Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-20 / 220. szám

NfPL' p 1956 szeptember 20, csütörtök Adják Tissza a gyermekeimet! /"'v ászruhába öltözött 30 éves asszony jött a szerkesztőségbe. Lehajtott fejjel ül az íróasztal előtt. Nemrég temette el sok évig súlyos betegségben szenve­dő férjét. Árad belőle a pa* nasz. — 25 holdas szülők gyer­meke vagyok. Egyetlen gye­rek voltam és a vagyoni érdekek miatt rokonfiúhoz adtak feleségül. A hábo­rús események is döntöttek abban, hogy Szekeres László felesége lettem. — Nyugodjon békével. Sze­rettem. mert dolgos, jó em­ber volt. Két gyermek szü­letett a házasságunkból. A kisfiú harmadik elemibe jár, a kislány pedig máso­dikba, Az asszony hosszú élet- történet útjára kanyarodik a beszédnél. E’mondja, hogy 1950 nyarán meggyúj­totta a saját földjük­ről betakarított búzakazlat. Tettéért meglakolt. 7 évre ítélték, s ebből 3 és felet töltött börtönben. Az am­nesztia jóval a határidő előtt visszaadta szabadsá­gát. — Mikor hazajöttem fér­jem és gyermekeim az anyósomnál, özvegy Szeke­res Jánosnénál tartózkod­tak. Sokáig viseltem a bör­tön bélyegét és nagyon so­kat bántottak miatta. — anyósom elűzött a háztól. Gyermekeimet nem volt hova vinni, ott kellett hagyni nála. Dolgozni men­tem a Gyulatanyai Kísér­leti Gazdaságba, ahol azóta is dolgozom. Rendszeresen hazajártam a férjemhez, aki anyósom házában ma­radt. Már akkor nagyon be­teges volt. Hova is mshHett 1 volna máshova lakni. Én voltam a csa’ádfenntarió. A gyerekekre csaiádipótléket is kaptam, ruhát vettem ‘bájuk, még egyebeket. 4 rendszeres távoliét mély árkot húzott az anya és gyermekei között. Ebben az anyós nevelési módszere sokat tett. A gye­rekek elidegenedtek any­juktól. Most ped^g, miután az asszony eltemette fér­jét, úgy érzi, nincs mara­dása tovább az anyós há­zánál. Magával vinné a két gyermeket. — Anyósom ragaszkodik gyermekeimhez. Azt mond­ja, hogy az 5 házában ne­velkedtek, nem adja őket. Az özvegy nagymama nehezen tudna lemondani féltett unokáiról. A nemrég özveggyé lett fiatalasszony­ban pedig lobog az anyai szeretet és ragaszkodás ér­zése. Ö szülte őket, a vé­réből, húsából valók. — Adják vissza a gyer­mekeimet! — mondta az asszony. Szavában végnél­küli vágy és panasz csen­gett: az anyai szív dobba­nása szóik — Magammal vinném őket. Dolgozni fo­gok tovább értük, míg munkára emelni tudom a két kezem. Tisztes otthont, kenyeret biztosíthatok ne­kik a munkámmal. A gaz­daság vezetősége is segít nekem, hogy becsületes, emberi életet éljek. 1 Tjra, meg újra könny- belábad az anya sze­me, úgy rémlik, mintha visszanézne életének útján, mintha a jövő egyenes út­ját fürkészné,, melyen ha­ladni akar gyermekeivel. Homloka ráncában rossz el­határozás is bujkál. Ki­mondja, amire gondolt: — Ha nem adják visz- sza őket ... — sir — . . . nélkülük nem érdemes élni . . . Mit lehetne tenni? A gyerekek szeretik nagyanyjukat. S viszont a nagymama is őket. Ha ki­rekesztette is szívéből a gyermekek anyját, törvény szerint oda kell, hogy adja Munkatársunk felkereste az Országos Tervhivatal il­letékes osztályait, ahol la­punk számára felvilágosí­tást nyújtottak az elkövet­kező ötéves terv irányel­veivel kapcsolatban. Ismer­tettek terveket, amelyek a Tervhivatal számításai kö­zött szerepelnek. E kérdéssel kapcsolatban megkérdeztük a megyei Útfenntartó Vállalat igaz­gatóját, Szarvas Ernő elv­társat is, aki véleményével hozzájárult értesülésünk­höz. Már dolgoznak, és ez év­ben több millió forintot költenek a tokaji híd épí­tésére. A jelenlegi híd te­herbírása nem fe'el meg a követelményeknek, s út­felületének szélessége nem biztosítja a megfelelő for­galom zavartalanságát. — Az új híd minden kívánal­maknak megfelel majd, feljárója is másképpen lesz kiképezve. Befejezését 1958- ra tervezik. Hasonlóan több híd kerül átépítésre a megyében első­sorban a Kraszna folyón. A a két gyereket az édes-; anyjának. De mennyivel inkább emberi dolog lenne felhagyni a haraggal és a sebeivel szenvedő édes­anyjának is otthont nyújt­va. adni egy kicsit a szeré­téiből. A szomszédok és is­merősök is bizonyára így örülnének, a megoldásnak. —. Ügye Szekeres nagy­mama, gondolkodik ezen? O. A. nagyecsedi fahidat vasbe- tonhíddá építik át. Olcsva- apátiban, Nagydoboson szin­tén a Krasznahidat építik. Vásárosnaményban a Tisza- hídon végeznek áta1 ámításo­kat. Gáván és Bujon a Ló- nyai csatornán építkeznek. Nagymérvű útkorszerűsí­tést hajtanak végre me­gyénkben is. A SiumitasoK. között szerepelnek a Buda­pest—Nyíregyháza, Bcd- rogkeresztúr—Nyíregyháza, Rohod—Mátészalka, Nyír­egyháza—Kisvárda utak egyes szakaszainak re­konstrukciója, illetőleg az utak feketeburkolattal való ellátása. Bővülni fog a nyíregyházi gépkocsi-for­galmi telep. A számítások szerint service-hálózatot építenek ki az országban, minden nagyobb városban állomással. Ez tehát meg­valósulásával Nyíregyházát is érinteni fogja. Általában növekedni fog számotte­vően a gépállomány, mert a jelentős részét a gépko­csiknak a vidék, ellátottsá­gához és követelményeihez megfelelően fogja kapni. 58-ra elkészül a tokaji kid több gépkocsi Nyíregyházán útkorszerűsítés a megyében SOLTÉSZ ISTVÁN Jlő twfó láiujo k — Regényes történet az utolsó boszorkányégetés idejéből Eddi*: 1715. nyarán az áruld gróf Károlyi Sándor és ? megszálld németek panaszkodnak a szatmári jezsuiták­nak hogy a volt kurucok most sem nyugszanak Kérik az egyház segítségét Az egyház csodát csinál Máriapó- oson s az egyszerű emuerekét megfelemlítve őket a esá. szár iránti hüsegze inti Ugyanakkor megkezdődik a volt kuruc katonák elleni terrerhadjárat. Elrabolják a tyukodi Babocs es Kés család két fiúgyermeket. Anna raddbben a (ezsuiták egesz ármánykodására. András helyébe lép. szervezni kezdi a kurucmozgalmat Egy éj­szaka lovas hírnök érkezett Elmondta: Békésszentand- ráson kurucfelkelés tört ki s várják a szatmáriak, sza. botcsiak csatlakozását is A nyíri emberek megmoz­dulnak Anna asszonycsapatot szervez. Károlyi a .te ■ károlyi kastélyban összegyűlt uraknak belelenti a fel­kelés leverését. Annáék megérkeznek Károlyi kastélyá­hoz. Felelősségre vonják az áruiét. Károlyi az asszonyok vezetőit börtönbe veti, sokakat gyermekeikkel együtt le­gyilkoltál a katonákkal. A felkelő asszonyokat boszor. kányperbe fogják. Kós Ilonát kínzásokkal kényszerí­tik arra, hogy Babőcsné ellen valljon. (33.) Másnap reggel új Vádlott állott a szolgabíró és a jezsuita előtt, R.ekettyé- tié. Amint behurcolták a kínzókamrába, Jékey ép­pen úgy, mint tegnap Kós Ilonára, rárivalt az asz- szonyra: — Valid be az igazat! Bo­szorkány voltál! Az asszony azonnal tiltt- kozott és kétségbeesve já­ratta körbe a szemét a kín­zóeszközökön. — Irgalmazzatok, nem tettem semmit... nem va­gyok boszorkány... A szolgabíró parancsára meztelenre vetkőztették út ti. Jajongva kiabált Re- kettyéné: — Nem akarok kínlódni, nem akarok! Isten úgy Jós- géljén, nem tettem semitiit! Ám levetkőztették és újra felszólították: — Valid be az igazat! A jezsuita is rászólott: — Azért teremtett-e az isten, hogy üdvözülj és ő szent felségét imádjad? — Igen — rebegte az asz- szony. Felcsattant Lőcsei pap hangja: — Ki adott hát neked okot, avagy kicsoda inger- lett arra, hogy az ördöggel szövetkezzél, valid meg! Rekettyéné nem tudott válaszolni, mit mondani, csak jajgatott, sikoltozott Összekötözték karjait és befűzték a kötélcsomóba a csavarófát. — Az igazat mondom, mit is mondhatnék mást! — ?i- lcoltott fel az áldozat, de most már nem sokat törőd­tek kiab -Zásával, a porkolá­bok a szolgabíró intésére szorítani kezdték a húsába vágó kötelet. A kötél a má­sodik csavarásnál már íz eleven húsba vágott. Re- kettyéné karjából kiszökő vér az asszony arcába spric­celt — bizonyára meg pat­tant egy ér. A fájdalom egy pilla­natra elnémította az asz- szonyt, de nemsokára míg nagyobb erővel kiáltozott az és kegyelemért kezdett könyörögni, — Mindent elkövettem, amit rámfogtak, mindzni megtettem, amit rólam mondtak! Kegyelmezzetek uraim! É- sikoltozott, hogy meg­szabaduljon a szorító köte­lektől. — Mondjátok meg, mit kell vallanom, mert év. nem tudok mit mondani.. — Mondd az igazat, amit tudsz! — Csak egy kicsit tágít­satok a kötélen és mindent elmondok, amit csak akar­tok! Mit mondjak, mit mondjak?! Most nem válaszoltak ne­ki, hanem újra csavartak a kötélen. — Az isten szerelmére, irgalmazzatok, óh cn sze­gény bűnös! A kötél jobban megfe­szült. — Ki tanított hát a bo­szorkányságra?! Babócsr.é és Kós Ilona! — Ők, öle tanítottak! Bo­szorkány vagyok, boszor­kány! Csak tágítsatok már a kötélen! Oh, a karom! En­gedjetek, megmondom az igazat! Jaj, jaj, engedjetek! Vigyetek él innen és mond­játok meg, mit kell bcvalla- nom — jaj a karom! Még hármat szorítottak a karján, aztán leoldozták róla a köteleket. Az asszony tikkadtan, meggyötörtén ro­gyott le a padlóra, de a pri­békek egyike talpra rán­totta. — Miformán, minemü móddal szokták a boszorká­nyok magukat az ördög in- eselkedésére adni s magtvl is miképp lettél azzá? — Táncoltunk... a Szent Gellert hegyre jártunk... repültünk, seprűn lovagol­tunk ... — És kik voltak társaid eme szörnyű bűnökben? — Kik? Oh, emlékeztess uram! Nem ... — Császlóban Czigány Horváthné, Kós Ilona, Ba- bócsné Tyúkodon ..: — Igen! Igen! Jaj, a ka­rom! — s a karjához kapott, mintha még mindig érezni rajta a szorítást. A seb a szorítás nélkül is iszonyúin fájt, valósággal eleven pa­rázzsal égetett. Ilyenformán vallatták meg az asszonyokat s vala- mennyiüket máglyán való elégetésre ítélték. Utolsónak szánták Babócs Andrásiig nyilvános megvallatását Szatmár főterén, a máglyák tövénél a nép elrettentésé­re. Közben egyetlen zavaró esemény zavarta meg csak az „igazságszolgáltatást", ám erről a széles közvéle­mény nem értesült. Egy fia­tal református prédikátor, Csapó István berontott a jezsuita rendházba. egyene­sen Hedry szuperior elé és felhábenodva tiltakozott a boszorkányégetés ellen a humanizmus nevében. — Tudnia kell az úrnak — háborgott a fiatal pap — hogy ez a tett egész Szat­márnémeti, egész Szatmár szégyene leszl Hogyan szervezték meg Mándokon a négytantermes iskola építését? Űrről beszélgettünk el ott jártunk alkalmá­val a község vezetőivel, Sul­iéi- János vb. elnök, Bátyi László vb. titkár, Sajtos Béni, a Hazafias Népfront elnöke, Harsányi István ál­talános iskola igazgatója, Balázsi Dezsőné SZMK el­nök és Czap. Lajos állandó bizottság elnökével. Elmondották, hogy az is­kola építésének gondolata a községfejlesztési terv készí­tésének idején került szóba, januárban, egy kemény téli napon. Ekkor még csak egy két tantermes iskola építé­sét vették tervbe, és erre irányoztak elő 40.000 (negyvenezer) forintot a község fejlesztési összegbőí. Az iskola építéséhez az anyagok nagyrészét biztosí­tották a község területén levő romépületek. így a földművesszövetkezet tulaj­donát képező csűr, melyről a nemes cél érdekében szí­vesen lemondott a földmű­vesszövetkezet. A legeltetési bizottság tulajdona volt egy romos istálló, mely napról- napra hasznavehetetleneb­bé vált. A község vezetői felmér­ték a rendelkezésükre álló anyagot és elhatározták: nem két, de négy tantermes iskolát építenek. A régi terv módosult, négy tanterem, egy igazgatói iroda, egy ne­velői szoba, két szertár és egy előcsarnok. A község vezetői tanács­kozást folytattak a község­ben lakó építőipari dolgo­zókkal, külön beszélték meg az iskola építését az ácsok­kal és az ötvenhat kőműves munkában jártas dolgozó­val, ezek vállalták, hogy társadalmi munkával hozzá járulnak, 3—4 napot, sőt Hedry gúnyosan szólt közbe. — Kicsoda kend, hogy egész Szatmárért aggódik? Bizonyára főember?! Lángoló lett a prédikátor arca és visszavágott. — Az én nevem: szatma- rino-hungarus. Szatmári és magyar! — De ha nem tévedek, egyébként Csapó István, református lelkész... — Igen, az is vagyok. — Hát hallgasson meg fiam — szólt leereszkedően a jezsuiták fő embere. Gon­doljon csak Fórizs Ferenc uramra, akiről bizonyára hallott kend. Kendnek szólította, mint a parasztokat szokás volt. — Fórizs uram is olyan tűzláng volt, mint kend. Meg református lelkész is. De miután megismerte a ná­polyi gályarabok életét, gondolkodni kezdett és ami­kor kiszabadult, visszatért a katolikus anyaszentegyház kebleire. És mi sokmindertt elfelejtettünk neki, tanár lett belőle a nagyszombati egyetemen. Én most nem veretem kendet láncra, in­kább gondolkozzék... Felállt és magára hagyta a prédikátort, aki újra ke­ményen akart visszavágni. De nem volt kinek, a szu­perior mögött bezárult az ajtó. egy néma barát lépett mellé, nyilván azért, hogy kivezesse. Mit teheted mást, sarkon fordult és ki­rohant a rendházból. Egyébként a jezsuiták é» a hatóságok minden zavaró körülmény nélkül készíthet­ték elő a per befejezését, a nyilvános megégetést, meg- gyalázást. (Folytatása következik). I egy-két hetet dolgoznák mint kőművesek, ácsok. Az építés vezetését a kő­műves munkáknál, L. Oláh / Mihály kőműves mester vál­lalta, igen csekély összegért J; és két hét társadalmi mun­ka végzését ajánlta fel. Az " ács munka vezetését Szabó József ács mester irányítja, 38 munkanapot, igényel és ebből vállalta, hogy felét szintén társadalmi munká­ban végzi el. A község vezetőinek kol­lektív akarata, a nemes cél, megtalálta a község dolgo­zói szívéhez az utat, és ez év márciusának elején elküld­ték a bontási engedélyké­relmét a megyei tanácshoz, abban a reményben, hogy az engedélyt megadva, rövid időn belül megkezdhetik a munkát, és a közös erővel felépített iskola kapuját megnyithatják szeptember­ben, az új oktatási év kez­detén. Arra a kérdésünkre, hogy miért nem tudták a beter-a- vezett időre felépíteni aíbiu iskolát? a község vezetői íflcisJ mondották, hogy a március'i'.r elején beküldött bontási ké-■-■< reimet a megyei tanács il­letékes szerve, csak július végén hagyta jóvá. Augusztus első napjaiban a falu apraja-nagyja meg­kezdte a bontási munkát. Az iskola építésénél jelen­leg serényén folyik a mun­ka, az a tervük, hogy októ­ber 15-ig tető alá teszik á hetvenöt méter hosszú L alakú épületet. Az épület külső vakolása maradna 1957 év tavaszára, és május elsején tervezik ünnepélyes keretek között megtartani az épület átadását, melynek összértéke mintegy 600.00.0 forint lesz. Az eddig elvég­zett társadalmi munka ér­téke összesen 93.000 forint. Meg kell említenünk, hogy Harsányi István általános iskolaigazgató áldozatos munkája, személyes példa- mutatása jó hatással van a község dolgozóira, dolgozó parasztokra, értelmiségi dol­gozókra, a 29 tagból álló ne­velő testület minden tagja, gyógyszerész, orvos, agro- nómus, együtt tevékenyked­nek a szép terv végrehajtá­sában a község dolgozó pa­rasztjaival. Az iskola építése gyors ütemben halad, naponta 35—40 ember dolgozik rajta, hogy minél előbb tető alá hozzák. Reméljük az iskola építése az illetékes szervek részéről, az eddigieknél na­gyobb támogatásra taÜX. mely további lendületet, bá­torítást ad a község dolgo­zóinak. A község dolgozóinak egy- beforrottságát összeková- csoltságát, amely az iskola építésénél megmutatkozik elősegítette a már előbb végzett társadalmi munka. Már ez évben építettek 407 méteres bekötő utat, 1900 méter téglaszegélyes salak járdát. A bekötő útra 40.000 forintot ütemeztek be a köz­ségfejlesztési tervbe és mindössze 15.000 forintból valósították meg. A járda építése nem is szerepelt a községfejlesztési tervben, erre mindössze 2.600 Ft-ot fordítottak. További terve Mándok dolgozóinak a község építé­se. szépítése-.T957-ben a köz. ségíejlesztési tervben ter­vük van eltüntetni a község közepén lévő mocsarat. Fel-' ~ • öltik és parkosítják. Továb­bi tervük egy szép tornate­rem megépítése is. Valentné—Rakitán é. *» Émf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom