Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1956-09-16 / 217. szám
1958 szept. 16, vasárnap NÉPLAP ?-§ A MDP. Központi Vezetősége Politikai Bizottságának határozata a kollégiumi mozgalomról Bulganyin és Eisenhower levélváltása a leszerelésről A Politikai Bizottság megvizsgálva a népi kollégiumi mozgalom megítélése, és a kollégiumi nevelés kérdései kapcsán kialakult vitát, a következőket határozta: A volt népi kollégiumi mozgalom — egyes hibái ellenére is — a magyar kommunista ifjúsági mozgalomnak alapjában egészsé- i ges hajtása volt, amely pozitív szerepet játszott az új szocialista értelmiség nevelésében. Tanulóifjúságunk szocialista nevelésének megjavítása, közoktatásügyünk fejlesztése szükségessé teszi, hogy az egyetemek, főiskolák és középiskolák mellett működő diákotthonokat, szállókat fokozatosan és kellő körültekintéssel kollégiumokká alakítsuk át és így gyökeresen megjavítsuk a tanulóifjúság szocialista közösségi neveléséi. A hazánkban nagy múltra visszatekintő, a gyakorlatban helyesnek bizonyult kollégiumi közösségi nevelés intézményét szocialista nevelésügyünk és ifjúsági mozgalmunk szerves részévé kell tenni. Az új kollégiumok kialakításakor a mai körülményeknek megfelelően fel kell használni a régi népi kollégiumi mozgalom (NÉKOSZ) nevelési vívmányait, egészséges tapasztalatait. Meg kell vizsgálni a volt Eötvös-kollé- gium szakmai nevelési rendszerét is abból a szempontból, hogyan lehet alkalmazni annak pozitív tapasztalatait. Az új kollégiumok töre- kedienek arra. hóm' a közösségi érzéstől áthatott, az értelmiségi hivatásra felkészült, szakmailag magasan képzett, a hazához, a dolgozó néphez hű, a párthoz és a marxizmus-leninizmus- hoz ragaszkodó ifjúságot neveljenek. A kollégiumok ifjúsági önkormányzata segítse elő a szocialista demokratizmus kifejlesztését ifjúságunk életében és az ifjúság társadalmi felelősségtudatának fokozását. Gondoskodni kell arról, hogy a kollégiumi ifjúság ne különüljön el az egész diákság életétől, hanem ellenkezőleg, aktívan vegyen részt a középiskolák és az egyetemek ifjúsági mozgalmában. Az új kollégiumok működési feltételeinek megfelelő kialakítása érdekében támaszkodni kell a legszélesebb társadalmi öntevékenységre és kezdeményezésre, különböző tömegszervezetek és a Hazafias Népfront hozzájárulására és támogatására is. A kollégiumok megalakítása során tekintetbe kell venni a korábban működő népi kollégiumoktól eltérő mai feltételeket és ezért körültekintő, gondos tudományos-pedagógiai vizsgálatokkal kell kialakítani az új kollégiumok munkájának gyakorlati formáit és módszereit. A Politikai Bizottság felhívja a DISZ Központi Vezetősége és az Oktatásügyi Minisztérium figyelmét arra, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a kollégiumi rendszer kialakítása és a kollégiumi nevelés pedagógiai kérdéseinek kidolgozása céljából.---------------------------------N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Dwight Eisenhower hosszabb idő óta levelezésben állnak a leszerelés kérdésében. Augusztus 7-én Bulganyin fogadta Bohlent, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét, aki a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének június G-i üzenetére átnyújtotta az amerikai elnök augusztus 4-i keltezésű válaszát. Eisenhower levelében üdvözli a Szovjetunió Minisztertanácsa által tervezett hadsereglétszám-csök- kentést. Azonban kételyeit fejezi ki, hogy ilyesféle csökkentés hatékonyan előmozdíthatja a rettegés megszüntetését és az óriási hadikiadások kiküszöbölését, amelyek a fegyveres erők fenntartásával járnak. Kifejti azt a véleményét, hogy olyan nemzetközi ellenőrzési mechanizmusra van szükség, amely jelentősebb csökkentésre ösztönözhetne. Ezután a légi ügyeletre és a katonai tájékoztatás-cserére vonatkozóan egy évvel ezelőtt Genf ben tett javaslatával kapcsolatban megjegyzi, hogy tudomása szerint azt a Szovjetunió miniszterelnöke mint felderítő műveletet — elutasítja. Eisenho- ver azt fejtegeti, hogy az ilyenfajta felderítés kívánatos és szükséges a béke és a nemzetközi bizalom érdekében. Emlékeztet március 1-i levelében tett javaslatára, hogy megegyezéssel egy meghatározott időpont után a hasadóanyagok előállítását sehol a világon ne használják a II magyar Kíigyminiszlériam szóvivőjének 1956 szeptember 15-i nyilatkozata a Szaezí-csatorna használói szövetségének létrehozására vonatkozó Ellen-tervvel kapcsolatban Rubin Péter rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a külügyminisztérium szóvivője, szombaton ismertette a sajtó képviselői előtt a magyar Külügyminisztérium nyilatkozatát a „Szuezi-csatorna használói szövetségének“ létrehozására vonatkozó Eden- terwel kapcsolatban. A nyilatkozat ezeket mondja: „Anglia, Franciaország és az Egyesült Áliamok között lefolyt előzetes tárgyalások után Sir Anthony Eden angol miniszterelnök az alsóház szeptember 12-i rendkívüli ülésén bejelentette, hogy létrehozzák a „Szuezi- csatorna használóinak szövetségét“. E szervezet létrehozása tovább növeli a szuezi kérdés körül kialakult feszültséget. A Szuezi Csatorna Társaság államosítása körüli vitában az érdekelt nyugati kormányok figyelmen kívül látszanak hagyni azt a körülményt, hogy más kérdés a csatorna gazdasági kiaknázása és ismét más kérdés a csatornán való szabad hajózás biztosítása. A Magyar Népköztársaság kormánya 1956 augusztus 11-i nyilat kozatában már leszögezte hogy Egyiptom kétségtelenül a nemzetközi jog által elismert jogával élt és minden tekintetben az ENSZ alapokmánya szellemében ás az ENSZ közgyűlése VII. ülésszakán 1952 decemb 21-én hozott határozata alapján járt el, amikor £ szuverenitása alatt álló te- fület egyik legfőbb erőforrása gazdasági kiaknázásának jogát, az egyiptomi törvényeknek alávetett Szuezi Csatorna Társaság államosítása útján az egyiptomi nép számára biztosította. A csatorna államosításától különálló kérdés a csatornán való szabad hajózás joga. Ez a kérdés a nemzetközi jog síkjára tartozik, tehát mind elvileg, mind gyakorlatilag teljesen független a Szuezi Csatorna Társaság jogi helyzetétől és a csatorna gazdasági kiaknázásának jogától, amelyen lényegileg polgári jogi kérdések, és amelyekre a nemzetközi jog alapján is az egyiptomi belső jog irányadó. A csatornán való szabad hajózást az 1888. október 29-i konstantinápolyi egyezmény mind a béke, mind a háború idején minden állam számára biztosít ja, s az egyiptomi köztársaság kormánya ismételten kijelentette, hogy ezt az egyezményt változatlanul kötelezőnek ismeri el és tiszteletben tartja. A csatornán való szabad hajózást gyakorlatilag éppen azok a nyugati kormányok veszélyeztetik, amelyek az idegen állampo.'gá- rú révkalauzokat és a csatorna fenntartásánál foglalkoztatott egyéb személyzetet visszahívták. Ilyen körülmények között mesterkélt a Szuezi Csatolna Társaság államosítása kérdését a csatornán való szabad hajózás kérdésével kapcsolatba hozni. Minthogy. a csatornán való szabad hajózást eddig sem az biztosította, hogy annak gazdasági kiaknázása a Szuezi Csatorna Társaság kezében volt. A „csatorna használói szövetségének“ a brit miniszterelnök által legutóbo felvetett terve minden jogi alapot nélkülöz és mélyen sérti Egyiptom szuverenitását. Ennek az elgondolásnak a csatornán való szabad hajózást biztosító 1888. évi egyezménnyel semmiféle kapcsolata sincsen s ellentétben áll az ENSZ alapokmányában, valamint az ENSZ fentebb idézett 1952. évi határozatában lefektetett elvekkel. Az egyes nyugati kormányok részéről történő fényé getőzésekkel ellentétben az egyiptomi köztársaság kormánya újabb és újabb tanújelét adja a szuezi kérdés békés megoldására irányuló törekvésének. Legutóbb például szeptember 10-én az egyiptomi kormány több országhoz, köztük Magyarországhoz intézett jegyzékben ismételten kinyilatkoztatta készségét a tárgyalások útján történő rendezésre és ennek érdekében javasolja a tanácskozó testület létrehozását az ezzel kapcsolatos tárgyalások azonnali megindítását. Válaszjegyzékében a magyar kormány közölte, hogy egyetért az egyiptomi kormány jegyzékében leszögezett s'vekkel és javaslatokkal, támogatja azokat, nukleáris fegyverkészletek növelésére. Kéri a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét e javaslatának tüzetes tanulmányozására. Buiganyin előző levelével kapcsolatban hangoztatja, hogy Németországban állomásozó fegyveres erők problémáját nem lehet elszigetelt kérdésként kezelni. Az ország egyesítésével kapcsolatban arról ír, hogy a Szovjetunió részéről — mint hallotta — olyan nyilatkozatok hangzottak el, amelyek nyilvánvalóan tud- tul adják, hogy a szovjet kormány meghatározatlan időre fenntartani szándékozik Németország szétdara- boltságát. A továbbiakban arról ír, hogy munkatársaival a legbehatóbban tanulmányozta a fegyverzet,1 mindenekelőtt a nukleáris fegyverzet korlátozását. Ha ez a tanulmányozás, amit remél, további lehetőséget nyújt nemzetközi akcióra, azt Bulganyin tudomására hozza. A ENSZ leszerelési bizottsága albizottságának munkájával kapcsolatban azt a véleményét fejezi ki: tárgyalásai nagyjelentősé- güek abból a szempontból, hogy fényt derítsenek erre a nehéz problémára — s, mint remélik’.— az álláspontok eltérésének bizonyos fokú csökkentése szempontjából is. Befejezésül arról ír, hogy a leszerelés kérdésében tett erőfeszítései az egész világ javát szolgálják, ha megegyezésre juthatnak a megfigyelés és az ellenőrzés eszközeiben. „Megpróbáltuk megtalálni az uiakat a kapcsolatok fejlesztéséhez — írja — amelyek lehetővé tennék népeinknek, hogy egymás jobb ismerete útján erősítsék a barátságot, amely a béke értékes támasza lehetne. Tudjuk, hogy az önök országában tesznek erőfeszítéseket a korábbi időszakból eredő bajok egy részének kiküszöbölésére. Üdvözöljük ezt. De remélem, hogy ön és munkatársai nem korlátozzák erőfeszítéseiket azokra a bajokra, amelyek az Önök pártján és az önök országán belül mutatkoztak. Ezek a bajok áthelyeződtek nemzetközi térre is. Még ma is súlyosan akadályozzák azoknak a dolgoknak megvalósítását, amelyekről megállapítottuk, hogy meg kell valósítani. Ezt a helyzetet új szellemmel kell kijavítani, amelyre őszintén felhívom.” Bulganyin válaszüzenetében sajnálattal állapítja meg, hogy az Egyesült Államok kormányánál nem talált támogatásra a szovjet kormány javaslata, hegy az államok tegyenek intézkedéseket fegyverzetük és fegyveres erőik csökkentésére. A szovjet kormánynak továbbra is az a véleménye, hogy a nemzetközi bizalom megerősítése szempontjából nagy jelentőségűek lehetnének az olyan intézkedések, melyek keretében az államok egyol dalúan csökkentik fegyve^ rés erőiket. Ezután emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió több mint 1,800X00 fővel csökkentette hadseregének létszámát. Rávilágít, hogy a fegyverkezési hajsza és a nagy létszámú fegyveres erők fenntartása nem mozdítja elő a nemzetközi bizalom légkörének megteremtését, „Elnök Űr! — folytatódik a levél. — Az ön augusztus 4-i üzenete továbbra is elsőrendű feladatként említi a légi felügyeletre, vagy ahogy mondani szokták, a légi fényképezésre vonatkozó megegyezés elérését. De ugyanakkor ez az üzenet nem fejt ki elképzeléseket sem a fegyverzet, sem » fegyveres erők csökkentésére irányuló konkrét lépések megtételéről, sem az atom- és hidrogénfegyver eltiltásáról, beleértve az ilyen fegyverekkel való kísérletezés megtiltását.” A szovjet miniszterelnök azt a véleményét fejezi ki, hogy a fegyveres erők, különösen a nagyhatalmak fegyveres erői csökkentésének konkrét tanulmányozásával kellene megpróbálni a zsákutcából való kijutást. Ezután néhány megjegyzést fűz a légi felügyelet kérdéséhez. Vázolja, hogy ezzel az államok más országok ipari és egyéb forrásaira vonatkozó adatainak birtokába jutnának. Bizonyos országok katonái és egyes politikai vezetői is több ízben kijelentették: kívánatos volna teljesebb felderítő adatokat kapni a Szovjetunió katonai és ipari erőforrásairól. Nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió nem fogadhatja cl ezt a tervet. A nyugati országokban is sokan vélekednek így. A technika legújabb vívmányainak felhasználásával végzett felderítő tevékeifység csak fokozná a félelmet egy váratlan támadás veszélyétől és háborús pszichózist keltene. Ez nem jelenti, hogy a Szovjetunió tagadja olyan összehangolt intézkedések fontosságát, amelyek egyik állam másik állam elleni váratlan támadása veszélyének kiküszöbölésére irányulnak. A Szovjetunió javasolt intézkedéseket erre a célra. (Ellenőrző állomások létesítése a iegfon- tosa'ob vasúti gócpontokon, repülőtereken, kikötőkben stb.) Ez kizárná a fegyveres erők veszélyes, titkos összpontosítását, s ezzel váratlan támadás veszélyét is. E javaslat csak abban az esetben értékes, ha végrehajtása elszakitha- tatlanul összefügg a fegyverzet és a fegy- vereserék csökkentésével. A Szovjetunió Miniszter- tanácsa elnökének levele leszögezi, hogy a szovjet kormány a leszerelési egyezmény hathatós ellenőrzésének szükségességét védelmezte és védelmezi. Ezt alátámasztják a Szovjetunió eddigi javaslatai. Valahányszor a Szovjetunió a leszerelési megegyezés érdekében közeledett a tárgyalások más részvevőihez és elfogadta javaslataikat, az utóbbiak minduntalan elálltak saját javaslataiktól, s így akadályozták a meaegyezist. A következőkben felhívja, Eisenhower elnök figyelmét, hogy az atom- és hid-: rogénfegyver-kísérletek beszüntetésének kérdését ki lehet emelni a leszerelés általános probléma köréből és meg lehet önállóan oldani, tekintetbe véve a'tudomány és technika mai, fejlettségét. Az atom- cs hidrogén- fcgyver-kiscrlctck beszüntetését célzó megegyezés első fontos lépes lenne a tömegpusztító fegyverfajták feltétel nélküli eltiltásához vezető úton. A továbbiakban arról szólt,- hogy a leszerelést nem le hét más rendezetlen nemzetközi kérdés megoldásához (például a német kérdéshez) kötni, mert ez nehézséget támaszt a leszerelési egyezmény elérésének útján. A szovjet kormány a nemet nép érdekeivel és az európai biztonság érdekeivel összhangban Németország újraegyesítésének híve volt és marad. Nyilvánvaló, hogy Nyugal- Németország remilitarizálá- sának politikája, amelyet az elemi demokratikus jogok és a nyugatnémet lakosság szabadságjogainak elnyomása kísér, ahhoz1 vezet, hogy lehetetlenné1 válik az egységes Neme.-' országnak békeszerető é s! demokratikus államként történő létrehozása. Jelenleg Németország egyesítésének kérdése elsősorban a nyugatnémet kormány mostani politikai irányvonalának megváltoztatását jelenti, amely irányvonal Nyugat-Ncmctor- szágnak európai katonai veszély tűzfészkévé válását eredményezi. A Szovjetunió és a:r Egyesült Államok közötti! kapcsolatokról szólva rámutat, hogy e kérdésben1 nem a Szovjetunió támasz-] tott akadályokat. A szovjet kormány barátsági éij együttműködési szerződés] megkötését javasolja az! Egyesült Államok kormá-J nyának. E javaslat azor.-j ban nem talált támogatás-; ra. A szovjet kormány biz-] tosította a szükséges feltételeit annak, hogy a Szov-j jetuniót amerikai állam-; polgárok keresték fel. Is-] meretes, hogy az. utóbbi' időben számos amerikai Iá-: togatott a Szovjetunióba.! Mindezideig azonban nem- hoztak hasonló feltételeket] létre ahhoz, hogy szovjet' állampolgárok utazzanak: az Egyesült Államokba.! „Arra szeretnénk számít tani — írja Bulganyin —, hogy ön figyelmet szentel a kérdésnek, s hogy a helyzet megváltozik majd.'1 „Üzenete végén arról » bajról beszél, amelynek foi'j rása állítólag a Szovjet-! unió. A tények pedig arról' szólnak, hogy a valódi és komoly baj < azok politikája, akik vissza akarnak térni a „hidegháborúhoz” és a más államokhoz fűződő kapcsolataikat az „erő- politika” alapján kívánják felépíteni.” Befejezésül Bulganyin azf a reményét fejezte ki, hogy, a köztük lezajlott eszme-] csere előmozdítja, hogyj megtalálják a rendezetlen] nemzetközi kérdések, és ej kérdések legfontosabbika, aj leszerelési probléma megöl-! dásához a helyes utat,
