Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1956-11-25 / 274. szám

Kill, évfolyam, 274, síára Ara: SO fillér 1956 november 25, vasárnap A Megyei Párfeínökség és a Megyei Forradalmi Munkás és Paraszt Tanács lapja Nagy imre és társai Romániába távoztak A Magyar Távirati Iroda jelentette szombat délben: Nagy Imre volt minisz­terelnök és néhány társa — mint ismeretes — november 4-én a budapesti jugoszláv nagykövetségen menedékít kért és kapott, mely no­vember 22-én megszűnt. Nagy Imre és társai már több mint két hete a ma­gyar kormány engedélyét kérték, hogy a Magyar .Népköztársaság területéről egy másik szocialista ország területére távozhassanak. A Komán Népköztársaság kormányának beleegyezése alapján Nagy un re és társai november 23-án a Román Népköztársaság területére táv.-tak. B kormány tárgyalt a megyei munkástanács kiiidetiséggei Korábban hírt adtunk arról, hogy négy tagú mun­kástanács küldöttség uta­zott el Budapestre, hogy tárgyaljon a kormánnyal a Szabolcs-Szatmár megyei munkástanácsok egyesített követeléseiről. Pivarnyik Jánostól, a megyei tanács elnökségének titkárától kaptuk a hírt, mely szerint ő beszélt pénteken Szilágyi Menyhérttel, a küldöttség vezetőjével. A telefonbe­szélgetéskor tudomást szer­zett arról, hogy küldöttsé­günk csütörtökön tárgyalt a kormánnyal. A gépkocsi el­romlott, ezért csak szomba­ton reggelre tervezték a ha­zaindulást. Valószínű, hogy a keddi újságban már rész­letesen tájékoztathatjuk a lap olvasóit arról, hogy a küldöttség mit intézett. Piaci jelentés: Szemesterményből kevés, zöldségbői, gyümölcsből bőséges volt a felhozatal A tegnapi piacon kukori­cából és egyéb szemester­ményből a szokásosnál sok­kal kisebb volt a felhozatal. Ezt a kialakult árak is mu­tatták. A csövestengeriért 270—290 forintot kertek mázsánként, míg a mor­zsolt 360—390 forintért cse­rélt gazdát. Az étkezési burgonya faj­tától függően 160—190 fo­rint között mozgott mázsán­ként. A sertésnek való apró burgonyát 120—130 forint­ért adták. A nagybani ká­posztaár változatlanul 200 forint körül alakult ki. Almából, zöldségből és sárgarépából nagy volt a felhozatal. Egyedül hagy­mából volt nagyon gyér a felhozott mennyiség, a ke­resletet korántsem elégítet­te ki. Az alma ára nem emelkedett, a szép Jonat- hánt 4 forintért mérték ki­lónként. A rendelkezésre álló készletek biztosítják a lakosság zavartalan ellátását R megyei tanács végrehajtó bizottságának közleménye A megyei tanács végre­hajtó bizottsága fő felada­tának tekinti az október 23-án elkezdődött népi for­radalom vívmányainak me­gyénkben történő megvaló­sítását. Intézkedéseivel elő akarja segíteni a munkás­paraszt kormány célkitűzé­seinek megvalósítását. A november 23-i végre­hajtóbizottsági ülés ezeknek megvalósításáért hozta meg határozatait. A határozaton között szerepiel: az ipari ter­melés folytatása és fejlesz­tése érdekében csökkenteni kell a nyersanyag hiányt, azonnal rendezni kell a szabad szakszervezetek­kel karöltve a dolgozók munkabéreit 1S56 no­vember l-től kezdődően. Az anyagellátást egyrészt a megye területén lévő kész­letek átcsoportosításával, másrészt a szomszéd me* gyékkel és népi demokrati­kus országokkal folytatan­dó csere útján kívánja meg­oldani. A megyei tanács végrehajtó bizottsága ezzel is elő kívánja segíteni, hogy az üzemek, vállalatok dol­gozói a Nagybudapesti Mun­kástanács felhívásához csat­lakozva felvegyék az any- nyira szükséges termelő­munkát. Foglalkozott a végrehajtó bizottság a megye közellá- tásával. Ügy látja, hogy a ren­delkezésre álló készle­tek biztosítják a la­kosság további zavarta­lan ellátását az alap­vető élelmiszerekből cs iparcikkekből. Nyíregyháza város ellátá­sát azonban megnehezíti a piaci árakdak meg­mutatnozu indokolatlan cs káros drágítása. Ezért e..- nak ellensuiyozásáia intéz­kedés történik, n.gy a tej behozatalt megnöveljék, új tejboltot létesítsenek. Tárgyalásokat folytatnak a város gázellátásának biz­tosítása céljából. A piaco­kon megfelelő ellenőrzést szervezünk. A végrehajtó bizottság in­tézkedett az önkéntes el­határozás a.apján megma­radó termelőszövetkezetek támogatásáról, az önkénte­sen kilépő termelőszövet­kezeti tagok törvényes igé­nyeinek biztosításáról, és arról, hegy megelőzzék a szabályosan feloszló szövet­kezetek vagyonának felosz­tása során esetlegesen elő­forduló jogtalanságokat. A végrehajtó bizottság elhatározta, hogy ülé­seire rendszeresen meg­hívja a magyar szabad szakszervezetek megyei elnökét és a közellátási kormánybiztos megyei megbízottját. 4» Az ülésen számoltatta be a végrehajtó bizottság Fele­szi Istvánt, a vb. elnökét a megyei lapban személyére vonatkozó megjelent cikkel kapcsolatban és az utóbbi időknek személyével össze­függő eseményeivel. A vég­rehajtó bizottság elfogadta az elnök beszámolóját, amelyben kifejtette, hogy teljesen egyetért a forra­dalom célkitűzéseivel, an­nak megvalósításáért har­col. Helyesebb lett volna, ha a helyén marad, de kényszerítő körülmények miatt következett be a sú­lyos napokban a megye élé­ről való távozása, ugyanis életveszélyes fenyegetések­nek volt kitéve egyes sze­mélyek részéről, akiknek nem volt közük a forra­dalom nemes' célkitűzései­hez. Helytelen volt részéről —- mondotta —, hogy mint­egy két évi hivatali műkö­dése alatt nem tartott ki­elégítő kapcsolatot a város üzemeinek, vállalatainak munkásaival. A jövőben ki­javítja ezeket a hibákat, következetesen harcol a forradalom célkitűzéseinek megvalósításával azért, hogy megbízzanak benne a dolgozók. A végrehajtó bizottság végül kéri, hogy a múlt sú­lyos hibáinak kijavításáért, a demokratikus szabad és független Magyarország fel­építéséért végzendő munká­jában támogassák megyénk dolgozói. Hogy kigyúljanak a karácsonyi gyertyák •. • Dld^rgető hideg csipdesi arcunkat és oly jó haza­sietni meleg szobába esti vacsorára. Nemsokára ki­szakadnak a felhö-duny- hák és beborítja a föl­det a fehér hó. Nemsokára karácsony lesz... Es most megkérdem tő­letek: emlékeztek meg azokra a karácsony-esték­re, amikor egyetlen faha- sábocska sem volt a spór alatt és a vasútra kellett menni szentestén rongyos zsákkal szenet lopni? Em­lékeztek még azokra a ka­rácsony estékre, amikor a gyermekek sírtak? Nem azért, mert nem kaptak hajasbabát, vagy ólomka­tonákat, hanem azért, mert éhesek voltak. Nem kaptak kenyeret. A szoba hideg ós sötét volt. Egyet­len gyertyácska sem lobo­gott, egyetlen fenyőágacs­ka sem volt virágcserépba tűzve. Mennyi szomorú és kegyetlen karácsonyunk volt, amikor a szegények gyerekeinek egyetlen fe­nyőfája volt, az az an­gyalhajas, papírszalag )s fa, amit a polgármester úr állíttatott a Kossuth té­ren a kicsinyek nagy szív- fájdalmára. Mert hasa senki sem vihette a fit, a cukrot sem, — marcona hajdúk vigyáztak rá. Sok szomorúság és gond terhelte az elmúlt években is a karácsony estéket. Örömünket, családi bol­dogságunkat sokszor fá­tyolozta szomorúság és ke­serűség szorította szívün­ket. Lelket fojtogató volt az a légkör, amelyben „elvi“ viták folytak arról: pártszerű-e karácsony es­téjén csillogó fával, lobogó gyertyákkal, szikrázó csil­lagszórókkal, játékokkal megörvendeztetni gyer­mekeinket, ajándékokkal kimutatni egymás iránti szeretetünket. Ez a kor kimúlt! Soha többé nem jön vissza: Záloga ennek sok-gok ma­gyar kiömlött vére, egy nemzet hősiessége által megszentelt halála, a sza­badság bajnokainak em­léke. És most szeretnénk egy­másnak boldog karácsonyi ünnepeket kitűnni. Mi. akik életben maradtunk és tovább viselhetjük azt a nevet, hogy „magyar“, szeretnénk országunkat naggyá és boldoggá tenni. Hiszen a nép, amelyik éle­teket tudott áldozni a ha­záért, élni és dolgozni is tud nemzete felemelke­déséért. Az emberek fázósan sietnek az utcán és azt ta­lálgatják: vajon miért csuktak be az üzletek* Kérdezgetik egymástól: mit csinál a dohányfer­mentáló, dolgoznak-e Ális­kolcon? Mi újság? Mi úr ság? Mi újság? Nem újság, de talán egyesek elfeledkeztek ar­ról, hogy közeleg a kará­csony. Hogy be kell fűteni szentestén a szobát és ah­hoz szén, fa kell. Hogy jó lenne egy szép fenyőfács- ka az asztalra és rá cuk­rot, csokoládét, almát, sü­teményt rakni, a fa alá hajas babát Marikának, falovacskát Pistikének, meleg sálat édesapának, jó cipőt édesanyának. Hogy jó lenne ünnepi vacsorát főzni s után a megnyugo­dott, békés szívvel megcsó­kolni egymást és így kö­szönni: „Boldog ünnepeket drága szeretteink... “ Jó lenne — jaj, nagyon jó lenne! — ha karácsony­kor klgyúlnának a gyer­tyák és lobogó lángocskáik az élet: a lüktető, teremtő, termelő élet zászlócskái lennének.., Harminchat családnak meleg otthont Levél ssahíárttaimhos JJohamosan közeleg a tél Ezekben a napokban az 1 jutott eszembe, hogy vajon azok a családok hogyan készülnek a télre, akik még mindig életveszé­lyes, embertelen körülmények között élnek? Ahol a gyermekek arcán megfagy a mosoly, a szüleik csak biz­tató szavakkal tudják vigasztalni őket. Hogy életveszélyes lakásokban még ma is élnek Nyíregyházán, ez nem kétséges. A városi mérnöki hiva­tal nyilvántartása szerint ezeknek a családoknak a »vá­rna mintegy S0. Amikor a napokban felmentem a városi tanácsra és láttam, hogy a lakáshivatal előtt asszonyok várják, hogy segítsenek rajtuk, meghallgassák panaszukat, összeszo- rult a szivem, •, ,sz . munkás a társaim nevében is felelősséget éreztem ezek* ért az asszonyokért, gyermekeikért. Arra gondoltam, hogy itt valamit tenni kell, hisz a lakáshivatal semmi­ből nem adhat. Ez az elgondolás vezetett arra, hogy tollat fogjak és szóljak szaktársaimhoz, barátaimhoz, az építőipari munkásokhoz. Igaz, én olt az asszonyoknak akkor azt mondottam, hogy menjenek az építőipari munlcásokhoz, s mondják meg nekik, hogy mivél előbb tegyek lakhatóvá azt a 3S lakást, amelyek ha már készen lettek volna, most keve­sebb lenne a gond. Én tudom, hogy még tnost sem k<hő a cselekvés. S igazat adok annak az asszonynak, aki aklcor ezeket vá­laszolta nekem: „Az én férjem vasutas. Mi lenn«, ha ők is sztrájkolnának? Ha nem szállítanák az élelmet?“ Nem is szükséges erre válaszolni. Mindenki tudja, hogy ez a halállal lenne egyenlő. Mi nem akarjak ezt. Én azt hiszem, hogy egyetlen építőipari munkás, az én szaktársaim sem akarják. Min­den építőmunkás, akiben van szív, aki szereti a gyer­mekeket, a meleg családi otthont, az meghallgat en­gem és megtesz mindent azért, hogy a 36 lakás még a zordabb idő beállta előtt lakhatóvá váljon. Szaktársaim! Barátaim! A párt. amit lehetett megtett a lakásgondok enyhí­tése érdekében. Több irodát, vállalatot adott át laká­sok céljára. De többre és egyre többre van szükség. A lakáshivatal a semmiből nem adhat lakást. Csak akkor tudja kielégíteni a lakásszükségletet, ha mi építőipari munkások segítünk. Az asszonyok, családok könyörög­nek az emberséges otthonért. Mi megértjük őket, segí­teni akarunk. Tudjuk azt is, hogy a 36 lakás még nem oldana meg mindent. De sokat segítene. Tudom azt is, hogy nektek is vannak bérköveteléseitek. Megértem azt, egyetértek veletek, hiszen én is építőmunkás vagyok. De lássátok be, hogy a követelések, csak a rend hely­reálltával oldhatók meg. Értsétek meg, hogy a jelenlegi körülmények között — a szrájkkat, mint a munkások olyan fontos fegyverével — nem visszük előre az ügyet. A további sztrájkkal csak rontunk helyzetünkön. Ezt pedig nem akarjuk. Barátaim, építömunkások! A városi tanács lakáshivatala előtt, látottak után. a követelő, kérő anyákat sajnálva elhatároztam, hogy segítek. Vállalom, hogy munkámmal segítek a 36 laká­sos épület gyors befejezésében, hogy mielőbb tíj otthon­ba költözzenek azok a gyermekek, akik ki vannak téve a tél hidegének, az embertelen körülményeknek. Arra kérlek benneteket, hogy — ha csak egy szikrányit is eqyütiíreztek azokkal a családokkal, akik várják a ml segítő kezünket — fogjuk meg a kalapács nyelét, a szerszámokat és tegyük együtt lakhatóvá ezt az épüle­tet. Én kész vagyok segíteni nektek. Higyjétek el, hogy segítségünket meghálálták a bol­dog mosolygós gyermeki arcok, DANKÖ JÁKOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom