Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-30 / 281. szám

1055 mir ember SO, szerda N £ P L A P a Á magyar nők üzenete a Nemzetközi Demokratikus NőszÖYetség megalakulásának 10, évfordulója alkalmából A Szovjetunióban lortéitt legutóbbi termőnuklcáfis fegyverkísérletek külföldi Yissíliangja egyesült Államok Mi, a magyar nők kép­viselői, akik összeültünk, hogy megünnepeljük a Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség megalakulásá­nak 10. évfordulóját, mele­gen üdvözöljük a Nemzet­közi Demokratikus Nőszö­vetséget, a világ békesze­rető asszonyainak szerveze­tét. Á magyar asszonyok kül­döttei 10 évvel ezelőtt ott voltak Párizsban ennek a nagyszerű szövetségnek a születésénél. Negyven más ország asszonyainak 850 küldöttével együtt fogad­tuk, hogy megvédj ük a nők gaz­dasági, politikai és szo­ciális jogait, harcolunk gyermekeink egészséges fejlődéséhez szükséges feltételek megteremté­séért, harcolunk, hogy örökre megszűnjön a fasizmus minden for­mája és valóságos de­mokrácia legyen az egész világon. Ünnepé­lyesen megfogadtuk, hogy lankadatlanul harcolunk a tartós bé­ke megteremtéséért a világon, amely egyet­len biztosítéka család­jaink boldogságának, gyermekeink fejlődésé­nek. A magyar asszonyok meg­tartották fogadalmukat. Eredményesen harcolunk azért, hogy alkotmányadta jogainkat ne csorbíthassák maradi nézetek, régi szoká­sok. Segítettük felszántani az árvák könnyeit, segítettük eltakarítani a romokat, fel­építeni az otthonokat és az iskolákat és segítünk kor­mányunk minden olyan in­tézkedésének végrehajtásá­ban, amely az anyák és gyermekek védelmét szol­gálja. Baráti szeretettel láttuk vendégül más országok asz- szonyait és örömmel küld­tük el követeinket a hatá­ron túlra, hogy a kölcsönös megismerés és barátság se­gítségével építsük a nők nagy egységfrontját. Harcoltunk és harcolni fogunk a béke megőrzéséért, munkahelyeinken és ottho­nainkban, munkával és fel- világosító szóval. Nem felejtették el a ma­gyar asszonyok a Nemzet­közi Demokratikus Nőszö­vetség Budapesten megtar­tott II. kongresszusán el­hangzott figyelmeztetést: mi is felelősek vagyunk gyermekeink, népeink, az emberiség és a történelem előtt a béke megvédéséért. Ha mi asszonyok — az em­beriség fele — zárt sorok­ban állunk ki a háborús uszítok ellen, akkor meg lehet akadályozni a hábo­rút. Ez a budapesti kongresz- szus, amelyen 51 ország küldötteit üdvözölhettük ha­zánkban, ma is lelkesítő emléke a magyar asszo­nyoknak. Küldötteink el­hozták hírét a nagyszerű koppenhágai világkongresz- szusnak és a nők jogairól szóló felhívásnak. Az anyák nemzetközi kongresszusá­nak üzenete megremegtette mindannyiunk szívét. Büszkék vagyunk, hogy megalakulása óta tagjai va­gyunk a Nemzetközi De­mokratikus N ószövetségnek és résztvettünk minden megmozdulásában. Karácsony Károly, a csengersimai községi tanács vb. titkára arra kérte szer­kesztőségünket, legyünk se­gítségükre, hogy megkezd­hesse újra működését köz­ségükben a postafiók. Szerkesztőségünk továb­bította a bejelentést és a Debreceni Postaigazgatóság a következőket válaszolta: „A csengersimai fiókpos­Büszkék vagyunk, hogy a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség ma már 80 or­szág bátor asszonyait fűzi egybe és úgy érezzük, hogy növekedésével a mi erőnk is nő. Büszkék vagyunk, hogy a Nemzetközi Demokrat'kus Nőszövetség — és soraiban mi is — részesei vagyunk a békemozgalom sikereinek. Köszönjük a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség­nek-, hogy megmutatta, mi­lyen erősek vagyunk, ha összefogunk. ígérjük, hogy mi, a fel­szabadult Magyarország szabad asszonyai továbbra is mindenütt ott leszünk, ahol a békét, a nők jogait, a gyermekek boldogságát építik. Üj, nagy sikereket kívánunk a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség ve­zetőinek és minden nőnek, aki a Nemzetközi Demok­ratikus Nőszövetséggel azo­nos célokért harcol. Éljen a világ asszonyai­nak összefogása, a tartós békéért, a népek barátsá­gáért, a gyermekek, a csa­ládi otthonok boldogságáért, tát november 3-án újból megnyitottam. A fiókposta megnyitására pontos határ­időt megállapítani nem le­hetett, mivel az elsősorban a jelentkező postakezelő postai vizsgájától, szakmai felkészültségétől és a táv­beszélő központ áthelyezé­sétől függ. Török János osztályvezető.” A New York Times szer­kesztőségi cikkben foglal­kozik a Szovjetunióban leg­utóbb történt termonukleá­ris fegyverkísérletekkel. A cikk ideges hangja emléke­zetbe idézi N. Sz. Hruscsov- nalc azokat a szavait, hogy a Szovjetunióban kipróbált bombák hassanak „azoknak az idegeire, akik háborút veretnének kirobbantani.” A New York Herald Tri­bune elhallgatja a fegyver­zet csökkentésére és a tömegpusztító fegyver el­tiltására előterjesztett is­mert szovjet javaslatokat és cinikusan azt állítja, hogy a Szovjetunió nem adta -bizonyítékát annak, hogy valamennyire is reálisan kész csökkenteni a hagyo­mányos fegyverzet terén meglévő előnyét.” A lap az atom- és hidrogénfegyver eltiltása ellen foglal állást. ANGLIA Az angol sajtó továbbra is jelentős figyelmet fordít arra a TASZSZ közlemény­re, hogy a Szovjetunióban termonukleáris fegyvereket próbáltak ki. A Times és a Daily Telagraph And Mor­ning Post részletesen is­merteti a TASZSZ-közle- ményt, valamint N. Sz. Hruscsov bangalori beszé­dét. Az angol lapok többsége kihagyja a beszédnek azt a részét, amelyben arról van szó, hogy a Szovjetunió sohasem fog visszaélni ez­: A belgrádi rádió jelenti: Belgrádban, valamint Jugo­szlávia városaiban és fal­vaiban hétfőn számos ün­nepségre került sor a Ju­goszláv Szövetségi Népköz- társaság kikiáltásának 10. évfordulója tiszteletére. Jugoszlávia dolgozó né­peinek szocialista szövetsé­ge és a belgrádi Városi nép- bizottság héfőn este ünnepi hangversenyt rendezett. A hangversenyen megjelent Joszip Broz Tito köztársa­sági elnök, Mosa Hjade, a szövetségi nemzetgyűlés el­nöke, Szvetozar Vukmano­zel a fegyverrel és hogy boldog lesz, ha ezek a bom­bák sohasem robbannak fel városok és falvak feleit. A Times a termonukleá­ris fegyver kísérleteivel ’foglalkozó szerkesztőségi cikkében amellett foglal ál­lást, hogy „mielőbb meg kell valósítani a fegyver­zet szabályozásának és el­lenőrzésének terveit. „A lap azonban nem tesz emlí­tést a tömegpusztító fegy­ver eltiltásáról. FRANCIAORSZÁG A párizsi lapok fő figyel­me a Szovjetunió leg­utóbbi termonukleáris fegy­ver-kísérleteivel foglalkozó TASZSZ-közleményre össz­pontosul. A lapok többsége ■kiemeli a TASZSZ közle­ménynek azt a részét, amely hangsúlyozza, hogy a Szovjet kormány az atom- és hidrogénfegyver éltiltá­sa, a hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtése mellett foglal állást. Több lap felhívja a fi­gyelmet arra, hogy N. Sz. Hruscsov beszédének azt a részét, ahol arról van szó, hogy a legutóbbi bomba robbanásának ereje „több­millió tonna szokásos rob­banóanyag felrobbantásával egyenlő, pontatlanul fordí­tották”. (A nyugati sajtó először azt írta, hogy a robbanás ereje egymillió tonna robbanóanyagéval egyenlő.) vics-Tempo, Alekszander Rankovics és Rodoljub Cso- lakovics, a végrehajtó ta­nács alelnökei, valamint a Belgrádban akkreditált dip­lomáciai testületek vezetői. ÍÜ A jugoszláv nemzeti ün­nep alkalmából Joszip Broz Tito köztársasági elnök összesen