Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1956-08-12 / 188. szám

1958 augusztus 12, Taxámat» NÉPLAP a A béke ügyéért, a nemzetközi érintkezés barátságosabbá tételéért Irta: Béke fi Benő református esperes Minden rádió-hallgató és újság-olvasó ember tudja, hogy július 28-tól augusz­tus 5-ig 'ártotta Magyaror­szágon az Egyházak Világ­tanácsa Központi Bizottsá­ga ülését, mégpedig kormá­nyunk és a SZOT áldozatos segítsége folytán hazánk egyik legszebb helyén és legszebb üdülőjében, a Ga­lyatetőn. Ez a gyűlés egy­házi és nemzetközi szem­pontból is igen jelentős együttlét volt. mert Svéd­országtól Ceylonig, Argen­tínától Írországig, az Egye­sült Államoktól Franciaor­szágig, az Aranyparttól Kí­náig, Indiától Németor­szágig mindenünnen, tehát a föld egész kerekségéről gyűltek össze a legkülönbö­zőbb egyházakhoz tartozó egyházi vezetők. Mi az Egyházak Világta- nácsa? Az Egyházak Világ- tanácsa megalakulását az egyházak különböző egység­mozgalmaiból 1938-ban ösz- szejött. egyházi vezetők ha­tározták el. 1948-ban, (mivel közben a második világhábo­rú megakadályozta), — Ams­terdamban tartott nagy­gyűlésen a világ mintegy 150 egyházának képviselői kimondták a megalakulását. Ez= a világszervezet minden egyházat hív, hogy vegyen részt a Világtanács munká­jában, amely egyház Jézus Krisztust isteni urának és megváltójának vallja. ‘Te­hát elvileg minden keresz­tyén egyház részt vehet benne. Ma már 170-nél több tagegyház tartozik hozzá a világ minden tájáról. A római katholikus egyház kivételével mindenféle egy­ház. Célja az, hogy az egy­házakat, testvéri közösségbe hozza, a közös kérdéseket megtárgyalja, az egyháza­kat segítse a keresztyén bizonyságtételben, a keresz­tyén szolgálatban és keres­se azokat a lehetőségeket* amelyekben a világkeresz- tyénség együtt szólhasson és cselekedhessen az egész emberiség javára. Miért ülésezett Magyar- országon a központi bizott­ság? 1954-ben az Egyházak Világtanácsa evanstoni naggyűlésén, melyre a ma­gyar egyházak küldöttei nagy nehézségek árán jutot­tak el, vízumkorlátozás mellett az ottani világi ha­tóságok ottartózkodásuk elé egyéb nehézségeket is gördítettek, — hívta meg Bereczky Albert püspök, a Magyarországi ökumenikus Tanács elnöke a központi bizottságot. Már az akkori naggyűlés kitörő örömmel fogadta ezt a meghívást. 1955-ben, a központi bizott­ság davosi ülésén Péter Já­nos püspök újra megismé­telte a meghívást, akkor el­dőlt, hogy az 1956. évi ülést nálunk tartják meg. Sokat enyhült azóta a nem­zetközi helyzet, a központi bizottság ülésére jelentke­zettek saját kormányuktól az útlevelet és népköztár­saságunk kormányától min­den korlátozás nélkül a vízumot megkapták. Mivel foglalkozott a köz­ponti bizottság? Két főté­mája a „Prozelitizmvs és vallásszabadság“ és „Az egyházak és a felelős nem­zetközi társadalom■ építése.“ Az. I. témával foglalkozó előadás hangsúlyozta, hogy a lélekhalászat nem az em­berszeretet szolgálata ... a keresztyén bizonyságtétel nem alkalmazhat olyan módszereket, amelyek ösz- szeegyeztethetetlenek Krisz­tus üdvösségszerető tetté­nek szolgálatával. A máso­dik témával foglalkozva K. Grubb hangsúlyozta, hogy az egyházaknak az ökume­nikus mozgalomban a bé­ke, a szabadság, és a tár­sadalmi igazság formáját kell megvalósítaniok. Bi­zonyságot kell tennünk, — mondta — a felebaráti sze­retettől, a szabadság he­lyes értelmezéséről, a nyu­godt és tárgyilagos, az em­beri ügyek nehéz pillana­taiban is helytálló lélekről. Hromádka professzor az Egyházak Világtanácsa leg­sürgősebb feladatai közé sorolta az előítéletek, az el­idegenedés és a hamis kép­zetek elleni küzdelmet, ki­emelte a hidegháború elité­lésének fontosságát és az ökumenikus mozgalom sze­repét az egyházak és népek egymásközötti jobb megér­tése érdekében. A Magyar- országi Baptista Egyházat a központi bizottság felvette a tagegyházak közé. (Eddig a magyar református és evangélikus egyházak vol­tak benne.) A központi bizottság a tagegyházakhoz üzenettel fordult. Ennek néhány mondatát hadd idézzem: „A nemzetek között éppúgy mint az egyes nemzeteken belül, létre kell jönnie a társadalmi igazságosságnak. A fejlettebb gazdasági és társadalmi helyzetben lévő országok egyházaira bizo­nyos felelősség hárul, hogy tettekben fejezzék ki együttérzésüket a szegény, elnyomott és szenvedő né­pek iránt.;. Az egyházak­nak támogatniok kell a né­pek függetlenségi törekvé­seit. Az emberiséget féle­lemmel tölti el az atom­fegyver-kísérletekben rejlő tényleges vagy lehetséges veszély. Felhívjuk az egy­házakat: kérjék kormányai­kat, az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy kezdjenek tárgyalásokat olyan egyez­mény megteremtésére, amely megszünteti, vagy korlátozza és ellenőrzés alá helyezi a kísérleteket. A sajtófogadáson, min­denki. aki nyilatkozott, kö­szönetét és háláját fejezte ki. hogy Magyarországra jöhetett és hogy itt történ­hetett meg a központi bi­zottság ülésezése. A ma­gyarországi egyházak élet- tényeivel és gyülekezetek­kel való találkozásaik meg­győzték őket arról, hogy Magyarországon az egyhá­zak végzik a maguk szolgá­latait. A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa az Or­szágház kupolacsarnokában vendégül látta a központi bizottságot és a magyar egyházak vezetőit. Felejthe­tetlenül szép befejezése volt ez az együttlétnek. Dobi István az Elnöki Ta­nács elnöke, és Fry, a köz­ponti bizottság elnöke mondtak pohárköszöntőt. Hatvanegy néhány résztve­vőt a Magyar Népköztársa­ság kormánya kétnapos balatoni körúton látott ven­dégül. Egyik délután a résztvevők At kár község termelőszövetkezetét is meglátogatták, ahol Erdei Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese ismertette a termelőszövetkezeti moz­galmakat. Ez komoly ha­tást gyakorolt mindenkire. Többen mondták nekem is: na, ez nem propagandabe­széd volt, hanem reális is­mertetés, amely minden józanul gondolkodót meg­győzött arról, hogy a ma­gyarországi körülmények között a mezőgazdasági ter­melés formája a termelő­szövetkezeti forma. Július 29-én Debrecen­ben és környékén, augusz­tus 5-én pedig Budapesten és környékén reformátús, evangélikus és baptista gyülekezetekben prédikál­tak nagy számban a részt­vevők. Mi haszna volt a központi bizottság ülésének? A résztvevők a keresztyén hitben és szeretetben meg­erősödtek, vitákban a néze­tek tisztultak, sok kérdés­ben megegyezésre jutottak, ami a világ egyházainak eljövendő életét és szolgála­tait jóra befolyásolja. A magyar