Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-07 / 287. szám

1955 december 7, szerda N f. I' L \ I* Á Sturmann-házaspár a falusi élefef­választotta Látogatás a Fűszer és Édesség Nagykereskedelmi Vállalatnál Sturmann Lajos elvtárs, a mátészalkai pártbizott­ság munkatársa nem jött üres kézzel falura. Több éves pártmunkájának vál­tozatos tapasztalatait hoz­ta magával. Falura jött, — otthagyta a kedves várost, az örökös zsibongást, amely oly kellemesen egy­beolvadt a villamosok csi­lingelő zenéjével. Város­ból falura — üzemből a mezőgazdaságba jött segí­teni a falu szocialista for­málásában. Sturmann Lajos nem költözött egyedül Máté­szalkára. Követte leghű­ségesebb segítőtársa, élete párja is. De nem, mint egyszerű háziasszony, ha­nem mint pártmunkás. A párt felhívására mindket- • len jelentkeztek falusi pártmunkára. így került Sturmann Lajos a máté­szalkai pártbizottságra, felesége pedig a mátészal­kai állami gazdaság párt­titkári funkciójába. Kevés ez az egy hét, amit eltöltöttek az új he­lyen. Mégis mennyi él­mény, egész életre szóló kedves emlék íródott szí­vükbe. Az első nap gyor­san múlt. Kedvesen, ba­rátságosan fogadták mind­kettőjüket a járási párt- bizottságon, a tanácsnál, a faluban, ahová még az első nap ellátogattak. Sturmann Lajos első útja a szamoskéri termelőszö­vetkezetbe vitt. Itt ismer­kedett meg, a tsz. tágas portáján a termelőszövet­kezet problémáival. Itt adta az első jó tanácso­kat, hogyan kell ügyesen gazdálkodni, hogy jövőre még több legyen a jöve­delem. Felesége is sok élményt szerzett egy hét alatt. Az új hely már kevésbé szá­mít újnak. Ezelőtt szintén állami gazdaságban volt pártmunkás, sok a hason­ló vonás az új és a régi munkahelye között. A fel­adatok, a problémák is­meretesek, — inkább az emberek újak. Bizonyára a lányok is, akik a múlt csütörtökön az almafákat tisztították, igen fiatalok lehettek ebben a munká­ban. Sturmanné szeme hamarosan észrevette, hogy csak nagyolva ka- pargatják a fákat, a DISZ brigád lányai. Nem hagy­ta szó nélkül. Figyelme­sen, nehogy. megsértse őket, odaszólt a mellette dolgozó kislányhoz: — Erősebben fogd a ké­sit fel Sturmanné. — Ad­dig az állami gazdaság vendégszobájában lakunk. A bútor és a többi holmi még Budapesten van. — Milyen tervekkel in­dul az új helyen a Stur­mann házaspár? — Szép terveink van­nak — mondja az asszony — csak a lakás megle­gyen. Teljesen a falusi életre rendezkedünk be. A zedbe a kaparót, Erzsi! így könnyen elsiklik a férgese mellett. A lány értett a szóból — a többiek is hallották — a párttitkár szerény fi­gyelmeztetése elevenjükre koppintott. Családi otthont, barát­ságos kis szobát, sarjadó, családi fészket kerestem Sturmannéknál. Sajnos, azonban nem találtam. A Sturmann házaspárnak még nincs állandó ottho­na. — őrülünk, ha decem­ber 15-re megkapjuk a megígért lakást. — világo­decemberi fizetésünkből szeretnénk vásárolni egy sertést, később baromfia­kat is. — Hogy érzik magukat? — Megszerettük ezt a kedves tájat — veszi át a szót a férj. — Szép vidék ez, tegnap este a felesé­gemmel megállapodtunk, hogy véglegesen itt telep­szünk le. A Sturmann-család bi­zakodóan, szép tervekkel, munkakedvvel lép az új útra. Munkájukat, boldog, ságukat bizonyára semmi sem gátolja meg. Páll Géza. Nyíregyházán, az Iroda­ház II. emeletén van a Szabolcs-Szatmár megyei Fűszer és Édesség Nagyke­reskedelmi Vállalat köz­pontja. Itt intézik a megye állami és szövetkezeti bolt­jainak és közületeinek fű­szerrel és édességekkel való ellátását. Kapcsolatban van­nak a fűszert, lisztesárull és édességeket készítő vál­lalatokkal, mint például a szerencsi, szolnoki és buda­pesti csokoládégyárakkal, a kecskeméti és szegedi kon­zervgyárral, a budapesti éj győri kekszgyárral és máíj élelmiszercikket gyártó vált lalatokkal. Már most intézi kednek, hogy azokat az áru­féléket, melyeket a keres­kedelmi vállalatok az I. ne­gyedévre — megrendellek, a gyártó üzemek, elkészít­sék. Szállítási szerződéseket kötnek egyrészt a gyártó üzemekkel, másrészt pedig az árut tovább értékesítő vállalatokkal. Gyakran cseng a telefon. Reklamálnak, intézkednek az ütemterv szerinti szállí­tás ügyében. Készítik a diszpozíciókat, számlázzák a túrajárattal küldött téte­leket. * A Beloiannisz téren van a vállalat nagy raktára. Tehergépkocsik állnak a bejárat előtt. Nagy most a forgalom. Nagyobb, mint máskor. Karácsonyra es újévre több édességet vásá­rolnak a dolgozók, mint máskor. Serény munkában talál­tuk Tamási Gyula ?lvtár- sat, az édesség raktárost, aki a cukoíkás-doboz „he­gyek“ között diszpozíciós tételt állított össze. Panasz­kodott, hogy nagyon zsúfolt a raktár. Mintegy két va- gonnyi keksz és egyéb os­tyaáru, közel három vagon cukorka és legalább fél va- gonnyi csokoládé van a t aktárban. Megyénk lakos­ságának havonta csak cu- korkából közel 500 mázsát adnak el. — Legjobb ideje, hogy végre beköltözzünk az új raktárba, — mondotta Ta­mási elvtárs. — Itt eléggé »ossz körülmények között dolgozunk, nehéz fizikai munkával végezzük a mun­kát. A fürdőnk, öltözőn^ és melegedőnk egyetlen min­denes helyiségben van. Az új raktár felől érdek­lődünk. — Voltam már megnézni a Simái úton az építkezést. Többrnint egymillió forin­tért építette a Megyei Épí­tőipari Vállalat. Karácsony után oda költözünk. Mi az emeleten leszünk. Korszerű az ottani berendezés. Szép új árutároló polcok vannak, lesz megfelelő mennyiségű kézi tolókocsink és liftünk is. Ott aztán még jobb eredményeket fogunk elér­ni. Biztosabban megőriz­zük a „Kiváló Vállalat“ cí­met. A vállalatnak egy másik dolgozója: Gerda András, — aki most várja a „Szak­ma Kiváló Dolgozója“ ki­tüntetést, — elmondotta, hogy az űj raktárban külön fürdőjük, öltözőjük, külön ruhásszekrényük, melege­dőjük lesz. Amellett, hogy az új rak­tár valóban nagyon korsze­rű és ki fogja elégíteni á vállalat dolgozóinak min­den igényét, még azért is gazdaságos, hogy megszün­tethetik az irodaház felvo­nulási épületében és a vá­rosnak mintegy hat más helyén lévő raktárokat. E helyiségeket más célokra lehet majd használni, s ami a legdöntőbb, biztosítva le-z az áruk helyes kezelése, tá­rolása és a minőség meg­óvása. O. A. Száz; eves az ukrán hidrometeorológriai intézet A kijevi közvélemény bensőséges keretek között emlékezett meg az ukrán hidrometeorológiai, tudomá­nyos kutatóintézet megala­pításának századik évfor­dulójáról. A szovjet hatalom évei alatt az intézet hatalmas kutató bázissá fejlődött. A nevezetes dátum al­kalmából az intézet tudo­mányos tanácsa ünnepi ülésszakot ■ rendezett a Tu­dósok Kásában. Az ülés­szak munkájában részt vet-' tek Ukrajna és a. szövetsé­ges köztársaságok hidrolö-; gusai. Kijev. főiskolai taná­ra, a kijevi obszervató- riumok munkatársai és-, más közéleti személyisé­gek. Az intézet századik év­fordulója alkalmából ki-; állítás nyílt, a Tudósok Há­zában. Szabolcsi György kenyérsütő brigádja jé példát ittlal Szabolcsi György kenyér-1 sütő brigádja a Nyíregyházi Kenyérgyár II. számú pék­üzemében dolgozik. A bri­gád tagjai munkakezdés előtt negyedórával már a munkahelyen vannak. Ter­vüket 140 százalék felett tel­jesítik, és a minőségük is kiváló. A jó munka mellett takarékosan bánnak a liszt­tel és a fűtőenergiával. A brigád felfigyelt arra, hogy a dagasztócsésze olda­ilan dagasztás közben állan­dóan lefolyik a liszt. A lisz­tet fel tudták még hasz­nálni többszöri szitálás után, de ez munkát köve­telt. Újítanak a dagasztó- csészén. Gumibetétes liszt- gyűjtő peremet szerelnék a dagasztó csészére, s meg­akadályozzák vele, hogy á liszt a földre hulljon. így naponta 60—80 kiló lisztet mentenek meg a szennyező­déstől. Beszélgetés Sáradi Béla elvtárssal, us Építő* és Sxcrelöipari Vállalat iixenti pártsxervexeténck titkárával a vállalat munkájának meg javításáról A megyei ipari nagyaktí­va értekezleten elhangzott beszámoló bírálta a Megyei F’- '1" -s Szerelőipari Válla­latot. Nem mozgósították megfelelően a vállalat dol­gozóit a KV márciusi hatá­rozatának megvalósítására, aminek az lett a következ­ménye, hogy a vállalat hó- napról-hónapra nem teljesí­ti tervét, nem működik gazdaságosan. Az elhangzott bírálatra a vállalat vezetői nem reagáltak. Az értekez­leten elhallgatták a bírála­tot. Ezek után megkerestük Sáradi Béla elvtársat, a vállalat üzemi pártszerveze­tének titkárát, és arról be­szélgettünk vele. hogy ho­gyan látja a pár-tszervezet vezetősége a vállalat mun­káját. Első kérdésünk az volt, végeznek-e rendszeresen megfelelő termelési agi- tációt a pártszervezet népnevelői? 1— Pártszervezetünk tagjai ismerik a KV márciusi ha­tározatát. — mondta Sáradi elvtárs. — Beszéltünk arról az elvtársakkal, hogy mi­lyen fontos a kommunisták helytállása a termelésben és ■Isősorban az ő példamuta­tásukra van szükség. Ér­tünk el eredményeket, de ezek nem kielégitőek. A vállalat munkájának szer­vezését és a kommunisták példamutatásának ellenőr­zését megnehezíti, hogy a vállalat a megye területén 50—60 munkahelyen dolgo­zik egyszerre. Nem tudtuk megfelelően kialakítani a pártcsoportokat sem, ami pedig hozzásegítette volna párttagjainkat ahhoz, hogy időnként megbeszéljük a népnevelő munka problémá­it, és azokat a feladatokat, melyek a munkahelyen megvalósításra várnak. Másik kérdésünk az volt, hogyan tett eleget a pártszervezet vezetősége a termelés pártellenőr­zési kötelezettségének? — A KV márciusi határo­zata óta beszámoltattuk a vállalat igazgatóját, a fő­mérnököt, a főkönyvelőt és az ÜB elnököt is. Megbe­széltük velük, hogy a meg­lévő fogyatékosságokat ho­gyan javítsuk ki. A vállalat főmérnöke például olyan műszinttervet terjesztett elő, amit nem lehetett elfo­gadni. Egyszerűen felsorol­ta azokat a feladatokat, amelyek a vállalatok tervé­ben szerepeltek. De azt,] hogy e feladatokat hogyan ] akarják megvalósítani, hol, I milyen újítást, ésszerűsítést akarnak megvalósítani,, to­vábbá, hogy a munka meg­valósításához milyen gépe­ket akarnak munkába állí- j tani, — erről nem sok szó í volt. Megmagyaráztuk,! hegy a hiányosságot sürgő-] sén pótolni kell. Űj főmér-! nökünktől azt a választ] kaptuk, hogy ebben az esz^j tendőben nincs ideje és már ] nem is érdemes ilyen kér-! déssel bíbelőd:'’. Bízunk] abban, hogy sikerülni fog j megértetnie a pártszervezet-1 nek a főmérnök elvtárssal;] mennyire fontos a műszint-! terv készítés, mennyire fon- ] tos a dolgozók műszaki fej­lesztési javaslata inak figye­lembevétele, és azok beik­tatása a tervekbe. Bizony nagy szükség van a válla­latnál az élenjáró munka- módszerek alkalmazására, mint például a sztahanovis­ta gvorsfaiazásra, az . előre­gyártóit elemekkel történő építkezésre és egyéb, egész sor éleniáró módszer meg­honosítására. A vállalattól Szanyi elvtárs és még né­hány an tap....! adatcserén voltak »»A* megyében. Ami­kor rista-stértek. elmondot­ták amit láttak, tapasztal­tak, és amit a vállalatnál is eredményesen lehetne al­kalmazni. Azonban ez csak üres szó maradt, nem gyü- mölcsöztétték á tapasztalta­kat. A vállalatnál adva van a lehetőség arra, hogy pél­dául fokozzák az épíjletido- mek előregy ártását. és fel­használják a munkahelye­ken rejlő rejtett tartaléko­kat. Jegyzőkönyvek tanús­kodnak róla, hogy a dolgo­zók követelik az élenjáró munkamódszerek bevezeté­sét, a szerszámok felújítá­sát. Vitái Mihály sztahano­vista kőműves brigádvezető egv értekezleten bemutatta a saját maga által készített simítót, hegy oly an sifnító- ra lenne szükség a gyors és jó munkához. Azt is java­solta. ’••'-y a gyorsfalazáshoz készíttessenek habarcste- rítőt, — azonban nem tet­tek eleget ennek a kérés­nél: sem, mint több másnak. Az üzemi bizottság sem végzett megfelelő felvilágo­sító munkát az olyan néze­tek eloszlatására, mint ami­lyen például a kalcda-fala- zás alkalmazásánál tapasz­talható. Ha a dolgozókkal megértetnék az élenjáró módszerek alkalmazásának jelentőségét, azt, hogy a sztahanovista módszerrel többet kereshetnek és álla­munknak is hasznot hajta­nak. bizonyára nem idegen­kednének úgy tőle. Megkérdeztük ezután milyen intézkedések tör­téntek a közelmúltban az újító mozgalom fel­lendítésére, és a vállalat dolgozóinak szakmai to­vábbképzésére. — Vállalatunknál sokáig nem volt újítási megbízott. Nem végeztünk megfelelő újítási propagandát a dől- gezók között. Erre a hibá­ra későn döbbentünk rá. Pótoljuk a mulasztást. Nem­rég Jeles László elvlársat bízta meg a vállalat az újítási felelős teendőinek cllátá-ável, és egyben a szakoktatás szorgalmazásá­val. .fel-s elvtárs a pártszer­vezet vezetőségének tagja. Munkájával elő fogja segí­teni e két fontos mozgalom eredményes előrehaladását. Már elbeszélgetett a régi újítókkal, a műszakiakkal és a munkásokkal is arról, hogy újítsanak, ésszerűsít­senek. A beszélgetés ered­ményeképpen Asztrab Sán­dor. Beregvári Zoltán, Nagy Károly és még több dolgozó kezdett újítások megvalósí­tásához. Beregvári és Nagy elvtársi1' téglapanelek előregvártásán kísérletez­nek. ami ha sikerül, nagy fejlődést fog hozni az épít­kezéseknél. Jeles elvtárs kérte a vállalat vezetőjét, adjon anyagi sowfts^get is ahhoz, hogy megfelelő újí­tási propagandát fejthessen ki. Például újításokra felhí­vó plakátokat helyezhessen el a munkahelyen. Már most dolgoznak az első ne­gyedévi újítási feladatter- ven, melyet minden munka­helyen ismertetnek majd a dolgozókkal. A szakmai to­vábbképzés érdekében kü­lön a műszaki dolgozók ré­szére, és külön a szakmák dolgozói részére továbbkép­ző tanfelyamot szerveznek. A technikusok részére pél­dául hetenként tart majd előadást a vállalat főmérnö­ke. El akarják érni, hegy a technikusok szakmai kép­zettségét az építésvezetők szakmai színvonalához emeljék. Sáradi elvtárs elmondotta azt is, hogy a napokban ke-' rült sor a vállalatnál a KV novemberi határozatának, széleskörű megvitatására. Megfogják beszélni a kom­munistákkal. —. azután pe­dig a termelési értekezletet} az üzem valamennyi dol­gozójával — azokat a fel­adatokat, melyekről a ha­tározat szól, és amelyek elengedhetetlenül szüksége­sek ahhoz, hogy a vállalat­nál megjavuljon a vezetés, a munka, — és a jó munka - eredménye majd a vállalat tervteliesitésében mutatkoz- son meg. O. A, 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom