Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1956-09-16 / 217. szám
1956 szept. 16, vasárnap N E I* L \ P TOLLAL ÉS ECSETTEL Feltűnik a képzelő erő mezejében a 12—13 éves vézna fiúcska, Jekkelfalusí Viktor esperes úr istápolá- sában. Jekkelfalusi, aki a papimestersége . kívül megkülönböztetett szorgalommai szentelte magát a festészetnek, a kisfiú kezébe adta az első ecsetet és m-g- ajándékozta egy igazi festőállvánnyal. A gyerek feje felett elzúgott az idő és az évek lassan férfivé tettére. Apja ellenkezései ellenére és anyja gyöngéd bíztatására véglegesen eljegyezte magát az irodalomnak és p festészetnek. Megismerkedett a nagybányai festőiskolán Hollósi Simonnal, Iványi Grünwald Bélává,, Tormával és a korabeli tehetséges festőművészekkel. kiállítás magyar pavilonjának festője. Már ekkor elismert tehetségű heraldi- kus, majd 1920-ban Magyarország legjobb anatómiai (tájbonctani) festője lett. Alkotó évéinek delére ért. Egyre jobban feltámadt benne az írói vágy. Verseskönyvet, színdarabokat és regényeket adott ki, új nagy munkákba, több kötetes regényének megírásába kezdett és közben nem vált meg a festőállvány tói. Később illusztrációkat készített az Egyetértésbe, a Budapestbe és a Pesti Hírlapba. Majd a Magyar Magazin felelős szerkesztője. Kortársai egyideig azt hi> ték, hogy erőteljesen hajlik az erotika felé. Pedig nem Volt igazuk, irodalmi A művész régi vázlatkönyvéből: Rokkant találkozás Mindössze két hétig maradt a festőiskolán, mostoha anyagi helyzete továbbkergette vándorútján. •10 év múltán érik az első sikerek. Linhardt kiváló dekoratörje a londoni világmunkássága ennek ellenkezőjét bizonyította. Gazdag műterme és nagyrészt irodalmi munkájának gyümölcse a második világháború egyik vérzivataros napján pillantás alali semmivé lett. Évekkel ezelőtt költözött ide hozzánk Nyíregyháza mellé, leányához a Súlyán bokorba és itt él szelíden, megbékélve, szavai szerint mint egy „be nem kapcsolt rádió“. Él és gondolkodik, verseit lapozgatva, melyek egyike így végződik: „Egyik lábam a múltba süpped, Másik a jövőbe hágna És mégis: Két part között úgy állok, mint a Pattant húrú hárfa." A mai élet lüktető buzo- gása - azonban lassacskán kezdi letörölni a hárfáról a rátapadt porréteget. A mai idők szelének varázslata; ereje a .Súlyán bokorba is eljutott. A 68 éves író és művész alkotni készül. Szokatlan ... Még önmagától is röstelli, hogy 10—12 év múltán, lát újra munkához ... S azon elmélkedik, hogy vajon a mai korban hr.sználhatók-e még a tégi húrok. Párnája alá rejti, féltett kincseit, elkészült színdarabját „A rablánctörő-, két“ és a több kötetesre tervezett regény „ü,ada.'mas élet“ első lapjait: „Irodalmi társaság és szépirodalmi folyóirat kellene a megyének, én is szívesen résztvennék benne... “ — mondja. Használhatók tehát az idős borok és dalokat regélhetnek, csak meg kell találni a megyei kulturális élet vezetőinek a szükséges violinkui- csokat. Segítenünk kell Hanuszik Lászlónak, hogy bátran hágjon a jövőbe. P. G. cigányzene ügyében valamit keressen. Most még jó. is aránylag a helyzet, mert a betérő muzsikusoknak nem kell fizetni. 1938- ban a népzenészek fizettek azért, mivel megengedték számukra, hogy muzsikálhassanak. Vidéken ez a „divat“ még több helyen meg van. Tiszanagyfaluban havonta 24 forintot fizetnek a népi muzsikusok, mert a szövetkezet megengedi játszásukat. Vajon indokolt-e a népzene ilyen háttérbe szorítása? Nem indokolt. Vannak községek megyénkben is, ahol megbecsülik és szeretik a népzenét. Vencsel- lőn a sörkertben 5 tagú kiváló népi zenekar játszim Kisvárdán és Fehérgyarmaton viszont jazz zenekarok. Méghozzá Fehérgyarmatra Budapestről hoztak zenekart. Ugyancsak Fehérgyarmaton a Halászcsárdában zongora és dob szolgáltatja a zenét a halászléhez. Nem beszélve arról, hogy mindkét helyen vannak B. minősítésű népzenészek helv nélkül. Az is furcsa, hogy Nyíregyházáról szerződtetnek zenészeket Mátészalkára, ahol kiváló népzenészek vannak hely nélkül. Nyíregyházán is volna lehetőség arra, hogy enyhítsünk a helyzeten. Mint- ahogy Mátészalkán, Nyírbátorban és Vásárosnamény- ban az Utasellátóban van népizenekar, úgy lehetne a nyíregyháziban is. S ez m- dokolt is lenne. A kis vendéglőkben is lehetne alkalmazni népi zenekarokat, azonban a Vendéglátó Vállalat arra hivatkozik, hogy ezek nem váltak be, mert forgalmuk miatt nem képesek a zenekarok eltartására. Az illetékesek tájékoztatása alapján a közeljövőben megnyílik a városban egy olyan zenés hely, ahol komplett népizenekar fogja szolgáltatni a zenét. Ez is enyhít a helyzeten, de nem jelent teljes megoldást. Nagyon örvendetes, hogy végre megoldódik a me^y.i népiegyüttes problémája s, melynek lesz egy 6—9 tagból álló népizenekara is. Azonban ez mind kevés. A népzene megbecsülése anyagiakban is kifejezésre kell, hogy jusson. Ehhez pedig elsősorban arra volna szükség, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium létszám keretéből ki kellene venni a népzenészeket. Hiszen most a forgalomtól, a Vendéglátó Vállalat rentábilis üzemeltetésétől teszik függővé, hogy hány és milyen zenekart foglalkoztasson, szerződtessen. Helyes lenne, ha a Népművelési Minisztériumhoz tartoznának. ' Ugyanis a pép- művelés az, amely a zenészek vizsgáztatását, minősítését, engedélyekkel való ellátását, a panaszokat intézi, csak éppen abba nincs beleszólása, hogy melyik helyre hány tagú és milyen zenekart alkalmazzanak. Jelenleg csak abban van beleszólása a népművelésnek, hogy engedély nélkül ne alkalmazzanai; zenészeket. Jelenleg nincs olyan rendelkezés sem, amely biztosítaná az elhelyezés és a felfüggesztés jogát. Az anyagi érdekeltség elve sem jó irányban hat ezen a területen. Nem becsüli a népizenekultúránkat. íme a számok. Egy másodosztályú táncok helyen napi fizetés népzenészeknek 30—42 forint. J ázz és szalon zenészeknek -17 — 59 forint. (Ez még érthető is.) Viszont másodosztályú kávéházban és étteremben népzenészeknek 24—30 forint, míg a jazz- és szalon- zenekari tagok részére 30 — 42 forint. Minden esetben többet kapnak a szalon cs jazz zenekarok, mint a népimuzsikusok. Ezen véleményünk szerint változtatni kellene. Ha egy vendég este 8 óra után tér be egy zenés helyre, hogy fogyasszon valamit, a fizetéskor felszámolják a 12 százalék zenedíjat. Az igaz, hogy ez országszerte r.em egységes. Változó, s jelenleg nagyon összekuszált. — A vendéglátó vállalatok nem engednek betekintést nyerni a néművelési szervek részére, hogy azok megállapítsák: mekkora összeg folyik be zent-díj címén. Ez ország j- san a helyzet.’ Mintahogy harang Árpád elvtárs, a Népművelési Minisztérium zeneművészeti főosztályának vezetője tájékoztatta lapunkat, ezen a téren is változni fog a helyzet. A minisztérium vizsgálja és állapítja meg, hogy a zene mit hoz a konyhára a szórakoztató üzemekben. Szerinte sem helyes, hogy a 12 százalékot (zenedíjat) a vendéglátó vállalatok hozzácsapják a többi jövedelmükhöz. — Nemcsak a jiépzená- szek problémáját tudnámc megoldani a befolyó 12 százalékból, hanem sokkal többet. Zenei életünk továbh- fejlődésére is jó hatással lenne, hiszen véleményünk szerint a befolyó összeg több mint 12 százalék — mondotta Fasang elvtárs. Ezek a megoldatlan problémák, a népzenészek bizonytalan helyzete magyarázatot ad arra, hogy miért van baj országosan a népzenei kultúrával, annak*1 megbecsülésével és az után-f pótlással. A Népművelési t j Minisztérium illetékes szer-}] vei remélik, hogy ez az ál- * datlan állapot rövidesen |i megoldódik, s lehetőség I) nyílik arra, hogy a zenedí-fj jak címén befolyó 12 szá-J, zalékból népi zenekultú-1( ránk tovább fejlődik. Nem-J< csak a tisztelet fog kijárni | a cigányzenészeknek, ha- nem az anyagi megbecsü- í lés is. Nem lesznek hely | nélkül népi zenekarok, biz-f tosítva lesz a tanulásuk és|j az utánpótlás nevelése a|; rajkókból. Nincsen párja a világon a magyar cigány muzsika-1 jártak. Daltól van a szíve,»- a lelke. |l A magyar cigány muzsi-f' kaja világmárka. Mi büsz-U kék vagyunk rá. öröm tölti Ű el szívünket, ha kezükben J1 felzeng a hegedű. j Járjon ki hát számukra af1 tisztelet mellett az anyagi! megbecsülés is. FARKAS KÁLMÁN A radzsa meg a rabló Reges-régen valamikor élt egy hatalmas radzsa. Nagy serege volt neki és a szomszédos országokat mind meghódítolta. A radzsa birodalmában akkoriban garázdálkodni kezdett egy rettenheletlen bátorságú rabló. Egyszer azonban az történt, hogy a rabló ellátogatott szülőfalujába a húgához. A falusiak hírüladták a radzsának. Fegyvere, sek vették körül a falut, elfogták a rablót, s a radzsa elé hurcolták. A következő érdekes beszélgetés zajlott le kettőjük között: — Hát a mesterséged mi? — Ugyanaz, ami a tiéd! — Gyalázatos! — för- medt rá mérgesen a radzsa. — Tudod te mit beszélsz? Rabló vagy és tolvaj. — Oh, hatalmas radzsa! — válaszolt a rabló. — Mi ketten teveled, uram, egy és ugyanazon dolgot csele- kedjük. A külöbség pedig annyi köztünk, hogy te hatalmas rabló-országhódító vagy, én meg csak egy nyomom t csavargó-rabló. A radzsa elnevette magát és parancsot adott,' hogy a rablót bocsássák szabadon. •
