Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)

1956-03-18 / 67. szám

4

NÉPLAP

1936. március 18. vasárnap

clwdalőm

JHíhihzet

DCriUka

Egy kis izem kulturális élete

ii.

A múlt vasárnapi számunkban Egy siker margójára címmel a dohányfermentáló Csárdáskirálynő előadásáról mondtunk bírálatot, ennek kapcsán az olvasók némi következtetéseket is szűrhettek le, megállapíthatták, hogy lapunk nem tartja valami nagyon helyesnek a Csárdáskirálynő ilyen sokszori bemutatását. Elsősorban azért nem, mert egy ilyen nagyigényű operett óriási feladatot jelent, s ha a művészi produkció nem éri el az általános színházi nívót, inkább árt, mint használ. De mindezeken felül megállapította a lap, hogy a kultúr- cscport tagjai tehetséges színjátszók, és nagy erőt jelent a dohányfermentáló kulturális életében egy ilyen nagylétszámú együttes létezése, munkálkodása. És most mégis egy sokkal kisebb üzem kulturális életével, a színjátszócsoport műsorpolitikájával szeretnénk összemérni a dohányfermentálót.

A tiszavasvári Alkaloida országos viszonylatban kis üzem. Még a megyében sem említhető, csak a középüzemek sorában. S mégis 1948-óta megszakítás nélkül működik itt egy igen nagylétszámú kultúrcsoport. E kultúrcsoport ez év februáriban megkapta a Népművelési Minisztériumtól a „Szocialista kultúráért“ kitüntető jelvényt. Vizsgáljuk meg néhány mondatban, milyen út vezetett e kitüntetésig.

1949—50-óta a csoportnak állandóan van három íel- vonásos színdarabja is műsoron. Játszották itt már a Néma leventét, az Idegen gyermeket, az Uri-murit, a Király nevében-t, az Ördög cimboráját, a Szabad szélt, a Nem magánügyet, a Kőszívű ember fiait, és a Nagymamát. Amint látjuk,

a kilenc darabból egyetlen egy az operett. Az is mai, komoly politikai tartalmú. Klasszikus számba-menő darab öt van köztük. Két kiváló szovjet vígjáték is volt műsoron: nz Idegen

gyermek es a Nem magánügy. Persze ez a műsorpolitika sem töretlen. De mégis közelebb áll az élethez, sokat segít a közízlés kialakításában, a művelődésben. Jól tudják az Alkaloida kulturális bizottságának tagjai, hogy nem végeztek maradéktalan munkát, ezt bizonyítja a tervük. A gyermekek részére n őst külön előadással készülnek: Móricz Zsigmond: Légy jó

mindhalálig című 3 felvo- násos drámát adják elő. A kultúrcsoport pedig Sarkadi Imre: Szeptember című darabjával készül, hogy vég- hezvigye azt a fordulatot, mely követendő lesz a megyében nemcsak az üzemi kultúrcsoportok. hanem a kultúrházak, kultúrottho- nok, termelőszövetkezetek és más szervek kultúrcsoport jai előtt is. Amint látjuk, az Alkaloida kulturális bizottsága a kitüntetés óta még helyesebb mederbe vezeti az üzem kulturális életét.

A jellemző eddig i? Alkaloidában az volt, hogy a színjátszók voltak előtérben, nemcsak a kulturális bizottság. hanem az üzem vezetése részéről is. De a fordulat már megkezdődött. Ma már az ismeretterjesztés is erős oldala a kulturális életnek. Közvélemény- kutatást tartanak és aszerint állítiák össze az ismeretterjesztő előadások programját. Hetenként mozielőadást szerveznek. Van már fctószakkörük és a megalakulás útján halad az irodalmi szakkör is. Az Alkaloida munkáslétszáma nem éri el a felét sem a fermentáló létszámának, mégis sokmindenre futja erejükből. összeforrott kollektíva

az üzem, ezért van ez. Idős munkásokat is találunk a színjátszók között. Például Tóth Gyula 55 éves, s eddig minden darabban szerepelt. Nősök, férjezettek, lányok és nőtlen fiatalemberek egymás mellett szerepelnek, s együtt harcolnak a sikerért. Az igazgató is szinte naponta érdeklődik az újabb fejlemények iránt, s ez újabb és újabb lökést ad a munkához. Már előre örvendenek valamennyien, pedig jó másfélév is beletelik, mire megépül az új művelődési ház, amely aztán méltó otthona lesz e pezsgő életnek. Akkorára biztosan a tánccsoport is a megyében az elsők között lesz. (Most szervezik újjá a tánccsoport ot.l

Vajon hol van a titka ennek az összekovácsolt kollektív életnek? Ügy gondoljuk, hogy a legutóbbi plakát világos választ ad erre. A tizenkilenc feltüntetett név teljesen tükrözi a gyár szociális összetételét is. Hét fizikai munkás, (lakatos, esztergályos, festő) Öt laboráns, két technikus és egynéhány irodista tartozik e csoportba. És sikert siker után aratnak, s olyan tervet készítenek, amely a kollektív erő minden megfeszítését követeli. Az első perctől kezdve ez a jellemző, — mondja Nagy Gyula a gyár kulturális felelőse.

Tehát hosszú út vezet eddig a kitüntetésig. Amint látjuk nem volt sima, nyílegyenes itt sem az út. Voltak hibák, de a csoportnak volt ereje kiköszörülni a csorbát, ezért érdemelték meg a Népművelési Minisztérium kitüntetését.

(Az " zeliasonlítás másik oldalát a jövő vasárnap közöljük.)

H. Sz. J.

TAVASZI NÉPSZOKÁSOK

A dermesztő tél után beköszöntő tavasz a természet újjászületését, az új életet jelenti. A tavasz mágikus előkészítésével a néphagyományban már a téli ünnepkör szokásai közt is találkozhatunk, — lucázás, re- gőlés —. A két időszak hideg és meleg szímbólikus küzdelme lényegében az ó- év temetésével kezdődik, és o farsang farkán éri el tetőpontját a tél-kihordás, vagy tél-temetés szokásában. Ezt a szokást a palócoknál a kiszejárás őrizte meg. A „kisze“ megszokott formája a nőnek öltöztetett szalmabáb, melyet a faluvégen vizbedobnak. Valószínű, hogy ebben az elcsökevé- nyesedett szokásban po- gánykori emberáldozat szertartását őrizzük. A nagy farsangi lakomákkal is az ébredő természetet akarja az ember bőségre figyelmeztetni s szinte valameny- rtyi szokás vagy rítus a termékenységre irányul. Főzőkanállal megiitögetik a gyümölcsfákat, hogy jól teremjenek, nagy kenyeret sütnek, hogy nagyfejű káposzta teremjen abban az évben.

Az ember téli pihenésének vége, a házak iája elnéptelenedik, s egyre többen tesznek-vesznek a határban, a földeken. A kereszténység a pog&nykori eljárásokatmelyek a család gyarapodására, a föld termékenységére irányultak a középkor folyamán, átalakította s mintegy könyörgéssé szelídítette. A dologidő elkövetkeztével a gazdaember az eget kémleli, s várja a meleget. Ismert mondás: „Sándor, József, Benedek, zsákba hozza a meleget.“ Ez a mondás egy középkori mondára megy vissza, mely szépen mutatja népünk •mondaalkotó készségét. A tavaszi vetés és ültetés is tele van mágikus szertartásokkal, szigorú előírásokkal, melyek a termékenység

védelmére és bőségére irá-1 nyúlnak. A néphit szerint az ember örök ellensége a gonoszlélek, mely főleg olyankor akar leginkább ártani, mikor valami kezdődik, például házasság, születés, újesztendő, munltába- fogás. Már a kora tavaszi trágyázásban é rvény es ülnek a mágikus mozzanatok. Mivel a trágya a földet táplálja, s így a föld hasznát jelenti, gondosan ügyelnek arra, hogy gonoszok, vagy bűbájosok hatalmába ne kerüljön. Ezért nem hányják ki a trágyát alkonyat után, mivel a sötétség az ártalmak ideje, ezenkívül a hét bizonyos napjain, mivel ezeken - napokon a gonosznak különösebb hatalma van. A vetés hasonló félelemmel történik. Vetni a paraszti rend értelmében csak bizonyos napokon lehetett, általában a mi. vidékünkön tiltották, a pénteki napon való vetést. A szántás-vetés régen a férfiak munkája volt. Asszony nem, végezhette, legfeljebb a konyhakerti növényeket ültethette el. Magát a vetőmagot is varázslatnak vetik alá, megfüstölik, bizonyos napokon harmat alá teszik, anyatejet cseppentenek rá, stb. Valamennyinek célja a termékenység fokozása. A vetés maga a legszigorúbb szertartások kíséretében történik. A vetni induló gazda szótlanul megy ki a mezőre, nem szobád beszélni, köszönni, hátranézni.

A természet újjászületése az embert is analógiás jellegű tisztálkodásra készteti. Az egészség, a jólét, a betegség távoltartása, a ház- táj, a jószágok megoltalma- zása a célja ennek az ősi tavaszi Ivsztrációs szokásnak. A portákat megrepe- ralják, a házakat kimeszelik, a gazdasá.gi eszközöket

megjavítják. Ezután következik a testi tisztálkodás. Egyes vidékeken nagy gén-: teken éjfélkor az emberek kancsókkal, vedrekkel nagy zajt ütve a patakhoz mennek, ahol mindnyájan megmosakodnak. A nagy lármával, zajjal lényegében a gonoszt akarják elűzni. Ekkor szokták a férgeket is kiűzni a házból, olyanformám, hogy meztelenre vetkőzve, kezükben pálcával hadonászva, szaladgálnak a házakon körbe-körbe. Tömörkény egyik novellájában igen szépen örökíti meg ezt a kultikus szokást.

Husvét hétfőjén mindenütt ismeretes a locsolódás, mely elcsökevényesedett formában ma.radt fenn. Eredetileg a locsolódás, vagyis a lányok és menyecskék megöntözése az asszonyt termékenység elővarázsolá- sára irányult. Egyes helyeken „vízbevető hétfőről", beszélnek az öntöző versikék, melyek valószínűen tavaszi termékenység-biztosító emberáldozat emlékeit őrzik. Ma a vízbevetés rózsavízzé szelídült, de a keleti székely öntözőversek még vízbehányássál fenyegetik a lányokat, ha nem adnak piroslojást. A húsvéti pirostojás szimbóluma valószínű gonoszűző, ellentétben azzal a freudista felfogással, hogy erotikus jellegű. A pirostojás technikája szíripompás, molivumgaz- dagsága népünk művésike- dö hajlamát, alkotókészségét mutatja. A húsvéti hintésén ősi motívumok őrződtek nemzedékről-ncmze- dékre. s ma is elmaradhatatlan a lányosházak legényváró sóvárgásából a művészien pingált hímes.

FARKAS JÓZSEF.

Üáitdemiadamk

Megjegyzések a Déryné Színház mátészalkai előadásáról

A Déryné Állami Falu- színház napok óta járja a megye községeit, Forgách István: Vándormadarak című háromfelvonásos vigjá- tékával. E vígjáték napjaink egyik érdekes problémáját dolgozza fel. Valamennyien ismerjük azokat a munkásokat, akik üzemről üzemre járnak, vándorolnak. Itt ez nem tetszik, ott az, mindig találnak kifogást, hogy elmehessenek. Tehát igen élő, igen máj probléma, kedves, fordulatos vígjátékban feldolgozva. Forgách István fiatal író első színműve. De ennek hátrányait igen kevéssé érezhetjük a darabból.

A vígjáték eseményei két „vándormadár” körül csoportosulnak. E két szereplő mellett a többi csak mellékes figurája, „kiszolgálója” c kettőnek. Ez talán Annus kivételével, minden szereplőre vonatkozik. Éppen ezért a két „vándormadárral” kell hosszabban fog- alkozni: Varga és Kecskés új üzembe érkezik. Ez, ahogy a darabból Kivehet- jük. a Szegedi Kender és Jutagyár. Belépésükkel kedves bonyodalom kezdődik. Annus, aki a gyár művezetője, harcba száll már a két vándormadár érkezése előtt az új munkásokért, úgy gondolja, ha jó, megfelelő lakást kapnak, akkor könnyebben sikerül majd megtai-tani őket. Ezért Gézával, a gyár főmű vezetőjével is összekülönbözik, így indítja el a szerző Gézát az. intrikus szerep feié. Annus és nagyanyja egyetértenek abban, hogy meg kell tartani az új munkásokat. Ezért saját házukban adnak nekik szállást. Ez a másik kulcsa a bonyodalomnak. Ha a tartalmat tekintjük, s néhány mondatban papírra vétjük, azt mondhatná bárki, hogy bizony a giccs határát súrolhatja az ilyen téma. És mégsem így van. \ darab minden hibájával szórakoztató, kedves, igazi vígjáték. megoldásai emberiek, alakjai élőek. úgy c-seeu- szenek, úgy mozognak, hogy a dióhéj-történetet elfelejteti telivér életvidámsá- gukkal.

Varga (Sárosdy Rezső) a fiatal munkás, igen nagy

utat tesz meg az első jelenettől a zárójelenctíg. Az író a színpadon igyekszik fejleszteni, megváltoztatni ezt az alakot, egy szép, romantikus szerelem segítségével. Munkáját siker koronázza. Elhisszük, hogy Varga megváltozóit. Sárosdy Rezső az első jelenetekben túlságosan mesteritől t. Nem természetes ember, de ezt a szerelem kibon akozása- kor, illetve már a gyári képnél sikeresen levetkőzi. Szimpatikus alakká válik, és olyanná, aki könnyedén belopja magát a néző szívébe, s már a néző is sajnálkozik, amikor a régi kor egy rövidkéi időre újra hatalmába keríti.

Kecskés (Geijoár Tibor) az ..öreg vándormadár Kicsi! túlságosan öreg. A maszk 55—53 éves embert tükröz. A mozgás viszont néha 70 éves emberre vall. De ettől függetlenül már az első jelenetekben szimpatikussá lesz, s ha egy kicsit kevesebb lenne a mereszt- getö szemjátéka, szinte maradéktalannak éreznénk ezt az alakítást. Gerbáv nem túlozza el sehol sem szerepét (csak az első jeleneteket róhatjuk fel nála is), pedig igen sok alkalma nyílna erre.

Lábadiné, a nagymama (Vámossy Büske) szimpatikus öreg munkás asszony. Megérti unokáját, együtt érez akkor is vele, amikor szerelmes. Igen haladó gondolkodású öregasszony. .Ellentétben igen sok koriár- sával, örül annak, hogy lánya beleszeret Vargába, aki nemrég még mint egy gyárba tévedt vándormadár jelent meg. Ezt a kedves öregasszonyt Vámossy Böske magabiztosan formálja.

És most A-nnus az unoka, a művezető, a szerelmes lány következzék. Ezt az alakot Szalay Judit viszi színpadra. Kedves fiatal lányt ismerünk meg benne, bár . az alakításából nem értjük meg az írót egészen. Nem értjük, hogy miértés hogyan szeret bele a lány Vargába. Oly gyorsan történik ez, hogy nem tudjuk követni. Ez a darab egyik komoly hiányossága! Persze Szalay Judit erről nem tehet, inkább a darab írója. Ezeket leszámítva, Annus igen jó partnere Vargának.

Különösen a második felvonásban éri el az alakítás tetőpontját. Gézával való összecsapása csak nemesíti ezt az alakot, és Szalay Judit ebben is megállja helyét.

Géza a művezető, az intrikus (Egyed László). Különös dolog, hogy néhány évvel ezelőtt színpadainkon ezek az alakok voltak a legsikerültebbek. • Ma viszont, azt kell mondani, hogy a „vándormadarak”- ban a pozitív alakok az. erősebbek. Sematikus színekkel megrajzolt szerep ez. Az előadás hibájául még sem róhatjuk lel, mert úgy gondoljuk, hogy Egyed László sokat gondolkodhatott e figura megformálásán. Ez látszik a színpadon.

Rózsáná (Végtielyi Irma), Bözsi (Csaila Zsuzsa), Juci (Néveri Zsuzsa), és a többi szereplők: Kürthös István, Kálmán Márton; Miklóssy László, Kun Tibor, Farkas Sándor, Erda Ilona rövid szerepükkel kiegészítői és színesítői a darabnak. Feladatukat jói megoldják.

Kovács Gedeon rendező, ha kicsit jobban megcsiszolta volna az elsődlegességeket, s a felesleges pózokat különösen Varga és Kecskés első jeleneténél, még jobb előadásban mutathatta volna be a Déryné színház

ezt a darabot. Básthy István díszletei minden ízlést kielégítenek. Itt kell megjegyezni, hogy a Faluszín-' háznál az a tapasztalatunk, hogy minden vonalon egyre inkább a művészi tökély felé törekednek. Egyre jobbak az előadások, szebbek* a díszletek.

A kritika végére még néhány sort kell írnunk. Mátészalkán e jó vígjáték he-i mutatásakor alig félházr volt. Ugyanezt kell elmondani Vásárosnaményról is. Érheíetlenül állunk még. az' ilyen események mellett. Mi az oka, hogy egy 400-as teremben 200 ember lézeng a .megye egyik legnagyobb, községében? Vajon a kul- túrház vezetősége megtét- te-e kötelességét? Vagy valóban közöny van? Ügy gondoljuk, hogy erről szó sincs. A megye közönsége szereti a színházat, legalább annyira kell szeretniük a szervezőknek, a kultúrfelelősöknekés a nép-' művelési szerveknek is, és akkor az előadás előtt már három nappal nem lesz jegy.

H. Szabó .Józ/seL