egyházakkal és a magyar nép élettényeivel való találkozás sok hamis híresztelés valótlanságát bebizonyította, sok bizal­matlanságot feloszlatott, hisz nemcsak egyházközi ese­mény, bánem nemzetközi esemény is volt. A sokféle egyházi vezetőember érint­kezése, tárgyalása, együtt­lakása, együtt- evése, a magyar egyházak és a ma­gyar nép vezető embereivel való találkozása és beszél­getése feltétlenül hozzájá­rult nemcsak az egyházak egységének munkálásához, hanem a népek barátságá­hoz és békéjéhez is. Alkalmam volt a részt­vevők közül többekkel be­szélgetni. részt vettem ta­nácskozásokban, s abban a reménységben búcsúztunk el egymástól, hogy a világ minden táján jó gyümölcsö­ket fog teremni a galyatetői együttlét. A magyar posta nagysze­rűen megszervezett szolgá­lata a világ minden tájára közvetítette a szép bélyeg­zővel ellátott híradásokat, üdvözleteket, jeléül annak, hogy a magyar nép, kor­mánya, minden tényezője, és a magyar egyházak min­dent készek megtenni a nemzetközi helyzet enyhü­léséért a béke ügyéért és a nemzetközi érintkezés ba­rátságosabbá tételéért. A DISZ Központi Vezetősége Köszönő levele az 53. sz. flutóközlekelési Vállalathoz Kedves Igazgató elvtársi A DISZ Központi Veze­tősége Mohácsszigeti ön­kéntes Építőtáborainak Pa- rancsnoksága köszönetét fejezi ki azért a segítségért, amelyben vállalatuk mo­hácsszigeti különítménye a táborok munkáját része­sítette. Elismerésünket fe­jezzük ki azért a lelkes és áldozatkész munkáért, amellyel nagy mértékben hozzájárultak Mohácssziget lakóépületeinek helyreállí­tásához. A kirendeltségük­nél tapasztalt fegyelem, a gépkocsik lelkiismeretes karbantartása, az itt dol­gozó elvtársak odaadó mun­kája, valamint a tőlük ka­pott — nem egy esetben igen nehéz körülmények között történő — segitség ösztönzött bennünket arra, hogy véleményünket és kö- szönetünket közöljük önök­kel. Kérjük, tolmácsolja ezt a vállalat dolgozóinak. Elvtársi üdvözlettel: HESS KAROLY, az építőtáborok parancs­noka, Mohács. A Magyar Népköztársaság külügyminisztériumának nyilatkozata a Szuezi csatorna társaságnak az Egyiptomi Köztársaság részéről történt államosításával kapcsolatban A Magyar Népköztársa­ság Külügyminisztérium;t a Szuezi-csatuma társaság­nak az Egyiptomi Köztár­saság leszerel 19:16 június 20-aii történt államosításá­val kapcsolatban kormánya megbízásából a következő­ket tartja szükségesnek le­szögezni : 1. Az Egyiptomi Köztár­saság a Szuezi-esatorna társaság állami tulajdonba vételével Egyiptom érde­keinek és a nemzetközi jog általános elveinek megfelelően járt el. A mai nemzetközi jog az államok szuverenitásának citvén épül fel. Az állami szuvereni­tásból következik, hogy minden uila.n szabadon rendelkezik területén le­vő javakkal. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közgyűlés. VII. ülésszakán, 1952 december 21-én hozott határozata is leszögezi, hogy „a népeknek termé­szeti kincseik és erőforrá­saik szabad felhasználására és kiaknázására való joga szuverenitásuk alkotó részét képezi és megfelel az Egye­sült' Nemzetek Szervezete alapokmányában lefektetett célkitűzéseknek és elveknek” 2. A Magyar Népköztár­saság kormányát teljes mértékben kielégíti és megnyugtatja az Egyiptomi Köztársaság kormányának azon — az államosításra vonatkozó 1956. évi 285. számú törvényben is fog­lalt — kötelezettség válla­lása, amely a Szuezi-csa­tornán való hajózás sza­badságának biztosítására vonatkozik. A magyar kor­mány abban a tényben, hogy az államosítás óta a Szuezi-csatornán zavarta­lanul folyik a hajóforga­lom, ezen kötelezettségvál­lalás megvalósulását látja. 3. A Magyar Népköztár­saság kormánya teljes mér­tékben magáévá teszi és tiszteletben tartja az Egye­sült Nemzetek Szervezete közgyűlésének VII. ülés­szakán hozott fent idézett határozatát, amely ajánlja az ENSZ összes tagállamai­nak; „Tartózkodjanak minden olyan eljárástól, amelynek célja közvetlenül vagy közvetve, valamely állam megakadályozása abban, hogy természeti erőforrásai felett szuverénitását gyako­rolhassa.” Nem kerüli el azonban a magyar kormány figyelmét, hogy egyes nyugati álla­mok az állami szuverenitás elvének megsértésével — figyelmen kívül hagyva az ENSZ idézett határozatát — ebben a kérdésben a leg­különbözőbb formában nyo­mást igyekeznek gyakorol­ni az Egyiptomi Köztársa­ságra. A magyar kormány véleménye szerint az ilyen beavatkozás csak hát­rányos következményekkel járhat a népek békéje szempontjából, az adott probléma megoldását pedig semmiképpen sem viheti előre. A magyar kormány "gve.nakkor szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a Magyar Népköztársaság, mint az ENSZ tagállama, a Szuezi-esatorna egyezmény részese és mint olyan ál­lam, amely a béke megőr- zéésre és a nemzetközi fe­szültség további enyhítésé­re törekszik. elítéli az Egyiptomi Köztársaság, il­letve bármely szuverén ál­lam belügyeibe való beavat­kozást. 4. A Magyar Népköztár­saság kormányának véle­ménye szerint, amennyiben a Szuezi-csatornán való szabad hajózás biztosítását illetően egyes államoknak még mindig lennének ag­gályai, úgy a problémát tárgyalások útján kellene megoldani. A magyar kor­mány azonban kétségét fejezi ki atekintetben, hogy a tervezett, úgynevezett „huszonnégyhalatlmi érte­kezlet” nyújtaná erre a legalkalmasabb keretet, mert az értekezlet részve­vőit tekintve, nélkülözi a fontos nemzetközi problé­mák megoldásához szüksé­ges egyetemességet. Szembetűnő többek kö­zött, hogy a londoni érte­kezletre nem hívták meg Magyarországot, amelynek az. 1888. évi Szuezi-esatorna egyezményben való részes­ségét a trianoni szerződés 217. .cikke kifejezetten fenntartotta, valamint az, hogy hasonlóképpen mel­lőzték az osztrák-magyar monarchia többi jogutódját, így Ausztriát, Csehszlová­kiát és Jugoszláviát, és egyéb a kérdésben érdekelt áHámorul. A Magyar Nép­köztársaság kormánya ezt diszkriminációnak tekinti. I elítéli és a leghatarozot- | (abban tiltakozik ellene. A magyar kormány * fentieknek megfelelően azon a véleményen van, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zete az a hivatott fórum, ahol minden, a Szuezi-csa­tornán és egyéb nemzet­közi víziutakon történő szabad hajózással kapcso­latos esetleges probléma megtárgyalható, békés úton, megállapodással az egyen­jogúság elve alapján meg­oldható. Az ENSZ ugyanis! magában foglalja mindazon országokat, amelyek része­sei az 1888. évi Szuezi-esa­torna egyezménynek, to­vábbá azokat az országo­kat is. amelyek a csator­nát és a többi nemzetközi víziutakat leginkább hasz­náljak. A Magyar Népköztársa­ság kormánya bízik abban. I hogy a kérdés megoldásá­val kapcsolatban a nemze­tek közötti együttmüködé • és a béke érdekében a. po­litikai józanság és meggpn- doltság jut érvényre. A Magyar Népköztársa­ság Külügyminisztériuma a fenti nyilatkozatot augusz­tus lf-én eljuttatta a bu­dapesti angol, francia, ame­rikai és egyiptomi kövessé­gekhez. N. I. Bulganvin üzenete az atom- és hidrogénfegyver alkalmazása ellen összehívón értekezlethez Moszkva, (TASZSZ). A szovjet nép nevében üdvöz­letemet küldöm ék eredmé­nyes munkát kívánok az atom- és hidrogénfegyver alkalmazása ellen összeh:- vott II. nemzetközi érte­kezlet résztvevőinek. A világ népei mindennél inkább kívánják fenntar­tani n szilárd és tartós bé­két, egyszersmindenkorra meg akarnak szabadulni az atomháború borzalmaitól és az emberi értelem legna­gyobb vívmányát, az atom­erőt nem az emberi kultúra vívmányainak rombolására, hanem a békés építés fel­tételeinek biztosítására, a dolgozók életszínvonala emelésének érdekében akarják felhasználni. Mint ismeretes, a Szov­jetunió következetesen sík­ra száll az atom- és hidro­génfegyver teljes eltiltása és az államok fegyverzeté­ből való kivonása mellett. A Szovjetunió kormánya ezen az úton első lépés­ként azzal a javaslattal lordult . az Egyesült Álla­mok és Anglia kormányá­hoz, hogy kössenek három­hatalmi megallapodast as atom- és hidrogénfegyver­kísérletek, valamint a Kí­sérleti robbantások azon­nali beszüntetésére A Szovjetunió Legfelső- Tanacsa folyó év július 16-c nyilatkozatában megelége­déssel állapította meg a szovjet nép és a japán nép nézeteinek egységét a' magfegyverek teljes eltiltá­sáért és a kísérletek hala-; déktalan beszüntetéséért j folyó harcban. Nagyra ér­tékeljük azokat az erőfe­szítéseket, amelyeket a ja-1 pán nép e nemes ügyért tett. A szovjet nép annak a reményének ad kifejezést, hogy az értekezlet tekin­télyt parancsoló hangon foglal állást az atom- és hidrogénfegyver betiltásá­ról szóló javaslat mellett, síkra száll azért, hogy az atomenergiát kizárólag bé­kés célokra, az emberiség javára használják fel. Moszkva, 1956. aug. 9. N. BULGANYIN, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke. Augusztus 10-én Szabolcs megye második a begyűjtésben A Begyűjtési Miniszté­rium jelenti: A Begyűjtési Minisztéri­um augusztus 10-i értékelé­se szerint az alkotmány ün­nepi versenyben a követke­ző sorrend alakult ki: Megyék versenyében: I. csoport: 1. Szolnok, 2. Szabolcs, 3. Hajdu-Bihar, 4. Pest, 5. Bács-Kiskun, 6. Bé­kés. II. csoport: 1. Tolna, 2. Csongrád, 3. Somogy, 4. Fe­jér, 5. Borsod, 6. Győr. III. csoport: 1. Nógrád, 2. Ko­márom, 3. Heves, 4. Bara­nya, 5. Zala, 6. Vas, 7. Vesz- I prém. Járások versenyében: 1. Püspökladányi, 2. Mátészal­kai, 3. Paksi, 4. Szekszárdi, 5. Egri, 6. Hatvani. Községek versenyében: 4. Kisvárda, 6. Vállalj. Termelőszövetkezetek ver­senyében: 1. Karcagi „Le­nin” (Szolnok m.) 2. Tisza- vasvári „Petőfi“ (Szabolcs m.) 3. Polgári „Táncsics” (Hajdú m.), 4. Dusnoki „Munkás-paraszt'' (Bács m.), 5. Budapest XVII. kér. „Gerő”, 6, Bélmegyeri „Jó­zsef Attila” (Békés m.l. 7. Bp, XVIII. kér. „Rákóczi".

Next

/
Oldalképek
Tartalom