Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-126. szám)

1956-05-25 / 122. szám

NÉPLAP 1Э56. május 25, péntek Jobb felvilágosító munkával az adófizetés teljesítéséért Hol vannak a sztahanovista körök? A terv teljesítése kötelező minden területen. Mátészal­kán erről egyesek szeret­nek megfeledkezni. Máté­szalka rövid egy év alatt több mint 6 millió forint beruházást kapott. A közel­jövőben is megépítésre ke­rül a gimnázium, a kenyér­gyár és ezentúl egyéb ki­sebb létesítmények is szere­pelnek a tervben. Ezt öröm­mel is veszik a mátészal­kaiak, dicsekednek vele, és természetesnek találják, hogy Mátészalka kap és nem keveset kap az állam­tól. De magukra nézve nem tartják kötelezőnek, hogy ők is teljesítsék állammal szembeni kötelezettségüket. Tévedés ne essék, nem a beadásról van szó, habár itt is vannak hibák. Ha­nem az adófizetésről, mert csak a kisiparosok több mint 150 ezer forint adóval tartoznak. És mellettük igen sok dolgozó paraszt nem teljesítette eddig még adó­fizetési kötelezettségét. Má­tészalka mindössze 37 szá­zalékra teljesítette esedé­kes adófizetési kötelezettsé­gét. A tanács vezetőjének véleménye szerint ennek több oka van. Az egyik, hogy itt Mátészalkán ara­tás után szeretik kifizetni az adót. A másik, amit Tóth elvtárs, a végrehajtó bizott­ság titkára mondott, hogy nem folyik felvilágosító munka a községben, az el­múlt évben is inkább az adminisztratív intézkedések voltak előtérben. Ez az utóbbi ad inkább magyará­zatot arra, hogy mi az oka annak, hogy Mátészalkán sokan nem teljesítik első­rendű álampolgári köteles­ségüket. Becze elvtárs, az elnökhelyettes elmondja, hogy ebben az évben még egy dolgozóval sem beszél­getett az adófizetés fontos­ságáról. De — megjegyzi — a végrehajtóbizottsági ülé­sen kétszer foglalkoztak, vele. — Véleményünk szerint a községi tanács végrehajtó bizottsága nem harcol kellőképpen azért, hogy a község az elsők kö­zött legyen az adófizetés teljesítésében is. Olyan helytelen nézet terjedt el a tanácstagok, de még a vég­rehajtó bizottság tagjai kö­zött is, hogy nem szívesen mennek ki a hátralékosok­hoz. Inkább azokat sürge­tik, akiknek 100, vagy 150 forint adóhátralékuk van, — mert ez könnyebb — és nem az olyanokat, mint Fekete Ferenc lakatos, aki 10 ezer forint, Benzsa Fe­renc nyolc holdas dolgozó paraszt, akinek 9 ezer forin­tos adóhátraléka van. Meg kell érteni a vezetők­nek, hogy az adófizetés is kötelesség. Mutassák meg, hogy a befizetett adóból mit kap vissza Mátészalka. Hogy a község 10 év alatt nem fizet annyi adót, mint amennyit államunk egy-két év alatt beruház Mátészal­ka fejlesztésére. Értessék meg, hogy a tervteljesítés mindenkire egyaránt köte­lező. És csak az várthat ál­lamunktól támogatást, be­ruházást, aki teljesíti ál­lammal szembeni kötele­zettségét. A nagy Jenyiszej elsőszülötte A vízierőmű-tervező in­tézet szakemberei a krasz- nojarszki vízierőműnek, a hatodik ötéves terv egyik legnagyobb építkezésének tervein dolgoznak. A krasz­nojarszki erőmű évente több energiát jog termelni, mint a kujbisevi és sztálin­grádi erőművek együttvéve. Egyedülálló építmény lesz a vízierőmű gátja, a legma­gasabb ilyenfajta építmény a Szovjetunióban. A gát több mint 100 méterrel lesz magasabb a Jenyiszej szint­jénél. A krasznojarszki vízierő­mű gátja hatalmas, 400 kilo­méter hosszú, 2900 négyzet­kilométer területű, 107 mil­liárd köbméter vizet befo­gadó víztárolót fog képezni. A vízierőmű központi épületének hossza csaknem fél kilométer lesz. Eredetileg 3,200.000 kilo­wattban állapították meg a 50 000 forintot nyert Botrágyi Károly nyíregyházi vonatvezető — A második főnyeremé­nyem az lesz, amikor meg­találom a mi kis házunkat. — búcsúzott tőlünk kiváló hangulatban az 50.000 fo­rintos kötvény tulajdono­sa, Botrágyi Károly nyír­egyházi vonatvezető. Amint barátságosan ke- zetszorítunk, akkor látom, hogy hisz ennek az ember­nek csak a nagy kemény munkáskeze nyugszik az enyémben, tekintete a jö­vőben, a képzeletbeli kis lakásban jár. Beleálmcdta magát abba, ami hamaro­san valósággá válik. Nem zavarja jelenlétünk, kí­váncsi tekintetünk s oly­kor huncutkás mosolyunk. Ö messze jár.:. Gondolat­ban bekopog az új, zöld­lugassal befuttatott házikó ablakán. A felesége nyit aj­tót új ruhájában. A négy krasznojarszki erőmű kapa­citását. Az energetikusok és gép­gyártási szakemberek kez­deményezésére azonban most új terveket dolgoznak ki, amelyek szerint az erő­művet egyenként 300.000 ki- lowattos agregátorokkal sze­relik fel. Ezek az agregáto- rok egyedülállóak lesznek a világon. A krasznojarszki erőmű építésénél még egy műszaki újítást alkalmaznak: a szo­kásos zsilipek helyett spe­ciális hajóemelő berende­zéseket építenek. Hogy fel tudjuk mérni az emelőbe­rendezés méreteit, képzel­jük el, hogy ide, mint va­lami hatalmas „fürdőkád­ba" könnyedén bejut egy súlyosan megrakott hajó, s a hajtómű drótkötelek se­gítségével egy 34 emeletes ház magasságába emeli fel kisfia — élete boldog á- ga — ott van a bimbózó ribizlibokrok között. Sán­dor az új táskájából köny­veket szed elő, Tibor pedig az iskolába készül. A leg­kisebbik gyerek a hintaló­val van elfoglalva. Az apa képzeletben elsöpri az ud­vart, ismét végignézi az egész családot, rrtegsimo- gatja mindegyiket, mintha csak ezt mondná: „Jó hely­re kerültetek.“ Felesége szavai ébresztik a valóságra. Most nem ki­ábrándító rádöbbenni a va­lóságra. Ö a valóságban is boldog nyertes, az Első Békekölcsön sorsolása al­kalmával május 18-án 50.000 forinttal húzták ki a 1525— 0311-es kötvényét. Egy hét s Botrágyi Károlynak ha­mar teljesülnek álmai, ter­vei. л — p — az egész hatalmas „fürdő­kádat". A Szovjetunióban először alkalmaznak ilyenfajta ha­jóemelő berendezést, s az egész világon ez lesz az első, ilyenméretű hajóeme- lő-szerkezet. A krasznojarszki erőmű lesz az elsőszülötte annak az erőmű-kaszkádnak, ame­lyet a Jenyiszejen lehet épí­teni. A szovjet energetiku­sok már hozzáláttak a kasz- kád terveinek kidolgozásá­hoz; egyes erőművek ugyan­akkora kapacitásúak lesz­nek, mint a krasznojarszki, mások esetleg még nagyobb teljesitőképességüek. Ki­számították, hogy a jenyi- szeji kaszkád erőműveinek összkapacitása mintegy 20 millió kilowatt, évi energia­termelésük pedig több mint 100 milliárd kilowattóra lesz. továbbképzés fel sem vethet^ E körök lennének hivatva! elsősorban a különbözői munkahelyek hibáinak] gyors kiküszöbölésére, a jó! módszerek azonnali átadása-! ra, s itt ismerkedhetnének; meg a műszakiak irányító-* sával az élenjáró külföldi módszerekkel is, a legköny- nyebben. Hogy ezek a körök nap-* jainkban létrejöhetnének/ annak akadálya nincs. Mind Hchol Emil elvtárs, a trafó-* javító művezetője, mind Bejczi Ferenc elvtárs, a Me­zőgazdasági Gépjavító igaz- i gatója és többen kívánatos-* f nak tartják a körök műkő-’ f dését, a 6. sz. Mélyépítő* i Vállalat kollektív szerződé-: I sébe bele is vette olyanfor­mán, hogy bizonyos időkö­1 zökben a kiváló munkáso­kat ankétra hívja össze. A' Finommechanikai Vállalat főmérnöke, Tornai János elvtárs hónapok óta foglal­kozik ezzel a gondolattal, azonban ilyen irányú kör* jelenleg, a legjobb tudomás szerint a megyében nincsen; Most, amikor a második’ ötéves terv a termelékeny­ség fokozott emelkedését irányozza, a termelés növe­kedését írja elő a munka­erők számának emelése nél­kül, nagyobb szükség van a jó munkamódszerek gyors elterjedésére, az egyes mun­kafolyamatok megjavításá­ra, gyorsabbá, jobbá tételé­re, mint valaha. Ez első­sorban függ a szakmunká­sok tudásának gyarapításá­tól, a kiváló munkások ta­pasztalatainak egymásközti cseréjétől, a legjobb dolgo­zók és a műszakiak szoros együttműködésétől. A mun­kahelyen erre alkalom nem nyílik és nem nyílhat. Szük­ség van tehát a sztahano­vista körök felélesztésére, a régi körök erényeinek meg­tartásával, de hibái nélkül/ A kör elnevezése a múlté, a feladatok azonban sürget­nek. Kiváló munkásaink, műszaki dolgozóink megta­lálják e körök helyes meg­alakításának módját. SB Évekkel ezelőtt hasznos kezdeményezéssel több me­gyei vállalatnál megalakul­tak a sztahanovista körök, melyek többé kevésbbé eredményesen működtek. Létrehozásuk alapvető hi­bákkal történt, legtöbbször csak a kényszerűség érzésé­vel jelentek meg a kiváló dolgozók, és a műszakiak egy-egy ilyen megbeszélé­sen, s ezentúl a könyvtárt, a kört nem is keresték fel. Egyes helyeken e hibákat hamar felismerték, mint а Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalatnál, s a meggyőzés másik eszközéhez folyamod­tak, az édesgetéshez, vacso­rával egybekötött összejöve­teleket tartva. Az alapvető hibát azonban, mivel nem ismerték fel, sehol sem tud­ták kiküszöbölni: a kör kül­sőleges színeket vett fel, eredeti célja, a kiváló dol­gozók továbbképzése, szak­mai tudásának gyarapítása vajmi kevéssé valósult meg. A körök rövidebb. hosszabb idő után megszűntek. Mintha ezeknek a helyét foglalná el, létrejöttek, s még napjainkban is szület­nek, mint a Tüzépnél, újító körök. Szakmai továbbképző tanfolyamok is működnek, a Titásznál a körzeti szere­lőknek, a 6. sz. Mélyépítő Vállalatnál a gépkezelők­nek. A Finommechanikai Vállalatnál több foglalkozási ág részére, a Dohányfermen­tálóban ugyancsak; ezekre azonban a tapasztalat szerint éppen a legjobb munkások nem járnak, akiknek működése pedig el­sőrendűen fontos a terme­lésben. Sem az újító körök, sem a szakmai továbbkép­zés nem pótolja a régi szta­hanovista köröket, ahol ta- pasztalatcsere-szerűen jó módszerekkel, új eljárások­kal ismrekedhettek meg a legjobb dolgozók, s módsze­reiket azonnal és szaksze­rűen meg is vitathatták a mérnökökkel, technikusok­kal. Közelebb álltak ezek a körök a problémákhoz, s így a megoldáshoz is, s nem egyszer olyan feladatokat sikerült megoldaniuk, ame­lyet a lazább kapcsú újító­kor, vagy az oktató jellegű p'gy óriási diófa áll az ■U udvaron, árnyékában a kút s alatta kis lóca. Nem deszkából, farönkből van, s rajtaülni mégis kényelmes. Innen, ha az iskola falára tekint valaki, szinte bántja a szemét a nagy fényesség, mert a fehér falon és az ablakon, megtörik a májusi nap fénye. A nyírségi ho­moktenger közepén, mint sajka a nagyvízen, úgy ül itt ez az iskola. Távol a vi­lágtól, mert Semjén 7 kilo­méter, Kalló 10, Ófehirtó 11, Levelek 9 kilométerre van. S Magy, ahova köz­igazgatásilag is tartozik a tanya, több mint öt kilomé­ter innen. S hogy távol van a világtól, mi sem bizonyít­ja jobban, hiszen telefonja sincs. Pedig ez a civil'záció egyik alapvető követelmé­nye. — Hogyan lehet itt élni? •— Szinte önkéntelenül tör elő a kérdés. Két mosoly­gós szemű ember — egy szőke, kékszemű asszonyka, s egy markáns arcú ba:na férfi, a Takács-házaspár — először összevillant, s mint­ha összebeszéltek volna, igen egyszerűen, de határo­zottan válaszolják: — Jól! — muzsikál a szó. S mégis a kétkedés, míg fel nem váltja a kíváncsi­ság, továbbra is ott lappang a kérdések mélyén. Jól'? Igen, De miért? — Talán JHint sajka a aaqqDÍícea... azért, mert itt több a fize­tés? Egy esztendő alatt, amióta itt vannak s élik a tanyasi tanítók életét, majd, nem 20 ezer forintnyi ér­tékű bútort vásároltak. Mert mindketten paraszt­emberek? S itt közel a fi'ld, otthoni módra lehet, élni, vagy tán azért, mert itt a homoktenger közepében ketten vannak? És nagyon szeretik egymást? Igen, igen, válasz ez, de nem tel­jes. Mi lehet a szív legmé­lyén? Azt tudni: az lenne az igazi válasz. A fiatal tanítónő arról beszél, hogy itt a ta­nyán a diófa alatt s a hát­nál, az orgonabokroknal s a kiskapuban, a tanítványok szemében, a szülők kedves köszönésében, valami ki­mondhatatlan melegség ho­nol. Mint otthon a családi tűzhely melle't. oly meghitt it' minden. Ha egy versre, leül s olvas, vagy szakáét- könyvet nézeget (mart azt is szokott), mindennek ér­telme van. Nem menne el innét, pedig nípdalénekes- nek hívták a pesti rádióhoz. Tagja volt Debrecenben a népi együttesnek, ott fedez­ték fel. Akkor úgy határo­zott: a gyakorlóév után megszerzi a képesítőt és majd az után jelentkezik. A rádió már nem győzte vár­ni, újra felszólította. S a csábítás egy perc alatt vá­laszt kapott. Itt marad a tanyán, tanítja a Kauzsai- tanya apró gyerekeit, be­szélget az asszonyokkal, ta- nítgatja őket, s tanul tőlük. Olyan egyszerűen mondja mindezt, olyan természete­sen, hogy szinte megdöb­bentő. — Ez lenne a hiva- tásérzése? — Vetődik fel a kérdés. — Ez a pályaszere­tet? — Igen, ez. Takács Balázs a Haladás TSZ párttitkára is. No per­sze, a kérvényeket is <i Írja, a színjátszókat is ö tanítja. Ha bonyolultabb a könyve­lés a tsz-ben, azt is ő végzi, s a tanítói földet is ő ka­pálja. Mosolyogva mondja: ..Kímélni kell az asszonyt". Igen, kímélni kell, mert fia­tal még anyának, s néha or­vosi kezelésre is szorul. Or­vos pedig az öreg tanító ha­lála. óta nem járt. erre. Amióta ők itt vannak, még a gyerekek oltásáért sem tartotta érdemesnek kijön­ni. Pedig gyerek van itt tán sokkal több, mint má­sutt. Hiszen családonként 6-7 az átlag, és a 11 sem ritka. Mi marad hát itt a kultúrából. Az emberi alap­hogy van haszna annak, amit az ember megtanult. De még mindig nem tel­jes a válasz. Pedig van vagy húsz felnőtt a tanyában olyan, aki már kérte a ta­nító házaspárt, hogy alap­fokú tanfolyamot, illetve a továbbtanulás lehetőségét teremtsék meg. Ez eddig nem sikerült. Az iskola igazgatója Magyon arra hi­vatkozott, hogy kicsi a lét­szám, járjanak be a köz­ségbe, akkor ott majd kö­zösen lehet tanfolyamot in­dítani. De 10 kilométert gyalogolni munka után, azt már nem vállalhatják a ta­nyasiak. S embertelenség is lenne ilyet kérni. Inkább tegyék lehetővé a tanfolyam megindítását itt az iskolá­ban. Jó indulaton múlik csak. Rendünk rugalmas, csak néha az emberek nem azok. Mintahogy a föld­művesszövetkezet boltosá­ra. Orosi. Mihályra is ilyen panasz van. Ö úgy gondol­ja, a pénz megvárja öt, l;a minden másnap nyit ki, ak­kor is. Mert kinek van ked­ve 5-6 kilométerre elmenni sóért, paprikáért. „Л levc- leki szövetkezeti vezetőség megvizsgálhatná már ezt és elintézhetné“ mondja vető szükségletekből. Az amit e házaspár teremt. Mert könyvtár nincs (?), sa­ját könyveiket adják köl­csön. Az első színdarabot is ők rendezték, tehetséges színjátszók vannak itt. A Sári bíró nagy sikert ara­tott. No és a gyerekek mi­lyen drágák, aranyosak, a szülők olyan büszkék rájuk, mint az Ormányságban, vala­ha arra az egy szem gye­rekre büszkélkedtek a szü­lők. Van ünnepség, minden évfordulón. Március 15-én, április 4-én, május 1-én. Hat ilyen gyermekünnepély volt ebben a tanévben. Most ké­szülnek a legnagyobbra, ce már mesejáték lesz, a Ha­mupipőke. „Az évvégi vizs­gák tiszteletére mutatják majd meg a gyerekek, hogy mit tudnak". — Ezt már az asszonyka mondja, ízes hajdúsági nyelvjárással. A beszéd zamata s a kísérő mosoly különös szeretetet sugároz. J/isszalopakodik a kér- r dés újra és újra. — Miért van az. hogy ilyen jól érzi magát itt e tanyasi iskolában ez a fiatal házas­pár? A válasz újra bővül. Talán azért, mert jó dolog ilyen- rajongott vezetőnek 1 lenni? Mert jó dolog érezni, többek között Takáts Bar lázs. Közös gondok. Nemcsak a kis család, hanem a tanya, a termelőszövetkezet gond­jai is ezek. No persze, nem-, csoda, ha így beszélgetés közben is szókerül ilyesmi­ről, hiszen a férfi pirtttt- kár, a feleség tanácstag, s a harc, az érdek közös. Te­lefon kell, s ezt vallja az egész tanya, társadalmi munkában felállítanák az oszlopokat, sőt maguk ad­nák az oszlopokat is. Orvos kell és védőnő kell legalább kéthetenkint egyszer. Mert nem emlékeznek olyan eset­re, hogy c sokgyermekes te­lepülést védőnő látogatta volna meg, pedig tanácsára nagy szükség lenne. Minl- ahogy az orvos kezére is,- nemcsak az iskolában, nem­csak a tanító házaspárnak, hanem a tanya népének is. Tgy fonódnak össze a közügyek, s a magán­érdekek. S talán a válasz most már a kérdésre teljes lesz. — Szeretik ezt a né-, pet, e néhány szóba benne van egész életük lényege. — Szeretik a hivatásukat, s e nép hálás érte. Ez jólesik, éltet, ide köt, derűs, szép jövőt ígér. A búcsúzásnál mosolyuk­ban mindez ott ragyog, ók ott maradnak s az elválás mégis tán annak fáj jobban, aki elindul. H, SZABÓ JÓZSEF-

Next

/
Oldalképek
Tartalom