Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-04 / 81. szám

195G. április 4, saerda NÉPLAP uu­a és bé­A legutóbbi hónapban üzemi gyűlések százain ta­nácskoztak dolgozóink az új kollektíi * szerződésekről. Az előkészítő bizottságok munkája, majd a dolgozók javaslatai alapján a válla­latok igazgatói és a szak­szervezeti bizottságok meg­kötötték a kollektív szerző­déseket. Azóta az illetékes miniszterek és a szakszer­vezetek központi vezetősé­gei véglegesen jóváhagyták az üzertit kollektív szerző­déseket. amelyek április 1-én léptek életbe. Az építő­ipar, valamint az állami gazdaságok és a gépállo­mások kivételével, ahol a kollektív szerződések április 10-én, illetve május elsején lépnek hatályba. Az új kollektív szerződé­seket a technika szüntelen fejlesztésének felada'a és a dolgozókról való gondosko­dás szelleme hatja át. Mind­azt tartalmazza, amit a munkára. Masnap egyéni­leg dolgozó parasztok jöttek hozzá. Hokk Mihály és Tur- csány István. Ezeknek adott útbaigazítást. Jenei György örül, amikor a kutya ugat Tudja, hogy látogatók jönnek hozzá. Szí­vesen látja őket, elbeszélget velük. S azok megnyugod­va mennek el. A fiatal pártfunkcionáriusok is ta­nulnak tőle. Kocsis A.ndrás, Moravszki Mihály, a vasúti pártszervezet titkárai sok­szor felkeresték az öreg, sok tapasztalattal rendelke­ző kommunista haáíost, hogy segítséget kérjenek tőle. * . . ! — Mondtam, hogy az uta-i kát szépen boronálják félj április 4-re. ' Nem tudom, hogy állnak? — Meg lesz nélküled is' — nyugtatta felesége. Az öreg bólogatott. Nyí-' ük az ajtó. Fiatal asszony lépett be. — Gyuri bácsi, jobban tetszik lenni? — Nem sokkal — vála­szolt az öreg. A fiatalasszony közelebb húzódott az asztalhoz. Egy kis csomagot tett rá. Nem szólt semmit. Elköszönt. A többiek nézték a fá­radt, beteg arcot. Tóth Sán- dorné, a városi pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője valamit akart. Amikor kimondta, hogy’ Je­nei elvtársnak a parlament­be kellene menni, az idős harcos meglepődött. — Kitüntetik. Azt kelle­ne átvenni. Jenei elvtárs meglepő­dött. Erőt vett magán, fel­ült. Csak nézte... nézte a körülötte ülőket, halántéka gyöngyözött, s szemében könny csillant meg. FARKAS KÁLMÁN. A város felszabadulásá­nak első pillanatától kezd­ve segített. — Azonnal induljon meg a városban az élet. A gyer­mekek menjenek iskolába, az üzletek nyissanak ki. — magyarázta neki a szovjet városparancsnok. Az öregkorba hajló, őszölő­hajú ember szemében csil­logott a könny. Újból vörös katonának érezte magát. Teljesítette a parancsot. Most megbetegedett. Ott feküdt ágyában az élmun­kás jelvénnyel kitüntetett kőműves, a Szabadság TSZ idős párttitkára. Fáradtan, arcán a szenvedés jeleivel, de mégis mosolygós szemek­kel. S jöttek hozzá a láto­gatók. Párttagok, fiatalabb párttitkárok, a tsz. tagjai, szomszédok. Tanácsokért, igen! Nyugtalan ember, aki még betegen sem tudja megállni, hogy ne segítsen. Úgy jártak hozzá az embe­rek tanulni, mint a jó kút­ra vízért. Egész élete gaz­dag kincsestára a pártmun­kának. Betegen, de mégis részt vesz a társadalmi munkában. Kisgyülést szer- veztetett. A községfejlcszté- si tervről beszélt a környék lakóinak. Arcát kiverte a veríték, hangja fáradt volt, de beszélt..; beszélt szív­vel, lélekkel. Magyarázott Taskó Andrásnak, a tsz. el­nökének. Elmondta javasla­tát, amikor a munkacsapa­tok összeállításáról volt szó. Kommunista módon bírálta Keményt, az agronómust, mivel nem tartott előadáso­kat a tsz. tagjainak. A má­sik nap Biri András, a párt­vezetőség egyik tagja ke­reste fel. Tanácsot kért, ho­gyan készüljenek a tavaszi A mikor Viktor elmon- dotta nekünk megme­nekülésének körűimé nyei l, bennünket ez nagyon meg­hatott, de különösen .az, ahogyan ezt elmondotta. Harasun elvtárs nagyon, szereti a mi népünket és egyetlen alkalmat- sem mu­laszt el, hogy ne népszerű­sítené elért eredményeinket, a magyar nép haladó gon­1 dolkodás módját. Az április 4-i ünnepsége­ket kulturális megmozdulá­sokkal is összekapcsoltuk. Az előadások után minden esetben kultúrműsort ad­tunk, ahol az ösztöndíjasok magyar népi táncokat, ma­gyar népdalokat adtak elő: A műsorban szovjet elvtár­sak -‘is szerepeltek orosz tánccal, orosz népdalokkal és klasszikus orosz zenével. Műsorszámaikkal emelték előadásaink színvonalát. Am a Szovjetunióban. * eltöltött évek alatt va­lamennyien meggyőződtünk arról is. hogy a szovjet em­berek nemcsak ünnepségek alkalmával segítenek ben­nünket, kísérik figyelemmel fejlőd' ünket és örülnek ve­lünk együtt elért eredmé­nyeinknek, hanem a hétköz-, napokon is. CS. NAGY 1STVÁN.I Április 1-én életbelépték az új kollektív szerződések dolgozó ad és amit üzemé­től kap. Nagyobb részletes­séggel tartalmazza a tólgö- zóknak nyújtott juttatáso­kat, mind eddig bármikor hogy pártunk, államin’ szakszervezeteink ellenőriz­hessék: pontosan érvényé- sül-e üzemeinkben a dol­gozókról történő gondosko­dás. Az eddigiektől elté­rően azt is feltünteti, hogy a dolgozók vállalásai alap- , ján várható jutalmakat, 'ал igazgatói alap és nyereség­részesedés összegét mire akarja fordítani a vállalati A vállalatok és a dolgo­zók között kötött szerződést természetesen megváltozta 1- hatja az élet. Ha például ai üzem évközben nagyobb nyereségre tesz szert, mint amilyenre számított, a kol­lektív szerződés módot nyújt arra, hogy a jobb munkáért a tervezettnél többet kapja­nak a dolgozók. Az az áldozatkész, bátor magatartás, amelyet kato­náink az árvíz elleni küz­delemben tanúsítottak, a nép ügye iránti odaadásuk­nak, izzó hazaszeretetüknek lelkesítő bizonyítéka. A kö­zös harcban még szilárdab­ban összeforrott a nép és a hadsereg, tovább mélyült népünk saeretete néphadse­regünk iránt. Kívánom, hogy a kikép­zés nyári időszakában újabb sikereket érjenek el a harci és politikai kiképzésben, a harckészültség fokozásában. Előre elvtársak, pártunk vezetésével, hazánk és nép­hadseregünk további erősí­téséért! Hazánk felszabadítása 11. évfordulójának nagy ünne­pén Meg parancsolom: Hazánk fővárosában 1956. fejloaesc'oi. Minden egyes felszólalás lelkesítő és buz­dító volt, segített nekünk a tanulásban, az akadályok leküzdésében. Az ilyen ünnepségek, de a mindennapi beszélgetések folyamán is 'rengeteg él­ményben volt részünk. Ezek közül az élmények közül csupán egyet szeretnék rö­viden elmondani. Ví’-Vr Vasziljevics Hara­sun nevű, szovjet diákkal együtt tanultam. Ő résztvett a Nagy Honvédő Háború­ban, 1944-ben. Mint ejtőer­nyőst dobták le Cegléd kör­nyékén a német csapatok háta mögé. A németek a levegőben előtték a fél lá­bát és így ért földet. Esz­méletét desztette és csak negyed napra tért, magá­hoz, amikor a. szovjet csa­patok már felszabadították ezt a területet. Megmentője egy magyar paraszt ember volt, aki bekötözte és három napig egy csutkakúpban rejtegette. Harasun megkö­szönte a magyar paraszt se­gítségét és parancsnoka be­leegyezésével két' lovat aján­dékozott neki. A Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének parancsa Szembeköpte. Rúgták, vágták. Jenei György azon- bant tűrt. Felemelte a fe­jét és büszkén, fölényesen a kínzói szemébe nézett.: J Zalaegerszegre internál- ■ ták. Annyira féltek tőle, hogy külön barakba tették. Dupla drótkerítés mögött őrizték a vörös parancsno­kokat, hogy megakadályoz-! zák a kommunista eszme elterjedését. Éhségsztrájkot! kezdtek. Tűrték a kínzást.' *■ Csak nagynehezen, Nyír-; egyháza dolgozóinak és volt! mesterének követelésére en-l gedték haza. A csendőrök a' hazakerült Jenei György! minden lépését figyelték.' Házi internálásra ítélték. Este 8 óra után nem léphe­tett ki a házból. Minden gap jelentkezni kellett a csendőrségen. Hiába őrköd­tek, hiába vigyáztak azon­ban Jenei Györgyre. A nagy lenini párt eszméin nevelkedett magyar kom­munista harcos túljárt eszü­kön. Társaival megszervezte az építők szakszervezetét. Fáradhatatlanul tanította, , nevelte a szakmunkásokat. Elsötétített ablak mellett ismerhette a marxizmus ta­nításait. Csendőröktől buj­dosott. Napokig nem aludt otthon. S amikor a felsza­badulás percei közeledtek, buzdította az embereket. Szerencsére' erre nem ke­rült sor. Mint ahogy azt Je­nei György számította, el­jöttek a szovjet harcosok, azoknak az öreg bolsevi­koknak a fiai, akikkel ő harcolt együtt az Októberi! Forradalom kivívásáért, az intervenciós csapatok ellen. Nagyon boldog volt. • április 4.-én tüzérségi dísz­tűz, 24 löveg húsz össztüze köszöntsc felszabadulásunk 11. évfordulóját. Éljen április 4.-e, hazánk felszabadulásának nagy пере! Éljen felszabadítónk nagy barátunk, a népek kéjének hatalmas védelme­zője, a kommunizmust épí­tő Szovjetunió! Éljen a szocialista tábor néneinek szilárd egysége! Éljen a szocialista Ma­gyarországot építő dolgozó nép és győzelmeinek szer­vezője, », harcokban edzefl Magyar Dolgozók Pártja és annak Központi Vezetősége! BATA ISTVAN vezérezredes sk., Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. Budapest, 195$. évi ápri­lis hó 4-én. Elvtársak! Honvédek, tiszthelyette­sek. tisztek, tábornokok' Üdvözlőm önöket hazánk felszabadulásának 11. évfor­dulója alkalmából. Dolgozó népünk a szo­cializmus építésének újabb eredményeivel köszönti áp­rilis 4,-ét, legnagyobb nem­zeti ünnepünket. Tizenegy esztendő alatt a magyar nép partunk vezetésével valóra váltotta mindazokat a cél­kitűzéseket, amelyekért di­cső elődeink évszázadokon át harcoltak. Szabadságunk születésé­nek évfordulóján őszinte hálánkat fejezzük ki felsza­badítónknak, igaz bará­tunknak, a nagy Szovjet­uniónak és mindazon né­peknek, melyek a, szovjet hadsereg oldalán részt vei­tek a magyar nép szabadsá­gának kivívásában. Erővel és bizalommal tölt el bennünket az a tudat, hogy harcunkat a Szovjet­unió vezette szocialista tá­bor testvéri népeivel váll­vetve vívhatjuk, hogy min­denkor számíthatunk a szo­cialista tábor népeinek ön­zetlen baráti segítségére, mely szabadságunk, békénk megvédésének és további felemelkedésünknek biztos záloga. Felszabadulásunk ünne­pén hitet teszünk hűségünk­ről a béke, a szabadság, a szocializmus, az emberi haladás nagy és magasztos ügye mellett. A magyar néphadsereg harcosai .tiszthelyettesei és tisztjei a katonai és politi­kai ismeretek növelésével, a harckészültség fokozásá­val, a korszerű technika ke­zelésének mesteri elsajátítá­sával, a fegyelem erősítésé­vel járulnak hozzá a béke erőinek gyarapításához és bizonyítják hűségüket dol­gozó népünkhöz, pártunkhoz és a Magyar Népköztársa­ság kormányához. Jenei György ágynak dóit. Ott feküdt a csinosan berendezett konyhában. Homloka gyöngyözött, ve- rejtékcseppek hullottak vé­gig barázdált arcán. A He­lyiségben csend és nyuga­lom honolt. Az asztalon egy halom újság: Szabad Nép, Néplap, a marxizmus klasz- szikusainak művei. A falon az ágy mellett díszokleve­lek, kitüntetések, a régi harcos idők katonakori em- lékfényképei, melyek kő­zett r-<gy barna keretbe égy Lenin-kép. Címe: Lenin dolgozószobájában. Az öreg harcos, a szovjet hadsereg volt vörös pa­rancsnoka megtörölte hom­lokát, az ajtó üvegszemeire pillantott, melyen keresztül a tavaszi napsugár lopta be tényét. Megvilágította a fa­lat, Lenin képét, az okleve­leket, Jenei György kitün­tetéseit. Az egykori vörös katona, a Manda-bokori Szabadság TSZ tapasztalt párttitkára jobban szeretett volna a szabadban lenni. Dolgozni, segíteni a tavaszi munkák megkezdésében. * De ilyen ember hogyan is lehetne nyugodt?! Hisz egész élete nyugtalanság, türelmetlenség volt. Harc. Küzdelem. Igen! Jenei György ez a hatvan éven felüli öreg veterán igaz for­radalmár. Élete valóságos történelem, mely egybeesik a magyar nép szabadságá­ért vívott harcokkal. Ott volt az első proletárállam a szovjet hatalom megszü­letésénél. Fegyvert fogott; hogy segítsen. Szolgált Ka- iandas Vili partizáncsapatá- h₽n, részt vett a csitai har­cokban. Tanult, edződött, fejlődött. Irkuckban beirat­kozott a vörösparancsnok képző iskolában. Megtanult oroszul írni, olvasni. A szovjet elvtársak segítették. Moszkvába küldték. A fővá­rosban tovább folytatta ta­nulmányait. Itt érte élete legnagyobb kitüntetése. A fiatal, szilárdjellemű, harc­edzett, bátor magyar fiút párttagnak jelölték. Ezer- kilencszázhúsz úgy vésődött be leikébe, gondolatába, mint életének legkiemelke­dőbb esztendeje. Amikor egyhangúlag elfogadták a lenini párt tagjának, a könny kicsordult szeméből. Szorgalmasan tanulmá­nyozta Marx Len in-műveit. Egy egész zászlóaljat bíztak rá. A krimi félszigetre küldték. Szívósan harcolt Wrangel báró csapatai el­len. Részt vett a Kolcsak el­leni harcokban, az Angara folyó menti küzdelmekben. Valóságos regény az élete. * 1922-ben, amikor befutott vele a vonat a határmenti községbe, Hőrttty kakastol­lasai fogadták. A hazájába visszatért, a szovjet hadse­reg soraiban szolgálatot tel­jesített vörös parancsnoko­kat külön csoportba állítot­ták. A tizennyolc harced­zett. a magyar nép szabad­ságáért is küzdő magyar kommunista között volt a barna, középtermetű kő­művessegéd is, akit Csótra vittek. Másfél hónapig kí­nozták. Guzsbakötötték, ütötték, verték, míg csak eszméletét nem vesztette. Amikor a tábor parancsno­ka megkérdezte tőle: — Te mi voltál? Büszkén válaszolta: — Vörös parancsnok. A ekünk, volt szovjet ' ösztöndíjas diákoknak április 4. kétszeres ünnep. Mi a 11. szabad április 4. közül öt április 4-ét a Szov­jetunióban a szovjet embe­rekkel együtt ünnepeltünk meg. A szovjet emberek úgy tekintik hazánk felsza­badulásának évfordulóját, mint a magyar nép betelje­sült vágyát. Kintlétünk alatt azt tapasztaltuk, hogy a szovjet emberek nagy fi­gyelemmel kisérik hazánk fejlődését, együtt örülnek velünk elért eredményeink- \ nek s mindenben segítenek, támogatnak bennünket. A Szovjetunió Rosztov nevű, városában tanultam. Az április 4-ét mi rosztovi ösztöndíjasok a szovjet em­berek segítségével már egy hónappal előtte előkészítet­tük. Ebben пади segítsé- rünkre volt a területi várt és komszomolbizottsá'’. Minden évben rendelkezé­sünkre bocsátották a vá­ros legnagyobb színházi * . Az ünnevséore ez elvtársak Javaslata alánján a város legjobb ’ dolgozóit hívtuk meg. Ezt megelőzően n Ы- ros területén lévő vállnla- to’-núl, intézményeknél áp­rilis 4-ével kapcsolatban "911-égy ösztöndíjas előadást I tartott a szovjet elvtársak- ! nak hazánk fejlődéséről, I népgazdaságunk eredmé­nyeiről. Sajnos az volt a hi­ba, hogy csak 27-en vol­tunk és a rengeteg meghí­vásnak soha nem tudtunk eleget tenni. Az előadáso­kat a szovjet emberek nagy figyelemmel kisérték s ér­deklődéssel hallgatták. Ilyen előadások alkalmával mln- i dig megkértünk egy-két elvtársat, aki Magyarorszá- ■ gon járt, hogy szólaljon fel s mondja, el véleményét az ott látottakról és tapasztal­takról. A szovjet elvtársak — mint mindenben — ebben is örömmel tettek eleget kívánságunknak. Fel­szólalásaikban elmondották, hogy a magyarokat úgy is­merték meg, mint dolgozni tudó munkaszerető népet, akik a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével bizto­san haladnak a szocializ­mus építésének útján. A z április 4-i ünnepsé- günkön resztvettek a párt- és állami vezetők is. Az előadást minden évben еду-еду ösztöndíjas tartotta. A.z előadáshoz a szovjet elv­társak hozzászóltak, akik el­mondották, hogy mennyire örülnek annak, hogy halla­nak hazánk eredményeiről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom