Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)
1956-06-10 / 135. szám
1936. június 1в, vasárnap NÉPLAP A megyei pari bizottság és a megyei tanács együttes ülése (Folytatás аг 1. oldalról.) adott járásban ;ól díszük. A nyírbátori járásban például a dohány, a rozs és burgonya termelését lehetne jobban szorgalmazni. Sós István elvtárs, a Kisvárdai Vulkán Vasöntöde pártbizottságának titkára arról beszélt, hogy a felsőbb szervek helytelen szervezése esiatl náluk a gépek egyrésze nincs kellően kihasználva, nem kapnak megrendelést, s ez nagymértékben veszélyezteti az üzem tervteljesíté- sét. Javasolta, Hogy a második ötéves terv során vezessék be a Vulkánban a mezőgazdasági I kisgépek gyártását, ami kisebb arányú beruházass il megoldható és kedvezi lenne megyénk mezőgazdasági jellege miatt is. A vitában felszólalt Varga Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság titkára is. Bevezetőben szólt arról, hogy a megye dolgozói minden eddiginél nagyobb érdeklődéssel! vettek részt a tervvitában, ami azt bizonyltja, magukénak érzik a tervet. Ezután hangsúlyozta, itt az ideje annak, hogy haladéktalanul hozzákezdjünk' a tervben megjelölt feladatok megvalósításához. Legfontosabb feladatként jelentkezik a homokos talajok megjavítása, amely megyénk területének csaknem felét teszi ki. Ezt sürgétik a megye dolgozói is. A baktalórántházi járásban joggal vetették fel, hogy ezt nem hangsúlyoztuk eléggé a tervjavaslatban. Megyénkben a homokos talajok megjavításának már több kipróbált módszere van. Ilyen például a West- sik-féle vetésforgó, amely 27 éves múltra tekint visz- sza. Több évi átlagtermés alapján bebizonyosodott, hogy minden különösebb befektetés nélkül, ésszerű gazdálkodással, szervestrágya és műtrágya nélkül — zöldtrágyázással — még a futóhomokon is elérhető a holdankinti 9 mázsás rozstermés. Erről elég sokat esik szó. A gyakorlatban azonban nem terjed olyan széles körben, mint kívánatos volna. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a megyei párt- és tanácsvezetők, sőt a mezőgazdasági szakemberek sem ismerik eléggé. Ezen sürgősén változtatni kell. Vezetőink csak akkor lehetnek jó propagandistái a jó módszerek elterjesztésének, ha 'maguk is ismerik ennek jelentőségét és több segítséget tudnak adni bevezetésükhöz. A pártbizottság és a megyei tanács tagjai maguk is gyakran járnak el a homokkísérleti gazdaságba tapasztalatokat szerezni, tanulni. Varga elvtárs ezután több javaslatot terjesztett az együttes ülés elé. Javasolta, hogy már az idén kezdjék meg a homokos területeken a két henger közötti vetést, ami lényeges mennyiségű vetőmag megtakarítását is jelenti, mert rozsból például csak hatvan**- kdöt kell vetni holdankint. Már az ősz folyamán — ahol a lehetőség megvan, — be kell vezetni a helyi adottságok figyelembe vétele alapján a már jól bevált vetésforgók valamelyikét. Befejezésül elmondotta! — Nem kétséges, hogy megyénk dolgozó parasztjai. mintahogy a vitában tették, a terv megvalósításában Is részt vesznek. A vita során még számos jelentős felszólalás hangzott el. Az együttes ülés határozata alapján a javaslatok jelentős részét bedolgozzák a megye mezőgazdaság fejlesztési tervjavaslatába és megkezdik a gyakorlati intézkedéseket e terv megvalósítására. Tito elnök visszautazott Moszkvába Június 8-án elutazott Le- ningrádból Joszip Broz- Tito és N. A. Bulganyin, valamint kíséretük. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, a Szovjetunió és az OSZSZSZK zászlóival díszített moszkvai pályaudvaron N. I. Szmimov, a leningrádi városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke megköszönte a jugoszláv vendégeknek a látogatást és kérte, tolmácsolják a jugoszláv népnek a leningrádi dolgozók őszinte baráti üdvözletét. Újabb nagy sikereket kívánt Tito elvtársnak és kísérőinek munkásságukban. Tito elnök válaszában köszönetét mondott azért a mély és forró szerétéiért, amelyet a leningrádial: éreznek Jugoszlávia iránt, hangsúlyozta, hogy a jugoszláv nép hasonló meleg érzelmeket táplál a szovjet dolgozók iránt. Tito beszéde régén éltette a nagy Szovjetuniót és Lenin városát. El következtek az utolsó baráti kézszorítások. Kiáltások hangzottak: ..Éljen Tito elvtársi“ .,Éljen Bulganyin élvtárs!“. A, vonat lassan kigördült a pályaudvarról, Moszkva irányába. A különvonat 9-én délelőtt 9 órakor érkezett vissza Moszkvába. Tovább folytatódtak a szovjct-jugoszláv tárgyalások Ax UNESCO első magyarorsxági reprodukciós kiállítása Szombaton a Műcsarnokban bemutatták a sajtó képviselőinek az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága, a Kultúrkapcsolatok Intézete és Műcsarnok rendezésében vasárnap megnyíló Leonardo da Vinci reprodukciós kiállítást. Tamás Aladár, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának főtitkára ismertette a kiállítást és elmondotta azt is, hogy a 85 rajzreprodukciót az UNESCO bocsátotta a magyar nemzeti bizottság rendelkezésére. A nyírbogdányi üzemi tűzoltók példás helytállása Tegnap délben háromnegyed 12-kor belső nyomás következtében felrobbant a nyírbogdányi üzem desztilláló tornya. A robbanás a torony mintegy kétmázsás tetőrészét kétszáz méterre az útra dobta, s a kilövellő olaj pedig meggyulladt. Az állami üzemi tűzoltók másodperceken belül megkezdték az oltást. Haboltóval dolgoztak és a határozott munka gyors eredménnyel járt. Hat percen belül eloltották a tüzet. A tűzoltók példás munkája megmentette az üzemet a súlyosabb károsodástól. Egy dolgozó szenvedeti sérülést, Ignácz Vera, akit másodfokú égési sérüléssel szállítottak kórházoa. At üzemben két és félezer formt кёгйЦ Kár keledie-.eit. Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje Elnökségének és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának meghívására hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. Joszip Broz parasztcsaládból származik. 1892 május 25-én a horvátországi Kumrovec faluban született. Iskoláinak elvégzése után mint fémipari munkás dolgozott Horvátországban, Csehországban, Ausztriában és Németországban. 1910-ben belépett a szociáldemokrata pártba. 1913 őszén Joszip Brozt besorozták az osztrák-magyar hadseregbe. Az első világháború kezdetén háborúellenes propaganda miatt letartóztatták, majd 1915 elején az orosz frontra küldték, ahol az év tavaszán megsebesült és fogságba esett. A fogságban felvilágosító munkát fejtett ki a hadifoglyok között. 1917-ben Pétervárra. került. Részt vett a júliusi tüntetésen. A polgárháború alatt Omszk tartományban volt, ahol forradalmi tevékenységet fejtett ki a parasztok között. 1920-ban visszatért Jugoszláviába és az év szeptemberében belépett a Kommunisták, Jugoszláviai Pártjába (amely 1919-ben alakult meg). 1920-tól 1927-ig különböző vállalatokban dolgozott Zágrábban, Bjetovarban (Horvátország), Szmedere- vo-Palankán (Szerbia), részt vett a szakszervezeti mozgalomban, pártmunkát végzett, üldözték, letartóztatták. 1928-ban a Kommunisták Jugoszláviai Pártjának zágrábi szervezetét vezette. Ugyanabban az évben letartóztatták és forradalmi tevékenységéért 5 évi kényszermunkára Ítélték. Kiszabadulása után, 1934dőnévvel). 1934-ben Titőt beválasztották a Kommunisták Jugoszláviai Pártjának Központi Bizottságába és a KJP KB Politbüro fába. Joszip Broz-Tito 1937-ben a Kommunisták Jugoszla- ' viai Pártja Központi Bizottságának főtitkára lett. 1941 áprilisában a Hitleristák megszállták Jugoszláviát. A kommunistapárt harcba vezette a nepet a megszállók és cinkosaik ellen, a nemzeti es társadalmi felszabadulásért. ■ Joszip Broz-Tito fontos szerepet töltött be e harc megszervezésében és vezetésében. 1941-től kezdve főparancsnoka volt a Jugoszláviai Felszabadító Néphadseregnek és a partizánosztagoknak. 1943 novemberében, a jugoszláv nép nemzeti felszabadításáért harcoló antifasiszta tanács II. ülésszakán megalakult a Jugoszlávia felszabadításáért küzdő Országos Bizottság, élén Joszip-Broz Titóval. Ugyanakkor Jugoszlávia marsall- ja, majd 1944-ben Jugoszlávia Nemzeti Hőse címet adományozták neki. Ezenkívül kitüntették több jugoszláv érdemrenddel s a „Pobjeda" és a Szuvorov szovjet érdemrendek első fokozataival. 1945 márciusában J. Broz. Tito megalakította az új jugoszláv kormányt. A királyság végleges eltávolítása és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság 1945 november 29-én történt kikiáltása után. Joszip Broz- Tito a szövetségi kormány elnöke és honvédelmi minisztere lett. 1953-ban megválasztották Jugoszlávia elnökévé. A Jugoszláviai Kommunista Párt VI. kongresszusán, 1952 novemberében a JKP megváltoztatta elnevezését a Jugoszláviai Kömben ismét bekapcsolódott az illegális pártmunkába (ezúttal azonban nem a saját nevével, mint Broz, hanem a konspirativ Tito femunisták Szövetségére. Joszip Broz-Titót megválasztották a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének főtitkárává. NEMZETKÖZI SZEMLE Baráti kézfogás E napokban a Szovjetunióban tartózkodik Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke, Kar- delj, a szövetségi végrehajtó tanács alelnöke, Popovics külügyminiszter, valamint a jugoszláv nép több más vezető jé. Mindenütt, ahol megfordulnak, árad feléjük a szovjet dolgozók millióinak meleg, baráti szeretete, lépten-nyomon tapasztalják a szeretet, a megbecsülés ezernyi megnyilvánulását. A jugoszláv Vezetők moszkvai látogatása, találkozása a szovjet államférfiakkal két nép baráti kézfogását jelenti. Két olyan hép kézfogását, amelynek barátságát a fasiszta elnyomás, zsarnokság elleni közös harcban ontott vér pecsételte meg. E kézfogás egyben két kedves, de átmenetileg egymástól elvált, sőt egymással szembekerült barát újbóli egymasratalálását is jelenti. E baráti találkozás, a Szovjetunió I és Jugoszlávia népeinek közeledése felé az utat BulganVin és Hruscsov multévi belgrádi látogatása, az ott lefolyt megbeszélő-fel akarták használni arra, sek, és az ezeket követő történelmi jelentőségű közös nyilatkozat egyengette. Egy év telt el azóta. Es ezalatt az egy év alatt izmosodott, erősödött a Szovjetunió és Jugoszlávia népeinek . barátsága, kibővült, sokoldalúvá vált gazdasági, kulturális, sport- és egyéb kapcsolatuk. Az út nem volt könnyű. Amikor bekövetkezett a sajnálatos szakadás a szocialista tábor országai és Jugoszlávia között, az imperialista berkekben felujjongtak. Arra számítottak, hogy Jugoszlávia előbb- utóbb, — de inkább előbb, mint utóbb, — a világimperializmus járszalagjára kerül, elveszti politikai, gazdasági függetlenségét, a vezető kapitalista államok játékszerévé válik. Minden eszközt megragadtak ennek elősegítésére. A Jugoszláviának juttatott segélyek ellenértékeként az ország nemzetgazdaságát guzs- bakötő engedményeket igyekeztek kicsikarni. A Jugoszlávia, Görögország és Törökország között létrejött háromhatalmi egyezményt hogy Jugoszláviát közvetve bevonják a NATO-ba. Jugoszlávia népeinek és vezetőinek nagy érdeme, hogy ebben a számukra válságos időszakban is meg tudták őrizni az ország függetlenségét, cselekvési szabadságát. Jugoszlávia útja nem volt könnyű út. De nem volt könnyű a Szovjetunió útja sem. A személyi kultuszból adódó hibák felszámolása, a nemzetközi munkásmozgalom helyzetének, jelenkori sajátosságainak mélyreható átértékelése kellett ahhoz, hogy elháruljanak az akadályok a Szovjetunió és a népi demokratikus országok, valamint Jugoszlávia népeinek közeledése elől. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresz- szusának egyik igen nagyjelentőségű megnyilatkozása volt a szocializmushoz vezető út sokféleségéről szóló lenini tanítás kidom- bprítása. A XX. konaresz- szus félreérthetetlenül tisztázta a helyzetet; a. szocializmushoz vezető útnak a helyi, nemzeti adottságaikat figyelembe véve, többféle változata lehet. Ma már mindenki számára világos, hogy Jugoszlávia is a szocializmust építi. A Szovjetunió és Jugoszlávia különböző módon, sajátos formákban és ütemben bár, de egyazon végcélért küzd: a,, kommunizmusért. Jugoszlávia társadalmi, gazdasági arculatában a népfelszabadító háborút követő évtizedben végbementek mindazok az alapvető változások, amelyek nélkül a szocializmus építése elképzelhetetlen lenne. A munkásosztály kezében a hatalom: proletárdiktatúra van. A termelőeszközöket társadalmi tulajdonba vették, s a mezőgazdaságban, különösen a legutóbbi időben, erőteljesen fejlődik, tért hódít a nagyüzemi, szövetkezeti forma. De a szocializmus építésének jugoszláviai módszerei sok új problémát vetnek fel, új tapasztalatokkal gazdagíthatják a Szovjetunió, a népi demokratikus országok dolgozóit, mint ahogy ezeknek az országoknak a gazdasági, tudományos — technikai tapasztalatai is segíthetik a szocializmus jugoszláviai építését. Ezért közös érdekünk, hogy országaink között minél előbb helyreálljon a jóviszony, s megin- ' dúljon az élet minden területére kiterjedő, gyümölcsöző együttműködés. Ebből a szempontból rá kell mutatnunk itt a jugoszláv—magyar viszonylatban beállott kedvező fordulatra is. A kölcsönös tartozások egyenlegéről kötött megállapodás, a gazdasági, kulturális kapcsolatok helyreállításának kilátásba helyezése — őszintén reméljük, — csak az első lépést jelenti a népeink közötti bizalom megszilárdulása, sokrétű együttműködésünk kibontakozása felé. Vannak, akiknek nem tetszik, hogy országaink kapcsolatai mind szélesebb körre, terjednek ki, hogy — mint Tito mondotta a moszkvai autógyárban rendezett gyűlésen — ,,Ami közöttünk történt, már a múlté.” A jugoszláv vezetők szovjetunióbeli útja bizonyos amerikai körökben dühödt kirohanásokat váltott ki Tito elnök ellen, Jugoszlávia politikája ellen. McCarthy szenátot például a Jugoszláviának nyújtandó amerikai segély teljes megvonását javasolja. Tito az amerikai újságírókkal és rádiókommentátorokkal folytatott moszkvai beszélgetésében válaszolt ezekre a megnyilatkozásokra. Kijelentette: tudja, hogy McCarthy szenátor Jugoszlávia ellensége, azonban nem fontos személyiség. Emiatt — mondotta — az Egyesült Államokkal való viszonyunk nem szenved kárt, olyan baráti marad, mint korábban volt. A szovjet-jugoszláv együttműködésnek éppen úgy, mint a népi demokratikus országok és Jugoszlávia közötti együttműködésnek szerteágazó, szinte kimeríthetetlen lehetőségei vannak. Éppen ezért kísérik a szocialista tábor országaiban olyan nagy érdeklődéssel és figyelemmel a szovjetunióbeli megbeszéléseket. Nem kétséges, hogy e megbeszélések nyomán meggyorsul e lehetőségek felkutatása és felhasználása. De a jugoszláv vezetők szovjetunióbeli útja, Bulganyin és Hruscsov belgrádi látogatásához hasonlóan, túlnő a szocialista tábor keretein. Fontos állomást jelent az általános béke, * világfeszültség enyhülése, a háborús veszély elhárítása utján is. E tárgyalások beleillenek Genf, Bandung szellemébe. Békeszerető államok képviselői között folynak, olyan államok képviselői között, amelyek ma már a nemzetközi po-1 litika csaknem valamennyi) fontos kérdésében egyetértenek, Tegnap délelőtt a Kremljén magyar idő szerint 10 irai kezdettel a szovjet és a jugoszláv kormányküldöttség tovább folytatta tárgyalásait.
