Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-04 / 285. szám
1955 december 4, vasárnap NÉPLAP s Az új ENSZ-tagok leivételének vitája a különleges politikai bizottságban Az ENSZ különleges politikai bizottsága csütörtökön megkezdte az új ENSZ- tagok felvétele kérdésének vitáját. A vitát Belaunde, Peru képviselője, az új tagok felvételével foglalkozó jogszolgáltatási bizottság elnöke nyitotta meg. Belaunde a 18 új tag, mégpedig Albánia, a Mongol Népköztársaság, Jordánia, Portugália, Írország, Magyarország, Olaszország, Ausztria, Románia, Bulgária, Finnország, Ceylon, Nepal, Libia, Kambodzsa, Japán, Laosz és Spanyol- ország felvétele mellett foglalt állást. Matrin, Kanada képviselője . Kanada és más országok nevében hivatalosan határozati javaslatot terjesztett be. A határozati javaslat „kéri a Biztonsági Tanácsot: az általános vélemény fényében, valamint az országok lehető legszélesebbkörű ENSZ-képvise- letének figyelembevételével vitassa meg mindazon cr- szágok döntésre váró felvételi kérelmét, amelyek tekintetében az egyesítés kérdése nem merül fel.’’ Ezután Kuznyecottt a Szovjetunió küldötte emelkedett szólásra. A Szovjetunió' teljes egészében támogatja — mondotta többek között — mind a 18 állam kivétel nélküli ENSZ-felvételét indítványozó javaslatot... A Szovjetunió e kérdésben abból indult ki és most is az á kiinduló pontja, hogy a nemzetközi béke és biztonság megóvására létesült Egyesült Nemzetek Szervezésnek — politikai és társadalmi rendszerétől függetlenül — minden olyan állam lehet, amely megfelel az ENSZ-alapok- mány követelményeinek. Kuznyecov ezután arról szólt, mi akadályozza az új tagok f elvételéről szóló egybehangolt döntés meghozatalát, majd egyes küldöttségek és elsősorban az Egyesült Államok küldöttségének állásfoglalására tért ki. Lodge úr nyilatkozatától kitűnik, hogy az Egyesült Államok, mint azelőtt is, a népi demokratikus országok ellen száll síkra csupán, azért, mert ezen országok népei a szabad politikai és gazdasági fejlődés útjára léptek, ez pedig nincs ínyére egyes államok vezető köreinek. Az ENSZ alapokmánya ugyanakkor előírja, hogy az ENSZ tagja lehet minden, olyan békeszerető állam, amely vállalja és teljesíteni tudja az alapokmányban foglalt kötelezettségeket. Tökéletesen nyilvánvaló — folytatta Kuznyecov, — hogy a népi demokratikus országok megfelelnek az ENSZ-alapokmány követelményeinek. Aki ezen országok felvétele elleni „érvként” politikai és társadalmi rendszerüket hozza fel — az beavatkozik ezen országok belügyeibe. Kuznyecov a továbbiakban hangsúlyozta: az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, a Szovjetunió és az ENSZ több más tagja kötelezettséget vállalt arra, hogy a háború után kötött békeszerződések értelmében támogatja Bulgária, Románia, Magyar- ország, Finnország, Olaszország, az osztrák államszerződés értelmében pedig Ausztria felvételi kérelmét. A Szovjetunió amellett tört és tör lándzsát, hogy szigorúan teljesítsék e szerződésekben előírt nemAz új tagok ENSZ-felvé- telének kérdésében az alapokmány elveiből kell kiindulni és el kell vetni az egyes államokkal kapcsolatos hátrányos megkülönböztetés, más államok tekintetében pedig előnyös megkülönböztetés politikáját — hangsúlyozta a szovjet küldött, t— Noha a fel- I vételét kérő 18 ország közül egyes államok tekintetében fenntartással élhetnénk, a Szovjetunió mégsem tartja célszerűnek, hogy e fenntartások kérdését napirendre tűzzék. A Szovjetunió ebből kiindulva támogatja a 18 állam felvételét indítványozó határozati javaslatot, amelyet 25 küldöttség terjesztett be a különleges politikai bizottság elé. Ügy véljük, minden feltétel adva van ahhoz, hogy 3 régen megérett kérdés már a közgyűlés most folyó ülésszakán kedvezően oldódjék meg. Egyiptom és Hollandia képviselői — az új tagok felvételével foglalkozó jogszolgálati bizottság tagjai — közölték, hogy a bizottság jóváhagyta a kanadai javaslatot. Utoljára Dixon, Anglia képviselője emelkedett szólásra. Kijelentette, hogy támogatja Kanadának a zsákutca felszámolására irányuló kísérletét. Dixon a továbbiakban kijelentette: Anglia „kész arra, hogy ne ellenezze“ mind a 18 új tag felvételét, ugyanakkor azonban rámutatott: Angliának nem az a véleménye, hogy a döntés mind a 18 állam felvételéről . szóljon, mivel ez... „nem, hajt hasznot az ügy számára“. A lőszereié** Az ENSZ Politikai Bizottságának november 30-i ülésén megkezdték a leszerelési kérdés és „a nemzetközi feszültség további enyhítésére és a nemzetközi együttműködés fejlesztésére irányuló intézkedések“ kérdésének tárgyalását. A két kérdést egyidejűleg vitatják meg. A vitában elsőnek V. V. Kuznyecov, az ENSZ közgyűlés 10. ülésszakán résztvevő szovjet küldöttség vezetője szolalt fel. Állást foglalt a népek létérdekeinek megfelelő leszerelési határozat meghozatala mellett.' Január 2-án I választ Franciaország A francia minisztertanács pénteken éjjel hosszú vita után elhatározta, hogy az általános választásokat 1956. január 2-án tartják meg. A kormány szóvivője közölte, hogy 1956. január 2-át fizetett munkaszüneti napnak nyilvánítják. A választótörvény előírja, hogy a választásokat csak vasárnap lehet megtartani. Tekintettel azonban arra, hogy a lehetséges két vasárnapot, december 25-ét és január 1-ét, karácsony, illetve újév ünnepe miatt számításon kívül kell hagyni, az államtanács január 2-nak fizetett munkaszüneti nappá nyilvánítását javasolta. Áz algériai választásokat — amelyeknek ügye szintén kérdéses volt — a minisztertanács határozata értelmében elvben szintén január 2-án bonyolítják le. A szóvivő viszont kijelentette, hogy „lehetnek vis majorok“, amelynek következtében az algériai választások nem folyhatnak le „normálisan“. Ezt a kérdést egyébként a minisztertanács újra ! megvizsgálja. Az algériai | választások ügyéről Faure j miniszterelnök pénteken éjjel még tárgyalást folytatott Soustelle algériai főkormányzóval. A választási kampány december 13-án kezdődik. Az új nemzet- gyűlés 1956. január 19-én ül össze elsőízben. Pénteken este a kormány öt lemondott tagja kihallgatáson jelent meg a köz- társasági elnöknél, majd külön is tanácskozást tartott. Utána közölték a sajtóval, hogy a kormány tagjai maradnak, de a választásokat érintő semmiféle kérdéssel nem foglalkoznak. Komlódtótfalusi határ használat Komlódtótfalu a Szamos partján fekszik. Igen régi település, már 1466- ban Komlód néven ismert volt. (Tótfalu később keletkezhetett.) Komlódot Romlódi Miklós uralta, A község határa a Szamos árterében van. Valamikor sokat háborgatta a község népét a víz. Még a múlt században is gyakoriak az árvizek. 1864 július 22-én — tanúsítják a régi iratok — Dara, Komlódtótfalu és Jánk határában egy-egy helyen átszakadt a gát. Azóta vannak csendesebb tavaszok, őszök, amióta a csatornázás megtörtént. (A múlt század végén alakult a Szamosszabályozó Társaság.) A falu képe ma is azt mutatja, hogy valamikor láp volt a környék. Ártéri ligetek, semlyékeselt, vizek, füves hátasok tarkították. Ennek emléke még fellelhető: a község mag- vában a házak és telkek elhelyezkedése össze-visz- szás, mert mindenki oda és olyan alakú földre telepedett, ahol és amilyet kiirtott és elhódított az erdőtől, a láptól, valamelyest elzárt a víztől. A későbbi időkben — hely hiányában —* a házakat egymás mellé szalagtelkeken építették. Az udvarok ma is alig néhány méter szélesek, de hosszúak. A gazdasági melléképületek egymás végében — de a házzal nem egy fedél alatt — helyezkednek, el. Á házzal szemben, ha fér, kis nyárikonyha áll. A túlkes- keny udvarok gazdái úgy bővítették a helyet, hogy a telkeket összecsatolták, s házukat a telek két szélén, közös udvarra nyílóan, egymással szembe építették. A község lakói — már a régi időkben is — állat- tenyésztéssel foglalkozrak, és két, majd háromnyomású rendszerben földművelést folytattak. A legelőben, fűben, televénybcn gazdag határ mind a kettőnek nagyon kedvezed.. A csatornázás előtt azonban mégis az állattenyésztés volt fölényben. Enne*, három oka volt: 1. A gyakori árvizek miatt az állattenyésztés biztosabb volt, mint a földművelés: a legveszedelmesebb gát- szaakdás idején is gyorsan elhajtották a marhát védettebb helyre. 2. Viz, legelő, széna bőven volt. Ez olcsóvá és jövedelmezővé tette az állattenyésztést. 3. A hosszú századokra visszanyúló állattenyésztés emléke a hagyomány erejével, jobban kötötte az embereket az állattenyésztéshez. A csatornázás után azonban feltörték a lege- . löket és tért hódított a földművelés az állattenyésztés rovására. A FELSZABADULÁS ELŐTTI HELYZET Komlódtótfalunak 936 lakója van. Határában 870 hold szántót, 60 hold gyümölcsöst, almást, rétet és kevés erdőt találni. A fel- szabadulás előtt a határ jelentős része egy földbirtokosnak a kezén volt. Kossuth Istvánnak, majd örökösének, Kossuth Gábornak volt itt földje. Ez a birtok Kossuth István idejében 575 hold külterületből, - kertből állt. Ami azt jelenti, hogyha a lakosságot kétszázzal kevesebbnek is vesszük, a 870 hold szántóból csak 295 hold jut 736 lakosra, egy- egy főre 0.4 hold. Ha ezí egy félholdra felkerekítjük, akkor az itt termelt három főterményből erről a területről a következő mennyiség jutott egy főre: Búzából 7 mázsás átlagtermés mellett: 1.17; kukoricából 25 mázsás átlagtermés mellett: 4,11; burgonyából 50 mázsás átlagtermés mellett 8.17 q. Ezek megtermeléshez elegendő összesen 11.7 nap. Adott még munkát az a csekély állatlétszám, ami volt, azonfelül az emberek munka nélkül voltak, hacsak napszámra, vagy más idegen munkára nem vállalkoztak. A 736 lakószámnak egyharmadat véve, itt 266 legjobb korban lévő-ember élt a községben. 300 munkanapnak véve egy esztendőt, az állandóan munkaképes lakosság 79.800 munkanapból csak 2878 munkanap volt saját gazdaságban kihasználva. A többi a falu földbirtokosának és a környező falvak kulákgazda- ságainak a rendelkezésé-e állt. A napszám férfiaknak 1.40—2 pengő, nőnek 0-60—1.60 pengő közt váltakozott. Ha volt olyan szerencsés ember, aki 1.70 pengős, azaz közepes napszám mellett 300 napot dolgozhatott, egy egész esztendőben is csak 510 pengőt keresett. Ez is kevés kereset, de ilyen Kom- lódtótfaluban a felszabadulás előtti húsz esztendőben egyetlen egy sem volt. (Folytatjuk.) Két nagy nép találkozója „Az indiaiak ma az egész országban — Kasmír hófödte csúcsaitól Travonkor trópusi duzsungeljéig — csupán egyről beszélnek: két szovjet vezető — Nyi- kolaj Alekszandrovics Bul- ganyin és Nyikita Szerge- jevics Hruscsov megérkezéséről.” — Ezeket a. sorokat Hvadzsa Ahmad Abbasz, a neves indiai író vetette papírra a Szovjetunió vezetőinek Űj-Delhibe érkezésekor. Kedden 3 milliónyi ujjongó néptenger fogadta az indiai kőrútjuk utolsó állomására — Kalkuttába érkező szovjet államférfiakat. s szerdán példátlan méretű tömeggyűlésen több mint 2 millió indiai viharzó tapsa szakította meg szinte mondatonként Hruscsov elvtárs szavait. Ez a csodálatos fogadtatás, a .felejthetetlen tömeggyűlés méltó megkoronázása volt a szovjet vendégek kéthetes indiai diadalútjának. A barátság, a népek közötti testvériség diadalúlja volt ez. Es van némi alapja annak, hogy az ingerültségtől és az irigységtől szinte fuldokló nyugati tröszt-sajtó — különösen az angol lapok — ezt írják: „A szovjet vezetők valósággal meghódították Indiát/’ Sót,' az-Indiából kitessékelt gyarmatosító körök toliforgatói azt is megírhatták volna, hogy a szovjet államférfiak népünk képviseletében meghódították azt, ami e hatalmas és nagymultú országban a legdrágább, a legértékesebb — az indiai nép szívét, szeretetét, barátságát és bizalmát a másik nagy nép — a szovjet nép iránt. „Az indiaiak és az oroszok testvérek!” — ezt hirdette Indiaszerte száz és százezer transzparens, ez a jelmondat hangzott fel milliók ajkáról. Ezzel szemben az angol kommentárok legfeljebb arra emlékeztettek volna nogy a brit birodalom flottájának és gyarmati hadseregének annak idején csupán India földjét, mesésen gazdag kincseit és kizsákmányolható emberanyagát sikerült meghódítania. Nem csoda hát, hogy ezek a körök nem ünnepük harangzúgással a szovjet állam vezetőinek indiai látogatását. Különösképpen az nyugtalanítja őket, hogy ezúttal nem csupán államférfiak látogatásáról és vi- szontlátcgatásról van szó — noha ez önmagában is; igen nagy jelentőségű —, hanem a világ tanúja két nagy nép találkozásának, baráti egymásra találásának. „Ne álltassuk magunkat!” írta a Western Mail című konzervatív angol lap — „Bulganyin és Hruscsov indiai látogatása a lehető legnagyobb fontosságú esemény ... Ha Eden, vagy Dulles Indiába látogatott, az üdvözlés, amelyben részesültek, sohasem haladta meg a külügyminisztériumok protokoll-szabályainak határait. Mindig hiányzott a népi vonás... A Szovjetuniót Indiában nagyon sokan az elnyomatás elleni lázadás jelképének tekintik, akár . imperialista, kapitalista, vagy fasiszta elnyomásról is'legyen szó.” (Az angol konzervatív lop szemleírójának megállapításai nem egészen pontosak — legalábbis, ami Dulles amerikai külügyminisztert illeti. Dulles 1952. évi indiai látogatása során a fogadtatásnak „népi vonása” is volt. Százezres tömeg várta Űj-Delhiben, s Dulles ilyen feliratokba« „gyönyörködhetett”: „Ami go home!” „Le az amerikai háborús gyújtogaíókkal!”, „El a kezekkel Koreától!”) „Történelmi jelentőségű látogatás!” — így. méltatta Nehru Bulganyin és Hruscsov elvtárs találkozóját India vezetőivel és népével. Es India miniszterelnöke egyáltalán nem túlozta a találkozó jelentőségét. A két nép egymás iránti rokonszenve nem véletlen, újkeletű jelenség. Gyökerei századokra nyúlnak vissza, de az igazi egymásra találás útját ' az októberi forradalom fénye világította meg. Á szovjet nép mindig nagy együttérzéssel kísérte Ihdi'a népének nemzed felszabadu- - lásáért vívott hősi küzdelmét. Lenin szilárdan bízott1 az indiai nép győzelmében a külföldi leigázók fölött. S amióta India a nemzeti függetlenség útjára lépett — elhárultak az akadályai - annak, hogy a rokonszenv hajtásai a barátság megdönthetetlen fájává izmosodjanak. Éppen ennek vagyunk tanúi napjainkban. A két nagy nép barátságának hatalmas nemzetközi jelentősége van. A szovjet és az indiai nép együttes erőfeszítése a nemzetközi feszültség enyhítésére már eddig is felbecsülhetetlen szolgálatokat tett az egyetemes béke ügyének. Gondoljunk csak, — hogy. egyebet ne említsünk —■ a koreai és az indokínai háborús tűzfészek kioltására. Nem kétséges, hogy a baráti kötelékek, szorosabbra fűzése a békés egymás mellett élésnek Nehru és Csou En-laj meghirdette 5 elve alapján — újabb hatalmas erőgyarapodást jelent a tárgyalások politikájának győzelméért vívott harcban. A Szovjetunió, India és a népi Kína barátsága, együttműködése a nemzetközi élet sok fontos kérdésében — Ázsia és a világ békéjének egyik legfontosabb tényezője. Ez a nap- ról-napra fejlődő, erősödő barátság nemzetközi szempontból azért is nagyjelentőségű, mert ragyogó példát mutat a különböző', társadalmi és gazdasági, rendszerű államok szoros, együttműködésére. A két nép közötti ba-i rátság további növekedési sének lehetőségei színié korlátlanok. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köztársaság népei a világ lakosságának több mint felét teszik ki. Ezt is számításba véve alig lehet eltúlozni e barátság erősödésének mesz- sze sugárzó kihatásait az egész világhelyzet jövőbeni alakulására, különösen, ami az elmaradt, tegnap még gyarmati népek fejlődését illeti. Ezért teljesen érthető, hogy míg a gyarmatosító körök' alig tudják visszafojtani düliki- töréseilcet, addig a világ békeszerető közvéleménye a legnagyobb rokonszenv- vel üdvözli a Szovjetunió; és India barátságának: megpecsételését — a két1 nagy nép találkozását.
