Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-09 / 238. szám

SARI BIRO * PgTzések a Faluszínház mátészalkai előadásáról Nagyszerű kiállítás nyilt meg Nyíregyházán Nagyszerű kiállítás nyílt meg tegnap délelőtt a Jósa Andris Múzeum három kiállítási termében: kínai és japán fa­metszőművészek mutatkoztak be műveik­kel. Emberöltőket átölelő kiállítási anyagban gyönyörköd hettek a nézők, hi­szen a kínai könyvnyomtatás, és vele együtt a fametszet-sokszorcsítás évszáza­dokkal megelőzte az európai könyvnyom­tatást. Virágzó illusztráció-művészet vo't már akkor Kínában, am kor Európá­ban még nem is hallottak ilyenekről. Az európai szem számára először szo­katlan, de aztán csodálatosan szép képek sorakoznak egymás mellett a XVII. szá­zadtól napjainkig. Világhírnevű kínai és japán fametszők, festők, Csi Pai-si, Ho­kusai és mások nevével ismerkedhetünk meg. Virágok, madarak, állatok, egészen egyszerű motívumok váltakoznak, komp­likált és gazdag tájképekkel, életképek­kel. Külön érdekessége a kiállításnak az új Kína fametszetei. Ez technikában és ki- fejezo'Tródh"''1 eltért a régi kínai művé­szettől, és miként új élet született Kíná­ban, ezt az új életet tükrözik a képek. Érdekessége a kiállításnak a 95 éves, ma is élő legnagyobb kínai művésznek, Csi Pai-si-nek 8 képe, és Su Pei-hung híres csikó-képe. A japán művészek közül Ho- kusái művei emelkednek ki. Méltán tart­hatják a világ egyik legnagyobb, legzse­niálisabb rajztehetségének. Természetesen sem rövidebb, sem hosszabb cikkben nem lehet hűen visz- szaadni mindazt a látnivalót, amelyet a kiállítás termei nyújtanak. Azt azonban le lehet szögezni, — s ezt hangzotatta megnyitó szavaiban Gulyás Emilné elv­társnő, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnökhelyettiüfee, — a kiállítás hozzájárul a népek közötti barátság el­mélyítéséhez, a kulturális kapcsolatok erősödéséhez. Munkáshagyományok gyűjtése a szociális otthonokban Móricz Zsigmondi „Sári bíró“ című vígjátéka a szá­zadforduló idején egy nyír­ségi faluban játszódik. A vígjáték a nézők elé vará­zsolja a századforduló gaz­dagparasztságát. Azt a vég­telen kapzsi szellemet, mely a harácsoló ku Iákok jellemzője volt, s jellemzője lenne ma is, ha dolgozo né­pünk nem szabna határt ebben., A darab egy bíróválasz­tás bonyodalmain keresztül leplezi le a gazdagparaszt­ság tetteit, érzéseit. Bemu­tatja azt a belső civódást, marakodást, mely a kutyá­kat a konc körül, vagy mint a darabban mondják, „a húsosfazék“ mellett jel­lemzi őket. Sári bíró már 23 esztendeje uralja a falut. Most a következő választás­ra készülnek. A bíróné, — aki különben az egész da­rab fő méregkeverője, — mindent nv 1 - hogy a Sári bírót újra' megválasz- szák. Képes volna saját gyermeke boldogságát is feláldozni. ' De nem riad vissza a falu szegénységé­nek félrevezetésétől, sem, hamis ígéreteket tesz, hogy a választásra maguk mellé állíthassa azokat. Az a vá­gya, hogy a rétaljai föld­jeiket a legelőosztáskor ki- kerekíthessék, ezért min­denre képes. A közlegelő eddig mindenki tulajdona volt. A kulákok már előbb úgy határoztak, hogy fel­osztják maguk között, mint ahogy az erdőt is felosztot­ták. De most a bíróné meg­ígéri Varjúnak, hogy nem nyúlnak - legelőhöz. De ha így sem mégy az egyhangú választás, r'drm- a kontrak­tusokat, — adósságlevele­ket, melyek segítségével ed­dig sakkban tartották a fa­lut, — veszik elő, behajt­ják az uzsorát, hogy föl­dönfutóvá legyen minden­ki. Megismerjük a darabból egy régi községi választás összes aljasságát. Azokat a módszereket, melyekkel va­laha nemcsak a bírókat, ha­nem a kő—-iselőket is vá­lasztották. Móricz Zsigmond e vígjátékban leleplezi e választár j'-^t és a gúny fegyverév .1 nevetségessé te­szi a kulákokat. De a néző nemcsak nevet rajtuk, ha­nem igazi arcukat is meg­ismeri, belet*'1- - "'kbe Móricz Zsigmond jóvoltá­ból. Sári bírót F. Nagy Imre el veníti meg a színpadon. Egy hosszú évtizedek óta papucs alatt élő gazdagpa­raszt ez. Ügy látszik,, hogy az asszonyuralommal együtt a bírói bot birtok­lása is nagyon ránehezült mär. S úgy gondolja, hogy h a bírói bottól megszaba­dul, talán az asszonyi zsar­nokságnak is bizonyos mér­tékig vége lesz. Ez a moz­gatója tetteinek, meg aztán valahogy ő.érzi, tudja azt, hogy nem lehet olyan ko­moly az ellentét a gazdag- p'arasztság soraiban, hogy meg ne egyezni a gyerekeik gazdagodásáért. F. Nagy Imre alakítása a legkövetkezetesebb, leg­jobb az összes szereplők kö­zött. Bár itt egy kicsit túl­megy a határon, egy kicsit meg is kedvelted magát, s ez hiba. Nem húzza alá eléggé ennek az embernek az aljasságát. Nem hangsú­lyozza színészi eszközökkel eléggé, hogy mennyit vétett a bíráskodás ideje alatt, — ha az asszony utasítására is — a szegény népnek. Pintér Zsuzsa a birónet alakítja. Szerepét érti, s mégis néhány helyen, külö­nösen a második felvonás­ban nem éli át eléggé. Ki­csit átlátszó, a partner is észreveheti. — ha még olyan együgyű is, mint Ve­rőm — e kétszínűségében a játéka. A harmadik felvo­násban az ura vígasztalá- saban, s az utolsó képekben emelkedik a legmagasabb­ra, itt elfelejteti a nézővel, hogy színházban ül. Csak az utolsó kép, a közös Sári bíró-nóta figyelmezteti a nézőt arra, hogy színdara­bot lát. De nem az ő hibá­ja, Móricz Zsigmond felol­dása teszi ezt. Jóska szerepét Győri Gyula játssza. Ez a legény 19 esztendős falusi külák- fattyu. Kicsit gyámoltalan kamasz. Ezt ki is mondják róla a daraoban többször. De sajnos, csak kimondják, látni nem láthatja a néző, mert Győri Gyula alakítása inkább hasonlít hősszerel­meséhez. És itt kell beszél­nünk még a dialektus hasz­nálatáról. A színészek igye­keznek valamiféle szatmári nyelvjárásban beszélni. De ez, sajnos, nem sikerül. Nem egyöntetű a nyelvjá­rás használata, és Győri Gyula is nagyon sokat vét ebben. Sőt az ő nyelvének inkább dunántúlias zamata van. Győri Gyula az udvar­lási jelenetnek egyikét-má- sikát e hibák mellett jól oldja meg. Az első találko­zás a Lizivel a zacskójáték idézi legjobban az ügyetlen parasztlegénykét. De néha itt is hősszerelmes lesz. — Győri Gyula' valószínű ren­dezési hibából állt így a kö­zönség elé. Lizi, a szerelmes fiatal leány, Pengő Kovács lánya, Várady Zsuzsa tolmácsolá­sában elevenedik meg a né­ző előtt. Kedves ez a leány, de a bensejében már ott izzik az eszes,, harácsoló, s kegyetlen kulákasszonyok természete. Kedvessége még nem álarc, nem úgy, mint a bírónéjé. Várady Zsuzsa jól oldja meg feladatát. Azért nem domborodik olyan magasan ki az elő­adásból, mint kellene, mert partnere már az említett hibákkal játszik. Jól sike­rül a harmadik felvonás­ban a bírónéval való vesze­kedés! jelene^. s az a kép is, ahol bocsánatot kér ke­resztanyjától, s megmondja, hogy mindent tőle tanult. Hiba nála is főleg a nyelv­járás használtában van. Honffy József, Hajdó só­gorát ki kell emelni, ez az ember a legvadabb kulá- koknak a típusa. Minden második szavában bottal, s ököllel akarja „ráncbaszed- ni“ a szegény parasztokat. Ezt a vadembert Honffy Jó­zsef megutóltatja a nézővel. Rajta keresztül a ma kulák- jának egyik típusára is rá­ismerünk. Pengő Kovácsot Fülöp Sándor alakítja. Ez az új bíró, aki vágyakban, célok­ban nem különb, mint a Sári bíró volt. Cs_k abban más, hogy őt nem az asz- szony kormányozza, hanem a maga feje viszi. Fülöp Sándor jól oldja meg fel­adatát. Bár néha nem érez­zük kellően azt a fölényt, mely a szerepből árad. Kü­lönösen az első jeleneteknél van híja az átfűtöttségnek, melyet túl sok mozgással próbál pótolni. Terka (Gadányi Böske), Marci (Ilniczky Ildikó), Ve- róni (Varga Ilona), Gedi (Salamon Tibor) és Pistike (ifj. Győri Gyula) kiegészí­tői, s kedves színfoltjai az előadásnak. Veróni kicsit túlságosan gyámoltalan, együgyű, s így a vártnál nagyobb a kontrasz közte és a biróné közt. Manci, a szuszka leány, a minden le­gényt szerető, röhécselő unoka, sokszor nevetésre fa­kasztja a nézőt. ■ Gedi szöl- galegény. Még pedig a vers- fabrikálók fajtájából. Ó ta­lán az egyedüli szegény- paraszti pozitív alakja az egész előadásnak. Sajnos, igen kis szerepe van, s igén keveset tudunk meg róla. Varjú (Hajdú Endre),. A falusi lumpenprole társig képviselője ez az alak. Baj, hogy Móricz Zsigmond fő­leg az ő szájába adja a bí­rálatot. Varjú a voksat árulja az egész darabon ke­resztül. Hol Sári bírónak, hol Pengő Kovácsnak ajánl­ja ezt. Ez az alak testében, lelkében rohadt. Hív szol­gája a kulákoknak. Sajnos, Móricz, mint a szegények „főkolomposát“, úgy állítja elénk, holott ez a figura in-’ kább rossz értelemben vett népszínművi alak. Hajdú Endre, a nyelvi zavaroktól eltekintve, elég jól oldja meg az író elképzelését. Ta­lán egy kicsit túlságosan ijesztő. S ebben is a rossz népszínművek alakjaira ha­sonlít. Mindent összevetve, a Já­szai Mari Állami Faluszín­ház újból jó előadást hozott megyénkbe. S ez nemcsak Móricz Zsigmond nagysz^flű vígjátékának, hanem a, szí­nészek gondos, jó játéká­nak is köszönhető. Várady György, a rendező, eltekint­ve a nyelvi hibák és Jóska szerepének rossz, felfogásá­tól, jól együtt tartja az együttest, s nagyobb törés nélküli előadásban tolmá­csolja Móricz Zsigmond mondanivalóját. H. SZABÓ JÓZSEF. Ötvenezer szereplője van a Thälmann firm második részének Az NDK-ban rövidesen bemutatják az Ernst Thälmann életéről készült filmalkotás második ré­szét. A film második ré­széhez, amelyen 1954 no­vember kizeoétöl egészen 1955 július közepéig, ösz- szesen 140 napon át dol­goztak, 180 kilométer iilmszalagot használtak fel. A külső felvételek egymástól 2.500 kilométer­re fekvő helyeken folytak, mint például Plamburg- ban, Moszkvában és Gor- kiban. A filmben 300 szí­nészen kívül mé” 50.000 m"” '■ ereplő és statiszta játszik. A 3000 méter hosszú színesfilm előadási ideje két és negyed óra. Különösen nemzeti fel­adatként rótta a népműve­lési munkásokra pártunk a munkásosztály hagyomá­nyos és szenvedésekben megacélosodott múltjának felkutatását és a megválto­zott boldog jelen írásos megörökítését. Az ország számos területén vizsgálják néprajzosok és népművélési szakemberek a munkásosz­tály kultúrájának múltbeli és jelenbeli világát. A ku­tatók és valamennyi nép­művelési munkás figyelmét szeretném ráirányítani egy olyan eddig kevésbé is­mert területre, ahol a lel­kes és hozzáértő kutató drágaköveket találhat. Me­gyénkben több kényelme­sen berendezett otthon van, ahol az olyan munkában megöregedett dolgozókat helyezte el az államunk, akiknek családjuk nincs, vagy pihenni ezekre a he­lyekre vágyakoztak. Ezek a helyek melegágyai a régi visszaemlékezéseknek, szin­te élő néprajzi múzeum minden ilyen otthon társal­góterme. Különösen figye­lemreméltó az a hely, ahol kizárólag volt városi kis- és nagyüzemi munkásokat he­lyeztek el. Megyénkben Máriapócson éli mintegy százhúsz volt budapesti kedves, öreg munkás falusi hétköznap­jait. Itt naponként szóbe­széd tárgya a volt munkás­sors, de a megszépült je­len is. Egy-két dal bemuta­tásával is szerelném bizo­nyítani, hogy érdemes pász­tázni a gyűjtőnek ezeket a helyeket is. Megemlítem, hogy az otthon lakói a régi nótákat, történeteket egy­másközt többször elmond­ják, így mindenki megta­nulja, sőt nagy a folklorizá- ció is. Ez a dal, melyet Mé­száros Sári, az 1895-ben született, volt szövőmunkás­tól gyűjtöttem, a „Munkás Marseillaise“ dallamára emlékeztet. Föl dalra társak, zengjen ajkunk A munka bús, de szent dalát. Mi dolgozunk, nagy hasznot hajtunk, De hol a kéz, mely dijat ád, De hol a kéz, mely áldva aid. A verítékért megfizet. Ez ád kenyérért kenyeret. Ment alamizsnát kér fáradva. Éhség, nyomor velünk. De még mi fölkelünk, Ki harcba száll, hadd vesszen ö, Szabad lesz a J ovo. Nem ismerünk renyhe rangot. Agas-bogas koronát. Szerszámot a naplótoknak. Kaszát, kapát, boronát. Legyen kérges annak is a tenyere, Aki miatt ninos a népnek kenyere. Piros zászlónk, vörös zászlónk Lebegteti a szellő, óer aiájá, jer aiaja Te jogtalan szenvedő. Testőrünk vagy, miért nem tartanál vélünk. Ha munkás vagy, nem lehetsz mi ellenünk. Elő. elő gyorsan elő Te jogtalan niunkáshad. Hórihorgas zsarnokidat Táborunkban hadd lássad. Dörögi velünk, ninos szá­munkra grácia. Éljen a munkásdemokráeia! Meglepően sok rabéne­ket, börtöndalt tud az egyik volt budapesti munkásasz- szony, akinek a férje hosz- szú ideig politikai magatar­tása miatt be volt zárva. Az énekek nagyrésze a dicső­séges Magyar Tanácsköz­társaság vérbe fojtása utáni időszak megélhetésnélküli nyomorában süllyedt em­ber elmélkedése és vágya­kozása a szabad világról, de figyelmeztetőül refrénsze- rűen visszacseng a verssza­kok végén a kapitalizmus és a Horthy-korszak bírá­lata: „Rab, rab, rab az egész világ“. Ezek az emberek maguk­kal hozva a börtön hideg, de mégis perzselő szellemű levegőjét, melynek áramlata oly sokszor életet simított az eltikkadt családtagok, hozzátartozók és barátok arcára. Egy különleges zárt, de bizakodó világ üze­nete áradt szét így minden­felé biztatásként a rácson Hétfő 13 órától: „A ter­mészet átalakítása“. (SZMK kultúrház). Előadó: dr. Mar- gitics Gyuláné. Kedd, 13 óra: „Honvédő harcaink tükröződése a ma­gyar irodalomban“. (SZMK kultúrház). Előadó: Nyú­lási Imréné. Szerdán, délelőtt 10 óra: ,,A téli alma tárolása“. — Bemutató az Ilona-tanyai tangazdaságban.. Előadó: Mohácsi Mátyás Kossuth- díjas kutató. Csütörtök, 13 óra: „Az atomenergia békés felhasz­nálása“. (SZMK kultúrház). Előadó: Lakatos István. kívüli világba. Ki ne lelke- sült volna a csendes pianó- ban dúdolt, de mégis oly sok bizakodást adó soro­kon: Almainknak hosszú éjjetén. Lehull kezünkről a rab bilincsei. Pihenni még a rabnak is szabad, A rabezolgalánc maid elszakad. Egy másik igen lényeges kérdés, mely folkloristát és népművelési munkást egy­aránt érdekel, a népdal ha­tása a munkásdalokra —i szöveg és dallam — és nem utolsó sorban a börtönök- ben keletkezett kommunis­ta siratókra, börtöndalokra.' A „Magyarországi munkás­dalok“ című, közelmúltban megjelent kiadvány hal­vány említést tesz erről, de talán elég gyűjtött anyag még nem állt a publikálok: rendelkezésére és így ké­sőbbi kiadványokban kap erősebb megvilágítást, Eh-, hez szeretnék adni, hely­szűke miatt csak egy, néni a legjobb, szerkezetileg is roskadozó, de első hallásra is népies dalra emlékeztető rabéneket. Margit körúti fogház Ablakára rászállott a bánat, Szegény fiú boldogságát Most temeti egy bús nóiaszoval, Könnyes szemmel fel, fel Tekint a hóval fedett házra És azután újra gondol Az elveszett boldog szabadságra. Édesanyám, ha nem jönnék Megnézni a nyilő orgonákat. Akkor téged, édesanyám. Ne epesszen utánam a bánat. Mondja csak meg Mindenkinek csendben, Hogy a rabság, ho?,y a rabság Vitt a sírba idő előtt engedi, FARKAS JÓZSEF. Csütörtökön, 17 óra: „A kertek varázslója“, (munka- bizottsági vita). Bessenyei klub. Előadó: Eötvös Lászlód Péntek, 18 óra: „A marxiz. mus és leninizmus a vallás-, ról“, (Pártoktatók Háza);í Előadó: Palló István, a köz-: ponti szakosztály tagja. Péntek, 13 óra: „Katona dalok a magyar népkölté­szetben“. SZMK kultúrház,; Előadó: Pódor Sándor: Szombat, 13 óra: „A betű; szerepe az ember életében" SZMK kultúrház. Előadó:' Porzsolt István, A TTIT jövő heti programja c^uutaL&m * MLaixéÁze.1 * DCnitika NÉPLAP 1355 október 3, tuíküj 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom