Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1956-08-18 / 193. szám
1956 angusztns 18, szombat N r I* L A l1 Tegnap folytatódott a londoni értekezlet a Szuezi-csatorna kérdésével foglalkozó második napi tárgyalásaikat. Dullcs felszólalása Mint az Associated Press jelenti, a londoni értekezlet részvevői pénteken 15 óra 46 perckor megkezdték Dulles amerikai külügyminiszter a londoni értekezleten felszólalva kijelentette, hogy a Szuezi-csatorna és igazgatása fennállása óta nemzetközi jellegű volt. — Rámutatott arra is, hogy a Szuezi-csatorna „életbevágóan fontos közlekedési ütőér” sok európai és ázsiai ország számára. Egyiptomnak a Szuezi- Csatorna Társaság államosítására vonatkozó határozatáról szólva Dulles azt mondta, „teljesen indokolt, hogy az egyiptomi kormány minden megfelelő intézkedés segítségével felépítse és megszilárdítsa országát, mind anyagi, mind pedig erkölcsi vonatkozásban.” Ugyanakkor az amerikai külügyminiszter azt állította, hogy Egyiptom most már „leplezett módszerekkel lassíthatja, nehezítheti és hátrányossá teheti a hajó- és teherforgalínat az olyan országok számára, amelyekkel szemben nemzeti politikai elgondolások alapján hátrányos megkülönböztetést kíván alkalmazni. Egyiptom kezében van annak a kardnak a markolata, amellyel sok nemzet gazdasági életét elvághatja. Az amerikai külügyminiszter tervezetet terjesztett elő, amelynek alapját az alábbi elveknek kell alkotniuk: A csatornát, mint szabad, veszélytelen nemzetközi víziutat kell igazgatni, az 1888. évi egyezményben lefektetett elveknek megfelelően. Igazgatását ne befolyásolja a nemzefi politika, bármely forrásból induljon is ki az. El kell ismerni és ki kell elégíteni Egyiptomnak a csatornára és igazgatására vonatkozó minden törvényes jogát és érdekeit, beleértve a megfelelő és igazságos jövedelmet is. Intézkedéseket kell tenni a Szuezi-Csator- na Társaság kártalanítására. Mit ír az Izvesztyija és a Pravda a londoni értekezlet első napjáról ? Az Izvesztyija és. a Pravda tudósítóinak cikkét közli a szuezi kérdés ügyében Londonban megnyílt értekezlet első napjáról. Kudrjavcev és Matvejev, az Izvesztyija külüntudósí- tói megállapítják: az értekezlet első napján elhangzott felszólalásokban kifejezésre jutott az a meggyőződés, hogy a Szuezi-csatorna« való hajózással összefüggő kérdések megoldásának egyetlen módszere a türelmes, elővigyázatos és megfontolt diplomácia. A tudósítók a továbbiakban rámutatnak: az augusztus 16-i ülés, amelyen mégkezdődött az eszmecsere, lényegében bebizonyította, hogy a józan álláspont felülkerekedik. Mint kiderült, ma már senki sem próbálja vitatni, hogy Egyiptom jogosan álla- ---------------<>-------------------------mosdotta, a Szuczi- Csatorna Társaságot. V. Nyekraszov, a Pravda londoni tudósítója kifejti: az értekezlet első ülésének eredménye azt mutatja, összeomlottak azok a remények, hogy az értekezlet elfogadhatatlan határozatokat. kényszerít rá Egyiptomra. Egyiptom nélkül nem lehet megoldani a Szuezi-csatorna problémáit — írja Nyekraszov. — Ez a gondolat jutott kifejezésre a szovjet, az indiai, az indonéz és a ceyloni küldött felszólalásában és ez a gondolat mind erősebb támogatásra talál a közvélemény körében, amely a szuezi kérdésnek a béke megszilárdítását és az eredményes nemzetközi együttműködés előmozdítását szolgáló rendezését kívánja. „alkotmányellenesnek** minősítették a Német Kommunista Pártot és megtiltották működését Rendőri erőket vontak össze Karlsruhébcm Miért nem hívták meg Magyarországot Londonba ? A Külügyminisztérium szóvivőjének sajtóértekezlete Rubin Péter rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Külügyminisztérium szóvivője pénteken sajtóértekezletet tartott. A Magyar Népköztársaság és az Uruguay Köztársaság között helyreállt diplomáciai kapcsolatról a következőket mondotta: A Magyar Népköztársaság és az Uruguayi Köztársaság közti tárgyalások eredményeképpen megegyezés jött létre, amelynek alapján helyreállítják a kel ország közt 1942-ben megszűr kadl diplomáciai kapcsolatokat. Ezután a sajtó munkatársainak kérdéseire válaszolt, többek közt a következőkre: KÉRDÉS: A Külügyminisztérium augusztus 11-i nyilatkozatát a londoni konferenciával kapcsolatban eljuttatták az angol, amerikai és a francia kormányokhoz. Érkezett-e erre válasz? VÁLASZ: Hivatalos . válasz még nem érkezett, ami legalábbis különös. Az angol külügyminisztérium szóvivője azonban augusztus 13-án kijelentette, hogy Ausztria-Magyarországot, mint az 1888-as egyezmény aláíróját azért hagyták ki a meghívott államok listájáról, mivel ez az ország ilyen formában nem létezik. Ez az álláspont elfogadhatatlan. Az 1920. évi trianoni szerződés 217. cikke egyenként felsorolja az osztrákmagyar monarchia által aláírt többoldalú nemzetközi szerződéseket, amelyekben Magyarország társasága fennmarad. A- 217. cikkben 10. sorszám alatt szerepel a Szuezi-csatornára vonatkozóan 1888-ban Konstantinápolyban kötött nemzetközi egyezmény. A trianoni szerződést egyébként annakidején Anglia is aláírta. A Magyar Népköztársaság tagsága tehát a konstantinápolyi egyezményben jelenleg is fennáll és. ahhoz nemzetközi jogi alapon semmi kétség sem férhet. Ha á londoni konferencia rendezői Magyarországot mégsem hívták meg, akkor ennek csak egy oka lehetett: attól tartottak, hogy Magyarország az értekezleten támogatta volna Egyiptom jogos nemzeti érdekeit. Pénteken délelőtt hangzott el Karlsruhéban az alkotmányjogi bíróság terrorítélete a Német Kommunista Párt ellen 5 évvel ezelőtt megindított perben. Mint a DPA jelenti, a bíróság „alkotmányellenes- 1 nek“ nyilvánította a Német j Kommunista Pártot és. el- I rendelte feloszlatását. A i párt vagyonát lefpglalják. Az Ítélet végrehajtásával a tartományi belügyminisztereket bízták meg. Az elmúlt öt év alatt a bíróság hiába keresett bizonyítékokat arra, hogy a Német Kommunista Párt működése „alkotmányellenes“, nem talált bizonyítékokat a párt „felforgató“ tevékenységére sem. Az Adenauer-kormány azonban a kommunista párt betiltását követelte, hogy tel- j jesen szabaddá váljék az út j üzelmeinek végrehajtására, j a „függetlennek“ kikiáltott alkotmányjogi bíróság pedig engedelmeskedett. . Minthogy bonni kormánykörökben a lakosság részéről megnyilvánuló tiltakozásra számítanak, rendőri erőket vontak össze Karls- ruhében. A „bonni biztonsági csoport“ vezetőjének parancsnoksága alatt Bonnból is küldöttek rendőrcsa- patökat Karlsruhébe. Ezek a különleges csapatok védelmezték a bíróságot az ítélethirdetés ideje alatt. Schröder bonni belügyminiszter az ország minden részébe utasítást küldött a rendőrségnek, amelynek értelmében az ítélethirdetés után meg kell rohanni a Német Kommunista Párt irodáit és házkutatásokat kell eszközölnie a kommunista párt funkcionáriusainál. Schröder belügyminiszter, a náci párt egykori kiemelkedő tagja, személyes becsvágvtól űzve megszakította szabadságát, hogy. ő maga irányíthassa a „KP-akciót“; Az ítélethirdetés előtti utolsó órákban is ezrével érkeztek a tiltakozások a német lakosság minden rétegéből a karlsruhei alkotmányjogi bírósághoz, A keletnémet keresztény demokrata párt elnöksége a leghatározottabban tiltakozott a Német Kommunista Párt betiltása ellen: „Soha nem tűrhetjük el egy párt betiltását csak azért, mex-t az illető párt a békéért és hazája egységé-' ért harcol s más a véleménye, mint a bonni kormányé.“ Tiltakozott a kommunista párt betiltása ellen a német egység bizottsága nevében Hans Loch minisz- ^ terelnökhelyettes is. A til- | takozás hangoztatja, hogy a „Német Kommunista Párt betiltása hosszú időre akadályokat gördít az ország békés újraegyesítése elé. mert az újraegyesítés csak demokratikus utón valósítható meg.“ Lübeckben az i. g. Metall 158 munkásfunkcionáriusa tiltakozott tízezer társa nevében a bonni kormány terve ellen. Igen sok tiltakozás érkezett a bíróságokhoz külföldi demokratikus szervektől,1 nagynevű jogászoktól és jogi bizottságoktól. Hatalmas viharok az Északi tengeren Eddig 25 halálos áldozat Az északi tengeren az elmúlt napókban hatalmas viharok dúltak. Eddig öszszesen mintegy 25 halálos áldozata van az Északi tengeren tomboló orkánnak. Augusztus elején végigutaztunk a Szuezi-csatorna mentén. Délben motoroshajón érkeztünk Portsaidba, közben Port-Fuadot is érintettük, majd két angol gőzös mellett haladtunk el, amelyek készültek átkelni a csatornán, hogy ne maradjanak el a 14 hajóból álló karaván mögött, amely most kel át a csatornán. Port-Saidban fülledt volt a levegő, de a világítótornyok felől tengeri szél fujdogált. Az államosított Szuezi-csatorna Társaság épülete fölött sötétzöld egyiptomi zászló lengett. Ugyancsak egyiptomi zászlót láthattunk a part mellett lévő sárga épület fölött Is, amelyben hosszú évekig az angol haditengerészeti flotta parancsnoksága székelt. Akkoriban az épület mellett angol hadihajók horgonyoztak. Port-Said-i tartózkodásuk; alatt hosz- ■zasan elbeszélgettünk Tevfik ed-Dibbel, aki a társaság államosítását ellenőrzi Port-Saidban. Tevfik ed-Dib hosszú listát olvasott fel nekünk, amelyen az utóbbi napokban a csatornán áthaladó hajók neve szerepelt. — A Port-Said-i kirendeltség munkatársai épp úgy dolgoznak, mint azelőtt *— mondta. — Az áthaladó hajók, bármilyen nemzetiségűek is, megkapnak mindent, amire szükségük van, s a díjak is a korábbiak. A beszélgetést az egyik alkalmazott szakította félbe, két francia útlevelet hozott. Kiderült, hogy ez két munkatárs útlevele, akik szabadságukat hazájukban szeretnék tölteni. Tevfik ed-Dib gyorsan elvégezte a formaságokat és megkérte a munkatársat, hogy adja át a legjobb kívánságait az elutazóknak, jó üdülést kívánt nekik. Port-Saidban beszélgettünk még Gamal ed-Din egyiptomi állampolgárral, aki a hajókat kiszolgáló egyik ügynökség vezetője. Irodájának falán három diploma függött* A SZUEZI CSATORNÁNÁL Irta: V. Medvegyer, a Pravda különtudósítója — Ez az én diplomám, 1936-ban kaptam a kairói egyetem elvégzésekor. E másik kettő pedig a bátyáimé, — mondta. Ezután szó esett a Szuezi-csatorna államosításáról. Érdekes volt megtudni ennek az' embernek a nézetét, aki immár tizenhat éve dolgozik a csatornánál. Cárnál ed-Din ezt mondotta: — Őszinte leszek. Számomra, mint egyszerű egyiptomi hazafi számára a csatorna államosítása valóságos ünnep volt. Nálunk sok tehetséges ember van és most minden lehetőségük- meglesz, hogy minden tudásukat és tapasztalatukat lat- bavessék. Most egyes országokban nyugtalankodnak, féltik a szabad hajózást, mondván, hogy azt Egyiptom maga nem képes biztosítani. Őszinte ember vagyok es ezért kereken megmondom: minél több hajót engedünk át a csatornán, annál jobb lesz nekünk. így nagy bevételre tehetünk szert. Az, hogy most egyes nyugati körökben attól félnek, hogy valami veszélyeztetni fogja a Szüezi-csator- nán a hajózás szabadságát, ez nem más, mint mesterkedés, hogy ilyen, vagy olyan • formában ismét vezetőszerephez jussanak. Port-Saidban később gépkocsiba ültünk. Az Izmailba vivő országúton a vasútvonal és a Szuezi-csatorna között haladtunk. Hamarosan utolértük az angol, norvég, holland és francia hajókból álló karavánt. Sajnos, már nem tudtuk elérni a „Moszkva“ nevű szovjet hajót, amely korábban elindult. A halászok kihúzták hálóikat és várták, amíg elülnek a hullámok. Izmailban néhány percet a volt Szuezi- ' csatorna Társaság épületében töltöttünk. Az épületen itt is egyiptomi zászló lengett. A folyosókon több ismerőssel találkoztunk. A munkanap végéhez közeledett és a munka most is nyugodtan folyt. Mielőtt Szuez felé indultunk volna, megtekintettük a városi parkot, ahová korábban egyiptomiaknak tilos volt belépni, mivel a társaság „saját“ parkjának tekintette. Az egyik pádon a csatorna pariján egy szudáni asszony ült két gyermekével. Már nem látni a sok részeg külföldi katonát és tisztet, mint félévvel ezelőtt. A parkban most a város régi lakói pihennek. Az Izmailból Szuez felé vezető- úton találkoztunk egy egyiptomi katonával, aki megállította kocsinkat, kérte, vigyük el őt Szuezba. Megismerkedtünk új útitársunkkal, és folytattuk az utat. A matróz jól vasalt ruhában, fehér tányérsapkában, simára borotvált arccal vidáman ült mellettünk, Arról beszélgettünk, ami most az egyiptomiakat érdekli, a Szuezi-csatorna államosításáról. — Hisz ez a mi csatornánk, őseink saját kezükkel építették és ahol vezet, mindenütt csak egyiptomi föld van — mondta a matróz. Mi szükség lenne arra, hogy továbbra is külföldiek irányítsák a csatornát? Helyesen tette Gamal Abdel Nasszer, hogy visszaadta az egyiptomi népnek a csatornát. és mi min- deht meg fogunk tenni, hogy a hajók nyugodtan áthaladhassanak a csatornán. A matróz beszélt nekünk apjáról, aki súlyos beteg volt és nem részesülhetett orvosi segélynyújtásban, pedig a gyönyörűen felszerelt izrnaili francia kórház mellett lakott. A matróz ezután elmondotta, hogy gyermekeit iskoláztatni akarja... Közben megérkeztünk oda, ahová a matróz tartott, kiszállt a kocsiból, kezetszorítottunk és kért bennünket, hogy feltétlenül látogassunk el há-! zába. A 200 kilométeres út szinte észróvétle- nül mögöttünk maradt. Az úton a táj képe állandóan változott: hol hatalmas homokdombok, hol pedig gyönyörű fák között haladtunk, másutt pedig kukoricatáblák között kanyargott az országút, majd pálmafák övezték az utat. A hajók pedig szüntelenül haladnak a csatornán és oldalról szinte úgy tűnt, mintha homokban nyomulnának előre. És ime, ismerős felírás tűnt szemünk-, be: „Pokoj“ —< ez egy lengyel hajó. Olda-1 Ián három nyelven láthatjuk a hajó nevének szövegét. A hajót „Békének“ nevezik. Mennyire közel áll szivünkhöz e/r a szó ... Tavfik kikötőbe, a Szuezi-csatorna utolsó kikötőjébe alkonyaikor értünk. Itt is több hajó várakozott, hogy átkelhessen a csatoinián. Itt is éppúgy, mint a csatorna többi övezetében, csend és nyugalom uralkodott és továbbiba is a szokásos üzleti élet folyt. Ilyenkor aztán igen különösnek tűnik, hogy valahol Londonban, Párizsban* Washingtonban fenyegető beszédeket! mondanak egyes politikusok, az újság-; írók pedig arról cikkeznek, hogy. micsoda borzalom történt a Szuezi-csatomá- val, rútul rágalmazzák az egyiptomi népet és mindezt azért teszik, mert an Egyiptomi Köztársaság élt törvényes jo-j gával, a történelmi igazságszolgáltatást* juttatta érvényre, amikor államosította a< Szuezi-csatornát. A Szuezi-esatornán eltöltött nap ismételten megmutatta, mennyire alaptalan az a rágalomhadjárat, amely Nyugaton! folyik a Szuezi-csatorna államosításával! kapcsolatban, 91
