Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-04 / 81. szám
Világ, egyejülietek! NÉPLAP AZ MDP SZABOLCS-SZATMÁRHECYEf BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIII. évfolyam, 81. szám ARA 1 ILLÉR 1956. április 4, szerda Szabadságunk ännefiz Qzabadon élni, gondolkodni, tenni — van-e na- gyobb, fontosabb az ember számára?! Van-e rettenetesebb, mint állandó félelemben, elnyomásban élni egy testet-lelfyet ölő hatalomnak kiszolgáltatva? így. élt dolgozó népünk emberöltőkön keresztül, így élt negyedszázadon át a Horthy-Magyarországon. Levelek az íróasztalon. A napokban íródtak. Egyiket gimnazista lány fogalmazta, a másikat háziasszony, vttn tsz-tagtól, munkástól, egyéni paraszttól, tanácsi, szövetkezeti dolgozóktól. Fiatalok és idősek, férfiak, nők írnak a felszabadulásról. A tartalom, az írás, az érzelmek sokféle árnyalata, ahány annyiféle. De van egy közös vonásuk. Szinte valamennyien idézik a pincében, a homályban, rettegésben töltött órák, napok, vagy hetek emlékét. Utána kimondva, vagy kimondatlanul ott áll, amire csak azóta jcUek rá megdöbbentő világossággal: nem napokat, hanem egy életet töltöttek a 3000 földbirtokos és három millió koldus Magyarországán, annak is a „sötét“ Szabolcsában. f'soda-e, hogy hunyorogva álltak meg, amikor a gyorsan jóbaráttá váló idegen katona felvezette őket a szikrázó napfényre. Ijesztő és fájdalmas kép fogadta őket. Égnek meredő hídroncsok, felrobbantott épületek, üzemek, sínek — kirabolt udvarok — halottak, romok őrizték a fasiszta és nyilas hordák, az úri Magyarország emlékét. Ma, amikor tizenegyedszer ünnepeljük hazánk, felszabadulásának évfordulóját, meg kell állnunk ennél a képnél. Meg kell állnunk, hogy visszatekintsünk 1945. tavaszára, hiszen csak így tudjuk értékelni azt a mesébe illő változást, amelyet a bilincseitől szabadított, erejére ébresztett nép alkotóvágya hozott létre ebben az országban. Azok a gyászmagyarok, akik 1945-ben el akarták temetni Magyarországot és akik azóta is mindent elkövetnek, hogy kenyéradó gazdáik segítségével ismét temetővé változtassák, számukra megmagyarázhatatlan ténnyel kerültek szembe. Hogyan lábalhatott ki a sírból — és hogyan kerülhetett a haladás élvonalába az a nép. amelyet ők oly szörnyű elesettségben hagytak visz- sza? Hogyan is érthetnék meg ezt azok, akik számára a falu elnyomottja „büdös pa-aszt“ — az öntudatos munkás „büdös kommunista“ — az értelmiség pedig házi cseléd volt. Hogy is magyarázhatnák meg maguknak, ami nálunk nélkülük, az ő ellenükre történt? Hiszen ha ezt megkísérelnék, akkor az a szenny, rágalom, amelyet népünkre, pártunkra, felszabadítónkra és segítőnkre, a Szovjetunióra igyekeztek szórni az utóbbi években, rögtön salát torkukra ömlene vissza. A kutya ugat, a karaván halad. Eredményeinket új és megnőtt üzemeink megsokszorozott termelését, az ország építésében élenjáró, újarcú munkásosztályunkat, megerősödött és izmosodó termelőszövetkezeteinket. egyénileg dolgozó parasztságunk szorgalmának gyümölcseit nem is nekik akarjuk megmutatni. Ötven 'vendégünk érkezik ma Kárpát-Ukrajnából. Záhonyba és Kisváráéra. Bár valamennyi szovjet ember láthatná az ő szemükkel, hogy hogyan változott meg megyénk dolgozóinak élete az Ö segítségükkel, a Tőlük kapott szabadsággal. Meglátogatják a záhonyi vasutasokat, a „Kincses kapu“ dolgozóit, akik a legnagyobb hidegben is, önfeláldozó hősiességgel biztosították, hogy mielőbb az ország vérkeringésébe jusson a szovjet nép anyagi segítsége. Beszélnek a záhonyi Új föld Termelőszövetkezet tagjaival, Odeschalchy herceg egykori cselédeivel, akik — bár a megye gyengébb szövetkezeteinek tagjai közé tartoztak — 40 forintot osztottak munkaegységenként. A m dicsekvésnek hangzana mindez, ha elhallgat- x nánk gondjainkat, bajainkat. N aprói-napra tapasztaljuk, hogy a bürokrácia, a közöny, a tehetetlenség mennyi kárt okoz. Csák egy helyről veszünk példákat: a szerkesztőségbe legutóbb érkezett levelekből. Sza- kolyból írják, hogy a kijavított erőgép rossz, nem tudnak vele szántani. Jánkmajtison nem lehet kapni boronafogat, Tivadaron nem ka-l"’’ mea a beszállított cukorrépáért járó répaszeletet, Nyírmihálydiban 30 dolgozó várakozott hiába a járási tanács előadójára, Nyírtéten a földművesszövetkezet helytelen gazdálkodására figyelmeztetnek. Csak néhány példa ez, és csak azok közül, amelyek közvetlenül fékezik az ország jobb ellátását, a mezőgazdasági terméshozam 3 százalékos emelését, a munkás-paraszt szövetség elmélyítését. Ezek a jelzések azonban koránt sem csüggedést, beletörődést mutatnak. Ellenkezőleg — jogos türelmetlenséggel intézkedést követelnek és társadalmi rendszerünk mély demokratizmusát, a dolgozók növekvő felelősség érzetét, pártunkkal szembeni bizalmát tükrözik. Qok még a tennivalónk ezen a téren. A XX. kong- resszus útmutatásának fényében láthatjuk világosan, hogy még csak a kezdeti lépéseket tettük meg dolgozó népünk alkotó erejének kibontakozásában. Szabad életünk 11. esztendeje bizonyítja, hogy mit jelent ' a tömegek ereje, ha a párt vezetésével építik saját jobb sorsukat, a szocializmust. Éppen ezért a párt és a nép egységének szilárdításával harcolunk tovább nagy céljaink, a XX. kongresszus útmutatásainak megvalósításáért! Köszöntjük drága vendégeinket! Drága vendégeink érkeznek ma hozzánk, Sza- bolcs-Szatmárba. Kárpátukrajnai küldöttek — a felszabadító nagy szovjet nép fiai és lányai. Eljönnek hozzánk, hogy saját szemeikkel lássák: hogyan gazdálkodtunk a szabadsággal, hogyan éltünk a szabad élet lehetőségeivel. Nem lesz szégyelnivalónk. Nem mennek el legnagyobb alkotásainkhoz, legszebb műveinkhez, a Ti- szalöki Erőműhöz, a nyíregyházi Dohányfermentálóhoz: Záhonyt és Kisváráét látogatják meg. Am e két egyszerű hely tízéves élete is bizonyítani fogja előttük, mint vízcsepp a tengerben, hogy megváltozott és megszépült népünk élete. Jól gazdálkodott a nép a szabad országban. Testvéri szeretettel várjuk és köszöntjük a szovjet vendégeket. Elvezetjük őket szabad. földjeinkre, termelőszövetkezeteinkbe, kisvárdai üzemeinkbe, a gépállomásra, majd fehér asztal mellé ülünk és magasra emeljük a barátság poharát. Lelkesülten kiáltjuk együtt magyar és orosz szóval: éljen a két nép örök, megbonthatatlan barátsága! Д Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, Minisztertanácsának és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének távirata a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsa Elnökségének, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, Moszkva Hazánk szabadságának 11. évfordulóján a magyar ■ nép, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége szívből jövő forró testvéri üdvözlőiét küldi a szovjet népnek, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának, a Szovjetunió kormányának, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának. 1945. április 4-ével a magyar nép történetének új, ragyogó fejezete kezdődött. Minden év csak erősíti bennünk a hála és odaadás érzését nagy barátunk, a szovjet nép iránt, mely példátlan hősiességgel és áldozatokkal szétverte a fasiszta agressziót és c harcokban hazánkat is felszabadította, Évről-évre erősödik, szilárdul országaink és népeink barátsága, együttműködése, kölcsönös segítsége. A nagy szovjet nép, az üzemek és földek dolgozói, a szovjet értelmiség, a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya testvéri segítséget nyújtva rendelkezésünkre bocsátja mindazokat a felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokat, vívmányokat, amelyeket a tudományos, gazdasági és kulturális téren elért. Mindez ter- Dísxünnepség hasúnk felszabadulásának 11. évfordulója alkalmából nusz elhangzása után Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyitotta meg az ünnepséget. Többek között ezeket mondotta: — Hazánk felszabadulásának évfordulóját ünnepeljük ma, azt a napot, melyen 11 évvel ezelőtt győzelmes felszabadító harc eredményeképpen a szovjet hadsereg hős katonái örökre kiűzték országunkból évszázados ellenségünket, a német elnyomókat, új értelmet adtak életünknek —| mondotta bevezetőben. — Méltó befejezése volt ez a történelmi tett annak a harcnak, melyet dolgozó népünk legjobb fial folytct- tak évszázadokon át a szabadságért. — Minél jobban távolodik tőlünk a történelmi sorsforduló, annál jelentősebbek lesznek sikereink és gazdagabbak eredményeink, A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Minisztertanács és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa kedden este díszün- nepséget rendezett az Állami Operaházban hazánk felszabadulása 11- évfordulója alkalmából. Az operaház színpada ünnepi díszt öltött. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió zászlai és virágcsokrok övezték a gellérthegyi Szabadságszobor kicsinyített mását. A díszünnepség elnökségében foglaltak helyet a párt és a kormány vezetői: Apró Antal, Ács Lajos, Dobi István, Erdei Ferenc, Mekis József, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István; Piros László, Egri Gyula, Vég Béla. Megjelent az ünnepségen számos nagykövetség és követség vezetője. A magyar és szovjet himÚjult reménytől gazdagabb sors néped osztályrésze, szovjet katonák vére ömlött a jövő boldog vetésére, mékenyitőleg hat arra a nagyszerű munkára, amelyet népünk folytat hazánk szocialista építéséért. A magyar dolgozó nép új erőt és lelkesedést merít a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresz- szusának munkájából s azokból a hatalmas célkitűzésekből, amelyeket a hatodik ötéves népgazdasági fejlesztési terv irányelvei tartalmaznak. Ez a kongresszus további tettekre serkenti dolgozóinkat a szocialista Magyarország felépítéséért folytatott harcban. Mély meggyőződésünk, hogy sikereinknek és győz zelmeinknek a jövőben csakúgy, mint az elmúlt évek során — legfontosabb alapja, hogy tovább mélyítsük és még bensőségesebbé tegyük barátságunkat és kapcsolatainkat a testvéri szovjet néppel, a szocializmus hatalmas táborával, minden néppel, amely a társadalmi haladásért, a béke megőrzéséért küzd. Éljen és virágozzék a magyar és szovjet nép megbonthatatlan örök barátsága! Éljen hazánk felszabadítója, a kommunizmust építő nagy szovjet nép, a szabadság, a béke és az emberi haladás zászlóvivője. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKI TANÄCSA A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA A MAGYAR DOLGOZÓK PARTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE. amelyeket a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével, dolgozó népünk kivív az ipar, a mezőgazdaság, a tudornál nyos és kulturális élet tel rén. Annál szorosabban fűzi bennünket a hála a baráti] szovjet néphez, mely vére hullatásával tett szabaddá bennünket, szerető gondoskodásával, önzetlen erkölcsi és anyagi támogatásával segített, hogy éljünk a szabadsággal és biztosan haladjunk előre a szocializmus építésének útján. — Ünnepségünket megnyitom és felkérem Nógrádi Sándor elvtársat, a Központi Vezetőség tagját, tartsa meg ünnepi beszédét. Ezután Nógrádi Sándor, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja mondott ünnepi beszédet. Nógrádi Sándor elvtárs beszéde Ezekben a napokban tizenegyedszer ünnepeljük hazánk felszabadulását a német fasiszta elnyomók és magyar csatlósaik igája alól. Szabadságunkat a hatalmas szovjet nép dicső hadseregének áldozatos harcai hozták meg nekünk. Ezért felszabadulásunk ünnepén hálánk első szava a szovjet nép és győzelmes hadserege felé száll. A magyar nép nagyrabe- csüli és nem felejti el a második világháborúban létrejött antifasiszta koalíció többi népeinek a hozzájárulását sem a fasiszta seregek leveréséhez. .(Folytatása a 3, oil álon)
