Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)

1956-06-03 / 129. szám

NÉPLAP 1956. június 3, vasárnap i második ötéves terv útján Több, jobb és olcsóbb A második Ötéves terv­irányelvei között nem utolsó helyet foglal; el az építőanyagipar fejleszté­se, illetve az építőanya­gok mennyiségi és minő­ségi növelése. A tervezet szerint például a' tégla­gyártást 1960-ra az 1955 évihez viszonyítva 156 százalékkal kell emelni. Hogyan tudnánk, mi, a tiszavasvári téglagyárban ehhez hozzájárulni? Az elmúlt évben — és most is — 6 millió téglát kell ' gyártanunk — . egy műszak alatt. Kétségtelen, hogy ezt a mennyiséget teljesíteni tudjuk, még annak dacára is, hogy az< év első része hideg volt és nem kedvezett a tégla­gyártásnak. Azonban téglagyárunk ennél sokkal többre is ké­pes volna. Műszaki adott­ságunk, nyersanyag tele­pünk adva van ehhez, csupán néhány körülmény megjavítására volna szük­ség ahhoz, hogy az eddigi­nél gazdaságosabban és kifizetőbben tudjunk gyártani. Üzemünknek olyan nyersanyag telep áll ren­delkezésére, amely szinte kimeríthetetlen és más, nemesebb anyagok gyár­tására is alkalmas. Méré­seket végeztünk, ahol ki­derült, hogy mintegy 100 katasztrális holdon a fel­ső, 60—70 centiméteres fekete humuszréteg alatt több méter vastagságban kiváló minőségű kékagya­got kapunk. Télen ki le­het termelni annyi agyág­Kisgépeket kér a mélyépítőipar Mi, akik mélyépítéssel foglalkozunk, nagy érdek­lődéssel olvastuk a máso­dik ötéves terv irány­elveit. Sok olyan problé­ma van abban, amely ben­nünket is nagyon közvet­lenül érint és érdekel, Azonban szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy nagy építkezéseink mel­lett, nagyon sok olyan ki­sebb méretű építkezés van az országban, amely mil­liókat emészt fel. Nem azért, mintha olyan nagy létesítmények volnának, hanem, mert úgy a nagy mint a kis létesítmények mélyépítő munkáit nem Állandó épületet kérünk a ruhagyárnak Mint minden embert, úgy bennünket is nagyon érdekelnek a második ötéves terv irányelvei. — Érthető, hiszen nekünk is vannak elképzeléseink, terveink, amiket szeret­nénk megvalósítani. Az a javaslatunk, hogy a második ötéves tervben gondoljanak ránk többet és tegyék megfelelőbbé munkakörülményeinket. — Azt kérjük, hogy vállala­tunk kapjon egy megfe­lelő üzemet 3—400 főre. Miért kérjük? Jelenlegi épületünk üze­meltetés céljára nem al­kalmas, mivel tartani le­het a födém beszakadá­sától a tető repdései miatt. Most ideiglenesen meg­kaptuk a Guszev lakta­nya egyik épületét, de — ez is ideiglenes jellegű. Mi úgy gondoljuk, hogy kérésünk indokolt. Hó- napról-hónapra, negyed­évről negyedévre rendsze­resen teljesítjük tervün­léglát tudna gyártani a tiszavasvári téglagyár mennyiséget, amely fedez­heti a következő évi szük­ségletünket, Ebből az ágyából a tégla mellett készíthetünk nerhesebb gyártmányokat is: csere­pet, 6 és 10 centiméteres '/álaszfal-téglákat, sőt más idomárukat. Emellett azonban az is lényeges, hogy a selejtet jelentősen csökkenthetjük. Ma még elég je­lentékeny a selejtszázalé­kunk, éppen azért, mert a kitermelt agyagban meg­találhatjuk a fekete hu­muszt is, ami a száradás­nál-a szél és nap hatásá­ra 10, százalékos selejtet ad. Ez egy évben üze­münkben 5—600.000 téglát jelent. Ha’ figyelembe vesszük^ hogy 1.000 darab nyerstégla — mint félkész áru — 106 ’forintba ke­rül, akkor’ láthatjuk, hogy mintegy félmillió forint menthető meg az előbbi eljárással. Előfeltétele a több ter­melésnek az is, hogy na­gyobb területű szárítószín álljon rendelkezésünkre. Ma a tégla nagyrészét kénytelenek vagyunk sza­badban tárolni és ha csak az eső okozta károkat is vesszük figyelembe, akkor is mintegy 100—150.000 darab megy veszendőbe. Ezt elkerülhetnénk egy 200.000 tégla befogadására elegendő keller szárító szín építésével. Jelentősen emeli ná­lunk a tégla előállítási költségét a szárítás is. Téglagyárunknak nincs iparvágánya — pedig le­hetne, mert minden adott­segítik megfelelően a kis­gépek. A kisebb jelentősé­gű földmunkáknál is kénytelenek vagyunk a nagy gépek igen költsé­ges fel- és levonulási költ­ségei miatt kézi munká­val, nehéz, erőltető fizi­kai munkával végezni az építkezést. Azonban, ha rendelkezésre állna az építőiparban a szomszédos államokban már jól be­vált kis géppark, abban az esetben lényegesen olcsóbban — mint a kézi munka — és gyorsabban is tudnánk munkánkat végezni, nem szólva arról, hogy elkerülnénk a meg­ket. Az elmúlt év utolsó negyedévében elnyertük az élüzem jelvényt és ezév első negyedében ugyancsak megkaptuk ezt a kitüntető címet. Mun­kánk tehát azt bizonyítja, hogy mindenképpen indo­kolt ez a kérésünk. Ezzel azt is elősegítenénk, hogy több olyan szak­munkást tudnánk üze­münkben foglalkoztatni, akik jelenleg más téren helyezkedtek el, de a nö­vekvő igények szükséges­sé tennék az iparban való foglalkoztatottságukat. Arra is gondoltunk, hogy feltétlen kifizetőbb Növekszik hzsia és fifrika munkásosztálya 600.00 munkás van, Török­Az utóbbi években lét­számban jelentősen gyara­podott az ázsiai és afrikai országok munkásosztálya. Egyiptomban a munkásság száma a második világhá­ború előtti 600.000-ről több mint 1 millióra emelke­dett. Iránban több mint ság megvan ehhez. Tegyünk itt is egy szá­mítást. Ha csak évi 4 millió téglát is veszünk figye­lembe, akkor is kifizet üzemünk 166,000 forint szállítási költséget. Az égetéshez szükséges szén beszállítása is közel 30.000 forintba ■ kerül évente. Mindezt nagymértékben megtakaríthatnánk — még a szállításból adódó törést nem is számolva — ha megépítenénk 100 fo­lyóméter vasutisínt. (mert csak ennyivel kellene meghosszabbítani az Al­kaloida Vegyészeti Gyár iparvágányát. Ehhez szükséges lenne még 200 méter kisvasúti sín lera­kása. Ezek költsége (1.000 forintot számítva folyómé­terenként a nagyvasútra és 100-at a kicsire) nem haladja meg a 120.000 fo­rintot, — tehát közel 70.000 forint megtakarí­tás jelentkezhetne már el­ső esztendőben a szállítási költségeknél. Érdemes ezzel foglalkoz­ni. Érdemes: márcsak azért is, mert nem egy téglagyárunk nyersanyag hiánnyal küzd, illetve ki­apadóban van bányája. Nálunk adva van a leg­fon' ,abb — kiváló minő-, ségű és szinte kiapadha­tatlan bánya. Ezért érde­mes fejleszteni az üzemet és olyan eredményeket érhetünk el rövid idő alatt, amely feltétlen ki­fizetődő népgazdaságunk számára. Szilágyi Istvan gyárvezető, Tiszavasvári erőltető nehéz fizikai munkát. Gondolunk a ké­zi sceperekre, a kis ürtar- talmú fekvődarus keverő­gépekre, a vibrációs kis tömörítőgépekre, az elek­tromos kpzi fűrészelő és fúrógépekre, fa és vassze­relések elvégzéséhez, va­lamint a kézzel kezelhető talajlazító gépekre. Célszerűnek tartanánk, ha ilyen munkagépeket is gyártanának a második ötéves tervben, vagy be­szereznénk azokat, mert az építőipar önköltségében az hasznosan jelentkezne. Papp Endre főépítésvezető volna, ha városunkban, Nyíregyházán olyan üze­met létesítenének, aminek nyersanyagát megyénkben termelik, de most más­hova szállítják feldolgozás végett. Például nagyon el­kelne egy szeszgyár, sör­gyár, konzervgyár. Ennek gyersanyaga itt terem, de a szállítási költségek na­gyon sok pénzt felemész­tenek — holott ha itt dol­goznák fel, önköltségük csökkenne és olcsóbban juthatnának hozzá a fo­gyasztók. Bálint Pál, a nyíregyházi ruhaüzem telepvezetője. országban közel 1 millió. — Ugyancsak gyarapodott számbelileg a proletariátus Szíriában, Libanonban, Irakban, Szaud-Arábiában és más közel- és középke­Icti országokban. ­A baktai járásban igényes ismeretterjesztő előadásokat várnak és kapnak a dolgozók Nem kétséges, hogy év- i ről-évre fokozódik dolgo­zóink tudományos érdeklő­dése. Ezt örömmel tapasz­taljuk járásunkban is. Nem ritka eset, hogy egy-egy jól szervezett előadáson meg­jelenik — mint például Apagyon, Nyírmadán, Va­ján, Leveleken — 150—200 hallgató is. De kisebb köz­ségekben — mint Magyon, Nyírjákón, . Nyírkércsen, Székelyben, Nyírtéten, sőt a tanyákon is. mint a Vaja Boglyán és Magy—Kauzsay tanyán — eljönnek a dolgo­zók még a nagy mezőgaz­dasági munkák idején is, az esti órákban, hogy meg­hallgassanak - ismeretter­jesztő előadásokat. Fokozódik az érdeklődés a pedagógiai előadások iránt. A dolgozók, a szü­lők, az ifjak figyelemmel hallgatják az olyan előadá­sokat, mint: „A szülői te­kintély kialakítása”, „Az iskola és a csatád felelős­sége a gyermek nevelésé­ben”, „Kulturális nevelés a családban” vagy „Minek köszönhető a nemzetközi feszültség csökkenése?” avagy „Csodák a tudomány Miért nem jön Az ötéves terv irányelveiből a mentő? 21-én este ' szülés miatt hívtuk a mentőt. Telefo­non beszéltem a mentő­állomással, s azt mond­ták, hogy nem tudnak jönni, mert nincsen men­tő. öt perc sem telt el, mialatt a taxival kimen­tem a kórházba, (vittem a feleségem) s meglepet­ten láttam, hogy a men­tőautó ott állt. Később reklamáltam a mentőál­lomáson, hogy' miért ve­zettek félre. Különböző ■ kibúvókat kerestek, hogy magukat kimagyarázzák. A kocsi lépcsőjén ültek, dohányoztak, mialatt én bosszankodtam lelketlen- ségük-miatt. Arra kérem a mentőál­lomás dolgozóit, hogy na­gyobb lelkiismeretességet tanúsítsanak a dolgozó emberek iránt.­Klein István Nyíregyháza. Krúdy Gyula: Hogyan építtetett a tirpákokkal áj főgimnáziumot az időjósló tanár A régi nyíregyházi evan­gélikus hat osztályos gim­náziumra nem emlékszik a mai nemzedék. A hat osz­tály elvégzése után az if­jak innen rendszerint a Szepességbe, Késmárkra, vagy Iglóra mentek tanul­mányaik folytatására. Ödön épület volt a gim­názium, amolyan félbenma- radt urasági kastélyforma, a kamaszok kidöntötték a kerítést, amikor a szép Cipcorné arra járt, ámde a hetivásárra járó tirpákok a tanyáról jövet mindég meg­állották a gimnázium előtt négylovas fogataikkal és felkeresték az épületben lakó Mészáros tanár urat időjóslás céljából. Mészáros tanár úr azelőtt tudós piarista volt, amíg valami okból (talán szerel­' fényében”. Derék pedagó­gusaink, mint ahogyan ez többek között Apagyon, Vaján, Nyírtéten, Székely­ben, Nyírjákón történik, gondoskodnak rövid, de egyre nívósabb kísérő .kul­túrműsorról is, ami még kedvesebbé, emlékezteseb- bé, színesebbé teszi az esti órákat és természetesen az ismeretterjesztő előadásokat is. Célunk az, hogy most, az egyre inkább növekvő me­zőgazdasági munkák, tehát a tavasz, és nyár folyamán, is folytassuk rendszeresen a tél folyamán tartott elő­adásaink sorozatát. A Járási Előadói Munka­közösség elhatározta, hogy az egyes községi kultúrott- honok névadóiról ismeret­terjesztő előadásokat tar­tanak, hogy ' á dolgozók alaposan megismerjék azt, akiről elnevezték a kultúr- otthont. Különös gondot kívánunk fordítani az, úgynevezett távoli helységekre is, mint a tanyák, ahol még a rádió, a mozi a jövő ígérete, és jogos reménye.. Egyes na­gyobb községekkel kíván- mi házasság okából) protes­táns iskolában vállalt ál­lást. Ö volt a budapesti me­teorológiai intézet nyíregy­házi tudósítója és ez okból nagy tekintélynek örven­dett az időjárással számoló földmivelő tirpákok között. Tavaszi munka idején Mé­száros tanár úr napokra előre megjósolta az időjá­rást, a tanyai tirpák tehát mindég tiszteletét tette az ócska gimnáziumban, ha a városba volt dolga. Évekig hibátlan volt az időjárás, egy tavaszon azon­ban akadozott, hiányzott a pontos tudomány. — Ez azért Van, mert ócskák a műszereim —i mondta Mészáros tanár úr, — Egyáltalán ócska mindert ebben a régi házban.' Há új juk a tanyákat patronal­tatni. így például Nyírma- da a Hunyadi tanyát, Apagy a Kauzsay, Vaja a Boglya, Baktalórántháza pedig a Flóra tanyát fogja segíteni. A SZKP XX. kongresszu­sa felhívta figyelmünket az ifjúsággal való behatóbb, elmélyültebb és rendszere­sebb foglalkozásra. Ezért DISZ-szervezeteinkben is rendszeresíteni kívánjuk a. DISZ-ifjúság problémáival foglalkozó előadássorozato­kat. Szó lesz a művelt ma­gatartásról, haladó hagyo­mányainkról, az ifjúság példaképeiről, a nemes szórakozásról, a házasság­ról, a hosszú élet titkáról, különböző egészségügyi kérdésekről. Elhatároztuk.’ hogy a legtapasztaltabb, legkiválóbb előadóinkat kérjük fel a DISZ-ben tar­tandó előadásokra. hogy biztosítsuk az előadások nívóját, megnyerjük az if­júság bizalmát. Albert Antal, a baktalórántházi járási tanács vb. oktatást osztá­I lyának vezetője. műszerekre tehetnék szert, mindjárt biztosabban túd- nám az időt megmondani. A tirpákok gondolkoztak, tanakodtak, okoskodtak, szükségük volt Mészáros ta­nár időjóslataira. Először csak azt Határozták el a vá­rosházán, hogy új laborató­riumot rendeznek be a fi­zikának. Később belemelé­1 gedtek a dologba. — Üsse kő, — mondták — építsünk új gimnáziumot;) ne legyen panaszra oka az időjós tanár úrnak. Belenyúltak a lájbizsebbe a gazdag tirpákok és még abban az esztendőben fel­épült az új — ma már régi' — főgimnázium a Ndgy- kállói utcában. A tüskés ba- juszú Mészáros tanár úr ha­láláig jósolta az időt a nyír­egyháziaknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom