Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)
1956-06-01 / 127. szám
NÉPLAP J 956. június 1, péntek < második ötéves terv útján Vegyük fokozottabban figyelembe a helyi adottságokat! A Nagykállói Gépállomás körzetében a termelőszövetkezetek — legalább is tapasztalataim szerint — meglehetősen egyirányban gazdálkodnak, holott adottságaik többirányú gazdálkodást tennének lehetővé. Balkány környékén például az egyéni gazdálkodók jól jövedelmező gyümölcsössel, szőlővel rendelkeznek. Majd mindegyik termelőszövetkezetnek van olyan alkalmas területe, ahol jövedelmezőbb gazdasági ágat lehetne kialakítani a jelenlegi egyoldalú, mezőgazdasági termelésnél. A nagykállói Dózsa TSZ-nek már van ugyan halastava, de a tanyaközpont alatt futó vízlevezető árkot nem használja ki víziszárnyasok tartására. A császárszállás! Új Alkotmány is emelhetné a viziszárnyasok létszámát. A nagykállói járás termelőszövetkezetei csemetekerteket létesíthetnének. — A megyében szükség volna több gyümölcsfaalanyra, vagy kiültetésre kész gyümölcsfákra s nem kellene messziről hozatni, ami szállító űrtartalmat foglal el más szállítmányoktól azonkívül a hosszú utazás alatt sok a károsodás is. Sok termelőszövetkezetünk felkarolhatná a méhészetet is. A méhek munkája növényeink beporzása ; szempontjából nélkülözhetetlen, de a jövedelme sem lekicsiny- lendö. tiokönyben például Kondoros! György pedagógus az idei mézpergetésből csalá- donkint 50 kiló mézet vár. A leszerződött méz kilóját 20 forintért veszik át. A 16 család méz jövedelméből házat akar építeni. Azt javaslom tehát, hogy a felsőbb szervek is segítsék a termelőszövetkezeteket abban, hogy adottságaiknak megfelelő irányban fejlődjenek. A helyi adottságok tanulmányozása alapján határozottabban kellene kitűzni a gazdálkodás fő és mellékirányait, milyen kisegítő üzemágakkal gyarapíthatnák a tagság jövedelmét, miképpen lehetne egyenletesebbé tenni a tagok munkaerejének kihasználását és megvalósítani a rendszeres előlegosztást. Körzetünkben a profilvonal kialakítására még alig történt kísérlet. Talán a császárszállási Új Alkotmányt lehetne felhozni példának, amely főirányának a burgonyavetőmag termesztését tűzte ki. Geszte- réden, Balkányban —ahol elsőrendű minőségű dohányt termelnek — ezt az ágat volna legcélszerűbb erősíteni a téeszeknek. Nagykállóban' a gyümölcstermesztést kellene jobban fejleszteni. Természetesen nem szabad elhanyagolni, sőt összhangba kell hozni az állattenyésztés különböző ágait a helyi adottságokkal, a helyileg legsikeresebben termeszthető takarmányok termelésével, az okszerű vetésforgó bevezetésével, a szükséges gépesítési fok betartásával, A megyei irányelvekben az áll, hogy „szükséges a géptípusok szerinti csoportosítás a megye eltérő talajadottságainak figyelembevételével.” Ezt a megállapítást nagyon helyeslem. Sajnos, eddig ezt az elvet — bár többször hangoztattuk — nem valósítottuk meg. Az adottságoknak megfelelő gépfajták kibocsátása évről-évre húzódik. Gépállomásunk talajadottságaihoz megfelelően könnyű, mozgékony erő- és munkagépekre volna szüksége. Például könnyű eke, két és féltonnás önürítős pótkocsi, gépvontatású tarló- gereblye, Kolbai-féle gyűrűshenger, 22 soros vetőgép és hasonlók. Az ilyen gépek házilagos átalakítása, vagy előállítása nem képes kielégíteni az igényeket, központilag kell ezen a bajon segíteni. Аъ ötéves terv irányelveiből № WD . Népművelési javaslatok A második ötéves terv irányelvei sokat foglalkoztatják a Szabolcs-bzatmar megyei tanács népn.űvelési osztályának dolgozóit .s. Legutóbb közös értekezleten beszélték meg, s ennek alapján hasznos javaslatokat tettek, A népművelési osztály dolgozóinak egyik javaslata az, hogy a falu kulturális felemelkedése érdekeben. a villamosítással egy- idöben lássák el mozikkal is a községeket. Helyesnek tartanák, ha intézkedés történne arra vonatkozóan, hogy a kulturális rendezvények bevételeit a kultúrotthon kezelné — függetlenül attól, hogy kinek a kezelésében — és ezt csakis kulturális célokra fordítanák. Az öntevékeny színjátszó csoportok munkája színvonalának emelése céljából heiyes lenne, ha az üzemek, vállalatok és -intézmények saját maguk fedeznék a művészeti csoportvezetők továbbképzésének költségeit is. A népművelési osztály dolgozói javasolják tóváriba azt, hogy a különböző kultúrintézmények fejlesztésére szánt összeget, amikor az egészségesnek látszik, 1 vonják össze. Nyíregyházán Gépállomásunknak kúpnősen fájdalmas problémája, hogy a volt Balkányi Gépállomással történt egyesülés után az addig 25.463 holdat kitevő harmadik kategóriájú terület is kettes kategóriájú lett. így most körzetünk 48 százaléka alacsonyabb osztályozasú a kelleténél. Ennek a tervek teljesítésére; mutatkozik meg leginkább a hátránya. Az egyesülés előtt mindig az elsős közt voltunk, most a 17— 18. helyen kullogunk. A balkány, részen — a nagy- kállój viszonyokra megállapított tervet szinte 'ehetetlen teljesíteni, mert Túlfeszített. Javaslom, hogy az ilyen helytelen kategorizálást. szüntessék meg, mert fékezi a dolgozók munka- leudüietéí, a terv teljesítését és a kitűzött magasabb hozamok elérését. Tőry Emil főmezőgazdász. például a második ötéves tervben továbbfejlesztik a megyei könyvtárt, mozit és múzeumot. Célszerűbb lenne ezeknek az intézményeknek fejlesztésére szánt őszszegből a város központjában egy kultúrpalotát építeni, amelyben helyet kaphatna egy nagyobb mozi, a könyv, tár és a múzeum. Ezáltal ez intézmények mai helyén ..no iakas is felszabadulna. Orvoslást várunk Szívességért — ígérgetés A múlt évben 60 vagonos magtárt építettünk, s kölcsön kért a 6. sz. Mélyépítő Vállalat néhány napra 50 köbméter beton kavicsot. — Gazdaságunknak most nagy szüksége lenne a kavicsra a most épülő új üzemi konyhához. Biztatást kaptunk. hogy majd holnap, majd holnap. Meddig fognak még bennünket biztatni a kavics visszaadásával? Bodnár György agronómus, Gyulatanya, Tisza vas váriban több téglát akarnak gyártani Vasarnap sem pihentek az emberes és a gépek a tiszavasvári téglagyárban. Egész nap dolgoztak, hogy teljesítsék tervüket és minél több téglát tudjanak adni az országnak. Tervükkel eddig elmaradtak, mivel a hideg tavaszi időjárás sokszor gátolta munkájukat. Nem száradt meg időben a nyerstégla és a hideg éjszakák is sok veszélyt jelentettek. Ezért határozták el, hogy nyújtott műszakban és az ünnepnapokon is gyártják a téglát. Vasárnap nyolcórás műszak alatt 21 ezer nyers és 23 ezer égetett téglával készültek el. Havi nyerstégla tervüket így már 100 százalékban teljesítették. Égetési tervükben azonban még mindig 30 ezer adósság szerepel. Az a tervük, hogy ezen még a héten változtatnak és égetett- tégla tervüket is túlteljesítik. Tervük sikerülni fog hiszen olyan munkások segítenek ebben, mint Bunda János és Szakács Sándor kihordok, akik rendszeresen 140—150 százalékra teljesítik tervüket. i Nagy része van a nyerstégla tervteljesítésében Róka András brigádjának, amely szintén túlteljesíti tervét. — Olyan nincs, hogy itt nem megy a munka — fogadják az újságírót a má- ' rokpapi Szabadság Terme- í lőszövetkezetben. — Erről ' itt kell meggyőződni, nem ahogy a téesztől távol akár rágalomképpen, akár rossz tájékoztatás miatt ferdén eshet a szó. Ebben a bölcs igazságban valóban nem lehet ké. telkedni. Egyébként a tények nagyon is meggyőzőek. Az őszi kalászosok általában szebbek, mint az egyénieké. A szántást, a vetést idejében fejezték be. Tavaly négy tő kukorica se volt a falu határában négyzetesen vetve, most a Szabadságnál 26 holdat vetettek így. A legutóbbi napokban több, mint 40 szövetkezeti asz- szony és leány vonult kj a kalászosok tábládra, hogy kipusztítsák azokból az élősdi gyomoka . Ha valamivel végeznek azonnal a másik dologhoz fognak. Nem a munka keresi őket, hanem ők hajtják a tennivalókat. Nem állja meg tehát a helyét, hogy a szövetkezet nem tud itt munkát adri a tagságnak. Nincs olyan „váltott műszak’-féie. ain. szerint ma a tagság egyik része, holnap a másik része tudna csak dolgozni. Hanem az van, hogy mindenki megtalálhatja a munkát és helye van benne. — Ez az igazság. Ámbár van egy másik is, ami aztán tényleg baj — mondja Halász János, az egyik kocsis és jóismert módon az újjahegyit dórzsölgeti egymáshoz. — A pénz. Ez nincs. Ebben van a legnehezebb oldala a mi termelőszövetkezetünknek. A kívülállók nem javnak ugyan különb ruhában, nem esznek különb kenyeret, mint mi. De ha arról beszélünk, hogy jöjjenek i közénk, egyenesen a sze- I műnkbe vágjak; nincs ne. Hétszer gondold meg... Levél egy szakszervezeti funkcionáriushoz L)ár kissé szokatlan az a mód, ahogyan most válaL-* szolok, mégis ezt választottam. Ezt, és pedig azért, mert szakszervezeti tisztséget viselsz és bizonyos mértékig népnevelőnek is kell lenned. Sok ember vezetése, nevelése van Rád bízva. Sajnos, sokszor megfeledkezel magadról. Nem megengedhető az a hangnem, amit használsz magánéletedben és a taggyűléseken is. A legutóbbi termelési értekezletre szeretnélek emlékeztetni. Nemcsak egyik vasutas elvtársadat bántottad meg kifakadásoddal, hanem másokat is, akikkel együtt dolgozol. Ezeket a szavakat mondottad az értekezleten: „Ügy látszik, a telefonközpont a nyomorékok tanyája lesz!“ Én már „megszoktam“ ezt a durva hangot, hiszen nem első esetben beszéltél így velem. Ügy gondolod, hogy te mindent helyesen teszel, csalhatatlan vagy és ezt érezteted is másokkal. Akaratodnak — akár helyes, akár nem — mindenkor érvényt szerzel, ez tört tént a kultúrvezetőség választásakor is, amikor kihagyattál a vezetésből olyan, elvtársakat, akik a XX. kongresszus szellemében óhajtották volna irányítani a kultúréletet. „Hatalmadat“ éreztetni akartad a szolgálaton belül is. S így követted el azt, amivel mindnyájunkat megbántottál. Nem gondoltál arra, hogy ezzel a néhány kíméletlen szóval olyan sebeket tépsz fel, amely még Gergely elytársnál talán be sem hegedt? Pedig ez az elvtárs a liötelességteljesités közben, a téli forgalom lebonyolítása idején került be a kórházba, ahonnan féllábbal jött ki. Féllábbal, de törhetetlen dolgozni akarással és igaz, mély hittel munkatársai, az emberek iránt. Szolgálatra jelentkezett. És az említett termelési értekezleten a főnök elvtárs közölte, hogy a telefonközpontba helyezi. Meggondoltad-e egyáltalán, hogy mennyire megsértetted Gergely Istvánt? Megsérted azokat, akik habár testben nem hibátlanok, de önhibájukon kívül kerültek ilyen állapotba. Megsérted és súlyos sebet tépsz fel azokban, akik ennek ellenére hinni akarnak abban, hogy dolgozni tudnak. Te azonban, gőgös elbizakodottságodban nem válogattad meg szavaidat. Mennyivel szebb, megbecsülendőbb emberi érzésről tett tanúbizonyságot állomásfőnökünk, aki egyúttal csattanó és méltó választ adott szavaidra, amikor bennünket megvédett. Vagy az a párttitkár, aki a munkabéréből vásárolt fával segített új tüzet gyújtani a bol-. dog családi fészekben, amely Gergely elvtárs távollete- ben majd kialudt. Ez méltóbb volt az emberhez. Gondolj erre. KRICSFALUSSY GYÖRGY Mátészalka. A marokpapi Szabadság TSZ künk pénzük egy fillér se, csak a sok adósság. — Hogy élnek akkor? Már a család? — Háztáji tejből, tojásból, meg adunk el egy. kis terményt. Mái- akinek van még a tavalyiból. De kevés ez így, mert évközben is nyüvik a ruha, lábbeli, háziszükség keli mindennap. És innen a szövetkezetből nincs. A zárszámadáskor se kaptunk, csak ha jól emlékszem, valamikor most egy éve a juhnyírásból. Előleg pedig még most sincs. Habar úgy kellene ez, hogy nagyon. Itt aztán már valóban megütközik az ember. Hogy miért nem oszthat előleget a márokpapi Szabadság TSZ? Ne legyünk hát se felszínesek, se türelmetlenek, hanem okával nézzük meg ezt a miértet. Mert a miérteken dől el éppen nagyon sok minden. Kezdetben két termelőszövetkezet alakult és működött e kicsi beregi faluban, nevük szerint a Petőfi és a Rákóczi. Előbbinek 1949-től ez év februárjáig Deák Gyula, Kázmér Jánosné. Veress Gábor, Mandzák József, utóbbinak 1952-től ugyancsak ez év- februárjáig Ecsedi János, Ecsedi Gyula, Badak Gyula, Miskol- czi György voltak a soron- következő elnökei. Tehát majdnem minden esztendőre egy-egy új elnök jutott. Az elindulás mindkettőnél nagyon nehéz volt jószágállomány, számba- jöhető gazdasági felszerelés s a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges tudás és tapasztalat nélkül. Mit és hogyan lehetett tenni? Mindenekelőtt gazdasági felszereléseket, , állatokat. szerszámokat vásárolni s ezeknek helyet teremteni. Miből? Bánki hitelből. Az állam tartotia a szavát: hitellel segítette a két termelőszövetkezetet, hadd induljon el, hadd boldoguljon annak rendje s módja szerint. Igen ám, csakhogy a felvett hitelek „keveseknek” bizonyultak. A soron következő elnökök egy csomó „új“ dologgal és egész sor különböző kifogásokkal kezdtek, aminek rendszerint az lett a vége: gyerünk a bankba. Jövőre megint más elnök lett és ő majd megmutatja, nil. nek következtében élőre iparkodott nézni és nem törődött az előtte levő dolgaival. Lett ugyan jószág, szerszám, termelési eszköz, épületek is renova- lódtak, de a legtöbbre a banki tartozások szaporodtak. A tagság nem lévén maradéktalan ismerőse a bankügyleti szabályoknak, rendeleteknek 1 azt „kellett“ tudomásul vennie, hogy zárszámadáskor hol nagyon kevés, hol pedig egy fillér sem jutott pénzbeli osztalékra. Akadozni kezdett a két tsz. kereke. Van csodá), kozni való rajta, hogy a tagok elégedetlenek lettek, türelmetlenek lettek? Veszedelmesen meglazult a munkafegyelem, az ösz- szetartás, immel-ámmal lettek csak elvégezve a legszükségesebb munkák. Kevesedett itt is, amott is a várható haszon. Az új elnök kiabált, káromkodott, noszogatta a népet, hogy már pedig mindennek ellenére szégyenbe ne maradjon a faluban se ő, se a szövetkezeti mozga lom. Illés Gyula, aki az elmúlt év őszén lépett be a Petőfibe, például így emlékszik vissza: — Reggel ha bejöttünk, köszönés helyett azt hal(Folytatása e 3, oldalon)
