Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. november (13. évfolyam, 254-278. szám)
1956-11-17 / 267. szám
Xlll. évfolyam, 2(j<, szám Ára: 50 filler 1 956 november 17, szombat S Megyei Fárielnökség és a Megyei Forradalmi Munkás ás Paraszt Tanács lapja A magyar koa»niá»y ait kepiiselí. ami iHa^iaiM»‘KKflg[oii a le^boesiileírwelíl» lito elnök beszéde Felelősségünk Tegnap a rádió hullámain, ma a sajtó hasábjairól értesülhettünk arról, hogy a nagybudapesti Központi Munkástanács felhívta a dolgozókat: induljon meg a munka, füstöljenek újra a gyárak, zakatoljanak a gépek, csattogjanak a szerszámok, — zúgjon cs dübörögjön az élet üteme! Mély felelősségérzet hatja ót a' munkástanács felhívásának minden szavát. Felelősség az otthonokért. Felelősség minden magyar család kicsinyke ottho-» náért. Gondoljunk csak arra: mennyi sokan vannak ma Magyarországon, elsősorban Budapesten, akiknél tegnap még tűzhelyen főtt a vacsora, melegedett a víz s a fáradt családtagokat, asszonyt és picinyeket fehér párna, paplan várta nyugodt álmot, pihenést hozó alvásra. Ma kormos falak merednek a szürke, esős őszi égbe, a kiégett otthonokon keresztülfúj a szél, a gyermek, aki fázik és éhes, sír. Gondbarázdák szántották fel az emberek homlokát, édesanyák és menyasszonyok fekete haja őszült meg. Drága, kicsiny meleg otthonok! Ezeket az otthonokat újra meg kell teremteni, nem maradhat egyetlen magyar család sem fészek nélkül — közeleg a tél dermesztő fagya. S hogyan tudunk újra otthonokat adni a meggyötörtöknek, szenvedőknek? Munkával! Két kezünk és agyunk munkájával, valamennyiünk összefogott dolgos erejével. A magyar munkásosztály, élén a nagyüzemi budapesti munkásosztályával jól tudja ezt és azért határozott így: dolgozunk! Találkozni még ezek után is olyan emberekkel, akik ezt mondják: „Nem bánom akármi lesz, nem dolgozok.. Az ilyen ember otthonának bizonyára a fala sem repedt meg, kamrája pedig tele van. Az ilyen emberrel ma nem lehet egyetérteni. Nem lehet helye ma önző, egosita, anarchista véleményeknek — minden lerombolt családi otthon felépítésének ügye valamennyiünk ügye! És szó van a nagy hajlékról, nagy otthonról, az édes magyar hazáról! Hosszú hetek harca, zavara, terméskiesése. az ellenforradalmárok tevékenysége súlyos károkat okozott az országnak s bizony már-már úgy látszott: borzasztó nemzeti tragédia előtt állunk, a világ koldusai leszünk. Ám a munkásosztály, a nép vasereje és igaz lelkiismerete nem hajlandó az országot végveszélybe, a szakadékba sodorni. Kiadta a jelszót: munkára fel! S az igaz hazafiak, akik valóban forradalmároknak tartják magukat és szivük egész hevével, lelkűk tisztaságával szeretik a piros-fehér-zöld szallagot s nemcsak karriervágyból, bűnös szándékból tűzték ki azt mellükre a csodálatos október 23-án, azok most a munkásosztály szavát követik! Munkára fel! Van még tennivaló sok-sok, elintézetlen, vitás ügyek sokasága vár megoldásra. Mindez azonban nem gátolhat bennünket abban, hogy teljes erővel kezdődjék meg a termelő munka, meginduljon az ország vérkeringése. A munka a nemzet fenntartó ereje. A munka az. amely megteremti és felépíti a boldog családi hajlékot — kicsit és nagyot egyaránt! Jcszip Broz-Tito, a Jugo-j szláv Szövetségi Népköz- ] társaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára beszédet mondott a JKSZ Isztriái aKtívaértekezletén. — Beszédében részletesen foglalkozott a nemzetközi helyzettel, különös tekintettel a magyarországi, a lengyelországi és az egyiptomi eseményekre. A helyzetet különösen a magyarországit — nagyon bonyolultnak nevezte. Amikor a magyar munkások és haladó erők tüntetni kezdtek, majd később ellenállást tanúsítottak és fegyveres akciókat indítottak a Kákosi-féle módszerek és a Kákosi-féle irányvonal további fenntartása ellen, mély meggyőződésem szerint nem lehetett ellenforradalmi törekvésekről beszélni --------mondotta Tito. Szomorú és tragikus doleg, hogy a reakció itt nagyon termékeny talajra találhatott, kihasználva a maga céljaira azt a felháborodást, amely Magyarországon valóban fennállott. A magyar és lengyel események okait elemezve Tito visszatekintett az líM8-as esztendőre, amikor Jugoszlávia először adott erélyes választ Sztálinnak es megmondta, hogy független akar maradni, a szocializmust saját különleges adottságai szerint axarja építeni, és nem engedi meg senkinek, hegy bel ügyeibe beavatkozzék. Természetesen akkor nem Került sor fegyveres közbelépésre, mert Jugoszlávia egységes volt. A reakciós elemek mivel fő erejű- két a népfelszabad.tó háborúban megsemmisítették. — nem hajtottak végre véres kihívásokat. A másik okot _Tito abban látja, hogy erős, sziklaszilárd» egvségps kommunista pártjuk volt, amelynek tagjai & háború előtti időszakban és j a népfelszabadftó háborúban edződtek meg. Volt erős és edzett hadsereg és ami a legfontosabb, megvolt a nép egysége. — Amikor a hazánkra vonatkozó igazság győzött — mondotta Tito — és megkezdődött a viszonyok rendezése azokkal az országokkal, amelyek a rossz- i emlékű határozatok után megszakították ' velünk a kapcsolatokat, ez országok vezetői azt az óhajukat fejezték ki, hogy ne emlegessük a múltat. Mi ebbe beleegyeztünk, azért, hogy a helyzet minél előbb megjavuljon, Utalt ezután arra, hogy egyes keleti és nyugati Kommunista pártokban ma is helytelenítik a jugoszláv álláspontot és Jugoszláviát .hibáztatják a lengyelországi és magyarországi eseményekért. Tito viszont egyes sztálinista elemeket h.báz- íat ezért, akiknek sikerüli á kommunista pártokban rhagmaradni, akik mindenáron meg akarták szilárdítani uralmukat és rá akarták kényszeríteni sztálinista törekvéseiket népünkre, sőt más népekre is. Tito elmondotta ezután, hogyan sikerült normali- zálni a szovjet-jugoszláv viszonyt Sztálin halála után. Az új szovjet vezetőség látta, hogy a Szovjetunió Sztálin ostobaságai miatt nagyon súlyos helyzetbe, zsákutcába került mind külpolitikai, mind belpolitikai téren és a sztálini módszerek elvetésében kereste a kivezető utat. így jártak el a népi demokra- j tikus országok is. Elítélték j Sztálin eljárásait és az addigi politikát, de helytelenül érveltek, hogy ez az egész dolog a személyi kultusz, nem pedig a rendszer kérdése. Ügy mondták, hogy egészében véve minden jó volt, de Sztálin az utóbbi időben — mivel megöregedett, — kicsit bolondozni kezdett és különféle hibákat követett el. A hibák gyökerei a bürokratikus gépezetben, az irányítás módszereiben, a dolgozó emberek véleményének semmibe vételében van. Lengyelországgal kapcsolatban hangoztatta, hogy itt minden üldözés ellenéi e maradt eg.y mag Gcmul- kával az élén, amely a 8. plénumán merészen kijelölte az új irányvonalat, vagyis a demokratizmus felé vezető utat. Síkra szállt Lengyelország teljes függetlenségéért, elszántan ellenállt Lengyelország teljes függetlenségéért, elszántan ellenállt a balügyekbe való beavaikozás- nak. Ennek köszönhető, hogy Lengyelországban nem tudtak kifejeződésre ! jutni a reakciós erők, amelyek pedig feltétlenül megvannak, és | amelyek azt remélték, ! hogy a kommunistákkal való összeütközésben felszínre juthatnak. A következetes magatartásnak köszönhető, hogy Lengyelországban a d.lg.k stabilizálódtak és eléggé jól fejlődnek. Tito elmondotta, hegy énnek a fejlődésnek a hire nem váltott ki kedvóző visszhangot a szocialista táborban és ezektől az országoktól Lengyei’ .r.-.zág még annyi támogatást sem kapott, mint a szovjet vezetőktől, akik beleegyeztek Lengyelország ilyen allás- íoglaiásába. A szocialista tábor egyes országaiban es egyes nyugati kommunista pártokban Lengyelország nein talált megértésre, mert a vezetőség még mindig sztálinista módszereket követ. Név szerint e,marasztalta az albán Enver Hodzsát, „aki csak annyit tud mondani, hogy marxizmus— leninizmus, de Jugoszláviát és Lengyelországot ostorozza.“ Még azzal is' szein- benáll, amit Hruscsov és más- szovjet vezetők elismertek. Az ilyen kommunista elemek azt gondolják, hogy a Szovjetunióban t-lálnak majd Sztálinhoz hasonló erriDereket, akik támogatnák őket. Amikor Műszavában jártunk, természetesen volt szó Lengyelországról, Magyarországról és más oi szagokról is. Mi azt gondoltuk, hogy Rákosi semmiféle adottságokkal nem rendelkezik ahhoz, hegy vezesse a magyar államot és belső egységet teremtsen, hanem ellenkező eg: súlyos következményekre vezet. Sajnos, a szovjet elvtársak ezt nem hitték el nekünk. Azt mondták, hogy Rákosi régi fórra dalmár, becsületes stb. — Régi, az igaz, c akhogy ez I nem elegendő. Bsciüle- tes-e? Amonnyire ismerem, ezt sem állíthatnám, különösen a Rajk-per és a töb- b. dolgok után. A szovjet elvtársak azt mondták, hegy Rákosi okos, sikere iesz, és nem tudják, ki másra támasrkodh: Inak ebben az országban. Éppen azért, mert politikánk a másolt bel ügyeibe való beavatkozást ellenzi, i>s azért, hogy ne kerüljünk új: a összeütközésbe a szovjet elvtárrakko1, nem szálltunk síkra, hogy tegyék félre az olyan emberéltét, mint Rákosi és Ge'ő. A továbbiakban hangoztatta Tito, hogy szándékosan nem Magyarországén keresztül utazott legutóbb a Szovjetunióba és akkor sem ment volna erre, ha az út háromszor j rövidebb lenne. Ebben az országban — folytatta — egvre erősebb elégedetlenség tört ki ép-1 pen a kommunisták serai-1 ban, akik követelték, h:gy Rákosi távozzék. A szovjet elvtársak látták, hogy így tovább nem mehet. Megegyeztek, hogy Rákosi menjen. De hibát követlek el, mert nem engedték meg, hogy Gerő és Rákosi rms hívei is menjenek, akik komprimittálták magukat a nép előtt. Rákosi elmenetelét Gerő maradásához kötötték. Ez pedig hiba volt, mert Gerő semmiben sem különbözött Rákositól, ugyanazt a politikát folytatta és ugyanazokért felelős, mint Rákosi. Amikor a Klómban voltunk, váratlanul Gerő is olt termelt es veietienüi találkoztam vele. Boszé.- gettünK is. Gerö elítelte a Korábbi politikát és azt mondotta, hogy hibás volt a magyar politika, mórt rágalmazta Jugoszláviát. Egyszóval Gerő hamut szórt a fejére és kérte, hogy állítsuk helyre a viszonyukat, ígérte, nogy az összes e.őb- bi hibákat kijavítják és nem térnek vissza többé a régihez. Mi meg akartuk mutatni, h„gy nem \ agyunk bosszúállóak és szükkeb- lűek. Beleegyeztünk, hogy beszélgetünk Gerővel és a Magyar Dolgozók Pártjának küldöttségével. Helyre akartuk állítani a kapcsolatot a Magyar Dolgozók Pártjával, mert reméltük, hogy így, a magyar pártot el nem szigetelve, köny- nyebben hathatunk szabályszerű fejlődésére. Csakhogy a dolgok már megteftetősen messzire mentek. Gerő Jugoszláviába jövetele és közös nyilatkozaton* már nem segimeietl. Az emberek Magyar- országon már nem tűrték a sztálinista elemeket. Követelték eltávolításukat és az áttérést a demokratizmus útjára. Amikor a magyar küldöttség Gerövel az é én visszatért hazájába, a súlyos helyzetben Gerö mindjárt megmutatta elóboi arculatát. Azt a százezernyi tűnte.öt — mert akkor még I tüntetők voltak — csőcseléknek nevezte és ezzel megsértette majdnem az egész magyar népet. Ez I elegendő volt ahhoz, hogy a lőporos hordó m.ggyul- ] tudjon és felrobbanjon. Vétkes hiba volt ebben az időben a szovjet haderő behívása. Ez mind jobban felbőszítette a népet. így került sor a spontán felkelésre. Ebbe a felkelésbe a reakciós elemek is beavatkoztak és kihasználták azt saját céljaikra. Tito példákkal bizonyította, hogy vannak fasiszták Magyarországon, vannak olyan elemek, amelyek ! nemcsak Rákosival, hanem a szocializmussal is szem- benállnak. Ezek mind belekeveredte.;. a forradalomba. Ezek az erők előbb nem merték felemelni a fe.ü- ket, bár külföldről segítséget is kaptak. Nem volt sem erejük, sem bátorságuk felkelni mindaddig, amíg azt hitték, hogy a párt egységes és szikla'zj- lárd. Mivel azonban most látták, hogy a párt ketté- í szakadt, és hogy a párttagság óriási része falkelt a Rákosi-klikk ós a kormány ellen, rögtön beavatkoztak ők is. Ezek a reakciós erők nagyon gyorsan, kétl-.ároni na» alatt megmutatták igazi arcukat, j am'ker a nép felhnbo- 1 radoít minden ellen, J ami a múltban történt. j Az akkori vezetőség azon- I ban nem mutatta meg, hogy I el akarja távolítani azokat | az elemeket, akik felbátorít I tollák a magyar népet, és ) nem mutatott hajlandóságot ' arra, hogy a szocialista fejlődésnek valóban magyar útjára lépjen. A dolgok: nyomban más irányt vettek és a reakció egyre erősebben uralkodni kezdett. Átalakult az egész népfelkelés a szocializmus és a Szovjetunió ellen. Nagy Imre szerepével így; foglalkozott Tito: Nagy: Imre fegyverbe szólította a népet a szovjet hadsereg ellen és kérte a nyugati országokat, hogy avatkozzanak be. Nyugaton ezt a helyzetet óriási mértékben kihasználták. Abban a reményben, hogy a Szovjetunió most nagyon el van foglalva és nem lesz képes beavatkozni — támadást indítottak Egyiptom ellen. Magyarországon így ke- ; rült sor újabb harcokra. A J szovjet csapatokat megerősítették, Nagy Imre megszökött és új kormány alakult. Mondhatom elvtársak, ezeket az embereket az új kormányban szemé(Folytatás a 3. oldalún.)
