Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-25 / 226. szám
NÉPLAP 1355 szeptember 25. vasárnap >» 3Cói)áej Jda s zeren es é je A takarékpénztárban eléje- tették a két nagy köleg százast. Tétovázva nyúlt érte, mint aki álmában cselekszik. Aztán vetett rá egy merengő tekintetet és gyors mozdulattal eltette. Tekintetében még mindig ködlött a kétkedés: hát igaz ez? Indult, kifelé. — Vigyázzon rá... nehogy elveszítse ... — hallotta a pénztáros hangját, de csak úgy, mint aki még félig alszik és az álom nyugtató függönyén át jut el hozzá a fentlévők hangja. Lassan lépegetett, aztán gyorsabban, szíve ütemére, hogy minden második lépésére vére zúgásának ez a muzsikája jusson: — Nyertem, nyertem, nyertem... Alig fért «obőrében. Szokatlan volt ez a nagy szerencse, mert életében még egyszerre soha sem volt\ ennyi pénze. Az apjának| sem, az anyjának sem. Nemj is jutott el a tudatáig azon-\ nal sem az összeg nagysága, j sem a jelentősége. Ügy kú-\ szott csiklandósan felfelé \ valahonnan a mélyről a felismerés, mint nádszálon a hangya. Mikor szívéig ért, fiatal szíve rákezdte újong- va: — Huszon-öt-e-zer ... hu- szon-öt-e-zer ... Minden lépésre jutott egy- egy szótag. Táncolni is lehetett volna rá. Ilyenforma érzésekkel ment kifelé az állomásra. De ekkor már nem a kosárban volt a pénz, hanem egy vadonatúj aktatáskában. A vonatban maga elé bámulva ült és ölében nyugtatta a táskát. Szerette volna kikiáltani azt, amit a szíve újra dalol: — Nyer-tem, nyer-tem .. . halljátok?, nyer-tem, nyertem ... Nem merte kimondani, de ugyancsak nézte, kereste a becsület, a tisztesség uo-| násait a vele szemben ülő asszony arcán, szemében az öszinteségtelt pillantást. Már-már úgy volt sokszor, hogy elmondja: Néném, én a Harmadik Békekölcsön húzáson nyertem huszonöt- ezer forintot! Nagyon nagy erőfeszítésbe került a hallgatás. Néha fel-felpillantott az ablakra: — Ejh, de lassan megy ez a vonat... — sóhajtotta. Szeretett volna már otthon lenni, beszaladni a kapun és a család ámulatára az asztalra borítani a sok pénzt a táskából. Aztán megint elkalandozott a gondolata. Hogyan is nyerte ö ezt? Hát úgy, hogy kint dolgozott az állami ÉPÜL, SZÉPÜL VÁROSUNK... Pártunk és kormányunk nagy gondot fordít népünk egészségére, Űjabb és újabb gyógyiníézményck épülnek. Képünk: a nyíregyházi új SZTK rendelő- intézet építkezését mutatja. A korszerűen felszerelt intézet még ebben az évben megkezdi működését. gazdaságban, szünet volt. ott ültek az ebédlőben és egyszer csak szalad a nővére hozzá: —Jajj Ida, rögtön gyere haza... Ijedten ugrott fel. Azt. hitte, hogy az édesapja halt meg, mert egy idő óta beteges, dolgozni is alig-alig tud. — Apám? — kérdezte el- sáppadva. — Nyertél ötvenezer forintot ... — mondta a nővére, Mészáros Béláné. Erre a hírre visszaesett a székre. Ez lehetetlen, ez nem lehet. Ez csak tréfa. — Ezért jöttél? Honnan tudod? — Az újságban van a neved, meg az is, hogy nyertél... így volt, aztán vonatra ült, be a takarékpénztárba és most itt van. Viszi hazafelé a pénzt. Igaz csak 25 ezret nyert, mert nem száz. hanem csak 50 forintos címlet volt a kötvénye. — (250 forintot jegyzett.) Sokáig nem tudták eldönteni otthon, hogy mit vegyenek. Sorra vették, mire is van szükség, aztán, hogy a már férjhezadott két lány- na.k mije van, mert Ida, Kovács Ida is férjhezmene- tel előtt áll. Házuk, bútoruk,.. Ez mind van azoknak, Házat kell venni, házat, mert amiben laknak az nem. is az övék és dűlőfélben van. Tizenhatezer ötszázért meg is vettek egy házat. Es azóta ezzel van tele a szíve, ezt muzsikálja munka közben. A nyirlugosi állami gazdaságba, ahol dolgozik, mindenki tudja már, a nyerést is, a házvételt is. Először nem hitték: Olyan szerencsét ... az nem mindennapi eset — ezt mondták. Most már meg azt: Ha a házat megvette, akkor csak igaz. Kovács Ida pedig amikor újra számot vet. számol, mennyit is jegyezzek? Mennyit? — Bútor kell, bútor kell... — diktálja a szíve, mert ilyen az egyszerű parasztlány szíve. Az értelme pedig azt mondja: — Többet, mint azelőtt... biztos. A Magyar Népköztársaság nevében Kulák, iihi már negyedszer állt a bíróság előtt Közismert és hirhedt név Rakamazon Perger László kulák neve — egyáltalán a hajdani több, mint száz holdas Perger- család neve. A kulákcsa- lád egyik oszlopos tagja, Perger László nemrégiben bíróság elé került. A 'kólák elleni vád: elkupecked- te azt a tengerijét, amelyikkel beadási kötelezettségét kellett volna teljesítenie. Perger László ez alkalommal negyedszer állt a bíróság előtt. 1951-ben közellátási vétségért ítélték el, 1953-ban a beadási kötelezettség teljesítésének elmulasztásáért, és szintén 1953-ban azért, mert nem gondoskodott az állatok takarmányozásáról. Büntetését nem töltötte le, mert a nép államának jóvoltából kegyelemként kiszabadult. És mi volt erre a válasz? Fittyet hányt az állam iránti kötelezettség teljesítésére. Csak néhány jellemző számadat a kulák bűnlajstromáról: 4 mázsa sertéssel, 10 mázsa marhahússal, 5 mázsa burgonyával, mintegy 50 Kiló tojással és 50 kiló oaromfihús- sal van hátralékban. S ahelyett, hogy adósságának törlesztésére törekedett volna, még zölden eladta a tengerijét s mihelyt tő-- résre került a sor, azonnal vitte az üzlettársnak .. < Azt hitte, hogy így kijátszhatna a begyűjtési szervek éberségét, kész helyzet elé állítja a hatóságokat: nincs terményem, nincs mit beadni. A bíróság előtt hazugságokat nyögdécselt: — Nem tudtam mennyi a beadásom, nem tudtam.., nem tudtam... Szánalmat akart kelteni maga iránt. Hamis mesterkedés volt, hiszen Perger László még' azt sem mondhatta, hogy „szegény kulák”. Még mindig 40 hold földje van, amit felesekkel műveltet. A járásbíróság annakidején — betegségére való tekintettel — két évi börtönre, öt évi jogmegvonásra ítélte. Most a megyei íellebbvitelj bíróság ezt az ítéletet helybenhagyta, a kulák fellebbezését elutasította. Aki sem érdemelte meg ci munkások birsalmát A munkásosztály forradalmi ügyének egyik árulóját ítélte el a napokban a baktalórántházi járásbíróság. Hogyan is lehetne másnak, mint árulónak nevezni egy olyan embert, . akit a munkások bizalma emelt magas tisztségbe s aki rútul visszaélt ezzel a bizalommal. A . leveleki malom volt igazgatójáról, Marincsák Jánosról van szó. Marincsák Jánosnak az lett volna a kötelessége, hogy forradalmi poletár szívvel, lelkesedéssel szolgálja a szocializmus építését, elősegítse a rábízott üzem termelékenységének emelését, szervezze és lelkesítse a dolgozókat a szocialista munkaversenyre. Merincsák ehelyett összejátszott Juhász István es Hajós Sándor malmi mázsátokkal, búzaőrleményt, korpát loptak, ezzel üzérkedtek, sőt. lopott fával is spekuláltak. A baktalórántházi járás- bíróság Marincsák Jánost} öt és fél évi börtönre, 1000 forint pénzbüntetésre és 5 évi jogvesztésre. Juhász István mázsáiét 5 évi bor-1 tönre, 800 forint pénzbüntetésre, 5, évi jogvesztésre,: Hajós Sándort másfél évi. börtönre ítélte. 3 évi börtönbüntetést és 800 forint pénzbüntetést kapott, Paró János ófehértói lakos, 1 év 2 hónapi börtönt és 800 forint vagyonelkobzást Újvári Sándor nyíribronyi lakos, mert a spekulációs üzelmekben ők is közre- működtek. i* \ it T í ; i* ■ r i ; s *■ A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének tapasztalatai a nyíregyházi járásban A legutóbbi időben hat termelőszövetkezet alakult a nyíregyházi járásban, és számos dolgozó paraszt választotta a nagyüzemi gazdálkodás útját. Ezek az eredmények nem születtek maguktól. Ä járási pártbizottság részletes munkatervet dolgozott ki a szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésére, alaposan elemezte a járás területén működő termelőszövetkezetek helyzetét, azok gazdasági, szervezeti és politikai fejlettségét. így vizsgálták meg a járásban a mozgalom továbbfejlesztésének feltételeit. Az induláshoz azonban szükséges volt az is, hogy a járási bizottság a járás állami, azádsági vezetőivel megértesse a szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésének fontosságát. Az első időkben a járás vezetői részére a lenini hármas jelszó helyes értelmezéséről, a szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésének feltételeiről. a munkás-paraszt szövetség helyes értelmezéséről tartottak elvi vitákat. Komoly nehézséget okozott kezdetben egyes szövetkezeti vezetők szektáns nézete. Az ibrányi Rákócziban Gerák József elvtárs elnök, Szűcs István párttitkár, a napkori Üj Világban, a paszabi Tol- buchinban és még egy sor termelőszövetkezetünkben a vezető elvtársak ellene voltak a számszerű fejlesztésnek. Ezeket az elvtársakat a járási pártbizottság be, amelyen elvileg és gyakorlatilag megvitatták a továbbfejlesztés fontosságát. A kidolgozott munkaterv végrehajtásánál nagy teret biztosítottak az egyes típusú tsz-Sk továbbfejlesztésének, és vigyáztak arra, hogy a temelési kedv ez idő alatt se csökkenjen. — Elősegítették, hogy minél több előkészítő bizottság alakuljon, amelyek lényegében szilárd alapját, magját képezik az új tsz. megkülön megbeszélésre hívta alakulásának. Jó patronázs hálé/al Az afapos munka megkövetelte azt, hogy a pat- ronázs-mozgalmat. is át- ervszzék. A legjobb elvtársakat, a legjobb vezetőket azokba a tsz-ekbe osztották be, amelyekben egyrészt beíeléfordulás volt tapasztalható, másrészt.ahol nehézségek mutatkoztak a termelési tervek teljesítésénél és az agilációban.' lg; nyert beosztást Gere elv- társ, aki a paszabi' Tol- buchin TSZ-t patronálja, Horváth Ferenc elvtárs, a járási tanács mezőgazdaégi vezetője, aki az újíe- hértói Március 15 TSZ-t segíti. Az alig három hete alakult balsai Vörös Csillag TSZ-t Fodor elvtárs. a járási bizottság titkára támogatja. Állami gazdasági, gépállomási igazgatók és párttitkárok, járási tanácsi vezetők patronálják o szövetkezeteket. A patroná7s- mozgalomr.nk igen nagy eredménye van. Az elvtár- sak kéthetenként írásbeli jelentésben szántóinak be a végzett munkáról, havonta többszöri éitekez.eten esc- rr ék ki tapasztalataikat. Ezek az tlvlársak ’gyben a legjobb népnevelők is. Nemcsak beszélnek arról, hegy fejleszteni kell a szövetkezeteket, hanem cselekednek is. Pénzes János elvtárs, a Vencsellői Gépállomás igazgatója a múlt héten négy dolgozó paraszt családot szervezett be a szabolcsi Szabadság Termelőszövetkezetbe. A példamutatás Nagy gondot fordít a pártbizottság a kommunista vezetők példamutatására. Fontos feladatnak tekintették a községi párttitkárok ás tanácselnökök meggyőzését. Ma már a járás területén tizennyolc egyénileg dolgozó paraszt párttitkár közül csupán kettő — a tiszanagyíalui községi pártszervezet titkára, Varga József elvtárs és a pa- -mbi községi pártvezstő- ség titkára, Kovács Károly elvtárs — nem lépett be a tsz-be. A .járás területén dolgozó húsz községi tanácselnökből csupán egy, — a tiszanagyíalui Szlobo- da elvtárs, .akinek- egyébként 8 hold földje van, — nem lépett be még a szövetkezetbe. A vezetők és kommunisták nagyrésze megértette tehát, hogy csak úgy tudják segíteni községük szövetkezeteit, ha maguk is példát mutatnak. EisősorSían a helyi erőkre kell támaszkodnunk! A szövetkezeti mozgalom fejlesztésének legíőbb tapasztalata: a helyi erőkre kell támaszkodni! A járási pártbizottság első titkára két alkalommal hívta össze Paszabon a Tolbuchin TSZ . legjobb népnevelőit. Közösen készítettek tervet arra, hogy a népnevelők kiket keressenek fel az egyénileg dolgozó parasztok Közül. így állt munkába tizenkét népnevelő. A következő napokban már 15 család 29 taggal választotta a nagyüzemi gazdálkodást. A balsai Vörös Csillag népnevelői is rendszeres felvilágosító munkát végezne*, . s nincs olyan hét, amikor ne lennének belépők. Alkalmazzák a járásban a szemléltető agitációt is. Nyírteleken és Vencsellön a tsz-ek eredményeiről mezőgazdasági kiállítást rendeztek. Ezeken a kiállításokon több, mint 3000 egyénileg dolgozó paraszt vett részt. A barátság elmélyítése A járásban általánossá kezd válni a község vezetői által szervezett szövetkezeti látogatás. A községi pártszervezetek vezetői ma- uk szerveznek látogatásokat a község termelőszövetkezeteibe. Bujon több ilyen helyi látogatást szerveztek. Képes Józsefné és Lukács Andrásné, a nyírteleki Szabad Nép és Győzelem TSZ tagjai laká(Folytatása a 3. oldalon)
