Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-23 / 46. szám

Í)ilá$ pfbietätfat kpyesülfetek f AZ MDP SZABOLCS -SZATHÁRMEGYEl BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIII. évfolyam, 46. szám ARA 50 FILLÉR 1936 február 23, csütörtök A mai számban : Ismét ifjúságunkon a sor (3. oldal) A Vörös Zászló boldog tulajdonosai között (3. oldal) Levelek a XX. kongresszusról (5. oldal) A Szovjet Hadsereg születésnapja (6. oldal) közelebb az ELEIHEZ! RíSZXP XX. kQRgresszusáiisk irányelvei a Szovjetunió Mint valami magas hegyvonulat, úgy húzódik végig az SZKP XX. kongresszu­sának beszámolóin, a felszólalásokon az élet alapos ismeretének jelentősége. Az a követelés, hogy a kommunista vezetők­nek alaposan ismerniük kell az életet, az embereket. A kongresszus, amely a párt elméleté­nek ragyogó gyakorlati alkalmazását mu­tatja és kristálytisztán jelöli meg a kom­munista vezetők feladatait, alkalmat és lehetőséget ad megyénk kommunista ve­zetőinek is arra, hogy eddigi munkamód­szerükön, vezetési stílusukon javítsanak, merítsenek a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának gazdag ta­pasztalataiból. Nemrég látott napvilágot, de máris egyetértéssel, lelkesedéssel találkozott pártunk Központi Vezetősége februári ülésének határozata, amely azt tűzte ki célul, hogy a mezőgazdaság terméshoza­mát három százalékkal növeljük. Ma­gasztos cél ez! Erőt, akaratot, hozzáértést követelő munkát igényel. Az egyszerű emberek körében támogatásra talált, s szinte mozgalommá kezd fejlődni. Nem lehet ezen csodálkozni, hisz az egyén ér­deke találkozik a közös, a nép érdekével. Kit ne ösztökélne jobb munkára az a tu­dat, hogy e határozat megvalósítása foly­tán 70313 mázsával több kenyérgabonát adhat megyénk az ország asztalára, vagy kukoricából 52 929 mázsával termelhet többet Szabolcs-Szatmár?! Nem is szólva a burgonyáról, melynek 3 százalékos többlet mennyiségével olyan hosszú vo­natszerelvényt lehetne megrakni, hogy két és fél óráig gyalogolhatnánk mellette. Ez csak néhány dolog a sok közül. Ezek­ről a feladatokról tanácskoznak most a községi pártaktívákon a termelőszövet­kezetek tagjai, az egyénileg dolgozó pa­rasztok. De vajon elegendő-e tanácskozni? Nemi Ezzel még csak félig van biztosítva az ügy sikere. Szükséges és elengedhetetlen, hegy a kommunista vezetők, a szakem­berek ne csak szónokoljanak, hanem cse­lekedjenek. Az SZKP XX. kongresszu­sán Hruscsov elvtárs előadói beszédében a következőket mondotta ezzel kapcsolat­ban. „ :.. Kötelességed, hogy tanulmá­nyozd az élenjáró módszer lényegét és aztán elindulj a lemaradó kolhozokba, brigádokba és mindent megtegyél, hogy meghonosítsd a termelésben .. az élen­járó módszert, e módszer példáján meg­mutasd a kolhozparasztoknak, hogyan kell helyesen végezni a munkát. Ez a legfontosabb az irányításban.“ Erre nagy szükség van nálunk is. Á párt egyszerű katonái harcolnak, a ter­melőszövetkezetek tagjai dolgoznak, szor­goskodik az egyénileg dolgozó paraszt is, de csak akkor érnek el igazán sikere­ket, ha a vezetők helyesen irányítják a gazdaságot, és nem az íróasztal mellől „sze'rvezik“ a munkát. A járás alapos is­merete nyomán szállhatott szembe Pál elvtárs, a csengeri járási pártbizottság titkára azzal a téves nézettel, amely a termelőszövetkezetekben kapott lábra a számszerű fejlesztéssel kapcsolatban: „Ha az alma megérik, úgy is leesik a járói“. Ez a helytelen vélemény tétlensé­get vált ki a termelőszövetkezetek tagjai­ból, s nem ösztökéli őket arra, hogy a termelőszövetkezetet fejlesszék; A járás pártszervezeteinek, termelőszövetkezetei­nek helyzetét alaposan elemezve, a gaz­dasági ismeretek birtokában helyesen mutatta meg ezekután a tennivalókat Pál elvtárs; A termelőszövetkezetek tagjai mosta­nában gyakran bírálták járási pártbizott­ságainkat. Azt mondták: „Nem értünk az­zal egyet, hogy a járási pártbizottságok­tól csak néhány órára jönnek ki a köz­ségünkbe, a termelőszövetkezetekbe.“ E bíráló szavak jogosak. Nem hiába mond­ja Hruscsov elvtárs az SZKP Központi Bizottságának beszámolójában: „Pártká­dereink nem nevelkedtek eléggé abban a szellemben, hogy nagyfokú felelősséget erezzenek a gazdasági.:: ■ kérdések meg­oldásáért.“ Több pártmunkás nálunk sem foglal­kozik igazán szervező munkával. Mutat* ja ezt a mátészalkai járási pártbizottság példája, ahonnan az elvtársak csak a délutáni órákban mentek ki Nagyecsedre és Kocsordra segítséget adni az aktiva- ülés előkészítéséhez és megszervezéséhez. Nálunk is vannak olyan funkcionáriu­sok, akik a pártmunkát valamiféle „tisz­ta“ munkának, a gazdasági munkától függetlennek képzelik el s csak „általá­ban“ akarnak foglalkozni a gazdasági kérdésekkel. Pedig a pártbizottságokon dolgozó elvtársaknak jobban kell ismer­niük a tennivalókat, mint a termelőszö­vetkezetekben dolgozó kommunistáknak, a községek vezetőinek; Csak így tudnak igazán segíteni. Meg kell fogadni Szusz- lov elvtárs tanácsát: „Tökéletesíteni kell a pártapparátus munkáját, teljesen ki kell irtani az irodai módszereket.“ Ná­lunk is az a baj, hogy sok a dosszié, az irka-firka, s az ügy nem megy megfele­lően előre. Nyitrai elvtárs, a tiszalöki járási pártbizottság másodtitkára a Ti- szadob melletti Reje-tanyai Űj Föld új termelőszövetkezet tagjainak felírta a problémáit és megígérte, hogy azokat el­intézi. De biz’ nem történt semmi. Az ilyen felelőtlenség a termelőszövetkezet tag­jainak. az egyénileg dolgozó parasztok­nak gondolkodását rossz módon befolyá­solja, s kihatással van a termelési kedv­re. Hogyne bosszankodnának a Reje- tanyai tsz tagjai, amikor már negyed­szer kell bevinniök a járási tanácsra a termelőszövetkezet gazdasági tervét?! Közelebb az élethez! Erre van szükség, ha azt akarjuk, hogy gyökeresen javít­sunk a pártmunkán. A párt februári ha­tározatának végrehajtása nagy feladato­kat ró a szakemberekre, az agronómu- sokra. Az aktíva üléseken nem egy agro- nómus állt fel, s mondta el elképzeléseit, tervét, s azt': hogyan akar segíteni a gya­korlatban. Akadtak azonban olyan szak­emberek is, mint a mátészalkai és a fe­hérgyarmati járási tanács agronómusai, akik még maguk sem látják biztosított­nak, megvalósíthatónak a terméshozam növelésével kaDcsolatos határozatot. Arra van szükség, hogy először maguk győződjenek meg a megvalósítás lehető­ségéről s csak aztán, a körülményeket ismerve, a termelőszövetkezetek gazda­sági adottságainak birtokában adjanak segítséget a munkához. Közelebb az emberekhez! Ezt tartsák szem előtt a községi tanácsok elnökei is, akik bizony nem nagyon hallatták sza­vukat az aktíva üléseken. Kevesen szól­tak arról, hogy milyen elképzeléseik van­nak arra vonatkozóan, hogy a 3 százalé­kos növelésről szóló határozat végrehaj­tását hogyan segítik elő felvilágosító és gyakorlati munkával. Kevés az olyan he­lyes kezdeményezés mint a nyírbátori já- í'ásban, ahol az aktíva ülés hatására a tanácstagok felkeresik az egyénieket és közösen dolgozzák ki a tennivalókat. A dolgozó parasztok egyetértenek a határozattal. Ramocsaházán a tanácsko­zás hatására 10 egyénileg dolgozó paraszt lépett egymással versenyre. Szép ez, azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy a dolgozó parasztoknak bebizonyít­suk: a terméshozamok nagymértékű fo­kozása csak termelőszövetkezeti gaz­dálkodással lehetséges. Az aktíva ülése­ken beszéljünk a szövetkezeti gazdálko­dás előnyeiről, nagy lehetőségeiről. Közelebb az élethez! Az aktívák ta­nácskozásai után az a leefont.osabb fel­adat, hogy a nagy termelőszövetkezetek­ben közgyűléseken, a növény és állatte­nyésztési brigádokban, az állami gazdasá­gokban. a géoállomásokon, termelési értekezleteken ismertessük meg a tenni­valókat minden dolgozóval. És a taná­csok, gépállomások, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek szakemberei ne csak magyarázzák a tennivalókat, ha­nem mutassák is meg, hogyan kell a ve­tőmagvakat előkészíteni, a talajerő után­pótlást elvégezni, szakszerűen vetni és így tovább. Ezzel adnak igazán segítsé­get, így kerülnek közel az élethez. Cselekvésre van szükség. Arra, hogy az élettel alaposan megismerkedve, a gyakorlatban adjanak segítséget a kom­munista vezetők e nagyszerű mozgalom sikeres végrehajtásához; 1956—1960-as népgazdaságlejlesztési hafedik ötéves tervéröl N. A. Bulganyin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének beszámolója Tegnapi számunkban kezdtük meg Bulganyin elvtárs beszámolójára* köz­lését, Ma folytatjuk. „Az ötödik ötéves terv teljesítésének eredményei nagy örömmel töltik el a szovjet embereket, hűséges barátainkat: a szocialista tábor országainak dolgozóit és az egész haladó emberi­séget. Ezek az eredmények a dolgos szovjet nép megfe­szített, nagy munkájának gyümölcsei, a szovjet nép munkájáé, amelyet a kom­munista párt, élén Lenini Központi Bizottságával, lel­kesít és vezet“ „Terveink realitását az élet igazolta — mondotta ezután N. A. Bulganyin — a Szovjetunió minden öt­éves terv után gazdasági fejlődésének új fokára emel­kedett, gazdagabb és erő­sebb lett, nemzetközi tekin­télye egyre inkább nőtt, A szocialista tervgazda­ság fölénye lehetővé teszi számunkra, hogy a gazdasági és a kultu­rális építés egyre átfo­góbb feladatait tűzzük magunk elé. A Szovjetuniónak, amikor hozzálát a hatodik ötéves terv megvalósításához, ha­talmas és sokoldalúan fej­lett szocialista termelése, nagy anyagi erőforrásai és ami különösen értékes, mind városban, mind falun, sok szakképzett kádere van. Országunk most már első­rendű nehéziparral rendel­kezik. Minden feltétel meg van ahhoz, hogy gyors ütemben fejlesszük nemesik a termelőeszközök, hanem a közszükségleti cikkek ter­melését is, jelentősen meg­sokszorozzuk a társadalmi gazdagságot és ezzel új si­kereket arassunk a kommu­nista társadalom építésé­ben,“ N. A. Bulganyin így fo­galmazta meg a hatodik ötéves terv főfeladatait: A Szovjetunió hatodik ötéves népgazdaság fejlesztési ter­vének főfeladatai meg­szabják, hogy a, nehézipar elsődleges fejlesztése, a szüntelen technikai haladás és a munka termelékenysé­gének fokozása alapján biztosítsuk a népgazda­ság minden ágának to­vábbi hatalmas fejlődé­sét, megvalósítsuk a mezőgazdasági termelés gyors fellendülését és ezen az alapon a szov­jet nép anyagi jólété­nek cs kulturális szín­vonalának jelentős emelkedését érjük el. N. A. Bulganyin rámuta­tott a technika páratlan arányú fejlődésére a ter­melés minden ágazatában, megállapította, hogy ez ko­runk jellemző vonása, majd így folytatta: „Míg a XIX. század elsősorban a gőz százada volt, addig a XX. század a villamosság százada, a szemünk előtt kezd az atomenergia szá­zadává válni, azé az ener­giáé, amely a termelőerők fejlődésének határtalan le­hetőségeit rejti magában. A XX. század legna­gyobb felfedezését, az atomenergiát, nekünk kommunistáknak telje­sen annak az ügynek a szolgálatába keli állí­tanunk, amelynek meg­valósítása pártunk vég­ső programcélja — a kommunizmus felépíté­sének szolgálatába." N. A. Bulganyin rámuta­tott arra, hogy az atomerő békés felhasználásában a Szovjetunió a többi ország (Folytatás a 2. oldalon.) Bate István vezérezredes táviraté Zsukov marsallhoz m szovjet hadsereg fennállásának 38. évfordulója alkalmából G K. ZSUKOV marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterén.:., Moszkva Felszabadítónk és nagy fegyverbarátunk, a dicső Szovjet Hadsereg fennállásának 38. évfordulója alkal­mából a magyar néphadsereg harcosai, tisztjei és tá­bornokai nevében forró üdvözletemet küldöm önnek marsall elvtárs és a Szovjet Hadsereg személyi állo­mányának. A békeszerető népek szerte a világon bizalommal tekintenek a Szovjetunióra, a béke hatalmas őrére és annak hős hadseregére. Dolgosó népünk és hadsere­günk őszinte szeretettel és mélységes hálával ünnepli a testvéri szovjet nép dicső hadseregét, amely vére hullatásával szabadította fel hazánkat a fasiszta el­nyomás alól és ezzel megnyitotta népünk előtt a fel­emelkedés útját. Kívánom, hogy a Szovjet Hadsereg újabb nagy sikereket érjen el a harci és politikai kiképzésben, a harckészültség növelésében, a szovjet nép és a világ népei békéjének biztosítása érdekében. Budapest, 1956. február hó 23. BATA ISTVÁN vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. Dísxünncpség a szovjet hadsereg megalakulásának 38. évfordulója alkalmából A szovjet hadsereg szüle­tésének 38. évfordulója al­kalmából a Honvédelmi Mi­nisztérium és a Magyar Dol­gozók Pártja Budapesti Pártbizottsága szerdán este díszünnepséget rendezett a Magyar Néphadsereg Szín­házában. A díszelnökségben fog­laltak helyet a párt és a kormány vezetői közül Apró Antal, Ács Lajos, Dobi Ist­ván, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Me- kis József, Bata István, Egri Gyula, Vég Béla, vala­mint a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősé­gének, a tábornoki karnak több tagja, tömegszervezet vezetők, kiváló dolgozók, a néphadesereg egv-egy ki­váló tisztje, tiszthelyettese és harcosa. Az elnökségben foglalt helyet P. M. Capenko ezre­des a Szovjetunió budapesti katonai attaséja. Jelen volt az ünnepségen a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának és Minisz­tertanácsának számos tag­ja, a poltikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége. Megjelent az ünnepségen V. V. Asztafjev, a Szovjet­unió nagykövetségének ideiglenes ügyvivője és a nagykövetség több tagjai. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter nyi­totta meg az ünnepséget, majd Madarász Ferenc ve­zérőrnagy mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi beszéd elhang­zása után az Intemacionálé hangjai csendültek fel, majd az ünnepség második részében a Magyar Néphad­sereg Vörös Csillag érdem­renddel kitüntétett művész- együttese adott műsort.

Next

/
Oldalképek
Tartalom