Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1956-08-16 / 191. szám

o

NEPL'P

1956 augusztus 16, csütörtök

A lenini fokozatossági elv győzelme

Hogyan alakult át a farpai Rákóczi TSZCS termelőszövetkezetté ?

Keménykötésű, vasakará- tú emberek a tarpai Rákóczi Termelőszövetkezet pártszervezetének tagjai. Ügy döntöttek, hogy a Botos Dezső munkacsapatVL- zető által beírt munkaegységeket felül kell vizsgáim. Botos ugyanis jogtalanul írt be több munkaegységet a termelőszövetkezet tagjainak. Ezzel a munkaegység értékét csökkentette. Most ennek a hibának a kijavításán dolgozott az egész vezetőség. Ott tanakodott az irodában Fazekas Béla párttitkár, Szász József, az elnök, Angalét József, az ellenőrző bizottság elnöke. Az öreg Szlepák Józsi bácsi, a kommunista könyvelő pedig újra számolta: ki mennyit ér a

munka alapján.

Kezdetben még voltak, akik kifogásolták ezt. Ügy számítottak, hogy több munkaegység, több jövedelem. Még egyes párttagok

is ezen a véleményen voltak; Győzött azonban a fel- világosító szó, s így mindenki megértette, hogy a munkaegység-higítás nem jár . több jövedelemmel. Megnyugodott mindenki.

Az ilyen eljárás szokás már a Rákócziban évek óta. Már akkor is a legszigorúbb igazságosság elve alapján jártak el, amikor még termelőszövetkezeti csoport volt a Rákóczi. A pártszervezet már akkor is megvolt. Kilenc kommunista igyekezett felvilágosító munkát végezni, a közös munka előnyét megismertetni a többiekkel, s hogy nem rosszul, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tavaly ősszel a kis csoport termelőszövetkezetté alakult. Míg az I. típustól a termelőszövetkezetig eljutottak, hosszú, fáradságos, vitákban, győzködések- ben gazdag utat kellett megtenni,

ismerkedés a közös munkával a kollektív szellemmel

Tizenkilenc taggal 115 hold földön alakult meg 1951-ben a Rákóczi Termelőszövetkezeti Csoport. Kezdettől fogva működött a pártszervezet. A termelőszövetkezet mai kiváló harcosai, mint Fazekas Béla, Szász József, Szlepák József és a többiek voltak a csoport alapítói is. Tudták,, hogy milyen nehéz munkát vállaltak magukra. Kezdettől fogva nagy szerepet tulajdonítottak a pártszervezetnek. Minden héten egy este összejöttek a kommunisták, hogy a következő hét feladatait meghatározzák.

Minden csoporttaggal kü- lön-külön meg kellett beszélni, hogy mit jelent táblásán gazdálkodni. A, párttagok fehéren feketével bizonyították, mennyit kell ebből, vagy abból a növényféleségből termelni beadásra, ellátásra, eladásra és így tovább. Száztizenöt hold földjük volt. Ügy tartották, mint a közösségét. Felosztották egyéni parcellákra, s minden tagtól megkérdezték: ki mennyivel

bír meg. Annyit kapott, amennyit meg tudott munkálni; Hogy jól művelte-e, azt a pártszervezet, a vezetőség ellenőrizte. Ez fokozta a felelősséget.

A közösségi szellem, a közös munka szeretetét fokozta az, hogy a szerződőt; növényeket (a dohányt, a babot, a cukorrépát) közösen művelték. Nótaszó, jókedv kísérte munkájukat. Sokat munkálkodott a párt- szervezet azért is, hogy a vetést brigádokban végezzék el.

így is történt. Öt-öt ember összefogott és együtt vetett. Addig nem hagyták abba, míg annál az egynéJ el nem vetettek. A hordást hasonlóan szervezték, meg. A csoport tagjai éVről-évru győződtek meg arról, hogy könnyebben elvégzik a munkát közösen. Később már a dió- és a szilvaverést is így szervezték. A párttagok végig járták a csoporl- tagokat és értesítettél; őket arról, hogy holnap diói mennek verni. Aki dolgozott, az részesült, aki nem, az nem kapott semmit. A családtagok is dolgoztak. És a kommunisták közül már ebben az időben többen gondolkodtak úgy, mint

Fazekas elvtárs: „Ha a diót közösen tudjuk szedni, a vetést is megszerveztük így, miért ne lehetne a növényápolási munkákat is hasonlóan, közösen végezni.'“ Látták azonban, hogy erre még nem érett meg a helyzet. Bár beszélgettek rója, de akkoriban még többen ellenezték. így aztán a párt- szervezet nem erőltette a tsz-t, tovább dolgozott, hogy bebizonyítsa a magasabb típusú gazdálkodás előnyét.

Imiben eltértek az alapszabálytól

Bár táblásán gazdálkodtak, mégis egy és más kérdésben nem tartották meg a tszcs-re vonatkozó törvényeket. A vetést közösen végezték, ám nagy hiba volt, hogy a vetőmagot nem adták össze, s így nem egyforma vetőmagot vetettek el. „A másik hiba az volt

— vélekedett Szlepák bácsi,

— hogy bár a földeket kiparcelláztuk, de az egyiknek jobb, a másiknak gyengébb jutott. Az olyan tag, mint Rózsa Elek, jobban értett a föld minőségéhez, mint én, s ő a legjobbat választotta. Én hiába gazdálkodtam jól, mégsem termett annyi rajta, mint az övén“.

A párttagok már ekkor látták a fejlődés útját. Küzdöttek a hibák, az egyenlőtlenségek ellen, d^ az ilyen súrlódásokat nem tudták megakadályozni. Elmondták az embereknek, hogy mindez meg fog oldódni, ha termelőszövetkezetté alakulnak át. „Mi tudtuk azt, hogy a csoportban összeszoktak az emberek — emlékezett vissza Fazekas elvtárs — s nemsokára eh jön az ideje annak, hogy megértik a magasabbrendű közös gazdálkodás előnyét."

„Ti egyénileg gazdálkodtok*

— Ha a járási tanácsra Valami segítségért mentünk, így vélekedtek: „ti

egyénileg gazdálkodtok, nem segítünk.'1 — magyarázta Szász elvtárs. Sajnos, ez így volt. A járási tanácstól az illetékesek nem hogy kimentek volna hozzájuk segíteni, de még gátolták a csoport fejlődését.

„Tinektek nem jár. szén, nem közösen vetettetek, a szántást sem így szerveztétek“ — ilyeneket mondtak nekik. Az ilyen vélemények nem szültek jó hatást a csoport vezetőiben, a kommunistákban, akik szívós munkát végeztek azért, hogy a csoport fejlődjön. Csak akkor látogatták meg a kis termelőcsoportot a járástól, amikor a beadást kellett szorgalmazni. Az egykori cselédemberek, harmadosok, kisparasztok, akiknek a múltban sehogy sem volt jó, azt látták, hogy hiába törekednek a közös munka kialakításán, ebb»n sem segítik őket.

I kommunisták cselekednek

A párttagság nem adta fel a harcot, a küzdelmet. Tudták, hogy az emberek megszokták a közös munkát, jól érzik magukat a csoportban. Hozzáláttak a termelőszövetkezet megalakításához. Beszélgettek az emberekkel. Mit magyaráztak meg nekik? Elmondták, hogy a csoportnak mi volt az előnye. Vásároltak vetőgépet, 2 darab ekekapát, melyet mindenki használt a csoporton bélül. Csináltattak fahengert a szántóföld megműveléséhez. Ez szép eredmény, de kevés- A csoport tagjai közös állattenyésztésről álmodoztak, de ez így nem volt megvalósítható. Tervezték, hogy közös állatállományt alakítanak. A párttagok megmutatták, hogy mi volt az előnye a csoportnak, de ugyanakkor nem feledkeztek meg arról sem, hogy bebizonyítsák: igazi nagyüzemi gazdálkodás, szép állattenyésztés, építkezés, a tagok boldogabb jövője csak a termelőszövetkezetben válik lehetővé. Erről beszéltek a kommunisták a pártonkívüliekkel.

Kis bosszúság:

Dr. Harsányi Nándort a Néplap már bemutatta olvasóinak. Orvos Domb- rádon. 9000 ember orvosa. S hogy gondját viseli köz- megelégedéssel e 9 ezer embernek, ezt nemcsak a dombrádiak mondják. Az utóbbi hónapokban megfogyott s megöregedett egy kicsit. Néha fáradt is, Az ilyen embernek még ha minden rendben van a ház körül, akkor is sok a gondja. Sajnos, most beteg a felesége. Mégpedig komolyan beteg, szanatóriumban van. Még az a szerencse, hogy élnek a szülei. De mindezentúl van egy kicsinek látszó, kis bosszúságnak mondható s mégis az ember életére, munkájára nagyon kiható gondja is Harsányi Nándornak, A lakás ügyében.

A ház, amelyben lakik, az állandó. Meg van támogatva a hátulja, de a megrokkant fal valószínű így sem bírja ki a vizes őszt. Kidől, és úgy látszik, hogy nem lesz, aki megcsináltassa. Régi ügy ez, mintegy három esztendővel ezelőtt vetődött fel először, hogy szívesen megvenné a házat. A lehetőség meg is van rá;

Még sem intéződött el mindeddig az ügy, pedig; már a megyei tanács előtt van régen.

A ház értékét megbecsülték, kint is jártaké már s mégis egy helyben topog az intézkedés, pedig egy erélyes, komoly szói. végetvethetne a huzavonának. Olyan apró ügy ez, mellyel talán nem is volna szükséges a község határain túl elmenni. A köz-* ségi tanács biztosan meg tudná ítélni a tennivalókat, ha hatásköre lenne hozzá. Dehát nincs. Ezért kell Harsányi Nándornak a megyénél kilincselni.

A ház és telek fele- felerészben osztatlan tulajdona volt az izr. egyházközségnek és az államnak. Az egyházközség pár esztendeje a maga jussát eladta Mátyás Péternek.- Az aztán jó nyereséggel tovább adta Tunkovics Andrásnak. Ez zavarja a dolgot. De végére kellene már járni. Hiszen az orvost a lakásból kimozdítani nem lehet. Tunkovics hajlandóságot mutat a megegyezésre, az illetékeseken múlik az intézkedés. Reméljük, nem várát! magára soká az a pár toll-l vonás.

Lapzártakor jelentik;

Befejezte a gabonacséplést a Nyírbátori Gépállomás

A Nyírbátori Gépállomás dolgozói nyári tervüket 102 százalékra, a gépállomás talajmunka tervét 120 százalékra, a körzetünkhöz tartozó tsz-eknél a másodvetési tervet 131 százalékra teljesítették. A csépiéit a gépállomás körzetében szerdán befejeztük. A nyári idényben legjobb az ifjúsági brigád. Vezetője: Kiss

Mihály, aki tervét 169 százalékra teljesítette, második a Petőfi brigád, vezetője: Heim István. A traktorvezetők közül nyári tervét Szabó János 387, Kónya János 227, Orosz Gyula 174, Nagy Lajos 157, Béres Sándor 133, Molnár István 132, Hajnik János 120 százalékra teljesítette. A terv teljesítésében a kommunista traktoristák járnak az élen, akik jó példamutatásukkal magukkal ragadják a gépállomás többi dolgozóit.

(Kovács igazgató és Sailaf

párttitkár.)

Rádiólámpák gyémántból

Délafrikai mérnökök egy csoportja érdekes kísérleteket végzett bizonyos gyémántkristály-fajtákkal.. Mint ismeretes, a legtöbb fajtájú gyémánt nem bocsátja át a villamosáramot és csak néhány olyan fájta

van, amely jelentéktelen melegítés esetén félvezetővé válik. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy egyes gyémántfajták, köztük a kékgyémántok felhasználhatók egyenirá-; nyitóként.

SOLTÉSZ ISTVÁN:

Jlöiwípó láíuiok

— Regényes történet a% utolsó hosxorkányégetés idejéből —

Eddig; 1715. nyarán -z áruló gróf Károlyi Sándor is a megszálló németek panaszkodnak a szatmári jezsuitáknak. hogy a volt kurucok most sem nyugszanak. Kérik az egyház segítségét. Az egyház csodát csinál Máriapó- cson s az egyszerű embereket megfélemlítve, ókét a csá. szár iránti hűségbe inti. Ugyanakkor megkezdődik a volt kuruc katonák elleni terrorhadjárat. Elrabolják a tyukodi Babócs és Kós család két fiúgyermekét.

(16) A tyukodiak minden percben várták, hogy a két pap, a katonák lóra ülnek és elvágtatnak a két' gyermekkel. De csodálatosképpen azok nem mozgolódtak. A jezsuiták és a tiszt nyugodtan tárgyalt középen, ügyet sem vetve a két fiú jajveszékelésére. Majd mintha az időt akarták volna húzni, a szakállas szerzetes újra előlépett, az emberek felé közeledett és szólni készült. De erre már nem volt ideje.

A házak közül hirtelen az emberek közé robbant Babócs András, aki szélsebesen futott haza, amikor■_ Annától megtudta, hogy rrfí készül. Úgy, ahogy volt, lobogó ingujjban, meztelen karral, gatyában, mezítláb, csapzott hajjal futott a színhelyre. Amint a térre ért, szempillantás alatt felmérte, hogy mi történt. Megtorpant és nagyot ordított. Mérhetetlen harag lobbant benne, szivébe fájdalom hasított és ez tört ki belőle az ordítással. Ott látta elsőszülött fiát a német vasasok között, a jezsuiták . rabjaként. Tudta, hogy ez annyit jelent, mintha meggyilkolták volna a gyermekét, soha többé nem láthatja, soha többé nem mondhatja a magáénak.

— Elrabolják a fiamat, az ért fiamat! — ez a kegyetlen és irtózható gondolat hasított át rajta és többé nem tudott józanul gondolkodni. Senkit nem látott maga előtt, sem katonákat, akik kivont kardokat szegeztek az emberek mellének, sem jezsuitákat, akik középre- húzódva keresztbefont karral várták, hogy mi fog történni. Nem látta falubeli társait, a tyukodi asszonyokat, férfiakat, nem látta Szilágyi István bácsit, a fe- hérszakállas aggastyánt, aki eléje lépett, hogy visszatartsa minden meggondolatlan cselekedettől. Nem látott sem földet, sem eget, csak az ő. kedves elsőszülött fiát látta, amint sírva kuporgott a földön s aki apja kiáltásának hallatán felpattant és a katonák vasmarkában vergődve sikoltozta:

— Édesapám! Édesapám!

Andriska szentül hitte, hogy az apja kiszabadítja. Hiszen melyik gyermek ismer hatalmasabb erőt, nagyobb óriást az apjánál?!

Közben megérkezett Anna is. Ziháló mellel, kibomlott hajjal futott és azonnal András után vetette magát. Ám a falubeliek nem engedték. Visszafogták az asz- szonyt, karjukban tartották, bárhogy is ellenkezett.

Babócs András pedig, mint a feldühödött erdei farkas, szétlökte maga előtt az embereket és nagy irammal rohant a katonák kardos gyűrűje felé. Az asz- szonyok borzalommal hunyták le a szemüket, a férfiak dermedten néztek. Azt hitték, hogy a következő másodpercben kardok nyársalják fel Babócsot. Nem így történt. A férfi, a katonák előtt hirtelen lehajolt, majd felugorva szétcsapta puszta karjával a meredő kardokat. A katonák meglepődtek és nem tettek semmit. András máris öles ugrásokkal rohant a fia felé, hogy ölébe kapja és magával ragadja. Most már nem volt elővigyázatos, nem gondolt magával, csak a fiát nézte, csak annak szabadulása járt az eszében,

S ez lett a végzete.

Nem látta, hogy az ijedten hátráló jezsuiták mellett ott áll a vasasok vértes tisztje is, aki látva a berohanó parasztot, előrántotta pisztolyát. Felemelte a karját és szembeállva Babócs Andrással, pontosan megcélozta annak meztelen mellét a szétnyílt ing hasadásában. Négy lépésnyire volt tőle, amikor elhúzta a ravaszt s a pisztolygolyó nagy csattanással, reccsenés- sel vágódott bele Babócs András verítékes mellkasába. Babócs megtántorodott. Nem esett el azonnal, meglepődve kapott a melléhez, mint aki álomból riadva nem érti, mi történt vele. Látta, hogy sűrű vörös, habos vér buggyan elő felszakított húsából,majd mint a szökőkút, úgy spriccel nagy sugárban. Megsápadt barna arca. lecsukódott a szeme és megroggyant a térde. De mielőtt lezuhant volna a földre, még egy pillanatra felerőltette szemhéjait és ránézett a fiára: nagyon szomorú, nagyon fájdalmas pillantással: Szólni már nem tudott, hangja hörgésbe fulladt. Elvágódott és elborította a vér.

Andriska, aki mindazt látta, elájult és most ő is ott feküdt néhány méterre meggyilkolt, halott apjától. Anna, jajgatva vergődött az emberek karjai közt, akiki eltakarták a szemét és* gyorsan elvezették.

Még egy szomorú eseményt kellett végignézniük , a tyukodiaknak,

Megérkezett a határból Kós Péter is, akinek a kicsinye ott térdelt a porban halálravált ijedtségben. Kós .. Pétert nem gyilkolták meg, őt elfogták a vasasok, bi-‘ tincsbe verték és hozzá kötözték az egyik lovas nyer géhez. Aztán lórakaptak 3 a két gyermekkel kinyar-,. galtak a faluból.

Néhány nap múlva hír érkezett arról, hogy nem-7 csak Tyúkodon történtek ilyen borzalmak, hanem más helyeken is. Máríapp- cson is összeszedték a volt kuruckatonákat, Császlón meggyilkolták Reketye Jánost. Alig maradt község gyász és jajveszékelés nélkül,

(Folytatjuk.)