Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-21 / 222. szám

1955 szeptember SÍ, szerda NÉPLAP Húsz évre meghosszabbították a szovjet*finn barátsági szerződést Kivonják a szovjet fegyveres erőket Porkkala-Udd támaszpontról A szovjet—Hun tárgyalások záróiilésc Moszkva, szeptember 19. (TASZSZ) Szeptember 19-én dél­után a moszkvai Nagy Kreml Palotában további eszmecsere folyt N. A. Bul­ganyin, a Szovjetunió Mi­niszter tanácsának elnöke és U. Kekkonen, Finnország miniszterelnöke között a két- ország kölcsönös ba­ráti kapcsolatának tovább­fejlesztésére és további megszilárdítására vonatkozó kérdésekről. Szovjet részről a tárgya­láson részt vettek: N. Sz. Hruscsov, a Legfelső Ta­nács Elnökségének tagja, M. G. Pervuhin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, V. Sz. Szemjonov, a Szovjetunió külügyminiszterhelyetese, V. Z. Lebegyev, a Szovjetunió helsinki rendkívüli és meg­ölte Grotewohl minisz­terelnök hétfőn a Szovjet­unió és a Német Demokra­tikus Köztársaság kormány- küldöttségének ülésén záró­nyilatkozatot tett: B ulganyin elvtárs tájé­koztatott bennünket arról, >— mondotta többek között, — hogy a Szovjetunió kor­mánya határozatot hozott a főbiztosi hivatal megszünte­tésére és a korábbi ellen­őrző tanács határozatainak hatályon kívül helyezésére. Ezt a Német Demokratikus Köztársaság törvényhozó testületéi iránti bizalom ki­fejezésének tekintjük. Bulganyin elvtárs joggal utalt arra, hogy tárgyalá­saink, amelyek befejezésük­höz közelednek, nagy törté­nelmi jelentőséggel bírnak. Ugyanezeket a gondolato­kat juttatta kifejezésre Hruscsov elvtárs is. Mi tel­jesen egyetértünk ezzel a felfogással. Azon a nézeten vagyunk, hogy az a szerző­dés, amelyet itt megkötünk, hatásában azt a lehetőséget nyújtja, hogy a Szovjetunió és Németország közötti ba­ráti kapcsolatok kérdését a Német Demokratikus Köz­társaságból kiindulva, sike­resen kiterjesszük egész Né­metországra. Jövő fejlődé­sünk számára ez az egyik legdöntőbb politikai fel­adat. Mi is úgy véljük, hogy fnost nemcsak barátságunk elmélyítéséről van szó, ha­nem arról, hogy végérvé­nyesen megszüntessük ezzel a szerződéssel a népeink kö­zött a múltból származó rossz kapcsolatokat és hogy új baráti kapcsolatainkat két elvre építsük fel. Mind­két nép otyan társadalmi kapcsolatokra törekszik, amelyek nagy és széles perspektívákat követelnek meg a gazdasági, politikai és kulturális kérdésekben. Kapcsolatainknak tehát széles perspektívára van szükségük. Éppen ezért re­méljük, hogy baráti kapcso­lataink megalapozása min­den időkre szól és hogy ezek a kapcsolatok széttép- heteflenek. Ilyen talajról kiindulva, meg lehet valósí­tani azokat a nagy humá­nus célokat, amelyeket a szocializmus tűzött ki ma­ga elé. hatalmazott nagykövete. Finn részről a tárgyaláso­kon részt vettek: U, K. Kekkonen, Finnország mi­niszterelnöke, E. Skog had­ügyminiszter, R. Svento mi­niszter, R. Seppälä kül­ügyi államtitkár, E. Vuori Finnország moszkvai rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete. A tárgyaláson megegye­zés jött létre a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Finn Köz­társaság között, az 1948. április 6-án megkötött ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés érvényének meg­hosszabbításáról szóló jegy­zőkönyv tervezetére, vala­mint arra az egyezményre vonatkozóan, amelynek ér­telmében a Szovjetunió le­mond Porkkala-Udd terület Még néhány megjegyzést szeretnék tenni Hruscsov elvtárs fejtegetéseihez. Há­lával fogadjuk -mindenek­előtt azokat a kijelentése­ket, amelyeket Hruscsov elvtárs a németországi ha­ladó erőkhöz intézett. Amió­ta azt tűztük célul magunk elé, hogy a Német Demok­ratikus Köztársaságban le­rakjuk a szocializmus alap­jait, ezen a talajon talál­koztunk valamennyi bará­tunkkal, a legszorosabb baj­társi viszonyba kerültünk. Biztos vagyok abban, hogy valamennyi barátom .nevé­ben beszélek, amikor önök­nek itt azt az ígéretet te­szem, hogy nem térünk le erről a sikeres útról. — Hruscsov elvtárs igen meleg hangon nyilatkozott a szovjet embereknek né­met államunkba, a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóiba és az egész Né­metország munkásosztályá­ba, a dolgozó parasztokba, s a haladó értelmiségbe ve­tett bizalmáról. — Engedjék meg nekem, hogy önöknek, mindany- nyiuknak, kedves bará­taim, őszinte köszönetét mondjak munkánk megbe­csüléséért. — Még egy utolsó szót szeretnék szólni azokhoz a fejtegetésekhez, amelyeket Ön, Hruscsov elvtárs, a volt háborús bűnösökről tett, akik az általuk elkövetett A párizsi autóbuszdolgo­zók sztrájkja hétfőn egész nap teljes volt és kedden reggel sem lehetett autó­buszt látni a francia fővá­ros utcáin. A Metró közlekedését az igazgatóság, részben önkén­tesek segítségével igyeke­zett megjavítani, hétfőn azonban még a legtöbb vo­nalon ingyen közlekedtek az utasok, mert a jegysze­dők és az állomásfőnökök nem voltak a helyükön, haditengerészeti támasz­pontként való felhasználá­sának jogáról, és kivonja a szovjet fegyveres erűket e területről.. Megállapodtak a J. K. Paasikivi, finn köz- társasági elnök moszkvai tartózkodásáról szóló szov­jet-finn közlemény szöve­gében is. Az eszmecserében részt vett N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökségének tagja, Ü. Kekkonen, Finnország mi­niszterelnöke, N. A. Bulga- nyin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke. Elhatározták, hogy az eszmecsere eredményeiről jelentést tesznek a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa El­nöksége elnökének és a Finn Köztársaság elnöké­nek. bűncselekményükért bün­tetésüket töltik. Erről egé­szen röviden nyilatkozha­tok s ezt is csak azért te­szem, mert a polgári sajtó foglalkozott azzal a ténnyel, hogy mi itt nem tárgyaltuk meg a háborús elítéltek kérdését. Miért nem volt erről legalább bizonyos mér­tékben szó? Azért, mert er­ről Berlinben már teljes mértékben megegyeztünk. Ezt az ügyet nem politikái kérdésként kezeljük, hanem emberiességi szempontból ítéljük meg, amint ezt Hruscsov elvtárs kifejtette, — És még egy utolsó szót. Tanácskozásainkból vi­lágosan kitűnt, hogy baráti kapcsolataink megszilárdí­tása és fejlesztése nagyje­lentőségű a jövő szempont­jából; hogy népeink és az európai népek érdekében áll. — A Szovjetunió egyik legjobb és legőszintébb ba­rátja egész Németországban államelnökünk, Wilhelm Pieck. Wilhelm Pieck elv­társ tavaly a következőket mondotta: „A német-szovjet barát­ság ügyét a német nép szív­ügyévé kell tenni.“ Biztosít­hatom önöket arról, hogy mi ezen kijelentés szellemé­ben fogunk dolgozni és ba­ráti kapcsolatainkat a né­met nép szívügyévé fogjuk tenni. Teljes mértékben egyet- I értek mindazzal amit érről j a kérdésről Bulganyin elv- társ mondott. Arról szeretnék beszélni, hogy véleményünk szerint a Német Demokratikus Köztársaság fejlődése szem­pontjából óriási jelentősé­gű a demokratikus Né­metország nemzeti frontjá­ba tömörült politikai pár­tok szoros együttműködése. Mi valamennyien jól tudjuk, hogy e pártok és vezetőik közös tevékenysé­ge nagy szerepet tölt be a Német Demokratikus Köz­társaság gazdaságának és kultúrájának fejlődése, a Német Demokratikus Köz­társaság és a Szovjetunió közötti baráti kapcsolatok megteremtése és e kapcso­latok további megszilárdí­tása terén való jelentős si­kerek elérésében. emze-ti front pártjai­nak őszinte és minden ol­dalú együttműködése az önök előrehaladásának zá­loga. Kölcsönös engedmények­re van szükség, de ezek az engedmények nem mehet­nek annak az alapvető cél­kitűzésnek a rovására, amelyet a Német Demokra­tikus Köztársaság tűz ma­ga elé. Németország újraegyesí­tésének olymódon kell megtörténnie, hogy az egy­séges német állam béke­szerető. demokratikus le­gyen, hogy a német állam erői ne irányuljanak más államok ellen. A német kérdés ilyen megoldását mi m,nüenképpen elő fogjuk segíteni. Világos, hogy a jelenlegi viszonyok közepette a né­met kérdésnek ilyen ala­pún való megoldása nehéz dolog. Nemrég találkoz­tunk és beszélgettünk a Nemet Szövetségi Köztár­saság képviselőivel. A Né­met Szövetségi Köztársaság képviselőivel folytatott tár­gyalások megmutatták, hogy a kérdés gyors meg­oldásának útján nagy ne­hézségek állnak. Amikor a Német Szövetségi Köztár­saság küldöttségével tár­gyalások folytak, egy szü­netben Adenauer úr arról nagy felelősséget ró a népi kamarára, a Miniszterta­nácsra és a Német Demok- .atikus Köztársaság vala­mennyi polgárára. A szerződés első cikke­lyében kimondja, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság szabadon dönthet bel- és külpolitikájáról, be­leértve a Német Szövetségi Köztársasághoz fűződő kap­csolatokat. Ezzel ellentét­ben a bonni kormány a .iyugati hatalmakkal olyan szerződést kötött, amelyek korlátozzák a Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság jo­gait és amelyek által 50 évre ígéretet tettek a nyu­gati megszálló hatalmak­nak, hogy csapataikat ott állomásozíathatják és bele­szólhatnak Ny uga'.-Német­ország bel ügyeibe. Nyugat - Németországban mind szélesebb körök is­merik fel, hogy végzetes hiba volt a párizsi egyez­mények megkötése, mivel ezek az egyezmények össze­egyeztethetetlenek Német­ország egyesítésével. A Né­met Demokratikus Köztár­saság és a Szovjetunió kö­zött most kötendő szerződés igyekezett engem meg­győzni, hogy az északailan- ti tömb békés célokból lé­tesült és hogy ez a szer­vezet semilyen mértékben nem fenyegeti a Szovjet­uniót. De mi jól tudjuk, hogy a párizsi egyezmé­nyeié háborús egyezmények. Azt is tudjuk, hogy a NATO-t katonai szervezet­ként hozták létre, hogy a NATO európai fegyveres erőinek van egy főparancs­noka — Gruenther tábor­nok. A NATO tehát nem sportegyesület, nem sport­versenyek megszervezésére, nem labdirúgótnérkőzések rendezésére létesült. Isme- letes, hogy Gruenther nem labdarúgócsapat-edző, min­denki olyan tábornoknak ismeri őt, aki háború cél­jára „edz csapatot”, még­pedig éppen a Szovjetunió és a népi demokratikus or­szágok elleni háború cél­jaira. Ezt nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni. Bizonygatni próbálták előttünk, hogy a NATO- védelmi célokra létesült. Annak idején a NATO tagjaihoz fordultunk és ezt mondottuk: Ha a NATO-t védelmi célokra létesítették, úgy mi is be akarunk lépni ebbe a „védelmi szervezetbe”. De, mint ismeretes, a Szovjet­uniót nem vették fel. Ez a tény szintén arról tanús­kodik, hogy a NATO a Szovjetunió ellen irányul. Egészen nyilvánvaló, hogy a párizsi egyezmények ha­tályba lépése a Német Szö­vetségi Köztársaság belé­pése a NATO-ba, komoly akadályt gördített a német kérdés megoldása elé. Mi az egyetlen helyes kivezető utat javasoljuk — adják c kérdés megoldását a német nép kezébe. A németek megtalálják maid az utat, hogy helyesen döntsenek. Ügy vélem, hogy közös véleményünket fejezem ki. ha azt mondom, hogy a német nemzetnek és a Szovjetunió népeinek érde­kei fűződnek a békés, ba­ráti kapcsolatokhoz. Meg akarom mondani: bizonyos ideig nyilván szá­molni kell azzal, hogy Né- I metországban két állam rét ő németeknek, hogy meg­szilárdítsák a békét és megmutatja nekik, hogy Németország így soha nem kerül a NATO és a nyu­gatnémet militaristák dik­tatúrája alá. Ez a szerződés a Német Demokratikus Kötzársaság- nak abból a szabadságából indul ki, hogy maga dönt­sön bel- és külügyeiben. Ezzel kapcsolatban sze­retném kijelentem, hogy valóságos szabadság csakis ott van, ahol a szabadság biztos alapja a munkásosz­tály uralma, szövetségben a dolgozó parasztsággal és az értelmiséggel. Egyetértünk azzal, hogy a béke őreiként a szovjet csapatok maradjanak a Német Demokratikus Köz­társaságban. Mindaddig, míg a nyugati hatalmak nem hajlandók visszavonni csapataikat Nyugat-Német- országból és felszámolni katonai támaszpontjaikat, szükséges szovjet csapa­toknak a Német Demokra­tikus Köztársaság területén való jelenléte. Ez egyálta­lán nem érinti, a munká­sok es parasztok hatalmá­van: a Német Demokrati­kus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársa­ság. Szeretnénk még szólni egy kérdésről, azoknak a volt hadifc’ivckr’sk a kérdéséről, akiket a szov­jet bíróságok háborús bű­nösökként elítéltek, önök emlékeznek arra, hogy e kérdésről Bulganyin elvtárs és én eszmecserét folytat­tunk önökkel, amikor Géniből jövet áthaladtunk Berlinen. Amikor hozzánk érke­zett. a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége, az szintén felvetette ezt a kér­dést, kapcsolatba hoz^a’ a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság dip­lomáciai kapcsolatának fei­te, U. Leszögeztük Adenauer úr és a Német Szövetségi Köztársaság kor­mányküldöttségének tagjai eiőtt, hogy ennek a kérdés­nek semmi köze sincs a diplomáciai ' kapcsolatok felvételéről folyó tárgyalá­sokhoz és hogy ezt a kér­dést csak a Szovjetunió döntheti el, mivel ezek az emberek a szovjet néppel szemben követtek el bűn­tetteket és ezért a szov­jet bíróság elítélte őket. De múlik az idő és az embe­rek változnak. Egyesek jobb irányban, mások rosz- szabb irányban. Az embe­rek többsége azonban mégis csak jobb irányban válto­zik. Ezért úgy véljük, hogy eleget tehetünk e szemé­lyek időelőtti sszabadonfco- csátásóra vonatkozó kérés­nek. Figyelembe vesszük hogy ezek apák, fiák. férjek és testvérek, akiknek roko­nai és közeli hozzátartozóik vannak és ezek várják, őket. Megértjük, hogy te­kintetbe kell venni ezeket az emberi érzéseket. Ezek1 az emberek már letöltött ék. börtönbüntetésük jelentős részét és reméljük, hogy helyesen értékelik majd a szovjet kormány nagylelkű­ségét, s kiszabadulásuk után a Szovjetunióhoz fű­ződő kapcsolatukban nem a bosszú érzéséből indulnak majd ki. nak azt a felelősségét, hogy sajál fegyveres erőinek se­gítségével hatásosan meg­védelmezze a Német De­mokratikus Köztársaságot, a dolgozók hazáját. Az után, hogy a véderő törvé­nyeket Bonnban elfogad­ták és megkezdődött az agresszív Wehrmacht fel­építése, a Német Demok­ratikus Köztársaság híven teljesíti a varsói szerződés­ből adódó kötelezettségeit és jogait. Az új szerződés, amely új fejezetet jelent a Né­met Demokratikus Köztár­saság fejlődésében, a né­met nép és a Szovjetunió népeinek szilárd, megin­gathatatlan barátságán ala­pul. Azt kívánjuk, hogy szi­lárd, baráti kapcsolatok alakuljanak ki az egész né­met nép és a Szovjetunió között. Kedves szovjet barátaim! Szívből jövő köszönetét mondunk az új szerződés létrehozása során tapnsz- lalt baráti együttműködés­ért, amely egyenlő mér­tékben szolgálja minőké nép érdekeit. Ottó Grotewohl zcsronyilatkozatcx a hétfői illésen Kivonat Walter Ulbrichtnak a hétfői ülésen elhangzott beszédéből Ez a szerződéstervezet segítséget nyújt a békesze­N. Sz. Hruscsov beszédének kivonata A vasutasok között igen nagy az elégedetlenség. A St. Lazare-pályaudvaron hétfőn több munkaszünetel­tetésre került sor s ez a délután folyamán erősen megbénította a forgalmat. Az Humanité vezércikké­ben kiemeli, hogy a hétfői nap főeseménye a vasuta­sok nagyarányú csatlakozá­sa volt a bérkövetelő moz­galomhoz. A vasutasok is csatlakoznak a trancia dolgozók bé r k ö ve 1 c! ő ni oz^a I m á b o z

Next

/
Oldalképek
Tartalom