Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1956-09-23 / 223. szám
1 N £ P L } I 1956 szeptember 23, vasárnap A malamkerti gyermekkórház. A Szabadság-téri kultúrpalota. iiveknek, a hegyeket díszítő erdőknek. Északról az ak- nasugatagi hegyek integetnek, ■délről a Szalavdn áll őrt, keletről a Gutin fenyőkalapos hegyei, s nyugatról a Hányászi dombok őrzik. Alföldi ember, ha ezt a hegykoszorút nézi, kicsit szűknek érzi a várost, de ha az utcákra tekint, otthonosan mozoghat, mert Má- ramarosszigetnek. széles utcái, szép nagy terei vannak. Körülbetül 20—22 ezer ember él itt, s a település mégis inkább nagyobb városi jelleget mutat. Szép, jellegzetes épületek egész sora van itt. A Szabadság téren néptanácsháza, vele szembe egy hatalmas kultúrpalota, s ide látszik a gótikus stílusú 400 éves kálvinista templom. A templomkertben egy magyar emlékmű, Asztalos Sándor és Móricz Samu, az 1848—43- es szabadságharc hősei tiszteletére. A tér, a város főtere tar ka forgatag színhelye. Va-Sj sárnap különösen az. Sokszínű ruhában beözönlenek a környező hegyek lakói. Románok, kárpátukránok és a városban élő erdélyi magyarok vegyülnek itt ösz- sze, hogy szinpompás, tarka áradattá szövődve körülvegyék a teret és ellepjék a Sztálin utat, az Eminescu utcát, a Finimu utcát, s a Malomkert felé vezető szinte sétányszerű Petőfi utcát. A város képe tehát ezzel a szinpompás forgataggal üt el általában az alföldi magyar városok képétől. A déli eső után, hogy a várost járjuk, egyikünk- másikunk nevetve állapítja meg: lám a gyerekek olyanok, mint nálunk. Az utcán itt-ott összegyűlt víztócsákból kis árkokban vezetgetik a vizet, vagy papírhajót hajtanak, s hozzá nevetnek nagyokat. Itt-ott román, de többnyire magyar szó csendül ajkukon. Itt a városban románul, ukránul, és magyarul beszélnek. S ha három nyelvet nem is, de legalább kettőt mindenki városban a román középiskola mellett van ukrán tanítóképző is. Tehát a környéken és a városban élő nemzetiségek mindegyikének azonos fokú iskolái vannak. amely a fakitermelési irányítja. S van egy nagy 860 ágyas kórháza is. Tehát amolyan nagy rajon központ ez, amely magán viseli a régi közigazgatási szervezés megyeszékhelyének nyomait is. Például óriási levéltár is van itt. Bár a levéltár még nagyrészt feldolgozatlan, anyaga valószínű kincsesbánya lenne a magyar kutatók számára is. Hiszen szinte érintetlenül a névsora is megtalálható, akik 1514-ben Dózsához csatlakoztak. Szekrényekre menő peranyagok tanúsítják, hogy milyen nagy volt azoknak a jobbágyoknak a száma, akik úrbéri mentességet kaptak Rákóczitól, mert fegyverrel harcoltak. A perek azért voltak, hogy rákényszerítsék a földesurak újból a volt jobbágyokat az úrbéri szolgáltatásokra. A 400 éves református templom. jcsen híven a régihez készítik el. Főleg export cikk lesz ez, de biztosan nagy keletje lesz Romániában is.) Innét a múzeum ablakából nagyon szép a kilátás. A néző most láthatja csak, hogy milyen szép város A Szabadság-tér szemben a Népíanács háza. Az Erdélyben töltött napok élményei közé szorosan ékelődik az Obsito: máramarosszigeti előadása A fehérgyarmati színjátszó csoport ezzel a operettel mutatkozott be és aratott sikert Máramarosszigeten. Egyet-mást azért szóvá kell tennünk a sikerrel kapcsolatban. Kálmán Imre ezen operettje kétségtelenül nsm a legjobbak közé tartozik, nem sok köze van a mi életünkhöz. Maga a szöveg, ,a mese igen pókhálós, ezt nemcsak mi állapítottuk meg, hanem Máramarosszigeten is jónéhányan. Az előadás előtt senkisem mulatta be a közönségnek Fehérgyarmatot. Nem ismertették a község nagyságát. Márpedig a kultúrcsoport ereje nagyban összefügg Fehérgyarmat nagyságával, kulturáltságával. Má- -amarossziget évszázadok óta város, két Fehérgyarmat is kitellene be’őle. — |Nem csoda, ha kulturális 'génye lényegesen magasabb (Ez az összevetés Nyírbátor és Nagykároly esetében is ugyanilyen képet mutat, Mátészalka és TANULSÁG Szatmárnémeti összehasonlításánál pedig már óriási az eltolódás Szatmárnémeti javára. Mindezt eddig azt hiszem számításon kívül hagytuk. A jövőben számolni kell ezzel, s ha a nyírbátoriak Nagykárolyban akarnak vendégszerepelni, nagyon gondolják meg ezt. Nagykároly jobban színházhoz szokott hely, mint- Nyírbátor. Az igények tehát másak. Nem biztos az, hogy a Tanítónő- nek a nyírbátoriak előadásában olyan nagy sikere lesz ott is, mint amilyen Csengerben volt.) Az Obsitos sikere mellé tegyük oda a tanulságokat is: a tapsokban nemcsak művészi elismerés, hanem udvariasság is megnyilvánult. De menjünk tovább cgv lépéssel. Hogy milyen előadást tartanak a szomszédos romániai városokban, ez nemcsak egy járás, vagy egy járási székhely ügye, hanem nemzeti ügyünk is. Odaát Magyar- országról, a magyar nép kultúrájáról igen jó véleménnyel vannak. S-r-szor példának tekintik a magyarországi irodalmat, színházat, s így az öntevékeny színjátszást is. Meg ked felelnünk ennek a követelménynek. Ez is kötelez bennünket arra, hogy a cserelátogatások műsorait mindig a legnagyobb körültekintéssel és hozzáértéssel válasszuk ki. A másik tanulság pedig a következő: A küldöttségek tagjait úgy válogassuk össze, ’hogy országunk, népünk jó hírét ne ronthassa le egy-egy olyan esemény, melynek a fehérgyarmati küldöttség tagjai szemtanúi lehettek. Már jó előre figyelmeztették a kirándulás résztvevőit, hogy ne változtassák meg viselkedésüket, s ne ragadja el a kapzsiskodás egyik fiatalt se. S mégis megtörtént, hogy Sz. J. a fehérgyarmati küldöttségből meggondolatlanul csempészkedésbe kezdett. A határon a román vámőrök másfélkiló borsot és egy Máraniarossziget. A század- forduló építészetének remekei sorakoznak fel a tér' két oldalán. A tanítóképző intézet szinte egzotikus jelenség. Sok apró cirádájával, íveit ablakaival. Mellette az Unitátia kötszövő szövetkezeti üzem, üzlete és főtéri palotája van. Sok kedves élmény fűzi a fehérgyarmatiakat ehhez a gyárhoz és közvetlenül ehhez a palotához is. A küldöttség itt tö’- tött egy délelőttöt. Élvezte egy ünnepi ebéd keretein belül a gyár dolgozóinat: vendégszeretetét. Különös: üzem ez. Valamikor magánROMÁNIÁI UTÍJEGYZETEK CJtl a hegyek között az ^ ősz talán sokkal hamarabb belopakodik a város utcáira, mint nálunk. Délelőtt még sütött a nap, a. hegykoszorú, mely a várost övezi, tisztán látható volt. Most eső után újra éledni kezd a hegyek mögött a napsugár. Oszlik a köd a Szalaván oldalában. A Szalaván a város alatt kezdődik. S csak az Iza medre áll útjába, ezért nem lép a házak közé. Márama- rossziget nemcsak a hegyek ölén egy fennsík, hanem valóságos sziget is, a Tisza és az Iza folyja körül a várost. Mintegy határt húzva, a város zitcáinak, s a he.llús'am m'osasiget ért. Bármelyik üzletben ha magyarul kérünk, akkor is vásárolhatunk. A lakosság nagyobbik fele magyar. Magyar középiskola is van. Az iskolarendszer más, mint nálunk, 10 osztályos, összehasonlítani a mi iskolarendszerünkkel nem volt elég alkalom, de azért azt megállapíthatjuk, hogy — igen helyesen, — már kitűzték ü 11, illetőleg a 12 éves iskolák létrehozását. A Meglehetősen sok ipari munkás is él Máramaros- szigelen. Hiszen kefegyár, bútorgyár, székgyár és az Unitatia kötszövő szövetkezeti üzem is csatlakozik a város gyároshoz. Itt székel egy nagy erdőigazgatóság, kb. 400 év dokumentációs anyagát lehet itt megtalálni. Történelmileg igen érdekes adatokat találnának Szigeten a román és magyar kutatók. A levéltáros elmondása szerint még azoknak a kisnemeseknek A főtéren lévő kultúrpalota nagytermében most mozi van, az emeleten Má- ramarossziget és környéke múzeumát rendezték be. Gazdag anyag van itt. Egészen a kőkorszaktól napjainkig leletek bizonyítják, hogy itt csaknem állandó volt az ember tartózkodása. A múzeum legértékesebb részét a régi népihímzésíí szőnyegek adják. (Az Unitatia kötszövő üzem berendezett egy szőnyegszövő részleget, ahol ezeket az ősi mintákat felújítják és telvállalkozás volt, s a tulaja donosa az üzem felszerelésének egyrészét elhurcoltaj Lánksz Simeon. Bogár Ernő és Salamon Kálmán — a' mostani igazgató — vezeté- sével a munkások Temess várról hozták vissza a gépeket, s így alakították meg szövetkezetüket. Ebben u3 üzemben megismerkedtünk! az ősi szőttese,c kisipari, de mégis gyárszerű készítésével is. Általában a szőnyeg- szövők román asszonyok es román népviseletben ülnek a szövőszék mellett, ülj tarka, oly színdús a ruhnA juk is, mint a kezük aloAi készülő szőnyeg. Néhány szót a Malom- kertről. Ez egy gyönyörű park, az Iza szegélyezi. Kedvelt helye a mármaros- szigetieknek. A parii közepén foglal helyet a gyermekkórház. A kórház mögött az Iza nyári délutánonként zajos vendégeket fogad. A folyó hűs. Itcllemesi fürdője a városnak. A kristálytiszta vízben oly' nagyszerű fürödni, hogy a* máramarosszigetiek semmi-] féle strandért nem cserél-l nék el. A fehérgyarmatiaki is megmondhatják ezt, ín-! szén sokan fürödtek közülük is az Izában. A város a környék nagy-t fontosságú kulturális központja. A mozin kívül gyönyörű művelődés háza vanj, termeiben, szakköreiben most a nyár végén zajos élet folyik. No nemcsak azért, mert a kultúrcsoport Magyarországra, — Fehér- gyarmatra — készül, hanem azért is, mert már megszokott, szinte nélkülözhetetlen a kultúrház. Máramarossziget szép város, egy ilyen rövid beszámoló és egy olyan rövid kirándulás, melyben részünk volt, nem elegendő ahhoz, hogy kimerítő ismertetést adjunk. De talán : néhány mondat elegendő, hogy az emlékek, melyekei 'ehérgyarmatiak, cégénydá- nyádiak magukkal hoztak, ovább éljenek és a szeretet még jobban elmélyüljön, valamennyiünkben. A barátság mélyült beülünk azzal, hogy megismertettük ezt a szép várost. Az-\ tál, hogy beszélgethettünk ni ittaniakkal életünk folyásáéról, s meghívhattuk a náramarosszigetieket megyénkbe, s közelebbről a fe- lérgyarmati járásba. (H. SZABÓ) műbőrkabátot tartottak ott¥j csomagjai közül. * Ki kell kerülnünk azgj ilyen szégyenletes esemé-S] nyékét. A küldöttség veze-g7 tői s összeválogatói mindigx, tartsák ezt szemelőtt,ű< merthisz ha értékben nemfi< is sok. amit át akart hozni«^ a határon Sz. J. — csákói szégyen ez. Szégyenkezni®) kellett őhelyette is, s ezgí nagyon kellemetlen, mertx nem Sz. J.-ről, hanem a kül-rt ^ döttségről mondhatnak rósz-a, szat, mintahogy ez már&r szokás, hogy egy testületet g* < egyetlen tagján keresztül®7 néha megítélnek. fí/ Nagyjából két tanulsá-W get kell tehát megszívlel-?!* nünk. Az egyik a kutúicso-K portok műsorának nívója.S7 Itt feltétlenül sok munka,ő* sok javítanivaló vár azok-Q ra, akik valamilyen elő-®* adásra készülnek. A má-S^ sík: lehetőleg kiküszöbölni,®z hogy Sz. J.-féle emberek bekerüljenek egyik vagy$s< másik kultúrcsoportba, lsül-5n döttségbe. Mindkét tanul-®b sóg túl a járások ügyén.Sá egész népünk ügye. «•
