Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1956-08-12 / 188. szám
NfPLÄP 1936 augusstus 18. vasárnap Képek a zajtai Dózsa TSZ életéből Jó aratás után. vidáman csépelnek a tsz. tagjai. A Tibahát nevű dűlőben több év óta betagosított területen 12 mázsa árpa termett holdankint. A kengye- lesi táblán pedig 10 mázsát fizetett a búza. Az Erdő- háton ez nem lebecsülendő eredmény, ami csakis a nagyüzemi gazdálkodás eredménye. Gergely Gábor MDP titkár, aki egyben a tsz. agronómusa is — szemlét tart a Dózsa 8 holdas dohány-tábláján. Bizony, már tetejezni kellene, mert megjelentek az első virágoki Jó helyre kerül az őszi búza: Idejében kell leforgatni a lóhere tarlóját, mert jó előkészítés szükséges ahhoz, hogy jövőre még több kenyérgabona teremjen. Licz János tsz-elnök és Gergely Gábor ellenőrzik a szántás minőségét. (Balasa István felvételei.) Ünnepi nagygyűlés/ repülőbemutató/ kiállítás van ma Mátészalkán A Hazafias Népfront megmozdulást szemezett mára Mátészalkára. Délelőtt 10 órakor ünnepi nagygyűlés kezdődik, amelyen Szabó István elvtárs altábornagy, a Központi Vezetőség tagja, valamint Nagyistók József, az Országgyűlés alel- nöke mond ünnepi beszédet. A nagygyűlést repülőbemutató követi, amelyen a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség megyei repülői, motorosok és vitorlázók vesznek részt. Kötelék repülést, műrepülést mutatnak be, majd bátor ejtőernyősök végeznek különböző ugrógyakorlatokat. Szinpompás kultúrműsor teszi még kiemelkedővé e napot. Hírneves tánccsoportok lépnek fel: mindenekelőtt a mátészalkai cigány tánccsoport és a szatmár- ököritói csoport. A sportkedvelők is csemegére tálának Mátészalkán: a budapesti Csepeli Vasas NB I-es labdarűgócsapat méri össze erejét a szatmári válogatottal. Ám az egyik legnagyobb esemény kétségkívül a mezőgazdasági kiállítás lesz. Mit láthatunk a mátészalkai kiállításon ? Aki tegnap délután mór végig járta az egész szálkái vásárteret betöltő mezőgazdasági kiállítást, az jól tudja, annyi a látnivaló, hogy egy újságcikkben nagyon keveset lehet abból megírni. Csak a szarvasmarha istálló 96 méter hosszú. Ott láthatjuk az állami gazdaságok tehenei mellett a járás minden szövetkezetéből a legjobb tejelőket és nem kis számban az egyéni parasztok kiváló jószágait. A kocsordi Üj Élet Termelő- szövetkeztből két olyan tehén sorakozik ott, amely 30 liter tejnél többet ad naponta. Révész Ferenc egyénileg dolgozó paraszt Sza- mosszegről szintén 30 literen felüli hozamú tehenet mutat be. Nehezen szakad el a látogató a szebbnél-szebb tehenektől, de nem kevesebb tanulságot rejtegetnek a ló, juh, sertés és baromfi szállások sem. Az asszonyok hasznos tanácsokat kaphatnak a legjobb baromfitenyésztőktől. A növénytermelők szintén gazdag élményeket, hasznos tapasztalatot szerezhetnek a kiállítás anyagából. A növénytermeléssel két helyen is találkozunk. Egy hosszú sátorban a terméseredmények és a legkiválóbbakból a minta példányok láthatók. Itt mutatja be többek között a kántorjánosi Béke TSZ a 10 és fél mázsás búzatermést, amelyet homokon, 70 holdon értek el. A nagydobosi Petőfi TSZ abból a dohányból hozott mintapéldányt, amelyből 13 mázsás termésátlagot várnak. Kis kévébe kötve igen értékes növényt, maglóherét állít ki az ököritói Vörös Csillag TSZ, ebből 100 holdon fognak az idén magot. Bemutatják az Egerszegi- féle homoki altalaj trágyázást és a helyes trágyaké- szitést Hatalmas területet foglal el a gépállomások és állami gazdaságok gépeinek a kiállítása. Ott láthatjuk a kisgépeket is, amelyek az egyéni parasztok számára készülnek. A kiállítás egy részét a földművesszövetkezetek szakcsoportjai foglalják el. A mátészalkai méhész szakcsoport, a györteleki gyümölcstermelők arról számolnak be szóban és ter- melvényeikkel is, hogy így könnyebb a termelés és nagyobb eredményeket érnek el, mint külön-külön. Kitüntetett vasutasok A VI. Vasutasnapon *\ kormány és a közlekedés-1 és postaügyi miniszter ki-: váló munkájuk jutalma-! képpen a kővetkező vas-1 utasokat tüntette ki:, 3 Munkaérdeméremmel: Salamon András vonatveze- tőt, Tóth János váltóőrt, Varga József művezetőt, Brendus János előmunkást, Papp András és Kovács József mozdonyvezetőket. Érdemes vasutas leM: Ferenczi Lajos vezető főmérnök, Kovács Ferenc fő- pályamester és Kovács Gusztáv pályamester, Kanyuk János elómun- kas, az árvizvédelemben! kitűnt munkájáért kapott munkaérdemérmet. Rendkívüli előléptetésben részesült a nyíregyházi ál* lomáson 36, a palyafenntar- tás főnökségen 30, a fűtő- ház főnökségen 22 és a, rakodási főnökségen 2 dolgozó. Ezen kívül még számosán kaptak sztahanovista jelvényt és oklevelet, a szakma kiváló dolgozója kitüntetést és pénzjutalmat. BEKEVONAT 'T'egnap reggel indította eí a MÁV Kisvasút 189 tonna terheléssel egyik túlsúlyos tehervonatát. A vonat személyzete csupa fiatal. Tóth Géza fűtő 19 éves. Ajtay Pál a mozdony- vezető 24. A reggeli órában a vonat vezetője, Hankov- szki András késedelem nélkül állítja össze a szerelvényt. Az indulás menet- rendszerű, azonban ha hamarább mennek, korábban is jöhetnek vissza, mert erre a lehetőség megvan. Az őszi nagyforgalom már erősen érződik, szükség van minden percre, minden kocsira és méginkább minden vontatóra. Ajtay Pál mégegyszer végigvizsgálja gépét; az utón hiba nem történhet. S a túlsúly még fokozottabb vigyázást követel. Ez a mozdony rendszeresen 130—140 tonna terhelést szokott vonni, most ez a 40—50 tonna többlet próbára teszi a vezetőjét. — Jelentős megtakarításokat eredményez minden egyes túlsúlyos irányvonat indítása — mondja Han- kovszki András. Nem kell még egy vonatot indítani, ahhoz nem kell új személyzet s a tüzelő felhasználása sem nő meg jelentékenyen. — A túlsúly nem rongálja a mozdonyt? Ajtai Pál felel, a mozdony- vezető: — Mindenesetre úgy kell vezetni, mintha a gép nem holt anyag, hanem élőtest lenne. Érezni kell azt, hogyan bir, mikor nehéz a pálya s szelíden venni rá a nagyobb erőkifejtésre. — Késés? — Nem késünk. Hisz ez a lényege, hogy időben, takarékosan járjunk. — Szénmegtakarítás? — Az elmúlt hónapban 11 tonna szenet takarítottunk meg a fűtőmmel. Rövidesen elhangzik az állomásfőnök kérdése, minden kész? A vonatvezető jelenti: igen. 8 óra 37 perckor kifut a békevonat; célállomás Balsa, tüzelő és építőanyagot visz. Érkezés után azonnal fordul, hogy Tiszabercelröl egy téglával összeállított ugyancsak túlsúlyos szerelvényt vontasson be Nyíregyházára, az átrakóra. Az állomásfönök a vonat után néz. — Most rajtunk a sor, hogy útjukat zavartalanul, megállás nélkül biztosítsuk. Nem kétséges, hogy estére sikerrel térnek vissza. Visz- sza is kell jönniök, mert az ünnepségen, amelyet ma este tartunk, jutalmakat cs kitüntetéseket osztunk, és Hankovszki András vonatvezető is megkapja a kiváló dolgozó jelvényt. SOLTÉSZ ISTVÁN: Jíőbőt^é láíUjők •— Regényes történet az utolsó boszorkányégetés idejéből — Eddig: 1715 nyarán a labancokhoz nártolt gróf Károlyi Sándor ás a szatmári osászári fökanitanv kérésére a jezsuita rendfőnök megígéri; segit megzabolázni a Iá- zongókat Megbízza Lőcseit, hogy készítsen elő csodát Pocson a néu s a robotot megtagadó nócsiak megfélem- litosere. Más szerzeteseknek egyéb megbízást ad Közben Tyúkodra hazaérkezik Babócs András bujdosó kuruc. A faluban énben egykori kedves naitásának Kiss Annának az anviát temetik. Stólát nem tud fizetni: egv lezsuita utolsó kecskéiét rabolta el. Ezalatt Lőcsei meg. érkezik Pocsra ismerkedik a környezettel. Babócs And- rás feleségül veszi Annát. A falu vénie a lakodalmon megesketi okét - buidoso Rákóczi hűségére is Lőcsei Pó- cson ..megkönnvcztetí“ a képet olajjal nénzt ajándékoz Vátrálv Mihály nócsi parasztnak. A napok szentbeszédet tartanak: ..imádkozzatok a császárért!" Babócs András éjszakai tanácskozásra hívja Pócson a volt kuruco- kat akiknek elkeseredett panaszait Vátrály árulása folytán kihallgatja Lőcsei. Anna a búcsút Járja egy szerzetes meg akarja környékezni de az asszony elmenekül. Teltek az évek. Babócsék gyermekei növekedtek. Hedry éj Lőcsei elhatározták, hogy felszámolják a tyukodiak köré csoportosuló kuruc szervezkedést. (14.) Hedry szuperior és • Lőcsei atya alkalmasnak találták az időt a lecsapásra. Az utóbbi évek alatt annyi baj érte Szatmár és Szabolcs népét, hogy az emberek gerince valósággal megtört. A kémek jelentése szerint a néphangulat nem tudna fegyveres erőve válni semmiképpen, bármi is történne. A szerzetesek és papok a falvakat erősen a markukban tartották és ha bárkinek nyílt hangos panaszra a szája, máris elhangzott a fenyegető intelem. — Emlékezzetek a pócsi szűz könnyezésére, imádkozzatok a császárért! A jezsuiták véleménye szerint tehát megérett az idő új és végső rohamra, amelyet a pócsi könnyezés oly iól megalapozott, András éjszaka érkezett haza szokásos útjáról. Kós Péterrel együtt járta végig a környék településeit — az ottani volt kuruc katonákat, bujdosó legényeket. Végeredményben nem volt semmi különösebb tervük a felkelésre. Azért keltek útra időnként a pajtásaikhoz, hogy azok lássák: nincsenek elfeledve. És olyan jó volt a biztató, vigasztaló, buzdító szó minden jobbágyviskóban a tengernyi szenvedés közepette. Kós Péter falubeli hűséges kuruccimborája együtt járt vele, soha nem hagyta volna egyedül. András hazaérkezve fáradtan dőlt le otthon a gyékényből font dikóra és azt sem várta meg, míg Anna, aki azonnal felébredt férje jövetelére, ételt melegít neki. A fáradság nehéz, mély álomba rántotta. De kora reggel már talpon volt. Az utazgatások sok fennakadást okoztak az otthoni munkában, kétszeres erővel kellett dolgozni a földön, amelyik már-már rendbejött és jobb termést Ígért. Nyakába kerítette a vetőzsákot, kivitte a határba a kenyérmagot, hogy elhintse a szántásba. Otthon Anna a szokásos munkához látott hozzá. Megfejte a kecskét — mert már szereztek egyet — és a virágos-mázos bögrében friss tejet adott Istvánká- nalc, aztán a nagyobbik gyereknek, Andrisnak. Így kellett igazságot tenni, mert csak egy bögréjük volt és az egészen egyiké sem lehetett. Aznap kenyeret akart sütni, este beková- szolt, dagasztáshoz látott. A két pendelyes gyerek pajtásaihoz nyargalt és nagy sivalkodással kezdtek játékba az utcán, olyan port verve, mintha egy század vasas nyargalászott volna ott. Pedig nyargalt is. Alig hágott a nap a föld pereme felé ás alig öltött a rózsaszínű hajnali ég nappali kék ruhát, Tyúkodra egy századnyi vasas nyargalt be. A községben szállásolt katonák is riadóztak és egy szempillantás alatt csatlakoztak az érkezőkhöz, mintha már előre meg lett volna beszélve. Közrefogták a házakat, középütt a játszadozó. de a katonák érkezésére valósággal megdermedő gyermekekkel. A katonák közül két szerzetes lépett elő. Két jezsuita. Kereszt volt a kezükben, hasukon összekulcsolt markukban. A gyerekekhez léptek. Az egyik szerzetes barátságosan szólt rájuk. — Ne féljetek fiaim — s közéjük lépve megsimogatta a kendergatyás, szurtos jobbágy-ivadékok néhányá- nak haját. Most a másik szólalt meg. ö is barátságos volt, csak egy kicsit reszelt a hangja. — Melyik közületek a Babócs Andris? Andris, aki nem volt gyáva gyerek, nem várta meg, amíg társai szálának, maga állt elő és kilökte a mellét. — Én vagyok a! A szülök, felnőttek riadtan szaladtak össze, de a katonák nem engedték őket közel, hátra szorították a gyülekező tyukodiakat. Anna megsápadva állt a háza küszöbén és amikor látta a fiacskáját előlépni, si- koltva csapta össze kezét és hozzá akart szaladni. Az egyik katona durván visz- szarántotta úgy, hogy az asszony a földre zuhant.: Anna azonnal talpra ugrott és rohanvást futott a férjéért, Andrásért. Az emberek dermedt szívvel várták a fejlemé-1 nyékét. A szerzetes, aki kiszoli- totta a Babócs gyereket, vigigmustrálta Andriskát. Láthatóan meg volt elégedve az egészséges, izmos fiúval, aki úgy állt előtte minden ijedtség nélkül, mint a földbevert cövék. — Jól van fiam — mondta a jezsuita — állj félre egy kicsit. Karonragadta a fiút és a többi gyerektől félreállitot- ta, Andris háta mögé azonnal odalépett egy katona minden külön parancs nélkül, — Most pedig mondjátok meg, hogy ki az a Kós Péter! — szólt most már erélyesebb hangon a papok egyike a riadozó bárányokként összebúvó gyermekcsapatra. A szülők között valaki felsikított. A kis Kós gyerek édesanyja volt, de több hang egyetlen sem tört elő. a torkán, holtraváltan hanyatlott a porba. (Folytatjuk.) •*
