Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-04 / 30. szám
I9ä& február 4 »atombut NÉPLAP JNL A. Bulganyin és Dwight D. Eisenhower üzenetváltása Mint ismeretes, G; N. Zarubin, a Szovjetuniónak az Egyesült Államokban működő rendkívüli és meghatalmazott nagykövete január 25-én felkereste ÍDwight D. Eisenhowert és átnyújtotta neki N. A. Bul- ganyinnak, a Szovjetunió I Minisztertanácsa elnökének l január 23-1 üzenetét. Az üzenet szövegét a sajtó közölte. Február 2-án G. N. Zarubin nagykövet felkereste John F. Dullest, az Egyesült Államok külügyminiszterét és átnyújtotta neki N. A. Bulganyinnak a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Dwight D. Eisenho- werhoz az Egyesült Államok elnökéhez intézett új üzenetét. Az új üzenet az Egyesült Államok elnökének N. A. Bulganyin január 23-i üzenetére adott válaszával kapcsolatos. Eisenhower válasza N. Ä« Bulganyin január 23-i üzenetére Eisenhower többek között * következőket válaszolta: Valóban úgy vélem, a jelenlegi nemzetközi helyzet megköveteli, hogy minden allam, főként a nagyhatalmak törekedjenek a nemzetközi feszültség enyhítésére, valamint a nemzetközi bizalom és biztonság szilárdítására. A romboló erők növekedésének arányában szükségessé vélik, hogy ne csak ezen erők ellenőrzésének megteremtésére és kor- Sátozására törekedjünk, hanem arra is, hogy megszüntessük a meelévő antago- wizmust, amely arra ösztökélheti az embereket, ho»y felhas^páiwv ezeket az erőket. Biztosíthatom önt, hogy az Egyesült Államok népei és politikai vezetői kivétel nélkül mindannyian ezt a szempontot követik.. Biztosíthatom önt, elnök úr arról, hogy nincsen a világon nép, amely az amerikai népnél őszintébben szenteli, magát a béke épülete fel- , építésének. Egész népünk arra törekszik, hogy véget vessen a nemzetközi helyzetben jelenleg meglévő feszültségnek és veszélyeknek. Éppen ebből a szempontból tanulmányoztam azt a mostani javaslatát, hogy a jelen pillanatban a béke ügyét szolgálná, ha országaink 20 évre szóló barátsági és eevütirnüvödési szerződést kötnének. Először is megjegyzem, hogy országainkat már egymáshoz fűzi egy ünnepélyes szerződés: az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya. A szerződés, amelyet ön most javasol, három fő cikkelyből állana. Megjegyzem azt is. hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretében kötött szerződésünk szahato« kikötései mindhárom cikkelyt magukban foglalják. Az Egyesült Nemzetek 53—-vezetőnek alapokmánya ű""°nélves szerződés az ön országa és az én országom között. Sok ország közti szerződés ez. Ezen országok mindegyike szerződéses kapcsolatban van velünk és az összes többi országgal és mindegyiküknek érdeke az egész világ békéje. Az amerikai néo őszintén segíteni kíván abban, hogy ezen alanokmány céljai me«o7'>1é'-"iianak. Az alapokmány szavai azonban nem hárították el a nemzetközi fesz.ültség fennálló állapotát. Hogyan remélhetnők, hogy a fennálló helyzet kijavítható pusztán e szavaknak kétoldalú megállapodás formájában történő megismétlésével? Az államok közti barátságos együttműködés nemcsak a szerződésben foglalt ígéretektől, hanem az érdekelt államok kormányait eltöltő szellemtől és tényleges akcióktól is függ. Éppen az ilyen szellem és az ilven akció megteremtése reményében mentem el tavalv júliusban Genfbe. Ez j a lépés az amerikai történelem békés éveiben példa nélkül áll. Bár sokan kételkedtek abban, hogy ez a küldetés valóban valamilyen hasznos célt szolgál. én úgy véltem, hogy a fennálló helyzet annyira komoly, hogy nem lehetett a javulás semmiféle esélyét sem elhanyagolni, bármennyire jelentéktelen esély volt is ez. Géniben ön azonos nézetekét és törekvéseket fejezett ki. őszintén reméltem, hogy az önnel, valamint Francia- ország és az Egyesült Királyság kormányfőjével folytatott tanácskozás eredményeként megjavulnak a nemzetközi kapcsolatok, különösen az ott képviselt négy ország között, azokat a különleges problémákat illetően, amelyek miatt a négy országra különös felelősség hárul. Sajnos az amerikai népnek arra a szomorú követvető események nem igazolták e reményeket. Eisenhower üzenete itt úgy ismertette a genfi értekezletet, mintha a Szovjetunió akadályozta volna meg a megegyezést mindhárom kérdésben. E tény ellenére — folytatja Eisenhower — az utóbbi időben, mint ön rámutat. a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolataiban bizonyos javulás állt be. Rosszabbodás ezután azért következett be, mert szemünkben úgy tűnt, hogy az ön kormánya a világ különböző területein olyan irányvonal követésébe kezdett, amely a történelmi nemzetközi vitákban benne rejlő gyűlölet és ellenségeskedés fokozásával növeli a feszültséget. S osztozom az ön arra vonatkozó megkeztetésre kellett jutnia, hogy az értekezletünket kögyőződésében, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok megjavítása halaszthatatlanul szükséges. Azt azonban, ami számunkra úgy tűnik, mint az ön' kormányának szándéka e területeken, őszintén szólva népünknek nehéz összeegyeztetni az ön jelenlegi szavaival, azokkal I a szavakkal, amelyek oly helyesen hangsúlyozzák, hogy kormányaink különös ' felelősséggel tartoznak a nemzetközi feszültség csökkentéséért és az államok közti bizalom és együttműködés elmélyítéséért. Kizárólag azért érintem a múlt év történetéi, hogy nagyobb siker kilátásával vázolhassuk jövőnket. Országunk baráti jobbot nyújt mindazoknak, akik őszintén szorítanák meg azt. Gyakran mondottam és újból ismétlem:: nincs semmi, amit ne tennék meg az egész világ igazságos békéje előmozdításáért. Azonban tudjuk, hogy a tettek számítanak, nem csupán a szavak. Gondolja el elnök úr, milyen hatalmas változás történnék, nem csupán a mi kapcsolatainkban, hanem az ecész világon is, ha haladéktalanul intézkedéseket foganatosítanánk Németország szabad újraegyesítésére a biztonság keretein belül; ha teljesítenék a há-J ború alatt tett ígéretünket; tiszteletben tartjuk a népek azon jogát, hogy megválaszthassák azt a kormányformát, amelyben élni fognak; ha intézkedéseket tennénk országainknak a felügyelet számára történő olyan kölcsönös megnyitására, hogy a váratlan támadás lehetősége megszűnjék, s ha fegyverzet csökkentése gyakorlatilag megvalósíthatóvá válnék azzal, hogy a felszabadult termelőerőket az emberiség élet- körű'menyeinek meeiavítá- Sára használják fel. Gondel. ja el ezenkívül azt is, hogy a felhalmozódott bizalmatlanság és félreértés eltűnnék, ha népeink szabad hír-, tájékoztatás-, látogatás- és eszmecserét 'folytathatnának. Ezek mindazon kérdések, amelyekét Ön és én Géniben együttesen megvitattunk. Ezek azon végcélok, amelyekhez országom hű marad, s amelyek felé mi bármely pillanatban készek vagyunk haladni a megbékélés szellemében. Az ön levele alapján reniélhetem- e, hogy ön szintén e nemes céloknak szenteli magát? Várom az Ön nézeteinek további kifejtéséti őszinte híve D. Dicight Eisenhower N. A. Bulganyin válasza Elsenhower elnök Január 27-1 üzenetére Tisztelt Elnök Or! Január 27-i üzenetének, amely annyira baráti hangnemben íródott, feltétlenül fel kellett keltenie bennem azoknak az őszinte és nyílt beszélgetéseknek emlékét, amelyeket mi és kollégáink fél esztendővel ezelőtt Géniben folytattunk. Ha különböző álláspontokon vagyunk is, az ilyen viták, amennyiben jóakarat és az egymás megértésére irányuló törekvés nyilvánul meg, elősegítik a bizalom szilárdulását, baráti kapcsolatok keletkezését. Örömet okozott nekem, hogy ön egyetért azzal, hogy a mostani nemzetközi helyzet megköveteli minden államtól és elsősorban a béke és a népek biztonsága szavatolásáért különösen fele1ős naeyhatalmaktól, hogy olyan intézkedéseket tegyenek, amelyek elő tudják segíteni a nemzetközi feszültség enyhülését és az államok közti bizalom és együttműködés szilárdulását. Megengedésemre szolgált, hogy ön egyetért azzal, hogy a népeink közti történelmi barátság olyan nlapo* nyújt, amelyen jobb politikai kapcsolatokat lehetne teremteni országaink között. Minthogy ez az alap megvan, én és kollégáim nem sokkal azután, hogv népeink az újesztendő beköszöntését megünnepelték, elhatároztuk, javasoljuk önnek, gondoljuk át együtt azokat a konkrét lépéseket, amelyek lehetővé tennék az országaink közti kapcsolatok lényeges megjavítását. Ennek során szem előtt tartottuk, hogy az egész világ békéjének sorsa nagy mértékben attól függ, hogyan alakúinak kapcsolataink. Úgy véltük és úgy véljük, hogy eljött az ideje országaink barátsági és együttműködési szerződése megkötésének. Ez fontos lépés lesne a szovjet-amerikai kapcsolaté- fejlődésében és egyben elősegítené a kapcsolatok megjavítását az Önök és a ml barátaink között a nemzetközi porondon. Csak sajnálhatjuk; hogy javaslatunk nem talált kedvező fogadtatásra. Amennyire megérthettem, önt az zavarja, hogy az általunk javasolt szerződés- tervezet bizonyos mértékben ismétli az ENSZ alapokmányának bizonyos kikötéseit. Ezen alapokmány alatt pedig ott vannak országaink aláírásai. Ez a körülmény azonban, úgy hisz- szük, nemhogy nem akadályozza, hanem ellenkezőleg, kedvez a szerződés megkötésének. As ENSZ alapokmányának megléte egyáltalán nem zárja ki a szervezet tagjai közti, az alapokmány elvein alapúié kétoldalú szerződések kötésének lehetőségét, hiszen az ENSZ alapokmánya egyenesen kimondja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete tagjainak meg kell teremteniük „azokat a feltételeket, amelyek mellett az igazságosság és a nemzetközi szerződésből, valamint a nemzetközi jog egyéb forrásaiból eredő kötelezettségek iránti tiszteleti fenntartható.“ Az Egyesült Államok éppúgy, mint sok más állam,: az ENSZ megalakulása ■ után számos két-, valamint | sokoldalú szerződést és megállapodást írt alá. Ennek kapcsán sohasem vonták és nem is vonhatták kétségbe a szuverén államoknak azt a vitathatatlan jogát, hogy a béke érdekében bárminő olyan szerződést és megál- i tapadást kössenek, amelv j szabályozza más országok- í hoz fűződő kapcsolataikat, í Feltétlenül tekintetbe kell j venni azt is, hogyan ENSZ alapokmánya nem lehet eléggé haté- i kony, ha a világ két legnagyobb hatalma — a Szovjetunió és az Egyesült Államok — nem rendezi kaoesola- ívAi. Az alapokmány hatékonyabb lehet abban az esetben, ha e két ország együttműködik az Egyesült Nemzetek Szervezete elé tűzött célok elérésében. Úgy gondolom, hogy Ön egyetért ezzel. Amennyire megérthettem, önben némi kétséget ébreszt az á körülmény, hogy „kétoldalú“ szerződés Kötését javasoljuk, míg az ENSZ alapokmánya „sok ország közti szerződés“. Ön egyetért azonban azzal, hogy a világ két legerősebb hatalma barátsági és együttműködési szerződésének megkötése hatalmas mértékben megjavítaná a nemzetközi helyzetet. Mi viszont hajlandók vagyunk ugyanilyen szerződéseket kötni más államokkal, köztük Angliával és Franciaországgal is. Végül, érvényben marad az a javaslat, hogy kössön szerződést a két ál- larncsoport; a NATO és a) varsói szerződés aláírói. .Ön joggal jegyzi meg üae-1 netében, hogy az egész vi-| iáé békéiének megteremtő-; seben a tetteknek van jelen- j tőségük, nem pedig a sza-j vaknak. A Szovjetunió és aa Egyesült Államok barátsági és együttműködési szerződésének megkötése a legfontosabb konkrét tettek egyike volna feszültség enyhüléséi, Hymodon nehéz egyetérteni azzal az állítással, hogy a Genf utáni időszak nem igazolta a népek reményéit A szovjet kormány a maga részéről már több olyan intézkedést tett, amelyeknek az a céljuk, hogy enyhítsék a nemzet- köri feszültséget és szilárdítsák az államok közti bizalmat. Ezzel kapcsolatban szeretném - megemlíteni, hogy a Szovjetunió 1955-ben 640.000 fővel csökkentette fegyveres erőinek létszámát; 1956-ban 1955-höz viszonyítva 9.6 milliárd rubellel csökkenti katonai célokat szolgáló előirányzatait; a Szovjetunió lemondott Finnországban a Porkkala-üdd-i katonai támaszpontról, amely idegen állam területén fekvő utolsó támaszpontja volt; a Szovjetunió kezdeményező lépést tett az osztrák államszerződés megkötését illetően és ez arra vezetett, hogv minden külföldi csapatot kivontak Ausztria területéről és Ausztria kötelezettséget vállalt, hogy állandó semlegessé« politikát folytai. Ismeretesek a Szovjetuniónak más olyan léoései is.. e téren, . minthogy orszá- j gáink a szerződéstervezet-1 ben előirányzott legfonto-í sább kötelezettségek válla- j 1 ásóval megszilárdítanák a| bizalmat és megnyugvást • hoznának az egész nemzet- j közi helyzetben. Ez azt jelentené, hogy országaink j nem szorítkoznak a barát-; közös óhaját emlegető szó-; I beli nyilatko ztokra, hanem1 . megkezdik vállalt kötele-! zéítségeik gyakorlati telje-1 sütését. Egyben megjegyezhető, hogy a genfi értekezlet után történtek már ebben as irányban olyan fontos , lépések, amelyek eWssegítö? *. «eass’ítkű’ri amelyek a nemzetközi feszültség enyhítésére és sr államok közti kapcsolatok i&vítására irányulnak. A Szovjetunióban úgyvé-j ’iíc, hogy más államok is alátámaszthatnák kijelentéseiket határozott tei- íékfceí. Egye biténha őszinte akarok lenni Elnök úr, altkor meg kell mondanom, hogy egyes nagyhatalmak nemcsak hogy nem tettek hasonló lépéseket, hanem ellenkezőleg, nem keveset tesznek a nemzetközi feszültség fokozására. Genfi találkozásunk kedvező eredményei ellenére egyes nyugati hatalmuk, köztük az Egye- s 1 /illantok, katonai előirányzatai nemcsak: hogy nem csökkennek, de még növekednek is. Növekszik -ja idegen területen lévő amerikai katonai támaszpontok száma, is. ráadásul ezeket a támaszpontokat főképp a Szovjetunió mentén lévő térségekben helyezik el. Megértheti, hogy ez szükségképpen teljesen érthető aggodalmakat kelt a szovjet népben az Egyesült Államok szándékai iránt. Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy az Egyesült Államok egyes vezető személyiségei annak ellenére, hogy a genfi értekezleten mi, Elnök úr, kölcsönös bé- keszerető nyilatkozatokat tettünk, továbbbra is olyan kijelentéseket tesznek, amelyeket egyáltalában nem lehet a „genfi szellemmel” összhangban lévőnek nevezni. Ismeretes például, hogy az Egyesült Államokban nemrég nyilatkozat hangzott el, amely helyeselte azt a politikát, amely az országot a „háború küszöbén” tartja. , Fel kell hívni a figyelmet a NATO néhány katonai vezetőjének harcias kijelentésére is. Ezek a vezetők nyíltan a további fegyverkezési hajszát & azt követelték, hogy a NATO csapatainál atomfegyver- . készleteket halmozzanak fel és nem riadtak vissza attól, hogy e fegyver bevetésével fenyegetőznek. Amikor az országaink közötti barátsági és együttműködési szerződés megkötését javasoljuk, abból indulunk ki, hogy e szerződés megkötése és az országaink közötti viszony megjavítása megkönnyítené a fegyverzet és a fegyveres erők lényeges csökkentése megvalósításának lehetőségét. Meg lehetne például állapodni az öt hatalom fegyveres erűinek arra a színvonalra való csökkentésében, amellyel annakidején mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió egyetértett. Ezt elősegítené az atomfegyverről szóló megállapodás is, amelynek betiltását a népek követelik. Könnyebbé válna a megfelelő nemzetközi ellenőrzés létesítésének megoldása is. Üzenetében ön ismét felhívta a figyelmet a katonai értesüléscserére és a „nyílt égről” szóló javaslatára, ameiy utóbbi szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok területét megfelelően amerikai és szovjet repülőgépek repülnék át légifényképezés céljából. Nekem és kollégáimnak már lehetőségünk volt véleményt mondani erről a javaslatról, ügy válj ük, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben és főképp a teljesen korlátlan fegyverkezési hajsza közeoette az ilyen repülések nemeset, hogy nem szabadítanák meg a népeket az új háború miatti aggodalomtól,; hanem ellenkezőleg, fokoznák ezt az aggodalmat és a kölcsönös gyanakvást. ítélje meg ön elnök úr: mit tennének az ön országú nak katonai vezetői, ha jelentenék nekik, hogy u légi felvételek szerint a szomszédnak több repül 3 tere v«n? V<>'Ó3z'nű,e<y mre (Folytatás a 4. eldeZvx.% A