Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-15 / 217. szám

XII. évfolyam, 217. szám ARA SO FILLER 1955 szeptember 15, csütörtök A mai számban : A gyümölcsös gazdag gyümölcse (2. oldal) Szabolcs-Szatmári Ifjúság (a Néplap ifjúsági mellék­lete (3—4. oldal) Záróközlemény a moszkvai tárgyalásokról (5. oldal) Dulszka asszony erkölcse (6. oldal) Néhány szó a nyári mezőgazdasági munkákról Megyeszerte megkezdő­dött és gyors ütemben fo­lyik az őszi szántás-vetés. S vannak olyan járások, amelyekben az eszi beta­karítás is kezdetét vette, mint a kisvárdai járásban a burgonyaszedés. Indulnak az őszi mező- gazdasági munkaverse­nyek. Ezért ideje, ha most egy pillantást vetünk a nyári versenyre, értékel­jük a nyári mezőgazdasá­gi munkákat, hogy meg­lássuk az elért eredménye­ket, az elkövetett hibákat. A kedvezőtlen időjárás következtében az aratás, a behordás és a cséplés ál­talában két héttel a meg­szokottnál később kezdő­dött. Éppen ezért, hogy ezeket az objektív akadá­lyokat leküzdhessük, az aratási és cséplési mun­kák gépesítését a tavalyi­nál sokkal jobban meg kellett szervezni. Többé- kevésbé sikerült is, hiszen a cséplés időtartamát te­kintve, öt nappal hama­rabb végeztünk, mint az elmúlt évben. Az aratásban a gépállo­mások óriási segítséget adtak. Sokat javult az el­múlt évihez viszonyítva az ÁMG. munkája, mind mennyiségileg, mind a minőséget tekintve. Az aratást megelőzően a nyír- tassi és a tiszavasvári gép­állomás részletes munka­tervet dolgozott ki, s en­nek alapján versenyfelhí­vásokat és felajánlásokat tettek a dolgozók. Riga János megyénk legjobb kombájnvezetője például 300 hold learatását vállal­ta, s példáját sokan kö­vették. A gépek is jobban elő voltak készítve, az al­katrészek biztosítva vol­tak, és általában nagyobb pé’-’átcsoportosításra nem volt szükség. Persze, jó- néhány gépállomás lema­radt, ami azután előidézte azt, hogy megyei szinten a gépállomások csak 53 százalékra teljesítették tervüket. Gátolta a terv­teljesítést még az, hogy itt is, ott is gépel’enes hangulat ütötte fel a fejét, hogy Kisvárdán és még néhány helyen nem tettek lépéseket a kombájnterü­let biztosítására, mert „úgy sem szerződnek“. A behordás kezdetben igen jő ü'rr-ben folyt. — Különösen a nagykállói, baktalórántházi, kisvárdai járásban, s amelyek a tar­lóhántás alól mentesek voltak. Más járásokban er­re is gondot kellett fordí­tani. A cséplési munkák ideje alatt a tarlóhántást 86 százalékra elvégeztük, a másodvetési tervet pe­dig 110 százalékra. Megállapítható, hogy azokban a községekben, amelyekben a tanácsok és a termelési - bizottságok kapcsolata jó volt, sokkal szervezettebben hajtották végre a cséplést, mint azokban, amelyekben a termelési felelősök maguk­ra maradtak. Nem vélet­len, hogy Dombrád, Ven- csellő, Érpatak és jóné- hány községben sokkal hamarább befejeződött az aratás, cséplés. A nyári munkák végzé­sében általában a téesz- beliek jártak elől. Mind az aratást, mind a cséplést legkorábban ter­melőszövetkezeteink fe­jezték be. De példát mu­tattak a másodvetésben is, különösen a tiszalüki já­rás termelőszövetkezetei, amelyek 380 százalékra teljesítették tervüket. Milyen tapasztalatokat vonhatunk le ez évi nyári munkák eredményeit érté­kelve? A jövőben nagyobb gondot kell fordítani a te­rület gépi aratásra váló előkészítésére és biztosí­tására. Azokat a területe­ket, amelyeken az aratást, cséplést gépi erővel akar­juk végezni, már most je­löljük ki, s a talajmunkát is ennek megfelelően hajt­suk végre. A gépállomá­sok még jobban szervez­zék meg a munkát, s nem fordulhat elő az, hogy a nagymezői gépállomáson és másutt figyelmen kívül hagyják az előre elkészí­tett menet-iránytervet. A tanácsok és a termelési felelősök ne szakadjanak el egymástól. Termelőszövetkezeteink­nek, egyéni dolgozó pa­rasztjainknak pedig az a feladatuk, hogy fokozzák a termelékenységet. Ezt gondos talajelökészítéssel és pótbeporzással segíthe­tik elő leginkább. Balázsi Gyuláék békehölcsönkötvényét 25.000 (orint nyereménnyel húzták ki tavasszal Balázsi Gyula Nyíregyházán, a Soltész Mihály Utca 54. alatt lakik. Tavasszal a békekölcsön húzása­kor nagykorom érte őt és családját: egyik 200 forint névértékű kötvényüket 25.000 forint nyereménnyel húz­ták ki. Meglátogattuk a szerencsés nyerőket. Balázsiné örömmel mutogatta, hogy mi mindent vettek a nyere­ményből. Többek között az új bútor és az új rádió is a felsoroltak között szerepelt. — Férjem a Mezőker-nél dolgozik, — mondta. — Ott jegyezte a békekölcsönt. Meg sem álmodtuk volna, milyen szerencsénk lesz. Van több békekölcsön-kötvé­nyünk is, és reménykedve várjuk 18-át, amikor a Ne­gyedik Békekölcsön újabb húzása lesz. Mondhatom, a legjobb takarékosság a kölcsönjegyzés. Segítjük vele államunkat, no meg olyan jelentős összeget takarítunk meg, ami mindenkor biztos pénzünk és nyerhetünk a kötvényekkel; TERMELŐSZÖVETKEZETEINKBŐL JELENTIK Nyolc új belépővel növekedett a mérkvállají Bástya TSZ tagságának száma A mérkvállají dolgozó parasztok a Bástya Terme­lőszövetkezet tagságát fi­gyelik, munkájukat szem­mel kísérik és sok ember­ben még mélyebbre ereszti gyökerét az a gondolat, hogy belép a szövetkezetbe. A napokban is nyolc csa­lád lépett be. Szigeti Antal 2 hold földjét, Supler Fe­renc másfél holdját ragasz­totta a tsz. vagyonához. A belépettek között van Ju­hász Mihály tanácselnök és Fekete Antal tanácstitkár is. Hat balkányi dolgozó poroszt csalód 16 taggal lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára Balkányban is napról- napra születik az új. Va­sárnap óta 6 család, 16 taggal lépett a felemelkedést jelentő nagyüzemi gazdál­kodás útjára. Az Alkot­mány TSZ-be lépett be Il­lés János negyedmagával, Akik már döntöttek». Nincs olyan egyéni dol­gozó paraszt Ibrányban, akit ne foglalkoztatna a szövetkezés, a nagyüzemi gazdálkodás gondolata, hogy ne gondolna a könnyebb és jobb élet lehetőségére. Hiba azonban az, hogy a község­ben még mindég nem elég­gé szervezett és nem eléggé folyamatos az egyéni dolgo­zókkal foglalkozó élő, ele­ven agitációs munka. Ügy a párttagok, mint a tanács és más tömegszervezetek vezetői nem eléggé magya­rázzák a még kívül álló egyénileg dolgozó parasz­toknak a szövetkezeti gaz­dálkodás eredményeit. Pe­dig, hogy mennyire szükség lenne erre, mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy tegnapelőtt is egyetlen napon 5 csa­lád, 10 tagja lépett be a Rákóczi Termelőszö­vetkezetbe. Az új tagok között ott van Hetei Pálné három holdas párttag is. Az új belépők közül He­tei Mihály már azon a na­pon megkezdte a közös gaz­daságban a munkát, amikor aláírta a belépési nyilatko­zatot. A község kommunis­tái tanács és tömegszerve­zeti funkcionáriusai még nagyobb súllyal és felelős­séggel végezzék a szövetke­zeti gazdálkodás fejlesztését szolgáló felvilágosító mun­kát. Ez feltétlenül szüksé­ges ahhoz, hogy Ibrányban is mielőbb győzelemre jus­son a fejlettebb több és na­gyobb jövedelmet, köny- nyebb és jobb életet bizto­sító nagyüzemi gazdálko­dás, hogy egyre több legyen azoknak a becsületes dol­gozó parasztoknak a száma, akik már bizton döntöttek. Asztalos Bálint. Érdemes gondos munkát régexni as aljdohánnyal is Mi sem bizonyítja jobban, hogy érdemes az egyik leg­kiválóbb minőséget és korai termést jelentő aljdohány­nak is gondos munkát ad­ni, mint Bodnár József kálmánházi dolgozó paraszt esete. Másfél hold dohányát korán elvetette, jól meg-: munkálta, s már július kö­zepén megkezdte az aljleve­lek törését. így szeptember első felében 356 kiló aljdo­hányt szállított be, mely­nek nagyrésze másodosztá­lyú lett, s közel négyezer forintot kapott érte. Hasonlóan nagy gondot fordítanak a régebben fel nem használt aljlevelekre Űjfehértó, Kálmánháza ter­melőszövetkezetei és egyéni parasztjai is, ahonnan egyetlen nap alatt száz má­zsa jó minőségű dohányt adtak át. Kiss István üzemvezető. hét hold földdel, Tóth Kál- mánné 3 taggal és 7 hold földdel. A Kossuth Terme­lőszövetkezetbe lépett be szombaton 11 holddal Ma­jor János . dolgozó pa­raszt is. Elég lesz a siló a sósléhegyi Vörös Csillag ISZ-ben A sóstóhegyi Vörös Csil­lag Termelőszövtekezet tag­sága időben gondoskodik a szövetkezet állatállományá­nak téli takarmányozásáról is. A napokban vágtak le — Uj Imre, Kurcz János, Horváth Mihály, Csorba László, Vigvári János és Biri Ferenc — tíz hold ló­herét. Emellett a szövetke­zet tagjai gondoskodnak a silótakarmányok elkészíté­séről is. Négyszáz köbméter siló készítését tervezték. Ebből 240 köbméter már készen van, de rövidesen még készítenek 120—150 köbméter silótakarmányt. A Gyulatanyai Kísérleti Gazdaság jelentéséből: Négy nap alatt 65 hold burgonyát takarítottunk be, holdanként] átlagos 145 má­zsás terméseredménnyel. A szedésben nagy segítséget^ adott az a körülmény, hogy nagyrészt gépekkel végez­tük. Közel kétszáz holdat szántottunk le az őszi ke­nyérmagvak elvetésére, melyből ötven hold árpa és húsz hold szöszösbükköny vetését már befejeztük. Silózási tervünket is tel­jesítettük. Brigádunk, mely ezzel a feladattal volt megbízva, ötszáz köbméter zöldtakar­mányt silózott be, s ugyan­ennyit zöld silókukoricából. Orgonás Mihály Levél Veres József elvtárshoz, a nyírmadai Dózsa Termelőszövetkezet halászához KEDVES VERES ELVTÁRSI Jjiztosgn emlékszik még, hogy néhány nappal ezelőtt megláto­gattam a halastónál. Le­ültünk beszélgetni egy ki­csit, mert igen jó a nap­áldozati szint öltő tópar­ton szótváltani, gondol­kozni, elnézni a halak esti játékát, hallgatni, hogyan bíztatja susogással alvásra a káka a tót, lágy csobo­gással a víz a nádast, hogy a csillagfürösztésre csak egyedül legyen éb­ren. Akkor ott a termelőszö­vetkezet halászatáról be­szélgettünk. Keveset, csu­pán néhány szóval, de ve­lősen. Emlékszik rá, valahogy így volt: — Hát csukájuk van-e? — kérdeztem. — Van az is! — Az pedig elpusztítja a másfajta halat... — mondtam csodálkozva. — De kineveli magát!... — nyugtatott. jyem vitatkoztunk so­L ' káig, csupán két­szer, háromszor szóltam ellenére, aztán — mivel gyorsan sötétedett — el­köszöntem és eljöttem. Azóta azonban mindig eszembe van az az abba­maradt beszélgetés, ön­magam előtt képzeletben tovább vitatkozók magá­val. Elvonul előttem egész gyermekkorom — mert sok szép csillagos estét el- töltöttem a halastavak partján, hunyó halásztűz mellett, öregek okos be­szédjét hallgatva — és emlékeimet állítom ellen­érvül a maga állításával szemben. Hogy is volt csak ■.. Valamikor a harmincas évek utolján — nagyon fent volt akkor a víz árja és a halak is megsokasod­tak — nagyon sokat ha­lásztunk. Különben nagy­apámnak a halászat volt a főfoglalkozása. Ekkor azonban különösen „par­ton élt" és a halaktól kéri kölcsön pénzt, mert sehol nem volt más munkalehe- tőség. Egy korán reggel is kimentünk horgászni — csukára. Fogtunk is, de milyet? Majdnem tíz ki­lós volt, és ennek a nagy csukának a szájából félig kint lógott egy másik csu­ka. Az is volt vagy 2 ki­lós, mégis bekapta a hor­gon ficánkoló kis kárászt. fj Icsodálkoztunk ezen. (Valamikor abban a tóban sok kárász, ponty élt, de ekkorra már nem volt csak csuka — azok is egy­mást ették.) Ekkor azt mondta nagy­apám: — Pocsék féreg, megeszi á saját nemzetségét... Ez igaz, akkor hogyne pusztítaná ki a másfajta halakat. Tehát a halastó­ban ha sok csuka van — kárt csinál. Kárt, mert 8— 10 kiló halat kell megen­nie egy csukának, hogy egy kilót gyarapodjon. Amíg a csuka egy kilót gyarapszik, addig a meg­evett 10 kiló hal is gyara­podna — ne mondjunk so­kat — négy kilót. Tehát tizenhárom kiló halat vesztünk. Hát hogy ,.ne­veli ki magát“ a csuka? A z előbb azt írtam, ^ hogy ha sok van — kárt csinál. Viszont kevés csuka hasznos lehet. Hasz­nos, mert megeszi a bete­ges, vízkóros, szemét és gyomhalakat, amelyek el­eszik az élelmet az egész­ségesek elől és a többi ha­lak közé is beviszik a be­tegséget. Tehát teljesen kiirtani őket nem szabad. Gondoskodni kell róla, hogy valamennyi minden esztendőben maradjon — de elszaporodni ne hagy­juk. Kedves Elvtárs! Látom magát most, amint áll a fátyolos víztükör fölött és levelemet kézhez kapja. Felbontja. Elolvassa, és tudom, mosolyt virágzik a kedve, teremjen hozzá halat a víz és nótát a hegynek leve. Elvtársi üdvözlettel: SZABÓ GYÖRGY,

Next

/
Oldalképek
Tartalom