Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1956-08-03 / 180. szám

NÉPLAP ,1956 augusztus 3, péntek lankában ase országgyűlés (Folytatás as l, oldalról) A delegációt elutazása előtt fogadta a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke, Vorosi- lov elvtárs. Hosszú, szívé­lyes beszélgetés után arra kérte a delegációt, hogy — amint mondotta — a „szor­galmas, tehetséges magyar népnek” adjuk át forró üd­vözletét és jókívánságait. Az országgyűlés tagjai­nak és rajtuk keresztül egész dolgozó népünknek örömmel tolmácsolom Voro- silov elvtárs üdvözletét és .jókívánságait. (Nagy taps.) Küldöttségünk a felsza­badító Szovjetunió iránti ;hála és szeretet érzésével i megerősödve, gazdag ta- j pasztalatokkal tért haza a (győzelmes szocializmus ha­zájából, a kommunizmus építőinek országából. Ezután a magyar parla­menti küldöttségnek a Né­met Demokratikus Köztár­saságban tett látogatásáról számolt be Rónai Sándor elvtárs. Rámutatott: A kül­döttségnek módjában állott részleteiben megfigyelni azt a hatalmas építő mun­kát, amelyet a Német De­mokratikus Köztársaság la­kossága az újjáépítés terén, a béke érdekében és saját | jobblétének biztosítására folytat. Hangsúlyozta Rónai elv­társ, hogy mind ipari, mind mezőgazdasági téren van úanulnivalónk egymástól. Delegációnk tagjai meg­győződtek arról, hogy a dolgozó német nép mi­lyen egységes a béke védelmében s milyen egyhangú lelkesedéssel követi a kormány kül­politikáját s mennyire kész küzdeni a békés, demokratikus Német­ország megteremtéséért. — mondotta ezután, majd e Tisztelt Országgyűlés! Á továbbiakban az Interparla­mentáris Unió tevékenysé­gét kívánom ismertetni, il­letve beszámolok a magyar csoport által e nemzetközi szervezetben végzett mun­káról — mondotta ezután Rónai Sándor —. Az Inter­parlamentáris Uniónak a célja az 1922-ben elfogadott alapszabály első pontja ér­telmében :,A személyes kap­csolatokat elősegíteni az Unióhoz tartozó oarlamenti csoportok tagjai között és közös cselekvésre tömöríte­ni őket abból a célból, hogy előmozdítsák a béke és a népek közötti együttműkö­dést.“ E célok saját célkitűzése- í"'-Ttel összhangban vannak, mégis az 1948 utáni évek­ben nem vettünk részt az Unió munkájában, mert az alapszabály célkitűzéseivel ellentétben az imnerialista hatalmak kénviselői mind­inkább békeeJ’^ncz, nén°úa- nes Bzó-zé’-nek használták fel az Unió konferenciáit. Maevarország megalaku­lása óta tagja az Uniónak, 1954-ben a nemzetközi hely­zetben bekövetkezett eny­hülés köve+’-oztében arra az elhatározásra jutottunk, hogy ismét bekapcsolódunk «z Interparlamentáris Unió tevékenységébe, abban a re- ménvben. hnmr közreműkö­désünkkel elő fogjuk segí­teni az Unió alapszabályá­ban kitűzött célok elérését, így résztvettünk az Unió 1954 évi bécsi konfereciá- Ján. Elhatározásunk he­lyesnek bizonyult, mert mint képviselőtársaink tud­ják. a. bécsi konferencia a rész összefoglalásaként ki­emelte: Megállapítható, hogy a parlamenti delegációk tag­jainak az üzemekben és a mezőgazdaságban, az épít­kezéseken és az egyeteme­ken, a szociális intézmé­nyekben, színházakban és kultúrotthonokban való lá­togatása módot ad arra, hogy különböző területeken értékes szakmai tapasztala­tokat szerezzenek, s ho'gy azokat hasznosan alkalmaz­zák. Nem lenne azonban indokolt, hogy szakmai szempontból nagyobb igé­nyeket támasszunk a parla­menti delegációkkal szem­ben, mert mint parlamenti delegáció, különböző szakte­rületeken dolgozó képvise­lőkből tevődik össze, tehát nem szakmai delegáció, s a delegációk kölcsönös látoga­tásának abban van a jelen­tősége, hogy a meglátoga­tott ország törvényhozó tes­tületéivel, azok vezetőivel, s a nép minél szélesebb ré­tegével kerüljenek közvetlen érintkezésbe. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a világ népei­hez és parlamentjeihez a múlt év februárjában inté­zett felhívása óta mintegy 35 országból, illetve or­szágba több mint 90 delegá­ció tett látogatást. Nem le­het vitás, ez nagymértékben előmozdította, hogy mind több és több ország ismeri el a békés egymás mellett élés helyességét és szükség- szerűségét és hozzájárul a tartós béke biztosításához. — Kérem a Tisztelt Or­szággyűlést, hogy a beszá­moló jelentésnek ezt a ré­szét vegye tudomásul s egy­ben mondja ki, hogy a szo­cialista országok közötti szoros barátság és együtt­működés további ápolása mellett sokoldalú'gazdasági, tudományos, művészeti, sport- és egyéb kapcsolato­kat óhajtunk kiépíteni a szocialista világrendszeren kívülálló országokkal is. magyar küldöttség javasla­tára határozatot fogadott el, mely síkra szállt mindazok­nak az államoknak az Egye­sült Nemzetek Szervezetébe való felvétele érdekében, melyek felvételüket kérték. Az a tény. hogv az Egye­sült Nemzetek Szervezete több országgal együtt Ma­gyarország felvétele ügyé­ben is kedvező döntést ho­zott, mindenek előtt a Szov­jetunió és más békeszerető, országok álláspontjának kö­szönhető, de emellett nem szabad lebecsülni azt a ha­tást sem, amelyet az Inter­parlamentáris Unió határo­zatai a nemzetközi közvéle­ményre gyakorolnak. Az előadó a továbbiakban ismertette az Unió római, helsinki és dubrovniki ülé­seinek munkáját, kiemelte, hogy az Interparlamentáris Unió életében a helsinki konferencia a legjelentősebb állomás volt. Ezen a konfe­rencián vettek elsőízben részt a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának képviselői és döntő súllyal elősegített- ték, hogv a konferencia ha­tározataiban állást foglalt többek között a békés egy­másmelleit élés. a vitás kér­dések békés tárgyalások ut­ján történő rendezése, s a lefegyverzés kérdésében. A konferencia határozatai és az a körülmény, hogy a konferencia helyeslőén vette tudomásul a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a parlamentek közötti közvet­len kapcsolatok megterem­tésére vonatkozó felhívását, azt jelenti, hogy az Unió mindinkább szolgálja az alapszabályban kitűzött cé­lokat. Az Interparlamentáris Unió ez évi tavaszi üléseit a baráti Jugoszláviában, Dub- rovnikban tartotta meg. A dubrovniki ülésen je­lentős kérdések megvitatása szerepelt a napirenden. Egyik legfontosabb volt ezek közül a leszerelés tárgyában Helsinkiben elfogadott hatá­rozatok végrehajtása. A szovjet delegáció e tárgyban előterjesztett javaslatát az angol delegáció hasonló ja­vaslatával egyesítve fogad­ta el a leszerelési bizottság. A bizottságok által elfoga­dott egyéb javaslatok a Bangkokban novemberben tartandó konferencia napi­rendjére kerülnek. Ezen pozitív határozatok mellett a tanács többségi határozattal a Kínai Nép- köztársaság Interparlamen­táris csoportja felvétele ügyében olyan határozatot hozott, amely a felvétel tu­domásulvételét elhalasztja a Kínai Népköztársaság ENSZ képviselete ügyé. nek rendezéséig. A magyar és számos más or­szág delegátusai ebben a határozatban az alapszabály megsértését látják. A magyar csoport a bécsi konferencia óta aktívan közreműködik annak érde­kében, hogy az Interparla­mentáris Unió betöltse az alapszabályának első pont­jában meghatározott s be­számolóban ismertetett fel­adatát. Kérem, hogy az Ország- gyűlés vegye tudomásul a beszámoló jelentést és ezzel fejezze ki azt a véleményét, hogy helyesli, hogy a ma­gyar csoport továbbra is ak­tívan vegyen részt az Unió munkájában és ott a ma­gyar nép szilárd és egysé­ges békeakaratának minden alkalommal adjon kifejezést. Wolf Johanna országgyű­lési képviselő a magyar par­lamenti delegáció Csehszlo­vákiában tett látogatásáról, Sebes István képviselő a Német Demokratikus Köz­társaságban tett látogatásá­ról, Szádeczky Kardos Ele­mér képviselő pedig a Szov­jetunióban tett látogatásá­ról számolt be. Friss István szólalt fel ez­után. Beszélt az Interparla­mentáris Unió legközelebbi, novemberi konferenciáját előkészítő dubrovnyiki ta­nácskozásról, megállapítot­ta, hogy a tanácskozások általában pozitívak voltak. Részben azért, mert határo­zatot fogadtak el a lefegy­verzésre vonatkozóan. Ha­sonlóan pozitívak voltak a gazdasági kérdésekről foly­tatott tárgyalások. Beszéde végén a szemé­lyes kapcsolatok megterem­tésének messzemenő jelen­tőségére hívta fel a figyel­met. A vitában elhangzott hoz­zászólásokra Rónai Sándor válaszolt. Rámutatott, mennyire fontos, hogy a oarlamenti delegációk tag- iai széles körben beszámol­janak tapasztalataikról, de éppen ilyen fontos az is, hogy az egy-egy ilyen utón létrejött személyes kapcso­latok ne szakadjanak meg, hanem tovább ápolják és gondozzuk azokat. Az országgyűlés elnöké­nek válasza után az ország- gyűlés a beszámolót tudo­másul vette és megállapítot­ta, hogy a parlamenti dele­gációk kölcsönös látogatásai helyesek és szükségesek. Az országgyűlés helyesli, hogy az Interparlamentáris Unió magyar csoportja tevéke­nyen részt vesz az Unió mun­kájában és minden lehető­séget felhasznál annak ér­dekében, hogy a magyar nép egységes és szilárd békeaka­ratának kifejezést adjon és képviselje a népek békés egymásmelleit élésének gon­dolatát. Az országgyűlés ezután hozzákezdett az új ügyrend, — A szocializmust építő népi demokratikus álla­munk megerősítése, állam- rendszerünk tökéletesítése legfőbb feladataink közé tartozik. Állami életünk de­mokratizmusának további fejlődése szükségessé teszi, hogy kiszélesítsük és tevé­kenyebbé tegyük az ország- gyűlés munkáját — kezdte beszédét. — Országgyűlésünk az ál­lami életben eddig nem töltötte be azt a szere­pet, amelyet a szocialis­ta államban a legfel­sőbb államhatalmi szervnek be kelfl tölte­nie. Állami életünknek ezt a hiányosságát kívánja meg­szüntetni pártunk Központi Vezetősége, megállapítva, hogy szükségesnek tartja az országgyűlés munkájának megjavítását, azt, hogy tar­talmasabban valósítsa meg alkotó, irányító és ellenőrző tevékenységét a magyar né­pi demokrácia állami szer­vezetében, elevenen és sok- odalú viták során tárgyalja meg, s emelje törvényerőre a hazánk legfontosabb kér­déseire vonatkozó javaslato­kat. Vitassa meg az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, Legfőbb ügyész, s a Legfel­sőbb Bíróság elnöke beszá­molóját, s végezze mindazo­kat a feladatokat, amelye­ket az alkotmány előír. En­nek az igénynek tett eleget a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, amikor felkérte az országgyűlés Jogi Bizottsá­gát, hogy ezzel a munkával foglalkozzék s terjesszen olyan javaslatot az ország- gyűlés elé, amely alapját képezheti az országgyűlés s a képviselők munkája meg­javításának, valamint dol­gozza ki az országgyűlés új ügyrendjének tervezetét. A Jogi Bizottság — foly­tatta — munkájához fel­használta pártunk ezzel kapcsolatos iránymutatásait. A jogi bizottság feladatának elvégzésénél az országgyű­lés eddigi munkájának ta­nulságait értékelte, figye­lembe vette a szocialista or­szágok tapasztalatait, a vi­tákat, amelyek a XX. kong­resszust követően a Szovjet­unióban s a többi népi de­mokratikus országokban e kérdés körül lezajlottak s főképpen figyelemmel volt népi demokráciánk sajátos viszonyaira. Gondosan ügyeltünk arra, hogy javaslataink ne jelent­senek visszakanyarodást a burzsoá parlament felé, ha­nem inkább előrehaladást a szocialista demokratikus állami élet kialakítására. A mi országgyűlésünk munká­ját jellemeznie kell annak, hogy állami életünk legfel­sőbb valóságos irányítója, ugyanakkor igazi képvisele­ti szerv is, amelyet a dolgo­zók legszélesebb tömegei közvetlenül . választanak meg. Ezután hangsúlyozta: két­ségtelen, hogy az országgyűlés hivatá­sának gyakorlása az aí- kotmányban és jogilag eddig is biztosítva volt, de gyakorlatban ezek az alapelvek nem váltak valósággá. Nagyjelentőségű jogszabá­lyok egész sora nem tör­vény, hanem törvényerejű rendelet formájában jelent valamint, az országgyűlés és az országgyűlési képviselők munkájáról szóló törvényja­vaslat együttes tárgyalásá­hoz. A törvényjavaslat elő­adója Pongrácz Kálmán, a jogi bizottság elnöke volt. meg. Az Alkotmány erre le­hetőséget ad, amikor ki­mondja, hogy az országgyű­lés két ülésszaka között a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa gyakorolja a jogsza­bályalkotás munkáját. A törvényerejű rendelet tehát alkotmányosan hozott jog­szabály, de végeredmény­ben kivételes eszköz. Ha a törvényeknek törvényerejű rendeletekkel való helyette­sítése általánossá válik, ak­kor ez olyan hiba, amelyet meg kell szüntetnünk. Nem gyakorolta országgyűlésünk a törvények végrehajtása el­lenőrzésének munkáját sem kielégítően. Nem tárgyaltuk meg azokat a legfontosabb problémákat, amelyek az ország lakosságát foglalkoz­tatják. Sok tekintetben formális volt az Elnöki Tanács és a Minisztertanács beszámoló­ja. Nem alakult ki a képvi­selők interpellációs jogának gyakorlása sem, annak el­lenére, hogy az alkotmány a képviselőknek ezt a jogát kifejezetten biztosítja. Gátja volt még az ország- gyűlés munkájának válasz­tási rendszerünk is,, a lajstromos rendszer akadá­lyozta a választók és a kép­viselők közötti közvetlen szoros kapcsolat kialakítá­sát. A dolgozók nem tudták azt, hogy személy szerint kit küldenek az országgyűlés­be és ki az a képviselő, aki kifejezetten nekik tartozik számadással munkáiéról, a néptől kapott megbízás tel­jesítéséről. Az elmondottakkal az or­szággyűlés működésének nem eredményeit akartam kisebbíteni, és távol áll tő­lem az a törekvés, hogy csak a negatív oldalakat domborítsam ki, mert az országgyűlés munkájára nemcsak a hibák, nem­csak a hiányosságok jellemzőek, hanem azok a nagy eredmények is, amelyeket népi demok­ratikus államunk a fel- szabadulás óta magáé­nak vallhat. Nyugodtan állapíthatja meg az országgyűlés és minden képviselő, hogy ezeknek az eredményeknek a létrehozá­sában tevékenyen részt vett és nyugodt lelkiismerettel tekinthetünk vissza eddigi munkánkra, mert úgy érez­zük, hogy igyekeztünk jól képviselni a dolgozó nép ér­dekeit, amelynek bizalmá­ból ide kerültünk. Eddigi munkánk eredményei, a néppel szemben érzett fele­lősségünk azonban arra in­dított bennünket, hogy be­hatóan vizsgáljuk a fejlődés további lehetőségeit. Ez te­szi szükségessé, hogy a fej­lődés során tapasztalt hibá­kat is feltárjuk és azok megszüntetésére töreked­jünk. Ezután részletesen ismer­tette a határozattervezetet és az ügyrendtervezelet és ki­emelve annak egyes pont­jait, megállapította: legfontosabb felada­taink egyike a törvény­hozói tevékenység kiszé­lesítése. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmánynak megfelelően csak kivétele­sen helyettesítse az or­szággyűlést olyan természe­tű jogszabályok létrehozá­sánál, amelyek az államha­talom Legfelső szerve által' történő törvényalkotói mun­kát igénylik. E célok meg­valósításához szükséges, hogy többször és hosszabb ülésszakokon legyen együtt az országgyűlés. A törvény- javaslathoz általános és‘ részletes indokolást kell ké­szíteni. Az országgyűlés na­pirendjére kell tűzni mind­azokat az országos jelentő­ségű kérdéseket, amelyek­nek rendezése meghatározza gazdasági, politikai, kultu­rális életünket és fejlődé­sünket. Gondoskodni kell arról, hogy a kormány programját az országgyűlés vitassa meg és hagyja jóvá. Behatóan kell tájékoztatni1 az országgyűlést, mi történt a két ülésszak között. Fontos intézkedés, amej iyet a tervezetek tartalmaz­nak: az országgyűlés bi­zottságai munkájának ki- szélesítése. Eddig négy ál­landó bizottság működött. Ezeknek számát a mostani ülésszakon kilencre javasol­juk felemelni. Ezenkívül működni fog a mentelmi és összeférhetetlenségi bizott­ság is. A létrehozandó ki­lenc bizottság felöleli az állami élet minden terüle­tét. Az országgyűlés ülései közötti időszakban itt fo­lyik az eleven alkotó mun­ka. A bizottságok készítik elő az eredményes tárgyalá­sokat. Rá kell mutatni azonban, hogy az állandó bizottságok nem helyettesít­hetik az országgyűlést, nem vonhatják el jogkörét. Az országgyűlésre hárul az a feladat is, hogy leg­felső fokon harcoljon a tör­vénysértések megakadályo­zásáért, rendszeresen bekell számoltatni a legfelsőbb bí­róság elnökét és a legfőbb ügyészt munkájáról és a beszámolók felett beható vitát kell indítani. A szo­cialista törvényesség bizto­sítása azonban nem merül-, hét ki a beszámolók meg-i tartásában. A beható vita mellett az országgyűlésnek ál­lást keli! foglalnia a je- • leütésben szereplő kér­désekben, a képviselők­nek pedig ki kell hasz- . nálniok az interpellá­ciós jog biztosította le­hetőségeket. így lehet hozzájárulni ah-1 hoz, hogy megakadályozzuk' a múltban elkövetett tör-' vénysértések megismétlődé­sét. A személyi kultusz ma­radványainak felszámolásá­val mind jobban eltűnnek, azok az akadályok, amelyek eddig a határozott állásfog­lalást megnehezítették. Az országgyűlés szilárdan ér­vényt szerez a képviselők mentelmi jogának. Feltétlenül meg kell ja­vítani a képviselőknek az országgyűlésen belül vég­zett munkája mellett az országgyűlésen kívül vég­zendő munkáját is. A kép­viselők mint küldöttek, az országos érdekek figyelem­be vételével kötelesek tel­jesíteni választóik közérde-J kű megbízásait, a választók' ellenőrzési joga pedig egé-‘ szén addig terjed, hogy visszahívhatják a képviselőt! akkor, ha tevékenysége el-1 tér a választók által meg-! szabott f őirányvonaltóL A képviselők munka- módszereinek gyökeres megváltoztatására van szükség. Az alkotmány előírja,- hogy a küldöttek a dolgo-1 zókkal való szoros kapcso­lat fenntartását beszámolá-j si kötelezettségük teljesíté-l , (Folytatása a 3, ollalon) flz Interparlamentáris Unió tevékenységéről Pongrácz Kálmán élvtárs az új ügyrendről 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom