Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-25 / 303. szám

»» NÉPLAP 1955 december 25, vasárnap ődi lreizé.Lg,eléi£.k.. A Vargáéit házát min- dig szívesen , látogat- jált a szomszédok, az utca­béliek. Hosszá téli estéken náluk gyűlnek össze a pis- yóti utcaiak, — mert ott laknak — s gyakran éjfé­lekig is elbeszélgetnek er­ról-arról. Ami éppen sorba jön. Néha a Szabad Földet olvassák egész este. Ezt a munkát Orosz Sándor bácsi végzi. Kissé akadozva, dö­cögősen olvas, neki nincse­nek ékezetek, a mondatok végét jelző pontok, összeol­vassa az egészet, egy szusz- szanásra, az írás első betű­utolsóig. Nekik azonban ez is jó, így ■ is megértik. Egy-egy cikk után hosszú beszélgetést tartanak, megvitatják, bi­zony mennyi igazság van abban, mert hát... s ilyen­kor saját életükben elő­forduló példákkal igazolják annak helyességét. Karácsony előtti csü­törtök estén is megtelt a Varga Feriék meleg kis családi fészke. Már a dél­utáni órákban készültek az esteli vendégek fogadására. Eszter néni a vacsora el­készítésével igyekezett, Esz­tike, — aki most legboldo­gabb a világon, hiszen ja­nuárban lesz a lakodalma — a lámpaüveget tisztította fényesre, Feri bácsi a jó­szág elrendezésével foglala­toskodott. Egyedül a csa­lád két legfiatalabb tagja, Marika és Pista végezték saját munkájukat. Pista a betlehem utolsó simításával volt elfoglalva. Még egy holdat ragasztott az elejé­re, s berakta a gyönyörűen zöldelő mohát a kis jászol elé — mert enélkül nem ér semmit a pásztorjáték. Köz­ben egy versszakot duru­zsolt halkan fogai között, hogy ne hallják: Happ, ismét, lám én is itt vagyok. Ebben a vad farkas bőrömben járok, Melyen nagyok, nagyok a lyukak, A múlt este tépték szét rajtam a farkasok... {VI arika pedig szalon- cukrot készített, mert Nyírbálteken nagy divat a saját készítményei szalon­cukor. Azt mondják, sok­kal szebben csillog az ilyen a karácsonyfán, mint az üzletben vásárolt. Ahogy végeztek a mun­kával, megvacsoráztak. — Eszter néni, mint minden étkezésnél elsírta magát. Szegény Jancsi fiút saj­nálja, aki most vonult be katonának, Záhonyba. — Vajon mit eszik sze­génykém. Nem éhezik-e? Feri. a legényfiú jól is­meri a mai katona életet. Az elmúlt évben szerelt le. — Sose búsoljon anyú — s homlokon csókolta öre­gedő anyját. — Jobb dol­ga van, mint itthon. Látja, én se leszek soha olyan jó erőben, mint ott voltam. — A sok lótás-fptás miatt nem hízol fiam. Minek ne­ked is olyan messzire járni dolgozni. Megélnénk úgy is, ha te nem járnál Mis­kolcra — mondta Feri bá­csi halk duruzsoló hang­ján. — Nősülj meg fiam — kérlelte az anyja. — Nem én, anyám. Még ezután akarom világomat élni. Huszonhárom éves lé­temre csak nem kötöm be a fejem... — mindig ezt mondja. Alig fejezték be a vacso­rázást, máris jöttek a meg­szokott vendégek. Orosz Sándorék, utánuk Kalibáék. Az asszonyok guzsallyal a hónuk s'att. Kalibáné a guzsalypálcát üresen hozta, a kendert Mihály bácsi tet­te a zsebébe. — Jajj, nem félsz, hogy meztelen emberrel találko­zol? , így hordani. a gu- zsalyt? Jóízűen nevettek Orosz nénin. Ö a legidősebb, és szentül hisz abban a babo­nákban, amelyeket még megboldogult anyjától hal­lott. , — Hát Guszti? ... Estike elpirult. — Biztos Bátorban volt ma, karácsonyi ajándékot vásárolni. Megálljcsak, mi­lyen szép vásárfiával lep majd meg — ellenkedett Oroszné. A férfiak beszéde is meg­eredt. De akármibe kezde­nek, mindig egy ponton kötnek ki. Mégpedig Orosz bácsi a kezdeményező, őt foglalkoztatja legjobban egy gondolat. A tsz. problémája. Nem tud nyugodni, külö­nösen azóta, mióta veje, Vajdics Pista is belépett az Ifjú Gárdába. Nem bántja Sándor bácsit a dolog. El­lenkezőleg: úgy titokban örül neki. Csak nem mond­ja el mindenkinek. Az asz- szonynak sem. Igaz, annak mindegy, csak boldognak lássa a lányát, meg a kis unokát. Ezt megtalálták. Pistában nem csalódtak... —Beszéltem Tébold Pa­lival — mondta Sándor bá­csi lesütött szemmel. — Ott volt ő is a csere­telepen. Milyen vígkedélyű az most is. Alig fiatalabb nálam pár évvel, s olyan, mint a nyárfa. Az utóbbi években valósággal megfia­talodott. — Hát mi gondja van? Nem kell törni a fejét a beadáson, az adón. A tsz. mindent elrendez. — Igaza van Mihály bá­csi vágott közbe Feri, a le­gény fiú. — fin csak elné­zem, milyen jól öltözköd­nek. meg pénzelnek azok a fiuk. Három legény fia van Pali bácsinak, de úgy jár­nak, mint a hercegek. S hogy pénzelnek! Látná, mi­kor elkezdenek mulatni... Mink meg se állhatunk mellettük.-— .De dógoznak ám... ragoznak, Feri bácsi, de legalább megvan a látatja is. Mi meg oda­járunk Miskócra, Ózdra, éj­szakázunk és... — Bandi le­hajtotta a fejét, elgondol­kozott. Majd tovább foly­tatta: — Mikor katona voltam, azt kérdezték tőlem a vizs­gán: melyik előnyösebb, a nagyüzemi gazdálkodás, vagy a kisüzemi? Én meg­sértődtem, hogy ennyire lenéznek, s ilyen kérdést adnak fel. Nem válaszol­tam. Dühös voltam nagyön, s azt mondtam magam­ban: na megadjatok, majd megadom én tettekben a választ, ha leszerelek ... — Oszt nem léptél be még most sem — nógatta Sándor bácsi, ő azt sze­retné, ha minél többen be­lépnének, hogy ő is me­hessen. Bandi felsóhajtott:: —Még nem késő Az emberek soká néztek Bandira, hallgattak, gon­dolkoztak ... M. J. Kedves Asszonytársak! Kevés megnyugtatóbb, boldogabb érzés van, mint a családi otthon közössé­gében élni, látni, hallani szeretteinket s örömet szerezni nekik. A családi szeretet ápolását segíti elő a fenyőfa ünnep is, melyet gyermek, felnőtt egyaránt vár. Hatalmas erő a szeretet. Ennek jelképe a csillo­góan feldíszített fenyőfa, mely évről évre meglepe­tést, fényt hoz szeretteink életébe. Kedves Asszonyok! Ko­moly gond, de ugyanak­kor öröm is az előkészü­letek ideje a szülő számá­ra, hogy az ajándékozásra szánt összeggel úgy gaz­dálkodjon, hogy valóban örömet szerezzen gyerme­keinek és a szórakoztatás mellett ajándéka a nevelés szempontjait is szolgálja. Ügy ajándékozz, hogy az ajándékozott valóban örüljön annak, amit ka­pott. Sok szülő kedves Asz- szonytársam azt hiszi, hogy minden kötelezett­séget leró egy esztendőre gyermekével szemben, ha drága játékot vesz, mely- lyel csak a papa, vagy a mama felügyeletével játszhat. Ideig-óráig örül is a gyermek, örül is ne­ki, de hamar unalmassá válik számára. Nem ilyen­re vágyott. Nem ez volt a kívánsága, hanem olyan já­ték, mellyel szabadon játszhat, tetszése szerint alakíthatja, szétszedheti, összerakhatja. Ezekkel a játékokkal fejleszthetjük a gyermek szerkesztő ké­pességét, (pl. építőszek­rény). Sok esetben egy­szerűbb játékokkal sokkal nagyobb örömet szerezhe­tünk gyermekeinknek, mint drága játékkal, ha ellestük „legtitkosabb vá­gyát“. Azonban a legnagyobb és legdrágább ajándék Kedves Asszonytársam, amit gyermekeinknek ad­hatunk, ami elkíséri egész életén át, ami kitörölhe­tetlen nyomot hagy lel­kében: a szeretet. Hi­szen mi felnőttek is sze­rétéire, megértésre vá­gyunk, hogy ne vágyna rá a gyermek! Bizonyára tapasztaltad Asszonytár­sam, ha napi munkád után pár percre leültél, gyermeked szeretettel si­mult hozzád és néhány barátságos szó után mi­lyen boldogan és büszkén ment tovább játszani. Azt is észrevetted, mennyire örül annak a rongybabá­nak, vagy új ruhájának, amit Te készítettél szá­mára. Hogy ragyogott a szeme, ha öledbe vetted és pihenésed közben me­séltél neki! De boldogan és örömmel mesél ő is, ha barátságosan megkérdezed tőle. mit tanultatok ma az iskolában, megtanulta e már a leckéjét? — vagy megdicséred, ha szépen: írt! Kedves Asszonytársam! A meghitt családi körben, ahol a legteljesebb össz­Kik járnak élen az építőipari brigádok megyei ver§enyében ? Az Építőipari Dolgozók Szakszervezetének Területi Bizottsága értékelte a me­gye építőipari vállalatainál dolgozó kőművesek, kubi­kosok és segédmunkások november havi versenyét. Változtak a versenyben élenjáró brivVlok. A válto­zás azt mutatja, hegy újabb brigádok küzdötték magu­kat az élvonalba, a koráb­ban élenjáró brigádok pe­dig nem tudták tartani ki­vívott első helyüket. A kőműves brigádok ver­senyében a legjobb ered­ményt Berták József bri­gádja érte el. A brigád át­lagosan 257 százalékot tel­jesített az Építő és Szerelő- ipari Vállalatnál. Második Szakács József brigádja 193 százalékkal, harmadik Ba­logh János brigádja 180 százalékkal. Mindkét bri­gád a Tiszalöki Erőmű építkezésénél dolgozik. A kubikos brigádok ver­senyében Sípos János bri­gádja bizonyult legjobb­nak, átlagosan 235 száza­lék teljesítménnyel. — Má­sodik Tánczos Ferenc bri­gádja 225 százalékkal. -— Mind a három brigád a Ti­szalöki Erőműnél dolgozik. A segédmunkás brigá­dok versenyét' Szabó Gábor brigádja nyerte, átlagosan 164 százalék teljesítmény­nyel (Tiszalöki Erőmű). — Második Orosz István bri­gádja 159.6 százalékkal, (Építő és Szerelőipari Vál­lalat), harmadik, pedig For- tanyák András brigádja 159 százalékkal, (23. sz. Építőipari Vállalat). hang uralkodik, boldog a gyermek. A naponként élvezett szeretet felhalmo­zódik benne és igyekszik azt viszonozni a maga módján. A gyermek hálás természetű, de csak ott és abban az esetben, ahol és amikor annak megvan az alapja, ha mi felnőttek megteremtettük a gyerme­ki hála megnyilvánulásá­ra a lehetőséget. Az alap itt kedves Asszonytársam a szeretet, ami megnyil­vánulhat egy barátságos mosolyban. egy meleg te­kintetben is. Ez a legdrá­gább, legtartósabb aján­dék Asszonytársam, amit gyermekednek adhatsz! A fenyőfa ünnepe nem­csak az ajándékozás, a mákos és diósbeigli, meg a bőséges étkezések ün­nepe, hanem a szeretet ünnepe is. Arra ügyel­jünk, hogy ereje egész esztendőben hasson, heve egyenletesen áradjon, fő­ként pedig a fenyőfa gyertyák lángjával ki ne aludjon, hanem örökké éljen és egyenletes láng­jával tegye boldoggá gyermekeik életét. Kedves Asszonytársam! Feladatod azonban nem szűnik meg a családi ház kapujánál. Vár Rád na­gyobb család is: az iskola gyermek serege. Csatla­kozz az SZMK, MNDSZ és pedagógusok munkájához Te is. A viszont írásig szere­tettel üdvözöl Benneteket KÉT LEVÉL Két levelet közlünk. Az egyik — az apáé — har­minc esztendővel ezelőtt íródott, amikor még ő is ki­csiny gyermek volt és szívdobogva várta az ajándé­kot. A másik levél — a mostani gyermeké, a fiúé —, aki éppolyan szívrepesve, izgalommal várja azt a per­cet, amikor átveheti az ajándékokat. Drága Jézu. ,a! j Édes Télapó! Én még nagyon kiesi fiú vagyok, csak most tanulok írni. Ez az első levelem, amit egyedül írok. Az isko­lában azt mondotta a taní­tó bácsi, hogy a jó gyere­kek írjanak a Jézuskának, mert az meghallgat min­denkit és ha szépen kérik, elhozza azt az ajándékot, amit kérünk. Én tudom, hogy sok jó gyerek van és sok levelet is talál majd a Jézuska, de keresse meg közte az enyémet, mert na­gyon szeretnék egyszer én is ajándékot kapni. Édes­apám ilyenkor, télen nem tud dolgozni, beteg. Édes­anyám pedig alig tud vala­mi pénzt keríteni. Mi sze­gények vagyunk, de na­gyon szeretném, ha nekünk is lenne olyan karácsony­fánk, olyan csillogó, olyan szép, mint más gyerekek­nek. Még azt is szeretném, ha lenne alatta egy kis sü­temény is — nagyon szere­tem a cukorkát. Űgv-e fo­gok kapni? Ne tessék rám megharagudni, hogy i.yen sokat kérek, de nagyon jó leszek érte. Még egyet szeretnek. Most is, amikor ezt a leve­let írom, nagyon hideg van odakint és esik a hó. Én nagyon szeretem a szép, fe­hér havat, de ilyenkor már olyan hideg van. Édes­anyámnak pedig nincs nagykabátja, csak az a nagykendő, amit mindig hord. Amikor együtt kell mennünk valahova, akkor engem is azzal szokott be­takarni, hogy ne fázzak, de azért mindig fázok. Nem mondom meg neki, mert akkor nagyon elszomorod­na, de én azt tudom, hogy ő is nagyon fázik, bár­mennyire is mondja, hogy az a kendő olyan jó meleg. Azt kérném, hogy a ma­mámnak egy olyan nagy kendőt hozzon a Jézuska, ami alatt soha nem fázik. Ügy-e, ez mind ott lesz a karácsonyfa alatt? Én na­gyon szépen kérem a Jé- zuskát, hogy hozza ezt el nekünk. Majd meg tetszik látni, hogy olyan jó gverek leszek, mint senki más az iskolánkban. Márton Gyurka Nyíregyháza, Kiss u. 12. Hozzád írom ezt a leve-* let. Mi már régi ismerősök vagyunk. Mindennap, ami­kor iskolába megyek, ott látlak a kirakatban, a sok szép játék között. Mindig megállók, gyönyörködök egy kicsit, aztán sietek, hogy el ne késsek az iskolából. Ügy-e hozol nekem is, a kis testvérkémnek is azokból a játékokból? Arra kérlek, hogy nekem, hozd el azt a szép nagy búgócsigát, ami olyan fé­nyes. Tudod, azt, amelyik ott van a, lábad előtt, Azr tán kérek egy gombfocit is. olyat, amelyiken az igazi futballisták fényképe van. Azzal olyan jól lehetne ott­hon játszani. Még azt gon­doltam, hogy rövidesen fog esni a hó is. Nagyon szere­tem a havat és szeretek szánkózni is. A tavalyi már kicsi, mert most van egy kis testvérkém is, kettln nem férünk el rajta. Hóié zál drága Télapó egy mási­kat, amin mind a ketten el tudunk menni szánkóz­ni... Én magamnak nem kérek többet, de írok a kis testvé­rem helyett is, aki még olyan kicsi, hogy írni sem tud. Tudod mit hozzál ne­ki? Egy szép nagy könyvet, meg ceruzákat — színeset —, mert az enyémet min­dig elveszi, hogy irkáljon vele. Most hozzál neki is< hogy tudjon mivel játszani és az enyémnek ne törje ki mindig a hegyét. Aztán hoz­zál még egy babát is neki, Ö kislány és szereti';'azt ringatni. Kis ágyacskát is hozhatnál neki, hogy esté le tudja fektetni, amikor aludni megy. Az is jó vol­na, ha kapna tőled egy lab­dát is. Nagyon örülne neki, mert szeret játszani és az­zal ketten is játszhatnánk. Ügy-e elhozod ezeket a já­tékokat? Olyan sok van ott körülötted, te nem is tudsz minddel játszani. Hozzál nekünk, jók leszünk és so­kat fogunk segíteni a ma­mának. Mindig szót foga­dunk majd és meglátod-, nem fogjuk mérgesíteni, - Ifj. Márton Gyurka Nyíregyháza, Kiss u. 2?. Még csak annyit: az édesapa harminc évvel ez­előtti levele nem jutott el a Jézuskához. Hogyan is juthatott volna, hiszen a szegényeknek nem volt Jé- zuskájuk. A fiatal Márton Gyuri pedig most, ezekben a percekben is örömtől csillogó szemekkel ül a szép fenyőfa alatt és játszik fáradhatatlanul. Megkapta a búgócsigát a Télapótól, ott áll a szánkó is a sa­rokban és édesapját hívja gombfocizni. Kis testvér­kéje önfeledten öleli magához a babát és már kéri édesanyját, hogy adjon neki olyan anyagot, amiből ruhát varrhat neki. Közel félszáz ezüstkalászos tanfolyamon tanulnak megyénk termelőszövetkezeteinek tagjai Közel félszáz ezüstkalá­szos tanfolyam működik megyénk termelőszövetke­zeteiben. A tanfolyamokon közel háromszáz termelő­szövetkezeti tag és mintegy 900 egyéni dolgozó paraszt fejleszti szaktudását Meg­ismerkednek a mezőgazda- sági termelés valamennyi üzemágával, jól bevált szovjet és hazai agrotechni­kai eljárásokkal is, A napkori kertészeti szakosítási! ezüstkalászos tanfolyam hallgatói főként a szőlő- és gyümölcsterme­lés iránt érdeklődnek, mi­vel határuk jórészt csemete telepítésre legjobban alkal­mas futóhomok. Már meg­tanulták a fiatal és öreg fák metszési eljárásait, a talaj megválasztás és he­lyes trágyázás módszereit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom