Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1956-08-18 / 193. szám
\ t r L ^ p 1556 augusztus IS, szombat Finn mezőgazdasági küldöttség JOGI Szaholcs-Szatmárban I A Suomi, az „ezer tó országa” öttagú parasztküldöttsége látogatott el megyénkbe, hogy megismerkedjék a magyar falu, a magyar dolgozó nép életével, eredményeivel. Finn vendégeink — dicséretükre váljék — igen ‘-.kíváncsi emberek. Minden, münden érdekli őket. Kívánságuknak a Mészöv, vezetősége, — amely a vendégeket kalauzolja, — igyekszik is eleget tenni. Finn barátainkat igazi, testvéri szeretettel fogadták a magyar vendéglátók. Meglátogatták Nyíregyházán a dohányfermentálót, ahol nagy érdeklődéssel tanulmányozták a magyar dohányipart. Délután Berkeszre indultak, hogy megtekintsék a termelőszövetkezeti dolgozók életét és a gyermekotthont. A termelőszövetkezeti életről igen pozitiven nyilatkoztak. Különösen megnyerte tetszésüket az előlegosztás rendszere s a kalászosok termelésének gépesítettsége, Elgyönyörködtek a náluk esetleg csak dísznövényként látható gyümölcsfákban, az almáskertekben. Beda Elvira asszony az arva, vagy rászorult gyermekek nevelését dicsérte. Elmondotta, hogy Finnországban nincsenek napközi otthonok és az árvák neveléséhez sem kapnak állami támogatást. Kisvárdán Másnap Kisváráéra indultak a vendégek, ahol az FJK raktárában, a mező- gazdasági és ruházati szaküzletekben ismerkedtek a falusi lakosság ellátásával. Savolainen Augustus, mint mezőgazdász, 30 község szakmai előadója, nagy előszeretettel vizsgálta a mezőgazdasági gépeket, eszközöket, s többek között megállapította, hogy fogatos ekéink sokkal praktikusabbak, mint azok. amelyeket ők gyártanak. A földművesszövetkezeti raktárak megtekintése közben a szövetkezeti dolgozók egy-egy magyaros mintájú Meszöv-jelvénnyel ellátott asztalterítővel kedveskedtek a vendégeknek. Ebéd után a kisvárdai burgonyanemesítő telepet tekintették meg finn barátaink. Teichmann Vilmos, a kísérleti telep vezetője tájékoztatta őket a kísérletek céljáról és eredményeiről. Kosijaiénak, a küldöttség egyik tagjának különösen megnyerte a tetszését az itt folyó kísérlet. Hasznosítani fogja tapasztalatait he zájában, mert — mint mondta — neki 21 hektáros birtoka van, s ebből évente 4—5 hektáron termel burgonyát és saját agrotechnikájával 100—150 mázsát tennél hektáronként. (Ez 60—80 mázsás Vidám hangulatban, a kedves események megbeszélése közben érkezett a küldöttség Fehérgyarmatra, ahol érthető izgalommal várták egész délután a vendégeket. A küldöttség és a vendéglátók legnagyobb sajnálatára már nem volt idő. hogy a járás egyik büszkeségét, az ország leg-’ északibb részén lévő szat- márcsekei rizstermelő szakcsoportot megtekinthessek. Vacsora közben Mészáros elvtársnő, a járási pártbizottság titkára pohárköszöntőben üdvözölte a küldöttséget. Megtisztelő és nagy öröm számunkra, hogy hozzánk is jöttek külföldi látogatók — mondotta. — De százszorosán öröm az, hogy a testvéri finn nép küldötteit, rokonainkat üdvözölhetjük. holdankénti átlagnak felel meg.) — Nálunk — mondta mosolyogva — a helsinki piacon folyik a kísérlet. A párta Délután öt órakor már Vásárosnamény télé robogtunk, .hogy megtekintsük az ottani áruházat. Munka után érkeztünk, de táborunk akkora volt, mint a legnagyobb forgalom idején. Nézelődés közben Man- soniemi Tuulikkit, a küldöttség fiatal szépségét igen lekötötte a menyasz- szonyi párták szemlélete. A vidámság ekkor már a najkosságba csapott át s így finnek, magyarok kedveskedve biztatták: próbálja csak meg, hogyan illik a fejére. Az ajándékok között természetesen a párta is szerepelt, amit Manso- niemi elfogódottan köszönt meg. A küldöttség nevében Niilo Nieminen parlamenti képviselő, a kisparaszti szövetség elnöke, a küldöttség vezetője köszönte meg a vendéglátást. „Örökhasznú ez a látogatás számunkra. Megismertük az önök népének életét, nagyszerű eredményeit. önöknél nem ismerik a munkanélküliséget, ami nálunk a vékonypénzű lakosság körében igen terhes. s így bizonytalan a gazdasági létük. Önöknél a vidéket is villamosítják s a legeldugottabb helyre is elviszik a kultúrát. Mindezekről, mint követendő példáról beszélni fogunk otthon. Mi más környezetben élünk, mint a bátor magyar nép, de a mi baráti, rokoni szívünk együtt dobban az önökével.*’ Kérdés: Mennyi idő alatt kell a fegyelmi eljárást bj fejezni? Milyen fegyelmi büntetések vannak? A fegyelmi határozat ellen hova lehet fellebbezni? Mit tegyen a dolgozó, ha a vállalat igazgatója az újabb fegyelmi határozat meghozatalával késlekedik? Felelet: A fegyelmi eljárást négy héten belül be kel) fejezni. Ahhoz, hogy az eljárás késedelmet ne szenvedjen, mind a vállalatnak. mind pedig a dolgozónak komoly érdeke fűződik. Az igazgató a fegyelmi eljárás adatai alapján a cselekmény súlyával és a fegyelmi vétségnek a munkafegyelmet sértő következményeivel arányban álló fegyelmi büntetést szab ki. mely lehet: a) szóbeli feddés, b) írásbeli megrovás, c) áthelyezés alacsonyabb munkakörbe, d) azonnali hatályú elbocsáj- tás lehet. Az igazságos döntéshez az szükséges, hogy az igazgatók elmélyülten elemezzék a cselekmények indítő- ókait, az elkövetők szemetes körülményeit, a munkában elért eredményeit és mindazokat a körülményeket, amelyek a büntetés mértékére lehetnek kihatás. A fegyelmi eljárás sorún a vállalati igazgató a dolgozót legfeljebb négy hétre állásától felfüggesztheti é-, munkabérének legfeljebb 50 százalékát visszatarthatja. A felfüggesztés idejére járó munkabér a fegyelmi határozat jogerőre emelkedéséig folyósítható. A fe- r.-elmi határozat jogerőssé válik, ha a kézbesítéstől számított 8 nap alatt a dolgozó fellebbezést nem nyújtott be, illetőleg a fellebbezés esetén az egyeztető bizottság a döntését meghozta. Ha a fegyelmi határozat jogerőre nem eme'•v.fl ssivünk együtt dobban>4 TANÁCSADÓ fegyelmi eljárásról II. kedett, de közben a felfüggesztés ideje letelt, a dolgozó részére újból a teljes munkabért kell kifizetni, kivéve, ha a dolgozó előzetes letartóztatásban van, vagy ha börtönbüntetésé: tölti. A fegyelmi határozatot három nap alatt írásban kell a dolgozóval közölni, aki a kézbesítéstől számított 8 nap alatt a fegyelmi büntetés végrehajtására halasztó hatályú fellebbezést nyújthat be az egyeztető bizottsághoz. Az egyeztető bizottság a fellebbezés felterjesztésétől számított 4 hét alatt köteles határozatot hozni, melyben vagy elutasítja a dolgozó fellebbezését, ha azt alaptalannak tartja, vagy pedig a határozatot egészben vagy részben megváltoztatja. Az egyeztető bizottság a tényállás kiegészítése céljából maga vehet fel bizonyítást, azonban a fegyelmi határozatot csak az adott tényállás keretében bírálhatja felül. Ha erkölcstelen, ittas életmód miatt indult fegyelmi eljárás, nem vonhat be más magatartást pl. hogy a dolgozó hanyagul kezelte a társadalmi tulajdont. (További korlátozás, hogy az igazgatói fegyelmi határozatban megállapított büntetésnél súlyosabb büntetést nem szabhat ki.) Ellenben a dolgozó az egyeztető bizottság elbo- csájtását vagy alacsonyabb munkakörbe helyezést megállapító, illetőleg jóváhagy j határozata ellen a járásbírósághoz keresettel fordulhat (de csak a fenti két legsúlyosabb fegyelmi büntetés esetén). A munkatörvény a keresetlevél benyújtására határidőt nem állapít meg, ha azonban a dolgozó keresetének előterjesztésével hosszabb időn át indok nélkül késik, a bíróság ezt a körülményt a döntés meghozatalánál figyelembe veszi, illetőleg a mulasztás kihatással van még a dolgozó kártérítési igényére is. A- fegyelmi határozat hatálytalanítására irányuló kereset nem akadályozza a jogei'ős fegyelmi határozat végrehajtását. A bíróságnak azonban indokolt.cselben módjában áll a kereset kitűzésével egyidejűleg, vagy akár az eljárás további folyamán a fegyelmi határozat végrehajtását felfüggeszteni. Ez esetben a dolgozó, ha a vállalat igazgatója nem állítja munkába, — nem tarthat igényt arra, hogy az igazgató munkába állítsa, hanem csak a munkabérének megtérítését kívánhatja. Ha a bíróság a dolgozó keresetét alaposnak találja, hatályon kívül helyezi a fegyelmi határozatot, mely esetben az igazgatónak két héten belül újabb fegyelmi határozatot kell hozni, mely határozat vagy felmentés, vagy pedig enyhébb határozat lehet, mint ami ere-1 detileg volt. Ez alól kivé-' tel, ha a dolgozó újabb fegyelmi vétség - követ el és most ezt is elbírálják.; Ha az igazgató az újabb fegyelmi határozat meghozatalával késlekedik (két hét), akkor a dolgozó az . igazgató felügyeleti hatóságához fordulhat panasszal, illetve az áfyészséget érte-1 sítheti, ahol a további intézkedést megteszik Az újabban meghozott határozat ellen a dolgozónak a már fentebb vázolt jogorvoslati lehetősége nyílik meg ismét, tehát vagy fellebbezést jelent be sz egyeztető bizottsághoz, vagy pedig újból a bírósághoz fordulhat a megjelölt esetekben, amennyiben az! egyeztető bizottság döntését is sérelmesnek tartja. Dr. Kovács Pál. SOLTÉSZ ISTVÁN: Jíőíiötyó Előjöttek az emlékek, az asszony nem tudta és népi is akarta távoltartani őket. ... Akkor, az esküvő napján, amikor a vendégek ■=■ Regényes történet as utolsó bosxorkányégetés idejéből — Eddig: 1715, nyarán .2 áruló gróf Károlyi Sándor ás a megszálló németek panaszkodnak a szatmári jezsuitáknak. hogy a volt kurucok most sem nyugszanak Kérik az egyház segítségét Az egyház csodát csinál Máriapő- oson s az egyszerű embereket megfélemlítve, őket a császár iránti hűségbe inti. Ugyanakkor megkezdődik a volt kuruc katonák elleni terroi-hadjárat. Elrabolják a tyukodj Babocs és Kós család két fiúgyermekét. (17) Anna aznap és másnap is eszméletlenül feküdt. Kósné szíve nem bírta ki a csapást, meghalt. Vele együtt temették el Babócs Andrást, nagy fájdalmas némaságban, az egész falu gyászkíséretével. A kisebbik Babócs gyereket, Lstvánkát az öreg Szilágyi vette magához, az ájultan fekvő asszonnyal együtt. Másnap este, alkonyat- lájt tért először magához Anna. Felült a dikón és n homályos, idegen szobában csodálkozva nézett körül. István bácsi ott ült mellette és amint feléledt, ráncos kezét a hajára tette. — Ne félj lányom, nálam vagy... Ekkor vette észre Szilágyi István bácsit és a lábánál szuszogó kisfiút. Ahogy a hosszú ájulás révülete, elszállt az agyáról, újra betört emlékezetébe az eltelt nap szörnyű borzalma. Az arcához kapott, leborult a gyékényágyra és keserves zokogás ömlött el rajta. Sírt megállás nélkül egész éjszaka. Nem aludt egy szemernyit sem. csak talán hajnalfele egy lopásnyit, amikor már nagyon erőt vett rajta a fáradtság. De ez az álom nem volt üdítő, ez az alvás nem volt valódi, inkább ébrenléthez hasonlított. Virradatkor felkelt az ágyáról, magára vette a szoknyáját, réklijét, lehajolt az alvó Istvánkó- hoz, megcsókolta. Nem szólt egy szót sem, kiment a házból. Ekkor már nem síri. A könnyei felszáradtak, csak beesett, karikás, kivörösödött szemei mutatták az éjszakai tusakodást. Végigment a hajnali falun lágy, puha léptékűéi, ki az erdőbe. Arra a tisztásra, ahol annakidején az esküvőjüket tartották, a nagy tölgyfa alá. Leült a fa alá és elborították a gondolatok. Fel-, idézte az eltöltött évek emlékét. Űjra együtt akarti lenni szerelmével, urával,> Andrással. Nem sírt, egyetlen könnye sem hullott most. Túl volt a fájdalom első, legkegyetlenebb, leg- viharzóbb rohamán, amikor semmilyen külső és belső parancs nem emelhet gátat a sírásnak. A fájdalomnak abban a mélységes, ülepedett stádiumában volt, amikor úgy érzi az ember, hogy teljesen elvesztette erejét, tehetetlenül hullik le két karja, megadással adja át magát az emlékeknek. Annyira fáradt és megtört, hogy köny- nyei nem patakzanak — csak befelé hullanak. A könnyek forrása kiégett, c.zályos, fejfájdító bánat nyomja a szenvedőt. így omlott a fa alá Anno. A ryurga fiatal tölgyek, csupasz és vöröstörzsü fenyők, fehérderekú nyírfák megadóan ingatták koronájukat a szélben. Az egyik fa földig hajolt, bizonyára a vihar rokkantotta meg a derekát. Púposodó törzsére feketerigó ült és kíváncsian bámúlt. A fák levelei zizeglek, sustorogtak. már mind elmentek, ők még maradtak. Nem volt kedvük hazamenni, oly szép és csodálatos volt minden — az erdőben is, a szívükben is. Amikor tnaguk- . c. maradtak, András odaült a lába elé, ölébe hajtotta a fejét és énekelni kezdett neki. Hogy is énekelte? Anna torkán szakadozva foszlányoztak a dallamok, anélkül, hogy énekelésre gondolt volna, „Tavaszi szél vizet áraszt virágom virágom. Minden madár társat választ. virágom, virágom..." ö ráhajolt, tenyerébe vette a férfi arcát, boldogan ringatózott az ének hullámain és csordultig telt a szíve szerelemmel. Ügy érezte, hogy szétfeszíti es azon nyomban meg kell halni. Felnézett az égre, éppen abban a pillanatban futott le egy csillag. Megborzongott, de a következő percben már el is feledte. András átölelte és csókokkal záporozta; — Ugye szeretsz? Anna bólintott, szólni sem tudott. — Ugye soha nem hagysz el? Az. asszonnyá lett lány szerelmes, lágy vonásai komollyá változtak és mint az esküt, úgy m.ondla: — Te vagy az életem és a halálom. Magához, a melléhez vonta a férfit. — Te sem hagysz el engem? András forró szavakkal válaszolt: — Csak a halálom óráján .. i Olyan elevenen jött elő mindez most Anna emlékezetébe, mintha ma történt volna. És elszállt a szépre való emlékezés néhány boldog perce, hogy annál kegyetlenebb legyen utána a valóság: — Most itt hagytál szivem! — kiáltott fel az asz- szony. Ezt a kiáltást nem hallotta senki, csak az erdő. S íme, egészen pontosan, éles vonásokkal a két jezsuita arca villant fel előtte, akik kercsztbefont kézzel, hideg cs kegyetlen arccal nézték férje véres fetrengését, elrabolt gyermeke jajveszékelését. Ugyanazok az arcok voltak ezek, mint amelyiknek hordozója dúrva vággyal akart a testébe, tisztaságába gázolni a pécsi búcsún, hasonlítottak ez arcok ahhoz, amelyik a császár imádására parancsolta a népet, amelyik a könnyező szűzanya fájdalmát hazudta: — Igen, hazudott! — si- koltott fel Annában a belső kiáltás és a keze is ökölbe rándult. — A pöcsi festett képnek nem lehetett fájdalma! Nekem, nekem van fájdalmam — cs bclemarkolt a mellébe a szíve felett — nekem van fájdalmam, nekem van jogom könnyez-, ni a férjemért és gyermekemért! Minden más köny- nyezés hazugság! Felállt és két karját az ég felé tárta. — Én mondom ezt! Én, az asszony, akinek elrabolták a szerelmét, én az anya, akinek ellopták a gyermekét! Én, én, aki szeretem az istent! (Folytatjuk!
