Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)

1956-03-07 / 57. szám

1930. március 7, szerda \ C P L ' P Ä hasznos munka gyümölcse a Nyírmadai Gyümölcstermelő! Állami Gazdaságban Ha elemezzük, hogy a Nyírmadai Gyümölcsterme­lő Állami Gazdaság hogyan tett eleget a KV júniusi ha­tározatának, az állami gaz­daságok hármas feladatá­nak, akkor meg kell állapí­tani, hogy a közelmúltban lezajlott belső válság után az új vezetőség, a szakmai irányító gárda komoly mun­kája igen szép eredményt hozott. Legbeszédesebben az el­múlt év termelési eredmé­nyei tanúskodnak emellett. Növénytermelésben ta­vaszbúzából 60, rozsból 14, ösziárpából 51, burgonyá­ból. cukorrépából 30 és téli almából 177 százalékkal teljesítették túl az 1955. évi terméselőirányzatot. Csu­pán a kukorica és a szőlő­termelés terén nem sikerült csökkenteni a megtervezett önköltséget. A terméseredmények lát­tán még korántsem állítjuk, hogy önköltségi tervüket valóban, a többlettermések­hez viszonyított mértékben hajtották volna végre. Az önköltség csökkeiíése j mindössze egy-két növény esetében közeliti meg a ter­méshozam növekedésének 50 százalékát. Például ke­nyérgabonából 4. takar­mánygabonáknál 34, burgo­nyánál 17 és téli almánál 41 százalékkal csökkent a termelés önköltsége. Az ön­költségcsökkentésnek ilyen mértéke igen szép. De fi­gyelembe kell vennünk azt ;s, hogy — az almaszüret kivételével — a ráfordított munka ugyanannyi, vagy alig több a talajművelésnél, a növényápolásnál és a be­takarításnál 6.5 és 10.5 má­zsás búzatermés, 10 és 15 mázsás árpa termés, 25 és 30 mázsás kukoricatermés ese­tén. Ugyanígy vetődik fel a kérdés a gyökgumósok és a szőlő esetében is. Feladat van,még bőven a növénytermelés terén, ami­nek megvalósítását a mun­kafegyelem további megszi­lárdításával, a „lógósok“ és a szocialista tulajdon el- herdálói elleni harccal, még jobb munkaszervezés­sel, a legfejlettebb agro­technikai módszerek alkal­mazásával, a vetésforgó- rendszer megteremtésével érhetik el. Ha a szocialista tulajdon-; hoz való viszonyuk nemi olyan lenne a dolgozóknak, mint Zolcsák Péternek, Baráth Istvánnak, Nagy Bélának és másoknak, ak­kor a gazdaság igazgatója nem lett volna kénytelen 120 ezer forint prémiumot az állam vagyonának eltu­lajdonítása miatt levonni. A jobb munkaszervezés, a gépek nagyobb fokú ki­használásának eredménye­ként az idén már 18 száza­lékkal kevesebb fizikai munkaerő is elvégzi a ter­melési feladatokat. Ez már szép eredmény, de az álla­mi gazdaságok jelenlegi gé- pesítettségi fokán alig jut a gazdaságban 6 hold terü­let egy növénytermelési dolgozóra. .4 gazdaság állattenyésztése Az állattenyésztésben szintén szépek az eredmé­nyek. Ezzel is hozzájárul­tak, hogy jóval 10 millió forinton felüli lett a gaz­daság tiszta jövedelme. Az elmúlt évek s a múlt év elejei rendezetlen álla­potok eredményeként egy liter tejnek az első félévi önköltsége 11 százalékkal haladta meg a tervezettet a III. negyedévi értékelés szerint már 6.9 százalékkal a tervszám alá esett. A sőrehízlalás önköltsége 33, a sertését 21 százalék­kal, a növendékmarha súly­gyarapodási önköltsége pe­dig 64 százalékkal keve­sebb, mint a megtervezett volt. A lófogatok napi önkölt­sége 6.9 százalékkal csök­kent, de még mindig elég magas. Minden lehető esz­közt fel kell használni a gazdaság vezetőségének, a szakembereknek, hogy a fogatosok új bérezési rend­szere mellett is legalább 54—56 forintra szorítsák le a lófogat költségeit. A lehetőségek meg van­nak, inert ha figyelembe vesszük a gazdaság jelen­legi, s egy-két éven belül elérhető gépesítettségi fo­kát, akkor megállapíthat­juk, hogy az igaerő számát 26 százalékkal csökkenthe­tik, s ezen belül a drága lófogatokat körülbelül 30 százalékkal a sokkal igény­telenebb ökrökkel helyette­síthetik. s ugyanakkor a tehénállomány létszámát le­het emelni. Az állatállomány önkölt­sége azzal is nagymérték­ben csökken, ha az állat­tenyésztési farm körül ala­kítják ki a takarmányos vetésforgót. Gépesítés Hogyan valósítja meg az állami gazdaság a korszerű gépesített, nagyüzemi gaz­dálkodást? Ha az önköltség alakulását nézzük, már megállapíthatjuk, hogy nor­málholdanként a 19,9. ton­nakilométerenként a 29, kombájnholdankér.t a 47 százálékos megtakarítás a gazdaság termelési, szerve­zési munkájában elég jó eredmény. Dg ezek száraz számok. A gazdaság terme­lési és talajadottságainak figyelembevételével a szak­emberek minden eszközt megragadnak, hogy fokoz­zák a gépesítést, s ezáltal olcsóbbá tegyék a terme­lést. Idősebb, nagy gyakor­lati tapasztalattal rendel­kező szakemberek karöltve a fiatal szakkáderekkel, állandóan azon fáradoznak, hogy megteremtsék a leg­korszerűbb agrotechnikai! módszerek alkalmazásának a lehetőségeit. Az összehajtó gyümölcsfák alatt csak a fogatos láncos ekével szánt­hatnak, de ahol a kerti traktor végigmehet a sorok­ban, ott már vezérlőláncos, illetve vezérlőműves ekéket alkalmaznak, s ezzel a szán­tási költségek 31 százalékát megtudják takarítani. A permetező szivattyút szintén kerti traktorra sze­relik, amivel legalább két­szeresére növekszik a mun­ka eredménye, s a végzett munka is tökéletesebb. Persze, vannak munkagé­pek, melyeket a megfelelő technikai utasítások ismere­tének hiányában nem tud­nak kellőképpen kihasz­nálni. Ilyen például a szénagyűjtő gép is. Legfontosabb teendője a gazdaságnak az 1956-os gaz­dasági évben a munkafe­gyelem megszilárdítása, a gépekkel végezhető munkák tökéletesítése és kiszélesí­tése, a termés emelését elő­irányzó novemberi pártha­tározat megvalósítása a megtervezett önköltségen belül. (S. A.) Hegyű }tés Demecserben A demecseri tanácselnök szobájában gyakran ott le­het látni Jakab elvtársat, a községi pártbizottság titká­rát. S így akinek a tanács­nál valami dolga van, elbe­szélget a pártbizottság tit­kárával is. A demecseriek elmondhatják, hogy még ennyire nem forrott össze a párt, az állam a faluban a néppel, mint az utóbbi idő­ben. Nincs is takargatni va­lója a demecseri tanácsnak. Itt nem mondják a be­gyűjtés eredményei iránt érdeklődőnek, hogy ez a gyenge pontunk itt év ele­ién. Érdekes: Demecserben a nagy hidegben sem fogták rá a tyúkokra, hogy nem tojnak, nem úgy mint Ib- rányban, Kéken, Tiszabez- úéden, Kótajban. Itt nincs kapkodás. Meg­fontolt, lelkiismeretes mun­ka folyik. Itt nemcsak be­szélnek u begyűjtésről, az elvégzendő feladatokról, ha­nem cselekszenek is. Egy percre sem alszik el a fa­luban a politikai munka. A párt aktivistái a falu élen­járó dolgozói. Rendszeres felvilágosító, agitációs mun­kát végeznek. A legjobbak szavának pedig nagy' ereje van! A pártszervezet és a tanács felhasznál minden alkalmat arra, hogy u köz­ség dolgozóit tanítsa, nevel­je: a gazdakört, a szabad pártnapokat, a tanácsülése­ket és más alkalmakat. A begyűjtési hivatal ve­zetője D. Tóth István el­mondja, hogy a hivatalnak tekintélye van a faluban. A község dolgozói sokszor fel­keresik őket ügyes-bajos dolgaikkal, tanácsot kér­nek, s kapnak is. Ennek is köszönhető, hogy a község januári és februári begyűj­tési tervét cikkenként a kö­vetkező százalékarányban j teljesítette: sertés vágómarha baromfi tojás tej A községben vannak olyan dolgozók, akik már egész évi beszolgáltatásuk­nak is eleget tettek. Elég, ha csak Sánta József 14 holdas dolgozó parasztot, Hegedűs Imre 10 holdas és idős Legeza János öt hol­das dolgozó parasztot em­lítjük, akik egész évi áltót és állatitermák beadási kö­telezettségüknek eleget tet­tek. Idős Hegedűs Ferenc 7 holdas dolgozó paraszt is alig pár kiló tojással tar­tozik erre az esztendőre. Azért Demecserben is vannak még kerékkötői a becsületes emberek munká­jának. Bálint József csak 140 százalék 130 123 166 130 —WHBMBIMHW Baráti segítségadás Az újkori olimpiák története 1925-ben Párizsban folytattuk olimpiai ssereplésüneket Ha megkérdeznénk az j ŰJfehértói Állami Gazda­ság igazgatóját, hogyan segítik a környék tsz-eit, nagyszerű dolgokat, halla­nánk. Az ember szíve ol- vadozna a gyönyörűségtől és kezdene irigykedni azokra a tsz-ekre, amelye­ket ez az állami gazdaság segít. És ha valamelyik „meg- j segített” tsz. tagját kér­dezzük meg, például Ba­jusz Imrét, az újfehértói Rákóczi TSZ elnökét? Hát... Az eredmény így egy kicsit más. A „baráti segítségadás” a tsz-nek 1954. őszén in­dult meg azzal, hogy az állami gazdaság kölcsön­kért a tsz-től négy ekét. És azzal folytatódott, hogy a négy eke helyett nem kaptak vissza a tsz-bclick csak kettőt. Azt is valahol a határban ta­lálták meg 1955. tavaszán. Hogy a másik kettő hova lett, senki sem tudja. Ké­sőbb az elveszett két eke árát a gazdaság megtérí­tette. Ez pedig alapul szol­gált arra, hogy a barátság mindjobban elmélyüljön. 1935. őszén az állami gazdaság boronát kért a tsz-től kölcsön. Egy kicsit vonakodtak adni, de a békesség kedvéért ezt is megtették. Hogy még máig sem kapták vissza a ; A háború vérzivatara el­mosta az 1916-os olimpiát. 1920-ban, az Antwerpenben rendezett nemzetközi sport- találkozóra pedig nem hív­ták meg a „központi hatal­makat”. A magyar sporto­lók tehát 12 évi szünet után 1924-ben Párizsban léptek újra az olimpiai küzdőtérre. A párizsi olimpiát 1924. július 5.-én nyitotta meg a francia köztársasági elnök. A versenyek első szakasza kettős kudarcot hozott a magyar sportolóknak. Labdarúgóink „egyiptomi csapás^-a A legfájdalmasabb csa­lódás labdarúgócsapatunk egészen váratlan veresége volt a teljesen esélytelen­ként indult egyiptomi csa­pattól. Ezt a 3:0-ás veresé­get sokáig „egyiptomi csa­pásaként tartotta nyilván a sportkrónika. A vérmes re­ményektől eltelt sporttársa­dalom valóságos katasztró­faként könyvelte el a ku­darcot. Pedig ha az egyip­tomi csapattól elszenvedett vereségre nem is lehetett számítani, a túlzott derű­látásra,' felfokozott remé­nyekre semmi alapos indok néni volt. Magyarországon a labdarúgás berkeiben ek­kor dúlt legélesebben a harc a professzionizmus kérdése körül. A nyomasz­tó gazdasági viszonyok vándorbotot adtak legjobb játékosaink kezébe; a brünni Makabeától a bécsi egyesületekig és olasz, spa­nyol labdarúgócsapatokig külföldön mindenütt ját­szottak élvonalba tartozó magyar játékosok: Plattkó- tól Obitzig, a Konrádoktól Schafferig, Bukovitól Gut- mann és Eisenhoferig há­rom csapatra való váloga­tott klasszisú játékos rúgta a labdát a különböző kül­földi egyesületekben. A vérmes reményekre egyébként a májusban- Svájctól elszenvedett 4:2 arányú vereség sem jogosí­totta fel a csapatot. Az: MLSZ vezetői ugyan a biz-: tosabb siker érdekében haJ zahezattak, néhányat a kül­földön tartózkodó neves já-! tékosaink közül, s közülük nem egyét indokolatlanul' be is tettek a csapatba, másrészt kedvükért felfor­gatták az úgy-ahogy kiala­kult magyar válogatottat. Egyes játékosokat elvettek eredeti posztjukról a ha­zahozott vándorok ked­véért és olyan helyen sze-, repeltették, ahol jóval ki-; sebb értékű teljesítményt! nyújtottak. Orth György középcsatár helyett jobb­fedezet, a ballábas Eisen- hoffer pedig jobbösszekötő volt. Halasy Gyula Posta Sándor és olimpiai bajnoksága boronát, az. más lapra tartozik. Hogy a dolog teljes le­gyen, nem szabad megfe­ledkezni a „segítségadás” egy harmadik formájáról sem. A dolog úgy történt, hogy a tsz. földje határos az állami gazdaságéval, így történt a segítségadás­nak az a különösen meg­ható formája, hogy a gaz­daság kondája a nagy se- giteni akarásban tönkre­tette a tsz. tulajdonában lévő 10 hold árpatábla ter­mését. Ha ez a segítségadás to­vábbra is így menne, az állami gazdaság egyes hanyag dolgozóinak nagy­lelkűségéből elszegényed­ne • a tsz. Ezt akarja az állami gazdaság? Nem hinnénk. De hát akkor miért nem gondolnak ki más módszereket a tsz. megsegítésére? — ta Já— öt holdon gazdálkodik, de azért olykor-olykor kulák- szóra hallgat, igaz, erre njár egyszer ráfizetett, mert a múlt évben három évi adóhátralékát kellett ren­dezni. Hegedűs Ambrus, a sötétlelkű kulák persze nem sietett segítségére. Csak rossz tanácsokkal lát­ja el. Szántai Áron. aki 13 holdon gazdálkodik, szintén Hegedűs Ambrus áldozata volt. De most már megfo­gadta. hogy soha többé nem hallgat a kulák és cirnbo- borái szavára. A demecseri dolgozó pa­rasztok példát mutatnak a megye többi községének. A paszabiak kihívására meg­fogadták, féléves bsszolgál- tatási tervüket 102 száza­lékra teljesítik. A demecse­riek állni fogják adott sza­vukat. Kata .János. Vívóink is mérsékelteb­ben szerepeltek Párizsban, mint azt St. Louis és Lon­don után várták, tőlük. — TőrVivóinknak ráadásul balszerencséje is volt, mert azután, hogy csapatver­senyben a franciák és bel­gák mögött harmadikok lettek, lekésték az egyéni versenyeket. Kardvívóink is csak fél­sikert értek el ezúttal. — Csapatversenyben a döntő­ben 8:8-ra végeztek az olaszokkal, de a világbaj­nokságot jobb tussarányuk- kal az olaszok nyerték. Az egyéni versenyben azonban megvédtük olimpiai baj­nokságunkat Posta Sándor révén. A harmadik-negye­dik helyen Garai és Schen­ker végzett. Az egyéni kard­vívás döntőjében egyéb­ként botrányos jelenetek iz­gatták a kedélyeket. Az olaszok egyik versenyzője Pulitti bottal fenyegette meg a zsűri magyar tagját. Másik olimpiai bajnoksá­gunk Halassy Gyula nevé­hez fűződik, aki váratlanul 98 találatos olimpiai csúcs­csal nyerte az agyagga- iamblövést, A kiküldetések körül egyébként ismét bajok vol­tak, kísértett a protekcio­nizmus szelleme. Számos olyan versenyzőt küldtek Párizsba, akiknek semmi esélye nem volt, ugyanak­kor pedig a birkozóbajnok- ságban Frimann mögött második helyet szerzett Keresztest és a bronzérmet szerző tőrvívó csapatunkat mellőzni akarták és csak a1 sajtó felhördülése után küldték ki. Nagyszámú kí­sérő tett luxusutazást az olimpiai csapattal, azonban ahelyett, hogy a sportolók­kal foglalkoztak volna, az itthon elvállalt tudósítások megszerzését hajszolták, „mellék keresetre” igyekez­tek szert tenni. A sportolók panaszai után joggal tet­ték szóvá a lapok, hogy 4—5 fölösleges kísérő he­lyett célszerűbb lett volna egy szakácsot kivinni. Hem­zsegett a kísérő, az utitárs, de a sportolók ellátásával senki sem törődött. Gyalá­zatos elhelyezést kaptak, étkezésük olyan gyenge volt, hogy a híres újpesti hátvéd, Fogl II. kijelentet­te: gyalogosan is hazain­dul, ha nem intézkednek jobb ellátás végett. csapatszámban szerzett aranyérmet. Nurmi egyébként 3 olim­pián nyolc bajnokságot nyert: öt egyénit és hármat csapatban. De már az 1932-es olimpián nem in­dulhatott, mert azzal vá­dolták, hogy külföldi sze­replése alkalmával az elő­írtnál nagyobb összeget vett fel. A pénzt nem is magának, hanem a finn atlétikai szövetség számára vette fel, mégis hivatásos sportolónak, nem amatőr­nek hyilvánították és el­ütötték a Los Angelesben rendezett 1932-es olimpián való részvételtől. Kiss Csaba. Posta és Halasy világbaj­noksága után több magyar győzelem .nem is született. Víegemlítésre kínálkozik még Somfay Elemér neve, íki a modern pentatlonban i finn Lehtonnen mögött a második helyen végzett, valamint Badó Raymund nehézsúlyú birkózónk, aki i francia Deglane és a finn Rosenquist mögött a harmadik lett súlycsoport­jában. Ugyancsak bronzér­met nyert a 100 m-es hát­úszásban Bartha Károly. Ezúttal az atlétikai ver­senyek hősei a finn sorto­lók voltak: Nurmi, Pearo és Ritala. Nurmi, akinek teljesítményét az akkori sajtó „gépember” és „cso­dafutó” jelzők kíséretében méltatta: két egyéni és két I\urmi, a „gépember"

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom