Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1956-08-09 / 185. szám
NÉPLAP 1956 augusztus 9, csütörtök Az első esztendő próbatétele Látogatás a kálmánházi Ezüstkalász TSZ-ben Uejlődő, gondosan ápolt facsemetéhez lehetne hasonlítani a kálmánházi Ezüstkalász Termelőszövetkezetet. Kertészei az egykori cselédek, akik Csengeri Kálmán uradalmában húzták az igát évtizedeken keresztül. Most is ott élnek abban a tanyában, ahol mint cselédek dolgoztak. Régiek a házak, emlékeztetik az embert a múlt keserűségeire az egy pitvarra nyíló cselédlakások. Ám a lakásokban új gondolkodású embere« laknak. Olyanok, akik tele vannak reményekkel, szorgalmasan dolgoznak, mert magukénak érzik a portát, az egész tanyaközpontot. Huszonnyolc család lakik Itt a községtől 5—6 kilométerre eső termelőszövetkezeti tanyában. A kis település 140—150 lelket számlál. Most valamennyien a termelőszövetkezet tagjai. Ez az esztendő emlékezetes marad hosszú ideig az utókor, az unokák számára, hisz ez az első nyár, amikor olyan számvetést végeznek, amelyre még nem volt példa az életükben. Az első nehézségek l^zek az emberek még ■*“* az uradalom idején megszokták a közös munkát. Mégis tavaly, amikor a termelőszövetkezet megalakítására került a sor, húzódoztak tőle. A kételyek, a régi keserű múlt rossz emlékei pókhálózták az emberek gondolatát. Nem akartak cselédsorsot újból. Ettől féltek, ettől tartottak. A fiatalok, akik a legbátrabbak voltak, hosz- szú ideig beszélgettek az idősebbekkel, míg végül azok is megértették: nem cselédkérdésről van szó, hanem éppen szebb és szabadabb életről. Kimondta a 28 család, hogy közösbe adják földjüket. Történelmi nevezetessége van annak is, hogy ezt a termelőszövetkezetet Ezüstkalásznak nevezték el. így gondolkodtak: „Ezen a földön valamikor az uraságnak termeltünk kalászt, életet, melyet verejtékünkkel öntöztünk. Mégis nekünk jutott belőle a legkevesebb. Most ezüstkalászt termelünk, olyat, amely a mi gyermekeinket fogja hizlalni.” A közös gazdálkodás úttörőiből lettek az első kommunisták. Takács Sándor, Huszár János, Dobos István, Mondok Ferenc, Smidt Ferenc, — ez az öt párttag lelkesítette munkára a termelőszövetkezet tagjait. Nem is volt hiány szorgalomban, ősszel az igaz, hogy egyénileg vetették el az őszieket, de már tavasszal közösen végezték a munkát. Ekkor álakult meg a párt- szervezet is. Nehéz munkája volt. A földek 19 darabban vannak. Minden tagot mozgósítani kellett, hogy a tavaszi munkákat jól és időben végezzék el. A párttagok valamennyien példát mutattak a munkában. Ügy határoztak, hogy brigádokat még nem alakítanak, hiszen nincs meg a megfelelő alap ehhez, s éppen ezért még inkább ügyelni kellett arra, hogy rendben történjen minden. Komolyabb gondot okozott a kislétszámú párt- szervezetnek az, hogy a könyvvel rendelkező termelőszövetkezeti tagokat meggyőzzék: a családtagoknak is jogában áll dolgozni. Kezdetben azok zúgolódtak. Nagy harc alakult ki a munkaegységért, s azon a véleményen voltak, hogy az asszonyok ne dolgozzanak. Türelmes fel- világosító munkát kellett végezni míg a ,;könyves” tagok is megértették: az asszonyok, a családtagok is részt vehetnek a munkában. S ma azért számíthatnak 8—9 mázsás dohányátlagra holdanként, mert azokat a tagosat, akik ellene voltak a családtagok munkájának, meggyőzték arról, hogy a dohány ápolása nem várhat, s mennél jobb mun- itat végezne«, annál nagyobb lesz a jövedelem, meg a szerződött dohány után járó prémium. Mit mutatnak a számok? A z új termelőszövetkezétben a vezetők úgy gondolkodtak, hogy először meg kell győzni a tagokat a belterjesebb gazdálkodás, a szerződéses termelés előnyeiről, s akkor érhetnek el eredményt. Az első esztendő méltóképpen bizonyítja, hogy csak így járhat sikerrel a gazdálkodás. Igaz, hogy a könyvelőnek, a kommunistáknak, a tsz. elnöknek sokat kellett beszélni azért, hogy a szövetkezet tagjai ezt megértsék. Voltak kételkedők, hitetlenek, akik nem látva előre, a mai verébért oda akarták adni a holnapi túzokot. Ellene voltak a szerződéses termelésnek, a dohánytervet is sokalták. Ma már másképpen gondolkodnak, mert látják a hasznot. Bíznak az emberek a párttagokban, az elnökben s a köny. velőben, aki papíron mutatta ki számukra: mit jelent a belterjesebb gazdálkodás pénzben. Az igaz, hogy nem minden növényféleségből érték el a tervezett eredményt. Ezt nagymértékben befolyásolta az, hogy a földek több darabban vannak. Vonatkozik ez elsősorban a kalászosokra. A kapásokból annál szebb eredményekre számítanak. Van 15 hold dohányuk. A tervezett 7.70 mázsával szemben meg lesz a 8—9 mázsa holdanként. A 14 hold babból 8 mázsás átlagra számítanak a 6 mázsa tervezettel szemben. A tíz hold burgonyájuk is megadja a 100 mázsát holdanként. A napraforgó és a cukorrépa szépen fog fizetni. A tengerinél van némi lemaradás. Azonban ha az első esztendőt vesz- szük számításba, megmondhatjuk, hogy a tervezett 25 mázsával szemben ilyen földön, ilyen gazdálkodás mellett a 20—22 mázsa májusi morzsolt kukorica sem elvetendő. A dohány, bab, cukorrépa után járó prémiumból több mint 160 ezer forint bevételre számít a tagság. Az egy munkaegység értéke év végére a természetbeni járandósággal együtt meghaladja a 49 forintot. Igen szép eredmény ez olyan termelőszövetkezetben, mint a Búzakalász, amely alig múlt 8 hónapos. Már eddig munkaegység előlegképpen kiosztottak: búzából 2 kilót, rozsból 1 kilót. Pénzt: 6.61 forintot. A számok azt mutatják, hogy a kis termelőszövetkezet helyes úton jár, s biztosítva lesz a termelőszövetkezeti tagok jó megélhetése. A járási tanács adjon több segítséget Czép eredményekkel di- csekedhet az új termelőszövetkezet, annak ellenére, hogy most teszi az első lépéseket ezen az úton. Még jobb eredményeket is elérhetett volna, ha a felsőbb szervek többet és jobban segítik. A termelőszövetkezet vezetői sokat hadakoztak annak idején a járási tanácson azért, hogy ne adjanak részükre olyan magas keretszámokat. Csupán a búza tervszámát csökkentették két tizeddel. (Folytatjuk.) Farkas Kálmán. Csak azért is ? Hulvej András nyírteleki lakos hat hold földön gazdálkodik. A földet apjától örökölte. Az özvegyének haszonélvezeti joga volt a vagyonból, de csak addig, míg férjhez nem ment Gutyán Józsefhez. Ettől kezdve Hulvej András és Gutyán József- né külön gazdálkodtak. Gazdalapjuk is külön volt. 1955-ben csépléskor a nyírteleki tanács nem engedte meg, hogy Hulvej András hazavigye az elcsépelt terményt. F.lzálo- golták a 14 mázsa terményt azon a címen, hogy Gutyánnénak tartozása van, és így akarják kiegyenlíteni. Az elzálogolt termény értékét 2163 forintban állapították meg és a pénzt Gutyánné adójának kiegyenlítésére és biztosítási díjba fizette a tanács. Gutyánné később rendezte adósságát és nem akarta elismerni a javára írt 2163 forintot. De a tanács mit sem törődött ezzel. Az ügyet reklamáló Hulvejt kiűzték a tanácsházáról és azt hozták fel neki indokolásul, hogy ő tartozott viselni az édesanyja adósságát. Hulvej András nem nyugodott ebbe bele, a Néplaphoz fordult panaszával. Az ügyben történt ki* vizsgáláskor a Nyíregyházi Járási Tanács megállapította. hogy a nyírteleki községi tanács helytelenül vonta össze a Hulvej András és özvegy Gutyán Józsefné földterületét. A járási tanács figyelmeztette is a szabálytalanságra1 a községi tanácsot. Hulvej Andrásnak most is külön — gazdakönyve van és külön gazdálkodik. Az idén a cséplést és' adózást külön intézi. Csupán az 1955. évi elzálogö-! lás és a termény összege nincs rendezve. A nyírté-: leki községi tanács sehogy- sem akarja elismerni hibáját. Azt a kérdést semj oldják meg például, hogy' a biztosító intézetnek átutalt 294 forint teljesen feleslegesen van Gutyán Józsefné nevén, s ha ezt a biztosító Gutyánné nevére könyvelné, úgy több évre előre ki lenne fizetve biztosítási díja. Ilyen azón- ban — beláthatja a köz-, ségi tanács, — nagyon furcsa lenne. Jobb volna, ha a községi tanács vezetősége saját igaza bizony- gatásónak keresgélése helyett kijavítaná a hibát,' és belátná, hogy biztosítania kell a törvényességet! O. A. Tamiljuk meg a fesztiválok nyelvét, az eszperantót Az elmúlt fesztiválok tapasztalatai azt mutatják, hogy a résztvevők a nyelvi különbségek miatt, nehezen tudták magukat megértetni egymással. . Kívánatos lenne, hogy beszélni is tudjanak egymással és ezáltal a különböző országok ifjúságának életéből sok érdekes és sok újat tudhatnának meg. A legutóbbi fesztiválon 10 országnak több mint száz küldöttje már tudott egymással érintkezni a nemzetközi nyelv — az eszperantó nyelv segítségével. A leningrádi ipari szövetkezet kultúrháza eszpe.-CÉ. A*. .CC,, , rántó szakköre felhívással fordult a világ ifjúságához,1 melyben azt kéri, hogy a Fesztivál előtt tanuljuk meg ezt a könnyű nyelvet, amely elsajátítható a legrövidebb idő alatt. Az 'esz-. perantó nyelv segítségévei a Fesztiválon résztvevő különböző országok ifjai már] szabadon beszélgethetnek egymással. Az eszperantó" nyelvtanfolyamra Nyíregy-' házán is lehet jelentkezni, A közeli napokban meginduló tanfolyamra jelentke-,1 zéseket elfogad a József! Attila városi kultúrház író-; dája mindennap d. uJ, 5—7-ig. F. P,i SOLTÉSZ ISTVÁN: Láncok •— Regényes történet as utolsó bosxorkúnyégctés idejéből — Eddig: 1715 nyarán a labancokhoz Dar tolt gráf Károlyi Sándor és a szatmári császári főkapitány kérésere a jezsuita rendfönük megígéri: segít megzabolázni a Iá- zongökat Megbízza Lőcseit, hogy készítsen elő csodát Pócson a nép s a robotot megtagadó nócsiak megtelem- mesére. Más szerzeteseknek egyéb megbízást ad Köz- ben Tyúkodra hazaérkezik Babócs András buidoso kuruc. A faluban enpen egykori kedves paltásának Kiss Annának az anviát temetik. Stólát nem tud fizetni: egv lezsuita utolsó kecskéjét rabolja el. Ezalatt Lőcsei meg. érkezik Pócsra ismerkedik a környezettel. Babócs András feleségül veszi Annát, a falu vénle a lakodalmon megeskefi okét - bujdosó Rákóczi hűségére is. Lőcsei Pócson ..megkönnyezted“ a képet olajjal, pénzt alándékoz Vátrálv Mihály nócsi rarasztnak. A papok szentbeszédet tartanak: ..imádkozzatok a császárért!" Babóos András éjszakai tanácskozásra hívja Pócson a volt kuruco- kat akiknek elkeseredett panaszait Vátrály árulása folytán kihallgatja Lőcsei. Anna a búcsút Járja, egy szerzetes meg akarja környékezni, de az asszony elmenekül. (13) Babócs András és Anna hazatértek falujukba, Tyúkodra. így tett a többi búcsújáró is, lassan elüli az izgalom és az emberek, a parasztok, akiknek oly sok volt a napi bajuk, gondjuk, -nre ’ ~veseb~ :í go Izl- :ak Pócsra. A papok nem vet ik I a ti pirendről a ,.csodát“. V 'spőkt bizottság hitelesítette és azt ín cry" k .Itek r-szCl..', hogy a kis fa- t.f cívlomocska vem tudja X’cid a nagy érdeklődést. kifizetődő v- zás lenne mén okkor is, ha soha többé egyetlen . ’önnycsep“ se gördülne le a szűzanya pócsi képmásán. A hely hírneve már meg van alapozva. Pócs ezentúl buzgó 'íz- ven forrása lesz a katolika hitnek és az ámításnak. A papok tehát komolyan kezá.ek góriu Ikoini . jta: milyc templomot rakjanak a rój! 7 'cigre... A íp pedig élte kegyetlen és szomorú életét. Teltek az esz*endők, de a helyez •* nem T-tt .inbb. hanem esi jobbágyoknak talán nem az fajt leginkább, hogy a magyar urak sanyargató igáját húzzák — hiszen ezt megszokták márj mást el sem tudlak képzelni. Sokkal fájóbb és rosszabb volt a német császári iga. Ez ellen lázadoztak a legjobban Babócs Andrásé k. A magyar urak végképp eladták az országot a császári háznak. Az n 15-ös országgyűlésen szégyenteljes törvényt fogadtak el a tekintetes karok és rendek: törvénybe iktatták egy állandó, osztrák irányítás alatt álló hadsereg megszervezését. Még a császáron is túl tettek! Az osztrák udvar azt javasolta, hogy a hadsereg kétharmada magyarokból álljon, csak az egyharmada legyen külföldi. De Károlyi Sándorék nem akarták, hogy ismét fegyver kerüljön a magyar jobbágyok kezébe. Féltek tőlük. Azt sem akarták, hogy katonáskodni menjen a cselédjük, jobbágyuk. Ki fog akkor dolgozni? Ki fog hasznot hajtani? így aztán módosították o császár javaslatát: legyen a hadsereg fele külföldi, a másik fele magyar. A hadsereget természetesen a jobbágyoknak kellett fenntartani. Hadiadót vetettek ki rájuk. A csapatok nem kaszárnyákban tanyáztak, hanem a jobbágyok házainál. Élelmet, takarmányt, szállást a parasztnak kellett adni. Odaadta a császár katonájának a kenyerét, szénáját, italát és ágyát. örült, ha a lánya megmenekült... Ó szegény nép! Mintha a sors nem elégelte volna meg a nyíri föld, Szamosmente szegény-'vek szegénységét. Csapást csapás követett. Iliiben tatárok ütöttek be Szatmárba, vagy tízezren. A hírűk már előttük járt. Júniusban a szatmári városi tanács őröket állított a város körül. Augusztus 15- én rémülten rohantak be a környéki szőlőkből a polgárok és jajongva újságolták: itt vannak a tatárok! Nyereggyártó Mihály tanácsnokot meg is ölték, másokat fogliro hurcoltak el. Káro- r■ - aki ekkor már főispánja volt a megyének, fegyverbe rendelte a polgárokat. Ám a tatárok nem törtek a városba, a környék fal- x.iáit száguldóiták be, öltek, pusztítottak, aztán eltakarodtak. 1719-ben pestis ütött ki — inkább a szabolcsi részen. Ezren és ezren haltak meg. Szegény nép! A magyar urak sem voltak restek csavarni a veríték és pénzfacsaró présen. Ha valaki pedig lázongott, máris ott volt a kegyes és intő péAda: a pócsi szűzanya Sírása. Divatba jött a telepítés. Az uraságok körében az a mondás járta: „Német jobbágy pénzes zacskó — tót jobbágy vajas köcsög — magyar jobbágy perlő társ.“ Jó adózóknak bizonyultak a betelepültek s emellett, ami a fontos volt Károlyiék- nak, nem voltak megfertőzve a rebellis eszmékkel. Rákóczinak csak a hírét hallották. És katolikák voltak . Károlyi Sándor a pozsonyi gyűlésből igy írt haza a feleségének, Barkóczi Krisztinának: „Isten megostorozta a svábokat szükségnél. helvétusokat fegyverrel; szanaszét jön az népe, több takarodván alá Magyarországra 14 ezernél. Azok közül Isten nekü ik is juttatott, már máig többet ezernél küldöttem alá; remélem holnap meai,.t 500- ig valót fogok küldeni... Meglátod szivem, mint implantálom a religiót azon földre ...“ Würfenbergiek, ulmiak és Rajna melléki breisgauiak jöttek Csaná- losra, Kapolyra, Károlyba, Vállaljba, Rahamazra, Tímárra és más községekbe. Az uraságok adtak nekik 30—40 hold földet, szőlőhelyet, kaszálót, az erdőből fát, a réten legeltetési jogot,, mérsékelt robotot kellett adni s kaptak templomot, iskolát, papot. A magyar, jobbágyok, Rákóczi népe pedig a legtöbb helyen vándorbotot vett a kezébe, tarisznyát a hátára és meni,> maga sem tudta, hogy hová. Akik helyben maradó tak, azok meg túrták a földet, az uraságét és örültekl ha zabkenyerük volt... Tyúkodra nem jöttek települtek, a honiak megma- radtak háborítatlanul tele keiken jobbágyi mivoltuk- ban. Dolgoztak, fizették -az adót és küszködtek a beszállásolt katonákkal. Anna halántékán a hajtincsék már ezüstösödni kezdtek. Sok volt a vállán a teher. Márcsak azért is, mert volt időszak, amikor András eleltűnt két hétre, három hétre. Nem mondta hová megy, hol járt. de a felesége sejtette, hogy katonacim- bóráit járja sorra és valamiben törik a fejüket. Aggódott, remegett a férjéért s alig várta, hogy hazatér-- jen titokzatos útjairól. Hiszen már két gyermekük is volt. A hatéves Andrásba és a kétéves István, (Folytatása következik.) fcrg. ' •at lebonyolítani — t.ükség lenne re- - szép kő- templomra. Jövedelmező és llenkezőleg, egyre rosz- szabb, A szatmári, szabol-
