Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)

1956-03-21 / 69. szám

T'VíC. j»árc5iifl 83, sztrds.

1 történet nem új. Száz

~í és száz élmény száz és száz szájból naponta szüli új;. a tiszadobi eseményeket. Mert tán egyetlen olyan tiszadobi idős ember, asz- sz'ony sincsen, akinek ne lenne valami emlékezetes abból az időből, melynek ■minden napja újabb és újabb szörnyűségeket szült, újabb és újabb megpróbáltatásokat hozott e iiszamen- ti nagy falura. Tán a Tisza az egyetlen a szemtanúk közül, amely mindvégig néma maradi, s amely oly sokat tudna beszélni, hiszen méhében még ma is ott rejt sok emléket. Fegyvert, vagy grófi holmit tanújaként e néhány hónapnak.

Hol :.5 kezdődjön el a történet? Talán ott, hogy a ti- szadobiak az őszirózsás for-j radalom napjaiban megró- j hanták az Andrássy kastélyt. És évszázadok szenvedését egyetlen nap akarták letörleszteni. El akarták törölni Tiszadobon is a régi rendet, hogy helyébe újat építhessenek. A kastély árnyékát örökre le akarták törölni falujukról. Tomboló dühük, mint a kiöntő Tisza árja, el akarta söpörni még a maradványát is a jobbágy igának. Így kezdődött hát a történet. De a forradalom még nem söpörte el a régi rendet. Képviselői ott maradtak nemcsak a faluban, hanem a Károlyi féle kormányban is. S ezek még ellentámadást hirdettek. A pap, a főjegyző, a bérlő és az intéző segítségért kiállton. S a Károlyi kormány megadta a segítséget.

rPiszadob ezekben a na* pókban hadi nép tanyája volt. A háborúból hazasercglett katonák fegyverrel a karjukon tértek meg otthonukba. És, hogy a kizsarolt, háború által kifosztott éléskamrákat valamiképpen enyhítsék, kikijártak, s egy-egy nyulat, őz- fit, szarvast lepnifontottak, hogy legyen a családnak cgy-egy vacsora, vagy néha ünnepi ebéd. A megrettent urak ennek az ürügyét találták a legalkalmasabbnak, mert hiszen nem tudták még, hogy milyen szövetségesek akadnak a kormányban, vagy a Icormány- biztosok között, ezt a panaszt nyújtották be legelőször. A vadállományra hivatkoztak. Sajnálták, hogy kipusztult. Azzal a számítással tették, hogy majd csak könnyebb lesz a falu- j val elbánni, ha a kormány letéteti a parasztokkal a j fegyvert. A bérlő, s a főjegyző már szervezte a saját nemzetőrségét. 50—60 embert válogattak kJ. s felszerelték. Ezek voltak a pénzes katonák. De ezek mit sem tehettek a falu ellen. Ezért kellett a segítség. De az első hetekben mégsem ólvan emberek érkeztek. akiket a saját nemzetőrségükkel együtt a falu ellen vihettek volna. A debreceni direktórium egy munkás századot küldött. A debreceni vagon avár dolgozóiból állott ki n század. A munkások, amikor méntélén telt Ti*zadobon. tisztán V'tfAk a helyzetet. /" urak által várt s annyira óhajtott vérontásból vem lett semmi. Kém. a debreceniek vem emeltek fegyvert r szzpény- •pcraxztok ellen. Végre akartál: he-tani ugyan a rar ereset, (le nem. HízzA-rasset hanem őszinte, emberi szóval. S~s>b6 szakaszvezető azt javasolta:

— Emberek testvéreink ezek. Tértink. hfíCV a hazának szüksége var ma a fegyverre, de erőszakkal pmiaflm puskát nem vehetiint: el.

S a katonák kis csoportokra oszolva elindulták, hogy szóval, testvéri bátorítással szedjék össze a fegyvert a köztársaság munkás- századai számára. És a tiszadobiak megértették. Soksok fegyvert odaadtak a munkásoknak. S a Tóth Józsefek, Monösi Sándorok, Szabó Imrék hálásak voltak érte. Beszéltek a jövőről, arról az élettől, amikor már a munkásság cs a dolgozó parasztság lesz egyedüli jogos ura ennek a hazának. Jó barátok lettek, s együtt jártak, ök már nem látták olyan vétkesnek, ha a rászorult paraszt egy-egy nyulat hazavitt családjának. Tudták, észrevették, hogy nem passzió-vadászatok .ezek.

T\e Tiszadöb volt urai nem nyugodtak. A Bodnár-dinasztia, ahogy akkor nevezték a főjegyzőt és hírhedt családját, a bérlővel együtt titokban kísérleteket tett arra, hogy régi hatalmát visszaszerezze. És néhány hívük is akadt. Hiszen még olyan is volt, aki összeírta, kik jártak a kastélyba a forradalomkor, kik mentek le az Andrássy-féle borpincébe egy pint borért. Ök legszívesebben vérrel fizettették volna meg minden cseppjét az úri pince borának. És ott volt a községben Gyene őrmester, a csendőrök parancsnoka. Mint ugrásra kész vérengző tigrisek vártak as alkalomra. S biztos, hogy az ő munkájuk eredménye, hogy Budai őrnagy, a Károlyi kjert- mány debreceni kerületi parancsnoka visszarendelte a forradalmi munkásszázadot. Amint e század egyik katonája, Tóth József most visz- szaemlékézik, nagyon elégedetlen volt a forradalmi munkások tetteivel. Azt mondotta: „Nem. fecsegni kell, hanem erőt kell mutatni a gaz ■ parasztokkal szemben.“

És az „erő“ néhány hét múlva meg is jelent Tiszadobon. Ezek már megtorolni, a régit visszaállítani, s az urakat újra úrrá tenni jöttek.

ffgy hajnalban érkeztek.

J-t jjj éu tájban. Az állomásról nem nótaszóval vonultak ti faluba, mint azelőtt a munkások. Nem. Félkörbe körül fogták a községet, a géppuskák tüzelő állást foglaltak, és fegyver- ropogásra ébredt a község. Végiglőtték az utcákat, úgy mutatkoztak l)e. Szentgáli főhadnagy nyolcadmágával, a tiszti különítmény tagjaival belovagolt a megfélemlített faluba és utána a királyi hadsereg maradványaiból verbuvált „rend- fenntartó“ különítmény vonult be nagy garral.

Ettől a perctől leezüve nem volt maradása a községnek. Délután már statáriumot hirdetett, s megkezdődtek a házkutatások, az emberek elhurcolása. S megkezdte munkáját a Bodnár dinasztia is. A névsorok Szentgáli kezében voltak, s Szentgáli véreskezű hóhér módjára fogott a „munkához“.

Mit is tettek a. fenevadak? Mindenekelőtt, házkutatásokat tartottak. S akár találtak fegyvert, akár nénit elhurcolták a községházáre a szerencsétlen lakosokat, s azonnal ítéletet hirdettek 25 bot, ötven, kikötés, í más kínzások. Vallattál mindenkit, akár ott volt e kastélyban a forradalomkor akár csak egyszer a pinct előtt ment el. A parancs a; volt, hogy mindent visszavinni a kastélyba, s bea.dn- a fegyvereket. A jó őrei: Tisza ekkor sietett segítségére a falunak. Elnyelte c puskákat, s ha volt vala—• Én voltam a négyszaz- huszönhatodlk, láttam a jegyzésüket — emlékszik vissza Csenge bácsi. — Engem ketten ütöttek: Essenyi szakaszvezető és Sár, iú őr- vezető. A tanácsteremben deresre húzlak., die még hónapok múlva is tiszta seb volt minden részem. Csak azért nem tették el láb alól. mert akkor már tudtak rólam.

Elgondolkodik, ő volt később a direktórium helyettes elnöke, majd halkan megint megszólal.

— Bér egyszer: tál ál fizhatnék valamelyikkel, mint ahogy találkoztam. Handler- ral, a debreceni kormány- biztossal, aki repülőgépen érkezett,, hogy kivizsgálja a tiszadobiak ügyéi — és aztán Szentgálival pohár az- gatölt. Mi Tláez Imrével sok mindent Láthattunk. Ö halász volt, s így ' bejárhatott ide is. oda is, mert neki kellett hallal ellátni Ssent- gálit és bandájai. Elintézhettük volv.a. Sokszor- olyan közel voltak hozzánk, de féltünk óitól, hogy kiirtják a fél falut, ha azt g gazembert- a másvilágra küldjük.

A hírek egyszer mégis csak meghallgatásra találtak. A debreceni direktórium, Nagy íjászló vezetésé, alatt ' a vagongyárból újabb vrunkásszátiadot vezényelt Tissadobra.

Ezt mór hadd mondja el Nagy László maga.

— Nem tudom, február 3 1-e, 22-e volt-e -— kezdi halkan, csöndesen, ez a nyugodt, megfontolt idős munkás. — A mi századunk volt szolgálatban, mert ekkortájt a vagongyár 12 munl-ósssázada ügyelt a rendre. 24 óránként váltottuk egymást; nappal dolgoztunk, éjjel pedig volt itt a gyár melléit egy baraklakta- nya, abban voltunk. Éjjel háromra kellett felkészülnünk. Az eligazítást az állomáson kaptam. Különvo- ncttal indultunk Tíszadob- ra. Hajnalban értünk oda. Amint leszálltunk és biztosítást hagytunk az állomáson, biztosított, menetben indultunk el 'a község felé. Harchoz készültünk, de úgy látszik, Szentgáliék nagyon biztonságban érezték magukat, mert amikor az akkori községházához értünk, amely a legénység laktanyája volt, csak a ssafertcs volt ébren. így könnyű voll a dolgunk. Lefegyvcreztiik őket. Miután ez megtörtént, érdeklődni kezdtünk, a tiszt- urak felől. Ők Tiszalucra mentek. (Tivornyán éjszaka után jó a Tisza éles live- gője.) De visszajönnek, azt biztosan tudtuk. Hiszen itt a főhadiszállás. Kemény őrséget átütöttünk, hogy senki hírt ne vihessen. Egn tiszadobi parasztember megmutatta a legalkalmasabb helyet a fogadásra. Lchú- zódtunk a töltésre, meri úgy határoztunk, ott várjuk be őket, ahol a hidastól az út a töltésig vezet Nem is sokáig kellett várni. Tíz óra felé feltűnt c nyolc lovas „úr“micske grófi holmi, itt'vagy ott. Mert tudta jól mindenki, hogy csak ürügy a visz- j szaviíel, az még nem ment. meg senkit a liázkutástól,I azt még ugyanúgy elhurcolhatják. megbotozhatják, megkinozhat ják, mint . aki! soha nem is járt még a kasr1 tily kertjében sem. Hiénák' voltak, akiknek gyönyör volt a kínzás. akkor része-} gedtek meg legjobban, ha vérszagot éreztek. Mint a i vérengző vadállatok, hfcj nyers húst látnak, úgy ve-' tették rá magukat a szerencsétlen .emberek tömegére. S közben itták a gróf borát, lőtték a vadat, ették a halat, szóval mindazt, amit a nép nem tehetett, ok jogosnak találták saját maguknak. Lumpoltak, $ részegen, még kegyetlenebbek voltak. Már a mindennapi események közé tartó, zott, ha valakit a kútgémre kötöttek, s úgy húzták magasra. AmiJcor elvesztette eszméletét, visszaengedtél: a földre, jegesvízzel leöntöt-.- ték, hogy újra észniei'etré térjen, s élőiről kezdhessék a „játékot“. A Zellci suszter, Szénái Irma, Honda György, Kolozsi és mások vajon mit vétettek, hogy bot és Idnsás járt érte? Hanna, György haláláig bottal járt, úgy agyon kínozták.

A liszadobiak, mint megriasztott, testvért vesztett,j szerencsétlep. emberek alig-; alig ocsúdtak fel, újabb hir futott végig a falun.

—- Ma bált rendeznek Szentgáliék, Lányokat hívogatnak. Két fegyveres katona felfűzött Szuronnyal járja a lányos házakat, Meghívnak mindenkit, aki valakinek megtetszett, de ha nem lesz ott, holnap huszonöt bot lesz a fisettség. Fut a hír, s estére a Tubusban tényleg bál volt. Alig húzta el a zenekar az első nótát, a meghívott, megriasztott lányok már az ablakokon ugráltak kifelé, úgy menekültek. De nem tudott mindenki elszaladni. Akadt, olyan is, akiről lehúzták a ruhát, s meztelenül kellett táncolnia, s mikor Szentgálinak jókedve kerekedett, besubickoltatta, hogy jobban táncoljon, égő papírral noszogatta. Ilyen volt e csiirhe mulatozása. Megszégyenítés, megbecste- lenítés, az asszonynép osztályrésze.

Azok, akik ki tudtak szökni — mert úgy kellett szökni, mindenütt vigyáztak szentgáli emberei — hírül vitték a világnak, hogy mi történt. Eljutottak Miskolc fele, Debrecenbe. Eelzinger, a miskolci kormánybiztos, Csenge Dániel kérésére el is jött. De intézni nem tudott semmit. Még csak Csenge Dánielt sem látogathatta meg, mert Szentgáli bandája útját állotta. Csenge Dániel pedig alig ért háza, 32 .fegyveres Eszenyi szakaszvezető vezetésével körülvette a házat, s elhurcolták a fegyvertelen embert— Állj! — szóltam rájuk, amikor• felhágtak a tölté re. De ekkor• már egész sza-; kosz puska meredt rájuk, s| Szentgálinak a lovát is (<Hl- ták.

— Aki fegyverhez nyúl, keresztül lőjük — figyel-, meztettem, s leparancsoltam őket a lóról. Egy perc I alatt lefegyvereztük a társaságot, hiába tiltakoztak.' emlegettek. ezt is, azt is. \ Szentgálit úgy gondoltam, meg kell kötözni. Olyan vérengző, elszánt gazember, hogy jobb ha összekötözzük.

— Hallod, Kovács Pista? — szóltam oda az egyik szákaszparancsnöknak. — Te hármas honvédtiszt voltál, te kötözd meg', ne mondja, hogy nem tiszttel kötözhetem meg. Kovács hadnagy mosolyogva teljesítette a parancsot. Antikorra a községháza elé értünk a foglyokkal, már majd az. egész falu, apraja, nagyja Ott volt. Nagy erőfeszítésbe került megfékezni a lalccsság felháborodását. Azonnal végezni akartak Szentgátiékkal. Bizony, egész kis szónoklatot kellett tartani, hogy megértsék: a törvény kezére kell adni a bandát. Bár ma már úgy gondolom, nem ártott volna a népit.élet, — teszi hozzá mosolyogva. Amikor szépen sorbaállítottuk a letartóztatott, lefegyverzett bandát, egyszer csak valahonnan előkerült Gyene csendőr őrmester néhány csendőrével s a törvény nevében felszólított, hogy engedjem szabadon a tisztarákat, meri különben letartóztat. Mondtam, hogy tisztuljon innen, mert őt is beállítom a sorba, . ha sokat ugrál. A törvény mi vagyunk. És elindultunk Debrecenbe, hogy a törvény kezére adjuk Szentgálit.és társait.

T/ ülörtös idők jártak fife- kor. Sok mindent csak ícésöbb értettünk meg. Debrecenben a rendőrség nem akarta átvenni tőlünk Szentgáliékati Azt ■ mondták, a katonai törvényszékre tartozik, mi odakísértük őket. Ott aztán átvették. De úgylátszik Szentgáli-félék vették át kebelbarátjukat, mert néhány ntip múlva á tiszt urakat szabadon engedték, nem lett tárgyalás, nem lett ítélet, mert Budai őrnagy és társai sohasem voltak a forradalom igaz hívei, ők helyeselték, amit Szentgáli tett. Legalább is azt bizonyították azzal, hogy futni engedték. És mi lett a mi sorsunk? Felfüggesztés, B-lista, letartóztatás, ötöstanács, meghurcoltatás. Már a román megszállás alatt kezdődött és Hcrthyék folytatták. Szentgáli, ha megismert valakit, aki részt vett a letartóztatásában, elvitette, megkínoztatta Hét ilyen volt az élet, — mondja, s végigtörüli homlokát.

Amíg beszél, özvegy Szabó Imréné 1918. -március 16-án irt levele jut eszembe, a vagonnyári munkásoknak küldte V.'brece e sorokat: „Kedves Elvtársaink! A legnagyobb bizalommal fordulok övökhöz egy sokat szenvedett

•**

*•>

TA^adolu 1919.

község nevében. Azt hi-' szem, emlékeznek még feed-i vés elvtársaim a tiszadobi esetre. Először megszabadították őket kedves elvtár-', iáim egy rablógyilkos bandától, köszönet az C> nevükben érte. De sajnos, még ott maradt a nyíregyházi karhatalmi századnek- néhány embere, és most ezek a csendőrséggel isméi nagyon nyugtalanítják c; amúgy is megrémült közönséget, Most meg ők tartanak házkutatásokat, és c névét folyton hívják a községházára. Hiába ök már visszavittek mindent, amit a forradalomkor és azóta elhoztak.

Most tehát én hozzám fordult ez a sokat szenvedet nép, hogy írjak kedves aií- társainknak, ha mégagyszer megszabadítanák ezeket ■ o mindenféle kínzóktól. Néfjy Lajos elvtársunk mikor Tiszadobon járt, meghagyta, hogy hí, még valami baj kiütne, írjanak azonnal neki, de fi tiszadobiak szegények nem mernek írni, félnek, hogy ha avatlan kezekbe kerül a levél, 25 bot lesz a díja.

Tehát ezúton kérem kedves elvtársainkat a tiszadobi nép nevében, hogy kill-- denének ki elvtársaink ?«>-' zül egy párat, aki megszabadítaná őket ettől a karhatalomtól, mivel nekik mér! úgy sincs rá szükségük. F.zekután maradok elvtársnői üdvözlettel, özv. Szabó I tnréné. BüdszenlmikáXy.

Óesséítfv utca 330 szám.“

JT hő.slelkű bátor mun- kásasszrínv újra. a .ve gonayári munkásokat hívi" segítségül, mert a Karolt’:: kormány ideje alatt még sok; heluey szabadon ga-rizdál- V.od,hattak az e.Uenforradalom elemei. Csak a munkások veitek azok. akik következetesen ‘harcoltak az ibien bandák ellen.

Tiszadobon a proletárdiktatúra napiéi teremtettek nyugalmat néhány hétre. F. falu népe a Horthy időbér mindig magán' viselte j). megvető bélyeget. Ha megtudták egy emberről, hogy tiszadobi, már nem is tárgyaltak vele többet. Annyira ellenségének érezte az úri rend e népet.

— S Tiszadobon ma. az éj élet rózsái nyílnak,: — mosolyodil: él Nagu TAszló. amikor ezeket mondja, alig pár hónapja, hogy ott járt.

— Megnéztem, hogy élnek most a tiszadobiak. Megnéztem az András, sy- kaslélyban a gyermekeket, akiket most államunk neveltet becsületes emberekké. S boldog voltam, hogy e kastély. amely an.n'iv szenvedést okozott e ■ népnek. most hasznára van

. ,S boldog voltam,, hogy láttam, milyen másként élnek, mennyire elfeledték azt- a, sötét árnyat, melyet az úri világ jelentett.

Xfagy László hosszan el- ' gondolkodik. Nyugodt' szemében fényesség csillog. Most a debreceni Orvosi Műszergyár üzemvezetője, de ma is a forradalom katonájának érzi magát. Ez látszik minden tettében. Egyszerű ember ő. amit tei; a múltban, amit tesz ma, a szívé:ből fakad. így zárták őt szívükbe a tiszadobiak is, akik ma már, ha emlékesnek az 1919-es Szenigáli- féle eseményekre, úgy emlékeznek, mint akik jól tudják: Szentgáliék sohasem térhetnek vissza.

H. SZABÓ JÓZSEF.