Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-30 / 103. szám

4 néplap 195«. áprtlfe 90, hétfő Ж MÁJUSI NAPSÜTÉS «■■■I ............. .. .......... II ■■■■ Ilii nniwiHHm.uj ii.ii.4.4HWHi.ra. Hogyan fog ünnepelni Nyíregyháza dolgozó népe ? A napsütés, mint egy nagy művész, bonto­gatja a szirmokat. Kitárul az almavirág kelyhe és a nap felé fordul a virág ara­nyos napocskája. Mintha mosolyogna, olyan minden fa. minden kert, minden udvar, s a végtelen erdő. Ilyenkor sétálni a fák alatt, beszívni a tavaszi illatot, tüdőtpattantó, emberszirom bontogató, mosolytfakasztó érzés. Az almáskert sok munkát ad. A fák alatt lányok, asz- szonyok, itt-ott egy-egy per. metező férfi is. Kacajuk tnesszehangzik, egybevegyül a. madárfüttyel. S olyan harmóniát ad, melynél szeb­bet még egy zeneszerző sem varázsolt. A csiklandozó napsütés jókedvre deríti még a barázdált arcokat is. Hát akkor a fiatalok miért ne kacagnának, miért ne 'dúdolnának ismeretlen ta­vaszi dallamot? Vince János a permetlét kevergeti. A kunyhó egy dombon áll, előtte van­nak a fenekeit kútgyűl űk, azokban a pérmetlé. Innen végiglátni a gyümölcsöst. Hiszen még a lomb rém rejti el a dolgozó embert. Szemlélődik hát. Na, nem a virágos almafákat nézi. Te­kintete feleségét simogatja. Ott foglalatoskodik az egyik almafa alatt. Milyen szép az asszony tenger virág kö­zepette. — Biz’ isten szebb, mint a virágba borult al­máskert. Ezen aztán moso­lyogni kell, mint ahogy mindig mosolyogni kell, ha a feleségét megpillantja. Honos lett az ő szívébe és az arcán is a mo­soly. Eltakar mindent, ami emléket ébreszthetne, ami visszaidézhetné a társtalan- ság éveit. Mert ő aztán igazán társtalan volt. Egy­ezem gyerek, annak is árva 11 éves kora óta. így ser­kenti naggyá. Egyedül le- génykedett. Az unokatest­vér az nem édes testvér, jóbarát sem lesz, ha kény­szerűségből él az ember véle egy fedél alatt. Bármily jó is a gondviselő, mégsem édesanya az. — Már ezzel így vannak az árvák. — Ezt vitte magával katonáék- hoz is ..; Ott is egyedüljáró lett. Voltak barátai, jó tár­sai, de ő mégis sokszor érez­te egyedül magát. Hozza az ilyen ember a gyerekkorból a gyanakvást. Az árvának gyanakvással van teli a szíve. A legjobb szándék mögött is sokszor kesernyé­sen rosszat sejt. Dicsérték, ki is tüntették, de egészen nem tudták elűzni szívéből a hosszú évek nyomát. De ott csak jó volt. Nem azért, mert közös szobába alud­tak és más szuszogását is hallgatta az ember, nem is azért, mert parancsra kelt és feküdt. Hanem, nőért nem kellett látni, hogy egyiket — másikat jobban babus­gatják. Egyenlő volt min­denki. A katonáskodás sok­sok emléke ehhez fűződik. Azóta alig másfél esztendő telt el, de megváltozott min­den. Most, hogy feleségén felejtette tekintetét, ez mind csak úgy belenyilallott. J ános te, hozd már azt a vödröt — hasít bele egy hang a zsongásba. Ó hirtelen mozdulattal meg­meríti a vödröt, s már ko­cog is lefelé a domboldalról. Beleönti a permetezőtartály­ba, s szalad vissza a mási­kért. Aztán megint szünet van. Ismét felesége hajlé­kony alakját keresi. Míg meg nem találja, úgy csa- pong tekintete, mint egy szilaj madár, amikor meg­találja, hosszan megpihen s issza, issza magába az asz- szony minden mozdulatát. Asszony! Nagyot lélegzik. Tavaly ilyenkor még lány volt. Lány bizony, büszke lány. Ügy riasztotta el a le­gényeket maga körül, mint­ha sohsem akarna férjet vá­lasztani magának. Ö, Vince János nem is próbálkozott. A legmerészebb álmában sem merészkedett Kenyeres Marika köré. Marika barna­hajú, pirosarcú, hosszú cop- fos lány volt. Haja két fo­natát elől hordta, mint kis­lány korában. A tekinteté­ben is ült valami kislányos, huncutkás báj. Ha ment az utcán, utána néztek. Oly karcsú, formás volt, hogy még a negyven­esztendős férfi se restellt megfordulni. Ma is ilyen, ma is megfordulnak utána. Hát aki még a hangját is hallhatja? Kis vadócnak hinnék, de ha beszélni kez­dett, simogatott a hangja. Halk volt mindig, hamar el­pirult. Ilyennek látta elő­ször Vince Jancsi is. Ami­kor először táncbavitte, ak­kor még katona volt; A lány nem is nézett ő rá. Táncolt, úgy kötelességből, mint bálban a lányok, akik nem szívük választottjával táncolnak. Ö is úgy lépege­tett, ügyetlenebbül, faragat­lanabbal, mint máskor. Megtörölte a homlokát, ami­kor elkérték tőle Marikát. Nem kérte fel többet, de mással sem szívesen táncolt volna. Rászakadt megint az egyedüllét. Ivott volna, de az sem esett jól, csak állt a sarokban, hallgatta a zenét, nézte a táncospárokat. Az­tán amikor hazament, vé- gigheveredett az ágyon, maga elé képzelte a bálban megismert lányarcokat, tán ki is felejtette közülük a kis copfost. A mikor leszerelt Vince л Jancsi, ide is oda is elmenegetett. Traktoros volt s most, hogy hazajött, újra az lett. Az ilyen legényeket szívesen fogadják. A lányos házaknál még meg is kínál­ják. No, hiszen nem csoda ez, Vince Jani esetében meg éppen nem, mert ő le­génynek is olyan, hogy ér­demes megtraktálni. így telt, múlt az idő, míg egy­szer télen be nem tévedt a kultúrotthonba. Zene volt, ezt hallotta meg, benyitott hát. Bent lá­nyok, legények, fiatalabbak és vele egykorúak táncot tanultak. Egy darabig nézte őket, aztán egy új figurá­nál, a kettős kopogósnál megfeledkezett magáról és komoly ember létére utána csinálta a fiatal tanítónak. Mert Rózsa Károly tanító foglalkozott a táncosokkal. Annak sem kellett több, meglátta az ügyesmozgású legényt, nem lehetett szaba­dulni tőle. Jani beadta a derekát. Be­állt a táncosok közé. Az ököritói Fergetegest tanul­ták. Néki könnyen ment, szerette a táncot, a lába is rá állt. Mi kell egyéb? Las- san-lassan ő lett az egyik példa. Már tanítgatta is a bötébb lábúakat. Először csak úgy körbe táncoltak, úgy tanulgatták a lépése­ket. aztán beosztotta párok­ra őket a fiatal tanító. INTeked Marika, Jáncs 1 ’ lesz a párod. A szólót majd ti táncoljátok — mon­dotta a tanító és mosolygott hozzá. Nem akarta, nem merte az első táncos szere­pét vállalni. Félt, hogy Ma­rika néki is kosarat ad. Pe­dig sokat gondolt rá. Mos aztán, ha János botlik, az ő baja, — gondolta a tanító. — Ó kap kosarat, mégsem a tanítón nevetnek. János tudomásul vette, hogy Ma­rika lesz a párja. Rá-rápil- lantott a lányra, de semmit nem érzett. — Már olyan szerelemfélét nem. Meg tudta állapítani józanul, hogy csinos, szemrevaló lány Marika. Ezután páro­sán táncoltak. Minden este csiszoltabb, szebb lett a Fergeteges. De János nem járta a többi legény útját. Egyszer sem akarta elkísér­ni Marikát, egyszer sem kereste a szót, hogy mond­jon valami olyat, ami meg­zavarhatná a lányt, vagy feléhajlítaná. Nem, ő ilyet nem tett. Táncolt vele, az­tán amikor vége volt a pró­bának, köszönt és elment. Elérkezett az előadás nap­ja, a május elsejei ünnep­ség. A műsor 6 órakor kez­dődött, de ők már fél öt­kor ott szorongtak a kis öl­tözőben. János a csizmáját igazgatta. Marika a szalagot a hajába tízszer is belefon­ta. Különös izgalom várni a színrelépés idejét. Nehéz az ember feje, mintha a gondolatai kiröppennének, csak a szíve marad meg. Az meg kegyetlenül melegít, úgy hogy a homloka is bele­melegszik. S ez egyre csak fokozódik. így voltak ők is. János a cigarettát rágta. Marika a copfja végével babrált, s mint kislány korában, száz­szor és százszor feltekerte az ujjára. Nem kellett néki semmilyen festék, a várako­zás, az első fellépés izgal­ma oly pírba öltöztette ar­cát, melyet nem tud utánoz­ni a legjobb színészi púder sem. AAegkezdődött az elő- iTX adás. A függöny mö­gött álltak, hallgatták az ünnepi szavakat. Még a le- helletük is megforrósodott, úgy várták a pillanatot. Az ünnepi beszéd után már a műsor pergett. Szavalat, énekszám. A műsorközlő most az ököritói Fergete­gest jelentette be. Csend van a nézőtéren, csak itt- ott roppan egy szék, annkor felgördül a függöny. A zene kezd. Az első lé­pések alatt ropog már a színpad deszkája. Melegszik a láb. Egyre fürgébbek lesz­nek, egyre jobban elfelejtik a nézősereget, csak táncol­nak, egyes kopogós, Kettős kopogós. Egyszer csak bele­vág a zene: „Fogd meg cica az egeret“ — erre járják a szólót. Jani és Marika össze­fogóznak, s elkezdődik a Fergeteges. Egyre gyorsul a Járási úttörőtábort létesítenek Céjfénydányádon A cégénydányádi volt Kende-féle kastélyban a já­rási úttörők részére ez év nyarán kéthónapos úttörő­tábort létesítenek. A kas- ; télynak gyönyörű szép kert. • je van, ahol konyhakerlet I fognak csinálni és ezt az ott | üdülő biológiai szakkör tag- I jai gondozzák. Állami hoz­zájárulással létesítik ezt a nyara’ótábort, de hogy mi­nél több szorgalmasan ta­nuló úttörő pihenhessen itt ezen a nyáron, a járási ta­nács kezdeményezésére köz­ségi tanácsülésen tárgyaltak arról, hogy anyagi hozzá­járulással segítsék elő, hogy minél több úttörő, minél ijebb ellátásban részesül- I jön. I A botpaládi községi ta­nácsülés 600 forint, a vá- mosoroszi 600 és a kispala- di tanácsülés 400 forint hoz­zájárulást állapított meg. Az átalakítási munkálatok rövidesen megkezdődnek. A lábuk, mintha egy szív dob­banna bennük, ez vinné szét a bizsergő vért, úgy mozdulnak a zene ütemére. Jani egy-két másodpercig a lábát figyeli, vaj’ nem té­veszt-e a két hű jószág? Az­tán emelni kezdte a tekin­tetét. Akaratlanul a lányt cirógatta vele végig. Már az arcát nézte, azon mosoly fakadt, olyan ez a leányarc, mint az a virágszirom, amely most pattant, most terebélyesedik, úgy válik szélesebbé és szélesebbé a mosoly az arcán. Az izga­lom pírja most a tánc heve pírjával is gazdagodott s elöntötte még a fülét is. Szép volt. Olyan szép, mint egy káprázat. Járták a tán­cot, minden mozdulatuk eggyé forrt, szeműk egy­másba fonódott és fürödtek egymás tekintetében. Jani szívében különös tűz gyul­ladt. Vagy tán nóta? Olyan nóta, amely most ott lobog a szemében. A lány érti, tudja, érzi ezt a dallamot. Amikor feldördült a taps, a Fergeteges után, amikor eleresztette János a lány derekát, akkor érezte csak, hogy ez több volt, mint tánc, talán sokkal több. Ilyen még nem történt vele soha. S milyen jó, hogy most megtörtént. Szíve nyu­godtan kalapált már, de a dal az nem hallgatott el, a madár, mely fészket rakott ott, füttyét most úgy fújta, mintha a májusi napsugár fürösztené. Az öltözőben János egy kicsit lassan mozgott. Más­kor ő volt az első. De most mintha Laci felült volna a nyakára. Pedig csak a szíve volt, az foglalta el. Már mindenki elment, egy halk kopogtatás, s Marika szólt be: — Jössz, Jani? A májusi napfény azóta л hányszor csókolta ar. cukat? Hányszor mentek egymás mellett szó né’kül, hallgatva szívük muzsiká­ját? Azóta is ha táncbalép- nek. arcukra mindig oda­költözik az a mosoly, me­lyet akkor ismertek meg. S most ismét a májusinak beillő napsütés füröszti őket itt a kertben. János a kútgyűrűtől nézi feleségét. Minth értené szavát, dalát, úgy bólogat néha, pedig em­beri hang nem igen érhet el a kunyhóhoz, mert János Zetora a segédvezetővel ott vontatja a vetőgépet, alig száz méterre a kunyhó mö­gött. H. SZABÓ JÓZSEF. tanácstagok, a végrehajtó bizottságok mindent meg­tesznek azért, hogy az ott nyaralók jól érezzék magu­kat. Mentesítő vonatok az ünnepekre A MÁV vezériffazgatóE'ága közli, hocy a május 1-i hármas ünnep alkalmával várható erő­sebb utasforaatom miatt má­jus 2-án és 3-án a menetrend­szerű vonatokon kívül több mentesítő vonatot közlekedtet. A mentesítő vonatok a. menet­rendszerű vonatoknál koráb­ban indulnak, ezért az utazó­közönség időben menjen ki a pályaudvarokra és foc’a’ia el helyét. A mentesítő vonatok indulásáról a uálvaudva.ri han- Eos bemondók tájékoztatják az utazó kökönsésret. Ezzel szem­ben máiue 1-én és 2-án eaves vonatok forgalma szünetel. Ezért a MÁV vezériKazuatósás felhívja az utazóközönség fi- cryelmét. hocv elutazása előtt a vályaudvaiiokon tájékozódjék. Nyíregyháza város terü­letén az ünnepség 30-án este kezdődik, 3000 DISZ fiatal fáklyás fel­vonulásával. Május elsején reggel zenés ébresztőre éb­red a város lakossága. A felvonulás délelőtt 10 óra­kor kezdődik. Gyülekezés a Szabolcs utcától lefele a Széchenyi utcán, a Petőfi téren, valamint a Vasgyár utcán. Innen vonul a menet a Széchenyi utcán, a Zrí­nyi Ilona utcán keresz­tül a Kossuth térre. Má­sik levonat az Iskola ut­ca, a Vöröshadsereg út­ja s a Dimitrov utca lesz. A felvonulás sor­rendje: A menetet az úttörők cso­portja nyitja meg, majd a város 50 kiváló sportolója fogja vinni a népi demokra­tikus országok, a magyar, valamint a munkás-ünnep piros zászlait. A táncosok táncolva haladnak a sor­ban, majd az iskolások kö­vetkeznek. Ezt követően az üzemek, élén az Állami Mezőgazdasági Gépjavító, Faipari Vállalat, a Húsüzem és a Minisztertanács és SZOT vándorzászlajával kitüntetett Malomipari Egyesülés, a Dohányfermen­táló, az Építőipari Vállalat, a MÁV, az Ütfenntartó, a Magas kort elérni egészségesen Az öregedés kérdése az emberiséget foglalkoztató egyik legrégibb probléma. Az orvostudomány a legkülönbözőbb utálton igyekszik ezeknek a kér­déseknek a mélyére hatni, A kutatómunka egyik központi problémája a feherje, az élet alapanya­ga. A feherje, vegyészeti­lég vizsgálva rendkívül bonyolult összetételű, más anyagokhoz viszonyítva óriási molekulákból áll. Ezek alapegysége lénye­gében kb. 20, aránylag egyszerű, úgynevezett aminosav. A fehérjemo­lekulák ezenkívül sok vi­zet kötnek le. Feltűnő, hogy a fehérjéknek ez a tulajdonsága a fiatal szer­vezeteknél sokkal na­gyobb, mint az öregedő szervezeteknél. Sajnos, ezt a folyama­tot nem lehet azzal ki­egyenlíteni, hogy vizet iecssendezúnk a szövetoe. A fehérje idősebb korban már nem képes folyadé­kot felvenni. Éppen ezért a fehérje tulajdonságai­nak megváltoztatására kell törekedni. Sajnos, nem olyan egy­szerű dolog az öregedési folyamatot megakasztani. Ezzel szemben már lénye­gesen nagyobb eredmé­nyekkel biztatnak és a gyakorlatban is beváltak a test frissen tartására rendelkezésünkre álló le­hetőségek — mint pél­dául a testre káros beha­tások távoltartása, a ter­mészetellenes életmód ke­rülése, a rendszeres sport, hosszabb alvás stb. Az orvostudomány már jelentős eredményeket ért el a betegségek legyőzése és az életkor növelése te­rén. Míg a századforduló körül élő ember átlag 48 éves korhatárral számol­hatott — ma már 68 évre számíthatunk. Azelőtt természetes do­lognak vették, hogy az Nyomda és a Moziüzem vo-i nulnak fel, majd a termelő-« szövetkezetek; s ismét üze-í mek és hivatalok dolgozói/ A délelőtti ünnepség után a város területén délután színes műsor fogja szórakoztatni a város dolgozóit. A Szabadtéri Színpadon kultúrműsort, s a spertpá-i lyán sportműsort rendezd nek. Este a Bocskai utcánj az igazságügy épületével) szemberi utcabál lesz. 9 órakor tűzijáték ve­szi kezdetét a Kossuth téren. Május 2-a a munkás-paraszti találkozó jegyében fog le­1 zajlani a Sóstón. Ezen a ta­lálkozón részt vesz mindem termelőszövetkezet. A Sóstón ezen a napon vidám játékok, valamint egesznapos sportműsor lesz. Délután Sóstón a vá * ros üzemeinek kultúrcso- portjai lépnek fel. Az ünnep első és másodnapján, mind' a városban, mind a Sóstón bőségesen gondoskodnak a dolgozók itallal, cigarettá­val, ételekkel való ellátásá-< ról. Május 2-án a Sóstóra a közlekedés zavartalan lebo­nyolítása végett külön villa­mos-ingajáratok és autó­buszjáratok is indulnak. idősebb ember a lépcsőn felfelé haladva liheg, hogy ízületi fájdalmai' vannak. Közben felismer- ték, hogy a kor növeke­désével a véredényrend- szer rugalmassága csök­ken, merevebbé válik és hogy ez túlságos teherté­telt jelent a szívnek, amely, a hosszú élet során el-< szenvedett sokfajta bán­falom miatt már úgysem tud nagyon alkalmazkod­ni. A levegőhiányt tehát az okozza, hogy a szív, már nincs eraje teljében, A szív erején gyógy sze­rekkel is növ&ni lehet, s különösen jó hatással van, rá, ha megfelelő diétával — főleg kevés só és fo-! lyadék fogyasztásával —i és az életmód ésszerű ren-i dezésével csökkentjük a szív tehertételét. Hasonló a helyzet az; izületi panaszoknál is. Az összes ízületeket vékony, porcréteg borítja, amely a' mozgásnál biztosítja a könnyű siklást. Az öre­gedés folyamata először ezt a porcréteget kezdi ki; különösen ha az ízületek szokatlan megterhelések­1 nek és a test nélkülözés­nek van kitéve. Ezt a há- borús és háború utánt évekből valamennyien is­merjük. A porcréteg alatt fekvő csont fájdalmas in­gertünetekkel reagál és a csuklószéleken dudorok képződnek, amelyek csök­kentik a mozgási képes­séget és még fokozzák a fájdalmat. Ezeknek a be­tegségeknek a kezelése rendkívül hosszadalmasj és jobbára csak a fájda­lom csökkentésére korlá­tozódik. ! Alapvető változás első­sorban a fehérjekutatás eredményeitől várható. Persze, ez nem megy má­ról-holnapra. Az orvostu­domány addig is tovább fejleszti az eddigi gyógy­módokat, úgyhogy ezen a téren is remélhetek újabb eredmények.

Next

/
Oldalképek
Tartalom