Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-23 / 275. szám

NÉP LA [' 1953 november 2-3, szerda flOsiahí vezetők! Tanítsuk a dolgozókat! Irta: Cs. Nagy Pál mérnök Á nyíregyházi Békeház lakóinak panasza A Központi Vezetőség no­vember 9—12-i ülésén az ipar irányításának kérdé­seivel behatóan foglalko­zott. Rámutatott arra, hogy az üzemeket, hivatalokat sikerült jó káderekkel meg­erősíteni. Az ipar vezetői-» nek fáradságos, áldozatkész munkája meghozta az ered­ményt a termelés növelésé­ben és minőségének megja­vításában. Ugyanakkor a KV hatá­rozat rámutatott: az ipar előtt, álló új feladatok azt követelték, hogy megjavít­suk, magasabb színvonalra emeljük az ipar irányítását. Tudjuk nagyon jól, hogy a technika rohamosan fejlő­dik, soha nem észlelt lép­tekkel halad előre. Nekünk mérnököknek s általában műszaki vezetőknek ahhoz, hogy lépést' tudjunk tar­tani a fejlődéssel, állan­dóan képeznünk kell ma­gunkat. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk az iparbán dolgozó munkások­ról sem. őket ugyanúgy kell, hogy segítsük az új megismerésében, mint aho­gyan mi megismerjük az új technikát. Itt szeretnék egy példát felhozni arról, amit kint a Szovjetunióban tapasztal­tam, akkor, amikor hasonló határozatot adott ki a Köz­ponti Bizottság, vagy a Mi­nisztertanács. Első volt a műszaki értelmiség, aki fel­dolgozta a hozott határoza­tokat, megjelölje abból kü- lön-külön mindenkinek a feladatot. Azután mindenki külön-külön tervet készí­tett magának, amiben meg­jelölte, hogy mit fog tenni a . határozat f végrehajtása érdekében. Egyszóval egyéni tervet készített mindenki magának, s ebben benne volt az is, hogy egymást ellenőriz­ni fogják a tervek vég­rehajtásában. Feltűnt nekem, hogy mennyit tárulnák estén­ként a szovjet műszaki ve­zetők (mérnökök, techniku­sok stb.). De nemcsak a műszaki ér­telmiség képezi magát, hanem a munkások is. Sok olyan munkást ismer­tem, aki esti tanfolyamokra járt, technikumot végzett utána pedig főiskolát. Nem egy tanárom volt, aki mint munkás esti tanfolyamon végezte el a főiskolát, s így lett munkásból tanár. A szovjet dolgozók , látják, hogy a technika fejlődésével csak úgy tarthatunk lépést, Ha állandóan képezzük magunkat, megismerkedünk az új technikával. Pártunk igen helyesen mutatott rá arra, hogy könnyebb egy papirost alá­írni, mint a termelést „ve­zetni”. Ez igy is van. A termelés vezetése a felada­tok alapos ismerését, és tájékozódást követel. A vezetés módszerei megis­merhetők, csak az kell, hogy meglegyen hozzá az akarat és kitartás. Én a Szabolcs-Szatmár megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál vagyok üzem­mérnök. Nem sok gyakor­lati tapasztalattal rendel­kezem, mert még csak most végeztem el a főiskolát. Mégis a Központi Vezető­ség határozatát olvasva, megéreztem, hogy itt ne­kem is tenni kell valamit, és nem is keveset! Üzemünkben nagyon hi­ányzik a műszaki képzett­ség, ami hátrányosan hat a munka termelékenységre és a minőségre. Tervünk az, hogy megindítunk egy mű­szaki továbbképző tan- folyamot, minél na­gyobb létszámmal. A tanfolyam elméleti részé­nek vezetését szívesen vál­lalom. Azon leszek, hogy munkánk eredményes le­gyen. Csütörtökön délután fél 7 órakor Nyíregyházán a vá­rosi tanács nagytermében Szabó László nemzetközi Ezenkívül segíteni lo­gok a dolgozóknak ab­ban, hogy csak minősé­gi munkát adjanak ki. A dolgozók javaslatát fel­használom és érvényesítem a munkámban. Ellenőrzőm a TMK-terv végrehajtását, mivel ez szükséges ahhoz, hogy egy gépet minél hosz- szabb ideig tudjunk üze­meltetni. Üzemünkben, bár korsze­rűen van felszereivé, még nincs megvalósítva a sza­lagrendszerű javítás. Rövid időn belül ki fo­gom dolgozni a szalag- rendszerű javítás ter­vét, s azt igyekszem megvalósí­tani. Nagyon sok dologról le­hetne írni, ami ránk tar­tozik, s amit nekünk, mű­szaki vezetőknek kell vég­rehajtanunk. Én azt hi­szem, hogy minden mérnök és mű­szaki vezető tudatában van annak, hogy mi­lyen hatalmas feladat áll előttünk, s ismerik Lenin elvtársnak azt a tanítását, hogy: „Egyetlen anyagi alapja a szocializmusnak a nehéz­ipar lehet, amely képes arra, hogy átformálja a mezőgazdaságot is.” Arra kell törekednünk, hogy minél több dolgozó érdeklődjön az új iránt, s minél több dolgozó tanul­jon tovább és ismerkedjen meg a korszerű techniká­val. Mindezt úgy érhetjük el, ha mindannyian szívvel-, lélekkel kivesszük részün­ket a reánk eső feladatok­ból, s tudásunkat megoszt­juk másokkal is. sakkmester, országos baj­nok tart előadást. Az elő­adás után szimultánt ját­szik a legjobb sakkozókkal. Dísz­hangverseny A Közalkalmazottak Szak- szervezete 1955. évi novem­ber 26-án este 7 órakor a József Attila kultúrházban díszhangversenyt rendez a begyűjtésben élenjárók és a példamutató szakszervezeti aktívák tiszteletére. Az üdvözli beszédet Vass János, a Közalkalma­zottak szakszervezetének el­nöke mondja. A hangverseny műsorá­ban: Weber, Verdi, Csaj­kovszkij, Puccini, Offen­bach, Lehár, Jacobi, Kál­mán és Strauss művei sze­repelnek. Közreműködnek: Szeesődy Irén, Kövecses Béla, Ben- cze Miklós az Állami Ope­raház tagjai, Tamássy Éva, Bencze Judit operaénekes- nők, a Könnyűipari Minisz­térium szimfonikus zene­kara. Vezényel: Bogina Elemér karnagy. A hangversenyt pontosan 7 órakor kezdik. Emlékezés Vijrssmsrtyra Az Állami Tamtónőképzö és Leánygimnázium tanulói készülnek Vörösmarty Mi­hály halálának 109. évfor­dulója megünneplésére. Az irodalmi szakosztály 2ö-án délután 4 órakor Vüriis- marty-emlékünnepclyt re.n- dez az iskola kultúrtermé­ben. Az iskola tanulói de­cember 15-én a nagy költő Csongor és Tünde című me­sejátékát adják elő a Jó­zsef Attila kultúrházban. Idén szép új háromeme­letes épülettel gazdagodott városunk. A Békeház, a Beloiannisz téren külsejére nézve tet­szetős. Belül a lakások el­rendezése is kényelmes. — Azonban a lakók panasz­kodnak amiatt, hogy az építést végző vállalat sok helyen rosszul készítette el a munkát. A negyedik szekcióban például a lép- csőházban nem rögzítették megfelelően a korlatot. A második emelet 15. lakás­ajtaja körül meg van re­pedve a fal és mozog az ajtó. Hasonlóan a 10. la­kás ajtaja is. Az I. emelet 6-osban rossz a vízcsap, állandóan folyik a víz raj­ta. A III. emeleti 12. és II. emeleti 9-es lakásban nem lehet tartózkodni a füst miatt, bár a lakásban nem is fűtenek, más szobákból jön a füst. A 10-ss lakás mennyezete beázik, ha eső van teknőt és mosdótálat kell a szobában elhelyezni, hogy abba folyjék a víz. A II. emeleti 9-es szoba er­kélyajtaja alatt két ujjnyi rés van. így van ez a hatos Karácsonyi József bri­gádja szorgalmasan készíti az új patkókat, a Nyíregy­szekcióban és még több helyen. Az első emeleti hatos lakásban a közfalba épített ikercserépkályha és fal között hézag van. A hármas és a nyolcas szobá­ban is hasonló a helyzet. Általában panaszkodnak a kéményekre, a fűtésre. — így sorolhatnánk azokat a hibákat, melyek a Béke­ház lakóit naponta nyugta­lanítják. A házfelügyelők elmon­dották, hogy hiába jelentik a hibákat a KIK-nek, nem történik gondoskodás a hi­bák kijavításáról. Hiába szólnak az építést végző vállalat építésvezetőjének, aki arra hivatkozik, hagy már átadták az épületet, a többi nem tartozik rájuk, (Az egyévi jótállási határ­idő nem járt le!) Helyes lenne, ha a KIK és a lakit. házat építő vállalat illeté­kes dolgozói nem egymásra hárítanák a , felelősségei, hanem végre eleget tenné­nek a lakók jogos követelé­seinek és kijavítanák a hi­bákat. O. A. házi Vas- és Fémipari KTSZ-ben. Vrabecz Tibor technikus sürgeti a mun­kát, hiszen jön a tél, síko­sak lesznek az utak, és szükség lesz az új patkók-, ra. Üj kocsikat is készíte-. nek, a ktsz-ben, no mag. mindenféle lakatosmunkái, amihez sok vasanyag keli. Káposzta József ktsz. el­nök csak úgy, mint Fried-, mann Sándor anyagbeszer­ző mondotta, hogy mindig van annyi anyagjuk, ameny. nyire szükség van. Igaz, hogy nincs megfelelő tar­talékjuk. Ezért is gondol­koznak úgy a kísz-bsű, hogy minden vashulladékot összegyűjtenek. Ebben a hónapban több, mint 4 ton­na vashulladékot adtak át á MÉH-nek. A vasgyárak várják az ócskavasat, hogy új anyagokkal viszonozzák' ezt a segítséget á ktsz-nefc, s hogy minél több vasa!', fémet, új acélt adhassanak az országnak. r\W>\XN\\\ W vrv .-x ,V .-X X. X .X-CV ,v xx-vrv X' A HÉT KÖNYVEI POLITIKAI MÜVEK; Andies Erzsébet; A magyarországi munka eme,’íralom az 1848—1849-ta forradalomtól és szabadságharc­tól az 1917-os Nagy Oldó bori Szocialista Forra­dalomig. 2 kiadás Si __ SZÉPIRODALMI MÜVEK: Arany János összes Műtőmén vei. I—III. kötet 120.— Mikszáth Kalman: Elbeszélések 1887—1899. 2. kötet 35.— Mórioz Zsigmondi Sárarany. — Az istenháta mosott 25 50 IFJUSÁCI ÉS MESEKÖNYVEK: Hazádnak rendületlenül. Versgyűjtemény 12.— vidor Miklós: Kék korlát. Regény 15.50 Gál Zsuzsa—Máday Crélé: Pctorke játékai. Képeskönyv 13.— MŰSZAKI KÖNYVEK: Magyar: Béla: Villamos mérőműszerek és mérések » híradástechnikában 34.50 MEZŐGAZDASÁGI SZA K KÖN Y V EK : Prohászka Ferenc: Szóló is bor 13.— Schandl József: Juhtenyésztés. Függelék. A kecske tenyésztése 50.— ISMERETTERJESZTŐ MÜYEK: Lányi Cyörgy—'.Vissinp»r Márton: Akvarisztika 46.— László Magda—Péter Emmi: A csecsemő és kisgyermek öltöztetése 18.50 Szabó László sakkbajuok Nyíregyházán Az átadott ócskavasért újat kapnak a > as- és Fémipari KTSZ dolgozói (Városiak faliul Az íróasztal mellett kö­zépkorú férfi hajolt a papír fölé. Fekete haja előrehul­lott. A lelógó hajtincsben a fehér szálak ezüstösen csil­logtak. A külső világgal el­lentétben — ahol most min­den jel, a falevelek hullása, a csipős őszi szél, az avar, a természet enyészetét tük­rözte — a csinosan beren­dezett, kellemes, meleglc- vcgöjű szobában tavasz volt. S ez elsősorban Eitel- huber Károly elvtárson volt tapasztalható. Alig néhány hete birtokolja ezt a helyi­séget, jóformán még meg sem melegedett itt, nem is­meri eléggé a környezetet, az embereket, de örül, a munka láza hevíti. Vidám és jókedvű. Nagy terveket forgat fejében. Amikor így munka köz­ben találkoztam vele és el­néztem, hogyan dolgozik, az a sokezer bolsevik harcos, komszomolista jutott eszem­be, akik önként jelentkez­tek a természet meghódítá­sára, sokszázezer hektárnyi szüzföld megművelésére es új városok építésére a táj-', gán, Szibériában. A párt hívta őket, mentek. Lám: nálunk is valami hasonló történik. Nem tízezer hol­dak feltöréséről van szó, az igaz. De éppolyan nagy feladat a meglévőt na­gyobb és nagyobb termésre kényszeríteni. És jönnek a kommunisták. Jönnek segí­teni. Városi irodákból, gé­pek mellől, építőállványok­ról... — Hogy érzi magát Sza­bolcsban? — érdeklődtem. Mosolygott. — Ahol munka van, ott jól. Itt pedig van bőven — válaszolta határozottan a vásárosnaményi járási párt- végrehajtóbizotlság másod­titkára. — És a. család? ... — Lassan megszokják ők is az új környezetet. Eitelhuber elviárs Buda­pestről, a Gecrghiu-Dej hajógyárból került a párt- bizottságra. Két kislányá­val, feleségével költözött új otthonába. Idejét nem akartam elrabolni. Láttam, amint egymásra rakta a te- leírt papírlapokat. Az utol-í so simításokat végezte a beszámolón. Titkári érte­kezletre készült, melyen e november havi taggyűlé­sekkel kapcsolatos feladato­kat tárgyalják majd meg. Berregett a telefon. — Azonnal intézkedünk ■— válaszolta a tiszaszalkai gépállomás titkárának. Üjabb telefon. Véleményt kértek tőle. Eitelhuber elv­társ érvelt, magyarázott, tanácsokat adott. A drót másik végén megköszönték a felvilágosítást. Én is el­köszöntem tőle, s megígér­tem, meglátogatom ottho­nában. Rákóczi utca 6, első eme­let. Itt lakik Eitelhuber elv­iárs családjával. Szépen, ízlésesen berendezett Isis lakás. A belső szobából rádiózene szűrődött ki. Fe­lesége mosott. Zsuzsika is­kolában volt, Erzsiké pedig vízért ment. Kérdéseimre örömmel válaszolt. — Már az iskolában is tudták, hogy Pestről jöt­tünk. — magyarázta. — Hogy fogadták a gye-1 rekeket7 — Az igazgatóhelyettes, Felhős Ferencné nagyon kedves volt hozzánk. A két kislány, Erzsiké ép Zsuzsika most Naménybdn új barátnőket talállak ma­guknak. Ügy, mint édes­anyjuk. Nincs egyetlen nap. hogy vagy az igazgatóhe­lyettes, vagy a járási pártbi­zottság valamelyik munka­társának felesége ne hívná meg látogatóba a Pestről érkezett családot. Szeretik őket. — Szokatlan még üt, úgy-c? Eitelhuberné mosolygott. — Csak a víz a probléma. — Nem nagy dolog — vágott közbe férje. Reggel mielőtt bemegyek dolgozni, hozok két vederrel és elég. Csak ilyenkor kell több, amikor mos — mutatott a teknő felé. A lakással meg vannak elégedve. Az igaz, hogy mi-; kor eljöttek, sokan mondo­gatták Eitelhuber elvtárs­nak a gyárban: — Most mész el, amikor jösszkomfortos lakást, k.ip- ' tál? — A párt szólít, megyek i — válaszolta a tapasztalt] pártmunkás. A feleségén is csodálkoz­tak a szomszédasszonyok. De ö így válaszolt: — Nekem ott a helyem a férjem mellett. Aggódik most is férjé­ért. — Sokszor későn jön ha­za — panaszolta. — Hozzá kell szokni — mosolygott feleségére a má­sodtitkár. — Tudom, hogy hol van, hisz nem is az bánt engem, hanem az, hogy csak egy lakáskulcs van, s nem tu­dom, mikor alszom el, s akkor nem, tud bejönni. Nevettünk. — Megoldjuk azt is — válaszolta Eitelhuber elv- társ. Eitelhuberné az SZKP II. évfolyamán tanul. Szorgal­mas, munkaszerető asszony. Szabadidejében a kis szőlő­lugasban, a kertben foglala­toskodik. Betakargatta a szőlőtőkék töveit, úgy, ahogy azt a nagymamiék- nál látta sok-sok évvel ez­előtt. Az egész család örömmel i ismerkedik a mezőgazda- 1 s ággal. — Engem nem lehet ám zavarba hozni — mutatta az új másodtitkár a „Mező- gazdasági Zsebnaptárt“. Az agrártudományi kér* désekkel teleírt füzetek is ott sorakoznak az íróasztal fiókjában. Ha szükség van rá, azonnal előveszi. — Különösen az állatte­nyésztést szeretem-. El is határoztam, hogy a tavasz, szál beiratkozom a máté­szalkai mezőgazdasági tech­nikumba. Most miután a papa is belekóstolt a mező­gazdasági tudományokba, Erzsikét, a kislányát is erre nógatja. A gyerek azzal ér­vel, hogy ö kísérletezni akar. — Sebaj, lányom — vála­szolja mosolyogva Eitelhu­ber elvtárs, hisz a mező­gazdaságban aztán igazán kísérletezhetsz, amennyit akarsz. A nevelő munka nem lesz hiába való, mert Erzsi­ké is megszereti a mezőgaz­daságiam, s két év múlva már együtt tanulja apjával, aki fáradságot nem ismer­ve, most is dolgozik, tanul, képzi magát, hogy táxeoL- gáljon a párt bizalmára FARKAS KÁLMÁN,->

Next

/
Oldalképek
Tartalom