Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1956-12-09 / 286. szám

Az MSZMP megyei intéző bizottsága és a megyei tanács lapja ü Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának határozata A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. de­cember 2-án, 3-án és 5-én folytatólagos ülést tartott. Az ülés napirendjén a poli­tikai helyzet és a párt feladatainak meg­vitatása szerepelt. A napirend előadója Kádár János elvtárs volt. A beható tár­gyalás és vita során az Ideiglenes Köz­ponti Bizottság 25 tagja közül 21 elvtárs szólalt fel. Ennek alapján az Ideiglenes Központi Bizottság az alábbi határozatot hozta: Az Ideiglenes Központi Bizottság határozata: (. R hazánkban 1956. október 23-án kezdődött események okai és előzményei A hazánkban 1956 október 23-án kez­dődött események okainak és előzményei­nek minden részletében való pontos fel­tárásához még további rendszeres adat­gyűjtésre és elemzésre van szükség. De az események kiváltó okai, fő mozgató erői és jellemző sajátosságai már ma is teljesen világosak. Az eseményeknek négy alapvető oka, il­letve mozgató tényezője volt. Ezek az okok és tényezők már jóval az októberi ese­mények kirobbanása előtt egy időben, egymás mellett, egymásba kapcsolódva és egymással kölcsönhatásban hatottak s együttesen vezették az eseményeket tra­gikus alakulásaik felé. Ezek az okok és hatóerők a következők: 1. A Rákosi-Gerő klikk, melynek a Magyar Dolgozók Pártja Központi Veze­tőségében és a Magyar Népköztársaság kormányában döntő befolyása volt, 1948. végétől kezdve letért a marxizmus- leninizmus elvi alapjáról. A párt- és állami életben, valamint a gazdasági élet irányításában szektás és dogmatikus po­litikát, ellentmondást nem tűrő, paran­csolgató és bürokratikus vezetési módsze­reket honosított meg. Káros módszereik rendkívül súlyos hibákhoz és bűnökhöz vezettek párt- és állami életünkben egy­aránt. Akadályozták a párt- és társadal­mi élet demokratizmusának kiszélesítését, durván megsértették a szocialista törvé­nyességet. Olyan gazdasági politikát eről­tettek a népre, amely figyelmen kívül hagyta az ország gazdasági adottságait, gátolta a dolgozók életszínvonalának emelését. Az önkéntesség lenini elvének megsértésével a termelőszövetkezeti moz­galmat súlyosan kompromittálták a pa­rasztság jelentős része előtt. A szovjet példa gépies másolásával, a szovjet-ma­gyar barátság helytelen értelmezésével, a nemzeti érdekek háttérbe szorításával, haladó hagyományaink és nemzeti érté­keink lebecsülésével és semmibevevésé­vel súlyosan megsértették a magyar nép nemzeti és hazafias érzéseit. A Rákosi-Gerő-klikk antileninista, a kommunista párttól idegen vezetési mód­szereivel szakadást idézett elő a párt ve­zetősége és tagsága, a párt és a munkás- osztály, a munkásosztály és szövetségese, a parasztság, valamint a párt és értelmi­ségi dolgozók között. Aláásták és gyengí­tették a párt tekintélyét. Ez a vezető klikk képtelen volt arra. hogy súlyos hibáit és bűneit beismerje és kijavítsa. Magatartásán lényegében a Szovjetunió Kommunista Pártja törté­nelmi jelentőségű XX. kongresszusa után sem változtatott, annak útmutatásait fi­gyelmen kívül hagyta. Hatalmi állásához még akkor is görcsösen ragaszkodott, amikor — főleg 1956 március eleiétől kezdve — már szemben állt vele a Köz­ponti Vezetőség jelentős része, a párt­funkcionáriusok többsége, úgyszólván az egész párttagság és lényegében már egy elszigetelt klikk helyzetében volt. A párt­egységre hivatkozva minden jogos kriti­kát frakciozásnak minősítve, akadályoz­ták a kérdések pártszerű és demokratikus kijavítását. A régi pártvezetés szektás politikája széles demokratikus ellenzéki mozgalmat hözott létre az 1953. nyarát követő idő­ben, elsősorban a pártban, majd a kom­munisták legjobbjainak vezetésével a dolgozók tömegeiben. A súlyos hibák következtében mélyen elkeseredett kommunisták és pártonkí- vüli demokratikus tömegek e hibák kija­vításáért harcoltak, de hűek maradtak a kommunizmus eszméihez, a szucialir— társadalmi rendhez, a Magyar Népköztár­sasághoz. A szocializmushoz hű, széles, demokra­tikus tömegmozgalom részvevői ennek félreérthetetlenül hangot adtak az októ­beri események előtt, az októberi esemé­nyek alatt és azok után is. 2. Az októberi események keletkezésé­ben és azok tragikus fordulatában súlyos szerepet játszott a korábbi években ki­alakult és állandóan növekvő pártellen­zéknek az a szárnya is, amely Nagy Im­rét és Losonczy Gézát választotta zászla­jául. A pártellenzék e csoportjának tevé­kenysége pozitívnak tekinthető mindad­dig, amíg harcuk — az egész pártellen- zékkel együit — a Rákosi-Gerő-klikk politikája ellen irányult. 1956. tavaszán azonban tevékenységükben olyan fordu­lat következett be, amely fellépésük jel­legét alapvetően megváltoztatta. A kriti­kát — helytelenül — a párton kívülre, az utcára vitték ki, amelybe a reakciós ele­mek is bekapcsolódtak. Ilyenformán ez a kritika eltorzult, s többé már nem a Rákosi—Gerő-klikk pozícióit fenyegette, hanem a munkásosztály, a magyar népi demokratikus rend pozicióit és alapjait támadta. A pártellenzéknek ez a csoportja, mely a hibák kijavításához pozitív programot nem adott, egyoldalúan csak a pártot tá­madta, s egj-ide*űleg a reakciótól nem ha­tárolta el magát. Felbátorította a reakció erőit és jelen­tős mértékben hozzájárult az ellenforra­dalom kirobbantásához. 3. Az októberi események előkészítésé­ben és kirobbantásában alapvető tényező volt a Horthy-fasiszta és a magyar kapi­talista- földesúri ellenforradalom, mely­nek jelentős erői működnek illegálisan idehaza, fő erői pedig Nyugat-Németor- szágban gyülekeztek és szervezkedtek. A magyar ellenforradalom célja a kapita- talista földesúri ellenforradalom, mely­volt, amelyről az 1945-ben elszenvedett veresége óta egy pillanatra sem mondott le. Ellenkezőleg, azóta állandóan szervez­kedett és csak a kedvező alkalomra várt, hogy lecsapjon népi demokratikus rend­szerünkre és ellenforradalmi céljait va- lóraváltsa. 4. A magyarországi eseményekben vé­gül döntő és alapvető szerepet játszott a nemzetközi imperializmus, amelynek cél­jai természetesen túlmentek a magyar kérdésen, A közelmúltból világszerte is­meretesek a vietnami, koreai, taivani és szuezi nemzetközi imperialista provoká­ciók. Ezek a példák azt mutatják, hogy a nemzetközi imperializmus nem mon­dott le a népek leigázására, és kizsákmá­nyolásának további fenntartására irányu­ló törekvéseiről, nem mondott le a helyi háborúk és egy új, harmadik világháború kirobbantásának tervéről. A nemzetközi imperialistáknak a magyar eseményekbe való beavatkozását és szerepét az októ­beri események előkészítésében az a min­denki által ismert tény is bizonyítja, hogy a kezükben lévő nyugati rádiók és adóállomások (Amerika Hangja és Sza­bad Európa) az elmúlt 12 év alatt egy percig sem szűntek meg a Magyar Nép- köztársaság és intézményei ellen uszítani. 1945-ben a földreform ellen, majd a gyá­rait. bányák és bankok államosítása el­len uszítottak. A legutóbbi három év alatt pedig minden erejüket megfeszítet­ték. hogy a ténylegesen meglevő hibá­kat mértéktelenül eltúlozva, a rendszer elleni uszításra használják fel. Céljuk az volt, hogy a magyar kommunistákat, a demokratikus érzésű tömegeket a szocia­lista eszme, s a népi demokratikus rend­szer, a Magyar Népköztársaság ellen fordítsák. A háttérben meghúzódó s onnan irá­nyító nemzetközi imperialista körök bű­nös szerepét a magyar események kirob­bantásában bizonyítja továbbá az a tény. hogy Nyugat-Németországban ellenfor­radalmi célokra már évekkel ezelőtt ösz- szegyűjtötték a volt horthysta hadsereg­nek és csendőrségnek a hitler-fasiszták- kal együtt nyugatra menekült maradvá­nyait. Egyenruhákba öltöztették, fegyverrel látták el, katonai kiképzésben részesítet­ték és amerikai dollárokkal fizették őkeh Előőrseiket hónapokkal az októberi ese­mények előtt növekvő számban küldték Magyarországra, hogy aknamunkát foly­tassanak népi demokratikus rendszerünk ellen. Az imperializmusnak Magyarországon az ellenforradalom nyeregbe segítésével egy új háborús tűzfészek létrehozása volt a célja, most már itt — Európa térsé­gében. Az orSS;',eban lejátszódott események helyileg időr?nd^n ~ e&'es. faszai­ban is — különb07,116'.! egymástól. . Az október 23-ai.1 Budapesten tüntető fiatalok többségét a Rákosi—Gero-klik. hibái és vezetési módsZ. ’ei eí.,e­seredettségében az a ^ette, hogy e hibákat megszüntetve, a nepi de­mokratikus rendszer alapjait megerősít­ve, a szocializmus építésének útján ha­ladjon előre az ország. Ez még határo­zottabban és szembetűnőbben így volt vidéken, az ott megmozduló tüntető dol­gozóknál. Az októberi események minden részve­vője tudja azt is, hogy már a budapesti fegyveres felkelést megelőző órákban — a délutáni diáktüntetésen — megjelentek az olyan, kimondottan ellenforradalmi jelszavak és követelések is, mint „le a vörös csillagokkal“, „ne használd az elv­társ szót“, „nem, nem soha!“, s ugyan akkor megkezdődött a vörös zászlók ége­tése is. Az ellenforradalom azonban hosszú ideig gondosan álcázta magát a tömegek előtt is csak október 30-a után, a tűzszünet ide­jén lépett fel nyíltan, álarc nélkül. Az az ellenforradalmi erő, amely ekkor kom­munistákat és más haladó munkás, pa­raszt és értelmiségi dolgozókat mészá­rolt le az utcán, már a felkelés első órái­ban, október 23-a estéjének katonai ak­cióiban is szervezetten vett részt és tu­datosan saját céljai irányában befolyá­solta az eseményeket. Ugyanezt az erőt képviselték Mindszenty. B. Szabó. Lich­tenstein herceg és a többiek rádióbeszé­1 -ikkel. herceg Eszterhazy és gróf Ta- <ach-Tolvay fellépésükkel nyíltan a ka­pitalizmus visszaállítására uszítva. Mindenki előtt világos, hogy azokat a katonai manővereket, amelyek gerilla- csoportok részvételével, a rádió ostromá­val egyidejűleg a legfontosabb katonai* és állami vezetési szervek — a józsefvárosi telefonközpont nemzetközi vonalának osztálya, a Nyugati-pályaudvar, a Laki­hegyi rádióállomás, a Ferihegyi repülő­tér, a fegyvergyár, a Timót utcai katonai fegyverraktár, — elfoglalását célozták, nem az október 23-án délután békésen tüntető egyetemi hallgatók, hanem csak igen tapasztalt és képzett ellenforradal­mi diverzánsok szervezhették meg. Világos az is, hogy az ellenforradalom célja nem a hibák kijavítása, hanem a néphatalom, a Magyar Népköztársaság államának megdöntése, a szocialista vív­mányok megsemmisítése volt. Arra a kérdésre, hogy mi volt a Magyarorszá­gon október 23-án kezdődött fegyveres felkelés alapvető jellegzetessége: forra­dalom. vagy nemzeti forradalom-e, szem­benézve a tényekkel csak azt válaszolhat­juk, nem volt sem az egyik, sem a má­sik, hanem ellenforradalom volt. Ezt az igazságot akkor is meg kell mondani, ha tudatában vagyunk annak, hogy az ese­mények során az országban megmozdult tömegek túlnyomó többsége célkitűzései­ben, szándékaiban és érzéseiben a Ma­gyar Népköztársaság hű fia, becsületes dolgozó és jó hazafi volt, nem pedig el­lenforradalmán (Folytatás a 2. oldalon.J Megyei kommunista aktíva-illés volt szombaton Nyíregyházán A beszámolót Dögéi Imre elvtárs, as MSZMP ideiglenes liözponti Bizottságánah tagja, földművelésügyi miniszter tartotta A Magyar Szocialista Munkáspárt Megyei Ideg'enes Intéző Bizottsága szom­baton a Pártolható'; Házában megyei kommunista aktívaülést tartott. Ebből az alkalomból zsúfolásig megtelt a székház a megye aktivistáival. A beszámolót Dö­géi Imre elvtárs, az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának tagja, földműve­lésügyi miniszter tartotta, melyben rész­letesen elemezte az ország politikai hely­zetét, és foglalkozott az új párt előtt álló legfontosabb feladatokkal. Elemezte ax ez év október 23-án történt eseményeket, majd az azt követő időszak értékelésére tért át. Beszámoló­jában szó volt a munkásosztályt, a me­zőgazdaságot, s ezzel együtt a parasztsá­got, valamint az értelmiséget érdeklő kérdésekről. A beszámolót vita követte. Az ülés ismertetésére a későbbiekben vissza­térünk. II. Rz október 23-ón kezdőd'.* »mények PS**' ohan Ipíátsznriolt. pseménvek d*3 . _

Next

/
Oldalképek
Tartalom