Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)
1956-03-07 / 57. szám
4 NÉPLAP 1956. március 7, szerda ASSZONYOKNAK Aki 17 gyermeket hozott a világra Idős Levelekiné az ajtóban állt, hóna alatt egy kosár gabonával. Repeső szívvel várta a násznépet. Mikor megérkeztek a jókedvű lakodalmazók, elibük perdült. Vékony ujjait a zörgőAz agyonhajszolt apa borúsan nézett maga elé, amikor az asszony üres emlőjét kínálta az apró gyermeknek S ekkor mindig felsóhajtott ... Mintha várt volna valamit. S egyszer megjött. Mint' viharos éjszaka után a mosolygó napsütés, úgy köszöntött rájuk a felszabadulás. A gyermekek ezután is jöttek, de most már szebb életet látni, élni. Megérkezett a tizennegyedik, a tizenötödik, a tizenhatodik, sőt a tizenhetedik is. Három elhunyt belőlük, de tizennégy él. Egészségesek, erősek, mint a vas. A meleg konyhában az apróbbak nagy élvezettel játszanak. Két kislány szorgalmasan tanul az asztalnál, az eladó lány ebédet főz, anyjuk pedig a legkisebbet ölében tartja. Babusgatja. Szép, derék aszszony, nagy kerek arca, tiszta szeme van. Olyan, mint holdvilágos éjszakába a fénylő csillag. — Minden gyönyörűségem ezekben az apróságokban van — körülhordozza szemét, s magához szorítja a héthónapos leánykát. — Ezek a nagyobbacskák iskolába járnak. Piroska most is éltanuló lett. A fényképét kitették a faliújságra, hogy lássák a többiek is... Űjból körülnéz. Mintha számlálna valamit. — Sokan vagyunk, — mondja mosolyogva — egyszeri étkezéskor tizennégy karaj kenyeret kell szelni. Férje mosolyogva tekint rá: — így jó ez anya. Legalább lesz, aki gondot viseljen ránk, ha kiöregszünk. Az asszony bólint. Tudja ezt, de mást is. Biztosan, nyugodtan gondol a jövőre, mert az állam is gondoskodik róluk, nagycsaládos szülőkről, gyermekekről. S az öregekről sem feledkezik meg. Hatezer forintot kapott a múlt évben Levelekiné. — Ott volt az egész falu. mindenki látta ... Én meg olyan boldog voltam, hogy se láttam, se hallottam — s arca mosolyra derült, mintha most is az ünneplők között érezné magát. Hosszan maga elé néz. Nyugodtan, magabiztosan. Gondolataiból Piroska rebbenti fel, aki eléje áll. Piros kötényét igazgatja, hátrasimítja gesztenyebarna haját, s megszólal-. — Édesanyám, siessünk az ebéddel, mert elkésünk az iskolából... Miska János. Levelek! János feleségével és 13 gyermekével. ! cA nd ampái : Igen! A miénk. A tiéd, az enyém, valamennyiünké. Furcsán hangzik ? ‘1 Nem! Százszor, ezerszer nem, mert valamennyien i magunkénak érezzük azt a 817 hős asszonyt, akik a i műit évben kaptak kitüntetést. Valamennyiünk kitün- ; tetősét. Igen! 1,OC9.!;OÜ íonntol. Anyasági pénzjutalmat. Az ál- 1 iám, a nép elismerését. Büszkén emlékezünk ezen a i napon az olyan nőkre, mint Cibere Vincéné 13 gyer- : i mekes porcsaimai asszony, vagy Leveleki Jánosné, 14 : gyermek édesanyja. Szeretettel emlékszünk arra a sok száz és száz hős nőre, akik hosszú évtizedek során a . megaláztalas, kiszolgáltatottság, egyenlőtlenség bilin- 1 cseit cipelték, s most ez az utóbbi évtized úgy vonult . be az életükbe, mint az emberi egyenjogúság meg- , szerzésének évtizede. Mosolyognak, hisz megfiatalodtak, a szabadság levegője rózsaszirmot csalt arcukra. : Kiegyenesítette derekukat, büszkén felemelt fejjel járnak az emberek között. ! A mi anyáink ők! Hozzájuk száll köszöntésünk, há- I iánk, a munka hős asszonyaihoz, a sztahanovista I nőkhöz, az élenjáró termelőszövetkezeti asszonyokhoz, i a családi íészkek gondviselőihez, ahhoz a sok száz . sokgyermekes anyához, akik új nemzedéket nevelnek dicső hazánknak. 1 Köszöntünk benneteket! Titeket, akik az utóbbi ; | tíz év alatt nem egyszer emeltétek fel tiltakozó szavatokat új világégés, új pusztítás, ellen. Kebletekre |1 szorítottátok gyermekeiteket, s ezt mondtatok: „Békét : i akarunk: ’ i Üdvözlünk benneteket a nemzetközi nőnap alkalmából ! , Nem feledkezett meg a nép most sem rólatok. A I párt, az állam kinyújtotta felétek gondoskodó kezét. I 417 sokgyermekes anya. Rólatok van szó, nektek ; szól köszöntésünk abból az alkalomból, amikor a na- .1 pókban átveszitek a megbecsülés jutalmát, az állam : I és mindannyiunk kitüntetését, amellyel a nép, a tór- ; sadalom megbecsül benneteket. Törvény ez nálunk, mert a nép uralkodik. Az i ’ élet rendje, merj mi akarjuk így. A mi szemünk is csillog, szívünket melegség tölti ; el, amikor átveszitek ezeket a kitüntetéseket. 11 Veletek örülünk. Átölelünk benneteket és azt i mondjuk: A mi anyáink vagytok ti. Mindnyájunké. Büszkén nézünk rátok, hős anyákra és azt kívánjuk, i hogy sok hosszú évet éljetek erőben, egészségben e i, nagy családban, a mi társadalmunkban, s gyermekeiteket boldogságra neveljétek! (fk) TAVASZI GONDOLATOK Az utcákon olvadásos patakocskák csörgedeznek, hátukon gyémántos szikrát szór a tavaszi napsugár. A Nemzetközi Nőnap hetén bekopogtatott hozzánk a tavasz, csatangoló lágy szél kócolja asszonyaink, lányaink szép haját, simogatja bőrűket, csókolja szemüket. Igen, ha rm férfiak lányainkra, asszonyainkra gondolunk, a tavasz 3ut eszünkbe, a virágokra gondolunk. Ök azok, akik Eugenie Cotton, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség! elnöke. széppé és meleggé teszik életünket. Mennyi energia, tűz feszül bennük, áramlik belőlük! Dolgoznak az üzemben, földeken, hivatalokban és még arra is jut idejük, erejük, hogy nap mint nap meleg otthont teremtsenek, gyer- meKCítef neveljenek és csókjaikkal új magaslatok felé buzdítsák párjukat. Csak a tisztelet és megbecsülés hangján szólhatunk a dolgozó nőkről! A rni megyénk történelme csak egy kis részecs- ág, a világ krónikájának, ám mégis szép példák sorát tárja az utókor elé: a nők méltó társaik voltak a férfiaknak a nagy nemzeti küzdelmekben is. A dicsőséges és híres 48-as szabolcsi zászlóaljnak, melynek vitézsége legendás volt, volt többek között egy női tisztje is. Szunyogh Emma honvéd-hadnagy. Bátorsága és hősiessége tette tisztté. A hazáért életét áldozta. 1897-ben és 1898-ban Szabolcson és Szatmáron végigsöpört a szegényparasztok cs földmunkások forradalmi mozgalma. Nyírkárászon felosztották az uraság földjét. Csendőrök támadtak a falura és egy asszonyt keresztüldöfték szuronyaikkal. Erről a karászi mozgalomról is ezt írja Dokos Gyula Zemplén megyei főjegyző emlékirataiban: „... ,A földosztó jelszavak különösen az asszonyok fel- ajzott képzeletéi foglalkoztatták, akik azután férjeiket befolyásolva, folyton újabb lendületet adtak a már-már ellanyhuló mozgalomnak...” — 1918-ban, amikor megszületett a polgári forradalom, a nép úgy látta, hogy ütött a szabadulás órája.. Felgerjedt haragokban megtámadtak u földesúri kastélyokat, főidet, szabadságot követellek. Így történt Tiszado- bon is, ahol a gydld’t Andi assy -kastély ellen támadt a nép, közte a ha- ra.zvo asszonyok is. akiknek kétszeresen fájt a nyomorúság a szegénység. A Karciyi-kormgny azonban büntető osztagot küldött a nép ellen. Tiszado- bot is megszállták az urak pribékjei. Nem kímélték az asszonyokat sem: ,,..,Egy tiszadobi asszony például gróf Andrássy raktárából elvitt egy hát szalmát. Az asszonyt a katonák megfogták, visz- szavitték a grófi kastélyba. 100 koronát fizettettek vele és 50 botot kapott. Ez az asszony há- romhónápos állapotos volt...” Tiszadob védelmét végül is egy bátor büd- szentmihályi szocialista parasztasszony, özvegy Szabó Imréné vállalta magára. Felvette a kapcsolatot a debreceni vagongyár munkásaival, akik a nép segítségére siettek. És hadd elevenítsünk fel végül egy történelmi asszony-legendát, amely a tiszalöki emberek emlékezetében maradt fenn. Röviden: Kossuth Lajos Ti- szalökön járt toborozni s egy öreg jobbágy anyóka addig könyörgött a hon atyjának, amíg egyetlen fiát is bevette katonának. Kossuth ezt először ellenezte, nem akarta támasz néküí hagyni az asszonyt, de végül engedett. Ekkor egy aranyat ajándékozott a jobbágy anyókának. — Néhány hét múlva újra Tiszalökön járt Kossuth és felkereste őt. Megkérdezte, mi van a fiával. Könnyek között mondta az asszony: elesett a csatában. Kossuth vigasztalta, majd búcsúzott. S a törődött, szegény, támasz nélkül maradt jobbágy- asszony, aki legdrágább, egyetlen kincsét adta oaa a hazának, visszacsúsziat- ta az aranyat Kossuth Lajos búcsúra nyújtott kezébe. — Nem pénzért adtain oda a fiam... — mondta zokogva. Igen. iiyenek a mi asz- szonyaink! Néha zsórtö lödnek, ám amikor szükség van rá, hangtalanul szerényen, minden hűhu nélkül hozzák meg a legnagyobb áldozatokat is. S most, amikor módjuk és lehetőségük van rá. most tanulhatjuk meg csak igazán, hogy mire képesek. Szabadon virul alkotó kedvük, családjukért s az egész hazáért dolgoznak fürge ujjaik. Üj hősökkel, a munka hőseivel ismerkedhettünk meg: Szemán Erzsivel. Kaptur Margittal, a nyíregyházi dohányfermentáló női brigádjaival, fejőnőkkel, a Kos- sulh-dijas Ambró Ilona tanítónővel’ A nép üj történelme új asszon,y_-hősökkoi gazdagította a magyar dolgozók aranykönyvét. Tavaszt hozott a szeszélyes időjárás a nemzetközi nőnapra S mi férfiak, szerelmes vőlegények. ifjak, élettársak sietve térünk be az üzletbe, hogy az idei tavasz első virágait lányainknak. assznyainknak vigyük el. Soltész István. Nyma Popova, a Szovjet Nők Antifasiszta Bizottságának elnöke. LÁNYOKNAK vcleki Jánosné, aki 17 yrmeket hozott a világra. smű gabonába fúrta, s iy szórta a fiatal pár íe- .'re, mint férje a frissen szántott földbe. Egymást érték a jókívánságok. Egy öregebb ember tréfásan szorított velük kezet. — Sok szerencsét, boldogságot, esztendőre apróságot... A kívánság első része soká késlekedett, az utóbbi annál előbb teljesült. Leveleki Jánosék Űjfehértótól hat kilométerre raktak fészket, szerényen meghúzódva egy homokbucka mögött, távol a kövesúttól. Szegényen, nagyon szegényen éltek. A fiatalasszonyka keveset segíthetett férjének, — aki harmadában kapált, részes arató volt, s cséplőmunkás. Hamarosan meglepték a gyermekek; Jöttek, hívni sem kellett őket. A kilencedik .;. a ti-
