Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-04 / 208. szám
4 NÉPLAP 1S55 szeptember 4, vasárnap Hirosima emlékeztet VÁSÁROSNAMÉNYI JEGYZETEK Egy nap tapasztalatai TÍZ ESZTENDŐ TÁVLATÁBÓL is frissek, élénkek és szívszorítóak az emlékek. Tíz esztendővel ezelőtt, 1945 augusztus 6-án 8.15 perckor robbant fel az első atombomba Hirosima japán város felett. E borzalmas tragédiáról a robbanást követő napon rövid, hivatalos Közlemény látott napvilágot, mely néhány sorban adta tudtára a a világnak, hogy Hirosima japán város élt többszáz évet, elpusztult két másodperc alatt. Az egész világot megrendítette ez a hír. Mindenki a háború teljes befejezését várta, hiszen Európában már véget ért az öldöklés, elhallgattak a fegyverek. Az atombombára már nem volt szükség. Japán atombomba nélkül is kapitulált volna. A Wall-Street urai azonban ki akarták próbálni a történelemben eddig ismeretlen, egyben legborzalmasabb fegyvert, az. atombombát, hogy ezzel rémületbe taszítsák a világot. Tervük azonban nem sikerült. Nem sikerülhet, mert az egyszerű, békeszerető emberek százmilliói felemelik tiltakozó szavukat, s az atomtudósokkal együtt követelik az atomfegyver eltiltását, az atom békés célokra való felhasználásai. HIROSIMA EMLÉKEZTET. Emlékeztet csakúgy, mint Sztálingrád, Oradur és Lidice. Az emberek nem felejtették el az atombomba robbanását, amely annyi könnynek, annyi szenvedésnek nyitott utat. A- békeszerető emberek ma 10 év távlatából még világosabban látják, hogy mi történt 1945 augusztus 6-án 8.15 perckor Hirosimában. Azt is látják ma már az egyszerű emberek, hogy az atomkorszaknak két útja van. Az egyik út, mely Hirosimához vezet, a másik az atom béke-útja, mely az emberiség jobblétét van hivatva elősegíteni. A második út az, amelyet a Szovjetunió mutatott meg, melyen haladva az emberiség nagyrészével együtt küzd az atom békés felhasználásáért. Az atomot nemcsak pusztításra, hanem békés, építő munkában is fel lehet használni. Nincs életünkben olyan munka, olyan feladat, amelyben az atomot fel ne tudnánk használni. Legyen az gyógyítás, vagy a nehéz fizikai munka megkönnyítése, vagy bármi más. Emlékeztet bennünket Hirosima arra a haminc- ezer gyermekre is, akik az atombomba robbanása után eltelt 10 esztendő alatt születtek, és valamennyien az atompusztítás jegyeit viselik magukon. Világosan látjuk a két utat és az egész békeszerető emberiséggel együtt harcolunk a másik út megvalósulásáért. varosunkban hétfőn kerül bemutatásra a Hirosima gyermekei című film, mely a tíz évvel ezelőtt lezajlott borzalmas tragédiát tárja elénk a maga meztelen valóságában. A film szereplőinek nagyrésze maga is átélte az atomrobbanlást. Ezért úgy tárják a világ elé szenvedéseiket, hogy felrázzák tiltakozásra, az atomháború ellen aktív kiállásra a békeszerető népeket. Az első atomrobbanás áldozatai félig vakon, bénán, és borzalmasan megcsonkítva is élni akarnak. Élni akarnak azért, hogy mint élő eleven emberek , figyelmeztetésül szolgáljanak az egész emberiség számára. A két út világos előttünk. Meg vagyunk győződve arról, hogy az emberiség túlnyomó többsége a béke útját fogja választani. Hogy ez menynyire így van, bizonyítja a békeszerető népek összefogott ereje, az a több mint 600 millió aláírás, melyet a békeszrető emberek gyűjtöttek szerte a világon. — Mindennapi munkánk során soha ne feledkezzünk meg arról, hogy milyen hatalmas küzdelem folyik a béke és a háború erői között. Ne feledjük, hogy ez a küzdelem ma nemcsak a magunk, családunk boldogulásáért, hanem az egész emberiség sorsáért, jobb jövőjéért folyik. Tóth János, a megyei békebizottság titkára, * Hétfőn este fél 7 órai kezdettel a nyíregyházi Béke-moziban díszelőadás keretében mutatják be a Hirosima gyermeke című filmet. Szeptember 5—6. és 7-én a Kert-moziban vetítik. Hét vásárosnaményi ember ült három héten keresztül a járásbíróság előtt a vádlottak padján. A na- ményi földművesszövetkezet alkalmazottai: Csürke Béla volt ügyvezető, Major László volt vezetőkönyvelő, Friedmann Jenő volt húsboltvezető, Jusztus József volt hizlaldavezető, Balogh József, Herskovits Adolf, Schwartz Jenő volt felvásárlók. Mintegy százezer forintnyi kárt okoztak a szövetkezetnek azzal, hogy loptak és Csáki szalmájaként kezelték a nép vagyonát. A hizlaldában nem híztak, hanem leromlottak a közfogyasztásra szánt sertések, a takarmány megrothadt, hús, zsír tűnt el nyomtalanul s különböző felvásárlások alkalmával becsapták a dolgozó parasztokat, saját szövetkezetüket. Vélemény, amely nem egyezhet az újságíró véleményével A tárgyalás meglehetősen nagy port vert fel község- és járásszerte. A járásbírósági tárgyalóterem nap, — mint nap megtelt érdeklődőkkel. S kezdett kialakulni a hallgatók körében egy olyan vélemény, hogy Csürke, az ügyvezető ártatlan, gonosz emberek félrevezetett áldozata. (Egyébként ezzel érvelt maga Csürke is a bíróság előtt.) E véleménnyel az újságíró nem érthet egyet. Lehetséges, hogy Majornak, a volt Hangyásnak és hor- thyista főjegyzőnek, Frieti- mannak, a volt tehetős mé- szásrosnak, Schwartznak, a volt magán-burgonyakeres- kedőnek nagyobb gyakorlata és tapasztalata volt a csalásban, de egyáltalán nem menti Csürkét, akit a nép állama, a nép bizalma emelt ügyvezetői tisztségbe, faluból felkerült parasztkáderként. Azt mondja Csürke és a vele szimpatizálók kara: nem volt tapasztalata üzleti ügyekben. De ugyanakkor saját sertését a szövetkezeti hizlaldában hizlalta a szövetkezet takarmányával. Saját szövetkezetének ..adta el” úgy, hogy a pénzt felvette, a takarmányt nem szállította be. Sőt! Egyáltalán nem létező takarmánymennyiségekre kötött boltokat! Akárcsak egy vérbeli, gyakorlott spekuláns! Hát lehet azon csodálkozni, hogy ahol így gazdálkodik a vezető a nép vagyonával, ott vérszemet kapnak a szövetkezetbe befurakodott kupec-ele- mek?! S mindezek után nem átallotta azt mondani Csürke: „nem érzem magam bűnösnek.” Pontosan úgy hangoskodott, mint Major, a volt horthysta jegyző, Friedmann, a mészáros és többi cinkostárs, — akiktől az ilyen magatartás nem volt meglepő. Mindenesetre megérdemelten kapták a büntetést és mind a heten szégyenei Vásárosnaménynak. Másfajta emberek! Mennyire mások azok az emberek, akikkel szívesen és örömmel beszélget el ebbe a kedves Tisza-parti nagyközségbe érkező idegen. A dolgozó parasztok, akik kötelességtudó hazafiak, mint büszke őseik. Esze Tamás katonái. A munkások és munkásnők, akik serény kezekkel formálják a téglákat a gyárban. És a többiek, egyszerű emberek és vezetők. Ismert személyiségek Vásá- rosnaményban Molnárék. A Molnár házaspár, fiatal munkás férfi és asszony. Molnár elvtárs a Magyar önkéntes Honvédelmi SzöA vásárosnaményi járás- bíróság az elmúlt héten mondott ítéletet a namé- nyi földmüvesszövetKezet kártevő bűnszövetkezete felett. A bíróság Csürke Bélát, a szövetkezet volt ügyvezetőjét a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett visszaélés, hanyag kezelés és magánokirathamisítás bűntette miatt 3 és fél évi börtönre, 5 évi jogvesztésre, Major László volt vezetőkönyvelőt szintén visz- szaélés, hanyag kezelés és magánokirathamisítás miatt három évi börtönre, 5 évi vétség járási titkára ■— fe-t lesége többgyermekes háziasszony. Molnárné személyi igazolványa legalábbis ezt mondja: „háztartásbeli”. De ha esténkint végigjárnád a járás községeit, akkor az asszonyt egészen biztosan ott találnád valamleyik faluban, amint éppen a szövetség ügyeit tárgyalja a helyi vezetőkkel, aztán kerékpárra kap s karíkázik tovább ... Nemcsak felesége férjének, hanem lelkes, nagyon lelkes munkatársa is. Pedig Molnár elvtárs nem kap olyan nagy fizetést, mint Csürke kapott... De úgy érzik, a haza, a nép ügye mindenekelőtt fontosabb! Egy másik vezető: nem járhatott a múltban gimnáziumba, egyetemre, csaK három elemit végzehetett el. De már a gimnázium harmadik osztályát végzi magánúton és egyetemre készül! Azt mondja: „Töröm és gyötröm magam, ha máskor nem, hát éjszaka, mert különben nem tudom jól elvégezni a munkámat.” Csürke azzal védekezett; „nem volt időm tanulni, azért történhetett meg minden a szövetkezetnél...” „Még annyi fáradságot sem vett magának, hogy saját szakmájában képezze magát! Inkább üzletelt. Arra volt ideje. Soltész István. jogvesztésre, Friedmann Jenő volt húsboltvezetőt csalás és magánokíratha- misítás miatt másfél évi börtönre, 3 évi jogvesztésre, Jusztus József volt hizlaldavezetőt visszaélés és hanyag kezelés miatt 8 hónapi börtönre, Balogh József volt felvásárlót csalás, visz„ szaélés, hanyag kezelés és magánokirathamisítás miatt 1 év és 2 hónapi börtönre, 2 évi jogvesztésre, Herskovits Adolf és Schwartz Jenő volt felvásárlókat pedig pénzbüntetésre ítélte. ítéletet mondott a vásárosnaményi járásbíróság a nutnényi földművesszövetkexet kártevő bűnszövetkezete fölött A nagykállói Dózsa Ter- melőszövetkezet elnöke, Kelemen György, letámasztotta kerékpárját, s hogy bement a konyhába, elfeledkezett a halastóról, a halászlakás építéséről, a kőművesekről, s mindenről, mert megérezte a jó vacsora szagát. Ma még alig evett valamit, valahogy úgy összejött a munka, nem ért rá haza se jönni. Nem is szólt Kelemenné semmit, amíg az ura jól nem lakott. Akkor azt mondta: — Te, most menjünk át a Balsai Sanyi bácsiékhoz, itt volt a Jani, kérte, hogy okvetlenül átalmenjünk. Kelemen György nem húzódozott. Megszokta, hogy az egyéniek, a szomszédok, ezerféle dologban kérik ki a tanácsát, véleményét. — Gondolta, hogy most is erről lesz szó. Csak azt nem értette, hogy miért a Jani volt. érte, aki csak vendég most itthon, mert tán Budapesten dolgozik, kórházban. ■Ez is hamarosan kiderült. Mert alig foglaltak helyet a feleségével Balsai Sándor konyhájában, ki széken, ki lócán, megszólalt a Jani: — Hát mi a tapasztalata Gyuri bácsinak a téeszben? Milyen a megélhetőség? Az öreg Balsai erre megmerevedett. Mert olyan ember volt, aki egyszer valamit kimondott, nem másította meg. S ö kimondta, hogy hallani se akar belépésről. Kelemen György azonnal értette, mit akar Jani. — Mi a tapasztalatom? Hát az, hogy jól megélek. 1952- ben. amikor engem agitáltak, azt mondtam, hogy nem. Nem lépek be. 1953- ban már nem szólt nekem senki, magamtól beléptem, mert láttam, hogy igen nagy különbség van a kétféle gazdálkodás között, s ugyan a kétféle jövedelem között is. Amit közösen, meg amit egyedül ér el az ember. Czó szót követett. A me- sélő szavak olyan életről szóltak, amiről Balsai Sándor egész életében csak álmodott. Nyugodt, derék munka, jó körülméMelemen György tanácsot ad nyék. Hogy milyen nagyszerű dolog az, ha az ember megadhatja a földnek, ami kell: Biztos terveket építhet és a tervek megvalósulnak. S a családot sem fojtogatja semmi anyagi gond. ő pedig ... kiszolgáltatva a nagygazdák kénye- kedvének. Harmados földet művel, keveset, s jár a ku- lákokhoz. hogy munkát adjanak neki. Hisz éppen kap munkát, mert igen jó munkás hírében jár. Csak éppen alig kap érte valamit. Jani látta, hogy az apja nagyon figyelt. Egyszerre hozzáfordult. — Na, látja, apám? Balsai Sándor, mint akit tetten értek, hirtelen elkapta a fejét, s kemény szavakra fakadt. — Megmondtam, nem, lépek. Megtalálom én a számi fásomat a gazdáknál is. Balsainé csak rányitotta a szemét. — Nem értem meg ezt az embert. Hát hol van az a nagy számítás? Ez a zsák krumpli? Kelemen György hozzáfordult. — Hát miért is húzódozik Sanyi bácsi a belépéstől? — Ott mindenki parancsol, én meg nem dolgozok senkire. (Na, na, Balsai bácsi! — nevetett Kelemen, - nem úgy van ez!) Tudom, hogy nekem szakadásig van munkám, hogy megéllek. De azért csak kijut minden napra egy kis forint. TVIegint Balsainé kérdeirx zett. — Hát magának mennyi a jövedelme? Kelemen György mosolygott. — Soknak nem, sok. Meg lehet belőle élni. Ez idén még csak pénzelőleget kaptam, vagy háromezer forintot, azután 17 kiló mákot, meg a termény hatvan százalékát: huszonegy mázsát. Balsainé összecsapta a kezét. — Hát ez magának nem sok?! Jaj, ha az én uram ennyit keresne! — Pedig keresne. Mert Sanyi bácsi megfogja mindig a dolog végét. Hát még majd zárszámadáskor, meglátják, mennyi lesz egy téesz-tag jövedelme. Én csak azt mondom, nem cserélnék senkivel, aki nincs a téeszben. Kelemenné háromszor is szólt, hogy menjenek már haza, mert úgy göndörödött a beszéd, hogy közben tizenegy óra is elmúlott. De azért még a kapuban is megálltak. — Sanyi bácsi, — mondta Kelemen György komolyan. — Magának az egyik fia most fog végezni, az állatorvosi egyetemen. Mikor tudta volna így iskolázni maga a gyér ékít? Jóformán az állam taníttatta ki, igaz? Olyan kenyeret ad a téesz nekünk, parasztoknak, amiért nem, kell hajbókolni. De Sanyi bácsi mégis inkább azokra hallgat, akiknek nem tetszik ma az élet. Pedig hát én is tudom, hogy milyen volt kuláknál dolgozni! A kulákasszony leszedette a gallyról a tövis- ket, csakhogy a kezét ne szúrja meg! És mit fog szólam a fia, ha kész orvos leszen? Szégyellni fogja, hogy az apja nem téesz-tag. Nem lesz olyan tekintélye sem. Az öreg Balsai nézte a földet, azután egyszerre felvetette a fejét. — Keményen, férfiasán nyújtotta a kezét, s megszorította a Kelemen Györgyét. — Gondolkozom. S ahogy Kelemen György elvált, tudta, hogy eredményes volt az este. Mert Balsai Sándor olyan ember, hogy amit egyszer kimond, azt állja is.
