Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1956-11-28 / 276. szám

1936 november 2S, szer dl SZABOLCSSZAl'.MAn XEPB íl Hí idegbetegségek okairól - tjj „virágoskert“ Hyírbátorban - Ki az igazi gazdája a kccsordi kastélynak? Látogatás néhány megyei egészségügyi intézetben Néhány. nappal ezelőtt útra keltünk és megláto­gattunk néhány megyéi egészségügyi intézetet: ho­gyan vészelték át az ese­ményektől terhes napokat, nincs-e valamiben hiány. S arra is kíváncsiak voltunk: mint vélekednek az orvo­sok? Kisebbfajta felfedező út volt ez. M«iy károkat okoz az alkoholizmus az ideggyógyász mondja A nagykállói ideggyógy- mlézetben a rendes meder­ben folyik a gyógyító mun­ka. Mi változás van? Ala­kítják az öreg épületet, új konyhagépeket szerelnek. Az orvosok zökkenő nélkül végzik feladatukat. A be­tegszobákat járva, ame­lyekben hangosan üvöltöző súlyos elmebetegek, össze­függéstelen szavakat mor- !moló szerencsétlen élő-ha- 'lottak vannak, állandóan az a kérdés motoszkál ben­nünk: „Mi az oka?” Ezt kérdezzük akkor ' is, ami­kor az idegosztály dolgai­ról beszélünk. Az ideggyó­gyász őszintén válaszol, ■nem kerülgeti és nem szé- pítgeti a dolgot: :— Nagyon sok áldozata van az alkoholizmusnak. Ha minden jelentkező fér- jfit fel. tudnánk venni az intézetbe, akkor az alkoho­listák tennék ki a kezeltek nagyobb százalékát. Miért? Nem egyszerű erre vála­szolni, sok oka lehet. De az okok között ott volt az a bürokratizmus, amely ter­veket írt elő a szeszfo­gyasztásra is. . A tervhiva­tal szinte maga terjesztette az alkoholizmust! Ezt is elmondta az or­vos: — Az utóbbi években az idegbetegek nagy százalé­ka a munkás- és paraszt­káderek soraiból került ki. Ezek az emberek vagy azért mentek tönkre, mert a nép ellen kellett tüzön- vizen keresztül végrehaj­tani, hajtatni rendeleteket, instrukciókat, vagy azért, mert képességükön felüli munkát, szellemi tevékeny­séget követeltek meg tő­lük. —Mindebből le kell vonni a tanulságot — ezzel búcsúzunk az intézettől, amely ma már valóban kórházi intézet. Valamikor tébolyda volt, most már kórházi gyógyszínvonalon foglalkozik a betegekkel az elme és idegosztályon egy­aránt. Ezzel van összefüg­gésben az orvosok kérése: az illetékesek a vöröske­resztes adományokból jut­tassanak számukra több gyógyszert, különösen Se- venalt . . . Ahol örömet jelemének a költözés gondjai A nyírbátori csecsemő otthont keressük. Űj he­lyen, a mintegy 700 ezer forintos költséggel felépí­tett épületben találjuk meg a 104 gyereket, apró lurkókat, lánykákat, fiúcs­kákat. Valóságos virágos- kert ez. Ott topognak fla­nel ruhácskáikban az új szobákban, hintalovon nyargalnak és a nagy abla­kokon napfény árad be. Lódy doktort, az intézet vezetőjét a költözési gon­dok sűrűjében találjuk: ho­gyan oldja meg a mosást, mert a mosókonyha még a régi épületben van, hogyan szárítsanak és így tovább. De mégis örül, nagyon örül, mert a régi épület dohos, egészségtelen, füst- gázas levegőjéből elho­zatta „gyermekeit” ebbe az új, nagyszerű otthonba. Ez az épület igazán ott­hona lesz az árva, elha­gyott kicsinyeknek s nem érzik majd olyan keserű­nek, fájdalmasnak a szülőt- lenséget. tcsen, mi van most a jár­vánnyal. A járási tiszti or­vos megnyugtató válás t ad: — A végén járunk. Álig van hetenként 1—2 megbe­tegedés. Lassan megszű­nik. Valamit a kórházról: meglepően, az első szem- pillantásra észrevehetően nagy rend és tisztaság van itt. Nyugtató zöld falak, vi- : ágok, növények, fegyel­mezett munka. Ez a jel­lemző. Egyszóval külsőleg úgy tűnik, mintha nyom­talanul szálltak volna el a napok az intézet feletti Maga az igazgató is bi­zonygatja, hogy semmi, de semmi nem történt. Engsdelmet kérek, de vi­tába szállók az igazgatóval. Annál is inkább, mert va­lahogy nem esett jól, hogy minden egészségügyi inté­zetnél hasonlóképpen fo­gadtak bennünket: „itt nem történt semmi . . .” Szinte mentegetőzésszerűen. Pedig meggyőződésünk, hogy Va­lami azért mégis történt. Valamit mégiscsak vártak orvos barátaink is a forra­dalomtól, nekik is vannak elgondolásaik, terveik, mint ahogy nekik is voltak ke­serveik, fájdalmaik a Rá- kosi-önkény alatt. Miért félnek erről beszélni? Miért olyan tartózkodóak? Dolgoznak a dohánygyárak A dohányfermentálógyár dolgozói tegnap reggel tel­jes létszámmal megjelentek az. üzemben a munka fel­vételére. Az üzemi munkás- tanács elnöksége a szak- szervezettel, valamint a mű­szaki vezetőkkel karöltve | kisebb csoportokban rövid megbeszéléseket tartottak. A dolgozók elmondották, hogy jogos ' követeléseik mellett továbbra is kitarta­nak, de a sztrájkjog fenn­tartásával azonnal felveszik a munkát. Hangoztatták, hogy köve­teléseik teljesítését csakis a termelés normalizálása biz­tosítja. Ennek megfelelően úgy döntöttek, hogy a sztrájk okozta anyagtorló­dás megszüntetésére a gépi fermentálóban két műsza­kot indítanak, hogy az anyagveszteségeket a leg­minimálisabbra csökkent­hessék. így döntöttek még a nyíregyházi, a miskolci, a rakamazi, a nagykállói, a kisvárdai, és a vásárcsna- mé'nyi dohánybeváltó üze­mek dolgozói is. 52 teherkocsi élelmet — burgonyát, kenyeret, almát, baromfit stb. szállított ed­dig Budapestre a Vörös- kereszt megyei alapszerve­zete. Ezen a héten * 15 te­herautóval küldenek ismét. Rendszeresen ad áramot a í iszalöhi Vízmű Tiszalökön, a vízmű dolgozói a legnehezebb idő- szakuan is helytálltak. Tudták, liog-y megyénk szén- hiánnyal küzd és ezért rendszeresen, pillanatnyi meg­szakítás nélkül dolgoztak. Ügy szervezték meg a mun­kál, hogy egy perc kiesés nélkül tudják adni a leg­nagyobb mennyiségű áramot, amire megyénk ipará­nak és közvilágításának szüksége van. Dicséret illeti ezért a vízmű valamennyi munká­sát. Óvjuk meg a tél pusztításaitól a nyíregyházi színházat Minden kultúrát szerető, opera, operett, és hangver­seny után rajongó nyíregy­házi örömmel látta amikor a Bessenyei téren keresztül haladt, hogyan épül váro­sunk színháza. Sokan már képzeletben ott ültek talán a nézőtéren s élvezték az Othellót, Verdi Trubadúr­ját, vagy éppen a Csárdás­királynőt. Ahogy épült a színház, magasodtak a fa­lak, s már nemcsak a kör­vonalait látták a város egyik kultúrközpontjának. hanem a megvalósuló ter­vet is, hisz napról-napra szemük előtt bontakozott ki a nemesvonalú kultűrcent- rum — úgy növekedtek a remények is. Az utóbbi hetek óta azon­ban csend honol az építke­zésnél. Az állványok né­mán merednek az ég felé, nem csattognak a szeker- cék, a kőművesek is letet­ték a malteros kanalat, s hó lepte be a tetőszerkeze­tet, amelyet fáradságos, al- kótó munkával építettek* Most az idő vasfoga marja, tépázza, eszi a nemes mun­ka eredményét. A dolgozók , fillérjeiből épült és épül a színház* Minden becsületes ember • nek érdeke, liogy »«né. előbb felépüljön, s az e^L-.. befektetett ' forintok no vesszenek kánba. Mentsük «mj menthető. Ehhez újból' csattogni kell a szekereiknek, • gondoskod­ni keli arról, hogy a tető- szerkezetet megvédjék, kát­rányos lemezekkel fedjék be. Amir most megvalósít­hatunk azt ne halasszuk el holnapra. Ez a .színház épí­tésén dolgozó -munkásoktól függ, akik, nyilván tudják, hogy minden, perc drága, hisz nincs a munkáshata­lomnak kidobni való pénze* (s. k.) «ven grsii Hívta Növekednek a Magyar Szocialista Munkáspárt helyi szervezetei A paralizis elleni küzdelem hősei között A mátészalkai kórházban vagyunk, a gyermekpara- lizis elleni küzdelem hősei között. Ebben a nagy harc­ban különösen Braxatórisz Rudolf gyermekgyógyász tűnt ki áldozatkészségével — de vele együtt az egész kórház dicséretet érdemel. Az első kérdés természe­Végül Kocsordra érkez­tünk, a megye egyik tüdő­szanatóriumába. A kastély valamikor gróf Tisza La­josé volt. Luxuskastély. Olasz építőmesterek építet­ték, de úgy, hegy bírja ki még a földrengést is. Most szabolcsi-szatmári tüdőbe­tegek gyógyulnak itt. Mun­kások, szegé nypa rasz tok, tisztviselők, akik oly sokat szenvedtek a múltban a tüdőfaló homokon. Ki ér­demű hát meg a kastélyt? A gróf-e vagy Zsuzsi néni, a sóstóhegyi öreg paraszi- asf’ony? ' ’' valaki még tépelődik szór, hogy mi lett volna jobb: az ellenforradalom-e, vagy a Kádár-kormány, akkor gondoljon Zsuzsi né­nire, aki boldog, mert bí­zik abban, hogy meggyó­gyul. Nem állt meg a munka a Kállósemjéni Állami Gazdaságban Estére járt már az idő, «mikor hazafelé jövet be­vetődtünk az állami gaz­daság udvarára Kállósem- jénben. Papp István üzem­egység-vezetőt a kastély­ban találtuk, ’az irodái-; melletti lakásán. Elmond­ta szépen, mi újság a gaz­daságban. — Nálunk sem volt könnyű mostanában, annyi bizonyos, kezdi beszélni nagy lendülettel. De nincs baj a gazdaságban. No­vember 20. óta 80 hold búzát vetettünk el a Kál­lai út mentén, a Pap-tag­ban. De hányszor megza­vartak bennünket! Teher­autókkal jöttek, a levegő­be lövöldöztek, hogy hagy­ják abba a munkát, sztrájk van. Udvari bácsi, Tóth Pista kétségbeesve jöttek: „Pista bácsi, nem tudunk dolgozni, mert minden percben kivernek bennün­ket a munkából!“ Mond­tam nekik: Emberek, tartsunk ki, mert jövőre is enni kel: a népnek.” Úgy­hogy 28-ra mégis elvetet­tünk. így volt a burgonyaföl­delésnél is. 3000 mázsa elit vetőburgonyát kellett el­földelni. Megszólaltatták ■»ellettük a pisztolyt, hogy hagyják abba a munkát, ha nem akarnak bajba ke­rülni. A garázda emberek így akarták megcsúfolr.i nálunk a forradalmat. A községben még a 48-as emlékművet is ledöntöt- ték. A magtárunkban 1000 q búza és 800 q rozs volt. Erővel fel akarták türm', szét akarták hurcolni né- hányan a terményt. Nehe­zen lehetett szót értetni velük, hiszen állandóan itatták őket. De sikerült • megőrizni a terményt, fej­adagon kívül nem adtunk ki belőle, Megáll a szoba közepén, elgondolkoci-, aztán hir­telen felvágja a fejét. — Ma reggel mérges voltam, összevesztem az agronómussal, aztán be­rúgtam. Nem titkolok én semmit, ezt i s megmon­dom. Azt mondta, hogy nem kellett volna annyi embert dolgoztatni. Hogy még sepregetésre is beállí­tottam embert. Hát nem az volt a legfontosabb, hogy megmaradjon a fe­gyelem, a rend, a gazda­ság vagyona, hogy a mun­ka menjen?! Legyint egyet. Mindegy, az a fontos, hogy most cso­magoljuk a Jonathánt. 20 vagonnal készítünk most Nyugat-Némeíországnak, Svájcnak, meg Finnor­szágnak. Csak kijusson, .pert ha valamikor kellett, akkor most nagyon kell a valuta, A mátészalkai járásban 30 helyen alakult meg a Magyar Szocialista Mun- j káspárt helyi szervezete, j Ezek az alapszervezetek I több mint 540 tagot szám- j Iáinak. A párt soraiba 11 pártonkívüli is jelentke­zett, akiket felvettek. A nyírbátori járásban 15 alapszervezet működik 2C0 taggal. A kislétai Rákóczi TSZ­ben az MDP-nek 21 tagja volt. A Szocialista Mun­káspárt megalakulásakor valamennyien felvételüket kérték a rregújhedó pártba. Penészleken 9 taggal ala­kult meg a párt helyi szer­vezete. Az Encsencsi Gépállomá­son 20, a Nyírbátori Gép­állomáson pedig 30 taggal I alakult meg a pártszerve- ! zet. A nyírcsászári Haladás TSZ-ben 6 tag szervezi a j Szocialista Munkáspárt ht- I lyi szervezetét. A vásárosnaményi járás­ban 22 alapszerve::e!e van a pártnak. Ezek több mint 450 tagot számlálnak. A párt erősödését mutatja, hogy itt is többen kérték felvételüket a pártba a pártonkívüliek soraiból. A gyürei Béke TSZ-ben is megalakult a pártszer­vezet 22 taggal. A Nagyvarsányi Gépállo­máson 20 tagja van már a Magyar Szocialista Mun­káspártnak. A Vásárosnaményi Tégla­gyár munkásai közül 15-en léptek a párt soraiba. A bányászokon és a vasutasokon múlik az export alma mielőbbi elszállítása A mezőgazdasági igazga­tóságtól nyert fésülés sze­rint november 26-án érte­kezletet tartottak Budapes­ten a gyümölcstermesztési és kereskedelmi szervek szakembereinek részvételé­vel az export alma elszállí­tásának megindítása érde­kében. Az illetékes szakemberek­nek az a véleménye, hogy az export alma elszállítása tovább nem halasztható na­gyobb károsodás nélkül. Megyénk ióldművesszövet- kezeteicek hálózatában 5-800 vagon készárut tárolnak. Az Dicséret és megbecsülés illeti a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat dolgozóit A forradalom kezdete óta egy percre sem szüne'.elt a Sütőipari Vállalat tizemé­ben a munka. A vállalat valamennyi dclg zója meg­feszített munkával állt helyt a forró kemencék mellett. Ennek köszönhető, hogy a legkritikusabb napokon is volt friss kenyér és nem hiányzik a péksütemény sem. Joggal kérdezzük: vajcn a Sütőipari Vállalat dclg:- zóinak semmi követeié.ük nem volt?- De igenis volt. Csak megfontoltan, higgad­tan gondolkodtak és cse'e- kedlek. Első perctől kezdve elvetették a sztrájkot, mint a követelések teljes té.ér.ek fegyverét. Jcgos követelé­seik fenntartása mellett egy percre sem feledkeztek meg kötelességükről, sem a lakosság kenyérszükségle­tének folyamatos biztosítá­sáról. így gondolkodtak, s így is cselekedtek, s ezért elismerés és megbecsülés illeti őket. Míg megyénk dolgozói­nak többsége sztrájkolt, a Sütőipari Vállalat dolgozói a régi normában e'őírtak kétszeresét termelték. Fá­radságot nem ismerve dol­goznak. Köszönet a jó munkáért! állami gazdaságoknál 700 vagon alma várja az elszál­lítást. Tekintettel az utóbbi kemény fagyokra, szükséges ugyan a tárolt alma újbóli átvizsgálása és a fagykárt szenvedett almák kiváloga­tása, de ec semmi akadályt nem jelent a szállítás azon­nali megkezdésében. A gön-i gyöleg ugyancsak nem je­lent akadályt. A Göngyöleg­ellátó Vállalatnál, jelenleg 48.000 garnitúra különböző rendszerű ládaanyag van összeállítás alatt. A ládák összeállítása gyorsan halad, mert a szükséges anyag ren­delkezésre áll és a munká­sok folyamatosán dolgoznak* Az export alma azonnali szállításának megindítása tulajdonképpen a vasutaso­kon és a bányászokon mú­lik. Az szükséges, hogy mi­előbb legyen elegendő szén és vasút), teherkocsi. Ez pe­dig bányászainktól és vas­utasainktól függ. Tekintve, hogy az export almát a kül­föld jól megfizeti, belföldi viszonylatban pedig közvet­lenül a dolgozók javára szolgál, a vasutasok és bá­nyászok e közös cél érdeké­ben az, almatermelőkhöz és a kereskedelmi szervek dol­gozóihoz hasonlóan azon lesznek, hogy a kincset érő szabolcsi almát mielőbb el­szállítsák rendeltetési he­lyére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom