Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)

1956-10-09 / 236. szám

1336 október 9. kedd \’ E P L A P í* Külföldi lap a magyar mártírok temetéséről A Borba Belgrad, (MTI) A Borba hétfői számában a fenti címen első oldalon közli Altman budapesti tudósítását, amelyben a többi között ez áll: Az itteni közvélemény úgy látszik egyetért ab­ban, hogy a szombaton lezajlott eseményekre el­engedhetetlenül szükség volt, függetlenül attól, hogy ezek ismét „leikorbácsolták” a múltat. Igen sok pesti .ismerősöm és sok ismeretlen egyén is azt mondta nekem, hogy ilyen eseményre „három hónappal ezelőtt még csak gondolni sem mert volna.” Mindez az új, friss irányzatnak kifejezője a magyar politikai életben és a többi között aka­dályt állít minden további „restaurációs” kísérlet elé. Mindez egyben utal arra is, hogy a restaurációs erők még nem haltak el, még nem vesztették el minden erejüket, de tevékenységük előtt mind ma­gasabb és magasabb gát emelkedik. A magyar politikai élet a párt júliusi plénuma óta szemmel láthatólag bizonyos fajta purgatóriu- mon ment át — folytatja Altman. — A sztálini maradványok gyors eltávolítása különösen jól kife­jezésre jutott a rehabilitációkban. Egyes emberek, akik éveken át börtönben sínylődtek vagy pedig ..elhajlóknak” bélyegezték őket, ismét megje’entek a politikai porondon. Szakasits Árpádot, a szociál­demokrata párt egykori vezérét, aki később az MDF elnöke lett, ismét felvették a pártba. A ma­gyar sajtó hosszú évek után most először közölte ismét Tildy Zoltán volt magyar köztársasági elnök, kisgazdapárti politikus nyilatkozatát. Mindkettőről úgy vélik, hogy beválasztják őket az újjászervezett népfrontba, amelynek tevékenységét a júliusi hatá­rozat alapján ki kell bővíteni. Azokkal az újságírókkal, akiket a múlt évben az úgynevezett irodalomról ■szóló határozat alapján kizártak a pártból, közölték, hegy büntetésük téves és alaptalan volt. A rehabilitált egykori elítéltek mind nagyobb számmal jelennek meg magas állami, párt és társadalmi funkciókban. A parlamenti tevékenység bizonyos felélénkü­lése után egészében véve megé’énkült az élet. Ügy látszik, hogy túlhaladtak az erszág demokratizálása körüli ingadozás válságán, amely különösen az SZKP XX. kongresszusa és a Rákosi leváltása kö­zötti időben éleződött ki. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden problémát megoldottak. Az ilyen elképzelés nem lenne reális, már csak azért sem. mert olyan problémáról van szó, ame­lyeket a régi politika okozott. Altman utal az ország gazdasági nehézségeire, mindazonáltal megállapítja: úgy látszik, hogy vé­gétért az életszínvonal csökkenésének tendenciája. A nemzeti egység, valamint a pártegység erősíté­sére irányuló politikai akciók megkönnyítették a gazdasági nehézségek leküzdését is. Nasszer elnök nyilatkoznia a Biztonsági Tanács munkájáról Kairó, (TASZSZ). Az A1 Masza című lap közli Gamal Abdel Nasszer elnök vála­szait a lap felelős szerkesz­tőjének kérdéseire. Nasszer elnök kiemeli, hogy a szüzei kérdés meg­vitatása a Biztonsági Ta­nácsban döntő próbája az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének. A Szuezi-csatorna államosítását követő napok­ban elhangzott angol és francia nyilatkozatokkal fél­revezetett nemzetközi köz­vélemény ma már jól is­mén az igazi helyzetet és tudja, hogy Egyiptom sem­miféle nemzetközi szerző­dést nem szegett meg. A szuezi csatorna társaság ugyanis részvénytársaság volt és Egyiptom a társa­ság államosításával csak fel­mondta a vele kötött kon­cessziót. Nasszer elnök a továb­biakban rámutat, hogy a nyugati hatalmak által mos­tanában gyakr >n emlegetett „internacionalizálás” lénye­gében csak újabb kifejezése az erőszaknak és a leigázás­nak. Minden kis ország — mondta Nasszer — most az Egyesült Nemzetek Szerve­Fe'oszfik az Amerikai Munkáspárt New York, (AFP). Peter Hawley, az amerikai mun­káspárt egyik vezetője va­sárnap bejelentette, hogy, pártja feloszlik. Az amerikai Labor Party, amely évekkel ezelőtt jelen­tős politikai szerepet töltött be New Yorkban, egyike an, nak a kevés politikai cso­portnak, amely a két vezető amerikai párton kiéül kén­viselteti magát a kongresz- szusban. zetére irányítja tekinteté: és kíváncsian várja, felál­dozzák-e a kis országok jo­gait két imperialista hata­lom — Anglia és Francia- ország — követeléseinek. Azokról a mesterkedések- ről szólva, amelyekkel a gyarmatosítók széthúzását igyekeznek létrehozni az arabok között, hogy folytat­hassák régi politikájukat, az „oszd meg őket és uralkodj felettük'' elv alapján, Nasz- szer ezeket mondta; „Az arab nemzet megúj­hodása befejezett tény és az imperializmus, valamint az imperialista ügynökségek mesterkedései kudarcra vannak kárhoztatva.“ Eden angol miniszterelnök üzenete Bulganyinkoz, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökéhez Moszkva, (TASZSZ) Anthony Eden, ffagy-Britannia miniszterelnöke október 4-én a következő üzenetet intézte Bulganyinhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökéhez. „Feleségemnek és nekem nagy örömet okozott a Nagy Színház balettjének első előadása, a Romeo és Júlia. A művészeknek igen lelkes fogadtatásban volt részük és mi nagyon hálásak vagyunk önnek, hogy nagyszerű csoportjukat elküldték Londonba.” Az egyiptomi Szuezi Csatorna társaság a műit hét mA rekordforgalmat ért el Tort Szaid, (Reuter). Az egyiptomi Szuezi-csatorna Társaság a múlt hét végén rekordforgalmat bonyolí­tó . le. A csatornán szomba­ton és vasárnap 96 hajó haj ladt át, ami a régi társasig révkalauzainak eltávozás» óta uétnapos rekorderedj menynek számít. A jégeső sem akadály Megjegyzések a Csokonai Színház egyik debreceni előadásáról Kedden, azaz ma este a Józs„eíV- Attila művelődési o'thonban Nyíregyháza kö­zönsége előtt is eljátsszák ezt az igen érdekes cseh­szlovák vígjátékot. A szín­lapon az van, hogy a darab napjainkban történik, per­sze, magából a tartalomból nehéz völna ezt kihámozni, mert egy házaspár magán­életéről van szó. Egy házas­páréról, akik 10 esztendeje élnek együtt, s akik meg­szokták egymást, akik egy kicsit elégedetlenek egymás­sal, de elég egy aprócska kis szellő, hogy újra egymásra találjanak. Valóság és játék ez. Valóság, mert ilyen há­zaspárok léteznek, valóság, mért a 10 év utáni házasság­ban már sok a hétköznap, de játék, mert az írók paj­• 44 + 444 44444444444 44444 4 4’4444444444444 A szélhámosság védőszentjei — Bocsánat, hányat írunk ma? — Magamnak tettem fel ezt a kérdési, — 1956-ot, annak is a végén járunk. Tehát mégsem a roman­tikus álmodozások világá­ban élünk! Pedig az ese­mény, amely Nyírbátor­ban történt, a járásbíróság előszobájában, az angol, a francia, a német regény- irodalomban megismert romantikus nlág esemé­nyeit juttatta eszembe. Sápadt arcú, megtöri fiatalember álldogált az előszobában. Hajlott hátá­val a falnak támaszkodott, üveges tekintetével maga elé meredt, mintha ke­resne valamit. A legkü- lönbfélébb ügyekben be­idézett vendégtirsai — le- hettek vagy tízen — ügyet sem vetettek rá. Van mindenkinek elég baja, törődjék azzal! Űg\ is tettelc. A bejárattal szemben egy éltesebb asszony, egy feketekalapos ember és egy tenyeres-talpas lány., koszorúba font hájjá' együttes erővel szidták a Gyógynövénylermelő Vál­lalatot. A feketekalapos így összegezte szívű* nagy fájdalmát: — Kibabráltak vélünk Rossz volt a fodormenta- gyökér és jézus. — Nem fizetek én ep% fillért se, nemhogy C>0(, forintot. Mennyi búzái adott volna az a föld? Azt ki fizeti meg? ... Velük szemben négy idős ember beszélgeted nagy komolysággal. Bizo­nyos sánta Bacsót sza- pulták, aki állítólag ei- szántott szomszédjától öt­hat barázdát, s a végén még neki áll feljebb. Ki hallott még ilyet! A bejáratnál három asszony tereferélt. Fiata­lok, szépek, csinosak. Tudják ezt maguk is, azért mutogatták oly kihívóan formás, fehér lábukat, a szűk szoknya, a rikító blúz alul incselkedve ki­domborodó idomaikat. Fel­tűnően társalogtak, hun­cutul nevetgéltek sikanVós kifejezéseiken. — Szomorú János. Vihogtak rajta. A férfi erre sem r in­gáit. Lehel nem hallotta, vagy ha hallotta, nem é>~ dekelte. Alit mereven, úgy r.ézett ki, mint egy hajlott derekú napraforgó­szál ősszel a ezsgye szé­lén. Karikás szemei, gyű­rött arca nagy-nagy gyöt­relemről, sok álmatlan éjszakáról bizonykodtak. Megcsalta a felesége. Azzal a jóvágású, kidiil- lesziett mellű, csillogó sze­mű férfival, aki ott áll a tárgyalóterem ajtajában, előkelőén, könnyedén, zsebredugott kézzel. A megcsalt férj szemébe könny szökött, ha rápil­lantott, kimondhatatlan fájdalom, keserűség ön­lőtte el, ha látta, a hangé ját hallotta. Tönkretette boldogságát, kötésig a be­csületébe gázolt, lerom­bolta jövőjükbe vetett és magában dédelgetett szép, szép illúziót... Felesége ijedt arca lebegett előtte, remegő hangja zúgott a fülében, mini a félrevert vészharang: — Nem bírtam ellen­állni ... Összekúszálódtak benne a gondolatok, nem tudott már haragudni, gyűlölni. Azt sem tudta, mi van vele, csak nagy gyengesé­get érzett magában, körü­lötte gomolygó ködfálylat és szégyent, mely a homlo­kát, a: arcát, a hátát nyal­dosta. Szerette volna el­rejteni, szívébe zárni ezt az eseményt, hogy soha senki ne tudja meg, mi, lett belőle: felszarvazott férj. A csábító nem érzett semmi különöset. Meg­nyerő külsejével, feltűnő szemezéssel magára hív­ta az asszonyok figyelmét. Győzött! Hóditó tehetsege most sem hagyta el. Meg­tetszett az asszonyoknak.. Különösen azután, ami­kor elmesélte. milyen ügyben jött. A bujálkodás legapróbb részleteit is el­mondta, ízesen, szépen, ahogy jött. Hangosat, hogy mindenki hallja, a férj is. S az hallotta. Hal­7 m/i ?/• /> 7 1 f -f s) —ji sí 1/- i f- o rí­kossága, bizarr ötlete játék­ká teszi az újra egymáshoz vezető utat. Két szereplője van e színdarabnak. Pontosabban meghatározva: zenés kama­ra vígjáték, mely a cseh írók gondolatain túl Vécsei Ernő slágereit is sikerre vi­szik a színpadon. Újszerű, érdekes vígjáték, mely a második felvonásban bohó­zattá lesz, hogy a harmadik felvonásban ismét víg já­tékként oldódjon meg. A férj statisztikus. Mun­kája otthonába is elkíséri, s az., életét is valamiképpen úgy rendezi be, hogy fillérre stimmeljen mindig minden. Statisztikát vezetnek otthon is a kiadásokról. Az asz- szonynak terhes ez. másként képzeli el azt életet, de azérl aláveti magát férje akara- j fának. Ö több szívvel szeret- I ne élni, ez kiviláglik már a | darab elején is, amikor j férje születésnapját, meleg, | családi ünneppé szeretné i tenni. A bonyodalom a szü­letésnapon kezdődik, s egy j ajándék nyakkendő indítja ♦ cl. Az ár nem stimmel: a I férfi 50 fillérért fel akarja | hívni az üzletet, ahonnan * a felesége a nyakkendőt * vásárolta. De mielőtt el­♦ megy otthonról, megkérdezi | feleségétől,, hogy meghívta-e } egyik barátját, akivel sak I kozni szokott. Az asszony I erről megfeledkezett, s most lel.-Lan egy másik telefon- I hoz, hogy bepótolja mulasz- I fását. A telefon ördöge oe­I * a-atkozik, s a téveskapcsolás a két telefon között létrejön. A feleség megismeri férjét, az viszont csak egy kelle- meshangú nőre gondol. S I udvarolni kezd a telefonon I keresztül. Ettől az időtől * kezdve telefonbeszélgetések, I s otthoni beszélgetések vált- i ják egymást a színen. Az i asszony a telefonban megtud * egyet-mást férje vágyairól, | arról, hogy milyen feleséget t szeretne tulajdonképpen J magának. Ezt otthon visszá. j jára fordítja. S közbe-közbe imé"* idézi is férje telefon- * ba mondott néhány szavát. * A/, u olsó előtti telefonbe- . szélgetésből már randevú | n cgbeszélésére kerül sor. j De a randevún várakozó ♦ férjet a „véletlenül” megje- I le.iő feleség megzavarja. A I férfi ennél a találkozásnál • kijózanodik. Visszahívja a | telefon ismerőst, és szakit j vele. Az pedig megígéri, I hogy sokkal előbb, mint j gondolná, meglátogatja la- < kásán. A férj félve megy — Nem volt még ilyen asszonnyal dolgom, mint ez! Nagyon tud szerelni.. Aztán (hogy a szélhámos­ság koronázott királyá­nak kiáltsa ki magát) így folytatta: — Hát mondják, én va­gyok abban a hibás, ha tetszem a nölcnek?... A, dehogy! A szépasszonyok egyike szavakba is öntötte ezt az „életigazságot“. — Persze, hogy nem. Maga férfi... — Mélyen a férfi mosolygó, szép szemébe nézett, mintha ezt akarná mondani: — X utcában lakom, a férjem hatig dolgozik ... Nyílott a tárgyalóterem ajtaja, két nevet kiálta­nak. Két férfi mozdult es a bejárat felé igyekezett. Elől a szélhámos, akit íjéző tekintetével védel­mébe vett három szép asszot.y, hátul a gyűrött férj, kókadt fejjel, zavaros tekintettel, fakó ábrázat- tal, mintha a börtönbe .vinnék. A vendégek der- medten néztek utánuk, a szélhámosság védószentjei pedig izgultak, fohászkod­tak: — Bár r. ’ ítélnék el!... ★ Igen. 1956-ot írunk, an­nul. is a végefelé járunk. A lesújtott férj, a jóízlésu emberek és mindazok ne­vében írtam le ezt a visz- szatetsző esetet, s azoknak, akik 1956-ban élnek. MISKA JÁNOS. ►—♦♦♦♦♦♦••♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦•♦♦♦•♦♦♦♦♦♦I haza. a feleségének elmond­ja a telefon ismerős jöven­dő látogatását. Csengetnek* Az asszony magára vállal ia a szerepet, hogy majd be­szél vele. A férj már <ie.r* bírja a beszélgetést hallgat-« ni a konyhában és kirohan. Akkor jön rá, hogy tele­fonon a saját feleségével is­merkedett meg. Ez a törté­net dióhéjban. Szellemes, kissé felszínes, jó vígjaiéit. Sokan nem tudják elképzel­ni, hogy vajon két szereplő hogyan játszhat végig egy három felvonásos színdara­bot. Megnyugtathatjuk a ké­telkedőket, hogy jelen esetJ ben ez jól sikerült. Nemcsak* 1 azért, mert a darab alapjá­ban véve jó, s a dalok sze­rek, hanem zért is, mert a két szereplőt is jól válasz­totta meg a Csokonai Szín­hez. A férjet Bángyörgyi Károly, a feleséget Spányik Éva játssza. Bángyörgyi Károly alakí­tása sokszínű, kedves. Eg}' hivatalnok férj, aprólékos, a'akját viszi színre. A Nász- utazasban már megismer­tük öt. Megszoktuk, hogy jó sz'n.sz. Ez az alakítás to­vább fogja mélyíteni e hitét a nyíregyházi közön­ségben. Ma ugyanazt az ala­kítást nyújtja, mint a debre­ceni Kamaraszínházban. Spányik Évát nem ismeri még a nyíregyházi közön­ség, vagy csak igen halvá­nyan emlékszik rá, hiszen néhány esztendei pesti szer­ződés után jött vissza Deb­recenbe. De úgy gondoljuk, hogy ebben a kedves, cseh­szlovák zenés vígjátékban meg fogják kedvelni. Hi­szen fantáziadúsan oldja meg szerepét, amely tele van bájjal, kedvességgel, olyan asszony, akiről el le­het mondani — és el kell 1 innie — a nézőnek, hogy 19 esztendő után is képes meg­tartani férjét, sőt örökre meg tudja tartani azt. Ta­lán csak a második felvo­násban volt a komédiázas közepette egy kicsit idegen. Ez valószínű a rendezés hi­bája is, de ha már komédia, legyen az, ezzel a jelmon- d Utal ezt is elfogadhatjuk. Mensáros László a darab rendezője. Tesarovát és Ra- d chot, az írókat teljesen megértette és olyan előadást állított elénk, mely szóra­koztatni akar, ezt a célt el i. éri. A debreceni kamara- színház előadása úgy gon­doljuk, Nyíregyházán is si­kert arat ma este. U. Szabó J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom