Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-29 / 25. szám
N ÉPt.vr 1956 január 29, vasárnap Csak így lehet a virágból gyümölcs. Megjegyzéseit az első önálló vitáról ami az előadása hangjában j és szavaiban csillogott. Növelte az önbizalmat és megmutatta a csoport életerejét: van mivel útnak indulni, csak az irányt és a hogyant kell jobban ismerni. Most itt a merre és a hogyan egy kérdésével — azzal is inkább a beszámolás, mint a boncolgatás módszerével — akarunk foglalkozni. Ez pedig a témaválasztás dolga. Katona Béla és a vitában résztvevők megállapították, hogy Konczili Béla tehetséges és szép költészetének egyik gyengéje a szűk témakörűség. A kis körbe az életnek csak kis darabját, kis területét tudja bemutatni. Költészetében inkább az elmúlt, mint az élt világ képe bontakozik ki. A múltból hozott fanyarság erezi be az új életről szóló versek örömét is. Világos előttünk az, hogy a múlt értékelése nélkül nem lehetne megérteni új életünket, de azt is tudjuk, hogyha a költő a jelen fényei elöl a múlt mezeire húzódva ír a máról, a szavak, a rímek csengésével, sem a ritmus muzsikájával nem teheti napfényessé költésze- tét. A borongás megüli és árnyékolja a legszebb virágú rétet is. Ez a költészetben is így van. Az olvasóban sem keltheti azt a hatást, amire az író számít. A vitán ezzel kapcsolatban elhangzottakat meg kell szívlelnie Konczili Bélának, de Bori Zsoltnak is — annál inkább, mert felszólalásában éppen azt követelte, hogy Konczili lépjen közelebb a- ma emberéhez — hiszen az ő költészetében is vannak Konczili borongásával rokon vonások. Űgyhisszük, az első vita eredményeit most még nem lehet számbavenni, hiszen eredményeiből újaknak kell születni ahhoz, hogy hasznosságát teljesen fel tudjuk mérni. Annyit meg kell állapítani: nagyon helyes törekvés nagyobbra értékelni a szabolcs-szatmári írókat, mint akik, az íróknak pedig nem többnek látszani, mint amire irodalmi munkásságuk feljogosítja őket. Csak így lehet a virágból gyümölcs. (—ó. G.—) MOZART később sem derült ki, de 1 hogy remekül érezhették magukat az viszont megállapítható abból, hogy a tervezett nyolc nap helyett közel egy hónapot töltöttek Salzburgot, mint azt az ! egykorú híradások ' lelje- 1 gyezték, nem az opera érdekelte — amelyről címénél többet nem is igen tudunk —, hanem az ekkor már nagy hírben álló cso- dagj-ermek. a kis Mozart fiúcska. Salzburg látni, hallani akarta. Látta és hallotta s el volt tőle bűvölve. Egy év múlva, 1762 decemberében a neves költő, Amadé ImszIó báró és a Pálffy grófok meghívták a „bécsi csodát" Pozsonyba. December elején indult útnak édesapjával, Leopold , Mozart-tál, aki kora egyik legismertebb és legnépszerűbb egyházzenei és operaszerzője, karmestere, hegedűművésze, pedagógusa és zeneesztétikusa volt, s szintén a salzburgi érseki udvarban élt. Az apa nem volt elragadtatva a meghívástól. Többek között ezt írja Hagenauer Lőrinc salzburgi szobrászhoz küldött levelében: „Holnap ... Pozsonyba utazunk, de nem szándékozunk nyolc napnál többet ott tölteni. Nem tudom, lehet-e belőle valami nagy hasznunk?“ Hogy mennyi hasznuk 'volt a pozsonyi útból, az „HAZÁDNAK RENDÜLETLENÜL...' (A magyar nép aranykönyve) Pozsonyban. Feljegyezték Mozartról, hogy nagyon szerette a magyarokat, nogy érdeklődéssel fordult a szomszédos, gyarmati sorban lévő ország felé. Tizenkét éves korában írt ..La finita semplice“ („Színlelt együgyű- ség“ címmel fordították később magyarra) című operájában három magyar szereplőt is visz a színpadra: Később A-dúr hegedűversenyében és a tizenkét darabból álló Menuette-sorozatában magyar zenei motívumokat dolgozott fél. Operáit elsőnek Csökönét Vitéz Mihály fordította magyarra. Az első Mozartopera. amely 1789. május 27-én, tehát halála előtt két évvel került színre Budán, a „Szöktetés a szerájból“ volt. Érdekes, hogy Mozartnak ezt a szépséges művét először „Nagylelkű vetélkedés”, majd „A nagylelkű szultáncímmel játszották. Dérynének, Hollósy Kornéliának legkedvesebb szerepei Mozart operáinak nő- 5 alakjai voltak. A magyar (Munkácsy Mihály egyik i leghatalmasabb világhírű ) alkotása a „Mozart halála“ jcímű kompozíciója. A bécsi Mozart-szobor Tilgner Viktor magyar szobrászművész alkotása. A nagy embereknek kijáró tisztelettel, szeretettel ünnepeljük meg a kétszáz évvel ezelőtt született halhatatlan zeneköltő emlékét, Mozart az osztrák nép gyermeke volt s amikor ünnepeljük, egy ben szorosabbra fűzzük baráti kapcsolatainkat a szomszédos Ausztria népével. Fejlesszük — vagy fejlesztjük? Ila nem fcjle s s z ük a v. hézipart, elmaradunk a fejlődésben” — mondotta a minap valaki igen okosan, — de annál helytelenebből. Igen, mert ha felszólításnak szánta, így kellett volna szerkesztenie a mondatot: „Fejlesszük a nehézért, ...! — Vagy ha mégis csak egyszerű kijelentést akart mondani, miért nem t: rte az állítmányt jelentő módba: ,3a nem fejle szt- yúk. a nehézipart,...”?! Manapság — sajnos — gyakori nyelvi hiba ez: an sokszor fölcseré!jük — ülönösen -szt, -st végű Óink jelentő módját a ^szólító móddal. A hírhedt „suksük-nyelv” réme kísért ebben rejtett formáén: „meglássuk”, — „fej- '. esszük”! Hányszor hallunk ilyesmit: „Elhalásszuk a gyűrt”. — „Kiosszuk a tag- ági könyveket”. — „Megosszuk a csalási lehet 5- ógtől”. — Befe s s ük a ru- 1 át”! (Helyesen: elhalasztók,... kiosztjuk,... best, j ük.) Vagy hányszor „összetevő s s z ük” (összetéve s z tj ük!) különösen itt, Szabolcsban a „tesz’, „vesz”, „visz” igék jelentő és felszólító módját is! — Nem akar parancsolgatni, mégis mindég parancsoló módban beszél, aki így szói: „Most pedig leve g y ük a könyvet az állványió). Lelete gyük a „táskába, és visszavi g y ük a könyvtárba.” (Helyesen: levesszük, — belete s s z ük,... visszavi s s z ük.) Ha pedig mégis parancsolni akar. akkor felszólító mondatszerkesztéssel kell mondania: „Vegyük !e a képet, tegyük bele p táskába és vigyük vissza...! Vigyázzunk hát, hogy ösz- sze ne tévesszük az igemódokat! Hiszen, ha mindziség tiszta érzését ülteti az olvasó leikébe“. A könyv alcíme: A magyar nép aranykönyve. Valóban aranykönyv ez, amit olvasni és látnia kell minden igaz magyarnak, fizikai. és szellemi dolgozónak, a gyermekeknek és felnőtteknek, mert az egész magyar dolgozó néphez szólnak a. könyv sorai, képei. Előttünk áll e műben népünk dicső múltja, haladó hagyománya. „E könyvben igen sok személy van, akit szinte mindenki ismer, de a jó fele olyan, akit senki sem ismer, vagy csak alig. Kitagadott, elsikkasztott büszlzeségeink. A népi harcosok, akiket évszázadok pora lepett be, most feltámadnak, életre kelnek, hogy bizonyságot tegyenek a nép és történelem nagy igazságai mellett. Megelevenednek a görgényi hajdúk, a Rákóczi magyar, szlovák és kárpát-orosz kurucai, negyvennyolc magyar és nem magyar népi hősei, a gerillavczcrek és kis tüzérek, a munkásmozgalom bajnokai, az ellenállás hősei, és a szovjet felszabahőseinek régóta nélkülözött' és hiányolt arcképcsarpo- j kát is. Érezzük a könyv oldalain keresztül, hogyan: lendül együtt a magyar gé-i niusz a haladó világ min-j den nemes törekvésével,' megértjük: a honszerző ma-' gyarság ezredéves harca \ nem is végződhetett mással, mint egy új honfoglalással,j az országnak a felszabadulást követő, népi birtokbavételével. A Hazafias Népfront ez- zel a kiadványával legnemesebb feladatainak egyikét valósítja meg. A maga elődeire is-: mer e könyvben a gyárak dolgozó ja, e könyvet for-' gatva ismeri fel a falu népe, hogy Dózsa harca véres századokon át győzelmesen céljához ért. E műben minden értelmiségi előtt megvilágosodik, hogy a tudomány, művészet nagyjai, az igazán nagyok mindig csak a népre támaszkodva és a népért dolgoztak, harcoltak az elmúlt századokban. Ebben a könyvben megtalálja a magyar ifjúság azokat a példaleépeket, akik hívnak és lelkesítenek új hősi harcdítók lebírhatatlan serege, mennyi ember, milyen nagy múlt, ime ezek együtt a mi büszkeségeink.“ — írja az j előszóban Szabó Pál. A Hazafias Népfrontnak, a kiadónak és Békés Istvánnak, az írónak nemcsak az az érdeme, hogy a nemzeti történelem kiemelkedő bőseit mutatják be: Árpádot, a nagy királyokat: Istvánt, Mátyást, hadvezéreket: Huuntalan összetéve szíj ük, a hibás nyelvszoká.sbói nyelv tény lesz, s Végül egyáltalán nem ve s s z tik észre a hibát. Ne vegyük lelkünkre a nyelvrontás bűnét, — ne fejle s s z ük visz- sza nyelvünket! Ellenkezőleg: szeressük, féltsük, és tőlünk telhetőleg fejle s z- s z ük gazdagságai! Nyulasi Itnréné tanár. nyadi Jánost, Vak Bottyánt, Damjanichot, Stromfeldet, a népi hősöket: mint Thv.ry Györgyöt, Trencsényi Mátyást, a munkásmozgalom harcosait Frankéitól Sza- muellyn keresztül a német fasizmus ellen harcoló ifjú kommunistákig, hanem írásban és művészi képekben megteremtik a magyar történelem és nemzeti kultúra, a tudomány cs művészei ra a legnemesebbekért, a hazáért, a népért, az egész emberiségért. A könyvel forgatva láthatjuk, hogy Szabolcs-Szat- már, a múltban a dolgozó nép részére any- nyi szenvedést termő föld a történelem során megszülte azokat a nagy fiait is, akik vérüket a népért ontották. életüket a nép boldogságának megszerzéséért áldozták. Nem volt tör'énel- münk során népi felkelés, szabadságharc. ahol ne akadt volna erről a földről hősi harcos, Tarpai Má-<on. Esze Tamás. Vasvári Pál, Szamuelly Tibor, a toll erejével küzdött a népért Bessenyei György, Móricz Zsigmond, a jövő felé tekintett az orvostudomány nagy szabolcsi harcosa, Korányi Frigyes és Józsa András. kovács Entire versei: eh én (.alant... Az én falum nem valami nagy — nincsenek benne paloták — kastély is egy áll ódon, szürkén, hirdetve évek századát. Az utcákat hársfák, gesztenyék lombsátora szegélyezi, a fehérfalú házad rendje a szorgalmas munkát hirdeti. Az én falum lakói csöndes, lialkszavú. kuruc magyarok, nekik az élet se volt drága, ha védeni kellett a hont. Hullott a vérük másokért is, izzadtak sokszor hasztalan, ma büszkén, áhítattal vallják — nem volt a harcunk céltalan! Bű iké sió ló Asztalomon üveg kancsó, benne űj bor gyöngyözik — nem oly régen szüretelték, szinte pezseg egy kicsit. Egy pohárral érted iszok megújhodott nemzetem, a másikat így ürítem: — béke, munka, szerelem! Ízlelgetem, kóstolgatom — el sem hiszem, hogy új bor — alig ittam pár pohárral, érzem, hogy a vérem forr. A zamata édeskésen csiklandozza nyelvemet, és egy boldog mámor álom kerülgeti szememet. Kovács Endre Nyírbátorban Mö fiatal k*ftö(öl wrtyäiat ra beküldött verseiből közöljük • néhányat.-átadatom * JlU'wéizct * DCritika I Regi bölcsesség, hogy virágért van a fa. Ki is nyílt az első virág. Nem szivár- ványos színpompával, hanem csak szerényen, lassú bomlással, de biztosan és jó utat igazítva a rákövetkezőknek. Éppen idejében történt ez, mert az írói csoport kezdett megöregedni anélkül, hogy fiatal is lett volna. A késésért nem any- nyira a rügyeket lehet okolni, hanem inkább a kertészkedéssel megbízott vezetést, mert nem egészen idejében bontotta le a törzsről a különböző vitákkal és előítéletekkel odakötött téli burkot. őszintén örülni lehet annak, hogy az első virág egy irodalmi vita formájában Katona Bélának — a csoport lektorának — segítségével megszületett. Január 26-án a TTIT Bessenyei. Klubban szabolcs-szat- nári írók, irodalomtanárok és irodalomszeretők szépszámú részvételével a cso- ; őrt megvitatta Konczili Béla pályázatra beküldött költeményeit. A vitavezetés és a vita lefolyásával kapcsolatban különösebb ellenvetés nem lehet, hiszen az ejtett hibák, a gyöngeségek nem a mulasztást húzták alá. hanem a — még ugyan •’ ibázó és járatlan — szot-\ galmat és igyekezetét di-‘: csérték. Éppen ezért inkább megállapítást, mint szemrehá- \ - yást tehetünk. Egyik gyön-\ ?ség talán az volt, hogy í atona Béla vitaindító elő-! Jósában többször és jobban használta a kertészollót, a finom élű kést, mint ez elismerő elismertetés rény- és szépségfeltáró fénycsóváját. Ez az eljárás kicsit egyoldalú, de mégis becsülendő benne az a nagy szeretet és segítőszándék. 1956. január 27-én volt j kétszáz éve, hogy az auszt- ] riai Salzburgban ntegszüle- | tett Wolfgang Amadeus ■ Mozart, minden idők egyik legnagyobb zeneköltöje. ; Rövid volt az élete, mind- j össze 36 évet élt. Az átlagember ebben a korban ér el alkotóerejének és képességeinek teljes kibontakozásához. Mozartnál ez másként volt, A hatesztendős „Wolferl“ — ahogy otthon becézték — már ámulattal csodált zenei lángelme. A Béke-Világtanács kezdeményezését boldogan ■ tesszük magunkévá s né- I pünk a jövő évben méltó ■ módon kapcsolódik majd be a világ Mozart-ünnepsé- geinek sorozatába. Hadd emlékeztessünk itt Mozart életének néhány magyar vonatkozására. 1671. Az ötéves Mozart a salzburgi érseki színház színpadán énekel. A szerep: Zsigmond magyar király apródja. Az operát Eberlin János Ernő, az érseki zenekar karmestere írta, egy bencésrendi szerzetes szövegkönyvére. amelynek a címe: Sígismundus, Hungáriáé Rsx (Zsigmond ma- gyarország királya). De A honfoglalástól a felszabadulásig, ez is lehetett volna a címe ennek a nagy-, szerű könyvnek, ami a Hazafias Népfront kiadásában látott napvilágot. Mit nyújt az olvasónak a könyv írója és összeállítója. Békés István? „Ismereteket közöl ez a könyv, tanít és ugyanakkor szórakoztató, izgalmas olvasmány, amely a nemzeti érzés, az igazi hazafi- ság és a proletár nemzetköValóban, a magyar nép aranykönyve a „Hazádnak rendületlenül", olyan könyv, amin keresztül nevelődik a gyermek, amit forgatva új győzelmek felé indul a felnőtt. Könyv, ami nem hiányozhat senki kezéből, aki csak nevelni és nevelődni akar. E könyv megtanít emlékezni és harcolni, s érdemes emlékeznünk, van miért harcolnunk. HORVÁTH SÁNDOR
