Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1956-08-03 / 180. szám

1936 augusztus 3, péntek NÉPLAP 3 M tiii k á h sem ti & *>t» ük á g‘ g‘ y íí I é s (Folytatás 2* oldalról.) , sével, fogadóóráik megtar­tásával, a lakosság látogatá­sával végezzék. Segíteni fog ezen a munkán az is, hogy [kidolgozásra kerül az or­szággyűlési választásokra vonatkozó törvénytervezet, amely előreláthatólag a ta­nácsi választásokhoz ha­sonlóan, a területi elvet fogja megvalósítani és amelyben messzemenően fi­gyelembe fogjuk venni, hogy részletes kidolgozást nyerjenek a választók visz- szahívási jogának érvénye­sítéséhez szükséges biztosí­tékok. Segíteni fogja a munkát az is, hogy az országgyűlés felkéri a Hazafias Népfront Országos Tanácsát, nyújtson segítséget a képviselői be­számolók megszervezéséhez. Elsősorban azonban a képviselők munkájá­tól és ügybuzgalmától függ, hogy milyen kap­csolatok épülnek ki a dolgozókkal. A képviselőknek nemcsak joguk van megjelenni a ta­nácsok ülésein, hanem kö­telességük is azoknak ered­ményes munkáját támo­gatni. A megyei képviselői cso­portok megalakítása a többi népi demokráciában kiala­kult módszerekből leszűr­hető tanulságok felhaszná­lásával igen alkalmas lesz, hogy élénkítse, eredménye­sebbé tegye a küldötteknek az országgyűlésen kívül végzett munkáját. Kérjük ehhez a pártszervek, a kü­lönböző tömegszervezetek és a Hazafias Népfront he­lyi bizottságainak segítsé­gét is. Az országgyűlésen kívül végzett munkának külön­böző formái alakulhatnak ki és a helyes módszerek­nek, a tapasztalatoknak a felhasználása ezen a téren nagyjelentőségű. Befejezésül hangoztatta, hogy az országgyűlés mun­kájának megjavítására en­nék a határozatnak az elő­terjesztése csak az első nagy lépés. A határozatban leszögezett gondolatok csak helyes elvek, amelyek a gyakorlati életben annyit érnek majd, amennyit meg tudunk belőlük valósítani és amennyit működésünk job- bátételére fel tudunk belő­lük használni — mondotta Pongrácz Kálmán. Ezután Apró Antal, az MDP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese emelkedett szólásra, Apró Antal: Pártunk célul Iőzt© ki, o dolgozó tömegekre támaszkodva meg kell javítani az államhatalmi szervek munkáját Bevezetőben hangsúlyoz­ta: hazánkban a dolgozó tömegek a párt helyes poli­tikája nyomán fokozottab­ban érdeklődnek az ország gazdasági-politikai kérdései, a nemzetközi kérdések iránt. Ez azt bizonyítja, hogy megvan minden előfeltétel ahhoz, hogy széles körben kibontakozzék a szocialista demokrácia, s a párt veze­tésével állandóan nőjjön a dolgozó tömegek szerepe, részvétele a hatalom gya­korlásában. Pártunk célul tűzte ki, hogy a dolgozó tömé- ’ gekre támaszkodva meg kell javítani az állam­hatalmit szervek munká­ját a községi tanácsok­tól az országgyűlésig, az államigazgatási szervek munkáját a községi végrehajtó bizottságok­tól a Minisztertanácsig, mert csak így, a dolgozó tömegekre támaszkodva tud­juk eredményesen megol­dani a szocialista építésünk­ben előttünk álló feladato­kat. Apró elvtárs rámutatott, hogy a párt Központi Veze­tőségének „Pártegységgel a szocialista demokráciáért” című legutóbbi határozata irányt mutatott arra, hogy milyen úton és milyen esz­közökkel oldjuk meg a szo­cializmus építésében előt­tünk álló feladatokat, ho­gyan javítsuk ki a gazdasá­gi, politikai életünkben el­követett hibákat, hogyan fejlesszük tovább népgazda­ságunkat, hogyan vonjuk be az építő munkába nagy nemzeti céljaink megvalósí­tásáért, a szocialista Ma­gyarország felépítéséért fo­lyó küzdelembe minden ha­ladó erőt, amely egyetért velünk olyan alapvető kér­désekben, mint a béke meg­védése, a népjólét emelése, egész államrendszerünk fo­kozott demokratizálása. Apró Antal felhívta az országgyűlés figyelmét a jú­liusi határozattal kapcsolat­ban arra, hogy a párt igen nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy állami életünk minden területén érvényt szerezzünk a szocialista tör­vényességnek. De más kérdésre is rá­mutat a párthatározat. Mu. tatja a bizakodó hangulatot Is, azt, hogy a dolgozó tö­megek nemcsak érdeklődést mutatnak a párt, az ország- gyűlés ügyei iránt, hanem azt kérik a párttól, a kor­mánytól, az országgyűlés­től, hogy a jövőben is rend­szeres tájékoztatást adjon az országot érintő politikai, A néptömegeknek meg­nőtt a felelősségérzete a haza sorsa iránt, mert ma­gukénak, sajátjuknak te­kintik. Nekünk nagyon szé­les, demokratikusan gondol­kodó tömegeink vannak a falvakban és a városokban, akik ha bírálnak is, nem azért bírálnak, mert szem- benállnak a rendszerrel, ha­nem azért, mert azt szeret­nék, hogy minél kevesebb hibával, minél eredménye­sebben folyjon a szocializ­mus építése. A tömegek po­litikailag igényesebbek let­tek, sokat fejlődtek s most bontakozik ki a szocialista demokrácia erősödésével a párt 12 esztendős politikai felvlágosító, nevelő munká­jának nagyszerű eredmé­nye. A párt Központ Vezető­sége és a Miniszterta­Népköztársaságunk alkot­mányának bevezető részé­ben a következők állnak: „A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó pa­rasztok állama. Minden ha­talom a dolgozó népé. A vá­ros és falu dolgozói válasz­tott, s a népnek felelős kül­döttek útján gyakorolják hatalmukat.“ Ezelőtt hét év­vel, 1949. augusztusában fo­gadta el az országgyűlés az alkotmányt. Azóta sem kel­lett rajta lényegesen változ­tatni, mert maradandó el­vek, a munkásosztállyal szö­vetséges dolgozó parasztság hatalmának megteremtésé­vel kialakított, új történel­mi helyzet van benne rög­zítve. Az, hogy az elmúlt esztendőkben nem bonta­kozhatott ki úgy, mint ahogy az alkotmányban elő van ír­va a szocialista demokrácia, a tömegek fokozottabb be­vonása a hatalom gyakorlá­sába. — pedig ehhez sok vonatkozásban az előfeltéte­lek megvoltak — az, hogy fejlődésünkben bizonyos mértékig elmaradtunk, hogy gazdasági problémákról, mert meg akarják osztani a dolgozók a párttal, a kor­mánnyal az országgyűléssel a felelősséget, segíteni akar­nak, hogy minél gyorsab­ban menjünk előre. nács támogatja, előse­gíti a vitát, az építő bí­rálatot, mert meggyőződésünk, hogy a szocialista demokrácia él­tető levegője, építőszándékú vita nélkül, demokratiku­sabb légkör megteremtése nélkül nem tudnánk olyan mértékben előrehaladni a szocializmus építésében, mint ahogy azt a dolgozó nép alapvető érdekei meg­követelik. A magyar tömegek min­dent tudni akarnak, min­denről véleményt akarnak alkotni, mert a népi hatal­mat magukénak vallják, ezért áldozatot hoztak, to­vább akarják építeni, s ha kell minden külső vagy bel­ső ellenséges támadással szemben is megfogják vé­deni. a szocialista törvényesség terén hibákat követtünk el, úgy ez elsősorban a mi hi­bánk, a pártvezetés 'hibája. Ezeket a hibákat számoljuk most fel a Központi Vezető­ség határozata nyomán, amikor a szocialista demok­rácia kifejlesztésére, az álla­mi élet demokratizálására, a gazdasági vezetés megja­vítására, a Hazafias Nép­frontnak széles tömegmoz­galommá való fejlesztésére az intézkedések egész rend­szerét dolgozzuk ki, amely­nek lényege, hogy az országgyűléstől az államhatalom helyi szervéig érvényt aka­runk szerezni azoknak az elveknek, amelyek Népköztársaságunk al­kotmányában oly v'i’á- gosan le vannak fek­tetve. — A mi népi hatalmunk nagy sikerekre, a felsza­badulás óta gazdag eredmé­nyekre tekinthet vissza. Gondoljunk csak a földre­Ervényt szerzünk az alkotmányban leszögezett elveknek a néptömegeknsk megnőtt a felelősségérzete a haza sorsa iránt formra, a gyárak, a bányák államosítására, az államap­parátusunk, hadseregünk átszervezésére, a tanácsok létrehozására, alkotmá­nyunkra, azokra a széleskö­rű demokratikus jogokra, az eredményekre, amelyeket a háború után a Szovjet­unió s a népi demokratikus országok baráti segítségével 12 esztendő alatt dolgozó népünk elért. Gondoljunk csak az inflációs időkre, ké­sőbb a stabilizációra. Hasz­nos ezt a múltat kissé fel­eleveníteni azok számára, akik határainkon kívül vagy belül nem becsülik eredmé­nyeinket, akik könnyen fe­lejtenek. Akik hamar elfe­lejtik a három millió koldús Magyarországát, az úri rend egymást követő kormányai­nak hazaárulásait, a háború alatt a németekkel való szö­vetséget, a háború pusztítá­sait. Ne tagadjuk, nem min­denki értelmezi egyformán a demokrácia eredményeit, a nemzet függetlenségét. Nem mindenki egyformán Ítéli el a múltat. Bizonyos imperialista körök és hazai szekértolóik mást értelmez­nek a demokrácia alatt, mint mi. Demokrácia alatt a dolgozó nép uralmát, politikai és gazdasági hatalmát értjük — Mi a demokrácia alatt teljes és valódi értelemben a dolgozó nép uralmát, a dolgozó nép politikai és gaz­dasági hatalmát értjük. Ez a népi hatalom testesül meg országgyűlésünk mai összetételében is. amikor az országgyűlés 298 tagja közül 129 munkás, 90 paraszt; 79 értelmiség és ezen belül 52 a női képviselők száma. Pártunk XII. kongresz­szusának útmutatása nyomán tovább fejlesz­tettük a szocialista de­mokráciát, széleskörű jogokat biztosí­tottunk a tanácsoknak, meg­kezdtük a gazdasági vezetés fokozott demokratizálását, amelyet most, az új hely­zetnek megfelelően tovább fejlesztünk. Melyik kapita­lista ország dicsekedhet ilyen demokráciával? De menjünk tovább. Az a körülmény, hogy százezrek vitatták meg a Párt Köz­ponti Vezetősége irányvo­nalait, a második ötéves tervet, ez is azt bizonyítja, hogy a mi országunkban a demokratikus fejlődés, a népi hatalom helyes úton jár. Melyik kapitalista ország­ban van lehetőség arra, ahol úgynevezett „demokrá­ciára“ hivatkoznak, hogy a munkás beleszóljon a kor­mány programjába, az or­szág gazdaságának, ipará­nak fejlesztésébe, vagy akárcsak az üzemi termelés kérdéseibe? Ilyen demokrá­cia a kapitalista országok­ban nincs, de nem is lehet! Vagy melyik kapitalista or­szágban van lehetőség arra, hogy az államapparátus munkájának demokratiku- sabbá való tételében kiké­rik a dolgozók véleményét, javaslatait? Nincs ilyen ka­pitalista ország! Azért teszem szóvá, Tisz­telt országgyűlés, ezeket a problémákat és azért mutat­tam rá röviden közismert eredményeinkre, még ha is­métlésnek is tűnik, mert az utóbbi időben újból divattá vált, hogy az amerikai és az angol rádió, a nyugati ka­pitalista sajtó kioktat ben­nünket olyan tantárgyakból, hogy mi a demokrácia. Tő­lünk követelik a „több de­mokráciát“ letagadva rend­szerünk eredményeit, fölé­nyét, felnagyítva bizonyos hiányosságainkat, amelye­ket mi magunk fedtünk fel és amelyek kijavítására mi magunk teszünk intézkedé­seket. Mindezt azért teszik, hogy eltereljék ezekben az orszá­gokban a dolgozók figyel­mét az osztályharcról, a kapitalizmus belső ellent­mondásairól, a gyarmati né­pek nemzeti elnyomásáról, arról a terrorról, amelyet kifejtenek, különösen az iparilag kevésbé fejlett oi'- szágok népeinek kirablásá­val, Természetesen igyekez­nek letagadni azt is, hogy a dolgozó népnek nincs bele­szólása ezekben az úgyneve­zett ,demokratikus“ orszá­gokban az ügyek intézésé­be. Egymást érik . most is ezekben a demokratikusnak nevezett országokban a sztrájkok, a munkásmeg­mozdulások a nagyobb da­rab kenyérért, a szabadság­ért, a demokratikus vívmá­nyokért. Mi nem ijedünk meg attól a propagandától, amelyet ezeknek az országoknak im­perialista körei velünk szemben folytatnak. Egyet azonban megmondhatunk: hogy nem kérünk leckét, út­mutatást abból, hogy mi a demokrácia. Seperjenek ezek az urak saját portáju­kon, van ott szemét elég. (Taps.) Az ellenséges imperialis­ta körök azt is hangoztat­ják, hazai csatlósaikkal együtt, hogy az az igazi de­mokrácia, ahol több párt­rendszer van és hogy mi is kanyarodjunk vissza a hét­nyolc évvel ezelőtti politi­kai viszonyokhoz, csinál­junk több pártrendszert, csináljunk valamiféle koalí­ciós hatalmat, esetleg szer­vezzük újjá a rég megszűnt pártokat. Nyíltan kell erről beszél­nünk, Tisztelt országgyűlés. Világosan meg kell monda­ni véleményünket, mert ide­haza is van bizonyos kö­rökben ilyen illúzió. Mi nyíltan és egyenesen meg­mondjuk, hogy nem ezt ért­jük a szocialista demokrá­cia alatt. Az általuk javasolt de­mokrácia azt jelentené, hogy vegyük vissza a földet a földreform során földhöz jutott szegényparasztok százezreitől. Azt szeretnék, ha a gyárak visszakerülné­nek a tőkések kezébe. Így szeretnék szétszakítani a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. Ilyen módszerekkel szeretnék ki­szorítani a munkásosztályt, az ország vezető erejét a hatalomból. És ezt nevezik ők demokráciának, ök olyan országgyűlést szeret­nének látni a mostani he­lyén, ahol óriási pártharcok dúlnak, parlamenti csaták folynak. Az országgyűlés­ben a most folyó alkotó, épí­tő munka helyett a dolgozó osztályok, a képviselők kö­zötti politikai pártharcokat szeretnék látni, hogy az or­szágban ilyen belső testvér­harcot váltsanak ki. Ezért indítanak ellenünk ballon­akciókat. tömegesen szór­nak le ellenségeshangú röp- iratokat, kémeket, diverzán- sokat dobnak át a határon azzal a megbízatással, hogy békés építőmunkánkat meg­zavarják. Mi nem egyszer tiltakoz­tunk az Amerikai Egyesült Államok kormányánál a léggömb-akciók ellen, ame­lyek veszélyeztetik a repü­lőforgalmat és szerencsét­lenséget idézhetnek elő, de úgy látszik hiába. A mai na­pon például le kellett állí­tanunk a nemzetközi repü­lőjáratot, mert hazánk légi­terébe újból léggömböket irányítottak. Azt hiszem egyetért velem a Tisztelt országgyűlés, hogy a magyar kormány természetesen ép­pen úgy, mint az elmúlt esetekben, joggal fog hatá­rozottan tiltakozni ezek el­len a támadások ellen az Amerikai Egyesült Államok kormányánál. (Taps.) Tovább megyünk a lenini úton Ügy gondolom, Tisztelt Országgyűlés, hogy népi de­mokráciánk ellenségeire is áll az a közmondás, hogy éhes disznó makkal álmo­dik. De talán megtoldom ezt még egy gondolattal: nagy politikai tudatlanság, a nép erejének lebecsülése, ellen­séges szándék kell ahhoz, hogy hazánkban a szocialis­ta fejlődés ilyen jelentős eredményei után egyesek azt tételezzék fel, hogy visz- sza fordítjuk, vagy hogy ők visszafordíthatják a szekér rúdját és a magyar népi de­mokrácia visszakanyarodik a polgári demokrácia irá­nyába, vagyis jobbra me­gyünk. Mi megyünk a magunk útján előre, a győzel­mes szocialista úton, az Októberi Forradalom dicső útján, a lenini úton, mert ez felel meg sokat szenvedett ha­zánk, népünk érdekei­nek. (Taps.) Hogy ezen az úton me­gyünk tovább, arra garancia a mi nagyszerű munkásosz­tályunk, dolgozó parasztsá­gunk, a néphez hű értelmi­ségünk, amelyek erejüket nem kímélve védik, szilár­dítják a népi hatalmat. Ga­rancia arra, hogy mi a meg­kezdett utón megyünk to­vább, a mi dicső pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, amely hű vezetője a dolgozó népnek, amely irányítja harcainkat, szervezi, vezeti a népi erőket új sikerek felé. (Taps.) Garancia végül arra, hogy mi a megkezdett úton, az egyedül helyes szocialista úton megyünk előre, pár­tunk, kormányunk, ország- gyűlésünk, dolgozó népünk megbonthatatlan egysége, a nemzet haladó erőinek, a Hazafias Népfrontban való harcos összefogása, a szoci­alista Magyarország felépí­téséért. (Taps.) Mindez nem azt jelenti, hogy a mi társadalmunkban minden rendben van, hogy nincsenek hibák, fogyaté­kosságok, hogy a népjólét emelése terén elért eredmé­nyekkel, a dolgozók anyagi,’ kulturális helyzetével meg lennénk elégedve. Nem. Nem vagyunk megelégedve;’ Éppen ezeket az új felada­tokat, amelyeknek megvaló­sítása érdekében össze kell fognia egész népünknek, mutatta meg világosan a Központi Vezetőség határo­zata, Abban a harcban, ame­lyet a szocialista de­mokrácia megerősíté­séért folytatunk, nem­zeti összefogásra van szükség, s kimagasló szerep jut itt a Hazafias Népfrontnak. (Folytatás a 4. oldalon

Next

/
Oldalképek
Tartalom