Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. november (13. évfolyam, 254-278. szám)
1956-11-25 / 274. szám
Kill, évfolyam, 274, síára Ara: SO fillér 1956 november 25, vasárnap A Megyei Párfeínökség és a Megyei Forradalmi Munkás és Paraszt Tanács lapja Nagy imre és társai Romániába távoztak A Magyar Távirati Iroda jelentette szombat délben: Nagy Imre volt miniszterelnök és néhány társa — mint ismeretes — november 4-én a budapesti jugoszláv nagykövetségen menedékít kért és kapott, mely november 22-én megszűnt. Nagy Imre és társai már több mint két hete a magyar kormány engedélyét kérték, hogy a Magyar .Népköztársaság területéről egy másik szocialista ország területére távozhassanak. A Komán Népköztársaság kormányának beleegyezése alapján Nagy un re és társai november 23-án a Román Népköztársaság területére táv.-tak. B kormány tárgyalt a megyei munkástanács kiiidetiséggei Korábban hírt adtunk arról, hogy négy tagú munkástanács küldöttség utazott el Budapestre, hogy tárgyaljon a kormánnyal a Szabolcs-Szatmár megyei munkástanácsok egyesített követeléseiről. Pivarnyik Jánostól, a megyei tanács elnökségének titkárától kaptuk a hírt, mely szerint ő beszélt pénteken Szilágyi Menyhérttel, a küldöttség vezetőjével. A telefonbeszélgetéskor tudomást szerzett arról, hogy küldöttségünk csütörtökön tárgyalt a kormánnyal. A gépkocsi elromlott, ezért csak szombaton reggelre tervezték a hazaindulást. Valószínű, hogy a keddi újságban már részletesen tájékoztathatjuk a lap olvasóit arról, hogy a küldöttség mit intézett. Piaci jelentés: Szemesterményből kevés, zöldségbői, gyümölcsből bőséges volt a felhozatal A tegnapi piacon kukoricából és egyéb szemesterményből a szokásosnál sokkal kisebb volt a felhozatal. Ezt a kialakult árak is mutatták. A csövestengeriért 270—290 forintot kertek mázsánként, míg a morzsolt 360—390 forintért cserélt gazdát. Az étkezési burgonya fajtától függően 160—190 forint között mozgott mázsánként. A sertésnek való apró burgonyát 120—130 forintért adták. A nagybani káposztaár változatlanul 200 forint körül alakult ki. Almából, zöldségből és sárgarépából nagy volt a felhozatal. Egyedül hagymából volt nagyon gyér a felhozott mennyiség, a keresletet korántsem elégítette ki. Az alma ára nem emelkedett, a szép Jonat- hánt 4 forintért mérték kilónként. A rendelkezésre álló készletek biztosítják a lakosság zavartalan ellátását R megyei tanács végrehajtó bizottságának közleménye A megyei tanács végrehajtó bizottsága fő feladatának tekinti az október 23-án elkezdődött népi forradalom vívmányainak megyénkben történő megvalósítását. Intézkedéseivel elő akarja segíteni a munkásparaszt kormány célkitűzéseinek megvalósítását. A november 23-i végrehajtóbizottsági ülés ezeknek megvalósításáért hozta meg határozatait. A határozaton között szerepiel: az ipari termelés folytatása és fejlesztése érdekében csökkenteni kell a nyersanyag hiányt, azonnal rendezni kell a szabad szakszervezetekkel karöltve a dolgozók munkabéreit 1S56 november l-től kezdődően. Az anyagellátást egyrészt a megye területén lévő készletek átcsoportosításával, másrészt a szomszéd me* gyékkel és népi demokratikus országokkal folytatandó csere útján kívánja megoldani. A megyei tanács végrehajtó bizottsága ezzel is elő kívánja segíteni, hogy az üzemek, vállalatok dolgozói a Nagybudapesti Munkástanács felhívásához csatlakozva felvegyék az any- nyira szükséges termelőmunkát. Foglalkozott a végrehajtó bizottság a megye közellá- tásával. Ügy látja, hogy a rendelkezésre álló készletek biztosítják a lakosság további zavartalan ellátását az alapvető élelmiszerekből cs iparcikkekből. Nyíregyháza város ellátását azonban megnehezíti a piaci árakdak megmutatnozu indokolatlan cs káros drágítása. Ezért e..- nak ellensuiyozásáia intézkedés történik, n.gy a tej behozatalt megnöveljék, új tejboltot létesítsenek. Tárgyalásokat folytatnak a város gázellátásának biztosítása céljából. A piacokon megfelelő ellenőrzést szervezünk. A végrehajtó bizottság intézkedett az önkéntes elhatározás a.apján megmaradó termelőszövetkezetek támogatásáról, az önkéntesen kilépő termelőszövetkezeti tagok törvényes igényeinek biztosításáról, és arról, hegy megelőzzék a szabályosan feloszló szövetkezetek vagyonának felosztása során esetlegesen előforduló jogtalanságokat. A végrehajtó bizottság elhatározta, hogy üléseire rendszeresen meghívja a magyar szabad szakszervezetek megyei elnökét és a közellátási kormánybiztos megyei megbízottját. 4» Az ülésen számoltatta be a végrehajtó bizottság Feleszi Istvánt, a vb. elnökét a megyei lapban személyére vonatkozó megjelent cikkel kapcsolatban és az utóbbi időknek személyével összefüggő eseményeivel. A végrehajtó bizottság elfogadta az elnök beszámolóját, amelyben kifejtette, hogy teljesen egyetért a forradalom célkitűzéseivel, annak megvalósításáért harcol. Helyesebb lett volna, ha a helyén marad, de kényszerítő körülmények miatt következett be a súlyos napokban a megye éléről való távozása, ugyanis életveszélyes fenyegetéseknek volt kitéve egyes személyek részéről, akiknek nem volt közük a forradalom nemes' célkitűzéseihez. Helytelen volt részéről —- mondotta —, hogy mintegy két évi hivatali működése alatt nem tartott kielégítő kapcsolatot a város üzemeinek, vállalatainak munkásaival. A jövőben kijavítja ezeket a hibákat, következetesen harcol a forradalom célkitűzéseinek megvalósításával azért, hogy megbízzanak benne a dolgozók. A végrehajtó bizottság végül kéri, hogy a múlt súlyos hibáinak kijavításáért, a demokratikus szabad és független Magyarország felépítéséért végzendő munkájában támogassák megyénk dolgozói. Hogy kigyúljanak a karácsonyi gyertyák •. • Dld^rgető hideg csipdesi arcunkat és oly jó hazasietni meleg szobába esti vacsorára. Nemsokára kiszakadnak a felhö-duny- hák és beborítja a földet a fehér hó. Nemsokára karácsony lesz... Es most megkérdem tőletek: emlékeztek meg azokra a karácsony-estékre, amikor egyetlen faha- sábocska sem volt a spór alatt és a vasútra kellett menni szentestén rongyos zsákkal szenet lopni? Emlékeztek még azokra a karácsony estékre, amikor a gyermekek sírtak? Nem azért, mert nem kaptak hajasbabát, vagy ólomkatonákat, hanem azért, mert éhesek voltak. Nem kaptak kenyeret. A szoba hideg ós sötét volt. Egyetlen gyertyácska sem lobogott, egyetlen fenyőágacska sem volt virágcserépba tűzve. Mennyi szomorú és kegyetlen karácsonyunk volt, amikor a szegények gyerekeinek egyetlen fenyőfája volt, az az angyalhajas, papírszalag )s fa, amit a polgármester úr állíttatott a Kossuth téren a kicsinyek nagy szív- fájdalmára. Mert hasa senki sem vihette a fit, a cukrot sem, — marcona hajdúk vigyáztak rá. Sok szomorúság és gond terhelte az elmúlt években is a karácsony estéket. Örömünket, családi boldogságunkat sokszor fátyolozta szomorúság és keserűség szorította szívünket. Lelket fojtogató volt az a légkör, amelyben „elvi“ viták folytak arról: pártszerű-e karácsony estéjén csillogó fával, lobogó gyertyákkal, szikrázó csillagszórókkal, játékokkal megörvendeztetni gyermekeinket, ajándékokkal kimutatni egymás iránti szeretetünket. Ez a kor kimúlt! Soha többé nem jön vissza: Záloga ennek sok-gok magyar kiömlött vére, egy nemzet hősiessége által megszentelt halála, a szabadság bajnokainak emléke. És most szeretnénk egymásnak boldog karácsonyi ünnepeket kitűnni. Mi. akik életben maradtunk és tovább viselhetjük azt a nevet, hogy „magyar“, szeretnénk országunkat naggyá és boldoggá tenni. Hiszen a nép, amelyik életeket tudott áldozni a hazáért, élni és dolgozni is tud nemzete felemelkedéséért. Az emberek fázósan sietnek az utcán és azt találgatják: vajon miért csuktak be az üzletek* Kérdezgetik egymástól: mit csinál a dohányfermentáló, dolgoznak-e Áliskolcon? Mi újság? Mi úr ság? Mi újság? Nem újság, de talán egyesek elfeledkeztek arról, hogy közeleg a karácsony. Hogy be kell fűteni szentestén a szobát és ahhoz szén, fa kell. Hogy jó lenne egy szép fenyőfács- ka az asztalra és rá cukrot, csokoládét, almát, süteményt rakni, a fa alá hajas babát Marikának, falovacskát Pistikének, meleg sálat édesapának, jó cipőt édesanyának. Hogy jó lenne ünnepi vacsorát főzni s után a megnyugodott, békés szívvel megcsókolni egymást és így köszönni: „Boldog ünnepeket drága szeretteink... “ Jó lenne — jaj, nagyon jó lenne! — ha karácsonykor klgyúlnának a gyertyák és lobogó lángocskáik az élet: a lüktető, teremtő, termelő élet zászlócskái lennének.., Harminchat családnak meleg otthont Levél ssahíárttaimhos JJohamosan közeleg a tél Ezekben a napokban az 1 jutott eszembe, hogy vajon azok a családok hogyan készülnek a télre, akik még mindig életveszélyes, embertelen körülmények között élnek? Ahol a gyermekek arcán megfagy a mosoly, a szüleik csak biztató szavakkal tudják vigasztalni őket. Hogy életveszélyes lakásokban még ma is élnek Nyíregyházán, ez nem kétséges. A városi mérnöki hivatal nyilvántartása szerint ezeknek a családoknak a »várna mintegy S0. Amikor a napokban felmentem a városi tanácsra és láttam, hogy a lakáshivatal előtt asszonyok várják, hogy segítsenek rajtuk, meghallgassák panaszukat, összeszo- rult a szivem, •, ,sz . munkás a társaim nevében is felelősséget éreztem ezek* ért az asszonyokért, gyermekeikért. Arra gondoltam, hogy itt valamit tenni kell, hisz a lakáshivatal semmiből nem adhat. Ez az elgondolás vezetett arra, hogy tollat fogjak és szóljak szaktársaimhoz, barátaimhoz, az építőipari munkásokhoz. Igaz, én olt az asszonyoknak akkor azt mondottam, hogy menjenek az építőipari munlcásokhoz, s mondják meg nekik, hogy mivél előbb tegyek lakhatóvá azt a 3S lakást, amelyek ha már készen lettek volna, most kevesebb lenne a gond. Én tudom, hogy még tnost sem k<hő a cselekvés. S igazat adok annak az asszonynak, aki aklcor ezeket válaszolta nekem: „Az én férjem vasutas. Mi lenn«, ha ők is sztrájkolnának? Ha nem szállítanák az élelmet?“ Nem is szükséges erre válaszolni. Mindenki tudja, hogy ez a halállal lenne egyenlő. Mi nem akarjak ezt. Én azt hiszem, hogy egyetlen építőipari munkás, az én szaktársaim sem akarják. Minden építőmunkás, akiben van szív, aki szereti a gyermekeket, a meleg családi otthont, az meghallgat engem és megtesz mindent azért, hogy a 36 lakás még a zordabb idő beállta előtt lakhatóvá váljon. Szaktársaim! Barátaim! A párt. amit lehetett megtett a lakásgondok enyhítése érdekében. Több irodát, vállalatot adott át lakások céljára. De többre és egyre többre van szükség. A lakáshivatal a semmiből nem adhat lakást. Csak akkor tudja kielégíteni a lakásszükségletet, ha mi építőipari munkások segítünk. Az asszonyok, családok könyörögnek az emberséges otthonért. Mi megértjük őket, segíteni akarunk. Tudjuk azt is, hogy a 36 lakás még nem oldana meg mindent. De sokat segítene. Tudom azt is, hogy nektek is vannak bérköveteléseitek. Megértem azt, egyetértek veletek, hiszen én is építőmunkás vagyok. De lássátok be, hogy a követelések, csak a rend helyreálltával oldhatók meg. Értsétek meg, hogy a jelenlegi körülmények között — a szrájkkat, mint a munkások olyan fontos fegyverével — nem visszük előre az ügyet. A további sztrájkkal csak rontunk helyzetünkön. Ezt pedig nem akarjuk. Barátaim, építömunkások! A városi tanács lakáshivatala előtt, látottak után. a követelő, kérő anyákat sajnálva elhatároztam, hogy segítek. Vállalom, hogy munkámmal segítek a 36 lakásos épület gyors befejezésében, hogy mielőbb tíj otthonba költözzenek azok a gyermekek, akik ki vannak téve a tél hidegének, az embertelen körülményeknek. Arra kérlek benneteket, hogy — ha csak egy szikrányit is eqyütiíreztek azokkal a családokkal, akik várják a ml segítő kezünket — fogjuk meg a kalapács nyelét, a szerszámokat és tegyük együtt lakhatóvá ezt az épületet. Én kész vagyok segíteni nektek. Higyjétek el, hogy segítségünket meghálálták a boldog mosolygós gyermeki arcok, DANKÖ JÁKOS
