Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-16 / 217. szám

*

NÉPLAP

1956 szcpt. 16, rafiámat«

! MEGSZÜLESSÉK-E HÁT A GYERMEK ? ...

Tanuljon fényképezni!

Felületes szemlélő is megállapíthatja, hogy napjainkban nagyon elterjedt, népszerű lett a fényképezés szép és nemes szórakozása. 'Napsütéses időben, vasárnaponként a Sóstón, sport- események színhelyén mind gyakrabban tűnnek fel a (jellegzetes táskák, amelyek ■már messziről elárulják a fotoamatört.

Sokak vágya, hogy családjuk tagjait, gyermekeik leletének kedves mozzanatait megörökítsék. De a kirándulások, utazások, sportjelenetek megörökítése is öröm és szép képekhez juttathat. Persze, az egyszerű megörökítés vágyának kielégítésén túl többet is jelenthet a fényképezés. Erről majd máskor. Most maradjunk a fotoama törpéi, aki „lekapta“ témáját és a siker reményével ismét be- 'zárja gépet. Vajon ezzel befejezódött-e a iotoamatör ténykedése? Az igazi fotós részre talán csak ez után következik a dolog érdekesebb része akkor, ha maga hívja elő és dolgozza Ki i képeit;

A gép kezelésén és a helyes felvételhez szükséges ismeretek tárgyalásán kívül a film előhívásával, majd a papírkép másolásával, ill. nagyításával szándékozik foglalkozni a József Attila kultúrotthonban szeptember 20-án kezdődő fototaníolyam, ahol a két hónap folyamán a tanfolyam minden tagja gyakorlatban L végigcsinálja a felvételt és a kidolgozás folyamatának minden mozzanatát.

A gép megvásárlása — bármily drága is legyen az — még nem elég a jó kép készítéséhez. Sőt egyáltalán nem fontos, hogy a gép feltétlenül drága legyen. Sokkal jobb eredményt lehet elérni olcsóbb géppel, ás több szaktudással, mint drága géppel szakismeret nélkül. Nos, ezeket a szakismereteket sajátíthatja el a József Attila fototanfo- lyamának minden résztvevője elméletben és gyakorlatban olcsón, hiszen gépet i; kap kölcsön.

Losányi Gyula

tanítóképző intézeti tanár,

Cseppkötiarlangsl fedeztek fel a Bakonyban

A magyar ásványolaj és földgáz kutató intézet né- 'hány munkatársának barlangkutató csoportja csepp- köbarlangot fedezett fel a Bakonyban. A csoport, amely a Veszprémi Szikra Sportkör keretei közt működik, már egy éve kutatja a Bakony víznyelőit, mert a hegység kőzetösszetételének alapján feltételezték, hogy a víznyelők nyomán iia- gyebbmérétű cseppköbar- langra bukkannak.

A nyíregyházi megyei kórházban pénteken is éppen olyan forgalom van, mint egyéb más hétköznapon, a műtőben éppen úgy végzik a fontos, talán életmentő műtéteket, mint máskor, s a betegek is éppen olyan reménykedő gyógyulni vágyással néznek a holnap elé, mint mindég. Tehát a kórház így külsőleg semmit sem változott, a gyógyítás harcos katonái az orvosok és az ápolónők is épp úgy igyekeznek minden embernek visszaadni az egészségét, megmenteni az életét, mint a szürke hétköznapok mindegyikén. — Valami rendkívüli azért mégis van. Nemcsak ma, hanem minden pénteken. Míg valamelyik osztályon talán éppen abban a pillanatban hajlik reménykedve az orvos a szenvedő beteg fölé, hogy megmentse az életnek, addig a gazdasági épületben dr. Salamon István igazgató főorvos szobájában talán éppen arról döntenek, hogy megszülessék-e a gyermek. Nem! Nem jól mondtam. Csak egy ember dönt ... az anya. Na, de nem vágok a dolgok elébe, elölről kezdem.

Vagy 40—50 asszony áll, szorong az igazgatói szoba előtt. Ahogy elnézem őket, mind-mind más világ. — Egyik csinosan, jól öltözött, vidáman diskurál egy hasonlóan öltözött barátnőjével a tegnap esti zsúrrói, a másik magával hozta a falu, a tanya üdeségét, egyszerűségét, nincs ismerőse, félrevonulva áll, mintha rajta kívül semmi és senki

sem léteznék. A harmadik sietne, mert még a piacra kellene menni, a negyediket két gyermek várja otthon . . . Szóval mindenki beszél, mindenki másról, egy azonban közös, a gondolat, a ccl, ami idehozta őket a szélrózsa minden irányából.

Bent a szobában dr. Salamon István kórházi főorvos, érdemes orvos vezetésével folyik a bizottság tanácskozása. Egy középkorú asszony ül vele szemben. Szemeit segítségkérőén hordozza körül a jelenlévőkön.

— .Miért akarja megsza- kíttatni . a terhességét? — kérdezi a főorvos.

Elcsukió hangon kezd beszélni. — Tetszik tudni 6 gyermekem van, a legkisebb még alig 2 esztendős, a legidősebb tizennyolc. A férjem nyolcszáz forintot keres és nem akarunk több gyereket, ezekkel is sok a gond. Azután meg házat is szeretnénk építeni, ami már egészen a mienk lenne, mert eddig még mindig máséban laktunk.

Körülnéz, hogy leolvassa az arcokról, vajon megértették-e? Igen. Ezt nem kell bővebben magyarázni senkinek sem. Hiszen államunk azért sietett az anyák segítségére, hogy nehéz helyzetükön segítsen, és az anyák lelkiismeretére bízta jövendő gyermekeik sorsál.

A nők túlnyomó többsége csak komoly szociális és egészségügyi indok alapján kéri a terhesség megszakítását. A közvélemény is általában örömmel fogadta a rendeletet, de vannak

nehány an, akis visszaélnék a rendelet demokratizmusával. Viszont örvendetes az, hogy emelkedett az a*z- szonyou öntudata és ilyen eset mind kevesebb fordul elő. Ezt bizonyítja R. J-ne esete is, aki eimondja, hogy 2 gyermese van. Tizen latinán egy lakásban, s már tavaly elakarlak válni, men nem egyeztek a családdal. Sokan vagyunk — mondja, s nem sze*érnénk a mostani rossz helyzetet még rosszabbá tenni. Ha lesz rendes lakásunk akkor szívesen mondok magaménak még egy harmadik gyereket is, na de addig inkább várunk.

— Ha ezt maguk előre tudták, miért nem előzték meg?

— Főorvos úr kérem, hát mit csináljak, hogy ne essek teherbe? — kérdezi kétségbeesve. Igen. Sok-sok asszony súlyos nagy kérdése ez, s ez az asszony egy kérdésbe tömörítette a számtalan aprót, s választ vár, hogy hogyan is keli hát, mert ő egyszerű asz- szony, nem ért az iiyesm.- hez. A kérdésre hamar megjön a válasz.

A gyógyszertárakban bárki recept nélkül hozzájuthat a Tinádon' nevű óvszerhez — válaszolta a főorvos. Szeretném minden asszonynak külön megmondani, hogy ez a legegészségesebb megelőzési forma. Sokan ártatlan beavatkozásnak tartják a műszeres terhesség megszakítását. El kell mondanom, hegy korántsem így van. Mint számtalan aprót, s választ minden műtétnek, a terhesség megszakításnak is megvan a maga bizonyos

veszélyességi, százaléka.

★

Egy csinosan öltözött 20 —-22 év körüli nő jön a szobába. Izgatottan ül le és máris beszélni kezd.

— Házat akarunk építtetni, kell a pénz, meg meg fiatalok is vagyunk, élni is szeretnénk egy kicsit és úgy gondoltui-c, hogy most nem kell a gyerek.

Szinte minden érzés nélkül darálja el ezt a rövid és tömőire szabott mondatot úgy, mintha azt mondaná, hogy süt a nap.

— Hány gyemekük van —- hangzik a kérdés.

— Meg nincs egy sem, egyelőre nem is akarunk.

— Na és nem gondol arra, hogy esetleg műlet után sohasem születik többé gyerekük? Mert ez is előfordult már. Gondolja meg.

— Az már a mi magáit dolgunk, hangzik a kuúa elutasító válasz. Szinte döbbenetes csend van, s csak a falióra érces zengése szakítja meg a kínos hallgatást. Itt minden érv megbukik. Egymásra nézünk. Szinte mindannyian egyre gondolunk. Azt, hogy visz- szaél azzal a nagy segítséggel, amit kormányunk adott azoknak az anyáknak, akik szociális és egészségügyi okok mialt kénytelenek megválni születendő gyermeküktől, visszaél sajal lelkiismeretével, s elhall- gattalja egy még meg nem született, gyermek ki nem mondott súlyos vádját: Miért nem hagytál megszületni? . .

Győrffy Albert,

Interpelláció a. magyar

Birin is tanulni akar a fiatalság

Községünkben az elmúlt években nehézkesen bontogatta szárnyát a kulturális elet. Igaz, ehhez hozzájárult az is, hogy nem volta faluban olyan hely, ahol a fiatalság szórakozhatott volna, vagy különböző színdarabokkal szórakoztatta volna a község lakosságát. Ez a probléma azonban már ebben az évben megoldódott., mert igen komoly ösz- ezeggel építettünk egy szép kultúrházat, melyben az ifjúság szórakozhat, kielégítheti regi vagyait. A község DISZ-szervezetének titkára, Pacza András elvtárs. Elég jól látja el feladatát, csak meg mindig többet kell törődnie a kui- túra fellendítésével, a fiatalok bevonásával.

Nagyon fájlalja a fiatalság, hogy a havonta megtartott DISZ-gyűléseken a nagykállói járási DISZ-bi- zotlság sohasem képviselteti magát, így sok hasznos tanácstól és útmutatástól esnek cl a DISZ-tagok. Helyes volna, ha az illetékesek megszívlelnék bírálatomat, s a jövőben nagyobb segítséget nyújtanának községünk tanulni vágj ó fiataljainak.

Demendi László vb. titkár.

JJ a a ropogós nfagyar csárdásokra, a talpaié való frissesekre gondolunk, amelyek a magyar ember örömét, jókedvét, vígságát fejezik ki, akkor a népi muzsikusok, a cigányok jutnak eszünkbe.

Emlékezzünk a szabadságharcra, a kurucnóták mélabús szomorú dallamaira, a palotások és verbunkosok hazafias érzéseket tápláló, büszkeséggel eltöltő akkordjaira, vagy a hallgatók szomorú, bút, bánatot kifejező hangjaira, ezzel együtt kell gondol nunk a cigány zenekarokra, a népzenészekre, Cinka Pannára, Dankó Pistára, megyénk szülöttére, Benczi Gyulára.

Magyar ember csak magyar cigány muzsikája mellett tud igazán mulatni.

Magyar nóta, magyar cigány elválaszthatatlan fogalmak. A kettő egymás nélkül nem létezik.

A magyar cigányok muzsikája olyan, mint a kínai porcelán, tokaji bor, az orosz kölni, vagy a karrarm márvány: Világmark j.

(Sajnos, ez a világmárka nem eléggé él, fejlődik, az utóbbi időben, hanem sorvad. De erről majd később.)

Mintahogy a tokaji bort, a kínai porcelánt is lehet utánozni, úgy a magyar cigányok muzsikáját is. De olyant alkotni- olyan szívvel-lélekkel, szenvedéllyel, érzéssel magyar csárdást, palotást, hallgatót egy szóval magyar motívumú múl játszani, mint ahogy a magyar cigányok, a világon senki sem tud.

A magyar cigány muzsikusok hírnevet, dicsőséget szeieztek hegedűjükkel hazájuknak, népüknek. Rácz Lacinak — akit muzsikája miatt a cigányok királyának neveztek — Magyari Imrének, Bura Károlynál cs a többieknek Becs, Párizs, London, Moszkva, Peking, az egész világ tapsolt. Büszkén emlékezünk vissza erre ma is.

Vajon nem tölt-e el bennünket büszkeség, amikor arról hallunk, hogy Moszkvában, Párizsba, Pekingben ünnepük az Állami Ncpi- együttest!? Vagy a magyar nép zenéjét tolmácsoló Toki Horváth Gyulát, Járóka Sándort s ezek zenekarait tapsolják meg Kínában. Szovjetunióban, Koreában?!

Igen mi büszkék vagyunk rájuk.

Büszkék vagyunk Sza- bolcs-Szatmár és Nyíregyháza város kiváló muzsikusaira is. Bencze Jenőre, Gubás Nagy Kálmánra, Müller Lajosra, Sarkad!

Elemérre, Tokaji Nácira, Vásznas Jenőre, a kiváló öreg cimbalmosra Galam- bosi Náci bácsira, s a többiekre.

De nemcsak elismerni kell őket, hanem meg is becsülni. Sajnos, nem becsüljük őket eléggé, s ezzel együtt a népzenét sem. Bizony tiszteletből, tapsból, sikerekből ma is jobban kijár és kijárna részükre külföldön, mint saját hazájukban — különösen megyénkben.

A népzene sorvad. A megyében nem lehet egy komplett népizenckart találná. Hasonló a helyzet Nyíregyházán is. Az egyik zenekarból kisbögüs, a másikból klarinétos hiányzik. S ezek a szakmák kihaló félben vannak nemcsak megyei, de országos viszonylatban is. Vajon kiknek kellene tanulni ezeket a hangszereket? A felnövekvő fiatal rajkóknak. De nem tanulnak. Nem törekednek ma arra, hogy cimbalmos, kisbőgős, klarinétos szakmát tanuljanak. S mindez azért, mert látjáK, hogy milyen megbecsülésben van részük a ncpzer.á- szeknek.

Míg a múltban csak Nyíregyházán kb. 16 vendéglőben, kávéházban, vagy étteremben volt rendes zene kar, addig ma csak hat helyen van zene. S ezekből csupán a Halászcsárdában és a volt Vesszős-féie vendéglőkben lehet hallgatni rendszeresen magyar muzsikát. E két utóbbi étteremben is hiányos a népi- zenekar, Kisbögös pl. mindkét helyről hiányzik.

A legkiválóbb prímásaink áttértek cs áttérnek a hegedűről a szaxofonra. Gubás Nagy Kálmánt a napokban látogattam meg. (Jelenleg állás nélkül van. Reméljük nem sokáig.) Azt kellett látnom, hogy hege- dülés helyett — mely gyerekkora óta szívéhez nőtt — szaxofonozott. Ma már ezt csinálja Benczi Jena, Vásznas Jenő és meg több kiváló prímásunk. Müller Lajos gitározik is. No persze, nem árt az, ha valaki több hangszeren. játszik. Azonban nézzünk a dolgok mélyére. Mi a szemlélet? Gubásnak azt mondották, hogy nem fejlődik. S o így értelmezte ezt.' S ezt valamennyi népzenészünk így érti, mert meg akar élni, kenyeret akar keresni családjának. Tehát mind többen mondanak le a népi

hangszerekről, s térnek at olyan hangszerek kezcté4«v nek elsajátítására, amélyé'K1 a jazz, szalon vagy más vegyes zenekarokban megfelelnek.

Áldatlan állapot ez így. Az eredmény az, hogy ,i közízlést nem tudjuk megfelelő irányban befolyásolni, s ugyanakkor a legkiválóbb ncpzencszeinket lesz- szük tönkre, melynek természetes velejárója a népi1 zenekultúra hanyatlása, sorvadása.

A nyíregyházi Vendéglátó Vállalat jelenleg kb. 141 főt alkalmaz. (Népzenészt aj legkevesebbet.) A Halászd csárdában 4 tagú népi zenekar van. S ahogy a nyár elszállt a fejünk fölölt, úgy tűntek el a zenekarok -i Jereván kertből, a Sóstói teraszról és a Tóparti vendéglőből. Tizenhárom népzenész maradt hely nélküb S ezekkel együtt jelenleg

kb. 45—50 azoknak a vizsgázott zenészeknek a száma, akik hely nélkül vannak.

Több népzenészünk az utcán van. Kiváló muzsikusaink kénytelenek kocs- mázni, mely törvényellenes. Nyíregyházán a Petőfi, a

14-es és a 21-es italbolton azok, ahová naponta 18— 20 népzenősz jár be, hogy