Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1956-09-11 / 212. szám
NEPL ' P 1956 szeptember 11, kedd A MINISZTERTANÁCS HATÁROZATA a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom fejlesztéséről (Fj'ytaíás az 1. oldalról.) c) Ha a termelöszövet- kezet a bevitt tehén, üsző, koca és takarmány 1/a. pont szerint téríthető ellenértékét saját erejéből nem tudja kifizetni, az érvényben lévő hitelfeltételek szerint megfelelő hitelt kell részére folyósítani. O A termelőszövetkeze- tek szarvasmarha (tehén, üsző) és sertés tenyészállatokat * közvetlenül vásárolhatnak állami, kísérleti, tan- és célgazdaságoktól, az Állatforgalmi Vállalattól, a termelőszövetkezetektől és egyéni termelőktől. Az állami, kísérleti, tan- és célgazdaságoktól vásárolt tenyészállatok ellenértékét az állami gazdaságok eladási árain kell kifizetni, illetőleg lehet meghitelezni. E gazdaságoktól közvetlenül vásárolt tehenek, üsző és egyéb tenyészállatok után biztosítani kell az eddig engedélyezett ártámogatást. A közvetlen vásárlás útján szerzett tenyészállatoknak más megyébe való elszállítását a megyei, járási és községi tanácsi szervek nem akadályozhatják. A A mezőgazdasági ter-*• melőszövetkezetekben & töldjáradék kifizetését az alapszabály értelmében továbbra is kötelezőnek kell tekinteni, azonban a minta-alapszabálytól eltérően abból a földadót levonni nem lehet. A földjáradékot azoknak a tagoknak is ki kell fizetni, akik a termelő- szövetkezetbe saját földdel léptek be, de előrehaladott koruk, vagy egészségi állapotuk miatt a közös munkában részt venni nem tudnak. A közös gazdaságba bevitt szőlő és gyümölcsös esetében — annak minőségétől és állapotától függően — általában az egyéb terület után fizetett földjáradék két-háromszorosát kell fizetni, kivéve, ha a telepítés költségeit a termelőszövetkezet a belépő tag részére az I/d pont alapján megtérítette. A . közgyűlés úgy is határozhat, hogy a bevitt szőlő után a termelőszövetkezet a földjáradákot borban adja ki. Haszonbérelt föld bevitele esetén a termelőszövetkezet földjáradékot nem fizet, köteles azonban a szerződésben kikötött haszonbért a föld tulajdonosának, (haszonélvezőjének) megfizetni. 5 A Minsztertanács a * termelőszövetkezetek építőanyag-ellátásának megjavítása érdekében az alábbiakat határozza. a) Kötelezi az építésügyi minisztert, valamint az Országos Tervhivatal elnökét, hogy a termelőszövetkezetek építőanyag-ellátását (vasbetongerenda, cement, tégla, mész, fenyő- és lombfűrészáru, fenyő-gömb- rúd, tetőfedő anyag stb.) szeptember 30-ig hozza arányba a többi népgazdasági ág építőanyag-ellátásának mértékével és ütemével. A termelőszövetkeze tek anyagellását a továb biakban is a többi népgazdasági ág építkezései anyagellátásával egy szinten kell tartani. Közös létesítmények építése esetén « termelőszövetkezeti, csoportokat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel azonos építőanyag-ellátásban kell részesíteni. b) Az Országos Tervhivatal elnöke az oiszágos erdészeti főigazgatóval együtt gondoskodjék arról, hogy a termelőszövetkezetek 1956-ban az előirányzott 30.000 köbméter építkezési faanyogon felül további 20.000 köbméter hazai termelésből eredő faanyagot kapjanak. c) A város- és községgazdálkodási miniszter a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok építkezéseihez az 1956. év végéig folyamatosan biztosítson 1 millió kéve száraz nádat és 500.000 négyzetméter nádpallót. d) Lehetővé kell tenni, hogy a termelőszövetkezetek az építkezéshez szükséges faanyagot a belkereskedelmi szervek kikapcsolásával közvetlenül az állami erdőgazdaságoktól és az Országos Erdészeti Fő- igazgatóság értékesítő vállalatától — kiskereskedelmi áron — szerezhessék be. A termelőszövetkezetek építési faanyag-szükségletét az Országos Erdészeti Főigazgatóság értékesítési tervében kell előirányozni. e) A földművelésügyi és az építésügyi miniszter, valamint a SZÖVOSZ igazgatósága elnöke a 39:1934 (VII. 15.) MT számú rendelet végrehajtása érdekében szeptember 30-ig dolgozzák ki és adják kr azokat az intézkedéseket, amelyek elősegítik, hogy a mező- gazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok, illetőleg az őket kiszolgáló földművesszövetkezetek az eddigieknél nagyobb mértékben foglalkozzanak építőanyagok előállításával (tégla, cserép, mészégetés, nád- és szalmapalló-készítés. kör- és szalagfűrészelés stb.). f) A termelőszövetkezeti építkezéseket vasvázas szerkezetek gyártásával és fel- használásával is segíteni kell. A kohó- és gépipari miniszter és a földművelésügyi miniszter 1956 szeptember 30-ig állapodjanak meg a gyártáshoz szükséges anyag biztosítása érdekében. /k A földművelésügyi miniszter segítse elő. hogy a termelőszövetkezeti építkezések fokozása érdekében több termelőszövetkezet közös építőbrigádot szervezzen. Abban a kérdésben, hogy a közös építőbrigád munkáját munkaegység-jóváírással vagy munkabérben számolják el. az építtető termelőszövetkezet közgyűlése határozzon. Munkabér alapján történő elszámolás esetén a Magyar Nemzeti Bank engedélyezheti, hogy a munkabért a létesítményekre engedélyezett hosszúlejáratú beruházási hitelből egyenlítsék ki. A termelőszövetkezet építőbrigádját — kölcsönös megsegítés keretében — más termelőszövetkezet részére átengedheti. Ilyen esetben az építőbrigáddal nem rendelkező termelő- szövetkezet részére az építőbrigád munkabéreinek kifizetésére hitel folyósítható és az így végzett építőipari munka forgalmi adómentes. Azok a termelőszövetkezetek amelyek saját építő- brigádot alakítani nem tudnak és közös építőbrigád sem áll rendelkezésükre, termelőszövetkezeti építkezéseiknél magánkisiparosok munkáját is igénybe vehetik értékhatárra való tekintet nélkül. Abban az esetben, ha a termelőszövetkezet az építkezési költségeket saját erejéből fedezi, az építő kisiparosok részére a velük kötött megállapodás alapján fizethető a munkabér. 'J A termelószövetkeze‘ * tek fával való ellátását saját kitermelés útján is javítani kell. a) Az érvényben lévő rendelkezéseknek megfelelően a termelőszövetkezeteknek — kérésükre — használatba kell adni az olyan 50 katasztrális holdnál kisebb állami erdőket, amelyek a termel őszövet- kezet területén belül vannak és nem véderdők. A termelőszövetkezetek használatába lehet adni az olyan véderdőnek nem minősülő 50 katasztrális holdnál kisebb állami erdőket is, amelyek a termelőszövetkezet területével érintkezőén helyezkednek el. A termelőszövetkezetek használatába átadott erdőkben a gazdálkodást az általános erdőgazdálkodási elvek alapján az Országos Erdészeti Főigazgatóság felügyelete mellett kell végezni. b) Azoknak a termelő- szövetkezeteknek, amelyek erdővel nem rendelkeznek, lehetővé kell tenni, hogy a legközelebbi, állami tulajdonban vagy kezelésben levő erdőből — a tervszerű fakitermelés keretében — az erdőgazdaság irányítása és felügyelete mellett, indokolt gazdasági szükségletük mértékéig, fakitermelést végezzenek és a részükre szükséges fát az érvényes kiskereskedelmi áron az erdőgazdaságtól megvehessék. Ezekgt a vásárlásokat is az erdőgazdaságok a helyi értékesítés keretében kötelesek megtervezni. c) A termelőszövetkezetek erdőhasználatának rendezésével és a faanyag közvetlen értékesítésével kapcsolatos rendelkezéseket az országos erdészeti főigazgató — a földművelésügyi és a belkereskedelmi miniszterrel egyetértésben — 1956. szeptember 30-ig adja ki. O Az olyan 50 kát. holdnál kisebb állami tulajdonban lévő nádasokat, amelyek a termelő- szövetkezetek területére esnek vagy azzal határosak — amennyiben a termelő- szövetkezetek kérik — 1936. október 1-ig részükre át lehet adni nádkitermelés és feldolgozás végett. Az átadással kapcsolatos viták esetén a megyei tanács végrehajtó bizottsága dönt. A város- és községgazdálkodási miniszter gondoskodjék arról, hogy a Velencei, a Fertő tavon levő, valamint más nagyobb nádasokból a vállalatok által ki nem termelt területeket elsősorban termelő- szövetkezetek és földművesszövetkezetek, valamint a termelői társulások kap ják meg természetbeni részesedésért történő nádki termelésre. Q A földművelésügyi miniszter tegye lehetővé, hogy a termelőszövetkezetek — a növényvédőállomások, illetőleg a gépállomások gépparkjából — még a folyó évben univer- zál traktorokat (Zetor) és pótkocsikat vásárolhassanak. 1957-től kezdődően az éves népgazdasági tervekben kell biztosítani a mezőgazdasági termelőszövetkezetek részére az univer- zál traktorokat és a hozzávaló pótkocsikat. A traktorokhoz biztosítani kell az üzemanyagot és az alkatrészeket. A vételárat az átvételnél történő műszaki felértékelés alapján, a használhatósági fok és a termelő- szövetkezetekre érvényes új beszerzési ár alapján kell megállapítani. A közlekedés- és postaügyi miniszter a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben tegye lehetővé, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és az alapszabályszerűen gazdálkodó termelőszövetkezeti csoportok az 1956. évi tervben előirányzott mennyiségen felül további 150 új tehergépkocsit vásárolhassanak. Az univerzál traktorokat és tehergépkocsikat azoknak a termelőszövetkezeteknek kell juttatni, amelyek azt saját erőből vásárolják meg. 7 /I A mezőgazdasági ”• termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok a tehergépkocsival történő áruszállításnál minden vonatkozásban az állami vállalatokkal és a földművesszövetkezetekkel azonos elbírálás alá esnek. Tehát saját tehergépkocsijaikkal 50 kilométeres körzetben áruszállítást mindén korlátozás nélkül végezhetnek. A termelőszövetkezetek állandó piaci elárusító helyükre — bármely városba — távolságra tekintet nélkül szállíthatják saját termelvényeiket, valamint tagjaik háztáji gazdaságainak és más termelő- szövetkezeteknek termelvé- nyeit nyers vagy feldolgozott- állapotban. Más termelőszövetkezetek részére történő szállításoknál a gépkocsi csak TEFU menetlevéllel közlekedhet és az érvényben lévő TEFU díjtételeket kell alkalmazni. Ezen felül az év bármely szakában körzelhatár- korlátozás nélkül szállíthatnak primőrárukat, gyorsan romló termékeket, valamint hízott állatokat. A fentiekben nem említett, elengsdhetetlentíl sürgős esetekben a mezőgazda- sági termelőszövetkezet, illetőleg termelőszövetkeze 1 i csoport elnökének írásbeli igazolása alapján a termelőszövetkezetek a körzethatáron túl is végezhetnek teherszállítást az általános közlekedési szabályok meg tartásával. 7 7 A mezőgazdasági tér- melőszövetkezetek é_ termelőszövetkezeti csoportok árutermelésének növelését a közös értékesítés előnyösebbé tételével a2 alábbiak szerint kell elősegíteni. a) B.ztosítani kell, hegy a termelőszövetkezetek jc minőségű saját termelésű boraikat és gyümölcspálinka termékeiket palackcz- hassák s abban az esetben. ha a márkázási előírásoknak megfelelnek, saját márkájukkal ellássák és forgalomba hozzák. A Minisztertanács engedélyezi, hogy az állami és szövetkezeti vendéglátóipar közvetlenül a termelőszövetkezetektől is vásárolhasson bort. A belkereskedelmi miniszter és a SZÖVOSZ igazgatóságának elnöke erre vonatkozóan a szükséges intézkedéseket tegye meg. A termelői borkimérési engedélyek kiadását a községi (városi) tanácsok végrehajtó bizottsága kereskedelmi szakigazgatási szerveire kell bízni. A termelőszövetkezeteknek telephelyükön po- harazási engedélyt is kell adni, telephelyükön kívül a poharazási engedély csak indokolt esetben adható ki. Ezen túlmenően állami pincék használatba adásával is elő kell segíteni a termelő- szövetkezetek borértékesítő tevékenységét. b) Meg kell engedni, hogy a termelőszövetkezetek a közös és a háztáji gazdaságból származó tejnek a beadásra és értékesítésre előírt mennyiségben felüli részét saját tejfeldolgozó üzemeikben feldolgozhassák, abból sajtot és vajat készíthessenek. A tej- feldolgozó üzemek kiszélesítésére a termelőszövetkezetek részére megfelelő gépeket kell rendelkezésre bocsátani. Az élelmiszeripari miniszter gondoskodjék arról, hogy a termelőszöve.kezetek kérésünre — az évszaktól és az ipari jellegtől függetlenül — a szerződés alapján átadott tej után 43 —60 százalék fölözött tejet, vagy írót és savót kapjanak visszatérítés ellenében. A szerződött tej ellenértékének 30 százalékát a termelőszövetkezetek részére árelőlegként az előlegszámlára ki lehet fizetni. c) A belkereskedelmi miniszter a SZÖVOSZ igazgatósága elnökével és a földművélésügyi miniszterrel egyetértésben biztosítsa, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok 1956. október 1-től kezdő dően a közös és a háztáji gazdaságból származó termékeiknek a beadási, érté kesítési és szerződéses kötelezettségen felüli részére vonatkozóan szállítási szerződést köthessenek közvetlenül -a kiskereskedelmi, vendéglátóipari és az üzemélelmezési vállalatokkal, valamint az üdülőkkel, a kórházakkal és az üzemi konyhákkal. d) A termelőszövetkeze tek számára lehetővé kell tenni, hogy expóitminőségü termékeiket a közvetítő ke reskedelem kikapcsolásával közvetlenül külkereskedelmi vállalatoknak adják el, illetve velük kössenek szerződést. Az exportra kerülő cikkeket, amennyiben az előirt követelményeknek megfelelnek, a termelőszövetkezet saját márkázásával láthatja el. e) A termelőszövetkezetek részére biztosítani kell a nagybani értékesítéssel járó előnyöket. Az élelmi- szeripari, a begyűjtési, a belkereskedelmi és a külkereskedelmi miniszterek dolgozzák ki a nagybani értékesítésnél alkalmazan dó magasabb á; ak rendszerét. A magasabb ár megilleti a termelőszövetkezeti, csoportokat és a termelői' társulásokat is. 7 0 A begyűjtési mi- niszter 1956 december 31-ig adja át a termelőszövetkezeteknek azokat a helyi jelentőségű kisebb raktárakat, amelyek a termelőszövetkezetek területén vannak. Amennyiben a Begyűjtési Minisztérium szervei és a termelőszövet-, kezetek a raktárátadásban nem tudnak megegyezni, a vitás esetekben a begyűjtési miniszter és a földművelésügyi miniszter együttesen döntsenek. 7 9 Az alapszabály szeJ rint gazdálkodó tér-1 melöszövetkezeti csoportok, amennyiben gazdaságuk valamelyik ágában a mező- gazdasági termelőszövetkezetekéhez hasonló közös termelési tevékenységet alakítanak ki — a közös termelési tevékenységgel kapcsolatosan — ugyanazokra a kedvezményekre; jogosultak, mint a mező-! gazdasági termelőszövetke-) zetek (beadás, adó, hitelfelvétel, gépállomási munka-) díj). Az alapszabály szerint1 gazdálkodó termelőszövetkezeti csoportoknak közös tevékenységük előmozdítása érdekében ugyancsak! meg kell engedni segéd-és, feldolgozó üzemek létesítését saját közös termeivé- ! nyeik, illetőleg tagjaik te’:- melvényeinek feldolgozására. 7 A A termelőszövetke- zetek 1955. október 31-én fennálló közép- és hosszúlejáratú hiteltartozását a következők szerint kell rendezni; a) A termelőszövetkezetek hitelállományát egységesen évi 1 százalékos kamatozású, 25 éves hitellé kell átalakítani. E hitelek lejáratát úgy kell megállapítani, hogy a termelő- szövetkezetek hitelállományuknak évenként mintegy, 4 százalékát fizessék visz- sza. b) 1955. november 1., után folyósított és folyósí-: tásra kerülő beruházási hiteleket egységesen 1 százalékos kamat mellett kell folyósítani. A folyósításra1 kerülő hitelek lejáratát az amortizáció és a termelő- szövetkezetek teherbíróké- pességének messzemenő fi-) gyelembevételével kell megállapítani az alábbiak sze-; rint. I. Épületek, építmények, telkesítés, talajjavítás 20—• 35 év. II. Gépek, berendezések,! felszerelések, igás és tenyészállatok, új termelő-! szövetkezetek részére alapítási hitel 5—15 év. Az I. pontban felsorolt hitelek lejáratát a Magyar Nemzeti Bank úgy állapítsa meg, hogy a visz- szafizetes általában a negyedik évben, a II. pontban szereplő hiteleknél pedig a a második évben kezdődjék. Az egyéb célokra folyósított hitelek visszafizetési feltételeit a Magyar Nemzeti Bank a Földmű-1 velésügyi Minisztériummal együtt állapítsa meg. c) Annak a termelőszövetkezetnek, amely a felvett hiteleket a Magyar Nemzeti Bankkal kötött megállapodás szerinti lejáratnál korábban fizeti visz- sza, és az állam iránti egyéb természetbeni és pénzben i kötelezettségeit teljesíti, kedvezmény kép-; (Folytatás a 3, oldalon.): *»
