Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1956-09-23 / 223. szám
M56 szepteraSer S3, vasárnap V V P L \ P ■HHMHOi ZENEISKOLÁBAN Hegedűinek, zongoráznak, dobolnak, fúvós hangszert szólaltatnak, trilláznak és muzsikálnak. Olyan a zeneiskola, mintha a zenék országában, vagy pedig madárdalos erdőben járna az ember. Az egyik terem ajtaja mögül leányének csendül: „Zöld erdőben, zöld mezőben sétál egy madár“ ... Tisztán cseng az alt hang a zongorakiséret mellett. Benyitunk a szobába. Agi- né Bocskay Ibolya zongorázik és egy 16 évesnél nem idősebb feketehajú lány gyakorolja az éneklést. Mint később megtudtuk, Schwarcz Ernának hívják a lányt. — a fényképész ktsz tanulója. Második éve jár énekórára. A szomszéd szobából tapsolás hallatszik. Dr. Hart js Béláné szolmizálásra oktatja a tucatnyi másodikos lányt és fiút. Margócsv Klári, Gombos Pálma, Babicz Iván és Virányi Bandi kitűnik a zenetanulásban. Újabb terem következik, ahol dr. Marssó József zenetanárral és a 29 közül három tanítványával: Ősz Andrással, Ferenczi Tamással és Magyar Zoltánnal ismerkedünk meg. A 13 éves ősz Bandinak még egy arasznyit kell nőni, hogy a kottaállványt utolérje, de azért felhangolja a hegedűt, eljátssza a gyakorló számot, s közben ütemesen dobol a lábával. — így kellene ezt játszani. figyelj csak Bandi — mondja a zenetanár és elhegedüli a gyakorlatot. Egy szobival arrébb Lengyel Gyula egy kislányt tanít hegedülni, aki negyedik elemibe jár. Még tovább haladva megismerjük Friedl Endrét, aki oboán, fagotton és csellón játszik. Farkas Márta zongoratanárnő a harmadikos Bársony Pistivel foglalkozott. A fiú öt ujjal zongorázik, no nem éppen kifogástalanul, de ha továbbra is szorgalmasan jár a zeneórákra és komolyan veszi a gyakorlást, idővel jó zongorista válhat belőle. Négyszázan járnak a nyíregyházi zeneiskolába. Fellelkesül, aki látja és hallja őket. Rövid ideig beszélgettünk Vikár Sándorral, a Munkaérdeméremmel kitüntetett igazgatóval. Szobájában bekeretezve sok elismerő oklevelet láttunk. ■10—50 műve jelent meg nyomtatásban és nagyon sok emléket őriz, melyek 25 évi munkásságáról tanúskodnak. O. A. Kát- jelenei- az Ünnepi vacsora című filmbői A zene és a csodálatos kerítés Túl az Óperenciás homokhegyeken, egyenesen Nyírbátorban, a föidmü- vesszövetkezet kerthelyiségében volt egy csodálatos kerítés. Ezen belül adták a feketét, s kívül nem. Bizony nem. Ez a kerítés nem volt másféle, mint akármilyen más kerítés, amely egyenesen arra szolgált, hogy a feketétől elválassza a szomjas vándorokat. Néhány vándor betért a kerthelyiségbe, és némelyek italt kértek, mások feketét. És a fehérruhás kádi felelt nékik: Akik pedig feketét szomjaznak, menjenek a ketrecbe. A sörözők maradhatnak. A vándorok nagyon szerették egymást, s együtt léptek a csodálatos kerítés bűvkörébe. A fekete mellé szívszorító dallamokat hozott a szél a hattagú zenekar szerszámaitól. Néhány más vándor felállt, és megropogtatva derekát, táncolni igyekezett, hogy leküzdje álmosságát. Es táncoltak, és a hattagú zenekar csak játszotta tovább a szomorú hallgatót, amígnetn a ketrecből kilépve a bátrak bátra megkérte a nattagú zenekart, hogy játszana táncszámot. A hattagú tüzet fújt, de a bátrak bátra elengedte a füle mellett a mérges szónyilakat, s a hangulat rohamosan emelkedett. De a fehér kádi intett, és tizenkét forint nyolcvan fillér perdült az asztalra négy feketéért. A varázslatra a négy vándor megmerevedett. Próbálkoztak ugyan okos kérdésekkel, mint például: „Zenével számolta?” — De a kádi csak mosolygott és bólogatott. — De mi a kerítésen belül voltunk, mivel csak itt adnak feketét, és a hattagú zenekar pediglen kívül, ami az italoknak drágaságát szolgálja — próbálkozott a bátrak bátra. — Nem igazságos tehát, hogy zenét is fizessünk a feketéhez, amikor a zene nem nekünk szólt. — A fehér kádi azonban intett: — Nem baj! A zene áthallott. S a hatalmas igazság varázslata görcsbevonta, a vándorokat, és még ma is csodálkoznak, ha a föidművesszövétkezet nem változtat ezen. V. Gy. Trójai ló — üvegből A híres trójai ló fából volt és nem lehetett belelátni. A drezdai higiéniai múzeum híres tanlova üvegből van és teljesen átlátszó. Ez a ló jelenleg egy brémai kiállításon látható. Ugyanitt a bonni hadügyminisztérium propaganda-bemutató segítségével próbál híveket toborozni a NATO-hadsereg számára. Csakhogy az üvegló áthúzta számítását. A „Tagesspicgel” panaszosan jegyzi meg, hogy a „katonai sarok” iránt nem nyilvánul meg semmi érdeklődés, annál többen veszik körül az üveglovat. Bory Zsolt: FALUSI VERSEK Hazafelé visz a víz tu Hazafcíé visz s víz, Csendes, sárga tiszaviz. A madarai’ mind leszállnak. Integetnek a Tiszának, — Nej, én is C3ak madár vagyak,, Beide?, e«ak veled vagyok. Valamikor kedvem támad, Csak úgy repülök utánad..« Hazafelé visz a víz. Csendes, sárga tiszavlz. Nem fúj a szél, alig pahog, Mind alusznak a virágok. — Hej, én is csak virág vagyok. Csak utánad hervadok. Ha nein tűzöl a hajadba, Kiárad a Tisza habja ... (Tiezalök) árok, árok... árok, árok, jaj de nagyon mélyre ásták! Oldalába elültettek egy kis fácskát. A kis fának pereg.pereg a levele, Pazcnyi szél a városba szalad vele. Pazonyi szél Játszi k-Játszik a homokban. Kislány szive estefelé nag./ot dobban, A meredek árokpartra viszi lába. Ott sétálgat késő estig, de hiába! Valakinek bánata van, a szegénynek. Ha megtudjak, majd eljönnek a legények, összevissza tapossák a kertek alját, • A pazonyi árva kislányt vigasztalják. (Nyírpazony) Nyári havazás a Serra df* Estrclaban A portugáliai Serra da Estrela hegységben havazott. Ezen a vidéken em~; beremlékezet óta nem esett* 1 hó nyáron. (Neues Deutschland) „Ki bűbájos ötleteiddel oly kellemes álmokba ringatod publikumodat. engedd meg nekem, hogy valóságul szórakoztassalak." (BALZAC) /ifi! elénk azt mondják az asszo- UIL nyok, hogy a szerelem tündér- országból került a földre. A férfiak pedig azt vallják, hogy az ördög ajándéka: az asszonyok kapták lelkűkért cserébe. Századokig folyhatna emiatt per asszony és férfi közt, ha ránk nem marad egy őszinte vallomás. Egyszer a fonóházban összegyűltek az asszonyok. A szomszédos szobában pedig a férfiak. Az asszonyok kezében pergett az orsó, c férfiak kezében pedig a kártya. Az asszonyok nagy némaságban ü.tek (milyen boldog lehetett akkor a férfi), a férfiak pedig hangosan beszélgetve. Egy fiatal menyecske megirigyelte őket és önfeledten felkiáltott: — Hej, ha most itt lenne az ördög, csak kívánnék valamit! — Ilit? — kérdezték a többiek es kezükben megállt az orsó. — Hogy nekünk is mindig ilyen jókedvünk legyen! i— Bizony, hallod, az kéne ... «— Angyal szól belőled! — Bár igazad vóna! Legalább mi :s tudnánk ilyen! or vidáman beszélgetni iákkor még szendék és kevésszavúak voltuk az asszonyok). i//aguk sem gondolták komolyan. .JlL mit kívánnak, és azt sem, hogy teljesülhet. Azt hitték — -tint általában sok mindenre — elmondták és elszállt. Dt nem így történt. AmUzor a szép menyecske otthon lefeküdt — férje messze katonáskodott — újra eszébe jutott a dolog. Sóhajtozni kezdett: — Milyen jó is lenne, de milyen jó... Addig, aduig óhajtozott, hogy egyszerre kifakadt: — Ejh, ha már az isten megfeledCÁ szerelem születeje (MESE) kezeit róla, legalább az ördögnek eszébe juthatna, Az ördög, maga a ravasz Dumó, aki az asszonyt lelkek begyűjtéséért volt felelős Lucifer előtt, mindezt hallotta. Nyomban ott termeit az asszony melleit. — Rám gondoltál, hát itt vagyok! — mondta és szépen meghajlott. Ügy, mint a gavallérok szoktak. — Miiij — sikollott a menyecske — de fertelmes vagy! — No, no... nézzél meg jobban — és szelídebb pofát vágott. — Csúf! — Megbocsáss, a szebb mellett a szép is csúnya — nyájaskodott az ördög — Mit érek vele, az ember halálra unja magút... Nem tudunk beszélni.. De bezzeg a férfiak, ma is egész este csak folyton beszéltek és csupa érdekesedet ... — panaszkodott az asszony. — Oh, bár csak mi .ehetnénk! — Nem kell mindjárt kétségbeesni, akik velem szívesek, nem bánják meg! — hizelgett az ördög és leült az agy szélére. — Igazat beszélsz? — Szent igazat! Nálunk semmit se.n adnak a hazugságért... En segítek rajtatok. s nem is kérek sokat. Amit kérek, anélkül szépen meglehettek, még érdekesebbe!c lesztek. A férfiember úgyis elhiszi, hogy van, ha nincsen is. Bolond tud lenni a férfi, ha én akarom, felruház majd titeket mindazzal, ami csak őbenne tesz meg. — Igazán?! — lelkendezett a menyecske. — Szebbnek, csinosabbnak lát majd. — Hihihi, ejh... hahaha — örült ai asszony, mert hát ekkor arra gondolt, hoavan uralkodhat majd a férfiakon.— Nem bánom, vágy amit akarsz és add nekünk érte azt a hatalmat... — Légy nyugodt, holnap már ti is egész este beszélgetni fogtok. Cpoldogan aludt el a menyecske. Nem tudott arról semmit, hogy kis piros nyelve megdagadt és hosszabbra nőtt akkor éjszaka. De nemcsak az övé, hanem minden asszonyé. Amikor felkelt, alig várta az estet, hogy fonóba menjen es elmondja esetét az ördöggel. Beszélte!:, nevettek is vagy egy kerek órán keresztül, de aztán újra beült közéjük a csend madara: volt mivel. de nem volt miről beszélni. — Megáll) Dumó, becsaptál! — gondolta a menyecske és hazasietett. Lefeküdt és várta, hogy megjelenjen az ördög. Terveket forgatott magában, mit is csináljon Dumával. Talán szentelt vízzel meglocsolja. No, azt nem. Belepusztulhat szegény. Még szükség lehel rá. Elég lesz, ha megszidja és kijavíttatja vele a hibát. /Imikor a menyecske magával így c * megegyezett, megjelent ágyánál Dumó. — No, mit mondtam? — kérdezte Dumó, hogy a szidást megelőzze. — Hazudtál piszok! Egy órácskát beszéltünk rólad, aztán hallgattunk. A férfiak beszédben ma is túltettek rajiunk. — Ne búsulj! Helyreütöm én a dolgot. Most látom csak. hiányzik hozzá valami, de megtaláltam a gyógyszerét. — Nos? — Adok egy érzést, ami közös less nőben és férfiban. Ti lentele a kovák, a férfi a tapló. Lángra gyúlnak egy tekintetektől. De hogy a játékotok kedvesebb legyen, a tűz melege rátok is átragadjon. — Nem hiszek neked. Amit mondtál, látni akarom! Az ördög elnevette magát. — No, nézz csak rám! — mondta as ördög és megfogta a menyecske kezét. Mikor az Dumára vetette tekintetét, az ördögöt mosolyogni látta, füle csengeni kezdett, szeretett volna hallani vaá lamil. De az ördög hallgatott, csupán a szemöldöke mozdult egy picit. Ettől az asszonyt olyan érzés fogta el, mint mi-' kor tükör előtt áll: látni és láttatni akarta szépségeit. Két válláról leeresztette a takarót. Szemébe ravasz fény költözött., ajkára megejtő mosoly, arcára piros vérrózsák. Egész lényével azt kérdezte: — Szép vagyok? — Álomszép vagy, szám szomjúság- tói szárad, ha ajkadra nézek. Szeretlek! — súgta neki az ördög és térdre cselt az ágy előtt. — Szerelmed virágát add nekem. Az asszony nézte az ördögöt, látta, hogy az reszket az epekedéstől, szemében tűz ég és a tűz lassan rá is átragadt. — Oh, Dumó... hisz én is szerellek, ne nézd hát el, hogy tikkadozzak, Jöjj közelebb! — Buta asszony! — kiáltott bosszúsan az ördög. — Nyelveddel kiszolgáltatod magad. Mutasd a nyelved! Az asszony engedelmesen kinyújtotta nyelvét. Az ördög megragadta és fordított rajta egyet. — Ezentúl, ha igent érzel, nemet mondj: ha nemet érzel, igent szólj. Szavaiddal kint, kétkedést és gyötrelmet okozz a férfiban, de egymás érzéseit se ismerjétek asszonyok és burjánozzék tudatlan tejeseitekből nyelveteken pletyka! — mondta az ördög és eltűnt. (Ne csodálkozz hát. ha itt-ott pletykás asszonnyal találkozol.) SZABÓ GYÖRGY/