mintegy 0.800 sze­mélyt részesített különböző kitüntetésekben. A szerb végrehajtó tanács amnesz- tiarendeletet bocsátott ki, amelynek alapján közel öt­százan közkegyelemben ré­szesültek. Csengersima megkapta a fiókpostát Ünnepségek Belgrádban a Jugoszláv Szövetségi Képköztársaság kikiáltásának 10, évfordulója alkalmából Egyedülálló ajándék Egy bengáli kézműves egyedülálló ajándékot ké­szített N. A. Bulganyin ré­szére: egy fél rizsszemet, amelyre angol nyelven a következő szavakat véste: „Bulganyin marsall, mi In­diában — akarjuk a bé­két.” A felirat másfél mil­liméter hosszú, és termé­szetesen csupán nagyítóval olvasható. A fél rizsszemei kristály tartóban helyezik el. A nyugatnémet lakosság nyolcvanöt százaléka az ujrafellegyverzés ellen foglal állást A bonni kormány betil­totta, hogy nyilvánosságra hozzák az egyik nyugatné­metországi közvéleményku­tatás eredményét. A meg­kérdezettek nyolcvanöt szá­zaléka nemmel válaszolt a közvéleménykutatás során arra a kérdésre, hogy „szí­vesen látná-e fiát vagy férjét ismét katonaként”. Eisenhower elnök hétfőn ismét bekapcsolódott az aktív politikai életbe Az amerikai rádió jelenti, hogy Eisenhower elnök em­lékezetes szívrohama óta hétfőn kapcsolódott be is­mét teljesen az aktív po­litikai életbe. Eisenhower hétfőn háromnegyedórás megbeszélést folytatott Leonard Hall-lal, a köztár­sasági párt elnökével. A megbeszélés után Hall ki­jelentette az újságíróknak, hogy Eisenhowerrel folyta­tott beszélgetése „igen biz­tató volt” és szerinte „Eisen­hower valószínűleg újból je­löltei magát az elnökvá­lasztáson.” SZABÓ GYÖRGY: A MENYECSKE PEMZE (4.) v | Hűvös idő volt, csillagos I és borús egyszerre. Lomha szakadozott felhőrongyok, úsztak az égen és a csípős, szélben érződött a hófelle-j gek hidegsége. A friss le­vegő józanította . a három embert, s az orruk, arcuk kipirosodott, a fejük is tisz­tább lett. Ez minél inkább bekövetkezett, annál keve- j sebbet szóltak, inkább gon- j dolkoztak. Vadasnak is ke-: ríngtek, csapongtak a fejé­ben a legkülönbözőbbb gon-, dolatok, de lépkedett, bár egyre kevesebb céltudattal,' gyengébb meggyőződéssel. Élűiről másodiknak, majd harmadiknak maradva. Mi­nek is menne oda, egy megháborodott asszonynál mit keresnének... ha még ■nem lenne ez a baja, az más... de ha kinézne a felesége és észrevenné? Erre kirázta a hideg, szinte már hallotta is: „Vén gyalá­zatos..-. éjszakának idején,j amikor más jófélék alszik,* 1 az utcán kóborog, a házára megy valakinek.;. Anicá- j nak..." Huh, huh . . Fújt, mert fázott. Már éppen ssó- lani akart a hidegről, arról,' hogy talán még hó is esik az éjszaka, amikor eszébe villant valami: ő el is szök­hetne, hiszen itt mennek el a kapuja előtt... ezek meg, ezek a részegek, hadd men­jenek Anicának a lakására. Talán mégis figyelmeztetni kellene, hogy nem illő, de akkor nem szabadul meg tőlük.... Ekkorra éppen a kapujuk elé ért. Belépett. A két em­ber pedig behúzott fejjel lépkedett tovább. Az ud­varon már nem járt más a fejében, mit szól a felesége, hol a. dara, hol volt eddig. Bizony abból a nagy neki- indulásból, ami a kocsmá­ban eUöllötte, már nem volt semmi. Ügyannyira, hogy, az ajtó előtt meg is állt. Aztán megkeményítve magát, nagy elhatározással, hogy „lesz ami lesz“, belépett. Az asszony már az ágy­ban volt, a lánya a ház má­sik végében a kisszobában aludt. Az ajtónyikordulás- ra felesége felnézett, aztán felkönyökölt. Vadas nyomban szeretett volna valamit mondani, de az asszonynak illő előbb, az nem is késlekedett. — Na, tete ... hát, talán követ vágott a mónár? — kérdezte gúnyosan. Vadas elnevette magát.l Erre aztán az asszony még j jobban dühbe jött. — Persze te odavagy, a disznó meg éhen... Mondta, mondta és minéí| sértőbbet, minél nagyobbat] mondott, annál nagyobbat szeretett volna mondani,' mert olyan az asszony ilyen- ] kor, mint a gyermek, ha füllent, a kis hazugság húz-- j za belőle a nagyobbat. De Vadas nem szólt, állt kabá­tostól a kemence mellett. Hallgatta. Hallgatott. Aztán már nem is hallgatta, mert t a •melegre kezdett benne a szeszbódulat virágzani. Né­hány percig önmagát figyel­te, aztán erről is megfeled­kezett és újra a pénz, a kocsmai beszélgetések zeng­tek a fülébe. Minden moz­gott két bizonytalanodó sze­me előtt. Egyszer még belé- nyilalt, hogy nicsak, már állni is milyen nehéz, hogy mozog az árnyéka előre, hátra a falon, de ez már a józanság utolsó játélca volt benne, aztán elszölcött va­lahol, mintha a füle lyuk- ján bújt volna ki. Utána rettenetes zsongó csendessé­get hallott, aztán egyre sürvebben belebeszélt vala­ki: szövetkezet, pénz . ■. szö­vetkezet ... te János, olyan vagy így, mint a ... — ...Mint a... mint a... — mondta hangosan és felemelt ujjal közelített az asszonyhoz. — Mint a disznó . ■ . el- iiiad az eszed... Hol a pénz. hol a daráltatási pénz? „Pénz, pénz... hol a pénz? Ja... igen, mag van... olt van a komód­ban ... de hol“ — Majd én — niondta és már húzta is kifelé a ko­mód fiókját. Az asszony azt hitte, hogy megint vissza akar menni a kocsmába, csak pénz kell neki, azért jött. Álég a ka­bátját sem vetette le. Ha most engedi elvinni a pénzt,' mind megissza, vagy elszór-1 ja­Leugrott az ágyról. — Te, te __Ezt én. rak­tam össze ... Ezt nem iszod el — kiabálta és férje elé állt. — Te? Akkor nesze! — kiáltotta és a pénzt, úgy ahogy be volt kötve egy ru­hába, az asszony arcába vágta, aztán adott hozzá két pofont is. — Ez is a tiéd ... Vert volna meg az 1 isten, amikor elvettelek!...] Káromkodott, az asszony1 pedig hangos sírással vissza­feküdt az ágyba. A párná­ra borult és sírt. Még soha sem kapott ki a férjétől és most nagyon zokon vette. Nem is az ütés fájt, inkább az, hogy kapott. Vadas meg állt a ház kö­zepén és elsötétült arccal j nézett maga elé. Útját állja1 az asszony, hát ki kereste ezt a pénzt... ű rakta, össze, de kiéből? Majd ő. megmutatja ezután, ki pa­rancsol itt. Eddig haliga-' tott, sohse verte meg ... de nem is olyan nagy dolog ez, ezt még máskor is meg­teszi .. -. Hát ennek a kutya asszonynak több a pénz, mint az ura akaratja... a pénz, az a ... széttépem, szót... Odaugrott — már úgy, ahogy egy részeg ugorhat — és felkapta a pénzt. A ruha szétoldódzott az ütés­től, de a szép piros száza­sok — tizenkét darab — együtt voltak, összemarkol­ta, hogy csak úgy ropogott a töretlen papiros. — Nyávogjatok ... most l égetek... most az én ke­zemben vagytok... — mo­rogta, aztán nézte a pénzt, hogy nyávog-e. De azok nem szóltak, inkább mintha hízelgőén pirultak volna ar­ca előtt tartott két marká­ban. — Szegények... — gon­dolta és leengedte maga mellé két összcszoritoít öklét, úgy pénzestől együtt. — Mert az asszony! lángolt benne a harag, de csak fellángolt, mire oda­fordult, hogy még üt az asz- szonyon, elmúlt. (Folytatjuk.) December közepén új nyugatnémet-francia tárgyalásokat tartanak a Saar-kérdésről Berlin, (MTI). Sajtójelen-' tések szerint Brentano bon-! ni külügyminiszter decem-! bér 11-től 18-ig Párizsban fog időzni, ahol résztvesz a nyugateurópai unióhoz tartozó államok külügymi­nisztereinek, majd a NATO' miniszteri bizottságának ülésén. Beavatottak úgy tudják, hogy ez alkalommal meg­kezdődnek Párizsban a Saar-kérdésre vonatkozó újabb nyugatnémet-francia tárgyalások is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom