Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-22 / 96. szám
1936, április 22, vasárnap :N E P L A P LENIN ÜGYE ÉL ÉS DIADALMASKODIK MEGTARTÓ TT PROGRAM — Azzal kezdem, hogy 11955 telén 1’kerültem az [Orosz frontra. Fenn a Kárpátokban véctük az erődítményeket, amiknek hatalmas betör faluk volt, a tetejük meg páncél. De olyan erős, hogy még a 28-as gránát se bírta átütni, Bele voltak építve a hegyekbe. A tiszt urak húzódtak meg aenne, meg a 'parancsnoksál'. Március 15-én kitörésre (került á sor. Nem sikerült. Véreckénél, meg Uzsoknál ivóit a nagy ütközet. 22.-én kitűztük a fehér lobogót. Nagyon sokan kerültünk fogságba. Tizenhárorti napig gyalogoltunk befelé Oroszországba. Kisebb csapatokra szóródtunk, miként szétosztottak bennünket. Én Tas- •kentbe kerültem. Onnan pedig megint visszább hoztak. Barakok,at építettünk. Majd a bucharai tartományba vittek — sokad- magam magyar hadifogolyéval, — ahol vasutat szereltünk. Itt ért lel a forradalom, tizenhétben. Ez azzal kezdődött, hogy egyszer csak a katonák többsége pirc s selyemmel húzta be a cári sapkaró, Und 7 'anultam műveit, sokat hallottam róla, de amit saját szememmel láttam, tapasztaltam közvetlen élményben, az mindent felülmúl. Az autóbusz robog Ívelem. Nincs időm arra, 'hogy jegyezhessek, fejem valóságos múzeum, gondolataim szárnyadra keltek. Hol jobbra, hol balra kanyarodunk. Az út nagyon szép. Két oldalt fenyőerdők övezik, ez ablakon át jólesően cirógatja meg ar- 'cunkat a Balti tenger felöl beáramló levegő. A Szmol- nijból jövünk, Még mindig hatása alatt vagyok az ott 'látottaknak. Képzeletben újból ott érzem magam abban a szobában, ahonnan Lenin elvtárs a fegyveres felkelést irányította. Kite, kintettem azen az ablakon a Téli Palota felé, ahol a nagy proletár vezér 1917. október 25-én 9 óra 45 perckor az Aurora cirkáló jelt adó ágyútüzét várta. Szivem hevesebben dobogott. „így született meg a mi szabadságunk is“ — gondoltam rá. Újból magam elé képzeltem a szerényen berendezett dolgozó szobát, amelyet spanyolfal Választott el Lenin ás Krupszkaja egykori nagyon egyszerűen berendezett lakószobájától. És vajon hányszor továbbíthatta Lenin szavait, útmutatásait az a telefonkészülék, amely most is ott áll a Bolsevik Párt megalapítójának barnára festett, régimódi kis íróasztalán. Ott láttam a lámpát is, amelynek fényénél éjszakákba nyúlóan dolgozott Lenin, naponta 12—14 órát, de sokszor ennél is többet. Kezemmel megsimogattam azt a tollat, amellyel ő ír.a.alá a második szovjet kongresszuson a földről és a békéről szóló dekrétumot. Drága emlékeim ezek. Aztán ott állI zsát. Azt mondták: elég a ‘ háborúból, de új rendet j akarnak. Olyan rendet, amilyet a kommunista párt, meg Lenin hirdetett. Azon a tájon is, ahol én voltam, nagy harcok kezdődtek. Mi, magyar hadifoglyok nehezen értettük meg a dolgokat, mert nem tudtunk se oroszul, se kirgizül. De azt csak megtudtuk, hogy a kommunisták vezetésével az egyszerű katonák, meg a civil munkásnép jobb sorsót kíván, a tisztek, meg a nagyurak pedig amellett voltak, hogy minden maradjon úgy, ahogy van. Ezután megcsendesedétt egy kicsit a helyzet. Cser- zsujba kerültem. Ott ért a forradalom másik hulláma. Ekkor már tizennyolcról beszélünk. Szépen nyílt a tavasz; jó idők jártak. De a lakosság istenigazában összecsapott a kozákokkal. A kozákoknál halomszámra állt a papírpénz. Mondták, annyit adnak belőle egy hónapra annak, aki melléjük áll, amennyit akar. De senkinek se A lakosok Taskentbe segíteni a kellett a pénz, jelentős része akart menni, forradalomnak. JLuiitt éli és (Lol(jOiít)it... tunk a Téli Palota melletti kertben egy hatalmas fa árnyékában. Itt áll ma is az a páncél gépkocsi, amelyről Lenin elvtárs 1917. április 3-án elmondotta a híres áprilisi téziseket. Mintha hallottam volna utolsó szavait: ..Éljen a szocialista forradalom!“ A gépkocsi közben tü- relmetlenül falja a kilométereket. Egyre közeledünk Razliv felé. Itt rej- főzött Lenin elvtárs a forradalom előtt, itt írta meg az „Állam és forradalom“ című nagy művét. A községen keresztülhajtunk. Szi- dorov elvtárs, küldöttségünk vezetője örömmel újságolja: „Találkozni fogunk Jemelja- nov elvtárssal, aki 1905-től ismerte Lenint.“ Kocsink jobbra fordul, aztán hirtelen megáll. Le- szállunk. — Itt rejtőzött Lenin elvtárs 1917 júliusában 9 napig az ideiglenes ellenforradalmi kormány kapói elől — mutat a házra Szidorov elvtárs. Az épület most múzeum. Egykor Jemeljonov elvtárs lakott benne családjával. Az idős 84 éves pártmunkás Ott fontos volt, hogy győzzön, mert nagy város az. A kozákok útjukat állták. A nép kaszát, kapát ragadott, még fegyver is került, — hiszen háború volt, — úgy szereztek még több puskát, lőszert — a kozákoktól. Le is verték a fehéreket, aztán elmentek Taskentbe. Mi magyar hadifoglyok is a munkások pártjára álltunk. Szovjet katonák lettünk. A forradalom győzelméért a kommunistákkal együtt. harcolt az összes munkásnép, még tisztek is, meg tanult emberek. A párt vezetője pedig Lenin volt. Nagyon tisztelték, szerették az egyszerű emberek. ■— Sokat hallottuk, hogy gyűléseket tartott. Beszélt, tanított, buzdított a jobb sorsért. Hogy ne legyen szolga senki és mindenki szeressen élni, aki dolgozni akar. A híre, meg az eszméje mindenütt bejárta. Én is vártam, hogy legalább egyszer találkozók vele. Dehát egy olyan óriás országban tán egy emberöltőig se lehet mindenütt ott lenni... — Hány éves Dávid elvörömmel fogad bennünket. Amikor megkérjük, beszéljen nekünk Lenin elvtársról, örömmel idézi emlékeit. Jemeljonov bácsi szavai híven tükrözték, hogyan zárta szívébe az egyszerű szovjet ember nagy tanítóját, Lenint. Beszél... beszél, s mi hallgatjuk :.. I enin kedélyes ember volt, így emlékezik rá az öreg pártmunkás is, aki 50 éve tagja a pártnak. — Mint finn kaszáló munkás dolgozott nálam, hogy elrejtsem és megakadályozzam letartóztatását. — Először itt lakott ebben a kis szobában, mutat az egyik helyiségre. Két-három nap múlva azonban kérésére felköltöztettük a padlásszobába. — Ennél az asztalnál ült, itt dolgozott — simogatja meg a széket Jemeljonov elvtárs, majd így folytatja: — Lenin elvtárs néhány nap múlva ezeket mondotta: sokan vannak maguk Jemeljonov elvtárs és többen is járnak ide. Nem lesz feltűnő az én itt tartózkodásom? Nem akarok maguknak bajt.“ — „Legyen nyugodt Lenin elvtárs — válaszoltam — a társ? Dávid Miklós mosolyog s a szeme a feleségén függ, aki most jött haza a szőlőnyitásból. Nem lennék én még túl idős. Hatvanhat vagyok. — Mióta betegeskedik? — Sose voltam beteg. — Pedig sok mindenem átgázoltam eddig. Most harmadik hete, hogy megfájdult a ballábamban a csont. A comb csontja. Az orvos rendelt tablettákat, meg iszapot borogatásra. Azt mondja, fogok én még menni. Csak ne sokat gyalogoljak, meg ne emeljek. — A tekintete megcsillan és teljes bizodalcmmal teszi utána: — Én pedig akarom is, hogy mielőbb elhagyjam az ágyat. — És a programot megtartotta-e? — Meg! Megtartottam, ötvenben alapító tagja voltam itt liken a szövetkezetnek, amit Leninről neveztünk el. összefogtunk, hogy könnyebb legyen. — Harminchat családdal kezdtük, valamivel többön kétszáz holdnál. Most már még egyszer annyian vagyunk és sok mindennel. Asztalos Bálint. Lenin külföldre emigrált és onnan irányította a párt munkáját. feleségem tudja, hogy ilyen- í kor mi a kötelessége. Lenin elvtárs mosolygott, j Derűs jókedvű ember volt i mindig. Emlékszem, a Ráz- i liv tó partján a szomszé- I dós kaszáló tulajdonosa egy alkalommal meglátta i Lenint és hozzám fordult: „Jemeljonov nem adnád át nekem ezt a finn munkást? Az én szénámat is lekaszál- hatná“. Én nemet mondtam. A történetet később elmeséltem Lenin elvtársnak, aki jót nevetett és megkö- i szönte, hogy nem adtam át. — A veszély nagy volt, I biztonságosabb helyre kellett vinni Lenint. — Az | egyik alkalommal megbe- j szeltem vele, hogy csónak- , ba ülünk, és átevezünk a ; Razliv tó túlsó partjára. Itt \ nagyobb biztonságban volt : — fejezi be emlékezését Je- ‘ meljanov elvtárs. Küldött- ; ségünk látta, hogy a tó \ partján ma is gránit em- I lék'mű őrzi Lenin itt töltött napjainak emlékét. Láttam | azt a kunyhót, amelyben a forradalom szervezője és vezetője rejtőzött. Megsimogattam a fatönköt s, amelyen Lenin írt, dolgozott. És örömmel hallottam, hogy Jemeljanov elvtársat párttagságának 50-ik évfordulója alkalmából, a szovjet kormány Lenin-renddel tüntette ki. 4 lenini emlékeket örök- 1 re a szívembe véstem s még inkább meggyőződtem arról, hogy a szovjet ember és a világ minden dolgozója miért becsüli és szereti a nagy Lenint. Ezt mutatta meg az SZKP XX. kongresszusa is, mely fényesen igazolta: Azért becsülték és tisztelték Lenint, mert szerény volt és szeret- | le a dolgozókat. KOVÁCS SÁNDOR ' A forradalom idején személyesen irányította az Lenin gyakran elbeszélgetett az egyszerű munka-, sokkal és parasztokkal. Szerénységére jellemző, hogy mint a szovjet állam feje, a munkásokkal együtt közvetlenül részt vett a szovjet haza építésében, a kommunista szombatokon.
