynevezett népszerűtlen, de jó szakembereket. Ebben talán igazuK van. Azonban félreérthetetlenül meg kell mondanunk, hazánkban a demokratizmus kibontakozását még az ilyen elgondolások sem gátolhatják. Az üzemi demokrácia semmibevétele soha nem vezethet jóra. Ez az igazság ebben az esetben is igazolást nyert. A munkástanács a dolgozók bizalma és támogatása nélkül olyan életképes, mint az ember az éltető levegő nélkül. A dolgozók bizalmát és támogatását pedig csak az olyan munkástanács élvezi, melyet a dolgozók demokratikusan, szabad légkörben választanak meg. Ez ma már elidegeníthetetlen joga a dolgozóknak. Éppen ezért meg kell adni a nagyhalász kender és matracüzem dolgozóinak is a lehetőséget arra. hogy é.- jenek ezzel a jogukkal. Ezt kívánja a jelenleg széleskörűen kibontakozó demokratizmusunk tisztelet- bentartása, az üzem és a dolgozók érdeke egyaránt. Olvassa mindennap a Szahoícs-Szatmár Népét! 616 latoit üi*u Záhonyban a 20-i műszak eredménye Beszámoltunk arról, hogy a záhonyi állomás dolgozói 18-án rekordteljesítményt értek el, 595 vagon árut raktak át egy műszak alatt. A következő két nap üres vagonok hiánya miatt csak 1019 vagont raktak át, 20-án azonban már folyamatosabbá tudták tenni a munkát. Csütörtök reggel 6 órától péntek reggel 6 óráig 616 magyar vagont raktak meg a Szovjetunióból érkező árukkal. A rakományok nagyrésze, 381 vagon szén, 75 vagon deszka, 24 vagon acél, 11 vagon gyapot, 15 cement, 13 papír, 17 kerékpár és más fontos iparcikkekből állt. Köztemény a Hehru-Eisenhewer megbeszélésekről arra irányuló állandó [összhangban békés és ba- erőfeszítéscit, ráti kapcsolatokat teremthegy az ENSZ elveivel jsenek a nemzetek között.” Statáriátis ítélet egy volt nyilas és egy volt politikai tiszt ügyében Washington, (MTI) Mint az AFP jelenti, a Fehér Ház csülörtökön délelőtt közleményt adott ki Nehru indiai miniszterelnök és Eisenhower 1 elnök tárgyalásai! ól. Nehru és Eisenhower már régóta várta a személyes találkozást, hogy tanácskozhasson a függőben lévő nemzetközi kérdésekről. Most három napon ót Washingtonban és egy napig az elnök gettisburgi rezidenciáján alkalmuk nyílott arra, hogy a legbizalmasabb légkörben őszinte és széleskörű megbeszélést folytassanak több közös érdekű kérdésről. „Az inidai minisztereid nők és az amerikai elnök meg van győződve arról, hogy egymás politikai célkitűzéseinek jobb kölcsönös megértése, amelyet tárgyalásaikon elértek, megkönnyíti India és az Egyesült Államok A kecskeméti katonai rögtönítélő bíróság Rózsa István 52 éves kunágotai lakos fegyver- és lőszerrejtegetés miatt 14 évi börtönnel sújtotta. A vádlottnál, aki nyilas tevékenységéért már több évi börtönbüntetést kapott, a karhatalmi járőrök által korábban halálra ítélt ifj. Góbor Ferenc, valamint Mincér József vádlottá« kegyelmi kérelmét a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa elutasította. A halálos ítéleteket végrehajtották. hatlövetű forgópisztolyt találtak. Bolya Pál volt hond- védségi politikai tisztet a rögtönítélő bíróság 15 évi börtönre ítélte. A vádlott november 22-e után tartalékos lett, fegyverét azonban felszólítás ellenére sem szolgáltatta be. Papp István, Nausch Rudolf és Nagy András halálraítéltek a Népköztársaság Elnöki Tanácsától kegyelmet kaptak és büntetésüket kegyelemből életfogytig tartó börtönre változtatták. (MTI) II Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata kegyelmi kérvényekről A statáriális bíróságok Gépkocsivezetőkről — a kődről — és a szesztilalomraí Elgondolkoztató, hogy milyen bűnös és ostoba volt az a módszer, amely egyes embercsoportokat foglalkozásuk, hivatásuk alapján általában ítélt meg. Bizonyos kategóriákba gyömöszölte az embereket és különféle címkével látta el őket. EZ ALKALOMMAL a gépkocsivezetők, pontosabban a gépkocsivezetők és a köd íratták le velem ezeket a gondolatokat. Mert, hogy ismerjük a gépkocsivezetőket? Legyen az teherkocsi, busz, vagy személykocsi vezető, egyformán „nehéz vagány, dörzsölt pali minden pilóta, akiktől óvakodni kell.” Amikor kocsimosó voltam egyidőben, arra tanítottak először tréfálkozva, hogy „aki egyszer benzint szagolt, az nem lehet tisztességes ember.” Nos, azokban a hetekben, amikor Budapesten és máshol — vagy éppen az országutakon is — még ropoglak a fegyverek, akkor gépkocsik indultak útnak — innen Nyíregyházáról is — és vitték az élelmet a pestieknek, a gyerekeknek, öregeknek, nőknek, férfiaknak, hogy a nehéz napok könnyebbé legyenek, ne legyen éhínség, kevesebb legyen a szenvedés, pusztulás. Ma már sokkal nyugod- tabb az országúti közlekedés — közbiztonságot i'letően. Ellentmondásnak hangzik talán a következő eset, amellyel alá szeretném ezt támasztani. SZERDA ESTE hazafelé jövet — egész lassan jöttünk a hihetetlenül sűrű köd miatt, a vezető szeme már majd kiugrott helyéről az erőltetéstől — Nyírbcgdány és Túra közt egy ember állt a sötét országúton, a gépkocsivezető. A kocsi hátulja csúnyán nézett ki, (nem fognak örülni a Magasépítő Vállalatnál, ha meglátják), egy pesti Csepel Diesel beleszaladt és össze- lapnotta. Utána magaval vitte a Skoda utasait is. Reméljük, újabb baj nem történt, mert úgy hallottuk, hogy a Csepel pilótája kicsit felfüggesztette a szesztilalmat. Én arra gondoltam először: Vajon hány olyan ember akad, aki pár héttel ezelőtt hajlandó lett volna egyedül, fegyvertelenül az országúton éjszakázni egy rossz kocsi mellett. A másik gondolatom az volt: Le a kalappal azok előtt a gépkocsivezetők előtt, akik napról-napra úton voltak abban az irgalmatlan ködben s kimeredt szemekkel, szaggató fejfájással, de ép kocsival tértek haza. A harmadik pedig az: Sokkal kevesebb baj történik a ködben, ha a gyalogos, vagy kerékpáros, szekeres vagy gápkocsizó betartja a szesztilalmat és nem függeszti fel önkényesen egy-egv pillanatra. Erre van még egy történetem: SZÉKELYT ELHAGYVA hirtelen fékezett a kocsi, de még futott pár métert, mielőtt hintázva megállt ez időn. Azután vis«za- hátrált az út szélén he- verő testhez. — Biztosan átmentek a szerencsétlenen, az^án itthagyták! — Nézzük meg léieg- zik-e? A húsz év körüli vékony, barna fiatalember mozdulatlanul hevert. Lábai természetellenes helyzetben beszorultak a mellette fekvő új kerékpár vázába. Karja, feje tehetetlenül engedelmeskedett, amerre mozgatták. Kigombolták a szürse téli- kabátot, za«ót, inget. — Még meleg. Lélegzik! Kis idő múlva meg-« mozdult a fiatalember ajka. Fintorgott. Úgy látszott, hogy hatott rá az erélyes éíesztgetés. — De hiszen ez holt- részeg! CsaK úgy árad belőle az ital. — Nincs nála az igazolvány? A kabátzsebből kék katonakönyv került elő. Tulajdonosa: K. János, Székely. Született 1931-ben. NAGYNEHEZEN SIKERÜLT lábraállítani, Pár lépést támolygott, dünnyogótt, leköpie a mellette állót, azután pár utánozhatatlan Jépés után teljes hosszában ismét hanyatt vágódott. — Mit csináljunk vele, itt hagyjuk? — Azt nem lehet. Holtra fázik. Szerencsére teherkocsi lámpája közeledett a ködben a nyíregyházi Tefu egyik kocsija állt meg mellettünk, az YT 966-os. — Hova mennek szakiként? — Ramocsaházára. — Éppen jó. Egy fiatalembert kellene pártfogásba venni Székelyig. Itt pihen a kerékpárjával. Ekkor már a teherkocsi hátuljáról is leugrált 3—4 fiatalember és ott forgolódtak a barátunk körül. — Gyere csak Janik a velünk. Ne törődj most már semmivel, viszünk haza Székelybe, hagy örüljenek otthon. A kerékpár már fent Is volt. Janit is felhúzták- tolták nagynehezen közös erővel, aztán így váratlanul megszaporodva folytatták az utat.
