Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1956-11-28 / 276. szám

XIII. évfolyam, 276. szám

Ara: 50 fillér

1956 november 28, szerda

n Megyei Pártelnökség és a Megyei Forradalmi Munkás és Paraszt Tanács lapja

Ilii

...

Kádár János miniszterelnök rádióbeszéde

törvénytisztelő állampolgára számára biztosítót,uií. Ez azonban nem rajiunk múlik. Még egy-két héttel ezelőtt is sok helyütt fegyveres ellenforradalmi terroristák félemlítették meg azokat a becsületes állampolgárokat, akik dolgozni akartak és a törvényes rend helyreállítására törekedtek. Szerencsére ez a helyzet megváltozott, de még mindig gyakori jelenség, hogy tiszteséges és becsületes, a munka és a rend érdekeit képviselő embereket lelki terror alatt tartják a zavaros időkben mindig felbukkanó és magukat egyideig mindig felszínen tartó zavaró elemek.

Nézzetek körül emberek. Látni fogjátok, hogy a hivatalokban is, gyárakban is sok az olyan mostanában felbukkant újsütetű, azelőtt soha nem látott, önmagát demokratának nevező személy, akiket ha közelebbről megnéztek, látni fogjátok, hogy azelőtt nem voltak sem munkások, sem demokraták, hanem gyárvagy malomtulajdonosok,

esetleg Horthy hivatásos tisztjei, és mindezeken túl lasisztak. Helyre kell igazítani ezt a néhol meg mindig meglevő fordított, világot. Minaenkineií meg -ceil értenie, hogy a népi demokratikus rendszer

olyan rendszer, amely demokrácia a munkások, parasztok és a szellemi dolgozók számára, de diktatúra a kizsákmányolok számára. Demokrácia a demokraták számára, de dik- .atúra az ellenforradalmárok és fasiszták számára. És még egyszerűbben kifejezve: a kormány el van tökélve arra, hogy ha már hazánkban egy ideig félni kell valakinek, akkor sehol, egyetlen helyen, a legkisebb faluban sem, a becsületes munkás, paraszt vagy értelmiségi dolgozónak, ne a demokratikusan gondolkozó haladó embereknek kelljen félniök, hanem féljenek a törvény megszegői, a fasiszta uszítok és ellenforradalmárok, népköztársaságunk ellenségei.

Az élet alapja: a munka

Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke beszédet mondott november 26-án este a Kossuth rádióban. Beszéde így hangzott:

Magyar munkások, parasztok, értelmiségi dolgozók. elvtársak!

Néhány időszerű kérdésről kívánok szólni. Először a törvényes rend helyre- állításának kérdéséről. Mint ismeretes, az ellenforradalom szervezett fegyveres erőit a november 4-ét követő néhány napon belül szétvertük. Ezek egyrésze fegyverletételre kényszerült, más része megsemmisült. Hasonló sorsra jutottak később azok a főleg Budapesten garázdálkodó néhány főből álló kis fegyveres csoportok is, amelyek időnkint feltűntek a gyárak, az üzemek környékén, és fegyveres terrorral igyekeztek meggátolni a dolgozni akarókat a munkában.

Ma a fővárosban a fegyveres összetűzések befejeződése után a közbiztonság fenntartásának és megszilárdításának feladata mindinkább a magyar forradalmi ezredek járőreire és a rendőrségre, vidéken a rendőrség szerveire hárul.

Hozzá lehet tenni, hogy honvéd egységeink és rendőrségi szerveink napról napra kielégítőbb módon teljesítik rendkívül fontos (feladatukat. Eredményesen folyik azoknak a közönséges bűnözőknek az össze- szedése is, akiket a rendkívüli események idején a rendszer ellenségei nagy számban szabadítottak ki a börtönökből a társadalmi rend és a közbiztonság rovására, és akik természetesen mindaddig veszélyeztetni fogják a lakosság nyugalmát, amíg az utolsó szálig vissza nem szállítják őket oda, ahol a helyük van. Főijük a bujkáló el- íenforradalmárok és ellen- forradalmi uszítok felkutatása. őrizetbevétele és bíróság elé állítása is. Ezzel kapcsolatban meg kell mondanom, világosan és ■félre nem érthető módon a következőket:

Először': A kormány a dolgozó nép érdekeinek és a népköztársaság állami rendje védelmének érdekében elsőrendű feladatának tartja és ingadozás nélkül végrefogja hajtani és hajtatni valamennyi bujkáló ellenforradalmár, ellenforradalmi uszító és közönséges bűncselekményt elkövető személy felkutatását, ártalmatlanná tételét és bíróság elé állítását. Ebben a kérdésben engedni és alkudozni nem fogunk, mert ez halálos bűn lenne népünk és államunk előtt.

Másodszor: ismételten félreérthetetlenül kijelentem azt Is, hogy kormányunk november 4-1 felhívásában tett ünnepélyes Ígéretét — amely szerint

egyetlen dolgozónak sem lehet bántódása amiatt, mert az október 23-án kezdődött tömegmegmozdulásokban részt vett

— betartjuk és mindenkivel betartatjuk.

Az ország törvényes rendjének helyreállításában azonban ma már más kérdések kerültek előtérbe. Mialatt az ország gyárainak, üzemeinek, intézményeinek, hatóságainak túlnyomó többségében az élet mindinkább a rendes, törvényes mederben folyik, helyenkint visszásságok, esetenkint súlyos visszaélések fordulnak elő, amelyeket haladék nélkül meg kell szüntetni. Mit kell többek között biztosítani? Biztosítani kell, hogy

a munkástanácsok valamennyi termelő üzemben — ahol az elő van írva — teljesíthessék a törvényben biztosított hatáskörben feladatukat.

Ugyanakkor azonban határozottan véget kell vetni annak, az egyes munkástanácsoknál még mindig meglévő gyakorlatnak, hogy minden törvényes felhatalmazás nélkül kiárusítják, elkótyavetyélik — csereberélik a nép tulajdonát képező árukat, anyagokat és ezzel súlyos károkat okoznak az amúgyis nehéz helyzetben lévő nemzetgazdaságnak.

Ismeretes, hogy a választott szervek — mint például a megyei tanácsok végrehajtóbizottságai mellett működő és politikai munkát végző forradalmi és hasonló elnevezésű bizottságok — munkáját a kormány rendelettel szabályozta. Megállapítható, hogy a közhivatalok, intézmények és hatóságok többségében a legkülönbözőbb elnevezésű bizottságok teljesen anarchikusán, és a közre nézve minden haszon nélkül te- vékenykednek. Azokban a közhivatalokban és hasonló jellegű intézményeknél is, ahol az alkalmazottak kinevezése útján foglalták el munkahelyüket, és munkájukat a törvény előírása szerint, a minden közalkalmazottra kötelező állami fegyelem alatt végzik, ezek a bizottságok nem hogy segítették volna, hanem meggátolták és bénították eddig a munkát.

A kérdés teljes rendezéséig is kívánatos, hogy ezek a közhatóságoknál létesült és még működő bizottságok tartózkodjanak minden, a munkát gátló fellépéstől, és ha ezt nem tennék meg önszántukból, akkor a hivatal, intézmény, stb. munkáját felelősen irányító Vezető, rangidős tisztviselő vessen ennek véget, A törvényes rend teljes és következetes helyreállításának elengedhetetlen követelménye az is, hogy a kinevezett, s a munkáért személyükben

felelős vezetőknek — mint a minisztériumok, főhatóságok vezetőinek, a tanács végrehajtó bizottságok elnökeinek és titkárainak, az iskolák és gyárak igazgatóinak, a mérnököknek és művezetőknek, és minden más felelős vezetőnek az utasításait mindenki köteles betartani és végrehajtani.

A törvényes rend maradéktalan érvényesítését minden becsületes magyar állampolgár úgy tekintse, mint a dolgozó nép alapvető és legfontosabb érdekit, és ennek megfelelően védelmezze és erősítse azt. A törvényes rend kérdésével kapcsolatban meg kell mondanom azt is:

kormányunk el van tökéivé arra, hogy az egész társadalmi élet demokratizmusát fejlessze, az állami és gazdasági vezetés bürokratikus módszereit felszámolja, a hivatalok, intézmények és vállalatok demokratikus vonásait erősítse.

Meg kell azonban nviltan és ószintén mondani, a demokráciának is megvan a maga törvényes rendje. Az anarchiát, a fejetlenséget, a felelős vezetők utasításainak végre nem hajtását ne nevezze senki demokráciának, mert mindez a demokráciától merőben idegen. Az ország törvénj'es rendjének helyenként divatba jött lazítása mindenkor — az adott viszonyok között pedig különösen — nem a nép és a demokrácia, hanem ellenkezően a nép ellenségei javát és érdekeit | szolgálja. A törvényes rend lazítása, vagy lazításának tűrése bármilyen nagy hangon kimondott forradalmi jelszavak kíséretében történik is — a valóságban nem a nép, hanem az ellenforradalom malmára hajtja a vizet. A törvényes rend védelmezői bátran és határozottan lépjenek fel mindenütt és mindenkivel szemben, bárki is legjren az, aki veszélyezteti állami és gazdasági szerveink törvényes munkáját, yagy akár csak kísérletet tesz arra.

Az utóbbi években sokszor elhangzott a félelemnélküli é!et követelménye. Mi azt kívánjuk, és azért dolgozunk, hogy a törvényes rend mielőbb és teljes mértékben helyreálljon az egész országban és az egész élet minden vonatkozásában. Ennek az alapfeltételei máris adva vannak. Ügy érezzük, hogy valamennyi törvénytisztelő, a közrendet és köznyugsl- mat óhajtó becsületes állampolgár támogatásával rövid idő múlva abban a helyzetben leszünk, hogy elmondhatjuk, megoldó‘tűk ezt a feladatot is. Ezzel majd elmondhatjuk azt is, hogy a Magyar Népköztársaságban a félelem nélküli életet az ország minden

Második kérdésként az élet alapját képező munkáról kell szólnom. A helyzet hazánkban ismeretes. Egy közel három hetes általános bénultság és sztrájk után hazánk majd minden termelő helyén megkezdődött a munka. E kérdésnél külön és tisztelettel kell i megemlékezni a magyar falu dolgozóiról. Az állami gazdaságok dolgozói, a ter-' j niel^szövetkezetek tagjai és az egyénileg gazdálkodó parasztemberek egyaránt becsülettel teljesítették a ha. za iránti kötelezettségüket. Az országos vihar hetei alatt is szorgalmasan dolgoztak. Becsülettel be kell vallani, hogy minden központi irányítás nélkül elvégezték az őszi szántás-vetés 80—90 százalékát és még most is szorgalmasan dolgoznak. Hozzájuk is száguldoztak olyan emberek, akiknek az elmúlt hetekben a legfőbb gondjuk az volt, hogy a munkások ne dolgozzanak. Ezek az izgága elemek felszólítotok a parasztokat is arra, hogy ne szántsanak és ne vessenek. ők azonban egyöntetűen valóban mély bölcsességgel azt válaszolták, hogy

ma is van kormány, jövőre is lesz. A kormány munkájáról vagy jellegéről majd a jövő nyáron is lehet vitatkozni, de ha ők most ncm szántanak és nem vetnek, akkor jövőre nem lesz kenyér és ha kenyér nem les’, akkor nem lesz min vitatkozni sem, mert ha kenyér nem lesz. akkor élet sem lesz. Valójában miről is van szó?

A munka az egész iparban, kereskedelemben, a szállításnál megkezdődött, de azt mégsem mondhatjuk, hogy a termelés valóban rendesen folyik. Először azért nem, mert igaz ugyan, hogy a munka megindítása és a termelés folyamatosságának biztosítása jó úton halad, de ugyanezen fejlődésen belül helyenként és időnként — visszaesések vannak. A nehezen fejlődő termelés frontján helyi és időleges, de mégis súlyosan káros sztrájkok hullámzanak át! Mi ezeknek az egyre gyengülő, de teljesen még meg nem szűnt sztrájkhullámoknak az oka? Alapjában két oka van ezeknek a jelenségeknek. Az első az, hogy az események hátterében működő ellenforradalmi erők most már — más fegyver híján — a legvadabb rémhírek terjesztésével, a legképtelenebb követelések bevetésével azt akarják elérni, hogy gazdaságilag a lehető legnagyobb kárt okozzák az országnak, hogy a gazdasági nehézségek nyomán újabb támadást intézhessenek népi demokrat'kus rendszerünk ellen. Az ellenforradalmárok pontosan tudják, mit cselekszenek. De nehéz feltételezni az ellenforradalmárok kezére játszó olyan eszüket vesztett uszí- fókról is. mint G'mes Mik- 'ós. Sándor András és más hozzáiuk hasonló személyekről. hogy ne tudnák mit cselekszenek.

Ők tudatosan az ellenforradalom szekerét tolják és ezért ne sértődjenek meg, ha mi kénytelenek vagyunk ennek megfelelően eljárni velük szemben.

Második akadálya helyenként a munka teljes beindításának az, hogy gyakran a jóhiszemű dolgozók sem értik, hogy önmaguk érdekei ellen cselekszenek, amikor olyan feltételekhez akarják kötni a munka felvételét, amelyek ma még nem valósíthatók meg. Ezeknek a követeléseknek egy része olyan helyekről indul el, amelyek a munkásosztály érdekeitől idegenek. Ilyenek például a kormány ösz- szetételének ilyen vagy olyan személyi megváltoztatására irányuló követelések. E kérdésről három megjegyzésem van: Azoknak az üzemeknek dolgozói, akiknek nevében a politikai követeléseket kis csoportok különböző helyeken felvetik, többségükben eyszerűen nem is tudnak arról, hogy nevükben miket követelne::. Erre jellemző a következő eset: Egy alkalommal fogadtam a budapesti munkástanács néven bejelentett1 küldöttséget. A küldöttség tagjai előadták azt a követelésüket, hogy egy bizonyos Maiéter nevű embert vegyünk be a kormányba. Amikor megkérdeztem, hogy ki tudja közülük, hogy ki az a Maiéter, kiderült, hogy senki közülük ezt nem tudja. Maiétert soha sem Iáin ták, életéről, tevékenységéről semmit sem tudtak; Amikor megkérdeztem, ki ajánlotta nekik, hogy követeljék ezt az embert a kormányba, hogyan követelhetik egy olyan embernek a kormányba való bevételét, akiről fogalmuk sincs, hogy kicsoda, — csak zavart hallgatás volt a válasz, mert erre válaszolni nem tudtak. Amikor pedig elmondtam i kik, hogy ki az a Maiéter és mi volt életútja — mert én ismertem — azonnal elálltak követelésüktől és restellték magukat miatta.

Második megjegyzésem a . hogy a november 4-i kormányhatározatunknak megfelelően,

mihelyt a termelőmunka az ország minden területén rendesen megindul és a törvényes rend minden helyen cs minden vonatkozásban helyreáll, nyomban változtatást eszközlünk a kormány összetételében,

r. ég pedig oly módon, hogy kommunisták és nem kommunisták legjobbjaival fogjuk a kormányt megerősíteni. lehetőleg a legjobb szakemberek bevonásával. A nem kommunistákkal szemben az az egyetlen igényünk — de ehhez ragaszkodni fogunk — hogy az illető kész legyen a népköz- társaság állarr rendjének, a szocialista vívmányok megvédésének és a szocializmus építésének alapján dolgozni.

A harmadik megjegyzésem a kérdéshez az, hogy

(Folytatás a 2. oldalon.]