Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)

1956-06-01 / 127. szám

NÉPLAP J 956. június 1, péntek < második ötéves terv útján Vegyük fokozottabban figyelembe a helyi adottságokat! A Nagykállói Gépállo­más körzetében a termelő­szövetkezetek — legalább is tapasztalataim szerint — meglehetősen egyirányban gazdálkodnak, holott adott­ságaik többirányú gazdál­kodást tennének lehetővé. Balkány környékén például az egyéni gazdálkodók jól jövedelmező gyümölcsös­sel, szőlővel rendelkeznek. Majd mindegyik termelő­szövetkezetnek van olyan alkalmas területe, ahol jö­vedelmezőbb gazdasági ágat lehetne kialakítani a je­lenlegi egyoldalú, mezőgaz­dasági termelésnél. A nagykállói Dózsa TSZ-nek már van ugyan halastava, de a tanyaközpont alatt futó vízlevezető árkot nem használja ki víziszár­nyasok tartására. A császárszállás! Új Al­kotmány is emelhetné a viziszárnyasok létszá­mát. A nagykállói járás termelő­szövetkezetei csemetekerte­ket létesíthetnének. — A megyében szükség volna több gyümölcsfaalanyra, vagy kiültetésre kész gyü­mölcsfákra s nem kellene messziről hozatni, ami szál­lító űrtartalmat foglal el más szállítmányoktól azon­kívül a hosszú utazás alatt sok a károsodás is. Sok termelőszövetkezetünk fel­karolhatná a méhészetet is. A méhek munkája nö­vényeink beporzása ; szempontjából nélkü­lözhetetlen, de a jöve­delme sem lekicsiny- lendö. tiokönyben például Kondo­ros! György pedagógus az idei mézpergetésből csalá- donkint 50 kiló mézet vár. A leszerződött méz kilóját 20 forintért veszik át. A 16 család méz jövedelmé­ből házat akar építeni. Azt javaslom tehát, hogy a felsőbb szervek is segít­sék a termelőszövetkezete­ket abban, hogy adottsá­gaiknak megfelelő irányban fejlődjenek. A helyi adott­ságok tanulmányozása alap­ján határozottabban kel­lene kitűzni a gazdálkodás fő és mellékirányait, milyen kisegítő üzem­ágakkal gyarapíthatnák a tagság jövedelmét, miképpen lehetne egyen­letesebbé tenni a tagok munkaerejének kihasz­nálását és megvalósí­tani a rendszeres elő­legosztást. Körzetünkben a profilvonal kialakítására még alig történt kísérlet. Talán a császárszállási Új Alkot­mányt lehetne felhozni pél­dának, amely főirányának a burgonyavetőmag ter­mesztését tűzte ki. Geszte- réden, Balkányban —ahol elsőrendű minőségű do­hányt termelnek — ezt az ágat volna legcélszerűbb erősíteni a téeszeknek. Nagykállóban' a gyü­mölcstermesztést kellene jobban fejleszteni. Termé­szetesen nem szabad elha­nyagolni, sőt összhangba kell hozni az állattenyész­tés különböző ágait a helyi adottságokkal, a helyileg legsikeresebben termeszt­hető takarmányok termelé­sével, az okszerű vetésfor­gó bevezetésével, a szüksé­ges gépesítési fok betartá­sával, A megyei irányelvekben az áll, hogy „szükséges a géptípusok szerinti csopor­tosítás a megye eltérő ta­lajadottságainak figyelem­bevételével.” Ezt a megál­lapítást nagyon helyeslem. Sajnos, eddig ezt az elvet — bár többször hangoztat­tuk — nem valósítottuk meg. Az adottságoknak megfelelő gépfajták kibo­csátása évről-évre húzó­dik. Gépállomásunk talaj­adottságaihoz megfele­lően könnyű, mozgé­kony erő- és munka­gépekre volna szüksége. Például könnyű eke, két és féltonnás önürítős pót­kocsi, gépvontatású tarló- gereblye, Kolbai-féle gyű­rűshenger, 22 soros vető­gép és hasonlók. Az ilyen gépek házilagos átalakí­tása, vagy előállítása nem képes kielégíteni az igé­nyeket, központilag kell ezen a bajon segíteni. Аъ ötéves terv irányelveiből № WD . Népművelési javaslatok A második ötéves terv irányelvei sokat foglalkoz­tatják a Szabolcs-bzatmar megyei tanács népn.űvelési osztályának dolgozóit .s. Legutóbb közös értekezleten beszélték meg, s ennek alapján hasznos javaslato­kat tettek, A népművelési osztály dolgozóinak egyik javaslata az, hogy a falu kulturális felemelkedése érdekeben. a villamosítással egy- idöben lássák el mozik­kal is a községeket. Helyesnek tartanák, ha in­tézkedés történne arra vo­natkozóan, hogy a kultu­rális rendezvények bevéte­leit a kultúrotthon kezelné — függetlenül attól, hogy kinek a kezelésében — és ezt csakis kulturális célok­ra fordítanák. Az öntevé­keny színjátszó csoportok munkája színvonalának emelése céljából heiyes lenne, ha az üzemek, vállalatok és -intézmények saját maguk fedeznék a mű­vészeti csoportvezetők továbbképzésének költ­ségeit is. A népművelési osztály dol­gozói javasolják tóváriba azt, hogy a különböző kul­túrintézmények fejleszté­sére szánt összeget, amikor az egészségesnek látszik, 1 vonják össze. Nyíregyházán Gépállomásunknak kúp­nősen fájdalmas problémá­ja, hogy a volt Balkányi Gépállomással történt egye­sülés után az addig 25.463 holdat kitevő harmadik kategóriájú terület is ket­tes kategóriájú lett. így most körzetünk 48 százaléka alacsonyabb osztályozasú a kelleté­nél. Ennek a tervek teljesítésé­re; mutatkozik meg legin­kább a hátránya. Az egye­sülés előtt mindig az elsős közt voltunk, most a 17— 18. helyen kullogunk. A balkány, részen — a nagy- kállój viszonyokra megál­lapított tervet szinte 'ehe­tetlen teljesíteni, mert Túl­feszített. Javaslom, hogy az ilyen helytelen kategorizá­lást. szüntessék meg, mert fékezi a dolgozók munka- leudüietéí, a terv teljesíté­sét és a kitűzött magasabb hozamok elérését. Tőry Emil főmezőgazdász. például a második ötéves tervben továbbfejlesztik a megyei könyvtárt, mozit és múzeumot. Célszerűbb lenne ezek­nek az intézményeknek fejlesztésére szánt ősz­szegből a város központ­jában egy kultúrpalotát építeni, amelyben helyet kaphatna egy nagyobb mozi, a könyv, tár és a múzeum. Ezáltal ez intézmények mai helyén ..no iakas is felszabadulna. Orvoslást várunk Szívességért — ígérgetés A múlt évben 60 vagonos magtárt építettünk, s köl­csön kért a 6. sz. Mélyépítő Vállalat néhány napra 50 köbméter beton kavicsot. — Gazdaságunknak most nagy szüksége lenne a kavicsra a most épülő új üzemi konyhához. Biztatást kap­tunk. hogy majd holnap, majd holnap. Meddig fog­nak még bennünket biz­tatni a kavics visszaadásá­val? Bodnár György agronómus, Gyulatanya, Tisza vas váriban több téglát akarnak gyártani Vasarnap sem pihentek az emberes és a gépek a tiszavasvári téglagyárban. Egész nap dolgoztak, hogy teljesítsék tervüket és mi­nél több téglát tudjanak adni az országnak. Ter­vükkel eddig elmaradtak, mivel a hideg tavaszi idő­járás sokszor gátolta mun­kájukat. Nem száradt meg időben a nyerstégla és a hideg éjszakák is sok veszélyt jelentettek. Ezért határozták el, hogy nyújtott műszakban és az ünnepnapokon is gyártják a téglát. Vasárnap nyolc­órás műszak alatt 21 ezer nyers és 23 ezer égetett téglával készültek el. Havi nyerstégla tervü­ket így már 100 szá­zalékban teljesítették. Égetési tervükben azonban még mindig 30 ezer adós­ság szerepel. Az a tervük, hogy ezen még a héten változtatnak és égetett- tégla tervüket is túlteljesí­tik. Tervük sikerülni fog hiszen olyan munká­sok segítenek ebben, mint Bunda János és Szakács Sándor kihor­dok, akik rendszere­sen 140—150 százalékra teljesítik tervüket. i Nagy része van a nyers­tégla tervteljesítésében Ró­ka András brigádjának, amely szintén túlteljesíti tervét. — Olyan nincs, hogy itt nem megy a munka — fo­gadják az újságírót a má- ' rokpapi Szabadság Terme- í lőszövetkezetben. — Erről ' itt kell meggyőződni, nem ahogy a téesztől távol akár rágalomképpen, akár rossz tájékoztatás miatt ferdén eshet a szó. Ebben a bölcs igazság­ban valóban nem lehet ké. telkedni. Egyébként a té­nyek nagyon is meggyő­zőek. Az őszi kalászosok általában szebbek, mint az egyénieké. A szántást, a vetést idejében fejezték be. Tavaly négy tő kuko­rica se volt a falu határá­ban négyzetesen vetve, most a Szabadságnál 26 holdat vetettek így. A leg­utóbbi napokban több, mint 40 szövetkezeti asz- szony és leány vonult kj a kalászosok tábládra, hogy kipusztítsák azokból az élősdi gyomoka . Ha valamivel végeznek azon­nal a másik dologhoz fog­nak. Nem a munka keresi őket, hanem ők hajtják a tennivalókat. Nem állja meg tehát a helyét, hogy a szövetkezet nem tud itt munkát adri a tagságnak. Nincs olyan „váltott műszak’-féie. ain. szerint ma a tagság egyik része, holnap a másik ré­sze tudna csak dolgozni. Hanem az van, hogy min­denki megtalálhatja a munkát és helye van benne. — Ez az igazság. Ámbár van egy másik is, ami az­tán tényleg baj — mond­ja Halász János, az egyik kocsis és jóismert módon az újjahegyit dórzsölgeti egymáshoz. — A pénz. Ez nincs. Ebben van a legne­hezebb oldala a mi ter­melőszövetkezetünknek. A kívülállók nem javnak ugyan különb ruhában, nem esznek különb kenye­ret, mint mi. De ha arról beszélünk, hogy jöjjenek i közénk, egyenesen a sze- I műnkbe vágjak; nincs ne. Hétszer gondold meg... Levél egy szakszervezeti funkcionáriushoz L)ár kissé szokatlan az a mód, ahogyan most vála­L-* szolok, mégis ezt választottam. Ezt, és pedig azért, mert szakszervezeti tisztséget viselsz és bizonyos mértékig népnevelőnek is kell lenned. Sok ember ve­zetése, nevelése van Rád bízva. Sajnos, sokszor meg­feledkezel magadról. Nem megengedhető az a hang­nem, amit használsz magánéletedben és a taggyűlése­ken is. A legutóbbi termelési értekezletre szeretnélek em­lékeztetni. Nemcsak egyik vasutas elvtársadat bántot­tad meg kifakadásoddal, hanem másokat is, akikkel együtt dolgozol. Ezeket a szavakat mondottad az érte­kezleten: „Ügy látszik, a telefonközpont a nyomorékok tanyája lesz!“ Én már „megszoktam“ ezt a durva hangot, hiszen nem első esetben beszéltél így velem. Ügy gondolod, hogy te mindent helyesen teszel, csalhatatlan vagy és ezt érezteted is másokkal. Akaratodnak — akár he­lyes, akár nem — mindenkor érvényt szerzel, ez tört tént a kultúrvezetőség választásakor is, amikor kiha­gyattál a vezetésből olyan, elvtársakat, akik a XX. kongresszus szellemében óhajtották volna irányítani a kultúréletet. „Hatalmadat“ éreztetni akartad a szolgá­laton belül is. S így követted el azt, amivel mindnyá­junkat megbántottál. Nem gondoltál arra, hogy ezzel a néhány kíméletlen szóval olyan sebeket tépsz fel, amely még Gergely elytársnál talán be sem hegedt? Pedig ez az elvtárs a liötelességteljesités közben, a téli forgalom lebonyolítása idején került be a kórházba, ahonnan féllábbal jött ki. Féllábbal, de törhetetlen dol­gozni akarással és igaz, mély hittel munkatársai, az emberek iránt. Szolgálatra jelentkezett. És az említett termelési értekezleten a főnök elvtárs közölte, hogy a telefonközpontba helyezi. Meggondoltad-e egyáltalán, hogy mennyire meg­sértetted Gergely Istvánt? Megsérted azokat, akik ha­bár testben nem hibátlanok, de önhibájukon kívül ke­rültek ilyen állapotba. Megsérted és súlyos sebet tépsz fel azokban, akik ennek ellenére hinni akarnak abban, hogy dolgozni tudnak. Te azonban, gőgös elbizakodottsá­godban nem válogattad meg szavaidat. Mennyivel szebb, megbecsülendőbb emberi érzésről tett tanúbizonyságot állomásfőnökünk, aki egyúttal csattanó és méltó választ adott szavaidra, amikor ben­nünket megvédett. Vagy az a párttitkár, aki a munka­béréből vásárolt fával segített új tüzet gyújtani a bol-. dog családi fészekben, amely Gergely elvtárs távollete- ben majd kialudt. Ez méltóbb volt az emberhez. Gondolj erre. KRICSFALUSSY GYÖRGY Mátészalka. A marokpapi Szabadság TSZ künk pénzük egy fillér se, csak a sok adósság. — Hogy élnek akkor? Már a család? — Háztáji tejből, tojás­ból, meg adunk el egy. kis terményt. Mái- akinek van még a tavalyiból. De kevés ez így, mert évköz­ben is nyüvik a ruha, láb­beli, háziszükség keli mindennap. És innen a szövetkezetből nincs. A zárszámadáskor se kap­tunk, csak ha jól emlék­szem, valamikor most egy éve a juhnyírásból. Előleg pedig még most sincs. Habar úgy kellene ez, hogy nagyon. Itt aztán már valóban megütközik az ember. Hogy miért nem oszthat előleget a márokpapi Sza­badság TSZ? Ne legyünk hát se felszínesek, se tü­relmetlenek, hanem oká­val nézzük meg ezt a miértet. Mert a miérteken dől el éppen nagyon sok minden. Kezdetben két termelő­szövetkezet alakult és mű­ködött e kicsi beregi fa­luban, nevük szerint a Petőfi és a Rákóczi. Előb­binek 1949-től ez év feb­ruárjáig Deák Gyula, Kázmér Jánosné. Veress Gábor, Mandzák József, utóbbinak 1952-től ugyan­csak ez év- februárjáig Ecsedi János, Ecsedi Gyu­la, Badak Gyula, Miskol- czi György voltak a soron- következő elnökei. Tehát majdnem minden eszten­dőre egy-egy új elnök ju­tott. Az elindulás mind­kettőnél nagyon nehéz volt jószágállomány, számba- jöhető gazdasági felszere­lés s a nagyüzemi gazdál­kodáshoz szükséges tudás és tapasztalat nélkül. Mit és hogyan lehetett tenni? Mindenekelőtt gaz­dasági felszereléseket, , ál­latokat. szerszámokat vá­sárolni s ezeknek helyet teremteni. Miből? Bánki hitelből. Az állam tartotia a szavát: hitellel segítette a két termelőszövetkeze­tet, hadd induljon el, hadd boldoguljon annak rendje s módja szerint. Igen ám, csakhogy a felvett hite­lek „keveseknek” bizo­nyultak. A soron követke­ző elnökök egy csomó „új“ dologgal és egész sor különböző kifogásokkal kezdtek, aminek rendsze­rint az lett a vége: gye­rünk a bankba. Jövőre megint más elnök lett és ő majd megmutatja, nil. nek következtében élőre iparkodott nézni és nem törődött az előtte levő dol­gaival. Lett ugyan jószág, szerszám, termelési esz­köz, épületek is renova- lódtak, de a legtöbbre a banki tartozások szapo­rodtak. A tagság nem lé­vén maradéktalan isme­rőse a bankügyleti szabá­lyoknak, rendeleteknek 1 azt „kellett“ tudomásul vennie, hogy zárszámadás­kor hol nagyon kevés, hol pedig egy fillér sem ju­tott pénzbeli osztalékra. Akadozni kezdett a két tsz. kereke. Van csodá), kozni való rajta, hogy a tagok elégedetlenek let­tek, türelmetlenek lettek? Veszedelmesen meglazult a munkafegyelem, az ösz- szetartás, immel-ámmal lettek csak elvégezve a legszükségesebb munkák. Kevesedett itt is, amott is a várható haszon. Az új elnök kiabált, káromko­dott, noszogatta a népet, hogy már pedig minden­nek ellenére szégyenbe ne maradjon a faluban se ő, se a szövetkezeti mozga lom. Illés Gyula, aki az elmúlt év őszén lépett be a Petőfibe, például így emlékszik vissza: — Reggel ha bejöttünk, köszönés helyett azt hal­(Folytatása e 3, oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom